Pest Megyei Hirlap, 1959. december (3. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-19 / 298. szám

1959. DECEMBER 19. SZOMBAT prrt ItECl WCirlan Újabb kedvező lehetőségek a tsz-eknek piaci standok létesítésére A megyei felvásárlási kirendeltség vezetőjének nyilatkozata A termelőszövetkezetek je­lentős mértékben járultak hozzá ebben az évben is a fő­város és az ipari centrumok lakosságának • ellátásához. Nagyra értékeli a szövetkeze­tek ilyen irányú tevékenysé­gét Budapest tanácsa is, amint arról Palkó Andor elvtárs, az Élelmezésügyi Minisztérium Pest megyei felvásárlási ki- rendeltségének vezetője tájé­koztatott bennünket. — Jelenleg a Pest megyei termelőszövetkezetek közül mintegy 18 tart fenn a fővá­rosban zöldség-gyümölcs el­árusító standot — mondotta Palkó elvtárs. — Ez kevés, mert a fővárost körülölelő zöld­övezet sokkal nagyobb kö­vetelményeket támaszt a megye termelőszövetkeze­tei részére. A VII. pártkongresszuson többen szóltak a mezőgazda­ság és a felvásárlás legfonto­sabb feladatairól. A mezőgaz­daság szocialista átszervezésé­vel egyidejűleg folyamatosan növelni kell a termés- és ter­mékhozamokat, emelni a lakosság életszínvonalát. Év­ről évre több zöldségfélét, gyümölcsöt fogyasztanak or­szágunkban és ezek megter­melése elsősorban a termelő- szövetkezetek feladata. A tsz-ek igyekeznek is több árut termelni, s áruik nagy részét az államnak adják el, de mind a tsz-ek, mind a lakosság ér­dekében hasznos az a törek­vés is, hogy saját standot tartsanak fenn. — A Földművelésügyi Mi­nisztérium randelete lehetővé is tette, hogy a tsz-ek és a tszcs-k saját termelésből szár­mazó mezőgazdasági termé­keiket az egyes piacokon fel­állított elárusítóhelyeiken hoz­zák forgalomba — folytatta Palkó elvtárs. — Sajnos, mint az előbb már mondottam, ter­melőszövetkezeteink nem n a­gyon élnek ezzel a kitűnő le­hetőséggel. Pedig Pest megye legtöbb tsz-e közel fekszik a fővároshoz, a szállítási lehetőségek csaknem kifogástalanok és ugyanakkor a 3004-es szá­mú kormányhatározatok jelen­tős kedvezményt adtak és ad­nak a több árut értékesítő termelőszövetkezeteknek. Tapasztalataink azt bizo­nyítják, hogy a tsz-ek a pia­cokon történő közvetlen áru­sítással segítik az állami és a földművesszövetkezeti ke­reskedelem áruellátó tevé­kenységét. Különösen azok­nál a cikkeknél lényeges ez a segítség, amelyekből a köz­ponti árualap még nem tud­ja teljes mértékben kielégí­teni a keresletet. Gondolok itt a zöldség, gyümölcs, ba­romfi és tojás iránt meg­növekedett kereslet kielégí­tésére. „ A termelőszövetkezetek so­kat tettek már a lakosság még jobb ellátása érdekében a piacokon felállított standjaik­kal, de szükségessé vált ér­tékesítő tevékenységük újabb rendezése. A 28/1959. F. M. sz. rendelet, amely december 1-én jelent meg, a tsz-ek és a tszcs-k piaci elárusítóhe­lyen folytatott értékesítő te­vékenységéről szól. Leszögezi, hogy a tsz-ek és tszes-k a kö­zös gazdaságukban ter­melt termékeket és ter­ményeket forgalomba- hozhatják, ha eleget tet­tek a földmű vessző vetke- zetekkel, a KÖZÉRT-tel, az állammal kötött szer­ződéses kötelezettségeik­nek. Erre* a kikötésre azért van szükség, mert előfordult, hogy egyes tsz-ek szerződést kötöttek ugyan áruik átadá­sára, de a leszerződött árut először saját elárusítóhe­lyeikre vitték és ha az ott nem kelt el, akkor mentek csak a föidművesszövetke- zethez. Megtörtént olyan eset is, hogy egyes tsz-ek egyáltalán nem teljesítették szerződéses kötelezettségei­ket. hanem a lekötött árut el­adták, legtöbbször a piacon levő standjukon. A rendelet értelmében leg­feljebb három olyan tsz tarthat fenn közösen standot, amelyek egymástól való tá­volsága nem több, mint 30 kilométer. A sertés, hús és a zsírszalonna kivételével a tsz-ek árusíthatják a tagok háztáji (gazdaságából szár­mazó termelvényeket is. Ti­los viszont, hogy a tagok egyénileg szállítsák oda az árut és külön-külön árusít­sanak. Ezt azért tiltották meg, mert voltak, akik a tsz­elt elárusítóhelyeit spekulá­ciós célokra használták fel. Előfordult olyan is, hogy egyes tsz-vezetők azt hitték, elsőrendű feladata a tsz-nek a kereskedelem, az értékesí­tés és csak másodrendű a ter­melés. A közösen árusító tsz-ek nem árulhatnak olyan árut, amelyet más tsz-től, állami gazdaságtól, föld­művesszövetkezettől, egyé­ni termelőtől, kereskedel­mi szervtől és magánke­reskedőtől vásároltak. Nagyon fontos, hogy a piacon árusító tsz-ek fölös termelvé- nyeik eladásával segítsenek a szocialista kereskedelemnek árszabályozó szerepe betöltésé­ben. A rendelet ezért kimond­ja, hogy a piacon értékesítő tsz-ek áruikat az állami és a földművesszövetkezeti árnál nem adhatják drágábban. Amelyik termelőszövetkezet élni akar a rendelet lehetősé­gleivel és egyedül, vagy más tsz-ekkel közösen valamelyik városban vagy községben piaci elárusítóhelyet akar nyitni, a járási tanácshoz adja be a ké­relmet. Az állandó jellegű el­árusítóhelyet fenntartó tsz-ek kötelesek éves tervükben meg­határozni azt az árumennyisé­get, amit a standon értékesíte­ni akarnak. Véleményünk sze­rint — hangoztatta befejezésül Palkó elvtárs —, ajánlatos és helyes, ha több termelőszövet­kezet összefog és közösen nyit­nak fölösleges termékeik érté­kesítésére elárusítóhelyet a fő­városban és a megye városai­ban, nagyobb községeiben. (cs) Víz alatti archeológia A Szovjetunió Tudományos Akadémiája több helyen foly­tat régészeti kutatásokat búvá­rok és önként jelentkező béka- emberek segítségével. Az idén nyáron például több expedíció vizsgálta meg az orosz történelem egyik je­lentős eseményének, a híres „jégcsatának” a színhelyét. 1242-ben ezen a helyen verte meg a Csud-tó jegén Alek- szandr Nyevszkij a teuton lo­vagok hadseregét. A teuton sereg alatt menekülés közben beszakadt a jég. Az egykori csatatér egy ré­sze az évszázadok alatt a tó felszíne alá került. Békaem­berek segítségével végzett ku­tatásokkal sikerült többé-ke- késbé pontosan összeállítani az ütközet térképét. A vizsgálat nem várt felfedezéssel járt: a víz színe alatt megtalálták egy XIII. századbeli földerőd maradványait, amelyről az egykori krónikák nem tesznek említést. Az erőd falainak vas­tagsága egyes helyeken a tíz métert is meghaladja. Sikerült pontosan megállapí­tani azt a helyet is, ahol a menekülő teutonok alatt be­szakadt a tó jege. A rendkívül érzékeny műszerek itt nagy mennyiségű vas jelenlétét jel­zik. mélyen a víz alatt. Való­színű, hogy a XIII. századbeli hadsereg fegyverzetének ma­radványai máig is a tó mélyén hevernek. Tájékoztató kiadványok, előadások, tapasztalatcserék a Ceglédi Járási Tanács tnezőgasdusági osztályának jövő évi szakpropaganda tervében A Ceglédi Járási Tanács mezőgazdasági osztálya az el­múlt napokban elkészítette az 1960-as év szakpropagandájá­nak tervét. Megkértük Erdé­lyi Gábor elvtársat, a mező- gazdasági osztály vezetőjét, tájékoztasson bennünket a munka lényegéről, céljáról, valamint legfőbb pontjairól. — Jövő évi szakpropagan­dánk legfőbb célja — kezdte Erdélyi elvtárs — az, hogy megyénk lakossága — a ter­melőszövetkezetek tagjai és az egyénileg dolgozó parasz­tok — a sajtó, a rádió, a film, a tömegoktatás és kiad­ványaink útján megismerjék a korszerű mezőgazdasági szocialista nagyüzemek eredményeit, az alkalmazott és legin­kább bevált módszereket. Szakpropagandánk arra irá­nyul, hogy a szocialista me­zőgazdaság megteremtéséért folyó nagy munka időszaká­ban a tsz-fejlesztéssel pár­huzamosan biztosítsuk a ter­melés állandó növekedését, továbbá, hogy elérjük, illetve, hogy túlszárnyaljuk az egy kát. holdra eső 4000 forintos termelési értéket. Ezer traktorral segítik a mélyszántást a termelő- szövetkezetekben az állami gazdasági traktorosok Az állami gazdaságok az idén csaknem 700 termelőszö­vetkezetnek nyújtottak rend­szeresen üzemszervezési és gazdasági segítséget. A patro­nálok most a tél eleji „holt­szezonban” sem pihennek. Mi­vel a gazdaságok — néhány AKIT MAR ISMERNEK A tervezettnél jóval több tenyészállattal gyarapodtak az idén a termelőszövetkezetek Máris túlteljesítette évi tervét a Tenyészá liatforgalmi Gazdasági Iroda — Egyszer már mondjon valami mást is, ne mindig azt, hogy elromlott az órája! holdtól eltekintve — ország­szerte befejezték a mélyszán­tást, traktoraik jelentős részét a termelőszövetkezetek rendel­kezésére bocsátották. Jelenleg mintegy ezer állami gazdasági traktor dolgozik a szövetkeze­tek nagyüzemi tábláin. Több száz nagy gyakorlattal rendelkező állami gazdasági mezőgazdász, könyvelő és más szakember kapcsolódott be a termelőszövetkezetek jövő évi fejlesztési terveinek elkészíté­sébe is. — Megemlítek néhány konk­rét célkitűzést a propaganda- munkából — folytatta Erdélyi elvtárs. — Elgondolásunk az, hogy járásunk termelési, ál­lattenyésztési és más élenjáró eredményeiről kéthetenként tájékoztatót küldünk a megyei tanács mezőgazdasági osztálya agropropagandistája ré­szére. A tsz-ekben folyó téli szak­oktatásról, a termelőszövetke­zetek új jövedelemelosztási módszereiről, a téli takarmá­nyozásról, valamint az 1959. évi zárszámadásokkal kap­csolatos teendőkről, s a zár­számadás eredményeiről cik­keket írunk a Cfeglédi Hír­lapba. Kiadványokban és a szemléltető agitáció legkülön­félébb formáinak felhasználá­sával ismertetjük a tél folyamán alakult isz-ek életét, mun­káját. az éppen soron levő mezőgazdasági munkák ál­lását stb. — A mezőgazdasági szak­káder továbbképzés és a ká­derutánpótlás céljából a tsz- könyvelők számára havonta oktató előadást tarfunk. Ugyancsak előadássorozatot indítunk az üzemszervezés kérdéseiről. A tsz-elnökök, agronómu- sok részére negyedéven­ként tájékoztató beszámo­lót tartunk a legidősze­rűbb mezőgazdasági prob­lémákról, a legfontosabb rendeletekröl. Hasonló jellegű szakmai tá­jékoztatóban részesítjük ne­gyedévenként a szövetke­zetek állattenyésztőit, raktá­rosait és pénztárosait is. S vé­gül: tapasztalatcserével egy­bekötött helyszíni látogatást kívánunk tartani az albertir- sai Dimitrov, a kőröstetétleni Dózsa és az abonyi József Attila termelőszövetkezetben. Ma „vizsgázik" a Gamma új elektronikus számítógépe A Gamma Optikai Művek tervezőinek több mint egy évig tartó kísérletezése utón elké­szült a nyolc ismeretlenes egyenleteket megoldó elektro­nikus számítógép mintapéldá­nya. A készülék teljesen ha­zai anyagokból épült fel. A matematikai műveleteket a 140 elektroncső és a 18, egyenként hat fokozatú erősítő egység végzi el. A számítógépet ellen­őrző kamrákkal is felszerelték, amelyek azonnal ellenőrzik a számolási folyamatok helyes­ségét. Az új analóg számítógé­pen olyan nyolc ismeretlenes egyenletrendszernek a megol­dása, amely több napig is el­tartana, csupán tíz másodper­cet vesz igénybe. A tervezők szerint a gépet előnyösen al­kalmazhatják az atomfizikai és geodéziai számításoknál. Ma kutatók, egyetemi taná­rok és matematikusok előtt vizsgázik az analóg számítógép; Kipróbálják a legkülönbözőbb számításoknál és egyenlet megoldásoknál. Barcsai Pál, a Műszaki Egyetem adjunktusa, külön „vizsgapéldákat” is ké­szít, amelyeket a tudományos hallgatóság előtt old meg az új berendezéssel. 10 000-et adnak át a közös gazdaságoknak. A taggyűlés azt javasolta, hogy az igazgató helyezze az 53-as szalaghoz Litovszki Béla elvtársat és kisegítésképpen még ifjabb Kovács Benő elv­társat is. A két kiváló kom­munista szakember pártmeg­bízatásként kapta a feladatot. Persze, ezt a határozatot meg­ismerték a pártonkívüli dol­gozók is. így a jól teljesítő szalagok munkásai „kölcsön­adtak” néhány jó dolgozót a lemaradóknak, illetve cserél­tek, amíg mindenki beletanul a munkába. így sikerült az évi tervünket már december 15-re teljesíteni és most már az április 4-re folyó versenyt tartjuk napirenden. Amikor összegezzük a párt- szervezet tevékenységét, azt mondja Bartók Barnáné: — Az minden törekvésünk, hogy az emberek érezzék: ne­kik akarunk segíteni. Hogy ezt elhiggyék, törődni kell a leg­apróbb dolgokkal is, mint például azzal, ha valaki csüg­gedtnek, szomorúnak látszik, kommunista kérdezze meg tőle elsőnek, miért az. S ha embe­rileg lehetséges, mi hozzuk vissza arcára a mosolyt, szí­vébe a vidámságot. Igaza van Bartók Bamáné- nak. Ez nagyon fontos párt­feladat. —dk— bánt vele. Zsolnai Gyuszi el­jött ide, Ceglédre a nagyma­májához lakni és nálunk dolgozni. Törődtünk vele? Hát igen. A kiszesek — lá­nyok, fiúk — úgy viszik, hív­ják táncolni, moziba, szóra­kozni, mintha á testvérük volna. Bartók Barnáné ügyeket, eseményeket sorol fel, amely­ben embereknek, családoknak segítettek. Néha nagyobb horderejű, sokszor csak ap­róbb kérdésekben. De mindig a barátság, az emberek iránti figyelem jó ízével. Bartók Barnáné nem úgy mondja: „foglalkozunk a ter­melés pártellenőrzésével”. Ar­ról beszél, hogy napról napra teljesítenie kell az üzem kol­lektívájának a feladatot, ami több, mint a felső szerv által megszabott... De itt-ott ne­hézségbe ütköznek, hiba csú­szik be. A „csorba kiköszö­rülésénél” számíthatnak-e a párttagságra és a pártonkí- vüliekre. Példát mond el. — A kongresszusra való fel­készülésben az 53-as szalag lemaradozott. Szűcs Lajos elv­társ. a telep igazgatója segít­séget kért a pártszervezettől. csont, s még százféle dolgot. A partvezetőség és a taggyű­lés úgy gondolta, hogy aki kér, kérését jogosnak érzi. Csak van-e elég erő minden kérést teljesíteni? — Egyenként, egyénenként akartuk elbírálni, hogy ki- nek-kinek mire van szüksége. >Nem szerettük volna azt a hibát elkövetni, hogy ne kap­jon segítséget az, akinek na­gyon kell, de szerény. Az pe­dig, aki hangosabban köve­tel, de nincs úgy rászorulva, mindent elérjen, csak azért, mert erőszakosabb. Itt volt Mészáros Gyuláné esete. Há­romgyermekes anya, a férje rokkant. Hogy mennyire ne­hezen élnek, azt csak akkor tudtam meg, amikor elmen­tem hozzájuk. Természetesen kérés nélkül is segítettük... A. kis Zsolnai Gyuszi 18 éves, szabó szakmunkás. Idekerült hozzánk, de olyan csendes volt, hogy a szavát alig hal­lottuk. Jól keresett, mégis majdhogynem rongyosan járt. Az egyik elvtárs, Szatmár- hegyi László, aki a KISZ- szemináriumot vezeti, szóra bírta a gyereket és kiderült, hogy mostohája van, aki el­vette a keresetét és rosszul sére emelkedett nálunk a lét­szám. Most 560-an vagyunk, ebből kerülőéiül 450 a nő. A majdnem háromszáz új munkást úgy emlegeti: — Az újak, akik még soha nem dolgoztak az üzemben. Aztán így folytatja: , — Velük nemcsak úgy kel­lett foglalkozni, hogy minél előbb beletanuljanak a var-" rásba, vasalásba, a kabát ösz- szeállításába ... Asszonyok­hoz, lányokhoz általában közel áll a szabás-varrás, mint szak­ma. De itt, az üzemi élet rend­jébe beleszokniok nehezebb volt. Nekünk közben arra kel­lett törekedni, hogy a tervün­ket teljesítsük, az önköltség ne emelkedjék, sőt... Nem volt egyszerű! Sóhajt, de nem lemondóan, inkább jólesően, mint aki túl van valamilyen munka nehe­zén. — Az üzem élete, légköre kész, kialakult valami. Az újak belecsöppentek ebbe a készbe. A legtöbbjük hamar feltalálta magát. Különösen a jogokat tartották számon. Ez jó is volt, meg rossz is. Mindjárt példát mond, hogy bizonyítson. Segélyt kértek, tüzelőutalványt, OMB-köl­A BARÁTSÁG JÓ ÍZÉVEL Tálán nem nagy dolog, nem is különösen jellegzetes, amit a Május 1 Ruhagyár ceg­lédi telepének portásfülkéjé­vel szemben, a falitáblára rög­zített két papírlap kifejez. Az egyik fejlécére ezt írták: „Nagy mosógép, 220 volt". A másikon ez áll: „Kis mosógép, í 110 volt”. Alatta pedig mind- ; két lapon nevek sorakoznak, j különböző írással. Például de- j cember 19-e délelőttiére Túri \ Gáborné, délutánjára Laki Ist- i vánné a nagy, Tóth Józsefné és i Bezzeg Mihály né pedig ugyan- ! arra a napra a kis mosógépet j jegyezte elő. A két mosógép \ ügyes taligára szerelve utazik, \ s naponta négy családnál „tel- ] jesít szolgálatot”. Bartók Barnáné, az üzem : huszonhat tagú pártszervezeté- i nek titkára a mosógépkölcsön- | zésről csak annyit mond. — Az a dolgunk, hogy segít- \ sürik az embereknek. i Nyugodt, természetes hangon i mondja, olyan magától értető- \ dő egyszerűséggel, mint ahogy \ az sem szorul bizonyításra, j hogy oxigén nélkül nincs élet. \ Ahogy áthaladunk az ud­í varon, a pártiroda felé, a nem- ; régiben épített munkaterem ! ablakain fiatal lányok, asszo- \ nyok integetnek ki nevető- lsen, vidáman. \ —* Május vége óta kétszere­A 3004/1-es kormányhatá­rozatban az 1959. évre elő- i irányzott tenyészállat-szállít- lf/ mányokat mindenütt meg- £ kapták a termelőszövetkeze- ^ tek, sőt egyes állatfajoknál ^ máris jelentős túlteljesítés ^ tapasztalható. A Tenyészál- ^ latforgalmi Gazdasági Iroda ^ igazgatóságán elmondották, ^ hogy a termelőszövetkezetek ^ közös állatállományának gya- j rapítása, illetve feljavítása £ érdekében több mint 31 500 í y tenyész-szarvasmarhát, to- ^ vábbá 32 500 tenyészkocát, ^ csaknem hét és félezer anya- ^ juhot, s körülbelül 900 000 £ tenyészbaromfit adtak át. A £ közös gazdaságoknak jutta- ^ tott tenyészállatok * száma J több mint tízezerrel haladja^ meg az előirányzatot. í y A tervek szerint 1960-ban ^ még ennél is nagyobb segít- séget nyújt az állam a tér- ^ melőszövetkezetek közös ál- £ latállományának kialakításá- ^ hoz: tenyész-szarvasmarhából \ 38 000-et, kocából 60 000-et, ^ anyajuhból 5000-et, baromfi- £ bői pedig kereken 1 260 000-et $ y adnak át a Tenyészállatfor- J galmi Gazdasági Iroda köz- ^ vetítésével. Mindezeken k kívül J az idei évre előirányzott j 18 000 tenyészüsző helyett; in 000-re kötöttek nevelési í •zerződést, ezekből jövőre^

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom