Pest Megyei Hirlap, 1959. december (3. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-18 / 297. szám

III. ÉVFOLYAM, 106. SZÁM loxQ nprPMRrR i« pf;\TF.K A folyamot a szalmaszál nem térítheti ki medréből Már csak hó kellene... Gondolatban már vidáman síelnek, a gimnazisták. Szövik, fonják terveiket a téli szü­Lassacskán gyülekeztek az emberek a minap este a Ko- pa-féle iskolában, de jövöget- tek. Negyed hétre voltak már vagy tizenöten. Kisebb cso­portokba verődve diskurál- tak, tárgyalták a nap esemé­nyeit. A beszélgetés hangne­me csendes, aggályoskodó, és a félelem csendül ki belőle: hogy lesz, mint lesz ezután? Mert hát most már dönteni kell. Csak ne volna olyan ne­héz megválni a megszokot­tól! A legtöbb embert ugyan­is, aki még a döntés előtt áll, leginkább csak ez tartja vissza. Most tanácstagjukat, Adorján József esperest várják, ö tart beszámolót a legutóbbi tanácsülésnek, a város történetében igen nagy jelentőségű ha­tározatáról. Újítások a könyvtárban Minden üzem, vállalat ké­szül az új esztendőre. Minde­nütt változtatnak egy keveset, hogy minél jobban tudjanak dolgozni. A városi könyvtár szinte észrevétlenül bővül a diaíilm- tárral. A gyerekek — de fel­nőttek is — igen szívesen köl­csönzik. A meignövekedett köl­csönzés, a filmek védelme tett szükségessé néhány intézke­dést, melyekről a következők­ben számolunk be. 1960. január 1-től diafilmet csak pénteken és szombaton kölcsönöznek a könyvtárosok, s csak a felnőttek olvasójegyé­re. Ez azért vált szükségessé, mert pénteken, szombaton aránylag kevesebb a forgalom, mint a hét elején. Sok szülő pedig csak akkor értesült róla, hogy a gyereknek diafilm ron­gálásért kell fizetni, amikor a harmadik idézőt kikü'dik. Ezután az ifjúsági olvasó­jegyre kizárólag csak ifjúsági könyveket adunk. A szülők se vihetnek ifjúsági olvasójegyre más könyvet! Igazán nem sok egy évre a három forint tag­sági díj, még a legspórolósabb Harpagonok is kibírják. Kérjük tehát kedves olva­sóinkat, szíveskedjenek az „újításokat” szabályként elfo­gadni. A városi könyvtár dolgozói Itt is van már. Ahogy beszél, rászegeződ- nek a gondterhelt tekintetek, nagy figyelemmel kísérik minden szavát, s hellyel-köz- zel helyeslőén bólogatnak is hozzá. Igen, mert elismerik ők, hogy a nagyüzemé, a gépesí­tett mezőgazdaságé a jövő, ha már keleten és nyugaton egyaránt ezen az úton járnak. Helyeslik nálunk, Magyaror­szágon is a nagyüzemi gazdálkodás­ra való áttérést, csak őket hagyjuk békén, hadd ma­radjanak meg a kis, né­hány holdas parcelláju­kon, amíg élnek... Hozzávetőleg így fogalmaz­ta meg hozzászólását Kustár Balázs gazda is. De idézzünk csak egy ha­sonlatot a tanácstag beszámo­lójából: ... Elindul egy folyam. Fo­lyik, mind erőteljesebben fo­lyik a maga medrében. Dob­hat ebbe bárki szalmaszálat, nem változtathatja meg vele a folyam irányát... így van ez a termelőszövetkezeti moz­galommal is. Rohamos fejlődését az élet diktálja, a történelmi szükségszerűség követeli, s a szalmaszálak nem té­ríthetik ki a mind széle­sebbé és szélesebbé váló medréből... Hová lett az irodalmi szakkör? Kultúrotthonunkban, több mással együtt, irodalmi szak­kör is működött. A szakkört Sasi György hívta életre jó né­hány évvel ezelőtt, tagjai ta­nárok, szakérettségisek, diá­kok voltak a város más dolgo­zóival együtt. No, nem sokan, és azoknak a személye is gyak­ran változott, akik meg-megje- lentek. Itt olvasta fel első pró­mi másban úgy felszívódott a kör, mint „víz a homokban”. Nincs. Találkoztam emberek­kel, akiknek hiányzik. Volt úgy is, hogy csinálják, gyűlé- seztek az ügyben. Talán kér­dezzük meg azokat, akiket ér­dekel? Hiszen van újság is, tér nyílott a működésnek! Dr. Lázár Erzsébet Elgondolkoztató hasonlat. Az egy hold szántóval és fél hold szőlővel bíró, 83 éves Beke bácsi felszólalásá­ból a további sorsáért való aggódás csendült ki, amikor megkérdezte: mi lesz vele, ha belép a tsz-be és netán be­teg lesz? Szemmel láthatóan meg­győzte, meg is nyugtatta Adorján József válaszán túl a jelenlevő másik tanácstag tájékoztatója. Susán János (sz-elnök, a szövetkezetükből vett két konkrét példával vázolta Beke bácsinak, hogyan él­nek a közösben az idős emberek. A 46-os és 47-es választó- körzetek tanácstagjainak ösz- szevont, nagyon értékes ta­nácstagi beszámolója — a vá­lasztó polgárok tájékoztatása mellett — bizonyára határo­zott lépéssel közelebb viszi a tegnap még gondolkozókat a mihamarabbi döntéshez. P. I. netre. Van bőven mit ter­vezni. Tíz tanuló megy országos előkészítő táborba, ahol a középiskolás bajnokságra ed­zenek a versenyzők. Sokan a Hideg-hegyre szeretnének menni, hogy ott töltsék a szü­netet sízéssel, vidámsággal. Otthon előkerülnek a sí­talpak, sí-bakancsok. A gim­názium téli sítábora, mely minden évben várja a sielő- ket, most is a Nagy Hideg­hegyen lesz. A múlt szép emlékkel dicsekedhet. Több­ször nyert már nagykőrösi diák középiskolai síbajnoksá­got. Reméljük, ez a tél nem fosztja meg ettől az örömtől az iskolát. Csak ... egyelőre hó is kel­lene. Mert anélkül mit ér a tudomány? Bízunk abban, hogy ha itt nem is lesz hó, ott, ahová megyünk, kisielhe- tik magukat a diákok. T. T. 3 KÉRDÉS -3 VÁLASZ Villáminterjú egy fiatal mérnökkel A konzervgyár egyik fiatal műszaki dolgozójával ülünk az igazgatói..irodában. Szapo­rábban gomolyog a füst fel­felé, a szó lassan indul. Hi­szen a legtöbb ember magá­ról nem szívesen beszél. — Honnan került a gyár­ba? — kezdtem meg a be­szélgetést. — Csak szeptember óta dolgozom Nagykőrösön. Nem sok ismerősöm van még, pe­dig a szüleim itt tanítanak, tehát félig-meddig én is kö­rösinek számítok — mondja Szécsény Ferenc mezőgazda- sági gépészmérnök. Eddig a gépállomáson dolgoztam, mióta megszereztem a mező- gazdasági mérnöki oklevelet. Ott azonban nem találtam meg azt a fejlődési lehetősé­get, amit vártam. Ahová én beosztásba kerültem, ott el­sősorban jó szakmunkásokra volt szükség, és én, mint mérnök, nem találtam meg a helyemet. — Elégedett-e itteni mun­kájával? — Igen, mint üzembizton­sági megbízott, nemcsak a dolgozók balesetének kérdé­sével, a védőruha, védőétől biztosításával foglalkozom. El­lenőrzőm a gépeket, üzem- biztonsági védőfelszerelés-el­látottság szempontjából. — Munka után hol tölti idejét? — Feleségemmel és kétéves leánykámmal otthon va­gyunk. Mint kezdő, fészket rakó családnak, vannak prob­lémáink. Ezek között az első lenne egy megfelelő lakás. Ritkán séta, mozi és többször a könyv nyújt szórakozást. A riporternek egyelőre nincs több kérdése. A villám- interjú mégis választ ad arra, hogy Szécsény Ferenc mér­nök otthonra talált a kon­zervgyárban. Érezze hát jól magát az őt és munkáját megbecsülő dolgozók között. — M — MIKOR GYULLAD KI A FÉNY? A Délmagyarországi Áram­szolgáltató Vállalat dolgozói el­végezték feladatukat. Több termelőszövetkezethez elve­zették a villanyt. A Rákóczi portáján is áll a külső veze­ték, a transzformátorház is el­készült. Ugyanígy áll a vil­lanybevezetési munka a Sza­badság Tsz-ben is. Az áram bekötése, a szekundérvezeték elkészítése a Ceglédi Városi Tanács építőipari vállalata vil­lanyszerelő részlegének felada­ta volt. Mikor teljesíti? MkquKSmi — KÖZELEG A ZÁRSZÁM­ADÁS. A munkaegység értéké­nek növelésére állathizlalással is foglalkozott a Szabadság Termelőszövetkezet. Csütörtö­kön 31 hízott marhát adtak át az Állatforgalmi Vállalatnak. Ez több mint 200 ezer forintos bevételhez juttatta a szövetke­zetét. — 294 ÁLLÁST kereső em­bert helyezett munkába ebben az évben a városi tanács v. b. munkaerőgazdálkodási csoport­ja. A jelentkezők közül 219-et fizikai munkára, 27 főt admi­nisztratív feladatkörbe, négyet műszaki területre, 44 fiatalko­rút pedig részben 4, részben 6 órai munkára állítottak be. — FALOPÁSON érték tetten Kovács Etelka Nyárkútrét új­házi lakost. A szabálysértési bíróság ezért 200 forint bírság megfizetésére kötelezte. — EBBEN AZ ÉVBEN az egészségügy újabb hatékony védőanyaggal, a szovjet Sabin- cseppekkel küzd a veszedelmes kór, a gyermekbénulás ellen. A törekvés igen jól halad. Szerdán estig mintegy 2300 ál­talános iskolás és csaknem 450 óvcdás és 1100 1—6 éves korú gyermek kapta meg a védő­anyagot. Csütörtökön a külte­rületi iskolákban folyt az ol­tás. Megkapták a Sabin-csep- pcket a gimnázium és az élel­miszeripari iskola első osztá­lyos növendékei is. A TSZ-FEJLESZTÉS HÍREI Nap mint nap erősödnek szövetkezeteink, szaporodik a termelőszövetkezeti tagok tá­bora. Ma is úiabb be'épőkről adhatunk hírt. Jó gazdák, megfontolt emberek választot- , ták a közös gazdálkodás útját ; és választják nap mint nap : többen. így szerdán Szabó Ba- j lázs, Nyársapát dűlő 149. szám j alatti lakos közel 13 holddal, j Tóth Imre, Gógány dűlő 11. : szám alatti lakos 10 holddal : és Győri László. Gógány dűlő : 8. szám alatti lakos 7 holddal : kérte felvételét a tcrmelőszö- : vetkezetbe. Mindhárman a I Petőfihez csatlakoztak. Ugyan- : csak a Petőfibe lépett Szűcs i Dénes. Nyársapát dűlő 132. : szám alatti lakos, aki 12 hol- : dat vitt a közös gazdaságba. Nyitral László, Tormás utca : 45. szám alatti gazda '-»'izei 16 hold földdel a Dózsa Termelő- szövetkezetbe kérte felvételét. Az új belépőkkel szerdán estig 226 család 255 taggal kérte felvételét a terme'őszö- vetkezetekbe. A közösbe vitt földterület 890 hold. Itt helyesbítjük a tegnapi számunkban tévesen meg­jelent adatot, a tagok száma ugyanis tegnap még nem 447, hanem 247 volt. — A MŰVELŐDÉSI TA­NÁCS csütörtökön délután meghallgatta az üzemek és in­tézmények vezetőinek kulturá­lis programját. A terveket a művelődési tanács elfogadta és a közeljövőben pártolóan a végrehajtó bizottság elé ter­jeszti; bálkozásait egy ifjú irodalmi érdeklődésű nemzedék néhány tagja és itt került elő az a.sztai- fiából az írás régi szerelmesei­nek néhány dédelgetett alkotá­sa. A műveket elbírá’ók is a kör tagjai voltak. Meghívtak fővárosi művészeket is. Hirdettek egy irodalmi pá­lyázatot, summás összeg volt a díj és sok mű érke­zett be, néhéz volt a döntés — talán szó férhet hozzá utólag —. de társadalmi esemény volt. Har­coltak egy körösi sajtóorgá­num megteremtéséért. Utóbb működésében lanyhulás volt érezhető, ennek oka a vezető személyének változása, de a szakköri tagok személyének cserélődése is volt. Az alkotni is tudó és önál­lóbb fiatalság elkerült innen, helyükbe nagyon fiatalok jöt­tek, akiket nem tudtunk elég­gé aktivizálni. Az idősek sok­szor kerültek szembe egymás­sal, a vita elfajult, a vezető nem volt elég erős egyéniség, hogy határozot­tan állást foglaljon, sértő­dések, kimaradások követ­keztek. Szervezési kérdésekben is vol­tak olyan problémák, mint az előadó személyének, vaay tisz- -el-et díjának kérdése stb. Talán ezekben, talán vala­Mert dolgozni akarunk, hogy megkeressük azt a néhány fil­lért, amellyel a téli szünetre hazautazhatunk. S akkor is­mét hallottuk a tömeg gúnyos felzúdulását... tekintetes urak ... Éreztük, valami nincs rendben... 1928 december havát írtuk. Korán leesett az első hó. Hosszú és kemény telet jósol­tak. Sok nyomorgás és nélkü­lözés után az egyetem utolsó évét tapostam. Ügy éreztem, hogy ez a kemény tél még nagyobb próbára tesz. Ugyan­akkor hallottam, hogy a gyá­rak naponta küldik el a mun­kásokat, napról napra nő a munkanélküliek száma. Ezek a szerencsétlen emberek szinte megváltásnak tekintik a nagy havazást, hogy a hótakarítás­sal megmenthessék családju­kat az éhenhalástól. Reggelen­ként sokszor láttam a vékony­ruhájú, rongyokkal becsavart lábú, félig dermedten imboly­gó embereket. Ugyanilyeneket láttam déli időben a Kálvin téren Róbert b ácsi szabad­konyhája előtt ácsorogni. Amint a téli szünetet meg­kaptuk, legnagyobb problé­mánk a hazautazás volt. A '<• Sűrű pelyhekben hullt a ; hó ... Este tíz órát kongatott l a közeli templom toronyórája, í amikor felhangzott a „parti- '■ führer’’ harsány parancsa — ’í tekintetes urak sorakozó. — ^ Alig néhány perce érkeztünk f meg a Liliom utcai köztiszta- i sági hivatal elé, ahol már 'j hosszú sorokban szorongtak jaz éjjeli munkára jelentkező í hótakarítók. y Csoportunk megmozdult és ^ lassan kiigazodott. A tömeg- ^ ben látták, hogy soron kívül £ kapjuk meg a lapátokat, fel- £ háborodottan ránktámadtak ^ és öntötték felénk szitkaikat. ^ — Persze, a tekintetes urak, £ alig hogy idejönnek, máris % munkát lcapnak, mi pedig itt ácsorgunk és fagyoskodunk % reggel óta! Kiveszitek gyer- % melleink szájából a kenyeret, fakik éheznek és megfagynak f otthon, s ti ölitek meg. Gyil- f kosok! — zúgták felénk az f anyák. % A tömeg fenyegetődzésének $ ismét a partifiihrer harsány f vezényszava vetett véget, f Megdöbbenve, némán indul- f tunk el, s csak a lábak alatt fa hó egyhangú ropogása és a f kétkerekű taligák nyikorgása f hallatszott. Fülünkben még a ff elzúdult tömeg éles szavai f zúgnak. í Miért vagyunk gyilkosok? diákotthon igazgatósága, hogy anyagi támogatást ne kelljen adnia, szívesen eszközölte ki számunkra a soronldvüli éjjeli hótakarítást. A partiführer — a köztisztaság hivatalos em­bere — azonban tudta, hogy egyetemi és főiskolai hallga­tók vagyunk, megtiszteltetés­nek szánta, a „tekintetes úr” megszólítást, amit a tömeg már gúnyosan harsogott fe­lénk. így kerültünk a Liliom utcai felvevőhelyre. József körúti munkahelyünk­re érve. nekilendültek a lapá­tok. Nyomukban a taligások szedték a hókupacokat. Lehe­tetünk mint a füst keringett felettünk. A közeli Baross kávéházból víg cigányzene szűrődött felénk. — Hallod — szólt a mellet­tem dolgozó szobatársam. — Míg a szegény a szegényre acsarkodik, addig ezek dőzsöl­nek. Még sincs ez így jól. Reggel hat órára vonultunk be elfáradva, átfázva és át­vettük a munkabérünket. , Másnap hajnalban topvan- tam be szüléimhez, ahol az otthon melege és szeret ete enyhítette a múlt- éA'?l fára­dalmait. Az útiköltség meg­szerzéséről azonban hallgat­Kérdés — szülőkhöz dik. Az egyiknek útjába ke­rült egy csendben álldogáló fácska. Ugrott egy nagyot, elkapta az ágát és jót rán­tott rajta. Sajnos, a korona legszebb két ága lehasadt. A vásott gyermek észre sem vette, mert a nyitva hagyott kapuból egy játékos kutya utána szaladt. Amíg ő a fát rántotta meg játékból, a ku- nyus nadrágja szárába ka­pott, szintén csak játékból. Ahogy a fa koronája megha­sadt, úgy tátongott a szaka­dék a nadrágon is. A fiú erre figyelt fel és határtalan düh­vei rúgott egyet a kutyába. Szegényke nyüszítve a ke­rítés mellé húzódott és las­san bandukolt hazafelé. A sérült nadrágos fiú meg el­tűnt a következő utca for­dulójában. Vajon a szülök kit tartanak majd bűnösnek és csak a szakadt nadrág miatt sajnálkoznak-e? Jó lenne hinni, hogy nem!... Mezősiné A homokoldalon jártam ai elmúlt héten. Az utca szélér, foghíjasán sorakoznak a nem­rég ültetett akácok. Tavait is jártam erre, amikor az utca hangos volt a fákat ül­tető gyermekek kiabálásától A fák azonban magukra ma­radtak. " A legtöbbet a ház lakója meg sem öntözte, pedig ép­pen neki terebélyesedett volna, neki árnyékolta vol­na az ablakait, az ő udva­rának levegőjét tette volna üdébbé. De hát erre nem sokan gondoltak és a fa a maga nyomorúságán nőtt to­vább, ahogy lehetett. Volt azonban néhány gon­dozott fácska, tüskés galy- lyal körülvéve. Kicsit ez megnyugtatta lázongó lelki- ismeretemet. Hirtelen robbanásszerűen kivágódik egy kiskapu és há­rom-négy fiú kergetőzve ki­szalad. Igyekszik mindegyik hazafelé, mert már alkonyo­tam. Ügy viselkedtem, mint akinek mindene megvan. Csak a szívem szorult ezután min­dig össze, valahányszor a te­kintetes úr megszólítást hal­lottam. Ilyenkor eszembe ju­tott az a körúti éjszaka, ami­kor a cigányzenés kávéházból kiszűrődött az igazi tekintetes urak mulatozása, akik a fül­ledt levegőjű kávéházban bi­zonyára jóllakottan terpesz­kedtek az asztalok körül. Ak­kor gyűlöltem meg ezt a szót. ★ Néhány nap múlva meg­csendesednek az iskolák, meg­kezdődik a téli szünet. A vi­déki tanulók ragyogó szemmel számolgatják a napokat, ami­kor hazautazhatnak és a hosz- szú vonatok boldog fiatalokat repítenek szerte az országban. Gondoskodó szeretet őrködik felettük és szívem átmeleg­szik, amikor arra gondolok, hogy nekik már nem kell annyi nehézséggel küzdeni és zavartalanul tanulhatnak. S látom a boldog szülőket, akik a hazai hajlékba toppanó gyermekeiket szívükre szorít­ják. örülnek egymásnak, jól­esik az otthon melege és biz­tos, hogy az útiköltséget nem hótakarítással szerezték meg a mi fiataljaink a cigányzenés \ pesti kávéházak előtt. Rácz József A TEKINTETES URAK...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom