Pest Megyei Hirlap, 1959. december (3. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-18 / 297. szám

farion

1959. DECEMBER 18. PÉNTEK

A termelőszövetkezetek fokozottabb támogatása, a bürokrharc

a megyei tanács építési és közlekedési osztályának munkatervében

A megyei tanács építési és közlekedési osztályának élére, mint ismeretes, december elsején Ujfa’usi Ferenc személyében új vezető került. Az új osztályvezető eddig éveken át az egyik megyei vállalat élén állott és munkakörében igen komoly eredményeket ért el. Korábban dolgozott a megyei közigazgatásban is és így új munkaterülete nem ismeretlen előtte. Az építési és közlekedési osztály a megyei tanács egyik legfontosabb részlege, munkája éppen ezekben az időkben kapott fokozottabb jelentőséget, mert megye szerte igen nagyarányú építkezések folynak.

Lapunk munkatársa fölkereste az új osztályvezetőt, hogy programja, elgondolásai iránt érdeklődjék.

— Az építési és közlekedési osztálynak — mondotta — igen terjedelmes a feladatköre. A hozzánk tartozó kérdések tulajdonképpen két területre oszthatók.

Az egyik nagy feladat a magas- és mélyépítő ipar, valamint a szolgáltató vállalatok üzemeltetése, a másik pedig az építési és közlekedési hatósági ügyek intézése.

Feladatunk tehát sokrétű, ellátása mind szakmai, mind politikai szempontból egységes

osztályt követel. Alig két hete vettem át az osztály vezetését, így a részletek tekintetében még nem szerezhettem meg az alapos tájékozottságot.

Elmondta Ujfalusi Ferenc, hogy az osztály irányítása alá tartozó vállalatok a termelés, a termelékenység és az önköltségcsökkentése terén a kongresszusi versenyben teljesítették vállalásaikat, gazdálkodásukban a számszerű eredmények tanúsága szerint fejlődés tapasztalható, bár ehhez magától az osztálytól számottevő segítséget nem nagyon kaptak.

— Ezen a téren legfontosabb feladatunk, hogy az osztály a vállalatoknak valóban gazdája, irányítója legyen. Hogy ezt elérhessük, az osztályon belül bizonyos átcsoportosításokra lesz szükség, mert a vállalati csoport munkáját csak így javíthatjuk meg, de szükség van a vállalatok rendszeresebb, tervszerűbb és alaposabb ellenőrzésére is.

Az ilyen ellenőrzés segítségével ismerhetjük meg mélyrehatóbban vállalataink munkáját és problémáit, ami viszont a megalapozottabb intézkedések előfeltétele.

Az építési és közlekedési osztály egyik igen fontos, ez

idő szerint talán a legfontosabb feladatának a tsz-moaga- lom erőteljes támogatá-át tekinti Ujfalusi Ferenc. Tudja, hogy a tsz-mozgalom erőteljes fejlődése következtében

a megye területén már működő és az újonnan alakuló termelőszövetkezetek egyre fokozódó igénnyel fordulnak a tanácsi építőipar vállalatai felé.

— A tsz-munkák nemcsak vállalatainkat, hanem magát az osztályt is igen komoly feladat elé állítják — mondotta az osztályvezető —, ezért vállalatainkat már most előkészítjük ezekre a munkákra, hogy azokat határidőre elvégezhessék.

Ujfalusi Ferenc ezután az osztály hatósági csoportjának munkájáról beszélt.

— A hatósági ügyek, köztük az építési engedélyek ügyének intézésében — mondotta — tapasztalható bürokrácia. Rengeteg a felesleges le- velezgetés, az aktázás. Ennek egyik legfőbb oka az, hogy az egyes járási és városi tanácsok ipari és műszaki csoportjának előadója kissé elkényel- mesedett, vagy pedig nem szerezte meg a munkaköréhez szükséges szaktudást, nem ért elégieé a hatáskörébe tartozó dolgokhoz. Fontos és sürgős feladatomnak tekintem a bürokrácia megszüntetését, az ügyintézés meggyorsítását. Ebből a célból gondoskodni kívánok arról, hogy az előadók rendszeres megbeszéléseken sajátítsák el a szükséges tudnivalókat és szerezzék meg azt az önállóságot, ami elengedhetetlen munkájuk kifogástalan elvégzéséhez.

A szakmailag megfelelően képzett ügyintézők gyorsabban és alaposabban végzik munkájukat, ezzel csökkenni fog a levelezés, kevesebb lesz a fellebbezés az elsőfokú határozatok ellen,

de csökken az osztály mérhetetlenül megduzzadt ügyiratforgalma is.

Az építési és közlekedési osztály új vezetője elmondotta még, hogy az új év első heteiben összeállítják a megyei utak, a hidak, az átereszek pontos jegyzékét, megvizsgálják műszaki állapotukat. Ezeknek az adatoknak a birtokában műszakilag megalapozottabban igényelhetik a létesítmények felújítására szükséges összegeket és kidolgozhatják az elvégzésre váró munkák sorrendjét is.

m 1

KÚTBOL - TENGERI KÍGYÓ

É

vekkel ezelőtt törpevízmű létesült Nógrád verőcén.

Több utcában körülbelül 70—80 család élvezte áldását, amit csak az értékel igazán, aki tudja, mit jelent hegyoldalba felhordani a vizet. Az elmúlt héten kutunkat megvizsgálta a KÖJÁL kiküldötte és mint coli- bacilussal fertőzöttet lezáratta. Köszönjük, hogy törődnek az egészségünkkel, de szeretnénk, ha megfelelő óvintézkedések után a kutat újra megnyitnák.

Eddig tart Kovács József nógrádverőcei tanácstag levele, s olvasásakor a címben ígért tengeri kígyónak éppen- csak a farkát fogtuk meg.

A hossza ezután jön. 1954- ben, igen helyesen, kiadták azt a rendelkezést, hogy meg kell szüntetni a nyitott közkuta- kat, s helyettük közegészség- ügyi szempontból megfelelő, zárt kutakat, víztárolókat kell létesíteni. Hamarosan megjelentek a Vízügyi Igazgatóság emberei Nógrádverőcén is, hogy a Brassói és Lugosi út közötti régi-régi gémeskutat betömjék. A környékbeliek azonban nem engedték. Végül az akkori vezetőség úgy döntött, hogy a kecske is jólakjon, s a káposzta is megmaradjon, a régi kúttól pár méternyire fúratnak egy 8 méter mély, 70 centiméter átmérőjű zárt kutat. i

M

ost már két kút is volt, egy szabályos és egy szabálytalan. Utgy gondolták, az új kútnál hidrofor berendezést létesítenek, de ezt különbözői nehézségek miatt nem lehetett; megvalósítani. Végül hidrofor: helyett egy egyszerű, villany-: nyal működő nyomóskúttá alakították át, kinevezve törpevízműnek.

Közben már nem egy alkalommal megvizsgálták, s megállapították, hogy vize rossz, 45 fokos német keménységű. Mégis, 1956-ban a helyi tanács elhatározta, hogy a kutat továbbfejleszti, sőt víztárolót is épít hozzá. A Vízügy: Igazgatóság ehhez — hivatkozva a víz rossz minőségére — nem járult hozzá, hanem javasolta, a Duna felőli oldalról kell a vízhiányt megoldani. A helyi tanács, megkerülésükkel a járási tanácshoz fordult, akik — habár erre nincs hatáskörük — az engedélyt megadták.

Az új kút és a víztároló építésénél mellőztek minden előírást, előzetes egészségügyi vizsgálatot.

A nógrádverőcei kút építése tehát a legszatoálytalanabb keretek között történt, s íme, nem sok idő múltán, szószerint értve, a lakosság issza meg a levét. Illetve itta, mindaddig,

míg a fertőzött kutat le nem zárták, elejét véve egy esetleges tífusz- vagy dizantéria- járványnak.

E

z így pusztán a történet. Sajnos, az eset nem egyedülálló. Nem egy helyütt, jó szándéktól vezéreltetve ugyan, de alaposan át nem gondoltán, építettek közműveket, helyi kezdeményezésre. A kezdeményezés maga helyes és jó, de az már kevésbé, amikor a megfelelő előírások, kötelező rendszabályok megtartása nélkül, sokszor határozott tilalom ellenére készítenek egy-egy közművet stb. A hozzá nem értést, a megelőző szakmai vizsgálatok elmulasztását utólag már szinte lehetetlen jóvátenni. Saját bőrén tapasztalja ezt most az érintett 70—80 nógrádverőcei család amely hiába fordul illetékesekhez, elutasító választ kap. Ez érthető is, hisz vize fertőzött. A helyzeten csak egy új, megfelelő kút vagy törpevizmű segít.

A nógrádverőcei tanácson kívül pedig intő példa ez mindazoknak, akik kellő megfontolás nélkül intézik a 'községek beruházásait, új, fontos közintézményeinek létesítését.

K. M.

Igaz mese és MÁVAH-valósáé

Vidéken is bemutat iák a szovjet bélyegkiállítási

Nagy érdeklődést keltett Budapesten a néhány héttel ezelőtt megrendezett szovjet bélyegkiállítás. A vendégkönyvben sok száz bejegyzés között több vidéki filatelista kérte, rendezzék meg náluk is a kiállítást. A posta rms! eleget tesz a kérésnek, s úgy tervezi, hogy 10—15 nagyobb vidéki városban is bemutatja a szovjet bélyegeket.

A kiállítás első állomása december 22-én Szegeden lesz, majd január elején Kecskeméten mutatják be a n-gy sikerű szovjet bélyegeket.

BÁBEL LODZBAN

Lodzban, Lengyelország második legnagyobb városában készítik elő egyetemi tanulmányaikra a külföldi diákokat, akik lengyel egyetemeken fognak tanulni. A lod- ziak már megszokták a különleges öltözetű fiatalok látványát. Valóságos Bábel-tor- nya, amikor az iraki, afgán, ceyloni, brazil, guineai, kínai, indonéz, japán, vietnami, haitii, görög, albán, szovjet, bolgár és szudáni fiataiok együtt mennek szórakozni valamelyik lodzi káváházba.

Fontos gyógyszer a rák páncéljából

Az insulin hatásának meghosszabbítására alkalmas glu- kózamin-klóihidrátot állítottak elő a rákok páncéljából. A fontos gyógyszeripari terméket a román élelmiszer- ipari kutatóintézet az RNK Akadémiájának gyógyvegyé- szeti osztályával közösen kísérletezte ki.

CSECSEKOSZÉPSÉGVERSENY

Szépségkirálynők és szép- ságkirályok választása után „Varsóban megrendezték a ,,Mister Csecsemő” választást is. Az ifjú szépségkirály négyhónapos, magassága 77 centiméter, súlya 8 kilogramm.

Több mint száz év óta nem vtrí az idei évhez hasonló őszi-téli szárazságDuna vízgyűjtőjében

A Kárpátok gyűrűje mentette meg Magyarországot az ítéletidő ől

Az augusztus 20-i magas vízállás levonulása óta állandóan apad a Duna. Október elejétől átlagosan 110 és 130 centiméter között váltakozik a víz szintje, ami eléggé szokatlan. Általában az őszi és tél eleji szárazság november közepén szokott véget érni. Az idén azonban nemcsak hazánkban csapaEZEK A NŐK

Csak egy pillanat, azonnal felöltözöm. Mehetünk, drágám ...

dékszegény az ősz és a tél. A Duna fő vízgyűjtőjében, az Alpokban már márciustól kezdve szokatlanul száraz az idő.

A statisztikák szerint legutóbb több mint száz éve, 1857-ben volt az idei évhez hasonló őszitéli szárazság a Duna vízgyűjtőjében

— mondotta Jáno Albert, az Országos Vízjelző Szolgálat osztályvezetője. — Idén ez a száraz időjárás okozza a Duna tartósan alacsony vízszintjét. A magyarországi szakaszon — a vízjelző szolgálat évkönyvei szerint — 1947-ben az idei őszhöz hasonlóan alacsony volt a Duna vize. Ekkor augusztusban kezdődött a szárazság és november 6-án 51 centiméteres vízállással a Duna „rekordot” állított fel. November közepén azonban megindult az esőzés és néhány nap alatt a Duna vízszintje is elérte a 250 centimétert. Hasonlóan tartósan alacsony volt a Duna vize 1943-ban is. Száraz év volt még az 1903- as és az 1911-es év is.

Az idén a hosszan tartó, alacsony Duna vízállás legkisebb értékét decem- ; bér 3-án, 4-én és 5-én ! mérték, ekkor 112 centi- í méter volt Budapestnél.

[

j Az Országos Víz jelző Szol- í gálát szerint nem lehet pon- I tosan következtetni a vízállás j alakulására. Az idei szeszé- ! lyes időjárás, ami átmeneti- \ leg elkerülte hazánkat, még í számos meglepetést tarto°at- í hat A meteorológusok véle- ! ménye szerint hazánkat ! a Kárpátok gyűrűje ! mentette meg az Európa- ; szerte dühöngő ítélet- í időtől. Hasonló volt a í helyzet az Alpokban is.

! Ezért nem törhetett be a l nyugat-európai csapadékos idő ! a Duna vfzgyűitőiébe. Mivel ! a szeszélyes időjárás már j mérséklődik. december má- í sodik feléig valószínűleg ! nem számíthatunk jelentősebb

• csapadékra. A hónap végi ! enyhülés viszont lehet. Imgy j csapadékot hoz a Duna víz• gyűjtőjébe és ekkor átmene- I tileg emelkedik a Duna vize i is.

— Akkor megyek — lépett ki az ajtón a nagy darab ember.

©

Néhány héttel ezelőtt is- n.ét a faluban jártam. Alkonyodon már akkor erősen s miközben a szélső házak csatakos utcáin bandukoltam, az egyik tisztáson ütemes fejszecsapásokra lettem figyelmes. A hangok felé irányítottam lépteimet. Alig haladtam pár métert, amikor a gyep közepén felhalmozott erdei fatörzsek között öt barkácsoló embert pillantottam meg.

— Jó estét — álltam meg az egyik előtt.

— Magának is — fogadta barátságosan, de nem nézett rám, a munkájával törődött, ami abban a pillanatban éppen abból állt. hogy szeker- céjével az egyik fatörzs héját hántotta lefelé. Gyakorlott, fürge mozdulatokkal végezte ezt a műveletet. Szótlanul néztem néhány pillanatig, remélve, hogy majdcsak abbahagyja, ám amint

S

zeretem hallgatni a mesz- sziről jött embereket, különösen, ha szavahihetőek. Egyik este meghallgattam egy messziről jött embert — egy mérnök barátomat —. aki néhány hónapot Kínába.':, Vietnamban töltött.

Sok mindenről beszélgettünk és többek között elmesélte, hogy Kínában az autóbusz- és trolikalauzek milyen udvariasak, mennyire törődnek az utazóközönséggel. Minden megállónál e’mondják, melyik irányba lehet továbbutazni, milyen fontosabb helyek közelíthetők meg. A megállónál, mielőtt a jármű leáll, kihajolnak, úgy figye'meztetik a várakozókat, hogy vigyázzanak. A leszállóktól elveszik a fölösleges jegyeket és egy papírkosárba gyűjtik, amit a végállomáson kiürítenek. A végállomásokon vizesvödröt és felmosórongyot ragadnak és felmossák a jármű padlóját.

Még sok minden került szóba, majd hazaié'é az egvik trolimegállóhoz siettem, ahol a jármű elindult az orrom előtt. Holott a vezető látta, még szaladok is, hogy elérjem. Késő este lévén, jó tíz percet vártam a következőre.

Másnap, 16-án Monorra utaztam a Nagyvárad téri MÁVAUT-állomásról. Jó húsz perccel előbb érkeztem. Egy jelzés nélküli busz állt benn, majd később ugyancsak jelzés nélkül érkezett még egy. Ekkor már többen várakoztunk és tegyük hozzá, hogy váróterem csak a forgalmi személyzet részére van. Az egyik utas megkérdezte, melyik kocsi indul Monorra, A felvilágosítás után beültünk a második buszba és tovább várakoztunk, most már valamivel kedvezőbb körülmények között. Tíz perccel az indulás előtt érkezett a harmadik, az igazi. Gyorsan átköltöztünk a sáros, morzsolt kukoricával alaposan meghintett járműbe. Néhány perc múlva felszállt a kalauznő és harsány hangon kioktatott bennünket, hogy máskor kérdezzük meg, melyik kocsi indul, mert a busz nem váróterem.

Az egyik utas halkan megjegyezte, hogy koszos a busz és néhányan a hangnemet kifogásolták. Erre viszont azzal válaszolt, hogy nem az utasok határozzák meg, söpörje-e a buszt vagy sem, s különben sem volt rá ideje.

Egész úton a messziről jött mérnök elbeszélése foglalkoztatott. Arra gondoltam, hogy a hatmilliós lakosú Peking- ben sem áll a végállomásokon több mint tíz percig a busz vagy a troli és ott mégis van rá idó, hogy felmossák. Talán nálunk is volna arra lehetőség, hogy legalább kisöpörjék az autóbuszokat?

Máté Béla

az egyikkel végzett, újabbhoz fogott.

— Nem látnak már — mondtam végül.

— Nem is kell azt látni — válaszolta —■, csak érezni. Máskülönben már abbahagynánk, de még ma be akarjuk fejezni, mert reggel jönnek az ácsok oszt’ állítják ösz- sze a tetőszerkezetet.

— Mihez készülnek ezek a gerendák?

— Az új istállóhoz. Ott van ni, az a téglaépület! A fala már kész tegnap húztuk fel. Egy másiknak meg alapozásához kezdtünk. Karácsonyig annak a falát is fel akarjuk húzni.

Abbahagyta a munkát. A szekercét letette, s a zsebében cigaretta és gyufa után kutatott. Rágyújtott. Csak most néztem meg jobban, kivel beszélgetek én. Az elnök bátyja állt előttem, a nagy darab ember. Pontosan úgy, mint a tavaszon: csizmában, meg kucsmában. Azaz, hogy mégsem egészen úgy, mert ez az ember tavasztól őszig igen nagy utat tett meg: szövetkezeti paraszt lett belőle, aki ugyan nem szalmaszálat, de jókora gerendákat rakosgat — az első közös istálló gerendáit.

Ari Kálmán

— Láttam az autót a kapud előtt — gondoltam, biztos tsz-ügyben vannak nálad, ezért oszf átszaladtam, hogy a kiküldött elvtársak előtt is kijelentsem: rám ne is számítsatok! Ha akarod, mindjárt jegyzőkönyvbe is veheted, amit mondok. Én beadok mindent, amim van. A földet, a lovakat, a teheneket, a gumikerekű szekeret, csak engem hagyjatok ki az egészből. Nekem nem kell a szövetkezet, legyetek vele boldogok. Én abba egy szalmaszálat se teszek keresztbe, inkább elmegyek Pestre csatornatisztítónak.

— Befejezted, bátyám? — kérdezte nyugodt hangon az elnök, miután amaz elhallgatott.

— Be — mondta a nagy darab ember és felállt. Kabátja alját néhány határozott mozdulattal lejjebb húzta, kucsmáját a fejébe nyomta s az ajtó felé indult.

— No, én meg azt mondom, ha nem jössz, akkor maradsz magadnak. A földre, meg a jószágaidra természetesen nincs szükségünk, csak akkor, ha te is velük jössz. Nincs több mondanivalóm.

Szándékosan nem írom ki a nevét annak a Galga menti parasztembernek, akiről ez a rövid történet szól. Még faluja nevét is elhallgatom, mert földijei bizonyosan ráismernének és megmosolyognák, pedig nevezett egyén ma már ezt nem érdemli meg, mert... no, de tartsunk sorrendet, kezdjük az első találkozással.

0

A tavaszon történt, azokban a napokban, amikor a Galga menti kis község lakosságának többsége a szövetkezés útjára lépett, s e nevezetes esemény alkalmából magam is ott jártam. Éppen az új tsz elnökével beszélgettem akkor, s miközben az indulás nehézségeit hánytuk-vetettük, erőteljes kopogtatás zavart meg bennünket, majd egy feldúlt ábrázatú nagy darab ember lépett be az ajtón.

— A bátyám — mutatta be az elnök, akire valóban feltűnően hasonlított, csupán öl- i főzetükben mutatkozott némi i eltérés, az érkező ugyanis ; csizmát, az elnök meg ba- háncsot viselt.

\ Leült a nagy darab ember \ a kanapéra s csak úgy kér- \ dezetlenül máris elkezdte f mondani jövetele célját:

Két találkozás