Pest Megyei Hirlap, 1959. december (3. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-16 / 295. szám

1959. DECEMBER 16. SZERDA Wit Mt6 K^Cirlap Tápiószecsői jegyzetek II. Fiatalok és öregek... Valahogyan minden össze­jött ebben a községben. A KISZ meghirdette fel- szabadulási kulturális sereg­szemléjét, a falu 15 esztende­je szabadult fel, és még egy évforduló: éppen tíz esz­tendeje lesz, hogy megalakult a népi együttes. Az évfordulók és a sereg­szemle: ezek határozzák meg a községben a művészeti cso­portok, szavalok és énekesek munkálkodását. De nemcsak meghatározó, hanem biztató, lelkesítő szerepük is van. A seregszemle nevezési lapja: szinte kifogyhatatlan lista. Három színjátszó csoport összesen nyolc darabbal lép színre. Hat népi játékot adnak elő, négyet a népi együttes, kettőt az ifjúsági csoport. A szavalóversenyre tizen­öten neveztek be (természe­tesen jó néhányan a színját­szók közül valók). Ami nagyon jó: a készülő­dés vagy harminc, eddig passzív, nem művelődő fia­talt is megmozgatott. A kör szélesedik — és talán ez a felszabadulási sereg­szemle egyik legfontosabb célja. Egyre több és több embert bevonni a művelődési mozgalom, a kultúrforradalom bűvkörébe. Mert aki egyszer megkóstolta — nem a sze­replést, hanem a művelődés ízét —, az többé el nem fe­lejti, abba nem hagyja. Ez az egyik, ami nagyon jó dolog Tápiószecsőn. A másik: az előadásra ter­vezett bemutatók tartalma, eszmei mondanivalója. A színjátszók, helyesen, úgy készülnek, hogy minden mű­fajból színpadra kerüljön Gazdag választék - érdekes módszerek Látogatás a vecsési könyvtárban hetősen egyhangú lesz, Pe­tőfi Petőfit követ, hanem azért is, mert önkéntele­nül azt a gondolatot ébreszti, hogy a benevezettek egyedül Petőfit ismerik forradalmár költőként. Igaz, találkozha­tunk egy-két Ady, József At­tila vagy Juhász Gyula költe­ménnyel is, de ez még min­dig nagyon szűk kör. Hol ma­rad a többi forradalmi ma­gyar költő, hol rejtezkednek a maiak, hol a külföld for­radalmi verselése? A verslista indokolja: meg kellene ismertetni a szecsői fiatalokat (és bizonyára nem­csak a szecsői fiatalokat) a forradalom költőivel, a ma fiatal verselőivei is. Ez nem Petőfi-ellenesség. Éppen ellenkezőleg. Petőfit csak akkor tesszük a helyé­re, Petőfi költészetét csak akkor mutathatjuk be a ma­ga teljességében, ha az ál­tala felemelt forradalmi zász­ló továbbvivőit, ha az általa megkezdett harc kiteljesedé­sét, győzelmét is ismertetjük. Mindez azonban nem csor­nyen lehet, hogy a félszázat is eléri a számuk. Akik ed­dig jelentkeztek: Drabek Ká­roly esztergályos, Pusztai Mik­lós, Sipos Bertalan, Gáspár Csaba ipari tanulók, Massza Henrik nyugdíjas, Bugyi Ilona segédmunkás és a középisko­lás diákok egész sora. Szinte kivétel nélkül vala­mennyien régi és gyakori látogatói a könyvtárnak és ez arra int, hogy az olvasó-mozgalmat fel kell használni az olvasók szá­mának gyarapítására. Hogy milyen könyveket ol­vasnak a vecsési emberek? Szabó Zsoltné találomra vesz elő néhány olvasó-jegyet. íme: Ráday Rezsőné, tanítónő. Révay: Tűzfolyam; Traven: Rabszolgák útja; Moravia: A megalkuvó. Sztizler István, huszonhárom esztendős, lakatos. Krúdy: Va­lakit elvisz az ördög. Szalai Béláné, a napközi szakácsnője. Jerome: Három ember kerékpárom.; Lanoux: Watrin őrnagy; Steinbeck: Édentől keletre. Trasser Antal, villanyszere­lő. Zola: Igazság; Szmirnov: Fiúk; Erenburg: Kilencedik hullám; Kaffka: Lázadó asz- szonyok. Koncz János, nyugdíjas; Renn: A spanyol háború; Sós Endre: Aki az égből elragadta a villámot; Széchenyi: Afrikai tábortüzek. Mindez bizonyítja, hogy mennyire kiterjedt a könyv­tár olvasóinak — akik közül a legtöbb egyszerű munkás- ember — az érdeklődési köre. De bizonyítéka a könyvtár gazdag választékának is. Jelenleg négyszázhuszonnégy állandó olvasót tart számon Szabó Zsoltné. És bízik abban, hogy ez a kör a jövő eszten­dőben jelentősen bővül majd. Alig egy hete nyitották meg a könyvtár olvasóter­mét. Az otthonosan be­rendezett, meleg szobában minden bizonnyal sokan megfordulnak majd az el­következő hetekben. Olyanok is, akik eddig a ki­csiny kölcsönző szoba rideg­sége miatt elkerülték a könyv­tárat. A másik ok: januártól kezd­ve a község kezelésébe kerül a könyvtár. Szentpéteri László tanács­elnök már ígéretet tett: kerek tizenötezer forintot biztosít a községfejlesztési alapból új könyvek vásár­lására. És szólt arról, hogy másként is támogatni kívánja a könyv­táros további munkáját. Szó, ami szó, szükség is van a ta­nács segítségére. Nem csupán anyagi, de erkölcsi támogatá­sára is. A falu értelmiségi la­kosai közül alig néhányan lá­togatják a könyvtárat. Például a száz, Vecsésen tanító, peda­gógus közül mindössze három» Az orvosok közül egy sem. A tanács vezetői és dolgozói kö­zül is alig egy-kettő. Miért e távolmaradás? A megkérde­zették közül a többség azzal érvel: saját házi könyvtára van. így nem várja ki, míg a könyvtár egyetlen példánya hozzájut valamelyik érdekes, új könyvből, hanem megvásá­rolja. A tanács elnöke pél­dául most fizetett elő az Aranyikönyvtár teljes soroza­tára. Ez jó dolog, de nem menti fel a falu értelmiségi la­kosait az alól, hogy segít­sék, támogassák a könyv­táros munkáját, legyenek a könyvtár önkéntes pro­pagandistái. Ily módon a könyvtár a köz­ség kulturális életének egyik központjává válhatna. A könyvtár részéről már történt kísérlet erre. A kultúrházzal közösen létrehozták irodalmi színpadukat, amely január kö­zepén rendezi immár harma­dik előadását: a kuruc költé­szet estjét; ez azonban még nem minden. Most; hogy meg­nyílt az olvasószoba, találkozó helye lehetne ez a falu kultú­rát szerető vezetőinek és la­kóinak egyaránt. }f Pest megye felszabadulásá- ; nak 15. évfordulójára képző- / művészeti album jelenik meg. ; Két művész rézkarcban örö- í kitette meg a megye néhány í létesítményét; a szocialista ! falut, az üzemet, a megye ; jellegzetes tájait. A Képző­Hímezik a pruszlikokat a „tizenötévesek”. Lesti Erzsi, Kmety Anna, Somogyi Erzsi és Matusz Margit keze nyomán pompás virágok nyílnak a vásznon Valami. A mai témákat Nyíri Tibor Nyitva a kiska­pu című egyfelvonásosa, Ro- zov: Boldogság merre vagy című színműve; a zenés mű­fajt Fényes Szabolcs: Két szerelem című zenés vígjáté­ka, Ofella Sándor: Cigány­háború című dal játéka; a hu­mort Niccodémi Tacskója és Tamási Áron Énekes madár című vígjátéka képviseli. A népi játékok közül a Jegykendő és az Este a kapu­ban című koreográfiákban saját gyűjtési anyagot dolgoz­tak fel. A szavalok mindegyike for­radalmi verssel indul a be­mutatóra. Igaz, itt már van, ami elgondolkoztató: legtöb­ben Petőfi-verset választottak maguknak. És ez nemcsak azért figyelmeztető jelenség, mert így a bemutató megle­Prukner Pál Képzőművészeti album jelenik meg a felszabadulás 15. évfordulójára művészeti Alap falitabló for­májában is kiadja az anya­got, hogy üzemeink, intézmé­nyeink megvásárolva a 10 művet, ízlésesen díszíthessék falaikat. A rézkarcgyűjte­ményből itt kettőt mutatunk be: 3 Beron Gyula: Futószalag mellett a gödöllői Ganz Árammérőgyárban Próbálnak a KISZ-színjátszók. Műsoron Jókai: A kőszívű ember fiai című regényének dramatizált változata Varga: Kép a dánszentraiklósi termelőszövetkezetről / ** f'-' -5 'i-mmi A Thoroczkay-család csak ej vagyonát akarja öregbíteni, j egyik tagja, úgy, hogy osztrákí báróságra pályázik, a másikl meg úgy, hogy Rákóczi felé j kacsingat. A bányászvároska! lakói régi szabadságukat, ki-1 rályi adománylevélben bizto- ! sított jogukat szeretnék vég-', legesen biztosíttatni az or-! szággyüléssel és ellenállnak al földesúri önkénynek. A bá-j róságra pályázó földesúr fiai csak egy szép bányászlányt'í szeretne megkapni földesúrit jogon és így bonyolódik belet szüleinek a bányászokkal foly-\ tatott vitájába. Rabutin ge-! nerális csak imponálni akarí a szép Thoroczkaynénak, meg j akarja mutatni, érvényt sze-í réz a földesúr jogának, haj eddig a földesúr ezt nem tud-} ta keresztülvinni — és el- } pusztítja az egész városkát. I Így kerekedik ki a kis em-t béri vágyak, küzdelmek, bir-; kózások összefonódásából a; torockói bányászok pusztuld- j sa, az erdélyi fejedelemség t bukása után lassan Ha bs-'j burg-gyarmati sorba süllyedt \ Erdély tragédiájának egyik í epizódja. Ezt meséli el lg- í nácz Rózsa úgy, hogy job- } bat ifjúsági könyvnek igazán\ nehezen választhatott volna t a kiadó. Ezért elismerés ille-i ti. (Móra Ferenc Könyvkiadó.)'} í Máté Iván í } XXXXXXXXXXWXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX' j i Falu Tamás: : } Ledönteni! : j A múltat nem lehet Felépíteni, Nincs olyan építész. Nincs olyan zseni. t Ha egyszer tégláit Kidobja a fal, Azt jelenti, hogy már Élni nem akar. Hiába csorognak Szemek könnyei, A múltat nem lehel $ — Csak ledönteni, í t/~ icsit körülményes indi- tás után egyszerre olyan magávalragadóan áradó lesz ennek a könyvnek története, hogy nem tudjuk letenni, amíg végére nem értünk. Mintha Mikes Kelemen köz­vetlenül csevegő, édes erdé­lyi hangját hallanák, azt a nagyon emberi hangot, amely szívbemarkoló egyszerűséggel és hamisítatlan bájjal beszél a legmegrázóbb eseményekről is. Kriza Katalin, a torockói lelkész lánya meséli el szü­lővároskája tragédiáját, ami­kor már maga is ágynak sze­gezve tengődik élet és halál között éppen e tragédia kö­vetkeztében, és soraiban megelevenedik az egész kis bányavároska élete, közvetle­nül a Rákóczi-szabadságharc megkezdése előtt. „Kezdem soraimat Isten nevében az 1702. esztendőben, annak is december hónapjá­ban, karácsony után és újév között..— így indul ez a történet, pontosabban Kriza Katalin naplója, és ez a Mikes Kelemen leveleiben megteremtett közvetlen hang vonul végig az egész történe­ten. Ezért hiteles és emberi, ezért igazán tragikus a sze­rencsétlen bányászvároska la­kosainak reménytelen küzdel­me régi szabadságuk visz- szaszerzéséért és pusztulása egy szerencsétlen véletlen következtében. Sehol nagy szavak, történelmi bölcsessé­gek, egyszerű emberi tragé­diákból, asszonykergetésből, úri praktikákból kerekedik ki a szerencsétlen helység pusz­tulása, abban az időben, ami­kor Erdély egykori nagyságát már elvesztette és Rákóczi, akire várt. még nem jelent meg a küzdőtéren. Mire meg­jelenik, Rabutin generális már elvégezte a pusztítást. Ignácz Rózsa könyvét az teszi kitűnővé, hogy megta­lálja azokat a kis emberi ru­gókat, rossz ösztönöket, ame­lyek bizonyos történelmi hely­zetekben egy egész közösség pusztulását eredményezhetik. bítja a szecsői művelődési i ház és a készülődést szerve­ző, irányító Ofella Sándor érdemeit. Szép és jó, ami Tápiószecsőn folyik, de ha még szebbé és még jobbá te­hetnék, hát miért ne tennénk szóvá? És miért ne sorolnánk fel azokat az érdekes, újszerű ötleteket, amelyek a község­ben támadtak és gyökereztek meg, és amelyeket viszont má­sutt is érdemes lenne a mű­velődési élet talajába plántál­ni? így például: Ofella Sándor, a színjátszó-rendező stúdió hallgatója, segítségül és után­pótlásként egy fiatal tanítót, Farkas Istvánt kért meg: ren­dezze a KISZ-szín játszókat, akik A kőszívű ember fiaival indulnak a seregszemlén. Továbbá: 15 éve szabadult Közel húszezer könyvet köl­csönöztek ebben az esztendő­ben a vecsési könyvtárban. Ha csak a község felnőtt lakossá­gát számoljuk: minden ember több mint két könyvet olva­sott. S hol van még akkor azoknak a könyveknek a szá­ma, amelyeket hóziköny vtá- ruk gyarapítására vásároltak — s természetesen olvastak — a vecsési emberek. Dicséretre méltó eredmény, s bizonyíték is egyben: jó munkát végzett Szabó Zsoltné, a könyvtár ve­zetője. Asztalán most kiadott köny­vek jegyzéke. Még egy na­gyobb vásárlásra futja az évi keretből. Válogat. Nagy gond­dal, körültekintéssel, figye­lembe véve az igényeket. Tár­sadalmi regények, politikai művek, verseskötetek, szak­könyvek, az ifjúságot érdeklő útleírások címei kerülnek a papírra — hadd találja meg min­den olvasó azt a könyvet, amely legközelebb áll ér­deklődési köréhez. Ebben az esztendőben két- százharminchárom új könyv­vel bővült a választék. A legfrissebbek még a kicsinyke vitrinben díszelegnek. A na­pokban érkezett ez a szállít­mány, s az érkezés után egy hétig üveg mögé kerül, hadd lássa minden olvasó a leg­újabb termést. Amióta Szabó Zsoltné ezzel a módszerrel dolgozik, új könyvet szinte nem is találni a könyvtár polcain. Az első adandó alka­lommal kiveszik azokat, s azután már kézből-kézbe ván­dorolnak hosszú hónapokon át. Most, mióta újra megindult a József Attila olvasó-mozga­lom, különösen kapósak a leg­újabb könyvek. Még nem le­het tudni pontosan, hányán vesznek részt ebben a tudás­bővítő mozgalomban, de köny­fel a község. Nos. a művésze- \ ti együttes vezetője szervezett; hát egy együttest, csupa i tizenöt esztendős fiatalból. Haj valaki részt kell, hogy vegyen: a felszabadulási seregszem-! lén, ők azok, akik a felszaba-í dulás évében látták meg a; napvilágot. Azután: A „15 évesek”' brigádjának leány tagjai nem-; csak táncolnak, nemcsak; színdarabban szerepelnek,! hanem társadalmi munkában; elkészítik táncruháikat is, \ nyolc-tíz szecsői kivarrt! pruszlikot, inget, szoknyát,: alsószoknyát, kötényt. Ja-S nuár tizedikére, a népi együt-í tes megalakulásának tízéves: fordulójára készen lesznek a! táncruhák. Az imént arról írtam, hogy; a művelődök köre egyre szé-í lesedik. De nemcsak szélese-; dik, hanem ezzel együtt (és« ez a párhuzamosság ismét; nagyon nagy eredmény!) mé-j lyül is a munka tartalmi ré-S sze (műsorválasztás, tánc- és! szokásgyűjtés, munkára ne-! velés stb.). És ez is feljogosít: a reménykedésre: ha el-! múlnak a seregszemle napjai,! ha túllesznek a szecsőiek a ! két évfordulón, akkor is! éppen ilyen lendülettel, lel-! kesedéssel folyik majd a; munka. • TOROCKÓI GYÁSZ Ignácz Rózsa könyvéről Dalol a fiatal „öregasszony-brigád”: Egyet tudtam igaz szívből szeretgetni...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom