Pest Megyei Hirlap, 1959. december (3. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-13 / 293. szám

Ml LENNE HA... CEGLÉD, ALBERTIRSA, CEGLÉDBERCEL, TÖRTÉL ÉS CSEM.Ő rR ÉSZ É RE III. ÉVFOLYAM. 291. SZÁM 1959. DECEMBER 13. VASÁRNAP Teljesítette éves tervét a tanácsi építőipar Hatmillió forint túlteljesítés az eredeti éves tervvel szemben Cikkünk nyomán... Lapunk december 9-i szá­mában cikk jelent meg „Mire várnak a MÁVAUT vezetői” címmel. Örömmel tapasztaltuk, hogy a cikk nem kerülte el az il­letékesek figyelmét, mert szombaton reggel már pót­kocsis autóbusz várta az uta­sokat az állomáson. Az egyik kalauznőtől azt is megtudtuk, hogy rövidesen megváltoztat­ják a jegykiadás jelenleg fennálló a fent említett cikk­ben is bírált módszerét. Megoldódik tehát ez a prob­léma is és ezentúl kényelme­sen, gyorsan utazthatunk az autóbuszon is. Talán egyetlen iparágnak sincs olyan nehéz helyzete, mint az építőiparnak. Szét­szórt munkahelyek, körülmé­nyes anyagszállítás, nehéz el­lenőrzési lehetőség, több szakipari részleg munkájá­nak összehangolása — mind­megannyi olyan nehézség, amelyet a zárt üzem nem is ismerhet. Annál nagyobb az öröme a Tanácsi Építőipari Vállalat vezetőinek és dolgo­zóinak, hogy szombaton délig teljesítették az éves tervet. Az igazgatói irodában Csiz- nyán Kálmán igazgató, Sőreg Pál főmérnök éppen Németh István vállalati tervelőadó jelentését tárgyalják. — Az 1959. éves tervünket a megyei tanács nyolcmillió­ban állapította meg. Az új árrendszer bevezetésével ez a terv 13 millióra növekedett, ‘majd az évközi sürgős mun­kák következtében 18 mil­lióra módosították tervfel­adatainkat. November végéig ebből 17 milliónyi értékű munkát elvégeztünk. Az épít­kezéseken folyó felmérés ada­tai szerint ma — szombaton — délelőtt végeztünk a hátra­levő egymillióval — mutatja be Németh elvtárs a statisz­tikai számításait. A két vezető örömmel, ra­gyogó arccal .tekint egymásra, majd megszólal az igazgató: — Sok gondunk, bajunk volt az év során. Különösen nagy nehézséget okozott, hogy a mezőgazdaság szocia­lista átszervezése követ­keztében sürgős és az eredeti tervben nem sze­replő szövetkezeti épít­kezéseket ' kellett soron * kívül elvégezni. Szívesen vállaltuk a felada­tot, ellenben az építkezések­hez szükséges betonelemeket csak késve kaptuk meg. Ak­kor viszont egyszerre jöttek a vagonok. A vidéki tsz- munkákat már befejeztük. Cegléden a Petőfi Tsz új is­tállójába most csütörtökön köthették be a jószágot. A jövő héten elkészülünk a Zrínyi Tsz istállójával is, a Hunyadi Tsz pedig kará­csonyra számíthat az istálló­építés befejezésére. Lesz-e elég zárt munka- terület a téli időszakban? — Még néhány munkára szükség lenne, de sokat se­gít, hogy Nagykőrösön egy négy­lakásos bérház, Törteién négytantermcs iskola ki­vitelezését kezdhettük meg. Ceglédbercelen januárban a Terményforgalmi Vállalat ré­szére raktárépítkezéshez kez­dünk. Csemőben már készül a tanácsháza, Tápiószelén pe­dig a Malomipari Vállalat építtet egy hatcellás silót. Itt bent a városban kevés a téli munka. Előrehaladott tárgya­lást folytatunk az Orion-gyár megbízásából készítendő rá­dió- és televízió-szerviz ki­alakítása céljából folyó, belső átalakítási munka érdekében — válaszolja a főmérnök. — Az, év végéig közel egy ■millióval túlteljesítjük tehát az éves tervünket, de ha a teljesítést az eredeti tervhez :viszonyítják, akkor a túlteljesítés közel hat­millió, tehát éppen annyi, amennyi az 1958. egész éves teljesítésünk volt ■— jegyzi meg Csiznyán Kál­mán igazgató. —Vajon mit építenek jö­vőre? : — A részletes tervet még nem ismerjük, hiszen 18 mil­lióra számítunk, de erre a kapacitásra még csak 10 5 milliós kijelölést kaptunk Eszerint Cegléden a baromfikelte­tőnél 499 000 forint, a szociális otthon felújít - sárii 175 000 forint, a Jól sikerült Schiller-ünnep- séget tartott 8-án, kedden este a járási könyvtár és a művelődési ház irodalomba­ráti köre a művelődési ház értelmiségi klubjában. A be­vezetőt Katsányi Sándor, a könyvtár dolgozója mondta. A ceglédi Vörös Csil'ag Ter­melőszövetkezet kultúrtermé­ben 11-én, pénteken este nagy jelentőségű állategészségügyi előadást tartott a gümőkór (tuberkulózis, vagy tbc) fer­tőző betegségről dr. Karsai Ferenc, az Állatorvosi Főisko­la kandidátusa. A szakelő­adást igen tanulságos film­vetítés követte. Részt vettek az előadáson a termelőszövetkezet 60 tagján kívül, városunk állatorvosai is, s-náháay vendég. Az előadás és. filmvetítés le- pergése után sokan megdöb­bentek és mélyen elgondol­koztak a gümőkór számtalan fertőzési lehetőségéről, mér­hetetlen kártételéről. Hallot­tuk és láttuk mily életveszé­lyes a lappangó fertőző tbc emberre, különösen gyermek­re, s fiatal, idősebb állatra egyaránt. Állatgondozók és állati ter­mékekkel foglalkozó dolgozók rendszeres orvosi vizsgálatra járjanak, védőruhát használ­janak, kézmosásokról, fertőt­lenítésekről ne feledkezzenek meg. Az állatgyógyászatban a gümőkór gyógyítása egyelőre felesleges idő- és pénzpazar­lás, olyan hosszadalmas és so­káig lappangó betegsége az állatoknak, hogy mikor meg­állapíthatóvá válik a fertőzés, már a gümőkór igen előre­haladott, gyógyíthatatlan stá­diumban van. Itt is meg kell előznünk a fertőzés lehetősé­gét. Tegyünk először is kü­lönbséget szarvasmarhánál — a nyílt gümőkór és — gümő- kórra vizsgálat után reagált, illetve zárt gümőkór között. A nyílt gümőkóros marha veszélyesen fertőző, tőgyön, faroktályékon és test oldalon daganatok észlelhetők, étvágya ellenére leromlik, kclhög, s a tüdő fertőzöttsége könnyen megállapítható. A nyílt gümő- kórban szenvedő állatot állami kártalanítás mellett kiirtják. A zárt gümőkóros szarvas- marha tartása nem tanácsos és feltétlen elkü önítésre szo­rul. Borjaikat ellés után mes­terségesen neveljük, egészsé­ges tehenek tejével. A gümő­kór nem öröklődik, s így egészséges borjakat nevelhe­tünk fel. Tervszerű tenyésztői mun­kával mielőbb arra töreked­jünk, hogy kiszorítsuk szarvas- marha tenyésztésünkből a zárt gümőkóros, tehát gümőkórra pozitívan reagát egyedeket, ha nyílt gümőkórral állatállo­mányunkban nem is találkoz­tunk. Pólya Gyula Az est előadója Velkey Im­re gimnáziumi tanár, közvet­len stílusú előadásban rész­letesen ismertette Schiller munkásságát. Párhuzamot vont Schiller és Goethe mű­vészete között, rámutatott a társadalom és az irodalom szoros összefüggésére. Nagyban hozzájárult az est színvonalához Nagy Ma­rianne előadóművésznő ven­dégszereplése, aki Schiller lírai alkotásai közül mutatott be néhányat. Mély átélés, a pózmentes, kellemes orgánum jellemzi Nagy Marianne vers- mondását. Reméljük, hogy a jövőben még sokszor hallunk verseket Cegléden az ő tol­mácsolásában. Dallos Endrét, a Pécsi Nemzeti Színház tagját is vártuk a rendezvényre, ő azonban betegsége miatt nem tudott megjelenni. Schiller: A kezesség című költemé­nyét dr. Bagóczki Lajos mondta el helyette. „Beugrá­sa” jól sikerült, veszteség let': volna, ha ez a vers el­marad az est műsorából. F. L. A tanácstagi beszámolókról Városszerte folynak a ta­nácstagi beszámolók. Ahol ér­tesítették a beszámolók ide­jéről és helyéről a választó­kat, ott élénk érdeklődés mu­tatkozik. Sok a javaslat, sok a kérés. A tanácstagok bőven kapnak választóiktól újabb és újabb megbízásokat. A városi tanács titkárságá­hoz beküldött jelentések ar­ról számolnak be, hogy a 94-es választókerületben a szavazók 80 százaléka megje­lent a beszámolón. Általános kérésük, hogy a tanács for­dítson nagyobb gondot a dű- lőutak javítására. A homokpusztaiak Gál Já~ nosné tanácstagtól értesültek a város 1960. éves költségve­tési tervezetéről, a legújabb tanácsrendeletekről és meg­elégedéssel vették tudomásul, hogy a legutóbbi beszámoló óta a tanácstag közel 80 vá­lasztójának intézte el ügyes­bajos dolgát. Különösen sok közérdekű javaslatot tettek Oroszváry János és Rehák Imre közös beszámolójának hallgatói. Itt Veres István és Lip- pert János a vízvezeték csö­veinek tisztítását kérték. Ruzsinszki József a nagy­üzemi gazdálkodás megterem­tésének helyeslése mellett javasolta, hogy a városi költ­ségvetésben nagyobb össze­get irányozzanak elő a szo­ciális gondozás céljaira. Ho- rendzsák Miklós szóvátette, hogy régebben a posta min­denhová kihordta a csoma­gokat, most meg csak az Al­szegi utcáig. Javasolta, hogy a háztulajdonosokat kötelez­zék az udvarokból kivezető esővíz-átereszek lefedésére, mert este a sötét utcákon könnyen történhet baleset. Többen egy-egy utca kiköve­zését, járda építését javasol­ták. A tanács titkársága tájé­koztatása szerint a beérkező javaslatokat feldolgozzák és a lehetőség szerint a jövő évi gazdálkodásnál igyekez­nek a választók kívánságát teljesíteni. A minap betér­tem a földműves­szövetkezet Körösi úti önkiszolgáló boltjába, hogy egyet s mást vá­sároljak. Az üz­let tiszta; rende­zett, friss áruk­ból sincs hiány. Amit terveztem, mindent megkap­tam. Szerencsére nem voltak sokan, így a pénztárnál is gyorsan ment a számolás. Már éppen elkönyvel­tem magamban, hogy ebbe a ren­des üzletbe járok vásárolni, amikor egy idős néni be­jött az üzletbe. Nézegetett, keres­gélt, de sehogy sem találta a szükséges árufé­leséget. Az el­adó ezalatt nyu­godtan falatozott a pult mögött. Percekig figyel­tem a jelenetet, majd nem tud­tam megállni, s odamentem a ta­nácstalan néni­hez: — Mit tetszik keresni? — Rizsi szerel­nék venni, de otthon felejtettem a szemüvegem, s nem látom az írá­sokat. — felelte ö. Mi lenne, ha a bolt dolgozói leg­alább az idősek­nek segítséget nyújtanának a vá­sárlásnál? Ügy gondolom, ez kü­lönösebb fárad­ságot nem jelen­tene és közvetle­nebbé válna a kapcsolat az el­adó és a vevők között. — K.-né — A tárgyalóteremből Mákká Sándor albertirsai lakos az italboltokban rend­szeresen botrányokat okozott. Rendőrségi felügyelet alá he­lyezték és megtiltották neki, hogy italboltokat és nyilvá­nos helyeket látogasson. Mákká Sándor a rendelke­zést figyelmen kívül hagyva, tovább járt az italboltokba. Ezért a bíróság 1959. június 27-én 509 forint pénzbírságra ítélte. Ebből a büntetésből sem tanult, tovább járt a nyilvános helyekre, újra bí­róság elé került. Második büntetésként a bíróság há­romhónapi javító-nevelő mun­kát szabott ki rá. — Hol van tűz? — csapta össze a két sarkát a tűzoltó. — Sehol te! Csak te majd azt mondod a feleségemnek, ha ki­nyitja az ablakot. De lihegj ám, fiam, mintha a tulajdon jóapád háza lobogna. Csendes igent intett és fe­gyelmezetten kikopogott az irodából. Fél tizenkettő felé olyan bé­kés volt a város, hogy a kör­nyező kutyák rrfind felkapták a fejüket az első lábukról, ami­kor Csendes végigviharzott az utcán. Baranyiné riadtan tárta fel az ablakot. — Mi baj van, Csendes? — próbálta kitörölni szeméből az álmot. — Tűz van, kérem! Tessék Schiller-est a művelődési házban szeretnék a brigád munkáját megszervezni — jegyzi meg az igazgató. Búcsúznunk kell. Hatmil­lióra alakult a vállalat. Ehhez kapta meg a gépeket, felsze­reléseket. Jövőre 18 milliót terveznek. Valóban indokolt a kérés: a megyei tanács adjon újabb gépeket és főleg szállító eszközöket. De mi­nél előbb, mert az újév már az ajtón kopogtat. — Dózsa — gimnáziumnál 400 000 fo­rint, állami lakóházak ta­tarozásánál 300 000 forint, egyéb középületek felújí­tásánál 250 000 forint ér­tékű megrendelést ka­punk. Városunkon kívül Nagykőrö­sön, Nyársapáton, Törteién, Albertirsán, Abonyban, Ceg­lédbercelen és Tápiószelén dolgozunk. Közel 3,5 millió értékben állati férőhelyek építését végezzük el a ter­melőszövetkezetek részére — válaszolják a vállalat vezetői. — Ennek az egyre növekvő feladatnak csak úgy tudunk időben megfelelni, hogy az építtetők sürgősen megkötik a szerződéseket, átadják a műszaki terveket — teszi hozzá a főmérnök. — A Dobos-brigád már nálam járt. Azt kérik: mond­jam meg, egész évben hol és mit kell építeniük, mert úgy Küzdelem a gümőkór ellen! — AZ ELMÚLT HÉTEN 14- en kérték felvételüket a járási könyvtár olvasói táborába. Ez­zel kétezer fölé emelkedett a tagok száma. A téli hónapok­ban még sok új belépőre szá­mítanak. — TANÁCSTAGI BESZÁ­MOLÓT tart december 19-én 17 órakor Kiszely István me­gyei tanácstag a Mizsei úti is­kolában. A FOG ÁZÁS GEOMETRIÁ­JA címmel Magyar József egyetemi adjunktus tart elő­adást a Közlekedésépítési Gép­javító Vállalat kultúrolthoná- ban 14-én hétfőn 5 órakor. — ELŐKÉSZÍTETTÉK a városi tanácsnál a községfej­lesztési alap 1960. évi bevételi és kiadási terveit. — BEFEJEZŐDTEK a zene­iskola belső felújítási munká­latai. A felújításra 30 ezer fo­rintot fordítottak. — 16 LAKHATÁSI és la építési engedélyt adott ki az el­múlt hónapban a városi tanács műszaki osztálya. — KÖNYVAJÁNLATUNK KICSINYEKNEK: Tóth Esz­ter: Síit hoz édesanya?, Faze­kas Anna: Hull a hó, Gazdag Erzsi: Száll a sárkány. Szép állatok a világ minden tájáról. — 500 könyvsorsje­gyet adott el a Cegiédi Könyvesbolt, a mai napon sor- rakerülő könyvsorsjegy húzás- raj gyorsan felkelteni a parancs­nok urat! Egyetlen percet se tessék késlekedni. Az asszony persze sietve megfordult, hogy az ura ágyá­hoz siessen. De egy pillanatra visszalépett. — Mi ég? Hol van tűz, Csen­des? A tűzoltó sok mindenre szá­mított, csak éppen erre a vá­ratlan kérdésre nem. Megráz­ta magát, vigyázzba capta ösz- sze a két sarkát és keményen kivágta: — Azt én nem tudóni, ké­rem. Tessék a parancsnok urat megkérdezni. Ő jobban tudja. S mint aki jól végezte a dol­gát. sarkon fordult s mintha puskából lőtték volna ki, úgy vágtatott a tűzoltólaktanya felé. (rorsi) Wü&kf'MiwIto ! naltájban vetődött haza. Bara­nyiné eleinte hitte, utóbb hitte is, m.eg nem is. Végül már nem hitt semmit és ahol tehette, ke­resztülhúzta a parancsnok szá­mításait. Egyszer bizony bekövetke­zett az a bizonyos nagy alka­lom, ami egy férfi életében ál­lítólag csak egyszer szokott megérkezni. Baranyi ugyan­csak meg volt keveredve a szoknyáért és azon törte a fe­jét, hogy miképpen játssza ki az asszonyi éberséget. Becsengette a napost. — Csendes fiam! Te máma este úgy fél tizenkettő felé ránk vered az ablakot. Azonnal tes­sék jönni, parancsnok úr, mert tűz van! Szó, ami szó, a tűzoltópa­rancsnokunk igen belevaló, rendes ember volt. Fegyelem dolgában önmagát sem kímél­te soha, a legénység mindig úgy szerette, hogy a tulajdon édesapját se jobban. Négyszemközt azért meg­mondom, hogy Baranyinak sok jó tulajdonsága mellett volt egy alapos hibája is: igen nagy barátja volt a fehérnép­nek s ezért még a bíróságot is megjárta holmi gyerektartási apróság dolgában. No, de azért volt neki na­gyon határozott felesége, aki bizony vigyázott arra. hogy az ember el ne kutyuljon. Persze. Baranyi sógor lele- > nye is ij'myhatatlan volt. Ha valami menyecske-dolog akadt, akkor még éccal:a sem volt rest a rajoktatásra, a szer. ■ gyakorlatról meg csak úgy haj­„Uj>ye máskor is ki tetszenek jönni hozzánk“ A nyáron 150 személyre ügyesen főző fiatal lány: Ecser Sári könyvtárat szeret­ne a tsz számára. — De hiszen van könyvtá­runk! — kiált fel Vass Er­zsébet, a tsz könyvelője. Lám, ezért is jó lesz az asszonyokat egybegyűjteni, hogy olvassa­nak, művelődjenek, ha nem tudnák a könyvtár létezésé­ről. — Ki lesz a nőbizottság el­nöke? — kíváncsiskodik az egyik szőke, fiatal lány? A választás hamar megvan. Egyelőre még alig ismerik egymást az asszonyok, így el­fogadják Pálfistyák Józsefnél, Gál Jánosnét és Ecser Sárit vezetőjüknek. Azért hármat, mert a három tsz-ből alakult Lenin Termelőszövetkezet te­rülete akkora, hogy egy asz- szony nem tudná összefogni a rajta lakókat. Ezzel véget is ér az első nőbizottsági ülés. Mi csak azt szeretnénk hozzáfűzni Kris­tály Pálné szavaira emlékez­ve: nem elég elkezdeni vala­mit, folytatni is kell! Mégpe­dig minél hamarabb, mielőtt feledésbe merülnek az el­hangzott szavak, és kialszik a lelkesedés, amelyet szeretettel, együttérzéssel és őszinte se­gíteni akarással olyan köay„ nyű felgyújtani az asszonyi szívekben. Ke. Röpül az autó a Szolnok fe­lé vezető műúton, nemsoká­ra célhoz érünk. A kocsi már a Lenin Tsz és a kertimag- gazdaság szántóföldjei mellett suhan el, azután befordul a tsz központi épülete felé. Az épület szobájában vagy húsz asszony vár ránk: ma alakítja meg itt Benke Lajosné, a vá­rosi nőtanács elnöke a nőbi­zottságot. Míg a nőtanács elnöke is­merteti a nőmozgalom rendel­tetését, elveit, gyakorlati mun­káját, van időm körülnézni. Látszik az arcokon, hogy ezek az asszonyok, lányok, számuk­ra eddig ismeretlen dolgok­ról hallanak, nem is igen ér­tik még a jelentőségét ennek a mai összejövetelnek s a közösségbe való tömörülés­nek. — Egymásért és gyerme­keinkért kell dolgoznunk — mondja Benke Lajosné. — Hogy azonban a nők egyenjo­gúságát a gyakorlatban is ki­vívhassuk, annak két felté­tele van: gazdasági és szellemi A tsz-ekben is találhatnak az asszonyok munkát: baromfi­gondozással, kertészettel fog­lalkozhatnak. A szellemi és kulturális nevelést pedig a nő­bizottság által szervezett elő­adásokon, könyvekből és a rádióból megkaphatják a vá­rostól távol élők is. ,, — Fejlődés. . azonban csak úgy lehetséges, ha nincs szét­húzás, veszekedés az asszo­nyok között, ahogy sajnos, több helyen tapasztaltuk. Má­sik fontos dolog, hogy a nők is segítsenek a férfiak mun­kájában. Ehhez a témához mindjárt akad hozzászóló: Vörös Dá- nielné tízgyermekes anya. — ßn nem tudok időt sza­kítani a kinti munkára — mondja aggodalmaskodva. — Természetesen nem a sokgyermekes anyákra gon­dolunk —i nyugtatja meg a nőtanács elnöke. Kristály Pálné, akin látszik, hogy jó dolgozó tagja lesz a nőbizottságnak, ezeket mond­ja: — Ugye, máskor is ki tet­szenek jönni hozzánk. Uj éz még nekünk, nemrég lettünk nagy termelőszövetkezet, kell még a segítség.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom