Pest Megyei Hirlap, 1959. december (3. évfolyam, 282-306. szám)
1959-12-11 / 291. szám
#MT MEGY ^tCirlcw 1959. DECEMBER 11. PÉNTEK lágy karácsonyi és újévi forgalomra számít a MÁV Az idei karácsonyi hármas és az újévi kettős ünnep előreláthatólag a szokottnál is nagyobb feladatot ró a MÁV-ra. Minden valószínűség szerint az év végén rengetegen utaznak majd vidéki rokonaik, ismerőseik látogatására, illetve sok vidéki keresi fel majd a fővárost és tölti itt az ünnepeket. A MÁV-n.ak az a törekvése, hogy a nagy karácsonyi és újévi forgalmat a lehetőség szerint jól és gyorsan lebonyolítsa. Éppen ezért már megkezdte annak felmérését, hogy az ünnepek előtt és után az ország melyik vidékeire keli mentesítő vonatokat indítani, illetve menynyit. Az elgondolás az, hogy megfelelő számú szerelvényt tartanak majd készenlétben és a szükségnek megfelelően állítják forgalomba. A mentesítő vonatok indítására vonatkozó tájékoztatást a MÁV időben kiadja, ennek megfelelően az utazóközönség pontosan tájékozódhat majd a gyorsabb utazási lehetőségekről. Állami páva, selyemlyiik az Állatkertijén A budapesti Állatkertbe olyan állatok érkeztek, amelyek eddig még nem szerepeltek a listán. Külföldről két albínó pávát vásároltak, s a turnéjukról hazatérő artisták egy pár fehér selyemtyúkot hoztak. A Duna alacsony vízállásából is előny származott az állatkerti gyűjtők számára. A különleges fenék járó halak közül botos kölöntét, magyar és német bucót fogtak. A ritka halak az Állatkert akváriumát gazdagítják. Illetékesek válaszolnak Közös kérelemmel fordult a bagi és a domonyi községi tanács, az Aszódi Járási Tanács, az Aszódi Gépállomás és a domonyi Uj Élet Tsz a Közlekedés- és Postaügyi Minisztériumhoz, hogy létesítsenek feltételes autóbusz- megállót a bag—sülysápi út elágazásánál. A Pest megyei Hírlap útján elküldött beadványra választ kaptunk a minisztériumtól, amelyben a kérést elutasították. Az indokolás szerint a kérdéses útszakasz erős, 4,5 százalékos emelkedőn fekszik. Ilyen erős emelkedőn a felfelé haladó buszok esetében az indítás, a lefelé haladóknál pedig a megállás még kedvező útviszonyok között is nehézkes, síkos út esetén pedig balesetveszélyes. Egyéb szempontból sem tartják indokoltnak a megállóhely létesítését, mert az a kérelmező községektől távol (Bagtól két, Domonytói földúton 2,5, Kartaltól pedig 6,5 kilométer távolságra) fekszik. A községek, valamint a bagi út melletti gépállomás a vasúti megállóhelyhez sokkal közelebb fekszik, s ezért teljesen valószínűtlen, hogy a megállóhelyet számottevő utas venné igénybe. A várható csekély érdeklődésre és a kérelmezett helynek autóbuszmegálló létesítésére alkalmatlan voltára, a kérést egyelőre nem teljesíthetik. Az elkövetkező években Aszód és Bag között új járatokat terveznek, s ezek menetrendjének ösz- szeállításánál a bagi úton, megfelelő helyen, létesítenek majd autóbuszmegállóhelyet. Hosszú levélben számolt be Szűcs Frigyesné szobi olvasunk arról, hogy a Magyar Nemzeti Bank helyi fiókja sokáig hitegette: könnyebb fizikai munkára alkalmazza, s végül mást, egy férfit vettek fel helyette. Panaszát a Magyar Nemzeti Bank személyzeti osztálya vizsgálta meg és megállapította, hogy a levélíró erősen túlzott. A szobi fióknál a hivatalsegéd betegsége miatt és csak a betegség tartamára, meghatározott időre, szerződéses alkalmazottként vehettek fel egy főt. Mivel a hiva- talsegédi állás betöltésére férfi is jelentkezett, inkább vele kötöttek szerződést, mert feladatához tartozik a nehéz pénzesládák postáról való el- hozatala és elvitele, szóval nehezebb fizikai munka végzése. A felvétel eldöntése egy hét alatt megtörtént, tehát hosszú hitegetésről 'nem lehet beszélni. Különben is, a levélíró állásban volt s részére sem lett volna kedvező egy bizonytalan, mindössze meghatározott időre szóló szerződésért végleges munkahelyét felcserélni. Mint a fentiekből kitűnik. a felvételnél nem a protekció nyomott a latban. hanem az, hogy ki alkalmasabb a munka elvégzésére. November 14-én így sem kifizetődő címmel írtunk a Keményfémipari Vállalat és a Prés- és Kovácsoltárugyár munkásainak utazásáról, autóbuszbérleteiről. A 16. sz. Autóközlekedési Vállalat a cikkben írtakal nem fogadja el s a maga részéről a következő értesítés tudomásulvételét kéri: A Keményf érni pari Vállalat, valamint a Prés- é: Kovácsoltárugyár dolgozói három műszakban, munkába és munkából szállítjuk a HÉV-hez, valamint a Fővárosi Autóbusz végállomásához. A gyárnak tehát közvetlen kapcsolata a községekkel csak részben van. A gyárak környékén lakótelepülés nincs. Ha járatot, jobban mondva kapcsolatot akarnánk teremteni a községek és a gyár között, ez csak egyirányú kihasználást eredményezne. így hetijegy kiadását sem engedélyezzük ezekre a vonalakra, mert a gyár dolgozóin kívül más nem is használná. A dolgozók részére a havi 100 forintos díjtételt a gyárak állapították meg. Ebbe a kérdésbe a MAVAUT nem szólt bele. A szerződésnek megfelelően késés, kiesés a járatoknál még nem fordult elő és a gyár kérésére, esetenként — taggyűlés, termelési értekezlet stb. — később indítjuk a kocsikat. A Budaörs és Budakeszi közötti járatok felvétele a Fővárosi Autóbuszüzem feladata, mivel ezek a helyek közlekedésileg Nagy-Budapest ■területéhez tartoznak.” A válaszokat Ürögi István ráckevei motorszerelő panaszára adott vizsgálat eredményének közlésével fejezzük be: Még 1953-ban a Pest megyei MHS motoros tanfolyamot indított. ahol 35 fő kapott érvényes jogosítványt. Ezen a tanfolyamon tanított Ürögi István, aki az érte járó munkadíjat a mai napig sem kapta meg. Ennek kifizetését 100 liter benzinjegy elszámolásától teszik függővé, amely benzinjegy átadását, illetve átvételét senki nem igazolta. Kérte, hogy * a két ügyet válasszák külön, indítsanak vizsgálatot, de a munkadíjat ettől függetlenül fizessék ki. A Magyar Honvédelmi Sportszövetség Pest megyei elnökségének levele elismeri, hogy a tanfolyam műszaki és gyakorlati oktatója valóban Ürögi István volt. A tanfolyam azonban nemsokára a kezdet után megszűnt, s a résztvevők kívánságára a Pest megyei elnökséghez tartozó függetlenített munkatársak folytatták tovább az oktatást és vizsgáztatták le a hallgatókat. Ezért Ürögi István követelése, hogy a levizsgázott hallgatók után kapja meg az oktatói díjat, nem jogos. Ezt megfizetik arra az időre, míg ténylegesen működött, abban az esetben, ha a részére, illetve a tanfolyamnak kiadott s a nevezett által átvett 100 liter benzinről elszámol. Jelesre vizsgázott a ketszüvőipar két újdonsága: s dralon és a setlend Divatbemutató a Kistarcsai Fésűsfonógyár termékeiből Csütörtökön délelőtt nagysikerű divatbemutató színhelye volt a városligeti Gun- del Étterem: a Kistarcsai Fésűsfonógyár két újdonságát, a szintetikus dralont és a Piros, bolyhozott setlendből készült ruha, keskeny övvel. ERŐMŰ AVATÁS setlend elnevezésű gyapjút — illetve a belőlük készült kötöttárukat — mutatták be a sajtó és a kereskedelem képviselői előtt. Napjainkban világszerte egyre inkább tért hódítanak a kötszö- vőiparban a szintetikus műszálak; köztük is első helyet foglal el a gyapjúnál könnyebb, kellemes tapintású dralon-' fonál, amelynek hazai fonása a Kistarcsai Fésűsfonógyár műszaki kollektívájának érdeme. A műszaki gárda tagjai: Németh Vilmos főmérnök, Stettina Imre és Neudlein Ernő üzemvezetők, Bory Gábomé üzemmérnök és Bognár István festödeve- zető a VII. pártkongresszus tiszteletére indított munkaversenyben felajánlották, hogy kikísérletezik az import dralon-szalag hazai fonását, zsugorítását és festését. A kísérlet sikerült, s ezzel fonal-kilogrammonként 1,25 dollárt takarítanak meg a népgazdaságnak. A bemutatott modellek zöme merész, ám mégis ízléses 7 Csípőn alul érő, bordázott kötésű narancssárga dralon sportpulóver, sállal. vonalaival azonnal megnyerte a közönség tetszését. Különösen nagy sikert arattak a gyöngykötésű, csípőig érő dralon sportpulóverek — a Divat Kötöttárugyár modelljei — és a bolyhozott setlendből készült férfi kardigánok, női ruhák, a Kötszövőipari Mintázó készítményei. Autóbuszproblémák Gödöllőn Ez egy jó filniriport lesz. A gödöllői Ganz Áram- mérőgyár dolgozói három autóbuszpanasszal keresték fel a Pest megyei Hírlapot. Az első az, hogy csúcsíorgalmi időben kevés helyi kocsi jár le a gyárig, a második az, hogy a kocsik túlzsúfoltak, nem állnak meg és ilyenkor a dolgozók futhatnak, hogy el ne késsenek. A harmadik panasz díjszabási természetű: a gyártól 2,3 kilométerre levő Besnyői úti MÁV-megállóig igen drága, 2,50 forint a viteldíj, ugyanúgy, mint az 5,3 kilométerre levő Máriabesnyő végállomásig. Az innen járó dolgozók inkább lefutják a Szabadság térig az egykilo- méteres távot, hogy megtakarítsanak 1,50 forintot, mert innen már csak 1 forint a menetdij. Megkerestük a 16. sz. AKÖV gödöllői kirendeltségét, de innen a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium Autóközlekedési Főigazgatóságára utasítottak bennünket. Itt az ügyintézők, Háncsok és Roskó elvtársak készséggel rendelkezésre álltak és a következőket mondták el: — A Ganz Árammérő minden műszakváltásához odá- vissza van járatunk. Egyéb kívánsága a vállalatnak nem volt. Mi minden menetrendváltozás előtt körlevelet adunk ki, erre a vállalat szeptember 5-én azt válaszolta, hogy a jelenlegi menetrend jo! Bevalljuk azonban, hogy egyébként sem tudnánk sűríteni, járatot hosszabbítani, mert a kocsik a szó szoros értelmében percre ki vannak használva. A jövő évben kapunk új kocsikat s akkor enyhül a helyset menetre ndileg is és a második panasz, a túlzsúfoltság ügyében is, hisz a kocsik nyilván azért nem állnak meg, mert megteltek. — Ami a harmadik panaszt illeti, ezzel már többször foglalkoztunk és most — a kérésnek megfelelően — fel fogjuk terjeszteni a minisztériumba, ahonnan rövid időn belül választ kapunk. A döntésről értesítjük majd, a Ganz Árammérő dolgozóit. A Ganz Árammérő dolgozói pedig várják a kedvező elintézést. A kellemetlen ismerősök — hitelezők voltak. Ki- sebb-nagyobb összegeket adtak Lászlónénak, aki a kölcsönöket nem fizette vissza vagy ha igen, akkor újabb kölcsönökből. Végül tízezer forintot is kitett az összeg, amivel „úszott”, s jobbnak látta odahagyni a fővárost. Kilépett munkahelyéről, s akkor került Magdolnatelepre. — Elhelyezkedett? — Nem. — Miből tartotta fenn magát? — Hát... ismerősök ... az emberek segítettek... s én is kértem ... A bíró közbevág, nem állhatja szó nélkül a köntörfalazást: — Kért? Megtévesztett embereket, nem? Ezt a bíróság nyelvén csalásnak nevezik ... Lászlóné sokat próbált úriasszony, Nem rezzen össze, nem pirul el, nem háborodik fel. nem csinál semmit, hanem csendben, vádlotthoz illően válaszol: — Igen. — Milyen ürüggyel férkőzött a sértettek bizalmába? — A vallomásban mindent elmondtam ... hogy el tudom intézni dolgaikat,;; hogy B, színésznő, akit mindenki ismer filmről, színházból, nagyon jó barátnőm, s neki remek ösz- szeköttetései vannak ... — Valóban a barátnője? — Nem, kérem. — Visszaélt a nevével ; ; nemde? — Én... én nem gondoltam . .. az emberek rögtön bizalommal voltak... hittek..: szívesen adtak pénzt, hogy segítsek ... Laszlonenak kezére játszott az is, hogy több ügyet valóban elintézett. Persze, ezek olyan dolgok voltak, hogy ha maga a fél jár utána, akkor is elintéződik. S a megbízatások nagy részét nem is intézte el, mert nem is tudta elintézni. Tízezer forintot vett fel például valakitől olyan címen, hogy elintézi: fiát szereljék le a katonaságtól... mástól húszezer forintot csalt ki azzal, hogy ékszereket szerez érte ... Működési területe széles volt. Arra vigyázott, hogy helyiektől csak kis ügyeket vállaljon el, s ha már nagyon körmére égett a dolog, akkor a nagyobb ügyek pénzeiből visz- szaadta azt az összeget, amit felvett, azzal, hogy: sajnos, most nem sikerült. így is nem egy ember akadt, aki száz, kétszáz forintokkal honorálta „fáradozásait”. Lászlóné híre terjedt, nem volt híján ügyfeleknek. Nem is lett volna báj, ha a régebbi ügyekre fátyol borul. De érthető, hogy akik a pénzt leszurkolták, látni is akartak valamit annak fejében. Amikor pedig nem tör- . tént semmi, követelték vissza a pénzt. Végül is összecsaptak a hullámok Lászlóné feje felett. De addigra több mint százezer forint ment pocsékba a kezén; A bíró — jogosan — a tanúkat is megleckézteti: — Államunkban, szocialista társadalmi rendünkben nincs szükség arra, hogy az állampolgárok ilyen úton keressék a masuk igazát. A tisztességtelenség, a csalás kezére játszik, ha valaki nem egyenes úton jár a maga dolga után. A sértettek is hibásak abban, hogy László Miklósné ennyi embert ilyen összeggel károsíthatott meg, hiszen ha jogos igényük, panaszuk volt, van. azt nem Lászlónénak és a lászlónéknak, hanem az illetékes hivataloknak joga és kötelessége elbírálni, orvosolni. Lászlóné börtönbe kerül. Újra. A cella, a csíkos ruha, a többi nem ismeretlen, nem idegen számára. De legyen idegen az egyszerű emberektől a kijáróba vetett hit.;. megfizetve sem lehet nálunk jogtalan igényekre szert tenni, csak a hiszékenységet kell — nem is olcsón — megfizetni. Mészáros Ottó Negyven körüli, korához képest nagyon csinos asz- szony. Megnyerő, meleg tekintetű szeme, behízelgő, búgó alt hangja, műveltsége mind-mind olyan kellék, amivel sokra viheti az ember pró is, meg kontra is. László Miklósné, magdolnatelepi lakos a „kontrát” választotta. Szélhámosnő lett. Indok tucatjával akad. De lehet-e valódi, helytálló indok arra, hogy valaki szélhámos, mások bizalmával visszaélve akarja a maga megélhetését biztosítani? Lászlónénak akadt volna rendes foglalkozás is. De ő nem azt választotta. 1957 elején otthagyta munkahelyét, a Pipereszappangyárat, pedig i technikusként jó fizetése volt. i Eredeti foglalkozása: kozme- jtikus. Férje 1945-ben nem > jött haza Nyugatról. Oka volt j rá. Mint csendőrszázadosnak j nyilván akadt mit a rovására ! írni. í Lászlóné így hát egyedül (maradt, de gyorsan feltalálta ( magát. Hasonszőrű ismerősei (segítségével rövidesen jól ;menő kozmetikai szalonja (volt, s azt csak akkor kellett (becsuknia — 1948-ban —, (amikor kiderült, hogy a szalonban férfiakat fogadnak a („kozmetikázó” hölgyvendégek ( Egy ideig Lászlóné „ma- (gánzó” volt, ő tudja, hogy ^ miből élt. De hogy nem s £ legbecsületesebb módon, azl ^ az bizonyítja, hogy 1952-ber elítélték közellátást veszélyeztető bűntettért. Hat hónapot ült. Akkor — szabadulása után — úgy látszott, abbahagyta a régi életet. A lcöny- nyű pénzszerzést, a munkát- lanságot, elhelyezkedett, s rendesen dolgozott. Még pénzjutalmat is kapott. Az ellenforradalomban azonban újrakezdte régi életét. Mint kiderült, férje — a zűrzavaros időket kihasználva — nagyobb mennyiségű pénzt és árut juttatott el hozzá. (Lászlónét az sem zavarta, hogy férje odakint megnősült, csak attól tartotta vissza, hogy: „Én is kimenjek”.) Persze, a pénz elfogyott, az árunak gazdája akadt, nem volt már más, csak a fizetés. De ez — miután Lászlóné újra belekóstolt a nagyvonalú életbe — kevésnek bizonyult, S akkor rájött, hogy könnyebb úton is pénzhez lehet jutni. De erről beszéljen ő maga, a bíró kérdéseire adott válaszaiban. — Miért költözött el a fővárosból? — Olcsóbb az élet vidéken. — Csak ezért? — Ott nem ismertek. A fővárosban ugyanis több, kellemetlen ismerősöm volt. A TÁRGYALÓTEREMBŐL A „BARÁTNŐ"
