Pest Megyei Hirlap, 1959. november (3. évfolyam, 257-281. szám)

1959-11-10 / 264. szám

Szülők az iskoláért í Szép példáját adta az összefogásnak, az iskola helyes tá- ^ mogatásámk az Arany János általános iskola szülői munkakö- ^ zössége. Még a tavaszon elhatározták a szülők, hogy bevezetik ^ a vizet az iskolába. Az elhatározást konkrét megajánlásokkal ^ segítették a megvalósulás felé. Fuvart, napszámot és munka- j megváltást ajánlottak fel. Társadalmi megajánlásuk értéke jó- ^ val túl van a hatezer forinton. Ez azonban ilyen nagy munkához nem elegendő. Most ^ állami támogatást is kaptak. Mire a hideg idő beköszönt, már ^ nem kell a tanulóknak kézmosó vagy ivóvízért a termektől ^ messze levő kúthoz járni. A vízvezeték beszerelésével az iskola ^ egészségügyi ellátottsága is sokat javul. III. ÉVFOLYAM 73. SZÁM 1959. NOVEMBER 10. KEDD Eredményesebb, egészségesebb sportéletet! A lehetőségek adottak, csak élni kell velük orvosolni az egyéni és sport­problémákat és helyes irá­nyítással csaknem családias, egészséges, eredményes sport­szellem alakulhat ki. Nem SOS-jeleket akarok leadni és nem is lesz nem­zeti gyász, ha a Nagykőrösi Kinizsi kiesik az NB III-ból. Mégis az a véleményem, hogy Pest megye egyik leg­nagyobb — mind kultúra, mind a termelés szempontjá­ból jelentős — városának nem közömbös értékmérője a sportbeli szereplés sem. Évekkel ezelőtt az utánpót­lás nevelésével nem törődött senki, ezért az első csapat és az utánpótlás között 2—3 év kiesés van. Ehhez járul még az is, hogy az utánpót­lás nevelésében hátrányo­sabb helyzetben vagyunk, mint egy megyei csapat. A megyei csapat utánpótlása a megyében, a mienk csak a járásban szerepelhet, tehát nincs elég sok és megfelelő színvonalú mérkőzés játszási lehetőség. Ha mi ez évben bent­maradnánk az NB Ill-ban — ami nem könnyű, de lehetsé­ges a mostoha körülmények ellenére is — jövőre már 2—3 kiöregedő játékost, feljövő fiatalokkal, az ő útmutatá­sukkal, egymást váltva pó­tolni tudnánk. Sok tehetséges játékos játszik mind az ifjú­sági, mind a II. csapatunk­ban. Ezt bizonyítják az elért eredmények. Ifjúsági csapa­tunk a járásban veretlenül első. Második csapatunk rosszabb gólaránnyal második a tavalyi bajnok Ceglédber- cel után, megelőzve a tavalyi megyei első osztályú Albert- irsát. Tehát az utánpótlás nevelése eléggé eredménye­sen folyik. A „rajongó szurkolók” ag­godalmára, a „kulcskérdésre” meg kell jegyeznem: október 27-én a teljes első csapatunk játszott, erre felsorolnak nyolc nevet. Tehát szerintük is három ifjúsági játékos játszott és hozzá kell még tenni, hogy — edzőmérkőzés lévén * — több cseré is volt mérkőzés közben. A kulcs­kérdés az, hogy egy edző­mérkőzésen nem a számszerű eredmény a lényeg, hanem a nyújtott játék, mert az edző az eredménytől függetlenül is tisztán láthat és elgondo­lásait megvalósíthatja. A két ll-esre csak azt jegyzem meg, hogy ítéleteim helyességét a ceglédi edző is elismerte, sőt azok szellemé­ben fegyelmezte is játékosait. Mindezektől függetlenül: Nagykörösön több vizsgázott játékvezető van, miért nem vezetik le az edzőmérkőzése­ket? Nekik sem ártana meg az edzés. Én azon a napon — mivel más nem vállalta a háládatlan szerepet — leve­zettem az ifjúsági mérkőzést is és 170 perc alatt, különö­sen a vége felé, tévedhet az ember. Röviden megemlítem még az edző magárahagyatottsá- gát. Nem segít neki senki, még egyszerű dolgokban sem. Például előfordult, hogy ed­zésen neki kellett tüzelni, hogy légyen meleg vizük a játékosoknak. A múlt vasárnapi eredmé­nyek már megmutatták, hogy a hibák javítására történtek lépések. A teljes siker, az eredményesebb sportelet meg­valósítása érdekében a to­vábbi határozott lépések megtételét kéri a „város sportjáért rajongó szurkolók”- nál is rajongóbb szurkoló, Pécsi Sándor, I., Tázerdei u. 7 Napi postánkból: ígéret, szép szó. ...J osztálya ez év elején az aláb- ^ bi ígéretet tette, amelyet an- ^ nak idején a sajtó (Nagykő- ^ rösi Híradó) is leközölt: — A £ konzervgyári és ládagyári £ dolgozók és nem utolsósorban az Örkényi utcai lakosok ki- £ vánságára ez év második fe- í, lében kikövezik, illetve ja- ^ vitják ezt a már járhatatlan ^ utcát. ^ Az 1959-es évnek már nem- ^ csak a második felében, de ^ lassan a végére járunk, s ed- ^ dig semmi jele annak, hogy ^ a kérdéses utcát megjavíta- ^ nák, vagy csak hozzá is kezd- ^ tek volna. Sokat lehet halla- j ni egyes helyeken, hogy a fel- sőbb szervek a mi városunkat ^ mezőgazdasági városként ^ tartják nyilván és úgy lát- ^ szik, így vannak már vele a'/ mi tanácsunknál is, mert ^ nem törődnek azzal, hogy a ^ város két legnagyobb üzemé- be milyen utakon járnak ki $1 a dolgozók. ^ Nemsokára beköszöntőnek | az esős hetek és a rossz utak, ^ utcák járhatatlanok lesznek. < Gondoljanak az illetékesek a ^ reggel munkába siető dolgo- ^ zókra, az Örkényi út lehetet- (j len állapotára, és intézkedje- ^ nek haladéktalanul. í, y Tisztelettel, mint annak ^ Vári Laci, Tamás Pista, Károly Pista és tjrsaik buzgón ássák a csővezeték árkát. Ezzel a munkával több mint kétezer fo­rintot takarítottak meg. idején: Farkas Menyhért A FÜRDŐBEN Csütörtökön délelőtt három­negyed 11 az idő, amikor a fürdőbe lépek. — Van szabad kád? — Hogyne kérem! Egyest vagy kettest óhajt? — Ekkora választék van? Ilyen nagy a fürdő? — Nem kérem, csak nincs kihasználva. Szerdán, csü­törtökön, pénteken és szom­baton vagyunk nyitva, de iga­zi forgalom csak szombaton van. — Akkor biztosan könnyen ellátják a munkájukat? — for­dulok Mészáros Károlynéhoz, a fürdő vezetőjéhez, a törzs­vendégek közkedvelt Roziká­jához. — Ne higgye! Nézze, meny­nyi helyiség van. Hat egysze­mélyes, három kétszemélyes kád, tusoló, közös fürdő, öl­tözők, pihenők, váróhelyiség. — A takarítás is az önök dolga? — A takarítás és a mosás is. Ezt a sok lepedőt (egész polc tele van velük) mind ne­künk kell kimosni — méghoz­zá kézzel. Hej, ha egy taka­rító, vagy mosónő lenne' Hét­főn, szabadnapunkon jövünk be mosni. Ez az egyetlen fáj­dalmunk. És az, hogy kevés a vendég. Akik jönnek, azok­kal általában nincsen baj. Igaz, olyan akad, mint most is, hogy két hét alatt 2 lepe­dő tűnt el. Ezt nekünk kell kifizetni. — Tessék parancsolni;., 50 percig lubickolhat. — Tessék pihenni egy ki­csit! — Köszönöm. Nicsak, itt is foltos a fal. — Pedig új meszelés! _ ? — Olajfestés kellene ide, de az sokba van. Látja, a pénz­tárnál a padló új és máris korhad. Most mérik, cement­lapot raknak helyébe... Kö­rülbelül 3 ezer forintba ke­rül. — Pedikűrösre nincsen szüksége? Fodrászatunk csak női Vein. Tegnap nyitott. — Most nem veszem igény­be, de megnézem. Nini, itt megtaláltam, akit eddig nem láttam: a vendéget. Méghozzá .:; négyet. Igaz, több nem is férne be. Búz Dezsőné, a közkedvelt pedi­kűrös serényen dolgozik. Épp­úgy az új mester: Sipos Vik­tória. Ö annak ellenére, hogy új — már „kétnapos” korában közkedvelt. — Szolga — Megérkezett a hidrofor és a motor is. Szűcs Sándor szerelő és segítőtársa, Dudás Pál, a gyerekek érdeklődésétől kísérve szál­lítják és állítják helyére a készüléket. Pontos adófizetés — állampolgári kötelezettség (A városi tanács vb pénzügyi osztályának közleménye) A városi tanács pénzügyi osztálya felhívja a lakosság figyelmét, hogy esedékes adó­tartozását csak 1959. novem­ber 15-ig fizetheti adópótlék­mentesen, mert utána vissza­menőleg napi egy ezrelékes adópótlékot számítanak fel. A fizetési határidők be nem tartása miatt 1959. évben már eddig is 550 000 forintot fizet­te, k feleslegesen adópótlékra, amit megtakaríthattak volna az adózók, (ha az adót ponto­san fizetik. A városi tanács 1959. évben 20 000 000 forintos kiadási költ­ségvetéssel dolgozik: és ebből csak mintegy 8 000 000 f orint a lakosságtól származó adóbevé­tel. Nem közömbös a lakosság­nak, hogy a költségvetés kere­tében megvalósítandó felada­tokat pontos időre elvégezzék. — KÖZEL 5 MILLIÖ forin­tot fordít a városi tanács az iskolák személyi és dologi ki­adásaira a következő költség- vetési évben. — TÍZEZER FORINTOS be­ruházással transzformátorhá­zat épít és a szerelőcsarnokba kályhákat szerez be a Faáru- és Dohány zócikk gyártó Válla­lat. Ezt az összeget az első fél­évi nyereségrészesedésből használják föl. ANYAKÖNYVI HÍREK SZÜLETTEK: Kovács Ferenc segédmunkás és Palóczi Erzsébet fia: Ferenc, Pap Ferenc rakodó- munkás és Bokor Irén leánya: Agnes, Marsa József és Urbán Erzsébet fia: József, Strázsi Gyula segédmunkás és Pap Terézia leánya: Marianna Eszter, Gulyás Katalin leánya: Mária, Gyárfás István és Lengyel Franciska fia: Ferenc. HÁZASSÁGOT KÖTÖTTEK: Me­zei Imre földműves és Balog Esz­ter, Nyitrai Sándor segédmunkás és Bugyi Ilona, Horváth Balázs földműves és Megy esi Julianna, Csikós Ambrus segédmunkás és Bállá Éva Katalin könyvelő, Tar- csi Balázs villanyszerelő és Kő­házi Ilona. MEGHALTAK: Somodi Ferenc földműves 60 éves, Tóth Lajos nyugdíjas városi adótiszt 72 éves, Varga Ambrus földműves 54 éves. Katona Ferenc földműves 75 éves. Egy olvasó kérése a „Tiszta Nagykőrösért44 den érdekelt szívesen megfi­zetné az anyagi hozzájárulást. — M — ^ — Pista, te! — volt a % megszólítása a fekete hajú, $ barna, napszítta bőrű, villogó í fekete szemű, 25—30 év kö- rüli férfinak, amikor meg- /, ismertem, s akit becsületes ! nevén Jakab Istvánnak hív- nak. A rongyos ruha alig fakadt meg rajta. A hátán % felmadzagolva ütöit-kopott 2 ládika, benne drót, pléhdára- } bök és szerszámok zötyög- tek. Hol az egyik, hol a $ másik utcából harsant fel $ elnyújtott kinálkozása: „Do- íhoróóóóótozni, fazikat fo- ^ hóóóóíozni!” Csak ezt tudta ^ ilyen szép tótos akcentussal $ kimondani, egyébként nem £ volt tót. Dehát a tradíció, az í tradíció! y ^ Amikor felharsant a hang- $ ja, az udvarokon a kisgyer- í mekek ijedten összebújtak ^ vagy az anyjuk szoknyája $ mögé igyekeztek rejtőzni, \ pedig Pista soha nem bán­Örömmel olvastam, hogy a Híradó foglalkozik az utcák tisztaságának kérdésével. Igen, jókor, a téli tüzelési időszak, kezdetén. Nekem is van prob­lémán, éppen ezzel kapcsolat­ban. A város központjában la­kom. Kis udvarom téglázott. Megvásároltam a most kapha­tó, elég poros szenet. Hiába, az én tűzhelyemben nem ég a por. A kályhában is sok salak marad vissza. Hová tegyem a szénport és a salakot? Ez nem trágyának való Csak az utca valamelyik mélyebb pontján süllyesztem el. pedig tudom, hogy ez igen helytelen megol­dás. Tehát a városi tanács felé volna egy indítványom, ami kérés is egyben. A város ha­tárában a Felszeg és Alszeg részére jelöljön ifci szeméttelep helyet. Itt lehetne gyűjteni a trágyának nem való hulladé­kot. Továbbmenve, rendszere­sítsék a szemétgyűjtő kocsikat, hogy hetente egyszer megsza­baduljunk a salaktól. Bizonyá­ra ezért a szolgáltatásért min­FEJLŐDÉS íoíf senkit. Munkáért a gazd- asszonyok azt fizettek neki, amit akartak, még kérni is félt tőlük. Rájuk bízta. Ahányszor találkoztam vele, egypár cigarettámba került, ezt sohasem szégyellt kérni. A fajtáját kerülte. Cigány volt a jólélek. Ö dolgozó, becsületes ember — úgy­mond. „soha nem volt bájá a törvinnyel”. Pár évvel ezelőtt láttam utoljára. A napokban egy jampi- san öltözött, magabiztos férfi jött velem szembe. Nagy haja ragyogó felcetén maga­sodott a homloka felett, orra alatt két vékony szarvacska szemtelenkedeit. Ismerős volt. Ö is megállt és bizonytala­nul elmosolyodott, majd \ megszólalt: — Jó napot... Én mágát \ ismerem... Ceglédről ugye? ; Hát rnágá is itt van Nagy-'; kőrösön? — Itt! Veled mi van? Ré- í gén láttalak — kissé zavar- \ ban voltam, mert ismerős ; volt, de nem tudtam hova ; tenni. — Hát luggyá, ott hágy-'i tám a mesterséget. Elmen-; tem az útépítéshez. Kitanul-'; tarn a kazánfűtést. A henge-; ren dolgoz'ám. Jobb így!...'; A — sokkal többet keresek,; áztán SZTK-m is van. Hál-'; lottóm, hogy a konzervben; fűtőt keresnek, ázir jöttem,'; de nem jól mondta, aki; mondta. — Mongyá ... nincs egy; cigarettája? S akkor döbbentem rá, ^ hogy ez Jakab Pista, a dró-j tos. ; Király Béla ; — NÖVELNI KÍVÁNJA gyöngytyúk-törzsállományát a Szabadság Termelőszövetkezet. E célból öSszegyűjtik a tojást, s a ceglédi 'keltetőállomáson kikeltetik és felnevelik. — UTAK ÉS HIDAK kar­, bantartására és felújítására 750 i ezer forintot fordít jövőre a ; városi tanács. — ÉRTEKEZLETET TART I holnap a mezőgazdasági állan­dó bizottság a városi tanács ív. b. mezőgazdasági osztályán. Megvitatják a soron következő mezőigazdasági feladatokat és a szerződéses termelés helyzetét. — TÖRZSKÖNYVI ELLEN­ŐRZÉS alá veszik a Szabadság Termelőszövetkezet 196 darab­ból álló juhállományát. Ez je­lentősen növeli az állomány értékét, és lehetőséget ad arra, hogy az újonnan alakult ter­melőszövetkezeteket jó te- nyészanyaggal lássák el. A törzskönyvezett állatokért a Szabadság Tsz magasabb árat is kap. — KIVILÁGITATLAN mo­torkerékpárral vett részt este a közúti forgalomban ifjú Dó- náth Antal, Szolnoki út 98. szám alatti lakos, ezért a váro­si rendőrkapitányság szabály­sértési bírója 60 forint pénz­bírsággal sújtotta, Nem vagyok tollforgató és nem is szívesen írok, de — ha hely jutott a Nagykőrösi Híradó hasábjain a „Góitelki Lajos” szatírának szánt fa­nyar humorának és a „Város sportjáért rajongó szurkolók” álarca mögé bújt negatív kri­tikusok megnyilatkozásának, — gondolom, helyt adnak so­raimnak is. Mindkét megnyilatkozás örömmel tölt el. Mindkettő segítő szándékú. Legalább eddig eljutottunk. Már kez­dünk törődni Nagykőrös sportjával. A sajtó is tág lehetőséget ad, csak ki kell használni. Helyesen, haszno­san, javítón. Igen, mélypon­ton vagyunk, de minden adottságunk megvan a fel- emelkedéshez. A hiba ott van, hogy ezekkel az adott­ságokkal nem élünk. Van sok, sportot szerető vezető emberünk, meg is van nekik a megfelelő tisztségük, de ez, néhány kivételtől el­tekintve, csak üres cím, mert nincs mögötte a szükséges munka és megfelelő agilitás, igazi sportszeretet. Van egy kiöregedő félben levő első csapatunk, amely megfelelő erőnlét és főleg egységes csapatszellem birto­kában képes volna kiesési gondok nélkül, a csoport kö­zepén helyet foglalni. Van olyan jól berendezett (televízió, színpad), állandóan fejlődő, szépülő, minden igényt kielégítő sportottho­nunk, amilyennel kevés vi­déki nagy sporlegyesülel ren­delkezik. Ez azonban csak egy szép épület, de nem sportotthon. Pedig lehetne nemcsak a sport — de társa­dalmi életünk komoly köz­pontja is. A fentiekből adódik: nem feell sem gúny, sem negatív kritika, de szükséges a veze­tők szoros, szervezett össze­fogása a játékos-garnitúrával egyetértésben. Vigyünk életet az imponáló épületbe, legye­nek klubnapok, szakosztály­értekezletek, rendezvények! Nemcsak erkölcsi, de anyagi haszon is származhat mind­kettőből, s előnyét a sport­egyesület látja. Ha életet viszünk a sport­otthonba, együtt lesznek ott vezetők és játékosok s kiala­kul a helyes kollektív szel­lem. Meg lehet beszélni és

Next

/
Oldalképek
Tartalom