Pest Megyei Hirlap, 1959. november (3. évfolyam, 257-281. szám)

1959-11-11 / 265. szám

1958. NOVEMBER 11. SZERDA ^Wirlap Egy mondat a vállalásból Látogatás a MÁV Dunakeszi Járműjavító hegesztőbrigádjánál A MÁV Dunakeszi Járműja­vító pályaudvarnak is beillő udvarán sok-sok vasúti te­her- és személykocsi sorako­zik javításra várva. A ki­sebb javításokat már kint el­végzik a kocsikon, de ame­lyeknél a diagnózis komo­lyabb beavatkozást követel, bent, a hatalmas csarnokok­ban szétszedik őket, elvég­zik rajtuk a szükséges javí­tásokat, hogy aztán ismét biztonságosan vehessenek részt a forgalomban. A „beteg“ kocsik gyógyítását végző sok-sok „orvos” között jelentős szerepet töltenek be a hegesztők. Nagymértékben függ az p jó, vagy rossz mun­kájuktól is, hogy biztonságo­san működik-e majd a meg­javított vasúti kocsi fékje, kibírja-e az igénybevételt az ütköző, elibírja-e a súlyt a hegesztésre szorult alváz és így tovább. Nem véletlenül került hát be az üzem kongresszusi vál­lalásába a következő mon­dat: „A villanyhegesztéssel foglalkozó dolgozókat ismé­telten kioktatjuk a hegesztő- berendezés gondos kezelésére és a hegesztő elektródák he­lyes felhaszálására”. A brigádvezető távollétében helyettesével, Gandur Pállal beszélgettünk arról, miért ke­rült a vállalásba ez a mondat, így válaszolt: — Azt gondolhatnák, hogy rosszul dolgoztunk, pedig nem így van. Arról van szó, hogy a javított kocsikon sokkal na­gyobb szaktudást igényel a hegesztési munka, mint az újakon. Nálunk ahány var­ratot kell csinálni,, az annyi féle. Minden esetben gyor­san meg kell állapítani a he­gesztőnek, milyen elektródát használjon, hogyan állítsa be az ellenállást stb. Ezt pedig meg kell tanulni. Elmondta, hogy tavaly nyá­ron négy új fiatal hegesztőt kaptak, elsősorban rájuk vo- natkaznak az elmondottak.- ügyes fiúk ezek — folytatta —. éppen ezért érdemes velük fog­lalkozni. Egy kilépett közü­lük, de a másik három na­gyon szépen fejlődik. Van még idejük tanulni, hisz a legidő­sebb, Lukács Géza mindösz- sze 22 éves. Egy évvel fia­talabb tőle Schök János, a legifjabb pedig, Gulyás Jó­zsef még csak 19 esztendőt tud maga mögött, de tudá­sával rácáfol a korára, mert ő a legügyesebb a fiatalok között. Mi pedig hadd tegyük hoz­zá, hogy a legcsendesebb és a legszerényebb is Gulyás Jó­zsef, aki sok hasonlókorú társa példaképe lehetne. Szereti a szakmáját és igyekszik is jól elsajátítani az elméleti szabá­lyokat és a gyakorlati fogáso­kat is. Ha továbbra is ilyen szerény és szorgalmas lesz, még inkább kiérdemli majd a 20—25 éves gyakorlattal ren­delkező szakemberek vélemé­nyét, amely szerint: — Meg lehet nézni a mun­káját. Ezek a fiatalok decemberben fejezik be a tanfolyamot, de utána is tovább akarják ké­pezni magukat. Gulyás Jóska példáiul így beszél: — Olyan jó szakember aka­rok lenni, mint Takács Kál­mán bácsi, a brigádvezető, meg Schvan Pali bácsi, aki már 25 éve hegesztő. Ehhez pedig még sokat kell tanul­nom. Három nő is dolgozik a brigádban: Már­kus Klára, Járai Rezsőné és Bankó Mária. Ök is sokat ta­nulnak és nem hiába, ha már Schvan Pali bácsi is így véle­kedik róluk: — Semmivel sem dolgoznak rosszabbul, mint a férfiak. Nem csoda hát, ha egy ilyen kollektíva vezetője elmond­hatja: — Bennünket nem kell biz­tatnia a művezetőnek. Tudjuk, hogy melyik kocsinak mikor kell elkészülnie. Ha meg nem szorít a cipő, altkor különböző alkatrészeket hegesztőnk, hogy legyen előretartásunk. Ezek után a vállalat» -kong­resszusi vállalásának idézett mondatát teljesítettnek vehet­jük. Anyakönywezető és nászút egy helyen Leningrádban nemrég nyi­tották meg azt a „menyeg­zői palotát”, amelyben az ifjú párok nemcsak házasságot köt­hetnek az anyakönywezető előtt, hanem az erre a célra hangulatosan és fényűzően be­rendezett lakásokban nászúju­kat is eltölthetik. Úgy kell az ilyen férjnek! Oslóban hat fiatal, csinos nőt közlekedési rendőrnek képeztek ki. Szolgálatukat négy hónapi oktatás után kezdték meg. Az egyik női rendőr férjét büntette első­nek közlekedési kihágásért. Megmenekült a Gaurizankár megmászása közben eltűnt expedíció Mini már közöltük, október 13-án a Himalája közelében fekvő közel 8000 méter magas Gaurizankár-csúcs megmászá­sa közben hóviharba került és nyomtalanul eltűnt egy 32 tagú expedíció. Eltűnésük hírét november 3-án hozta Katmanduba egy futár, akinek előadása nyo­mán bizonyosra volt vehető a 32 tagú expedíció elpusztu­lása. Hétfőn távirat érkezett Kat­manduba a nepáli külügymi­nisztériumhoz, amely arról szólt, hogy az expedíció vala­mennyi tagja megmenekült és útban van Katmandu felé. KÉSZÜL A FLEXARET Védekezzünk a gabonafutrinka lárvája, a csócsároló ellen Az idei csapadékos nyár következtében elhúzódott ara­tás és behordási munkák miatt a tarlók szántása sok helyen elmaradt. A gabonafutrinka terjedé­sére kedvező volt a kizöl- cliilt. szántás nélküli tarló. Ezért feltétlenül számítanunk kell a tojásból kikelt lárvák (népiesen csócsárolók) kárté­telével. Különösen akkor lesz szembetűnő károsításuk, ha gabonát gabona követ a földben. A kártevők jelenlétéről az r őszi vetések próbaásásával, il- j Ietvc körkörös foltokban mu- ^ tatkozó pusztításukról győ- ^ ződhetünk meg. A csócsároló 20—26 millimé- ^ tér nagyságú, hosszúkás, la- ^ pított lárva. Fején feltűnően ^ látható rágok vannak, háti f részén sötét, harántirányú : csíkoltság látható. A csócsá- j roló nappal a talajban 20— \ 25 centiméter mély, 3—1 mii- j liméteres lyukátmérőjű füg- \ gőleges aknában található, i Csak éjjel jön fel, a zöld \ leveleket rágja, kiszívja — i csócsárolja — s gyakran be- I húzza aknájába. Kártevés i után az elszáradó levél szét- \ rojtolódik, gyakran összegű- I bancolódik. Hűvös és csapadékos ősz- szel a kártétel kisebb, de ta- j vasszal, a hóolvadás után j rendszerint nagyobb mérté- \ kű szokott lenni. Védekezés: helyes agrotech- \ nika. Gabonát ne vessünk ga- \ bona után, tarlóhántás. Ha kártételt észlelünk, a folt szé­létől egy méter sávban (a fer­tőzetlen vetés irányában) ideg­mérges (Agrotox) porzással kell védekeznünk. Figyeljük vetéseinket, a fer­tőzést a hely és terület meg­jelölésével jelenteni kell a helyi tanácsnak. Ingyenes védekezést terme­lőszövetkezetek részére csak általános fertőzés esetén vé­gezhet a növényvédő állo­más. A víz ugyan jó, csak a kút rossz című glosszánkban még a nyáron megírtuk, hogy Buda­kalász kellős közepén, a bécsi országút mellett évek óta „díszeleg” már használ- hfltatlanul egy rozoga szi- vattyúskút. Szerkezete réges- rég tönkrement, mindössze a mellette álló jegenyefára szögezett tábla sejteti, hogy valamikor kút lehetett. „Jó ivóvíz — olvasható a táblán —, épült a hároméves terv keretében.” Említett glosszánkban is megkértük a kút gazdáit, a helyi tanácsot, javíttassák meg a kutat, vagy vegyék le a táblát. Sőt, mi több, azóta már személyesen is beszél­tünk a végrehajtó bizottság titkárával, azonban a kút to­vábbra is olyan elhagyottan áll ott, mint eddig. Ismétel­ten bátorkodunk hát felhív­ni az illetékesek figyelmét: rossz szolgálatot tesznek tervpropagandánknak ezzel a táblával. Ha már nem csi­náltatják meg a kutat, leg­alább a jegenyefát szabadít­sák meg a hivalkodó táblá­tól. Az ígéret szép szó, ha megtartják, úgy jó — tartja a közmondás. — A Szentendrei Cementipari Vállalat váci telepének ve­zetői azonban elfeledkeztek erről. Építőanyagipari válla­lataink az idei terven felül gyártott építőanyaggal lehe­tővé tették, hogy második ötéves tervünk egyik legna­gyobb üzeme, a Váci Ce­mentmű előépítkezését határ­idő előtt megkezdhesse az L számú Mélyépítő Vállalat. Eddig nem is volt probléma, jól haladt az építkezés. Most azonban a központi iroda­épület második emeletének építkezését kénytelenek ab­bahagyni, mert a Szentend­rei Cementáruipari Vállalat váci részlege korábbi ígére­tével ellentétben nem készíti folyamatosan a B. 60-as be­tonelemeket. Bár a telepve­zetőség szavát adta, hogy nem lesz fennakadás (a ce­mentmű építésvezetősége na­ponta 40 köbméter sódert is szállított a telepre), most a cementmű építői mégis kény­telenek megállni. Vajon nem gondolnak arra a váci telep vezetői, hogy ezzel nemcsak a cementmű építőinek mun­káját nehezítik, hanem fon­tos népgazdasági érdeket is sértenek? Lyukas a paplan A Csepel Autógyár mun- kásellátási osztályának üzen­jük: Júliusban kint jártunk a gyártelep munkásszállójá­ban. Egyrészt riportot írni a szálló lakóiról, másrészt megnézni, milyen problé­mákkal küzd a szálló gond­noksága. Észrevételeinket akkor meg is írtuk, s meg­említettük, hogy bizony a paplanok egy része már lyu­kas és a szobákat sem ár­tana átfesteni. A dolgozók azt is elmondták, hogy pár évvel ezelőtt kaptak éjjeli lámpát, vizeskancsót, meg poharakat, mindez most hiányzik a szobákból. Nemrégiben ismét kint jártunk a munkásszállóban, s bizony szomorúan kellett tudomásul venni, hogy az említett cikk megjelenése óta nem történt változás. Most a szálló lakóinak nevében új­ból felhívjuk az illetékesek figyelmét, nézzenek ők Is körül az egyébként kifogás­talanul felszerelt munkás- szállóban. — súlyán — Új gépek a kukorica betakarításához A csehszlovákiai Przserovban készül a fotoamatorök kedvelt készüléke, a Flexaret IV. fényképezőgép. Képünkön: utolsó ellenőrzés a készülékeken A Földművelésügyi Minisz­tériumban most készülő ter­vek szerint a gépállomások 1960-ban az ideinél is na­gyobb mértékben kívánják segíteni a közös gazdaságo­kat a kukoricatermesztés gé­pesítésében. Mivel a négy­zetes vetés nemcsak a silóku­koricánál, hanem a csőre termelt kukoricánál is bevál­totta a hozzá fűzött reménye­ket, a magyar ipar több mint ezer négyzetes vetőgépet gyárt a gépállomások számára, s a Szovjetunióból ennél lénye­gesen nagyobb mennyiséget hoznak be. A Szállítóberendezések Gyára folytatja a járvasilózó gépek gyártását, s több száz KB 1-es csőtörőgépet is ké­szít a gépállomások megren­delésére. Az Országos Me­zőgazdasági Kiállításon be­mutatott gép letöri a csövet és a növény szárát felszecs­kázva továbbítja a gyűjtőko­csiba. A siló- és a csöveskukorica betakarítását szolgálja az is, hogy a gépállomások több ezer pótkocsit szereznek be. Üzenet a kórházi ágyról cet sétálnom kell — s nagy üggyel-bajjal az ágyba fek­szik. — Október 20-án úgy este háromnegyed hét és hét óra között történt — kezdi a be­szélgetést, de közbeszólok. — Ne innét, talán az előz­ményeket is... Arcáról látom, megérti, miért szeretném az előzmé­nyeket is hallani. Én Halászteleken, a rá­dióleadó környékén dolgoz­tam aznap, Mészáros ugyan­csak a Szabad Május Tsz-nek dolgozott, de messzebb, a csepeli határban. Esteledett, amikor odajött hozzám, s hí­vott, hogy menjek haza Szi­getújfalura. Először nem is akartam hazamenni, hisz két nappal előtte voltam otthon, de csak ráálltam — emléke­zik vissza. — Tudta, hogy a vezetőség megtiltotta a vontatóval való hazajárást? — kérdeztem. — Azzal jártunk mindig haza — adja a kitérő választ. — Észrevette-e, hogy Mé­száros már akkor is ittas volt? — Láttam, hogy Sziget- szentmiklósról jött, ahol nyá­ron csépelt és ahol sok jó ismerőse volt. Azt is észre­vettem, hogy van már benne. De hát nagy, erős ember volt, bírta az italt. — Az úton ittak-e? — Tökölön, a vendéglő előtt megállt, mert ő veze­tett, s mondta, menjünk be a vendéglőbe. Én azonban kinn maradtam a pótkocsin. Majd kijött és ismét hívott be. Azt mondta, egy ismerő­sével találkozott, erre aztán én is bementem. Mindketten egy-egy nagyfröccsöt ittunk meg és indultunk tovább. — Ha látta, hogy Mészáros ittas volt, miért nem vette át a vezetést? — Mondtam neki, hogy nagyon gyorsan megyünk, mire ő azt felelte: „Mi az, csak nem félsz?” Kértem is, hogy adja át a kormányt, ak­kor meg azt mondta: „Ne félj addig, míg az én kezem­ben van”. A szerencsétlenség a 20-as és a 21-es kilométerkő kö­zött történt, alig valamivel arrébb, ahol az országút a Duna védgátjára ér. A pótkocsin ültem, háttal a menetiránynak. Sem előt­tünk, sem mögöttünk nem jött jármű, éppen ezért furcsának tűnt, hogy letér­tünk az út közepéről, de gon­dolkozni már nem volt időm: repültem a magas töltésről, aztán hatalmas ütést érez­tem. Elhomályosult előttem minden... Cigarettára gyújt és las­san folytatja tovább, mint akinek fáj a visszaemlékezés. — Nem tudom, meddig feküdhettem eszméletlenül, de feljött a Hold, mire ma­gamhoz tértem. Távolabb láttam a vontató hátulját a töltés alján. Nehezemre esett a beszéd, de megerőltet­tem magam. „Jancsi, Jancsi” — szólongattam barátomat. De ő nem felelt. Azt hittem, hogy segítségért ment. — Felállni nem tudott? — Amint megmozdultam, borzalmas fájdalmat éreztem a derekam táján. Sokáig fe­küdtem és aztán megpróbál­tam felmászni a töltésre, de nem haladtam előre, hiába kapartam alattam a földet. — Senki sem jött az or­szágúton? — Jött néhány autó, gyu­fát is gyújtottam, hogy je­lezzek nekik, de bizonyára nem vettek észre, mert el­hajtottak. Borzasztó éjszaka volt! A fájdalomnál is ret­tenetesebb volt a halálféle­lem. Nem reméltem, hogy mégegyszer viszontlátom csa­ládomat. Hajnali 4—fél 5-kor talál­tak rájuk és értesítették a mentőket, akik Mészáros Já­nosnál már csak a halált tud­ták megállapítani. — Hány gyermeke van? — töröm meg a percekig tartó hosszú csendet. Nagyot sóhajt: — Egy. — És Mészárosnak? — Neki négy — mondja halkan. Ismét sokáig nem jutunk szóhoz, majd lassan, meg­gondoltan arra kér, továbbít­sak egy üzenetet gépállomási traktorosoknak, vontatósok­nak, gépkocsivezetőknek. — Bármennyire is jólesne egy pohár bor, amíg munká­ban vagytok, ne igyátok meg! Ne igyátok meg a világért sem, mert ha ma nem, de hol­nap biztosan ráfizettek. Higy- gyétek ezt el nekem, akinek ti­zenkét évi traktoroskodása alatt jónéhányszor mondták. Én sem hittem el és majd­nem a legdrágábbal fizettem... ★ sajnos, évről évre vissza­térő jelenség, hogy ilyenkor ősszel — a hidegebb idők beálltával, az új bor megfor- rása után — gépállomásain­kon megszaporodnak az üze­mi balesetek, s bizony akad közöttük halálos kimenetelű is. Az elmúlt három-négy hó­nap alatt öt halálos baleset történt közülük hármat a szesz idézett elő. Gépállomá­si dolgozóinknak nagyon érdemes elgondolkozniok — mielőtt a pohárhoz nyúlná­nak — Czihat László üzene­tén. Mihők Sándor * \ Honvéd kórház, baieseti ! osztály, II. kórterem. Itt ! fekszik Czihat László, a Kis- ! kunlacházi Gépállomás trak­1 torosa, akit október 20-án es- ! te Tököl és Szigetújfalu kö- ; zött súlyos közúti baleset ért \ traktoros társával, Mészáros ! Jánossal együtt. Mészáros ; Jánost — noha elsősorban ő ; volt a súlyos baleset előidé- ; zője — nem tudjuk megszó- ! laltatni, mert ő már ha- í lőtt. A súlyos baleset áldoza- ! ta lett. Hogy elkerülhető lett \ volna-e a baleset, erről ! mondjon majd véleményt az ( olvasó. í * \ Harminc év körüli fia_ ; talember Czihat László. Ne- J vének hallatára ijedten for- ; dúl vissza a kórterem abla- \ kából, amelyen át a kinti ; időt kémlelte s gondolatai É minden bizonnyal messze jár­2 tak. — Én vagyok — mondja s £ furcsa testtartással, óvatos J léptekkel közeledik felém. \ Amikor megmondom, hogy $ a baleset körülményei felől J érdeklődöm, a sápadt. vér- télén arc még sápadtabbá vá- - $ ük és az ágyhoz invitál. — Elfáradtam már — mondja —, óránként pár per-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom