Pest Megyei Hirlap, 1959. november (3. évfolyam, 257-281. szám)

1959-11-10 / 264. szám

1939. NOVEMBER 10. KEDD Ncciei k^Cirtap Budapestre jön Nicola Rossi-Lemeni A közeli napokban vendég- szereplésre Budapestre érke­zik Nicola Rossi-Lemeni, a New York-i Metropolitan és a milánói Scala basszistája. A neves művész november Í8-én a Faust Mefisztó-szerepében mutatkozik be, november 22-én a Don Carlosban Fülöp szerepét énekli, november 27-én pedig a Borisz Godunov címszerepét alakítja. Mind­három szerepet az eredeti nyelven énekli. Százkét tsz és 2.7 község befejezte az ősziek vetését KEDVEZŐEN HALADNAK AZ ŐSZI MUNKÁK A MEGYÉBEN Őszibarack feldolgozása a hűtőházban Megyeszerte befejezéshez közeledik az őszi kalászosok vetése — jelentette hétfőn délelőtt, a legfrissebb ada­tok alapján, a megyei tanács mezőgazdasági osztálya. Hét­fő délig ugyanis 102 ter­melőszövetkezet és 27 község fejezte be az őszi kalászosok vetését. Az őszi kezdésű tsz­A nehézségek csak átmeneti jellegűek Orvosolják a Dunai Cement- és Mészmú építőinek panaszát Levelet kaptunk a váci Du­nai Cement- és Mészmű épí­tőitől, amelyben többen kifo­gásolták a szociális ellátást. „Nincs elegendő védőruha — írták többek között az építke­zést folytató 1. számú Mély­építő Vállalat dolgozói —, hiányosan szerelték fel a mun­kásszállást, az üzemi kony­hára sem lehet sok jót monda­ni.” És még egy sereg olyan problémát soroltak fel, ami végső soron nehezíti a mun­kát. Felkerestük az építkezést, beszéltünk a dolgozókkal, s megállapítottuk, hogy a pana­szok nagy része jogos. A szo­ciális ellátás bizony elég sok kívánnivalót hagy itt maga után. Megkérdeztük az épí­tésvezetőséget is, mi az oka a mostoha körülményeknek és mikorra várható javulás? — Ismerjük ezeket a prob­lémákat — mondotta Bartók György építésvezető. — Saj­nos, még most is elég sok nehézséggel küzdünk. Annak idején jóformán néhány hét alatt kellett megteremteni a munka- feltételeket, s akkor nem tudtuk a megfelelő szo­ciális ellátást biztosítani. Jelenleg már közel ezren dolgoznak nálunk, naponta 30—10 fővel emelkedik a lét­szám. A múlt héten például száz dolgozóval gyarapod­tunk. Ezeket az embereket fo­lyamatosan el kell látni meg­felelő felszereléssel, védőru­hával és szállással. Bennün­ket is zavar, ha nincs meg a dolgozók megfelelő ellátása. Elég sok problémánk volt a munkásszállással, de ez lassan megoldódik. Épül a baraktábor, a szobák már készen vannak. Az orvosi rendelőt, a népbol­tot, meg a fürdőt ugyan még nem tudtuk átadni, de rövi­desen ezek is elkészülnek. A legnagyobb baj az, hogy ké­sedelmesen érkeznek a védő- és munkaruhák. A vállalat gumicsizmára is kért beru­házási keretet, sajnos, a be­szerzés elég hosszadalmas. Mindamellett állíthatom, hogy a nehézségek csak átme­neti jellegűek, hisz igyekszünk minél előbb orvosolni azokat. Visnyi István, az építkezés gondnoka az alábbiakat mon­dotta: — Munkahelyünk most még kétségkívül magán viseli a kezdet nehézségeit. Itt tulaj­donképpen egy nagyon erős ütemben megindult építőmun- ka folyik, amivel a szociális ellátás kezdetben nem tudott lépést tartani. Még nem tud­tuk a lakószobákat teljesen felszerelni. Éppen ma érkezett ezer darab szék, tegnap kap­tuk az asztalokat. Tőlünk tel­hetőén biztosítjuk a legszüksé­gesebb ellátást, a lepedőket már kéthetenként cseréljük, sajnos, az alsótelepen (itt épül a barakszállás), még nincs víz. Előfordul, hogy az egyik szobában már laknak, a másikat még most bitume- nezik. Tegnap este például hat óra után 30 embert kellett elhe­lyeznünk, akkor érkeztek vi­dékről. — A legtöbb problémát azonban már megoldottuk. Ma már ott tartunk, hogy a cső­bútorok tömegével érkeznek. A téli ruhával sem lesz prob­léma, van belőle elegendő, Ami a fűtést illeti, ezzel sem lesz gondunk, kályha és szén már van. A következő hetek­ben végképp megszüntetjük a hiányosságokat. Jövő tavasz- szal újabb 1800 dolgozó kezdi meg itt a munkát, s meg va­gyunk győződve, hogy ők már nem fogják érezni a most még tapasztalható nehézsége­ket. Sok panasz hangzott el a konyhára. Jelenleg az étkezte­tést a Váci Vendéglátóipari Vállalat helyi kirendeltsége végzi. Elég nehéz körülmények között, rossz felszerelés­sel, szűkös helyen főznek több mint 700 dolgozó ré­szére. A konyha elleni kifogás persze inkább minőségi természetű, Ami persze az üzemétkeztetést illeti, ez a megoldás csak át­meneti. Már épül az új kony­ha, s januártól kezdve az épí­tővállalat saját kebelén belül oldja meg az étkeztetést, Összegezve tehát a vizsgálat tapasztalatait, valamint az építésvezetőség véleményét, el­mondhatjuk, hogy a cementmű építkezésen a szociális ellátási nehézségek csak átmeneti jel­legűek s rövidesen megszűn­nek. S. P. ek közül tizenkilenc vetette el november 6-ig az őszi ke­nyér- és takarmánygabonát. Az őszi árpa vetése teljesen befejeződött a megyében az elmúlt évinél mintegy hat százalékkal nagyobb terüle­ten. A kenyérgabona vetéste­rülete két százalékkal ha­ladja meg az elmúlt évit. Ha nagyobb esőzések nem jönnek, a búza vetésével no­vember 15-re végeznek a me­gyében. A szobi, a szentend­rei, az aszódi, a váci, a rác­kevei járásban és Vácott van elmaradás. A rozs vetését né­hány napon belül mindenütt befejezik, még a legjobban elmaradt szobi, szentendrei és aszódi járásban, valamint Cegléd városában is. Áz őszi kalászosok veté­sének üteme a dabasi, a ceglédi és a gödöllői já­rásban, valamint Nagykő­rös városban a legjobb. Mind a tsz-ek, mind az egyéni termelők ügyelnek ar­ra, hogy a bokrosodás előse­gítésére 10—20 százalékkal több vetőmagot használjanak a szokásosnál. Igen sok tsz- ben, például Pécelen, Verse- gen már zöldellnek a veté­sek. A jövő évi jó termés egyik biztosítéka, hogy a tsz-ek az őszi mélyszántás­sal egyidejűleg elvégzik a gondos alap m ű t ráigy ázást és az istállótrágyázást. A cukorgyárak november végéig átveszik a terme­lőktől a szerződéssel ter­melt cukorrépát. Előreláthatóan a nagykátai és a szobi járásokban lesz csak némi késedelem az átadásnál. A gépállomások — ugyancsak a hónap végéig — befejezik a megyében a lucerna, a vö­röshere és más aprómagvak cséplését. A zöldségtermesztéssel fog- 'j lalkozó tsz-ekben — a rácke- vei, a dabasi, a budai és a £ szentendrei járásban novem- £ bér 20-ra végeznek a sárga- ^ répa, a petrezselyem, a téli ^ retek és a káposztafélék be- ^ takarításával. A téli fogyasz- £ tás biztosítására sok helyen ^ szakszerűen földelik, priz- £ mázzák, vagy ideiglenes ver- ^ mekben helyezik el a zöldárut, ^ abban sem az eső, sem a fagy ^ nem tud kárt tenni. ^ A kertészkedő tsz-ek ezek- ^ ben a napokban kezdték meg ^ a téli hajtatásra szánt zöld- ^ ségfélék magjainak vetését. A % jelek szerint í y az elmúlt évinél lényege- ^ sen nagyobb mennyiségű ^ saláta, karalábé, paprika ^ és paradicsom kerül a ko- ^ ra tavaszi hónapokban a í fogyasztók asztalára. A szőlő- és gyümölcstermelő tsz-ekben, főleg a ceglédi és a ff dabasi járásban, a szőlőlomb £ hullása után már hajlítják és ^ földelik a szálvesszőket és í megkezdték a tőkék fedését. A í legtöbb helyen meglazítják a í sorközöket, ez ugyanis előse-^ gíti a csapadéktérolást. Cse- ^ mőn például hozzákezdtek az ^ év folyamán készített porbúj-^ tások, az előiskolázott szőlő-^ oltványok és a gyökereztetett ^ szőlővesszők kiszedéséhez. ^ Nagy munka folyik-a szövet-^ kezetek gyümölcsöseiben is. A gazdag gyümölcsszüret után a'' tsz-ek tagjai például Dánszent- miklóson és Inárcson megkezdték a fák törzsé­nek és koronájának tisztí­tását, s egyidejűleg beke­nik, kezelik a fák sebeit is. Különösen a fiatal telepítések­nél okoznak minden évben nagy kárt a nyulak. Ezen a té­len azonban felkopik az álluk, mert a fák törzsét bekötözik és óvják a nyulak kártevése ellen. Mivel egyes helyeken, főleg a megye déli részén, erős pajzstetű fertőzés mutatkozott, a fákat még ebben a hónap­ban mészkénlével permetezik. Az állami növényvédő állo­más most készíti a tervet, hogy még jobban segítsék a tsz-ekben a védekezési mun­kálatokat, a gaboncéutrinka fertőzése ellen. Meigyénkben a gabonavetéseket és a pillan­gós növényeket a mezei pocok kártétele is veszélyezteti. Az elmúlt évben elmulasztották a megye nagy részén a véde­kezést a kukoricamoly ellen. A védekezés hiányossága, valamint a fertőzésre ked­vező időjárás miatt elter­jedt a kukoricamoly. A községi tanácsok általában eredményesen siettetik, hogy a tsz-ek és az egyéni termelők mielőbb levágják és felhasz­nálják a szárat, mert a hatá­sos védekezésnek ez az egyik legfontosabb része. Sajnos, fő­leg a monori járásban, igen sok még most is a lábon álló kukoricaszár. Űj burgonyabetakarító kombájn Uj, egysoros, függesztett szovjet burgonyabetakarító kom­bájn, amelyet főképpen a fokozottabb nedvességű öveze­tekben használnak. A magánjáró alvázra szerelt kombájn naponta két hektárról takarítja be a burgonyát. Kezelésé­hez három ember szükséges. A munkafolyamatok50 %-út automatizálták a Diósdi Csapágygyárban A Diósdi Csapágygyár az elmúlt öt évben az ország egyik legkorszerűbb üzemévé fejlődött. A munkafolyama­toknak már mintegy ötven százalékát automatizálták. A gyár dolgozói a kong­resszus tiszteletére indított munkaversenyben tovább tö­kéletesítik a munkaművelete­ket, s ezzel elérik, hogy az év végéig exporttervü­ket 8,5 millió forinttal túlteljesítik, a termelési költségeket pedig más- félmillióval csökkentik. A gyár műszaki dolgozói, a versenyben több gépet ala­kítottak át, amelyekkel így egyszerre három-négy fajta munkát lehet elvégezni. Auto­matizálták a sajtoló üzem több gépét és munkába állí­tották a csapágyakat bélyeg­ző automatát is. A gyár dolgozóinak a műszaki ne­hézségeket már sikerült le­küzdeni. Most a munkaidő jobb kihasználására töreksze­nek. Ez a kongresszusi hónap legfontosabb feladata. A gyár KISZ-brigádjai most is pél­dát mutatnak. Jórészt ne­kik köszönhető, hogy a 480 perc munkaidőből az el­telt négy napon mór naponta 467 percet fordítottak ter­melőmunkára. A gyár műszaki dolgozói arra tettek ígéretet, hogy a kongresszusi hónap alatt szerszám- vagy anyagellátás miatt nem lesz időkiesés. A gyár dolgozói az évi ter­vüket december 24-re akarják befejezni. Úgy számítják, hogy az év végéig elérik az 1960-ra kitűzött termelési szintet. Kitüntették a kiváló újítókat és feltalálókat A Szakszervezetek Országos Tanácsa és az Országos Talál­mányi Hivatal vasárnap a SZOT székházéban fogadást adott az ország legkiválóbb újítóinak és feltalálóinak tisz­teletére, s először tüntették ki a „Kiváló Űjító”-jelvénnyel az újítómozgalom legjobbjait. A kitüntestéseket Tasnádi Emil, az Országos Találmányi Hivatal elnöke nyújtotta át kilencvenhat dolgozónak, akiknek zöme mindennapi feladatán kívül ötven-száz vagy még ennél is több ész- szerűsítéssel, találmánnyal segítette gazdasági életünk fejlődését. PÉK-DINASZTIA SARJA... sége, mert két órai pihenés után első útja od,a vezetett. Nappal dolgozott — éjjel tanult. Álmatlanságtól égő szemmel, összeszoricott fog­gal, a petróleumlámpa fukar fénye mellett. Egy év alatt végezte el a hatodik-hetedik- nyolcadik osztályt, két év alatt a négy polgárit. 1949- ben a Sütőipari Ktsz elnöke lett Békésen. Öt ktsz volt az országban, s lassan mind­egyikhez elvitték — rendet teremteni. Közben ismét ta­nult: technikumba járt. A nagyobbik, fia is iskolás volt már, amikor leérettségizett. Előbb telepvezető lett, később műszaki vezető, végül — ta­valy decemberben — a Duna- haraszti Sütőipari Vállalat igazgatója. / rodájában egymásnak ad­ják a kilincset az embe­rek. Szállító munkások jön­nek jelenteni, hogy minden rendben ment. Két kiszista beszól, hogy elkészült a no­vember 7-i dekoráció. Kis­kunlacházáról telefonon kér­nek nagyobb tétel zsemle- morzsát. A párttitkár is be­kukkant, s mégegyszer átfut­ják a megjutalmazandók név­sorát. Vele zsörtölődik is egy sort, hogy menjen már haza pihenni, mert három műsza­kot dolgozott le egymásután. Üjabb telefonbeszélgetés kö­vetkezik; intézkedni kell a katonai szolgálatra bevonu­lok helyettesítéséről. Közben arra is jut ideje, hogy a Lip- ták-gyereknek szóljon, nyug­tassa meg édesanyját, apja az éjjel még egy műszakot vál­lalt, de délután hazamegy. Ahogy hallgatom az utasí­tásait, figyelem hogyan bá­nik, hogyan beszél beosztot­taival, gondolkozóba esem: csakugyan gyenge kezű lenne? A véletlen jön segítségem­re. Mintha csak kitalálná gon­dolataimat, megszólal: — Nem könnyű dolog 36 sütőüzem, s benne sok száz ember gondjával-bajával tö­rődni. De ha nem ismerném a gondjaikat — nem ismerném az embereket sem. A terület nagy — felöleli ag egész rác­kevei járást — s ez megnehe­zíti az ellenőrzést. Márpedig nálunk mindennek rendben kell mennie: hiszen mi lát­juk el a lakosságot a legfon­tosabbal — a kenyérrel. Elgondolkozva folytatja: — Solcat dolgoznak a mi pékjeink. Kevesen vannak, a munka meg sok. Ezzel nincs is baj: kitartóak, fárad­hatatlanok. De akad közöt­tük, aki a kelleténél többet iszik. No, ezekkel mi legyen? Váltsuk le, vagy dobjuk ki őket, amikor minden dolgos kézre szükségünk van? Pedig egyik-másik néha megérde­melné! De akkor hol marad az emberség?! Hiszen azt mond­juk, nem az emberek ellen kell harcolni, hanem a hi­báik ellen! Végigsimít a homlokán s csen­desen mondja: — Engem súlyos sérelem ért tíz évvel ezelőtt... Azok­ban az években tanultam meg, hogy minden emberrel ember­ségesen kell bánni... Aki be­csületesen dolgozik, azt nem eldobni kell, hanem nevelni, jóra bírni.., Nyíri Éva másznia fél kiló kenyérrel. A szakmát nem tanulta, csak leste. Azt is akkor, ha egy liter borral előbb megvál­totta a jogot hozzá a segéd úrtól. Sokfelé hányódott Bárok István, míg mindent meg­tanult, amit akart: kenyér­sütést, sütemény készítést, cuk­rászatot. S mire mindent ki­tanult, jött a háború. A tizenkilences vörösketona fiának — természetesen — nem adtak fegyvert. Puska helyett csákányt, lapátot ka­pott. Neki még a halálba vivő katonavonaton sem ju­tott hely: gyalog vágott neki — társaival — a pusz­tulásnak. Hóhérját sem őr­mester úrnak hívták, hanem keretlegénynek. „Muszos” lett. Amit meghagyott rajta az embertelen munka, meg az éhezés, azt is lefaragta a flekktifusz. Csontig soványod- va, két mankóval vánszorgott haza 1945 márciusában Gyo­mára. Még szerencse, hogy közel volt az MKP helyi­i nevével előbb találkoz­ni tam, mint a viselőjével. A községi tanácsnál úgy em­legették, mint jó elvtársat és egyik legaktívabb tanács­tagjukat. Aztán újabb voná­sokkal gazdagodott portréja képzeletemben. Megtudtam, hogy járási tanácstag, s hogy szakmailag képzett, lelkiis­meretes ember, jó vezető. Munkatársai szeretik, bíznak benne. Egy hibája van — mondták —, néha lehetne ke­ményebb is. Szóval, rendes ember, csak kissé gyenge kezű — alkot­tam meg magamban a véle­ményt. Rövidesen kiderült, hogy elhamarkodottan. * P ék-dinasztiának nevezi a családját, s joggal: édes­apja, két testvére s ő maga is pék volt. Öt elemi után adták oda inasnak. Keserves élete volt: négy éven át desz­kalap az ágya, s szakajtó­kosár a párnája. Vizet hor­dott, fát vágott, takarított. Még alig érte fel a bicikli nyergét, úgy hordta a hátán a 60 kilós kenyereskosarakat. Egy-egy előkelő vevő kényel­méért a hegyet is meg kellett Budapesten, a Tóth Kálmán utcai hűtőházban új auto­mata gépeket állítottak munkába a mélyhűtött őszi­barack feldolgozására. Az új berendezés gépi úton há­mozza, felezi és magozza a mélyhűtött őszibarackot és háromszor olyan termelékeny, mint a régi kézi termelés. Az új módszerrel naponta 5000 kiló barackot dolgoznak fel és tízezer doboz ízlésesen csomagolt, sziruppal kezelt őszibarack hagyja el a hűtőházat. Az ízlésesen csomagolt áru iránt külföldön is nagy az érdeklődés (MTI Foto — Fényes Tamás felv.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom