Pest Megyei Hirlap, 1959. november (3. évfolyam, 257-281. szám)

1959-11-08 / 263. szám

^S^Cirlap 1959. NOVEMBER S. VASÁRNAP án £? SLi irlk. mm 4M "5 „ m mr Mt A» irA 1A Látogatás a Pestvidéki Gépgyár esztergályos brigádjainál Néhány nappal ezelőtt sű­rűn gépelt jelentést kaptunk, amely A brigádok kiértéke­lése címet viseli. Őszintén szólva, nem valami különös érdeklődéssel vettük a ke­zünkbe, hisz manapság — és ez örvendetes — sok hasonló értékelést- látunk. Beleolvas­tunk és azon kaptuk magun­kat, hagy nemcsak elolvas­suk, de vissza-visszatár- tünk egy-egy sorára. — A munka elosztását úgy szerveztük meg, hogy min­denki a képességeinek megfe­lelő részt kapja; — Neumann elvtárs 52 szá­zalékról 130-ra emelte telje­sítményét. — Két elfogadott újítása van a brigádnak. — Anyagvégeket is felhasz­náltunk, így több szálanya­gunk megmaradt. — Az üzemmérnök segítsé­gével tanulmányoztuk az ed­zést. / — Az ősszel induló mate­matikai képzésben a brigád részt kíván venni. Aztán ilyesmit is talál­tunk: — A brigád egyik tagja egy kirándulás alkalmával nem a szocialista brigád tagjához méltóan viselkedett, a brigád ezért megrótta. A brigád tag­ja komolyan megszívlelte a bírálatot. Ilyen és ezekhez hasonló rövid közlések sorakoztak egy­más alatt, eltérően a szoká­sos értékelésektől. Kiben nem keltett volna érdeklődést ez? Mi is ellátogattunk hát a i Pestvidéki Gépgyárba, hogy megismerkedjünk a fenti so­rok íróival és cselekvő ré­szeseivel. A forgácsoló műhelyben egy szimpatikus fiatal ember­rel, Kiss Ferenc üzemvezető­vel beszélgettünk elsőnek. — Négy brigádunk verse­nyez a szocialista brigád címért. Róluk szól a szóbanforgó ér­tékelés — újságolta, majd így folytatta: — Áprilisban, amikor a saj­tó írni kezdett a szocialista brigádokról, Szeghalmi Gyula elvtárssal, az akkori KISZ- titkárunkkal mi is megbe­széltük, hagy csatlakozunk ehhez a mozgalomhoz. — Elkövettünk azonban egy hibát. Azt, hogy már mint szocialista brigádok alakul­tunk meg és nem a megtisz­telő cím elnyerését tűztük ki célul. Azóta azonban vál­toztattunk ezen, mert belát­tuk, hogy nem is olyan köny- nyű még a magunk szabta feltételeknek sem megfelelni. Megmutatta működési sza­bályzatukat, amely mindjárt az elején a tagok elé állítja, hogy mind a műhelyben, mind a magánéletben „jóbaráti szel­lemben" kell élniök. Kitér a szabályzat az elméleti és a gyakorlati továbbképzésre, a termelésre, mondván: „a bri­gád egyetlen tagja sem ter­melhet 100 százalék alatt”. Magában foglalja a szabály­zat, hogy a selejt nem lehet két százaléknál magasabb és hogy a legjobb szakmunká­sok kötelesek átadni munka- módszerüket a többieknek. Meghatározták továbbá a bri­gádtagok felvételének rend­jét, sőt, büntető szankciókat is arra az esetre, ha valaki megsértené a kollektíva által előírt szabályokat. " Hogyan kezdték ? — kérdeztük az üzemvezetőt. — A legjobb szakembereket hívtuk be. Velük beszéltük meg először az elképzelést. Nagyon megörültek neki. Saj- ben György és Papp László meg is jegyezték: — Az tetszik a legjobban, hogy nem kiugró teljesítmé­nyeket akartok, hanem kö­zös, jó eredményeket. Elmesélte, hogy ezek az em­berek vették aztán a ke­zükbe az ügyet. Megbeszél­ték a dolgot az esztenga- műhely dolgozóival. Négy részre osztották az embere­ket, négy brigádot alakítot­tak. Aztán megkezdődött a tulajdonképpeni munka. — Mit tart a legnagyobb eredménynek azok közül, ame­lyeket azóta elértek? — kér­deztük a fiatal üzemvezetőt. Gondolkodás nélkül, határo­zottan válaszolt: — Azelőtt itt mindenki egy­magában dolgozott. Ha jól csi­nálta a dolgát, jó volt, ha nem, ő is, meg a műhely is kárát látta. Ma már közösek a gondok és az eredmények is. Mindenki felelős minden­kiért. A magam szempontjá­ból is könnyebb, mert amíg régebben minden embernek külön-külön kellett kiadnom a munkát, most már csak a brigádvezetőknek adom ki a programot. A többit ők vég­zik. így több jut más, fontos feladatok elvégzésére. A brigádvezetők is megerő­sítették véleményét. Hochstein Márton. Papp Béla és Hof- bauer Ferenc brigádvezetők szinte egyöntetűen mondták: — Amióta brigádban dol­gozunk, nagyon sokat javult a munka. Mindenkinek képességei szerint adjuk meg a feladatát. Jól összedolgozunk, aminek meg­van az eredménye is. — A művezetők, csoport- vezetők azelőtt vagy ötven embernek egyenként adták ki a munkát. Ennyi embert nehéz volt összetartani. Előfordult, hogy a hónap végén a kia- "i dott munkák negyed részéről f nem tudtak. Most ilyen nincs. í A brigádvezető kézbentartja az egész termelést. Más haszna is van a bri­gádmunkának. így beszéltek erről: — Nem nagy dolog, mégis hasznos, hogy minden kompli­káltabb készülékből van egy a brigádnak. Azelőtt nem így volt. Ha valakinek kellett egy készülék, vagy szerszám, csi­náltatott. Nem nézte meg, hogy esetleg másnál van olyan és kölcsönkérhette volna. Most a brigádvezetők gondoskodnak az ilyen készülékek jó kihasz­nálásáról. — A jelentésben olvastuk, hcsgy tanítják az embereket. Hogyan csinálják ezt? — kér­deztük. így válaszoltak: — Ismerjük az embereinket. Tudjuk, hogy ki mire képes. Odamegyünk hozzájuk, vagy ők hozzánk, mindennap meg­tanítják őket egy-egy jó fo­gásra. Egyszer csak azt vesz- szük észre, hogy már komo­lyabb munkát is rájuk lehet bízni. Ezért válaszolhatta Höch­stem Márton a kérdésre, hogy ki a legügyesebb embere: — Kérdezzék meg akárme- lyiküket, hogyan kezdene hoz­zá valamilyen munkáihoz. Meglátják, mind egyformán felelnék. Ez pedig azt is jelenti, hogy egyformán tisztában is van­nak a szakmával. Nagy ered­mény. de hogyan értek el idáig? Személyes tapasztalataink alapján elmondhatjuk, hogy a műhelyben kialakult általános légkör kovácsolta így össze ezeket az embereket. Erről ugyancsak Hochstein elvtárs beszélt: — Legtöbben bejáró dolgo­zók vagyunk. Napjainknak nagyobbik felét itt - .töltjük. Ezért szükségesnek tartjuk, hogy második otthont teremtsünk magunknak a gyárban. Olyan megnyilvánulásai van­nak ennek, hogy például ha valamelyikük beteg, megláto­gatják. Ha bajban van, segí­tenek rajta. Szigorúcin meg­hagyták, hogy a neveket ne ír­juk meg, de annyit elmond­hatunk, még egymás ügyes­bajos családi dolgait is isme­rik és segítenek egyenesbe hozni az esetleges bajokat, kisiklásokat. Ezek után szinte természe­tesnek tartjuk, hbgy Neumann Tibor, Bállá Gyufa és még jó- néhányan, akik régebben alig értek el 50—60 százalékos tel­jesítményt, ma 110—120 szá­zalékot is elérnek. Amikor pedig a műhely át- lagszázalóka iránt érdeklőd­tünk, így válaszoltak: — A régi százalékra már nem emlékszünk, de a leg­utóbbi havi teljesítésünk is 116 százalékos volt, — fi — Csak 200 méter hiányzik / Azt szokták mondani, hogy a hír szárnyakon jár. Az a remény adta most ke­zembe a tollat, hátha — ilyen módon — a szigct- szentmiklósiak panasza is eljutna a XXI. kerületi ta­nács illetékeseihez. Három éve lassan, hogy a MÁV AÜT megszüntette a Szigetszentmiklós—Csepel közötti autóbuszjáratot. Szolgáljon mentségére, nem ok nélkül tette: az út olyan rossz állapotban volt, hogy életveszélyes dolog lett volna rajta autóbusszal köz­lekedni. A MAVAUT ve­zetői azonban megígérték, hogy amint az utat rendbe­hozzák, ismét megindítják a forgalmat. Ennyit az előzményekről. Az elmúlt ősszel a szi- getszentmiklósi tanács ha­tározatot hozott, hogy az idei községfejlesztési alap­ból megcsináltatják a szó­ban forgó makadámút rá­juk eső. ■ hét kilométeres szakaszát. Meg is csináltat­ták, s ennek mindenki örült. Az örömükbe azonban üröm vegyül: 200 méter hiányzik. Az a 200 méter, amelynek megépítése a XXI. kerületi tanács feladata lenne. A 13 000 lakosú Sziget- szentmiklósról körülbelül 2000 ember jár Csepelre dol­gozni. Csaknem ugyanany- nyi azoknak az’ őstermelők­nek a száma, akik termé­keiket a csepeli piacon ér­tékesítik. Ezek az emberek jókora kerülőt tesznek meg naponta: előbb beutaznak HÉV-vel Pesterzsébetre, az­tán — átszállással — visz- szamennek Csepelre. A közvetlen autóbusz-összeköt­tetés napi egy-másfél órával rövidítené meg az útjukat. Ennyivel több jutna pihe­nésre, szórakozásra, műve­lődésre, vagy más — az utazásnál minden esetre hasznosabb — foglalkozás­ra. S mindehhez csak az a 200 méteres útszakasz hiányzik. Ny. É. Hivatalos nyereményjegyzék a lottó 45. játékhetéről Beérkezett 3 516 804 szel­vény. öttalálatos szelvény nem volt. Négy találatot 19 fogadó ért el, a nyere­ményösszeg egyenként 138 821,25 forint. A háromta­lálatos szelvények száma 1772, a nyereményösszeg egyenként 743,75 forint. Két találatot 62 764 fogadó ért el, a nyereményösszeg egyen­ként 21,04 forint. nrnnap 1959. november 8, vasárnap, Gottfried napja. A Nap kél 6.37, nyugszik 16.18 órakor. A Hold kél 13.12, nyugszik 0 órakor. Várható időjárás vasárnap estig: párás, helyenként kö­dös, hideg idő. Több helyen eső, a magasabb hegyeken kevés hó. A felhőzet néhány helyen felszakad, főként a Dunántúlon élénk észak- nyugati szél- Várható leg­magasabb nappali hőmér­séklet vasárnap 4—7 fok kö­zött. — ÜZEMEINKBEN is megemlékeztek a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forra­dalom eldördülő járói. Az ün­nepségeken legtöbb üze­münkben a kongresszusi ver­seny legjobbjait megju­talmazták. — UJ FUTÓSZALAGOT helyeztek üzembe a gödöl­lői Ganz Árammérőgyárban. A modern berendezésről naponta 1500 háztartási áramfogyasztás-mérő óra kerül le. — AZ EGYESÜLT IZZÓ­BAN szerepel november 12- én a váci művelődési ház színjátszó csoportja. — MEGYEI választmá­nyi értekezletet tart no­vember 9-én, hétfőn Bu­dapesten, a Sörház utca 3. alatt a Pest megyei KIOSZ. Az értekezleten a megyénk kisiparosai előtt álló fel­adatokat tárgyalják meg. — MA RENDEZI meg a Pilisi hegyekben a Magyar Természetbarát Szövetség hagyományos őszi emlék- túráját, A résztvevők a pi­lisi nyeregben levő szovjet emlékművet is megkoszorúz­zák. — GÖDÖLLŐN, C-yálon és Nagykátán ma országos állat- és kirakodóvásárt tartanak. Vészmentes hely­ről mindenféle állat fel­hajtható. Vasúti tolvajt fogtak el A rendőrség veszedelmes vasúti tolvajt fogott el, aki a Keleti pályaudvaron lopta meg az értékeikre kellő gonddal nem ügyelő utazókat. A buda­pesti vasúti rendőrkapitány­ság felhívja azokat a károsul­takat, akiknek szeptember 15 —és október 10-e között a Keleti pályaudvaron ellopták műbőr- és lódén kabátjukat, cipőjüket és eddig még nem jelentették be panaszukat; sürgősen jelentkezzenek Bu­dapest, V., Belgrad rakpart 5., hetedik emelet 702. számú szobában, vagy távbeszélőn a 184—880-as számon, a 7-es melléken. — RÖVIDESEN megin­dul a termelés a gödöllői Ganz Árammérőgyár au­tomata üzemének új mű­helyében. Ebben a mű- helybeij már teljes egészé­ben automata gépek végzik majd a munkát. — JÓ ÜTEMBEN halad a pilisszentkereszti általá­nos iskola építkezése. A fa­lak már állnak, rövidesen tető alá kerül az épület. Az építkezésből j társadalmi munkábah «'^lakosság is ki­veszi részét. — AZ IKLADI Ipari Mű­szergyárban készülő, Brüsz- szelben is nagydijat nyert Rajkai-féle gabonaszeletelöt már több ország megren­delte. A rendelők között van a Szovjetunió; Cseh­szlovákia, Nyugat-Német- ország és Belgium is. — MUNKAVÉDELMI hó­napot tartanak november 1- től december 31-ig a Váci Kötöttárugyárban. Megfe­lelő propagandával, ’ mű­szaki intézkedésekkel és előadásokkal hívják fel a dolgozók figyelmét a bal­esetmentes munkára. A TELEVÍZIÓ MAI MŰSORA: 10.00: Ifjúsági filmmatiné.' 1. A császár új ruhája. NDK báb­film. 2. Volt egyszer egy király. Csehszlovák mesefilm. 13.20: A Magyarország—NSZK labdarúgó- mérkőzés közvetítése a Nép­stadionból. 19.00; Élőújság. 19.50: A Magyar Hirdető műsora. 20.10: Hallgassunk tánczenét! Helyszíni közvetítés. 20.50: Don Juan fran­cia film (14 éven alul nem aján­lott). >XXXX\XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX\>XXXXXXXXXVNXXX\SXXXXXXXXXXVvXX\XXXXXXXXXXNXXXXXXXXXXXXXX\XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXNXXXXXXXNXXXXXXXXXXXXX' NX\X\XSXXXXXXWSXXV,X\XXVSV,XXX'XXX\\XXXXXXXXX'Cs.XXXSXXX\XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX\XXXXXXXV ó i SZER GEJ A LETYINÁNT gamra vállalok! — azzal kilé­pett az esős éjszakába. Kint az, ágyúzás egyre erősö­dött. Szergej a Nagykert tele kúszott, amerröl a tankok tá­madását várta. Könyökén, tér­dén rongyokká szakadt a ru­ha, s ahogy kúszott a fekete sárban, hirtelen dübörgést hal­lott. — Tank — ismerte fel Szer­gej. — Mégpedig ellenséges tank. Gránátokat készített elő és visszafojtott lélegzettel várt. A sötétségből hatalmas fekete szörnyeteg bontakozott ki. Szergej megfeszítette izmait, s a következő pillanatban ha­talmas dörrenés és felcsapó láng jelezte, hogy az eldobott gránátköteg telibe talált. — Nem engedünk egy házat sem — csengett fülébe bajtár­sai fogadalma, s gondolatában végigsuhant mindaz, amit a kis kültelki parasztházban lá­tott; a család, a csöpp Erzsiké, aki majdnem olyan, mint a ki­sebbik húga volt és Lenin fényképe a tükör alatt. Reggelre kitisztult. A felle­gek elvonultak, s keletről a nap fényesen ragyogott le a kisvárosra. Az ágyúzás most már végképp megszűnt. A Nagykert alatt négy kilőtt né­met tank és egy feketére égett páncélkocsi jelezte, hogy Szer­gej letyinánt teljesítette foga­dalmát. Ari Kálmán Ászéi szürke felhőrongyo- kat kergetett s lassan szemer­kélve megeredt az őszi eső. A ■kültelek kihaltnak látszott, az ágyúzás megszűnt, az emberek házaikba húzódva várták, va­jon mi történik. Tűk a Balázs nehéz csizmáival végig gázolt a sáros-latyakos udvaron ■ és belehallgatózott a szürke őszi csendbe. A szél nagy esőcsep­peket rázott le az akácok meg­sárgult leveleiről, A Ványai út felől nehéz tankok tompa mo­rajlása hallatszott. — Megjöttek — mondta ün­nepélyes hangon, amikor a sso- baajtón belépett. A komát fiából egy régi, megfakult fényképet kotort elő és elhelyezte a falon a tü­kör alá. Ide csak azoknak a ké­peit szokás tenni, akik nagyo-n közel állnak a szivünkhöz. A kép Lenint ábrázolta. Egy­szerű. sima zubbonyban, kicsi szakállal, kurtára nyírt bajusz- szal, még a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom idejéből, amikor Tuka Balázs az orosz mezőkön vöröskatonaként har­colt Frunze csapatában. Délre lánctalpa<, gépkocsik lepték el az utcát. Később fo- aatosok is érkeztek. Az erős tüzérségi lovakat ukrán kol­hozparasztok ápolták. Vala­hányszor etettek, jutott az ab- rakból bőven a házigazdák vi­sító malacainak is. Tuka Balázsékhoz telefono­sok szállásoltak be. Tuka ép­pen a kúton volt akkor. Amint visszajött, látta, hogy egy nyú­lánktermetű fiatal szovjet tiszt az akol előtt fütyürészve veri földhöz a nagy sárga tököket. — Te vagy a gazda? — kér­dezte. — Én — felelte oroszul, Tu­ka Balázs. — No, hát akkor elég rossz gazda vagy. A disznók meg a malacok éhen dögölhetnének felőled — mondta a tiszt tré­fás szemrehányással, miközben jókora tököket dobált a visító malacok elé. — Egyébként le- tyinánt Säergej Alekszandro- vics Popov vagyok! — mutat­kozott be katonásan. Tuka Balázs úgy ölelte ma­gához a fiatal tisztet, akár a saját gyerekét. Alkonyat felé az eső még jobban megeredt, a Tisza felöl men lövések dörrentek a vá­roskára. A telefonosok szünet nélkül dolgoztak. Jelentéseket siettek, parancsokat továbbí­tottak. A fogatosok hatalmas ónvúkat vontattak, a Nagykert és a csöveket a Tisza, felé irányították. Sötétedésknr Szergej letyináni sorba járta az utcában elszállásolt katoná­kat. — Egyetlen házat sem enge­dünk át! — mondta, s kemé­nyen nézett a fiúk szemébe. — Nem engedjük az utcát a fasiszták kezére! — fogadták a katonák is. Valahol a távolban fel­ugatott egy katyusa, s nyomá­ban villámsebes tüzek villan­tak az éjszakába. Szergej Tu- káéknái várta a parancsot. Az egész család talpon volt. Néz­ték ezt a fiatal szovjet kato­nát, akinek lányos arcára ke­mény vonásokat rajzolt a négy­éves háború. — Van családod? — kér­dezték tőle. — Nincs — rázta meg a fe­jét. — Még csak 22 éves va­gyok. De évek óta katona. Anyámat gázzal ölték meg, két kis húgomat a kútba fojtották a fasiszták. A telefonosok megszólaltak: — Tizenkét tank behatolt a városba! Szergej hirtelen felegyene­sedett. Odalépett az ágyhoz és csókot lehelt az ötéves Tuka Erzsiké homlokára. Utána sor­ba megcsókolta a házbelieket. — Gyerünk! — fordult a ka­tonákhoz. — Tizenkét tankjuk van a németeknek. Négyet ma-

Next

/
Oldalképek
Tartalom