Pest Megyei Hirlap, 1959. november (3. évfolyam, 257-281. szám)

1959-11-06 / 261. szám

Ami jó K U L O N X I III. ÉVFOLYAM, 71. SZÄM 1959. NOVEMBER 6. PÉNTEK HATAR SZEMLE IV Legfontosabb feladat a vetések mielőbbi befejezése A pusztai rend fenntartói, a mezőőrök, akik fáradságot nem kímélve járják a határt, figyelik a munkák ütemét, őr­zik a tolvajoktól az egyéni tu­lajdont, de kötelezik a terme­lőket a kormány rendeletéinek végrehajtására is. Ismerik a körzetüket: a. földet, és a tu­lajdonost is. 40 000 hold Nagy­kőrös határa. Ebből 24 000 hold a szántóföld, melyből mintegy 14 000 holdat birtokolnak az egyéni dolgozó parasztok, kö­rülbelül 5600-an. Ennyi az egyéni parcella, ennyi a szőrös, tarackos mezs­gye. Minden parcella egy kü­lön elgondolás, egy külön jel­lem megnyilatkozása. Ez a jel­lem egyben a gazda becsüle­tét, a népi demokráciánkhoz való hozzáállását is megmu­az. aki parlagon hagyja föld­jét! Ezek kerékkötői a épülő szocializmusnak, s megérdem­lik, hogy nevüket mindenki megismerje. Talán ez majd felébreszti bennük a köteles­ségérzetet s igyekeznek pótol­ni mulasztásukat: a Barátszi- losdülőben Katona István 8 holdon, özvegy Takács Ferenc- né 5 holdon, Simon László 8 holdon, a Vízállás-Gátérben Zsoldos Sándor 10 holdon még nem is szántottak. Ha időköz­ben mégis hozzáfogtak volna a talajmunkához, vagy beléptek valamelyik tsz-be, úgy „akinek nem inge, ne vegye magára!”. Annak csak örülni lehet! Ne gondolja senki, hogy nincs több mulasztó, mert még a mai napon is szánta- nak-vetnek. Az utóbbi hetek­ben meggyorsult az őszi mun­kák végzése, de a sokhetes lemaradást nehéz pótolni. Ter­melőszövetkezeteink közül egyik-másik már a trágyázás­sal is végzett, s a jól megérde­melt pihenés mellett szórakoz­nak a tagok vagy különféle tanfolyamokon bővítik; a poli­tikai és szakmai ismereteiket! György Endre tatja. Vannak dicséretet ér­demlő egyéni dolgozó parasz­tok, de találunk hanyagokat, sőt ellenséges tevékenységűe­ket is. Most legfontosabb a veté­sek mielőbbi befejezése és az őszi mélyszántások megkezdé­se. Ezt a munkát végzi — kis­sé megkésve — Bokrosban Kustár Balázs, Szendi Balázs, Feketediilőben Illés József, Zombori József, Eseddülőben Bakos István, Várkonyi Ba­lázs, Nyársapátdülőben S. Nagy Ádám és még sokan. Dicséretet érdemelnek azok a gazdák, akik már elvetettek, vagyis gondoskodtak a jövő évi kenyérről. Kérjük őket, hogy hassanak mulasztó szom­szédaikra s magyarázzák meg: legtöbbet maga ellen vétkezik zetett eredményességi jö­vedelemelosztás hasznos ta­pasztalatai láttán ők is napirendre tűzték a hasonló bérezési rendszer kidolgozá­sát. Meggyőződésük ugyanis, hogy ezzel az új formával nemcsak magasabb termés- eredményeket érnek el, ha­nem sokkal több családtagot tudnak bevonni majd a kö­zös- munkába! mint amennyit; ebben az évben sikerült, és! biztosan megnő a tagok fele-: lősségérzete is. * A Szabadság Tsz jó pél­dáját ismerve, ebben magam is biztos vagyok, s akkor a Petőfi Tsz-ben sem akad majd olyan tag, akinek ma- lacfalkája szabadon rajcsú- rozhat a 39 hoidnyi- közös árpavetésben, mint ahogy azt tegnapelőtt magam ta­pasztaltam. P. I. Büfé az SZTK-bati Amint belépünk az SZTK- ba, először a földművesszö- veíkezetet kell megdicsér­nünk. Furcsa, de így van. (Természetesen a dicséretből jár az SZTK ötletes orvosai­nak -is, akikben a gondolat megfogámzott.) De nem ker­telek tovább, elárulom, miről van szó. A bejáratnál ügyes büfé fogadja a belépőt. S nem­csak tetszetős, tiszta, hanem sok benne az áru is. A szend­vics már elfogyott (jól benne vagyunk a délelőttben), de éhen mégsem halhat senki: kolbász és zsemle van. Cuk­rászsütemény is, a csokoládé­ról, cukorkákról nem is be­szélve.- Cigarettát is kaphat­— De ki itt a gazda? C.xXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXV — 1981 LÁTOGATÓJA volt októberben a, városi könyvtár­nak. Közülük 1687 olvasó 5060 könyvet kölcsönzött, 294-en pedig helyben olvastak el 773 újságot, illetve folyóiratot. A CSŐSZ — most megfizetünk a vén madárijesztönek., Tegyél min­dent úgy, ahogy én! Aszal eldugtam a kosarat egy tőke glá, és elkezdtem futkosni egyik tőkétől a má­sikhoz, közben megbújtam egy kicsit mindegyik mögött. Ugyanezt csinálta barátom is. A csel bevált. Az öreg ész­revett bennünket. Abbahagyta a kaszapengetést, meghúzó­dott egy nagyobb szőlőtöké mögött, és figyelni kezdett bennünket. Mi néha felnéz­tünk, mintha lesnénk, nem iár-e arra valaki, s hajlong­tunk. mint aki szedi a szőlőt. Láttuk, hogy a csősz lassan közelit felénk. Óvatosan jött. hogy észre ne vegyük. Mi tettük, mintha nem lát­nánk senkit. — Maradj nyugton, ha ideér, átszaladunk a szőlő má­sik végébe — szóltam Fer- kónak. Mikor az öreg közel ért, el­kezdett kiabálni: — Hej. gazember kölykei, most megvagytok! Majd adói: én nektek! Hát ti lop­játok meg mindig a szőlőt? No. lesz most nemulass! Azzal emelte is a botját, hogy rámhúz. Én azonban vágtam egy grimaszt feléje, s Ferivel együtt átszaladtam a szőlő túlsó végére. Egy-kettő ott voltunk, mert kicsi volt a szőlő, át lehetett hajítani egy kővel. A csősz lihegve jött utánunk, s mondta a ma­gáét: hogy így ebadta kölykei, meg úgy, hogy majd ő meg­mutatja. De alig ért át ö is a szőlő innenső felére, mi visszaszaladtunk a kosárhoz. Én megfogtam a kosarat, s húzni kezdtem magam után, mintha nehéz lett volna. Mindezt csak azért csináltam, hogy az öreg meglássa. Meg is látta, mert megint kiabál­ni kezdett: — Teszitek le mindjárt azt a kosarat, ti világ tolvajai! Ti szarkák, ragadós kezű gaz­emberek! Megálljotok csak... Itt elakadt az öreg, nem bírt már falni, s mi, a „tol­vajok”, lassítottunk, hogy utolérjen bennünket, mert még nem volt vége a móká­nak. Én maradtam hátrább, hogy engem fogjon meg. El is kapott, jól megszorította a karomat, s egy nyaklevest is akart adni, de én elkaptam a fejemet. így nem ütött meg. én azonban annál jobban bömböltem: — Meg fogom mondani az apámnak! Meg fogom mon­dani az apámnak! — Csak mondd meg, majd még ö is ad neked. — De ő küldött ki — fele­seltem vissza. — Akkor meg ő is bajba kerül! Tolvajok vagytok mind! Gazember az egész famíliád! — De az apám rokona a bírónak, majd ellátja az a kend baját — ijesztettem rá. Ez persze nem volt igaz. de nagyon hatott. A csősz rám­— NYÁRSAPÁT KÖZSÉG Hazafias Népfront-bizottsága a Nagy Októberi Szocialista For­radalom évfordulójának tiszte­letére ünnepélyt rendez no­vember 7-án délután három , órakor. Az ünnepség előadója 5 Bencsik Milhály, a Ceglédi Já- í rási Tanács elnöke lesz. Ez al- * kálómmal gyullad ki a köz- 't, ségben a villany és először ve- ^ títenek villannyal filmet. A £ nyársapátiak évtizedes vágya £ teljesül ezzel. \ — ÖT HOLDNYI cukor­J répájának felszedésével teg- £ nap a Hunyadi Termelőszövet- ^ kezet is befejezte az őszi mun- £ kát. A jövő évi tavaszi növé- ^ nyék korai elvetése céljából ^ megkezdték az őszi mélyszán- $ tást és trágyázást. \ — VipÁGOT VITTEK a te­£ metőbe a szovjet hősök sírjára ^ a II. Rákóczi Ferenc általános ^ iskola úttörő leányai. A 60 fő- ^ nyi csoport így rótta le hálá- ^ ját a felszabadítók iránt. ^ — LOVASSZAKOSZTÁLY alakítását határozta el a vá- ? rosi tanacs mezőgazdasagi osz- £ tálya és az MKS városi elnök- ^ sége. Az alakuló gyűlést ma ^ dé'eiött 10 órakor tartják a £ városi tanács 29. számú föld- ^ szinti helyiségében. \ — ORSZÁGOS TEREP­^ GYORSASÁGI motoros-ver- £ senyt rendeznek november £ 8-án Budapésten, a Nörrfia- ^ fánál. A versenyen a helyi ^ MHS versenyszakosztályának ^ négy tagja is indul: ifj. Po- ^ mázi Kálmán. Ócsai Ernő, Bo- 2 zsik József és Eányai János. ? Köszönetnyilvánítás, Mindazoknak í a kedves ló rokoninak, jó‘ szom- ^ szádoknak, jó ismerősöknek, akik szerető ic édesanyánk, nagy- } anyánk, özv. Szabó Dánielné te- í metésén megjelentek, sírjára ko- {szőrűt, virágot helyeztek, ez úton } mondunk hálás , köszönetét. Gyá- ' szoló Szabó család. nézett, megismert: rájött,\ hogy én a saját szőlőnkből■ „loptam”. ' Rettentően elres- \ teilte magát. Ö, a falu leg- \ jobb csősze nem vette észre, : hogy kV szedi a szőlőt! Meg-': kergetett, megpofozott, bottal i fenyegetett a tulajdon sző-': tőnkben. Ha ezt a faluban: megtudjál:, neki soha nem: lesz becsülete! Se élt, ,se halt. Csak né-: zeit liol rám, hol Ferire. — Hát... vagyis izé ...: Mért nem ... úgy csináltatok,: mintha ... szólni költött vol-: na ... — Hátr hogy szóljunk, mi­kor bottal kergetett? — kér­deztem alakoskodva. — Kér­dezte. hogy kik vagyunk? Ezzel végleg összetörtük az öregét. A csatát is befejezett­nek véltük, s elindultunk haza. Ö egy darabig állt ott mozdulatlanul, aztán eszébe jutott, hogy mi elmondhatjuk az egészet a faluban. Szaladt utánunk. Elvette a kosarat, „hátha nehéz”. Beszélt ne­künk mindenről. Hogy ne­künk milyen jó szőlőnk van. Ha kicsike is. de legjobb a környéken. Hogy mi milyen: ravaszak vagyunk, meg fúr-: fangosak. Mi azonban egy szót se szóltunk. Még akkor se\ nyitottuk ki a szánkat kö- \ szönőre, amikor a szőlők vé-] gén behívott a kunyhójába,; és egy-egy nagy őszibarackot ': nyomott a kezünkbe. j Nem köszöntük meg. Ne-- künk ez járt. Ez volt a jó- \ vátétel. j Tóth Tibor ; A csősz gyerekkorom leg­kellemetlenebb emlékei közé tartozik. Még ma is valami bajuszos, botos-puskás, kia­báló, irigy emberre gondolok, ha ezt a szót meghallom. Ak­kor pedig el se tudtam vol­na csőszt képzelni, aki ren­des hangon beszél. Azt se ér­tettem meg sehogy, mit lehet annyira sajnálni két rongyos, vacak körtén, vagy egy fél marék szilván. Kölyökésszel mindig azt fontolgattam, hogy ha én egyszer csősz len­nék, mindenkinek, aki arra megy. adnék egy almát vagy barackot. A csősz persze nem tette ezt soha. s én ezért is haragudtam rá. Igaz. a haragomnak más oka is volt. Több is. De ezekről nem szeretek beszél­ni. Akkor, se beszéltem soha senkinek. Az a magam ügye volt. De az biztos, hogy az ilyen „ügyek” után bosszút esküdtem minden csősz ellen. És egyszer sikerült is visz- szafizetnem mindenért. Büsz­ke is voltam rá hónapokig. Édesapám kiküldött, a sző­lőbe. Már javában ért a szőlő, s valami vendégek jöt­tek. meg akartuk, őket kínál­ni. Elindultam hát, s magam­mal hívtam legjobb baráto­mat, Dudás Ferkót. Kimentünk kényelmesen, jól belaktunk, aztán megszed­tük a kosarat, s már éppen indulni akartunk haza, ami­kor meghallottuk, hogy az öreg csősz veri a kaszáját, mellyel a rigókat szokta riasztgatni, s jön a mi sző­lőnk felé. !- No — mondom Ferinek A Petőfi Termelőszövetke­zetbe igyekeztem tegnapelőtt. Útközben elhatároztam, hogy terveiről, elképzeléseiről „ki­faggatom” Susán Jánost, az új elnököt. Már címe is volt a megírandó interjúnak: „Ho­gyan tovább a Petőfi Tsz- ben?” S hogy e soroknak nem ez lett a címe? Objektív okai vannak. Elkerültük egymást az elnökkel. Míg én a tsz-ben jártam, ő a tanácsházára ért, amikor én a tanáesházára jutottam, ő már bizonyara a szövetkezel felé rótta az Utat. No, azért nem jártam hiá­ba. Ha az elnök terveiről nem is sikerült közvetlen ér­tesüléseket szereznem. nem maradt üresen a tarisznyám: pontosabban a benne lapuló jegyzetfüzet. A szövetkezet irodája előtt mozgalmas kép fogadott: egy falká mérgelődő pulykával bajlódott Bojtos Józseíné és Márton Laci gyerek. A 86 i? darab, kezdő állományból í válogatták ki továbbtenyész- tés céljára a 35 pulykából £ álló törzset. A. többit meg ^ hízóba fogják, „előkészítik” a j; karácsonyi ünnepékre. ^ Az irodában Bónhelyesi £ Sándor mezőgazdásztól és 5; Rab Balázstól, a szövetke- £ zet könyvelőjétől több ér- ^ dekes hírt szereztem. Öntő- $ zéses kertészetet, spárga- és gyümölcsös telepítését terve- ^ zik. Azaz, hogy e tervek a 'f, napokban már a megvalósú-? lás útján járnak. ^ Tegnap felmérték azt az öt ^ hold területet, amelyen jövő- ? re permetező öntözéssel tér- ^ melnek zöldségféléket. E terű- let alagcsövezését már való- ? színűleg a jövő héten meg- ? kezdik. Az öntözéses kerté- / szét megteremtésében ez csak \ az első lépés. Jövőre már í 50 holdat alagcsöveznek, lo- J csolnak permetezéses módon. ^ Egy másik bátor vállalko-; zás: a jövő héten spárgatele- ; pítéshez fognak öt holdon. ! Ugyancsak öt holdat jelöltek; meg gyümölcsös telepítésére.: Amint megérkeznek a jona- í thán és a húsvéti rozmaring \ t almafa-csemeték, e területen! is megkezdődik a szorgalmas; munka. Az őszi szántás-vetés s a: betakarítás után . a Petőfi! Tsz-ben nem áll meg az élet.; Van tehát tennivaló bőven,: csak győzzék szusszal! A könyvelőtől megtudom ; még, hogy a Szabadság Termelőszövetkezetben beve­Néhánv perc a Petőfi Tsz-ben nak- a betegek és orvosok egyaránt, i Bár csak egész dobozzal, mert a büfésnő da­rabszám nem ad. Igen helye­sen, ha meghalljuk az indo­kát: „élelmiszerrel bánok, vigyázok a tisztaságra”. — Féltjük egy kicsit az egészségét (bár közel vannak az orvosok!), hogy a télen meg fog fázni, mert igen hi­degnek tűnik a környezet. De megnyugtat bennünket: — Majd teszek a lábam alá gyékényt, beállítok egy kis villanymelegítőt, s nem fo­gok megfagyni! — Ne is, mert nagyon saj­nálnák az orvosok és betegek egyaránt! — K — KETTŐS ÜNNEPRE KÉSZÜLÜNK í Nagykőrös íelszabadulasa- ^ nak 15., a Nagy Októberi Szó- dalista Forradalom 42. évfor- z dulójának méltó megünneplé- ^ sére készül városunk. A mun- kás-paraszt szövetség jegyében > találkozók megrendezésére ke- ^ rül sor november 7-én és 8-án. ^ A faárugyár a tormási gazda- ^ kör küldöttségét, a ládagyár ^ pedig az alszegi gazdakör kül- ^ döttségét látja vendégül. November 7-én délelőtt tíz ^ órakor a párt, a tanács, a vál- lalatok, üzemek és intézmé- £ nyeli megkoszorúzzák a szov- ^ jet hősök emlékművét. A ko- ^ szorúzás előtt a konzervgyár ^ fúvószenekara a magyar és a ^ szovjet himnuszt játssza. A ^ koszorúzási ünnepség után ^ küldöttség indul a temetőbe. £ a szovjet és román hősi halót- ^ tak, valamint Mészáros János? elvtárs sírjának megköszönt- ^ zására. í November 7-én 18 órakor a ^ tanács elnöki szobájában fo- ? gadás lesz a szovjet elvtársak tiszteletére, majd az ünnepi műsoros díszgyűlés következik ^ az Arany János filmszínház- ^ ban, ahová a város lakóit sze- j retettel meghívja a rendező ^ bizottság.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom