Pest Megyei Hirlap, 1959. november (3. évfolyam, 257-281. szám)

1959-11-04 / 259. szám

MEGRABOLTAK Sugártalan téli éj mereng. A fák fehér csontvázain ezüst-tőrükké fagyott a csend. Mint akit csúful megraboltak. lehajtott fejjel úgy megyek, s úira érzem ezernyi tűjét még a tegnapesti csóknak. Megláttam, hogy az ő fenyőág-testét — amelyhez annyi verset írtam! — ma már egy másik karjai ölelték. A konok csendbe vonatftttty ver éket. Gépiesen mozgó lábaim széttört rímekre lépnek. Borsányi János Az utolsó forduló A tófalvi vasútállomás res­tijében én voltam az egyetlen vendég. A nap rekkenő mele­gét sörrel igyekeztem ellen­súlyozni. A csapos álmosan pislogott, nyilván a gyér for­galom, meg a meleg tette lus­tává a pilláit. Már-már el is szundított volna, ha nagy hangon be nem köszönt egy hosszú, vékony fiatalember. Valószínűleg már másutt is oltotta a szomját, mert így rendelkezett: — Három korsó sört ké­rek! Mindenki az én vendé­gem! Mivel nem sokat törődött a mi véleményünkkel, hogy óhajtjuk-e a meghívást elfo­gadni, figyelmeztettem, hogy nálunk nem szokás idegeneket csak úgy megtraktálni. A csa­pos szintén tiltakozott, mivel ő volt a másik meghívott: az­zal érvelt, hogy neki hivatal­ból tilos ilyenkor innia. így történt aztán az, hogy min­den figyelme felém fordult. — Te nagyon rendes ember­nek látszol! Olyan becsületes magyar képed van! — kezdte a barátkozást és egyből lete­gezett, — Tudod, itt a faluban nem találtam még rendes embert... — Én azért úgy vélem, hogy néhány akadna benne, ha szétnéznénk! — vetettem köz­be. — Vacak falu ez! Nem lehet benne még rendes lakást sem kapni! — Ami azt illeti, szállodánk ez nincs, csak fürdőnk, de le­hetne, ha nem engednénk a grófi kastélyt műemlék címén összedőlni... — Magam is úgy hittem először, de én már végeztem a falutokkal! Akartam is egy riportot íratni rólatok, de ezt a falut már nem lehet felhoz­ni... — Ezt már nem! Ez itt ma­rad már csak ebben a völgy­ben, ahova építették. — Áh! — legyintett — te ezt nem érted! Itt a lányok is furcsák! Úgy el vagyok kese­redve, mint ez a sör... És pajtás! Talán te leszel az utol­só, aki beszélt „Lajával”, a híres centerrel... — Aha! Most már értem! Szóval focista vagy! — tegez­tem én is vissza. — Nem is akármilyen! Ara­nyat ér az én két lábam! — És mellékesen mi a fog­lalkozásod? — Műszerész vagyok. — Én már azt hittem, hogy úiságiró, vagy valami népi ellenőr vagy! De mondd, hol dolgozol? — Most sehol... Eddig az SBT-nél dolgoztam. Azaz csak fociztam, de a százalékom megvolt __ Két és fél darab e zrest megkerestem havonta... De ionunk is közben! — tol­ta elém a korsót sörrel, s a magáét megtoldotta még fél deci rummal, nagyot húzott belőle és íny folytatta: — Ez a ti ktsz-etek is’ Horni ne is mondjam! — s kezével le­gyintett. száját pedig elbigy- gyes^tette, — Most mór véokéonen nem értem a dolnokat! — fakad­tam ki. — Mi a kö-p a hisz­nek a rlnnrthnr. a lányoknak a futballhoz és neked a mi falunkhoz? — Sióval nem érted?! Pe- dio viláaoo! Vasárnap lát­szottam nálatok a csapatban, persze eovelöro feketén, fis most its monot- . — a s-p. me nedvesen kezdett. rsPioo. ni s tet-'otnlp n sínek kosé révedezett. Csak hosszú szünet után szólalt meg újra: — Ha volna lelkierőm, alá feküd­nék a vonatnak, de erős va­gyok, s inkább csak iszom! Főúr! Még egy kriglivel me­rítsen! — Barátom! Ez nem éppen sportszerű megoldás! — fi­gyelmeztettem. — Sportszerűség?! Hát azt hiszed, kellek én még valaki­nek?! Huszonnyolc éves va­gyok ... olyan technikám van! NB 11-ben játszottam! És most nem kellek a ti ko­szos falutoknak sem... — Koszos!? Ezt már kiké­rem a falunk nevében! — Hát nem az!? A göndör­falviak legalább Ígértek szo- ba-konyhás lakást, ha ná­luk játszom, itt meg csak egy szobára tettek ajánlatot... De már az sem kell! Nem áll velem többé szóba a kislány... — Szóval csalódtál? Azon sohse búsulj! — Igazad van! Eddig én sem búsultam, de a lány is a futball miatt hagyott el... Ismered biztosan „Takit”, a szélsőtöket. Az ő menyasszo­nyát „csaptam el”... És most azt mondja, hogy kibékült a vőlegényével... Persze, mert vasárnap két gólt rúgott és átigazolják az MFSC-be, az én előző csapatomba. Be is viszik a gyárba ... — „Taki” jó dolgos fiú — mondtam —. kár, hogy nem tanult valami szakmát: — Majd ott adnak neki! Ne­kem is ők intézték el a szak­vizsgát,rpedig nem dolgoztam soha! A nyarat a Balatonon szoktam tölteni... Voltam már Szoboszlón, Kékesen, Hévizén... Az volt az élet! Most meg' itt nálatok azt akarták, hogy a ktsz-ben dol­gozzam! Havi ezerhatot is megkereshetek, mondták, áll­jak a pad mellé! Hát mit kép­zetnek ők?! Én futballozni akarok, de nekik „melós” kell! De a kislányt, azt sajnálom! Nagyon beleestem ... Talán hozzám is jött volna, ha ren­des lakást ki tudok valame­lyik csapattól alkudni... De már vége! — Nem kell búsulni! Beszélj inkább a riportról és hogy hova akartad a falunkat „fel­vinni”? — Igaz is! — kapott a szón, — Tudod, van már a sport te­rén kiépítve megfelelő szocia­lista összeköttetésem ... — Mifelénk ezt még ma is „protekciónak” hívják! — Mondd úgy, ahogy aka­rod! Szóval kihívtam egy ri­porter ismerősömet. Megígér­te, hogy írni fog rólam... És képzeld, mit írt? — Fogalmam sincs! — Azt írta, hogy már nem vagyok a régi „haja”, aki voltam az MFSC-ben, meg az STB-ben. Azt vártam tő­le, hogy lát egy jó játékot és a következő bajnokságot már legalább az NB 11-ben ját­szom. mert felfigyelnek rám... Azt is el tudtam volna képzel­ni, hogy a lófalvi SC is bene­vez az NB 11-be ... Így kép­zeltem „felvinni" a falutokat... Nincs megértés még a ripor­terekben sem... — Jó ideig szótlanul bámult maga elé. majd hirtelen felkiáltott: — Főúr! Még egy kriglivel! Kiitta egy hajtásra, aztán csak rumot ivott tisztán. Sze me már a semmibe nézett. A bukaresti gyors már a ka­nyarban dübörgőit. pattogtak a sinelc. mintha feszegetnék őket. La ja felhaitott mén eg f- nohárka rumot és fizetés nél­kül a vonat elé vetet*? me­gát .,. Tarró József Harmincezer forint balesetbiztosítási kártérítést fizetett ki az Állami Biztosító Pest megyei Igazgatósága Lcyota Istvánnak, a I öbpuszíai Állami Gazdaság dolgozójának. Képünkön a kárfizetés a Vecsési Állami Gazdaságban. Az asztal bal sarkán ül I. evőt a István Palóc lány esküvője Gombán Szombaton délután három felpántlikázott szekéren vi­dám lakodalmasok érlieztek a gombai tanácsház elé. Felső- farkasdiak meg Nógrád me­gyeiek jöttek a Petőfi Ter­melőszövetkezet szekerein. A násznagyok: Solti János és Lábanczi József, lesegítették | a fiatal párt a kocsikról, majd a menet élére álltak és' úgy vonultak be a házasság- kötő terembe. A színpompás I menetben mindenkinek fel- I tűnt az örömanya és a meny­asszony keresztanyjának szép palóc népviseleti öltözete. A házasságkötő-teremben Szabó Ferenc v'o-t.tkár, anya­könyvvezető várta az ifjú párt és a lakodalmasokat. Előtte selyem, nemzetiszín zászlóval leierített asztal, s rajta kis zászló, fehér ala- p n piros virágokkal s egy felirat: Sok boldogságot kí­ván az új házaspárnak a községi v. b. Az ifjú pár megilletödve foglalt helyet és mögöttük az örömszülök és a násznép helyezkedett el. — A vőlegény Petrovai Zoltán honvéd, a menyasz- szony Kormost Erzsébet — világosít fel a vőlegény unokatestvére. — Kétnapos lakodalmat ülünk — mondja Dudás Mi- hályné tsz-tag kint a kocsik­nál. — Vidám halála volt egy másfél mázsás disznó­nak, 60 csirkének, meg 30 hí­zott kacsának, de két birka sem menekült meg a kés elől. Az asztalokat hatvannál több torta díszíti és hogy jobban csússzon ez a kis harapni­való, lesz hozzá még öt hektó bor. — Ma nem a föld meg a pénz köti össze a fiatalokat — veszi át a szót Dudás Mi­hály, a férje, kinek keze alatt a termelőszövetkezet lovaknak a szőre fénylik a jótartástól —, hanem a szerelem. A há­zasságot vem a bölcső felett kötik, hanem a fiatalok még idejében választják párul azt, akit szeretnek és ha a mi falunkban nem találnának maguknak valót, hát hoznak az ország másik végéből... Szűcs Dénes ♦ HÍREK * Dadus néni férjhezment Nagy nap vir­radt október 24- én a gombai kis óvodásokra. Száz­szor elkérdezték az óvó nénitől: — Mikor lesz faár délután? — Még nem megyünk ha­za? — Én a szép ruhámat veszem fel. A nagy izgalom­ra az adott okot, hogy Ordast Ilo­na „dadus néni” azon a napon ment férjhez. A kicsinyek sorfala között lépett a tanácsháza udva­rára, ahol raj­tuk kívül a köz­ség új hangos híradója is üd­vözölte az ifjú párt. Megérde­melték. A meny­asszony évek óta vezetőségi tagja a községi KISZ- szervezetnek, a vőlegény pedig helyettes KISZ- titkár. A feldíszített ta­nácsteremben ün­nepélyes csend fogadta az ifjú párt. Emlékeze­tes lesz ez a nap az if jú pár és az ünneplő közösség számára, mert az esketési szertar­tást ezúttal elő­ször tették nyil­vánossá. Megha- tottan hallgatta a közönség az es- ketést és az azt követő kísérő ze­nét az új hang­szórókon keresz­tül. A kis óvodások türelmesek vol­tak. Megvárták, míg kijön a ta­nácsteremből 0. dadus néni, hogy csókkal üdvözöl­jék és búcsúzza­nak tőle. (Aratóné) — A MAGYAR OPERA TÖRTÉNETE címmel a mono- ri TIT-klubban 6-án este Bor- sányi János tart hanglemezek­kel illusztrált előadást. — IZMÁN ISTVÁNT, a ke­fegyár dolgozóját szabályos kerékpározás közben egy há­tulról közeledő személygép­kocsi az árokba röpítette, majd tovább száguldott. Láb­törést szenvedett. Halálosvégű autószerencsétlenség Monor melleit a műúton A Warszawa személygép­kocsiban, amely Budapestről Ceglédre tartott a sofőrön kívül négyen ültek, vala­mennyien honvédtisztek Ceg­lédről. — Sietni kell — mormolta fogai között Majoros Imre szkv., a gépkocsi vezetője, amint órájára nézett. Este háromnegyed hét múlt, s messze van még Cegléd. Lá­bával erőteljesebben nyomta meg a gázpedált, mire 80 km-re ugrott a sebességmérő mutatója. Keze a fényszóró kapcsolója után nyúlt, mely- j nek nyomán távoli kiparkiro- zott tehergépkocsi stopplám- pája tűnt fel. Az eső szitálva hullott, s tükre visszaverő- | dőlt a sima beton felületéről. J Hirtelen távoli fénycsóva va­kított a szemébe. Egy szem­ben jövő motorkerékpár lám­pájának fénye, miközben Mo- ner szélső házsorai tűntek fel. Az úttest szélén veszteglő tehergépkocsi piros lámpája már nagyon közelről vörös- lőtt, amikor Majoros szkv. el­határozta. hogy előz. Egy pil­lanat — gondolta — az egész cs keze a kormánykereket hirtelen ba’ra fordította. Nagy csattanás hasított agyá­ba, s elvesztette uralmát a gépkocsi felett, amely óriási erővel vágódott neki a teher­gépkocsinak, keresztbe for­dulva, úgy, hogy orrával el­foglalta az úttest ellenkező oldalát. Mindez olyan gyor­san és váratlanul történt, hogy a Cegléd felől közeledő motorkerékpár vezetőjének már nem volt ideje fékezni, másodmagával belerohant a hirtelen eléje tornyosodé aka­dályba. ... A Budapest felé szá­guldó mentőautóban véres és sira’mas a látvány. Egymás mellett súlyos sérültek fek­szenek. Csehi Tibor alezre­des menthetetlen. (Üllőnél meg is halt.) Pusztai Gyula alezredes súlyos koponyaalapi törést szenvedett, de nem könnyebb a sérülése a motor- kerékpár vezetőjének és uta­sának sem. SPORTHÍREK Pilis II—Monori-erdő 3:2 (3:1) Pilis, 300 néző. Vezette: Kiss. Monori-erdő: Esler I — Magócsi II, Veszelka. Szikéra — Burán, Sze­műk — Pete, Esler II, Kassa, Ma­gócsi I, Bartalos. A pilisiek mindjárt magukhoz vették a játék irányítását és a 3. percben Ugrankovits góljával meg­szerezték a vezetést majd a 16. percben Sárán már 2:0-ra növelte a hazaiak előnyét. Az idegesen játszó erdeiek a 28. percben szög­lethez jutottak és a szépen beívelt szögletet Veszelka góllá értékesí­tette. 2:1. Újabb pilisi gól követ­kezett a 35. percben Sárán révén. A második félidő mindjárt góllal kezdődött: Veszelka Magócsi I-hez játszott. A balösszekötő Esler II fejére ívelte a Labdát és Esler II gólt fejelt. 3:2. Ettől a perctől kezdve a Monori-erdő vette át a játék irányítását és állandóan tá­madtak, de a lövések majd min­den esetben célt tévesztettek. Az 51. percben egy potyagól született Esler I hibájából. A mérkőzés leg­nagyobb gólját az 57. percben Kiss érte el. 5:2. A 76. percben Pilis egy szigorúan megítélt ll-eshez jutott, melyet Esler I kivédett. Ha az er­deiek kihasználták volna helyze­teiket. akkor a döntetlen reális lett vo-lna. Jók: Kassa (a mezőny legjobbja). Pete. Veszelka, Bar’a- los. ill. Sárán, Ugranovits. Tóth Szemők jó játékával Monor—Nagykőrösi Posíás il: íf Asztalitenisz bajnoki mérkőzés Monor, Vigadó. — Nyerhettünk volna? — kese­regtek a mérkőzés végén a monori asztalitenisz-csapat tagjai. Igen győzhettünk volna, mondom én is. ha: Kardos a mérkőzés kezdetére időben érkezik és ő játszik a fia­tal, versenytaoFSztalattal nem ren­delkező Burján helyett. H*’ r nőj v"bbr>n veszi Kárnáti elleni (elvesztett) át. Ha Szőnvj okosabban és kevés­bé idegesen versenyzett volna! Szemők volt vasárnap a legki­egyensúlyozottabb versenyzője a csapatnak Jól és taktikusan ver­senyzett. Minden poénért ..meg­dolgozott”. s kitűnően védett. Köz­beütései rendre .bejöttek”. F5 ré szes-e volt az eredmény kivívásá­nak. Különösen szép mérkőzést ví­vott a vendégek legfőbb lárékbsá val és csak a hihetetlen balsze­rencse következtében vesztett. Ez volt az egyetlen veresSége. A monori versenyzők iá4szrrv ^redménve- Szemők 3 Vi"ánvi * Szőnyi 2. Burján 0 győzelem. H. J. Egy érdekes kulturális kezdeményezésről A földművesszövetkezetek járási könyvesboltja újszerű kezdeményezéssel örvendeztet­te meg a pedagógusokat, a kul­túra iránt érdeklődőket, segít­ve a járásban a könyvbizomá­nyosok munkáját. Az iskolákban a magyar iro­dalom kötelezően előirt olvas­mányaiból irodalmi délutáno­kat rendez a járás területén, a helyi bizományosok segítségé­vel. Az első irodalmi délutá­non Petőfi Sándor remekszép költeményeit, Garay: Az obsi­tos című költeményét, Jókai: „A kőszívű ember fiai” című regényének egyik izgalmas részletét szólaltatják meg a fia­talok előtt. Monoron több he­lyen nagy sikerrel rendezték meg az irodalmi délutánt. Ma Gyomron a művelődési otthon­ban és a falusi iskolában szó­lalnak meg legszebb irodalmi alkotásaink az érdeklődők előtt. Az irodalmi délutánok érde­kessége, hogy a belépőjegy há­romforintos könyvutalvány, melyet tulajdonosa a helyi bi­zományosnál válthat be. ___________ F — — A TANÁCS TÖMEG- KAPCSOLATAINAK kiszéle­sítéséről tárgyalt november 2-án a Monor Községi Tanács v. b. Holnap oltják ai ebeket Monoron November 5-én. csütörtök reggel 8 órától 12 óráig oltják a kutyákat veszettség ellen a piactéren és a csordaháznál. A kutya oltás kőtelező! Csak azt a kutyát oltják be amely után aa ebadót befizették. Az adót az ol­táskor Is be lehet fizetni. Aki az ebadót befizette, a befizetési csekklapot vigye magával. Aki a kutyáját nem oltatja be, pénzbüntetéssel büntetendő és költségére a kutyáját kiirtják. — ORVOSI ÜGYELET Mo­noron november 8-án: dr. Pé- terfi Gusztáv. Ifjú rejtvényfejtők rovata Szellemi öttusa 4. forduló 1. Melyik évben volt a mohácsi vész? (1 pont). 2. Ki írta a Szeptember végén című verset? (2 pont). 3. Kit nevezünk „törökverő”- nek? (1 pont). 4. Mondi egy történetet az 1848— 49-es szabadsagharc idejéből! (Köz­ségi hagyományok előnyben!) (1— 5 oont). 5. írj le egy játékot! (2—4 pont). A mepffeitéseket a jövő hét szer­dáig kell beküldeni levelezőlapon az alábbi címre: Monor és Vidéke ifjúsági rejtvényszerkesztősége. Ovömrő. Kossuth-iskola. A levele­zőlapra rá kell ragasztani a lapból kivágott bekeretezett szelvényt: Egy személy több szelvénnyel is pályázhat. A következő héten közöljük a versenyzők pontszám szerinti sor­end’ét. A vecsési és gombai naí- ■ ásóktól eddig nem érkezeit meg- fetíés. Ugv 1 át szik nem olvassák e’ég figyelmesen az újságot! — TANÁCSÜLÉS lesz Gyomron október 6-án, melyen Pergcr Lajos a pénzügyi és Palotai Sándor az oktatási és népművelési állandó bizottság elnökei tartanak beszámolót. — AKASZTÖSDIT JÁT­SZOTTAK a gyerekek. Bozsó Ferenc nyolcéves monori gyereket pajtásai felakasz­tották egy fára, majd otthagy­ták. Egyikük szólt a szülők­nek, s így sikerült a gyereket levágni, akit életveszélyes állapotban szállítottak el a mentők. KI MIT GYÜJT?- KIÁLLITÁS rendezését hirdette meg a gyömrői KISZ-szervezet no­vember "-re. Úgy értesül­tünk, hogy a kiállítás meg­rendezését elhalasztották. Meg­kérdeztük a rendezőket, mi ennek az oka? — Az ifjúsági otlhon kis­termében szándékoztunk meg­rendezni a kiállítást. Azon­ban helyből és vidékről (Mo- norról, Monori-erdőről, Tá- piószecsőről) annyi jelentke­zés érkezett, hogy a kiste­rem szűknek bizonyulna a kiállításhoz. Nagytermünk vi­szont december közepéig fog­lalt. így csak karácsonyra tudjuk kiállításunkat meg­nyitni. Ez a meghosszabbí­tott idő lehetővé teszi majd a kiállítás gondosabb meg­rendezését is — kaptuk a vá­laszt. ANYAKÖNYVI HÍREK MONOK: Születtek: Kovács István és Je­néi Erzsébet fia: István Sándor, Brtka János és Kocsis Mária fia: János. Keszeg Ambrus és Hajnal Margit leánya: Berta. Szemők Jó­zsef és Sinikó Terézia leánya: Éva Judit, Széles Sándor és Molnár Lidia leánya: Lidia. Farkas Gusz­táv és Lantos Éva Ibolya fia: Gusz­táv. Váczi László és Szabó Mária leánya: Mária. Gábris István és Bódis Mária leánya: Márta. Házasságot kötött: Füri József András és Otrokocsi Mária. Elhunyt: özv. Nánai Györgyné Németh Terézia 94 éves. VECSÉS: Született: Kiss Gyula és Trifon Franciska leánya: Anna Zsuzsan­na. Házasságot kötöttek: Krenyóczi Sándor és Liebe Éva. Kállai Jó­zsef és Halasi Etelka. Elhunytak: Mateisz Miklós 82 éves. Veres Antal 82 éves. GYÖMRÖ: Házasságot kötött: Kelemen Já­nos és Simon Mária. Elhunyt: Bezsenvi Jánosné Janc­sik Etelka 56 éves. GOMBA: Született: Szvoren Pál és Potoc- ki Erzsébet leánya; Erzsébet. Házasságot kötöttek: Petrovai Zoltán és Kormosái Erzsébet, Sze- mők Sándor és Dományi Piroska. MAGLÓD: Házasságot kötöttek: Jandő Ist­ván és Laczkó Zsuzsanna. Csögör Mihály és Molnár Erzsébet. Elhunyt: Balogh János 83 éves. Indul új rejtvénysorozatunk! Mai számunkban űj, négyhetes rejtvénysorozatot indítunk. A meg­fejtéseket a negyedik rejtvény megjelenése után. együttesen kel] beküldeni. legkésőbb december 2-ig szerkesztőségünk címére (Mo­nor. Kossuth Latos utca 103). a négv reitvényszelvénnyel együtt. Azok között akik mind a négy rejtvén v* helyesen féltik meg. ér­tékes jutalmakat sorsolunk ki. I. díj: egv likő-üs készlet II. díj; egy hőnalaek. Ill—V. díj: szépirodalmi könvvek. FLső »'e’tvénvpnk. hányszor fór- cin’ elő máj számunkban a ..tökl- mijves5zövetkezef” s?ö? Szellemi öttusa 4. 1 s/. .................*ivény 1 959. XI. 4.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom