Pest Megyei Hirlap, 1959. november (3. évfolyam, 257-281. szám)
1959-11-28 / 280. szám
1959. NOVEMBER 28. SZOMBAT 3 lliban az új élet felé Mention egy hét alatt SO család választotta a szövetkezeti gazdálkodást A főváros felől érkezve, amint Mende határát átlépjük, jobbról egy jókora majorságra, Bille-pusztára leszünk figyelmesek. Az épületek még meglehetősen vegyesek, ott van közöttük az egykori Coburg hercegi uradalom néhány maradványa is, ám az utasnak mégsem ez, hanem az idén épült, korszerű, palatetős tehénistálló, az impozáns külsejű autógarázs és a szép, hosszú juh- hodály ötlik a szemébe. Kié ez a szemmel láthatóan fejlődő, megifjodó arcú gazdaság? A válasz ott áll a bejárat fölé kifüggesztett táblán: Mendei Lenin Termelő- szövetkezet! Tíz éve annak, hogy a Coburg- és Baumgartner-uradal- mak volt cselédei megalakították ezt a termelőszövetkezetet, hogy általa egy emberi élet alapjait lerakják. Vajon sikerült-e elérni kitűzött céljukat? Bent az irodában Horváth Jánosné könyvelő erről így vall: — Vitathatatlan fölényünket most már a kívül állók is nyíltan elismerik. Hogy miben nyilvánul meg ez a fölény? Szinte minden vonatkozásban. Először talán nézzük az idei terméseredményeket: búzából holdanként 14,40, őszi árpából 18,3Ö, kukoricából 35 mázsás termést takarítottunk be. Az eredmény mindenekelőtt a teljesen gépesített táblás művelésnek, valamint a kiváló növényápolási munkának tulajdonítható. Csupán egyetlen példára hivatkozom, az 54 holdas ikersorosan vetett kukoricánkra, amelynek még akkor csodájára jártak, amikor lábon állt, s a csodálkozást a holdankénti 35 mázsás termés láttán elismerés és elgondolkodás váltotta fel. De megemlíthetem azt is, hogy ebben az évben már 110 hízómarhát, 220 hízott sertést értékesítettünk és év" végéig csak az említett jószágféleségből több mint egymillió forintot tervezünk bevenni, sőt ennek az összegnek jelentős részét már be is vettük. Ez idő szerint úgy állunk, hogy az egy munkaegység értéke körülbelül 41 forint lesz, ami annyit jelent, hogy például az a tagunk, aki 400 munkaegységet teljesített, 16 400 forint értékű jövedelemhez jut. Vagy beszéljek a fizetéses szabadságról, amelyet az idén alkalmaztunk először? Ki hitte volna, hogy ilyesmi is lehetséges a mező- gazdaságban? Pedig nálunk így van. Tájékoztatója elején azt mondta a könyvelő, hogy fölényüket most már a kívül állók is nyíltan elismerik. Nézzük csak meg, hogyan is állunk Mendén a kívül állókkal? Tagadhatatlanul vannak ilyenek és nem is kevesen. De számukat itt nem akarom közölni, mert mire e sorok napvilágot látnak, bizonyos, hogy már nem annyi lesz, hanem jóval kevesebb. Igen, a kívül állók száma napról napra kevesebb a községben és napról napra többen vannak azok, akik — apáik és nagyapáik évszázadokig egy helyben topogó életformájával és munkakörülményeivel szakítva — előre, a nemzeti felemelkedést jelentő szövetkezés útjára lépnek. Amikor Mendén jártam, a2 aláírt belépési nyilatkozatok száma 50 volt, de azóta bizonyára ennél is több. A belépettek szinte kivétel nélkül valamennyien 6—10—14 holdas gazdák, olyanok, akik szeretik a földet, a jószágot, a munkát olyanok, akik nagyon soka dolgoztak életükben, de csat nagyon keveset vagy semmi sem éltek, mert a kisparcella az örökös küzdés a minden napiért, rabszolgaként láncolta magához őket. Olvasom a neveket: Gerhát József 14 hold, Csordás József 13 hold, id. Ács István 10 hold, Brigancz Pál 6 hold, Csiszár János 6 hold . .; — Idősebb Ács hol lakik? — bökök rá a rubrikára. — Tanyán, a pusztaszent- istváni állomás felé. Néhány perc múlva dimbes- dombos földúton robogunk ki a tanyára. — A fiamat keresi, ugye? — jön elébem egy alacsony, jdős parasztember. — Idősebb Ács Istvánt keresem. — Az én volnék. Csak azért gondoltam, hogy a fiamat keresi, mert ő volt a tszcs elnöke, ő intézi a dolgunkat és most is bent van a faluban a terményforgalminál, mivelhogy most csépeltük el az aprómagot. Summa summárora; megtudom, ho,gy ifjabb Ács Isi váll — aki mostanáig együtt gazdálkodott az apjával — a helyi I-es típusú Új Élet Tszcs elnöke volt. De csak volt, mert a napokban az egész tszcs tagsága felvételét kérte a Lenin Termelőszövetkezetbe. Az Üj Élet Tszcs már rendelkezett is bizonyos közös alappal. amit az is bizonyít, hogy mint tszcs, 65 hold egytagba vetett őszi vetést. 20 hold lucernát, 12 fejős tehenet, 7 növendékmarhát vitt magával a Lenin Tsz-be és hátra van még a tagok egyéni tulajdonában levő föld, jószág és gazdasági felszerelés. — Ki kezdte előbb a belépést? — kérdem az idős embertől. — Mind a ketten — feleli kicsit sértődött hangon. — Együtt vagyok én a fiammal, együtt csinálunk mi mindent. Aztán megtudom, hogy ifjabb Ács István nem elégedett meg csupán azzal, hogy ő, meg a vezetése alatt álló tszcs tagsága előre lépett, igyekszik másokat is meggyőzni döntése helyességéről, a nagyüzemi gazdálkodás előnyeiről. Alighogy aláírta a belépési nyilatkozatot, máris részt vett a Kossuth Tszcs közgyűlésén, ahol felszólalt és elhatározása indító okairól beszélt. Mende leghaladóbb dolgozó parasztjai tehát megny itóink a Kort az új élet felé vezető úton. Tudom, hogy azóta többen is követték a példát, mások viszont még gondolkodnak, vagy éppen a szomszédot, vagy a sóigort lesik, vajon az mit határoz. így van ez ilyenkor. Nem könnyű a döntés, sok vívódás, kétely, töprengés előzi meg a régi, megszokott életmóddal való szakítást. De any- nyi bizonyos, hogy azok, akik már határoztak, előbb-utóbb újabb követőkre találnak, hisz nem kevesebbről, mint a fel- emelkedéshez vezető út megválasztásáról van szó. Ari Kálmán A sarkvidékek a föld jégszekrényei Scott kapitány, amikor 1911ben a déli sarkvidéken élelmiszereket raktározott el, hogy visszatérőben elegendő élelem álljon rendelkezésére, nem sejthette, hogy fia fogja azokat 1957-ben elfogyasztani. Egy amerikai expedíció ugyanis 1957-ben megtalálta Scott antarktiszi raktárát és néhány konzervdobozt ellenőrzésre Angliába küldött. Egyes konzervdobozok megrozsdásodtak, a legtöbb azonban olyan maradt, mintha akkor került volna ki a gyárból. Peter Scott kinyitotta a húst, tejet, babot és lekvárt tartalmazó dobozok némelyikét: tartalmuk kiválóan ízletes maradt. Angol tudósok ennek alapján megállapították, hogy a sarki területek igen alkalmasak a felesleges élelmiszerek konzervdobozban történő tárolására. A Szovjetunióban is foglalkoznak ezzel a kérdéssel és arra gondolnak, hogy a sarkvidékeket a jövőben a kontinensek hatalmas „jég szekrényként” hasznosítják. Eddig hatvanötezer zsák hibridkukorica vetőmagot fémzároltak Az állami gazdaságokban tavaly hat, az idén újabb három hibridkukorica szárító- és osztályozó üzem épült. Jelenleg mind a kilenc üzem teljes kapacitással dolgozik. Kétezer vagon csövestermény érkezett be a tároló silókba, amelynek nagy részét fel is dolgozták. Eddig ezer vagon szemeskukoricát szárítottak meg, s ebből a mennyiségből 65 000 hetven- kilós zsákot töltöttek meg és fémzároltak. A hibridkukorica- vetőmag minősége igen jó. Csak 99 százalékon felüli tisztaságú kukoricát fémzároltak, a csíraképesség pedig 97—99 százalékos volt. Az állami gazdasági hibrid- üzemek a jövő év tavaszáig 2200—2300 vagon szárított, kalibrált hibridkukorica-vetőmagot fémzárolnak, ami az ideinél jóval nagyobb területek bevetését teszi lehetővé. Kimagasló eredmények a búza és a rozs keresztezésével A Magyar Agrártudományi Egyesület . növénytermesztési társasága ankétot rendezett a homoki rozstermesztés szakkérdéseinek megvitatására. Mint arról a Duna Tisza közi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet munkatársai az ar.kéton beszámoltak, sikerre vezettek a homoki gabonák hozamnövelésére irányuló kísérletek. A nemrég nemesített úgynevezett „H” rozsot a Duna—Tisza közén már 15 000 holdon termesztették, s ez a fajta a jobb homokon 28—30 mázsás holdankénti termést hozott. Világviszonylatban is kimagasló eredmények születtek a búza és a rozs keresztezésével. A két növény jó- tulajdonságainak egyesítésével létrehozott új gabonafajta homoktalajokon is gazdag terméssel fizet. Az Albán Népköztársaság életéből Holnap, november 29-én ünnepli az albán nép felszabadulásának 15. évfordulóját. E kis ország népének szabad, boldog életéről adnak hírt alábbi képeink. Az egész országban jól ismerik és szeretik a vlorai gyümölcskonzerv-gyár ízletes készítményeit Gazdag választék, árubőség várja a vásárlókat az üzletekben Mindössze néhány éve, hogy Durresben mezőgazdasági főiskola nyílt. Évről évre több száz fiatal agrár-szakember kerül ki erről a főiskoláról. Képünkön: a hallgatók a gyapot-kombájn működésével ismerkednek A Pomázi Posztógyár munkatermeiben — az előírás szerint — nyarat idéző meleg van. A neonlámpák belopják a nap világosságát, a csattogó, zakatoló gépek közé. A gépeknél majdnem csak asszonyok dolgoznak. A munkáslétszám négyötöde nő. Könnyű, nyári napsütésre emlékeztető öltözékben sü- rögnek-jorognak. A kongresszusi küldött Cseszár Jánosné kivarrónő, a második gimnazista Hilda és az első elemista Pálma mamája. Ül az alacsony szé- ; ken, az állványról leomló : szövetet vizsgálja. Éberség ; és figyelem, néhány gyors, i ügyes mozdulat a különböző I színű fonállal és a tűvel. A : géphagyta sebeket a szövet- : testen gyógyítja, eltünteti. Ez ; a dolga nyolc órán át. í Közben azt mondja: az í jár állandóan a fejében, hogy I ő is ott lesz a nagy tanács- l hozáson, a párt VII. kong- l resszusán. A szabad levegőn \ keveset mozgó, szobaszínű, 1 sápadt, negyven éves asz- í szony arca beszéd közben j megszínesedik. ! — Kongresszusi küldött va\ gyök, szavazati joggal. \ — Mit viszek oda?... — : Lehajtja fejét, a kezét nézi, \t mintha attól kérne tanácsot. í — A mi gondjainkat! A % pártszervezetünkét, a gyá- J rét. Azt hiszem, ott is ar- £ ra fogok gondolni, amire % mindig. A munkásasszonyok- í ra ... Az életünkre, a munKÉT KOMMUNISTA ASSZONY kánkra, itt a gyárban és otthon is... Ott, a kongresszuson ki szeretném mondani: mi, munkásasszonyok kétlaki életet élünk. Akárhogy forgalom, mindig erre lyukadok ki. Itt, a gyárban beleszoktunk a szervezettségbe, a a könnyítés-keresésbe, az önállóságba. Abba, hogy tényleg mindenben egyenlők vagyunk a férfiakkal... Aztán hazamegyünk — a középkorba. . Bevásárolni, főzni, mosni, takarítani, gyereket nevelni, meg ami a háztartáshoz tartozik. Tényleg második műszak az otthoni, sokszor nagyobb, nehezebb, mint amit az üzemi munka megkíván. Eszközeink, áruellátásunk szervezettsége még tökéletlen. Ezért kétlaki életű az asszony még, s némelyiknek a lelke is az. Pártvezetőségi tag vagyok, sok asz- szonnyal beszélek ... Ismerem a gondokat, s tudom, hogy így van ... Mosolyba oldja az utolsó mondatot. — De nem mindenkiméi és nem minden családnál... Nálunk sem, mert az én Józsim — büszke hangsúly- lyal ejti a név végén a birtokragot — mindenben segít. Azt tartja, hogy nincs férfi- és női munka, csak munka... Kommunista ő is... De sok férj úgy hordja a kalapot, hogy nem hajlandó letenni még az asztalnál sem. Azt is elvárja, hogy az asszony szedje a tányérjába a levest!? ... Tudom. még ilyen az élet most sok-sok családban ... Ez ellen kell harcolnunk ... Biztos vagyok benne, hogy a kongresszuson erről is fogok hallani. Az emberek neveléséről, az ilyen kérdésekről ... A kommunisták szeme előtt mindig az van: hogyan javítsák az életünket ... Ezért lesz az ember kommunista __— elakad a b eszédben, küszködik a szavakkal. — Érdemes lettem arra az elvtársak szemében, hogy ott legyek ... Pedig az érdem nem az enyém. A párté az érdem, hogy a 12 gyerekes parasztcsalád lányát, egy négy elemit végzett munkásasszonyt a legjelentősebb országos tanácskozásra méltónak nevelt... A szakszervezeti bizalmi Hohl Rezsőmé — illetve Mariska, vagy Hohl néni — pártmegbizatása: szakszervezeti bizalmi, ötszörös sztahanovista szövő, a könnyűipar kiváló dolgozója. Harmincöt éves, megejtően szép barna szemekkel. őszülő hajjal, A marxizmus—leniniz- mus tanfolyamra jár és közben a nyolcadik általánost végzi, mint a 14 éves Pista fia. Beosztása: szövőáru-ellenőr. Járkál a szövőgépek között, naponta 12—15 kilométert legalább. Segít beállítani a munkát. Ügyel arra, hogy ne legyen elfűzve, elbordázva, figyel az anyag sűrűségére, a minőségre. Lényegében húsz esztendős szövői tapasztalatát adja át, hasznosítja. — Nem géptől-gépig, hanem embertől-emberhez megyek. Igaz, a gépet, a szálat, a hengerre csavarodó anyagot nézem, de azzal váltok szót, aki mellettem áll. Egy-egy lánnyal, asszonnyal. Májusban harminc lányt kaptam. Huszonhétből szövőt neveltem ... Ha egy-egy asz- szony például figyelmetlen és fészket csinál a szövetben, az már selejt. Meg is büntetik, s a kivarrók kínlódhatnak. Ilyenkor segítek rendbehozni a dolgot. Mert mindenkinek rosszulesik a büntetés. Ritka, hogy ugyanaz a szövő rövid időn belül újra hibázzon... — Nézem, figyelem. hogyan haladunk, mert nem minden nap egyforma... Talán ha süt a nap. jobbkedvűek az emberek. Kubala elvtárstól, az igazgatótól tudom, hogy október jobb volt, mint szeptember. Rávertünk? Ki tudja, talán igen... Évvége már itt van, s a munkaversenyben kétmilliót ajánlottunk fel... Már csak kétszázezer körül hiányzik a teljesítésből. Lesz nyereségrészesedés is. Azt hiszem, 10—11 nap... Mondom az asszonyoknak, hogy érdemes jól csinálni a dolgunkat. Magyarázom, hogy olvastam az újságban: eddig hárommilliárd forintnyi áruval több került a piacra a kongresszusi versenyből. Ez úgy jött össze, hogy a munkások — minden gyárban — a filléres selejtet is elkerülték ... — Gyakran eszembe jut, hogy mennyiféle gondolat foroghat egy-egy asszony fejében, amíg letölti velem együtt itt a nyolc órát. Sokan elmondják, többeknél csak sejtem ... Mert én sem igen beszélek . a magam gondjairól ... A férjem mester itt a gyárban. Mindig váltjuk egymást a műszakban, hogy otthon Pistivel és Marillával legyen valaki... Előre megfőzök nekik ... Az uram segít mindenben ... Szeretjük egymást, jól élünk, anyagi gondunk nincs. Háromezer forint körül keresünk. Mégis akad probléma ... Én párttag vagyok, ö nem. Gyűlésekre járok, a vezetők is megkérdezik tőlem — ha olyan dolog adódik —, hogy mit gondolok eüy-egy ember áthelyezéséről, előléptetéséről, jutalmazásáról ... Szóval: dolgozom, tanulok, olvasok. Minden érdekel ... A mezőgazdaság átszervezése is, mert parasztlány voltam, Somogy megyei. Már 14 éves koromban nagybandában szedtem a markot aratáskor... Újságot, folyóiratot olvasok. Könyvre, regényre nem jut időm, csak mozira, vasárnap. Sok véleményt, vitát hallok, azokra nagyon figyelek. Aztán összevetem, amit hallok... A f árjám azt mondja, elhanyagolom a családot... Ne vitatkozzam mindenen vele. Jó ember, dolgos, szeretem őt nagyon — És mégis milyen gondjaim vannak. Mint minden asszonynak, vagy nagyon soknak... Mert meg kell tanulnunk, hogy egyen- lőek vagyunk az életben a férfiakkal és meg kell tanítani a férfialcat — a férjeinket is —, hogy egyenlő társként fogadjanak el mindenütt: a munkában, otthon, az élet teljességében. Ilyen hát a mi életünk. Szép, jó, ha küzdelmes is. Déry Károly
