Pest Megyei Hirlap, 1959. november (3. évfolyam, 257-281. szám)

1959-11-25 / 277. szám

1959. NOVEMBER 25. SZERDA **9t Mii K^Círlap 3 Q^keinínk-e. többet ? Azt hiszem: igen Tudom: igen. Meggyőződésem: igen! Pedig sok szép tűnik a sze­membe, ahogyan az autó falja a kilométereket a ráckevei járásban. Taksonyba Jancsó Adrian- net várják, a december nyol­cadikat irodalmi estre és vele egy egész zenekart a járási székhelyről. Dömsödön Decsov Lajos, az iskola és a kultúrotthon egy- személybeni igazgatója terveit festegeti: — A színjátszó csoport kará­csonykor a Debreceni lunáti- kust, januárban Schiller Ár­mány és szerelem című drá ház és a könyvtár — ez nem \ elég. Az irányítás mégis szét- j hulló, nehézkes, sokszor — í hatáskör híján — lehetet- \ len. \ És ami még lehetetlenebb: j hogy a művelődésügy áldó- \ zatkész munkásainak önkén- j tes áldozatvállalásával meg- j oldottnak lássuk a megöl- j datlant. : A művelődési házak nem \ függetlenített vezetőinek tisz- ; teletdíja alig több a semmi- ; nél. Decsov Lajos Dömsödön J minden szabadidejét a nép- í művelésnek áldozza, ezért 300 ; forintot kap havonta. Ezt > azonban megosztja fele-fele; arányban egyik kartársával, J aki az adminisztrációs, gaz- ; dasági, szervezési ügyeket j intézi (van vele dolga elég), j A megmaradt 150 forintot \ elkoptatja cipőtalpban, el- \ nyüvi ruhában. Más: a könyvtárak tanácsi; kezelésbe adása megszünteti f a könyvtárosok anyagi érdé- j kéltségét. Hogy Dömsödnél } maradjunk: a könyvtáros ott 5 sokkalta több könyvvel fog- \ lalkozik, sokkal több olvasót \ lát el, sokkal több időt ál- '{ doz, mint szigetszentmártoni \ kollégája. Fizetése mindJcet- % tőnek mégis egyformán 100— j 100 forint. Más: a függetlenített mű- \ velödési házak igazgatói nin- J csenek kellően megbecsülve í anyagilag. Fizetésük — ha í pedagógusról van szó, és leg- \ többjük az — megegyezik ta- j ni tó kartársaik ellátmánya- £ val, igaz. De nincs szabad es- tőjük, nincs vasárnapjuk, í nincs évi háromhónapos sza- 5 hódságuk. Van ezzel szem-; ben: anyagi felelősségük, van 5 ezer gondjuk: sikerül-e ez í vagy az a rendezvény, van ré- > szűk éppen elég fejmosásban, ; ha valami nem úgy meqy, ; mint ahogyan kellene (és ici- í nél nem fordul elő, hogy nem í úgy megy?!)... Csoda-e, ha S lasszóval se lehet fogni mű-; velödési házainkhoz igazga- í tót? t És a nagy kérdés: hogyan \ tervezhetnek járásaink, ho- ; gyan tervezhet a megye, ha ; ezeknek a terveknek anyagi \ alapja a levegőben lóg? Az ; „elvi terveket” akkor lehet \ csak gyakorlattá váltani, ha ! ahhoz a pénzügyi eszközök í biztosítottak. Tudják-e vajon ! a ráckevei járás vezetői, hogy í a kulturális program harrna- í dik esztendejében, 1961—62- í ben milyen összeggel rendel- ! keznek majd? És tudják-e, j hogy minden-minden, a sző- \ vetkezetek sorsa, az üze- \ mek termelése, maga a szó- j cializmus milyen szorosan \ összefügg azzal, amit egy ; szóval csak így jelölünk: \ műveltség. Hová jutnánk, milyen táv- \ latok nyílnának előttünk, ha \ a kulturális szomjúságot, a j művelődési munkások tett- i vágyát, a helyi lehetősége- i két felhasználtál és helyes i irányba terelve, előrelátóan, j tervszerűen haladnánk előre! Azt hiszem, sokkalta töb­bet tehetnénk... Tudom; sokkalta többet te­hetnénk. Meggyőződésem: sokkalta többet tehetnénk! Garami László y\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\w PÁR LÉPÉS A HATÁR Fáklyalángját mutatja be. Anyagi bázist teremtünk a művelődési háznak, megnyer­jük a pedagógus kartársak mindegyikét a népművelés­nek ... A járás központjában, Rác­kevén, a könyvtárban egymás­nak adják a kilincset meglett parasztemberek, gyerekek, fej­kendős nénikék; nem egy, de három-négy könyvet markol mindenik. Szellemi elemózsiát az egész családnak. ötezer könyvre (igaz, ebből csak 2500 a kelendő) 804 be­iratkozott olvasó. A harmadik évnegyedben közel négyezer kötetet kölcsönöztek. Ez: kultúrforradalom, magya­rán: kielégülőfélben levő mű­velődési igény, ami azonban kielégülni nem fog sohasem. A táguló horizontú ember mind többet és többet óhajt látni, tudni, ismerni. A műve­lődésnek, a kulturális forrada­lomnak nálunk nincsen „pla­fonja”, sem normája. Ezért nem tehetünk soha­sem eleget. Ezért kell mindig többet és többet tennünk. Tudom, utópia, hogy min­den községben, a legapróbb falucskában is legyen tiszte­sen berendezett művelődési ház. Az államkassza sem bír el mindent és a dolgoknak megvan a sorrendjük, időbeni és térbeli egymásutánjuk. Még­is: megkeseredett a szám íze, amikor hazafelé jövet, a járás egyik, fővárossal szomszédos, községében (talán éppen Tak­sonyban, ahol Jancsó Adrian- néra várnak — a sötétben nem láttam a falu névtáblá­ját) három kocsma ablaka is megvilágította az éjszakát — egy községben három ivó — a kultúrotthon pedig sötéten, el­árvultán feketéllett. Ha valaki ebben a faluban társaságra, szórakozásra, be­szélgetésre vágyva alcarja agyonütni a szomorkás őszi estét, a kocsmára fanyalodha- tik csak. Dömsödön, a szép tervek községében, az iskola 31 peda­gógusa közül mindössze kilenc népművelő. Azt írom mind­össze? Nos, visszavonom, mert sok más községben még ennyi sem akad. Pedig milyen szük­ség lenne itt minden egyes ta­nító, tanár munkájára! Itt, Dömsödön, ahol egyszer már megbukott az irodalmi szín­pad! Itt, Dömsödön, ahol a 90 órás közismereti tanfolyam­ra 100 meghívott közül csak három jött el! És a járási székhely! Elsőnek a könyvtárról még néhány szót; ebbe a könyv­tárba mindössze öt (írd és mondd öt!) termelőszövetke­zeti tag jár! Azután a pártirányításról, az állami vezetésről: a megyei pártbizottság hároméves mű­velődési programja előírja: minden járási pártbizottság és tanács szeptember 30-ig készít­se el a maga háromesztendős kulturális tervét. A megyei ta­nács augusztus 28-i ülésén ha­sonló határozatot hozott a ta­nácsokra vonatkozóan, azon~ ban az elkészítési határidőt november 15-re (!) szabta meg. A ráckevei járás kulturális ve­zetői — a könyvtáros, a nép­művelési felügyelő — a tanács vb-elnöke nemhogy a progra­mot nem készítették el, de még a határozatokról sem tud­tak. __ Talán a pártbizottságon... s — mondja Diósí elvtars, a ta­nácselnök. És ha tudnának róla a párt- bizottságon. ha van is ott já­rási terv (bár valószínűtlen, díjas; Gobbi Hilda Kossuth- díjas, kiváló művész... és miként fordít még becsüle­tesnek ismert embereket is osztályostársaik ellen. így, kívülük még kilenc Kossuth- díjast, kiváló vagy érdemes művészt számolhatunk össze a szereplők között. Adva volt tehát a nemek alapanyag, a regény; és adva voltak a kiváló szereplők. A film mégis alatta marad a regénynek és nemcsak — bár ez a legfontosabb — esz­mei mondanivalóját tekintve, hanem feszültségét és hite­lességét vizsgálva is. /\reg kommunistától, ta- nácsköztársasági vete­rántól hallottam a moziból kifele jövet: — Hja, ha igazán így lett volna, akkor nem ült volna a nyakunkon negyedszázadon át a Horthy! Az alapvető kérdés: mi az, ami a regény filmmé válása közben elveszett, eltorzult? Mert ezzel a valamivel együtt elveszett, eltorzult a mondani­való igazsága, a kor hiteles ábrázolása és ezekkel együtt a történet feszültsége. A baj, a veszedelmes baj: a Szirtes Aelám és Ladányi Ferenc A nemzetközi politikai plakátkiállításról 1 Farkas László: ij T • * j „ Jajongo erdő Nem hallottátok? A harangvirágok fölzsongtak kinn az erdőn. Riadalmas zenéjük fölverte az ibolyákat, egymáshoz bújtak a füvek riadtan, ^ rémülten rezzent egy kis bokor ága, jajongva sírtak a harangvirágok, búgtak, parányi félrevert harangok!... % Jaj, én hallottam, és tekintetemmel, % és emberséges, csitftú beszéddel 2 hiába nyugtattam a tájat. 4 film alkotói — Hubay éppen úgy, mint a rendező Keleti Márton — nem tömöritették a regényt, hanem vulgárisán le­egyszerűsítették. Már a kezdet-kezdetén: ami­kor a volt népbiztoshelyettes, a film főhőse megtudja, hogy szöknie kell, mert különben a fejét veszik; kétségbeesetten keresi azt a rést, amely a váci fegyházból kifele vezet. Bo­nyolult história, hogy a fogház igazgatója, a református pap és a katolikus fogházlelkész el­lentétét hogyan használja ki célja érdekében. Itt, a filmen szinte egymással versengve helyezik a vetélkedő papok jobbnál jobb beosztásba. A kép, amely a nézőben kialakul: gyerekjáték volt az élet a fegy- házban, csak ügyesen kellett a vallással manipulálni. Hogy ez nem igaz, az nem vitás. M int ahogyan az sem való, hogy a szökevényeket (a tömeggyilkosnak, veszedelmes gyujtogatónak kikiáltott kommunistákat!) mindenki úgy rejtegette, mint saját gyermekét. A regény mutat hőst és bátor embert, elvtár­sat és pártonkívüli segítőt, ön­tudatosodó gyávát, éppen úgy, mint osztályárulót. A filmen ellenben: kis túlzással mint . fáklyás diadalmenetet vetíti i elénk a szökevények útját, í nem egyes bátrak, de egész tö- í megek segítik őket — szembe- í fordulva az akkori vérzivata- S ros siófokos-orgoványos idő- í ben a csendőrök szuronyaival, ; a rendőrök pisztolyaival, az í egész uralkodó renddel, még­A csendőrtiszt és a fogház­igazgató (Várkonyi Zoltán és Somló István) hozzá nyíltan és kendőzés nél­kül. Ez az uniformizálás — még* ha hősi uniformisba bújtatja is a nem hősöket — eredmé­nyezi, hogy ilyen, a film sze­rint, ideális körülmények kö­zött nem aggódunk a két fegy- házbál menekülő kommunis­táért: akiket így támogat ég és föld, falu és város, azok­nak nincs mitől félidők, azok bizonyosan révbe jutnak. Ez a beállítás hozza magá­val azt is, hogy az egész ellen­tábor — a csendőrökben, fog­lárokban, tisztekben megtes­tesült Horthy-rezsim — nevet­ségesen veszélytelenné válik és jogos a kérdés: ha így volt* hogyan verhette szét ez a rendszer ideiglenesen a pár­tot, hogyan buktatta le. hur­colta fegyházba, bitó alá leg­jobb kommunistáinkat? És az esetlegességekről! A körülmények sajátos összeját­szásából eredő dolgok (mint a bevezetőben említett erdész­kunyhó esete) indokolatlan vé­letleneknek tűmnek; sok lesz a véletlen a filmben, nagyon sok, a szerencsés csakúgy mint a szerencsétlen. Aki nem ismeri a regényt, nehezen ta­lálja ennek magyarázatát, aki ismeri, tudja, hogy nincs szó egyébről, mint néhány re­génybeli mozzanat átmentésé­ről a film vásznára, anélkül azonban, hogy ezeket a rész­leteket összefüggéseikben mu­tatná meg a forgatókönyvíró és a rendező. É s nem kevéssé hozzájárul a feszültség csökkentésé­hez a jól bevált; unos-untalan ismételt, százszor látott film­receptek felhasználása. A „klasszikus” filmüldözés: egy kép a rohanó menekülőkről, egy a csendőrkopókról, ma már szokvány csak, nem kelt hatást. Keleti Márton pedig nem egyszer nyúl ezekhez a túlontúl is bevett eszközökhöz, nem keresi az új kifejezése­ket. a sajátos nyelvet, az ere­deti (természetesen nem ere- detieskedő) filmszerű meg­oldásokat. Nem csoda hát, hogy a ki­váló szereplők. Szirtes Adóm­mal és Szabó Zoltánnal az élükön, legjobb igyekezetük­kel sem tudtak többet tenni, mint amit tettek; igazi össze­csapásra, küzdelemre lehető­ségük nincs, tehát tehetségü­ket sem tudják kibontani. Kár. A regény és szerzője, a téma, a lehetőség, a neves és névtelen művészek sokasága megérdemelte volna, hogy ki­váló magyar film szülessék. A közönség is. G. L. Akadályozzuk meg! (A svájci békemozgalom plakátja) hogy lenne, hisz csak tudná­nak akkor erről a művelődési munkások), nem sokat ér az, íróasztalba vagy páncélszek­rénybe zárva! Program nélkül pedig ne­héz ... A program nemcsak intéz­kedési terv, hanem alapos mérlegelése: hol tartsunk; és pontos számbavétele: három éven belül hová kell jutnunk. Már mo.ga a tény, hogy egyetlen helyen (jó lenne, ha valóban csak kivétel lenne a ráckevei járás), nem készült el a terv, sőt, nem is ismerik a tervet, szüli a gondolatot: ha­todik hónapja, hogy a megyei pártbizottság nagyszerű prog­ramja megszületett; nem kelle­ne hát fél év után ellenőrizni végig a megyében, hogy ebből a programból ez ideig mi való­sult meg? Bizonyos, hogy ellenőrzés közben néhány érdekes jelen­ségre bukkanhatnánk. Csak ebben a járásban. ... kiderülne például, hogy a művelődési ház nem lehet há­rom éven belül módszertani központtá, mert Kuti Mihály, az igazgató képtelen eljutni a környező községekbe, egysze­rűen azért, mert egyedül van, ha elutazik, becsukhatja a bol­tot odahaza. Ha lenne valaki mellette, művészeti előadó, gazdasági vezető, vagy akár adminisztrátor, könnyebben mozogna és ideje nagy részéi nem az aktázgatás foglalná el; ... kiderülne az is, hogy a népművelési felügyelő — bár heti két kiszállási napja van —, a tavasz óta nem fordult meg olyan fontos községben, mint Kiskunlacháza, azaz terv- szerűtlenül dolgozik; .. .kiderülne, hogy a szak- szervezeti és állami könyvtá­rak együttműködésének felté­teleiről még nem tanácskoztak (igaz, itt a határidő egy kerek év), pedig lenne mit tenni az olvasók és a még nem olva­sók érdekében, akár ma is, sőt, inkább ma, mint holnap; ... .kiderülne, hogy sürgősen javítani kell a helyi kulturális pártirányítást, mert amíg a pe- dagógus-vezette művészeti cso­portok műsorpolitikája igen jónak mondható, egyes KISZ- szervezetek, nőtanácsok nem­egyszer a párttitkárt tartva pajzsként, hadakoznak fércmű­vek előadásának engedélyezé­séért. Tehát nemcsak a „szín­játszó csoportokban részvevő ifjúsági tömegek művészeti ne­velését” kell biztosítanunlk, hanem a községi pártvezetőkét is, másképpen ezt a hallatlanul fontos munkát képtelenek ve­zetni, ellenőrizni, segíteni. Indokolatlannak;^ jfc az elégedetlenkedés? Hát hogyne tűnne annak! A már említetteken túl: épül a Csepel Autógyár monstre művelődési háza, Dunaharasztin vegyeskart hoztak létre, Kiskunlacházán a színjátszók próbálják az Úri muri-t, Ráckevén a Zsu­zsit és a Szabad szél-t terve­zik előadni, Dömsödön a pe­dagógusok szabadidejükben a művelődési ház isteni szép kínai brokát körfüggönyét varrják ... Lépten-nyomon fejlődés, haladás! De tudjuk-e már, miből látjuk el az új és a régi mű­velődési házakat?! Tudjuk-e, melyik művelődési ház kap legközelebb körfüggönyt és melyik csak azután?! Előre látunk-e — mint aho­gyan a gazdaságban vagy a politikában —, a művelődés- ügy területén? Tudják-e a lacháziak, hogy melyik a kö­vetkező láncszem, amit meg kell ragadniok? Tudja-e a népművelési felügyelő, hol szorulnak leginkább segít­ségére, tanácsaira; van-e pon­tos, indokolt, legalább egy hónapra szóló kiszállási ter­ve? Elgondolták-e a járás vezetői, hogy a termelőszö­vetkezeti fejlesztéssel égi/idő­ben hogyan változzék a mű­velődés arculata? És itt ismét előre tolako­dik a jogos igény; Sürgősen létre kell hozni a művelődésügy járási irá­nyító szervét! Ha Ráckevén szorosan egy­más mellett, egymással dol­gozik is 0. járási művelődési azt is. bogy a rendőri, csend­őri megfélemlítés, a huszas évek Magyarországán meg­telepedett szörnyű félelem ebben a társadalmi helyzet­ben válhat csak valóban hős­sé a két szökevény, és az a munkás, bányász vagy egy­szerű halászember, aki őket rejtegeti, kézről kézre adva segíti, egészen a határig. A határig, amely Váctól mind­össze pár lépés ugyan, de mégis olyan messzi esik ... A részben Vácott forga­tott új magyar filmnek volta­képpen minden lehetősége meg lett volna, hogy túlte­gyen a regényen. A két em­ber kalandos szökése való­ban filmre kívánkozik, a sze­replőgárda pedig: mintha Kossuth-díjasaink, kiváló művészeink éppen ebben a filmben adtak volna találkát egymásnak. A rendező: Ke­leti Márton háromszoros Kos- suth-dí jas, érdemes művész; a zeneszerző: Ránki György Kossuth-díjas; az operatőr: Hegyi Barnabás Kossuth-dí­jas, érdemes művész; a sze­replők: Várkonyi Zoltán két- : szeres Kossuth-díjas, érde- i mes művész; Ascher Osz- : kár Kossuth-díjas, kiváló i művész; Barsi Béla Kossuth­! \ regény, amelyből Hubay ; r\ Miklós a forgatókönyvet ;írta: izgalmas kalandtörté- ; net és politikai dokumentum ! is egyben. A feszültség, ! amely az első oldaltól az utol- : sóig hatalmában tartja az ol- ! vasót, nem véletlen. Éppen : abból ered, hogy két bebör- itönzött kommunista szökésé- ! nek viszontagságait a Tanács- í köztársaság bukását követő :idők ellentmondásaiba ágyaz- jva követhetjük. A szerző, 1 Mesterházi Lajos a helyzetre j és hőseinek jellemére épít. : A látszólagos véletleneit sem ja sors kéretlen beavatkozá- I saiként jelentkeznek. A író : bizonyítja: amennyire vélet­len, hogy abban a bizonyos : erdészházban senki sem vár­ja a szökevényeket, annyira nem a sors műve, hanem a Horthy-rendőrsógé, hogy a szökevények úgynevezett kapcsolatait felgöngyölték. A regény tehát csak annyiban kalandregény, amennyiben izgalmas, de feszültsége az alapos politikai és lelki elem­zésből árad. Nemcsak a két tábor — a dolgozó nép és Horthy zsoldosainak — har­cát figyeli az olvasó, hanem A moszkvai VIT hangverseny-plakátja

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom