Pest Megyei Hirlap, 1959. november (3. évfolyam, 257-281. szám)

1959-11-24 / 276. szám

3959. NOVEMBER 24. KEDD MSt Meere* kACirlap TÖBB MINT FELADAT Amikor Kolumbus Kris­-------------tói az amerikai partot elérte, egyszer csak íüstesíkot látott kifelé gomo­lyogni a bozótból. Megnézte, mi van ott. Két nagyba.júszú, gubás ember rakta a gallyat a tűzre és forgatta fölötte a bográcsot így invitálták: — Abonyj kubikosok vol­nánk ... Kóstolja már meg kigyeimed a lebbencslevesün­ket .. * Gyigor István, az abonyi Augusztus 20 Termelőszövet­kezet elnöke ezzel a törté­nettel példázza, hogy régen a 22 ezer holdas határból alig-alig volt valami a pa­rasztok kezén. Elszóródtak az abonyiak, ki summásnak, ki kommenciósnak, k; pedig el­tolta a kubikos-talicskát az ország minden sarkába, ahol megélhetés kínálkozott. Né­hány százan pedig Szolno­kon vagy Pesten az ipari üze­mekben dolgoztak. Sokat látott, tapasztalt nép tehát az abonyi. Főleg az öregje. Van itt régi harcos, tizenkilences vöröskatona, bölcs, öreg veterán bőven. Sok piros könyv akad, amelyben a párttagság 1918-ból, s né­hányban még élőbbről is kez­dődik. Érdemes megnéznünk egész közelről is, milyen talajban nő tovább és milyen ter­mést igér, mit ad a jövő­nek ez a nagy erejű, bőséget ígérő forradalmi mag... A múlt és a jelen nagy------------egybevetését Báli I mre tanácselnökhelyettes szobájában tesszük. Itt van­nak Ecsedi István, Bugyi Bé­la, a községi pártszervezet vezetőségi tagjai. Velünk ül­dögél még Beviz József elv­társ, a József Attila Tsz párttitkára és Gyigor Ist­ván elvtárs. Később ide­jött még Ribacz József elv­társ, a községi pártbizottság titkára. Szó követi a szót, kialakul a kép. A tizennyolcezer lakosú községben mindössze 270 tag­ja van a pártszervezetnek. Elenyészően kicsinek tetszik ez a szám. de hozzá kell ven­ni, hogy a községből négy­ezer ember kétlaki, azaz Pest­re jár dolgozni ipari üze­mekbe. Hatezren pedig az össze-vissza, nagy távolság­ban széjjelszórt tanyákon él­nek. Azután az is kiderül, hogy a párttagságnak majdnem há­romnegyede túl van az ötve- nen, illetve.. a hatvanon. Vagyis a régi mag majdnem hiánytalanul megvan. Él és tenyészik tovább a szocializ­mus földjében. Most már csak az a kérdés, jól virul-e ez a mag. Erre, sajnos, nem mondha­tunk teljes szívvel igent. — Hibás vagyok abban, hogy nem foglalkoztam az emberekkel. Az ötven tsz- tag között csak négyen va­gyunk párttagok. Sajnos, még a pártszervezetet sem alakí­tottuk meg. Pedig lenne em­ber nálunk, akinek már ré­gen közöttünk volna a helye. — Gyigor elvtárs bírálja elő­ször a saját mulasztását. Nem sóikkal jobb a helyzet a József Attila Tsz-ben sem. Itt a 284 tag közül 29 a párt­tag és két tagjelölt van. Beviz József elvtársnak, az 51 esz­tendős párttitkárnak a párt- alapszervezet vezetésén kívül a következő teendői vannak: tsz-raktáros, amellett kovács is és nyolc ember munkaegysé­geinek elszámolását végzi. Ezenkívül tagja a helyi párt- bizottságnak, a megyei tanács­nak és a pénzügyi állandó bi­zottságnak. ö maga állítja, hogy ezt a sokfélét nem győzi erővel. Sokszor fáradt, s ezért türel­metlen. Olvasni, tanulni? Erre nincs ideje. A taggyűlésükön szóbakerült, hogy mégis illő volna már elbeszélgetni, job­ban összebarátkozni a párton- kívüliekkel. s azokkal is, akik még kívül vannak a közösön. De erre nincs idő. A pártépí­tésre vonatkozólag a tagság így vélekedik: — Majd Dóra Mihály bácsi, a szervező titkár. Ez az ő dol­ga! Ezzel intézték el a kérdést. Mert a párttagság vajmi keve­set tesz a pártépítésért ebben a tsz-ben. A három üzemegy­ségben Beviz Józsefen kívül Dóra Mihály bácsi 63 évesen, Mester Pista bácsi pedig 65 évesen, betegállományban, asztmásán, szívbetegséggel végzi a pártmunkát. Á párt­tagság megszokta, hogy csak rájuk várjon. Hasonló a helyzet a köz- ------------- ségi pártszervezet­nél és az Új Világ Tsz párt- szervezeténél is. A z ifjúság dolga? A KISZ- beli élet? Ott sincs dicsérendő eredmény. Bugyi elvtárs, a községi pártszervezet vezetőségi tagja elmondja most, hogy rendes helyiség kellene a KISZ-nek. Ahelyett, hogy kerestek volna, inkább Berkó elvtársat, a köz­ségi KISZ-szervezet titkárát bírálták, hogv gyengén dolgo­zik. Már-már le is akarták váltani türelmetlenségükben. De helyiség, ahol a fiatalok Összejöhetnének, még a mai napig sincs. Pedig az ifjúság Abonyban is szereti a közös­ségi életet. A földművesszövet­kezet például olyan kultúrgár- dát hozott össze, amelynek országos hú’e van. Ezt azzal indokolják, hogy erre a SZÖVOSZ ad pénzt. De hogy összeötvözzék a szervezeteket? Erre még nem tetteik lépése­ket. így érthető, hogy még egyet­len fiatalt sem ajánlott a KISZ tagjelöltnek. Az a negyevennyolc nő, aki tagja az abonyi pártalapszer- vezetek valamelyikének —így mondják — nem szívesen ba­rátkozik, keveredik a pórton- kívüliekkel. Az asszonyok, lányok belépésének a pártba az az akadálya, hogy többsé­gükben vagy alkalmazottak, vagy háziasszonyok. Innen, er­ről az oldalról sem terebélye­sedik, növekszik tehát a párt­tagok száma. Ilyen a pártszervezet tag­—----- ságának összetétele m anapság 'Abonybäfi. Akik már benn vannak, azok sem dolgoznak mindnyájan. A község határának 41 szá­zalékán eddig hét termelőszö­vetkezet gazdálkodik — és nem is rosszul. Mi lesz a jövőben, ha a szo­cialista mezőgazdaság fejlő­dése egyre szélesebb és na­gyobb arányokban kibontako­zik? Győzik-e a munkát, az új, szocialista paraszti jövendő gazdag formálását a kortól, be­tegségtől elfáradt, a sok funk­ció miatt tanulni, továbbfej­lődni alighogy ráérő idős elv­társak? A régi harcos idők bölcs tapasztalatait továbbad- ják-e majd, vagy maguknak őrzik, mint fukar a kincsét, le­pántolt ládában? Mert lepántolt láda most az abonyi pártszervezet. Alig nyí­lik a zárja. Rögtön megcsikor- dul, ha nyitni próbálják. Nem vették fel tagnak pél­dául Dózsa Jánost, a Petőfi Kultúrház igazgatóját sem, mi­vel alkalmazott. Pedig édesfia Dózsa Mihály bácsinak, a har­cos veteránnak, ö nevelte em­berré. A kommunisták egy ré­sze a saját feleségének sem engedi, hogy belépjen a párt­ba. Azzal indokolják, hogy há­ziasszonyokkal nem gyarapít­hatják a tagság létszámát. Az abonyi öreg kommunis­ták nemcsak a régmúltban te­kintettek vissza büszke élmé­nyekre. A közelmúltban, 1956 októberében is ők ugrottak talpra először a párt, a szocia­lista vívmányok védelméért. Az ő vezetésükkel alakult, fej­lődött a hét termelőszövetke­zet és vált szocialista szektor­rá Abony határának kétötöde. A nagyobbik fél azonbar --------—---------- még hátra­van. A munka egyre bonyolul­tabb, egyre összetettebb. Nem­csak szervezni kell most mái az új tsz-eket, hanem meg is kell egyúttal szilárdítani és modern mezőgazdasági nagy­üzemmé fejleszteni az eddig megalakultakat. E hhez pedig nem elég csali apáról fiúra átszármazó régi gazdálkodási tudomány. El keli sajátítani a modern agrotech­nika minden ágazatát, A napot megállítani a biblia szerint is csak egyetlenegy­szer, egyetlen embernek sike­rült. Nem valószínű tehát hogy ez a mesebeli csoda ép­pen most, Abonyban ismétlő­dik meg újra. Nem is hisszük, nem tételez­zük fel a régi harcosakról, hogy tudatosan törekednének megállítani az időt. visszatar­tani a fejlődést. Ök a pártot féltik. Félnek, hogy ötvenhat októbere újra megismétlődhe­tik, ha szélesre tárják, kinyit­ják a kaput. A féltés mélyén azonban más is van. Egy kis kényelemszeretet, egy kis vi­szolygás az új emberek tulaj­donságaival való birkózástól, a nevelés sok türelmet, körül­tekintést kívánó munkájától. Talán egyszerűbb együtt ma­radva, az ismert arcok között vitázni, élni. mozogni. , Minden emberben, aki az élete nagyobbik felét a kapi­talista gazdasági és társadal­mi körülmények között foly­tatta, állandóan bírókra kél érzéseiben és cselekedeteiben a régi és az új. Folyik a küzde­lem, s sokszor anélkül, győz a régi, hogy az tudná, akiben a birkózás zajlik. Egyszerűbb a szokottabb. Úgy vezetni a dol­got, hogy az asszony meleg va­csorával, minden kényelem­mel körülvegye a megfáradt harcost és egy pillanatra se eszméljen arra, neki is szava van a közös ügyekben, joga van a tanuláshoz, a fejlődés­hez, a saját egyéifisége kifeje­zéséhez. Éppen azért, mert év­tizedekig segítette férje küz­delmét, megbecsült helye van társadalmunkban, joga van — ha kívánja — a pártba való felvételét kérni. A fiatalok — a huszas----------------- éveiket élők — é rzelmei, vágyai megértéséhez sok türelem szükséges. Hiszen az ifjúság nem élte és szen­vedte át azt, amit a negyvenen felüliek. Az, hogy a hatalom a dolgozó millióké, az idősebbek számára életük végéig az új­donság jó ízeit adja. A fiatal­ság számára ez már természe­tes állapot, amely táplálja napjaikat, irányítja cselekede­teiket, megszabja jövőjüket. S éppen ezzel a jövővel kell .többet, törődnie -a 270 abonyi kommunistának. Utódokat kell nevelndök, méltó utódokat, akiknek átadhatják a harcos tapasztalatokból leszűrt böl­csességet és beléjük plántál­hatják szívük hűségét az egyre fejlődő, változó világért, a szo­cialista jövőért. Ez pedig több, mint feladat. Kommunista kötelesség. Déri Károly Az első Pest megyei mester cukrász Összemérték tudásukat az ország legjobb szövetkezeti cukrászai Szombaton nyitotta . meg Nyers Rezső, a SZÖVOSZ el­nöke az ország legjobb föld­művesszövetkezeti cukrászai­nak kiállítását és versenyét. A nagyszabású és színvonalas versenyen három Pest megyei cukrász vett részt, a nagykő­rösi Bálint Lajos, a kiskunlac- házi Danis János és az aszódi Kardos Miklós. A szakemberek és a kiállí­tást megtekintő sok ezer láto­gató egyöntetű véleménye sze­rint a vidéki íöldművesszöVet- ■kezeti cukrászok a legjobb fő­városi kollégáikkal szemben sem maradnak alul. Ez arról tanúskodik, hogy a földműves- szövetkezetek cukrászai • értik a dolgukat. Érdekes, hogy míg 1949-ben csupán három szövetkezeti cukrászda volt az országban, ma több mint 450 van és ebből Pest megyében 46. Ezek a cuk­rászdák a kisebb községekben találhatók, ahol azelőtt csak az /italboltba mehetett a szóra­kozni vágyó. Jellemző, hogy 1952-ben mindössze hétmillió forint for­galmat értek ei a szövetkezeti cukrászdák, s 1958-ban ez az összeg meghaladta már a 160 millió forintot. Általában 50 millió adag fagylaltot, 25 millió süteményt, ötmillió adag dup­la feketét és egyéb cukrászati készítményeket adnak el a fa­lusi cukrászdákban évente. Sok helyen rádió és televízió szórakoztatja a vendégeket, sőt, a éiatalok örömére egyre több cukrászdában rendeznek hétvégeken táncos ötórai teá­kat. Az országos cukrászati kiál­lítás alkalmából ismét hét Danis János mestercukrász földművesszövetkezeti cukrász kapta meg a mestercukrász elnevezésű kitüntetést. A büsz­ke címet csak az viselheti, aki nagy szakmai gyakorlattal ren­delkezik, legalább három év óta földművesszövetkezetnél dolgozik, olcsó választékos áru­kat készít és foglalkozik a fia­talok oktatásával. Pest megyé­ben az első mestercukrász cí­Növekszik a külföldre küldött ajándékcsomagok forgalma Amerikából magánszemélyeknek hoz csomagot karácsonyra egy postahajó A karácsony közeledtével mind többen küldenek aján­dékot külföldi rokonaiknak, ismerőseiknek. A Vámőrség Országos Parancsnokságán elmondották, hogy nagymértékben növeke­dett azok száma, akik a Nemzeti Bank által engedélyezett összegben, 250 forint értékben kül­denek külföldre népmű­vészeti készítményeket, kézimunkákat és más ajándéktárgyakat. A Nemzeti Banknál kapott űrlapokkal naponta 80—100 csomagot adnak fel, ezen­Vándorló falvak a bratszki erőmű környékén Hamarosan új, hatalmas ten­gert rajzolnak Szibéria térké­pére. A bratszki erőmű építé­sével 570 kilométer hosszúsá­gú mesterséges víztároló léte­sül az Angara mentén. A víz­tároló legnagyobb szélessége 16 kilométer, felszíne 55 000 négyzetkilométer lesz; mélysé­ge öt métertől saáz méterig terjed. A víztároló építése követ­keztében 238 kisebb falu és 5 járási központ helyét kell megváltoztatni. A települések nagy része teljesen víz alá ke­rül. Helyettük új falvakat, központokat épitenek. A tervezés, az építkezés munkája már megkezdődött és az első negyvenöt falu tervét átadták az építőknek. Elké­szültek az első utcák. A jövő évben 4000 lakóház, 1000 kol­hozépület és 500 állami intéz­mény épülete készül el. kívül a korábbi napi 60—70 helyett most 180—200-an ve­szik igénybe a Tempo KSZ Bajcsy-Zsilinszky úti irodá­ját Budapesten, ahol keze­lési díj ellenében az enge­dély kiállítását, az ajándé­kok csomagolását, vámolását, feladását is elintézik. A vám­őrségnek külön csoportja működik ott, hogy a helyszí­nen történhessék a vámke­zelés. A Kálvin téri áru­házban a Tempo KSZ kiren­deltsége külön vállalja a hanglemezek feladását. A Vámőrség Országos Pa­rancsnokságán közölték azt is, hogy Amerikából most van út­ban egy postahajó, amely magyarországi magánsze­mélyek címére hoz csoma­gokat. A vámőrség a postával együtt felkészült a csomagok gyors továbbítására. Jelenleg az országba érkezéstől számí­tott egy héten belül kéz­besítik a küldeményeket. Minden valószínűség szerint ez a határidő később sem hosszabbodik meg, mert meg­tették az előkészületeket, a posta egyszerűsítette a cso­magok kezelését, mozgatását, szállítását. met a Kiskuniacházi Földmű-, vesszövetkezetnél dolgozó Da­nis János érdemelte ki. Danis János 31 éve cukrász, s hogy érti a szakmáját, ar­ról 11 kitüntetése tanúsko­dik. A mestefeukrász cím­mel egyhavi fizetésének megfelelő összeget kapott és a legjobbak versenyében az 5. helyet is. kiérdemelte. — Higgyék el, nagyon örü­lök — mondotta Danis János a kitüntetés átadásakor, öt év óta dolgozom a földműves­szövetkezetnél és ez alatt hat kiállításon vettem részt. Fur­csa véletlen, hogy egyformán kétszer-kétszer szereztem első, második és harmadik díjat. — Mivel érdemelte ki a mestercukrász címet Danis János? — kérdeztük Pauko- vits Tibortól, a MÉSZÖV el­nökhelyettesétől. — Kitűnő cukrász, elégedet­tek munkájával a község­ben, sőt a környező falvak­ban is — hangzott a válasz. — Áldozatkész, a fáradhatat­lan munkálkodására jellem­ző, hogy a nyáron kilenc ton­na fagylaltot készített. Hogy ez mekkora mennyiség, arra elmondom: egy egyforintos adag csak öt dekagrammot nj'om. De nézzék meg a vit­rinben kiállított munkáit, s meglátják, megérdemelte, hogy ő Pest megye első mes­tercukrásza. Nem azért, mert Danis János Pest megyei, de az igaz­ság kedvéért meg kell mon­dani, hogy a kiállítás láto­gatói a legtöbb időt Danis János műremekeinél töltöt­ték. Szőlőtortája például egyedülálló az országban, s meglepte a szakembereket is. Eddig ugyanis szőlőszeme­ket csupán cukorból, karamel­lából készítettek, de zseléből, ahogyan Danis János, még senki sem. Ötvösművésznek is becsületére válna az a bon- bonniere torta, amit tiszta csokoládéból, finom aranyo­zott díszítéssel ez az ügyes­kezű szövetkezeti cukrász formázott remekbe. Apró sü­teményei és egyéb készítmé­nyei bármelyik cukrásznak becsületére váltak volna. A cukrászkiállítás kitűnő alkalmat és módot ad arra, hogy megismerkedjenek egy­mással az ország szövetkeze­ti cukrászai és kicserélhes­sék tapasztalataikat, örven­detes számunkra, hogy a legjobbak vetélkedésében a Pest megyei földművesszö­vetkezeti cukrászok dereka­san helytálltak. Bízunk ben­ne, hogy a tapasztalatcsere eredményes lesz és a bemuta­tott készítményekkel nem­csak a legközelebbi kiállítá­son, hanem a szürke hétköz­napokon is találkozhatunk a megye földművesszövetke^ti cukrászdáiban. (csá) „Konzultálnak“a tanácstagok rabb készülnének el egy-egy utca csatornázásával, egy tér parkosításával, ha a tanács­tag effajta összefogásra bírná rá kerületének lakóit. — Akad tehát bőségesen megtárgyalnivaló Szentend­rén? — A hivatali apparátus és a tanácstagok működésének kölcsönösségét hivatott tisz­tázni az értekezlet. Vác har­minc és Szentendre húsz ta­nácstaggal képviselteti ma­gát. Célja, hogy a hivatal és a tanácstag munkáját össze­hangoljuk, hogy annak ered­ménye ne sikkadjon el az adminisztráció útvesztőjében, aminek tényleges következ­ménye igen sokszor csupán egy negatív jelentés lehet. Ez az egészségtelen állapot, s a két város közötti tapasztalat- csere tisztázza majd a tenni­valókat ... A kísérlet érdekes, föltehe­tően eredménnyel is jár majd. Megmozgatja a meg­bízatásukat tévesen értelmező tanácstagokat, de a hivatali apparátust s az egyes osztá­lyok funkcionáriusait is. T. Gy. termi a panaszokat. Nos, Sze­der elvtárs nem nyugszik bele a műszakiak Ígérgetései­be, nem gyárt aktát, hanem, így kell mondanom, kézen fogva viszi őket a helyszínre, néha még a tanácselnököt is, hogy ott győzze meg őket az intézkedés sürgősségéről, fon­tosságáról, a panasz jogossá­gáról. Szeder elvtárs fogadó­óráján tehát mozog a kilincs a látogatók keze alatt, mert tudják, hogy jó helyen hal­latják szavukat. Az eszményi tanácstag pro­filját igyekszünk megrajzolni itt, a tanácsháza egyik író­asztalánál. A v. b. titkára határozott vonásokkal járul hozzá az arcképhez: — Igen lényeges feladata lenne a tanácstagnak — s ezt nem győzöm eléggé hangsú­lyozni — a társadalmi mun­ka megszervezése. Vác már mutatott jó példát az ilyen akciókra, például a pártház megépítésénél. Sokkal hama­hogy a tanácstag, nem lévén alkalmas lakása, fogadóórá­ját itt tartja a tanácsházán. Azt a néhány órát gyakran átunatkozza, s ha látogatója akad, rendszerint aktát csi­nál az ügyből, tehát hivata­lokra, osztályokra bízza an­nak továbbvitelét. Az akták sorsát pedig ismerjük. Az esetek egy részében a leg­jobb szándék sem menti meg attól, hogy porosodjék a pol­con vagy az íróasztal fiókjá­ban, amíg sorsa eldől. Az ilyen tanácstagi intézkedés iránt joggal bizalmatlan a lakosság, semmit sem remél attól, hogy jól szövegezett mondatokkal az illetékeshez fordult... Ez tehát az egyik véglet. A fenti ellenkezőjéhez Arany elvtárs már egyenesen mo­dellel is szolgál: — Van Vácnak egy régi, szanálásra ítélt kerülete, a Burgundia utca környéke. Szeder István a tanácstagja. A kérdéses környék sűrűn Megszoktuk már a jelensé­get: a gyárak, üzemek, tsz-ek, intézmények stb. közötti ta­pasztalatcseréket, mintegy konzíliumokat az itt-ott adó­dó, kikezelésre váró betegség­tünetek fölött, átadva egy­másnak egyéni észleleteket, a ;felismerés és gyógyítás re- \ ceptjeit. Az, hogy „hivatalos” •emberek üljenek össze, s azt \ vitassák, hogyan dolgozhat- j nának jobban, új kezdemé- j nyezés — és hogy az orvosi \ hasonlatnál maradjunk —, ! olyasmi, mintha önmaguk fö- ílött konzultálnának. : Márpedig ilyesmire készül­őnek most Vác és Szentendre l tanácstagjai azon az értekez­leten, amelyet november l30-án Szentendrén tartanak. I Milyen megbeszélnivalóik vau­inak, mi fölött, miben kell l megegyezniük, mi hát a ta- l nácskozás „menetrendje”, er­éről Arany István, Vác Városi \ Tanács végrehajtó bizottságá­énak titkára, a „tudományos i közigazgatás” lelkes híve s ! propagálója. a tapasztalat- í csere kezdeményezője nyilat- í kozik: 5 — Nemegyszer megesik,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom