Pest Megyei Hirlap, 1959. november (3. évfolyam, 257-281. szám)
1959-11-03 / 258. szám
6 PÍST W1.CVEI hírlap 1959. NOVEMBER 3. KEDD Befejezte tanácskozását a megyei pártértekezlet (Folytatás az 5. oldalról) lyik, például a Pestvidéki Gépgyárban, ahol nyakló nélkül túlóráztatják a dolgozókat. Ugyanez, a helyzet a Ganz Árammérőgyárban, ahol a hónap elején nem adnak munkát, nem szervezik meg azt megfelelőképpen. Nem a műszaki intézkedéssel foglalkoznak, mert az nehezebb. Ehelyett úgy vetik fel a dolgot, hogy a dolgozónak is „jó”, ha túlórázik, mert többet keres, „jó;‘ ha csúsztat, mert amikor kapálni kell vagy répát szedni, otthon maradhat. Elvtársaink hajlandók ott maradni és dolgozni, ha a gyár lemarad, ha a nyereségKarvaly Nándor: részesedéssel van baj, vagy valami hiba van. De ebből rendszert csinálni nem lehet. A SZOT 5. teljes ülése elfogadta azt a határozatot, hogy a megyei szakszervezeti munkának operatív, ellenőrző, irányító szerve a szakszervezetek megyei tanácsa, amely a Központi Bizottság és a SZOT határozata alapján végzi, ellenőrzi és irányítja a megyében az egész szakszervezeti munkát. Örömmel kell üdvözölni az olyan kezdeményezést, amilyet itt a Csepel Autógyár tett tegnap, hogy a kongresszusai a verseny ne fejeződjék be, hanem folytassuk tovább. Legyen lelkesítő erő hazánk felszabadításának 15. évfordulója. Jobb árul adónk a lakosságnak Karvaly Nándor elvtárs, a Budakalászi Textilművek igazgatója a következőket mondotta: — Az idén több mint nyolc százalékkal emeltük termelésünket. Költségeinket négy millióval csökkentjük. Terven felül 600 000 négyzetméter árut kívánunk gyártani, amelyből már e napig 480 000-ret teljesítettünk és ezzel kongresszusi felajánlásunkat a harmadik negyedév végére maradéktalanul valóra váltottuk. Nem kevésbé jelentős termelékenységünk megjavítása. Öt egész kéttized százalékkal növeljük termelékenységünket, öregbítettük hírnevünket exportjaink révén a világ úgyszólván minden részén. Elmondhatjuk, hogy' gyártmányainkat megszerették külföldön és belföldön egyaránt. Szabó Károly: Ez évben több mint kétmillió négyzetméter textiliát termelünk exportra. A harmadik negyedévben elért eredményeinket megtárgyalva, gyárunk kollektívája arra az elhatározásra jutott, amit már a járási pártértekezleten be is jelentettem, hogy a kongrtesz- szus tiszteletére tett felajánlásunkat megemeljük. Többet fogunk termelni, olcsóbban fogunk termelni és termelékenyebben fogunk dolgozni. A kongresszusi irányelvek vállalatunkra is komoly feladatokat hárítanak. 1965-ben 30 százalékkal kell több textíliát termelnünk, mint 1958- ban. Az irányelvekből ránk eső feladatokat megvizsgálva, megállapítottuk, hogy az irányelvek reálisan merik fel a helyzetet. Ezeket a célkitűzéseket dolgozóink vállalják. A lömegk.apr«»lal fontosságáról és az igazi lekiniéljről A mezőgazdaság szocialista átszervezéséért állami fokon a tanácsok felelősek. Megyénkben 8369 tanácstag van, közülük körülbelül ezer tanácstag tsz-tag is. Közel kétezer a még egyénileg dolgozó tanácstag. Ezek a tanácstagtársaink derék emberek, hiszen azért választották meg őket a falu lakosai. Amellett azonban, hogy élenjárók, kistulajdonosok és nekünk nem szabad megengednünk, hogy hátul kullogjanak — mondotta Szabó Károly elvtárs, a megyei tanács v. b. elnöke, majd így folytatta: Az év első felében 60 000 ember vett részt a tanácstagi beszámolókon, pedig az össz- tanácstagságnak csupán a fele tartott tanácstagi beszámolót. Ezeken a beszámolókon a termelőszövetkezetek megszilárdításáról, a tsz-mozgalomról is bőven volt szó. Ha minden tanácstag megtartotta volna a beszámolóját, akkor 120 000 emberrel tudtunk volna a tsz-kérdésben beszélni. Ezen a téren is vannak még tennivalók. A mezőgazdaság átszervezésének időszakában vas vünk. Feiül kell vizsgálnunk, hogy jó-e a tömegkapcsolatunk. A szervezés időszakában is lehet jó tömegkapcsolatot teremteni, sőt: csak Áruló Jenő: a jó tömegkapcsolat útján lehet a mezőgazdaság szocialista átszervezését biztosítani. Akadnak emberek, akik féltik a tekintélyüket, ha tszszervezésrő! van sző. Néhány vb-elnökünk is így van ezzel. Mit mutat a tapasztalat? Kérdezzék meg a tsz-tago- kat vagy a tanácselnököt Csővár községben, hogy mikor volt nagyobb tekintélye, ak- kor-e, amikor egyéni volt a község, vagy most, amikor termelőszövetkezeti község. Nap mint nap felkeresik őt, tanácsot kérnek tőle; soha nem volt ennyi barátja, ennyi látogatója a tanácsházának, mint most. és az egymás iránti segítség- nyújtás. Kialakult a munkásőrségben a forradalmi fegyelem, az önként vállalt vasfegyelem kezd meghonosodni. Ma már mind kevesebb a magáról megfeledkezett elvtárs, aki esetleg helytelen magatartásával kárt okozna a pártnak. A forradalmi fegyelem kialakításában elsősorban az idősebb elvtársak jártak élen, azok az idősebb elvtársak, akik már 1919-ben ott álltak a proletárdiktatúra védelmében. Monoron is volt egy idős munkásőr, aki már fizikailag nagyon gyengének érezte magát, ennek ellenére, a kiképzésen még halála előtt való héten is megjelent. Fokozni kell a munkásőrségen belül is a pártonkívüliek felvételét. Ez szükséges azért is, hogy a munkásőrség neveljen a párt számára új, fiatal, párttagokat, szükséges azért, hogy a munkásőrség is kivegye ezen a téren a pártépítésből a maga részét. A vita lezárása után Horváth András elvtárs, a megyei pártbizottság első titkára válaszolt a felszólalásokra. Horváth András elvtárs válasza a felszólalásokra A munkásőrség tagjai kilátták népünk megbecsülését ka hangsúlyozta: — Közel három esztendeje annak, hogy a munkásőrség megszerveződött és azt mondhatjuk, hogy e három esztendő után a munkásőrségen belül a lelkesedés, a párt iránti odaadás, az ügy iránti szeretet nem csökkent, hanem fokozódott. A munkásőrök a dolgozó nép között élnek, dolgoznak. Népünk valóban magáénak érzi a munkásőrséget. Előfordult, hogy tűzvész ütött ki egy községben,: a munkásőrök az elsők között voltak, akik részt vettek a tűz eloltásában. Jó a kollektív szellem a munkásőr szakaszokban, századokban, jó az elvtársiasság — Virág elvtárs két javaslatot tett. Egyik a hibridkukorica vetőmag elterjesztésével kapcsolatban nagyon fontos javaslat, a másik a takarmány- ellátás szempontjából ugyancsak nagyon fontos; a silókukorica-termelés. Mind a két javaslat jó és szerintem a határozati javaslat mezőgazdasági részénél helyt kell adni ezeknek. Bériné elvtársnő nagyon sok hasznos dolgot mondott. A többi között rámutatott a bürokráciára. Kapnak 280 000 forintot egy istálló építésére, abból 60 ezret tervezésre kell fizetni, s a végén 280 000 forintból nem marad semmi az épületre. Mi nagyon sokat bosszankodunk ezen. Egy sor ilyen építkezésnél típusterveket fogadunk el. Minden normális ember azt hinné, hogy ha típustervről van szó, az ember megkapja és épít. De nem így megy, elvtársak. Engedély kell arra, hogy a tervet a helyszínen alkalmazzák. Ha pedig mi egy istállót akarunk építeni, ahhoz nem lehet fél éven belül megkapni az engedélyt. Vannak ilyen furcsaságok. Van nekünk megyei tanácsunk. Komplett megyei vezetés, ahol a születéstől a halálig mindenkit elkísérnek, mindent el tudnak intézni. Ál lítólag a megye gazdái. Joguk van millió forintok ügyében dönteni. De abban dönteni, hogy Aszódtól tíz kilométerre hová építsék az istállót, nincs joguk, csak egy külön műszaki-tervező iroda véleményezése alapján dönthetnek. A bürokrácia problémáján mi is rágódunk, kínlódunk. Reméljük, hogy az iparszsrvezés ésszerűsítése következtében itt is tudunk valamit tenni. Van azonban olyasmi is, amiben az elvtársnőnek nem tudok igazat adni. Kifogás tárgyává tette, hogy a kollégiumokban az elért tanulmányi eredmény alapján határozzák meg az ösztöndíj nagyságát. Nem fogadhatjuk el törvényszerűnek, hegy a munkások és a dolgozó paraszfok gyermekei nem tanulhatnak jól. Nem fogadhatjuk el a következőkért: tudjuk, hogy a Horthy-rendszerben is mindig volt az iskolában egy sor szegényparaszt- és munkás- gyerek, aki kitűnő tanuló volt. Pedig azoknak a szülei nem olyan körülmények között éltek, ahogy mi élünk. És ha a mi gyermekeink nem jól tanulnak, akkor ne a kollégiumi intézkedésekben keressük a hibát, hanem önmagunkban. Ez rendkívül bonyolult dolog. A valóságban arról van szó, elvtársaik, hogy mi egy kicsit mindannyian úgy vagyunk, eleget szenvedtünk gyermekkorunkban, igyekszünk gyermekeinknek minden jót megadni. A nagy kényelem nem biztos, hogy szorgalomra ösztökél. És mi ne vessük meg azokat az értelmiségieket, akik szorítják gyermekeiket, hegy jól tanuljanak. Ezen a téren 'több tapasztalatuk van, mint nekünk. Ök egy-két generáción keresztül már megtanulták, hogy ilyen korban egy kicsit keményebben Nell a gyermeket fogni és nevelni, majd meghálálja, amikor felnő. Inkább tanuljunk tőlük. Egyébként is, ha megváltoztatnánk ezt az intézkedést, egyenesen arra ösztönöznénk, hogy a gyerekek ne tanuljanak. Az intézkedés most ösztönöz a tanulásr , mert a szülő azt mondja a gyermekének: miattad lnircm- százötven forintot kell illetve egy munkaegységet kaptak a dolgozók. Ez arra ösztökélte őket, hogy idejében kerüljön a piacra jó minőségben a paprika meg a paradicsom, mert nekik nemcsak az volt a fontos, hány mázsát adnak el, hanem hogy hány forintot kapnak érte. A másik két termelőszövetkezetnél rendes munkaegységet írtak jóvá. Ez nem ösztönzött arra, hogyan adják el azt a paradicsomot, paprikát, hogy törten ment vagy nem, a fontos az volt: amikor valaki zsákba rakta, neki jóváírták a munkaegységet. Lehetne sorolni a kukoricánál, a szőlőnél, a cukorrépánál számtalan ilyen példát. Bebizonyosodott: úgy kell bérezni, hogy akkor kapja meg a jóváírást, amikor a termék a górc- ban. amikor a cukorrépa a vagonban van, azaz a tsz- tag érdekelve legyen abban az utolsó napig, hogy sokat, jót és olcsón termeljen. Másképpen itt komoly előreCia- ladást nem tudunk elérni. És ezen a területen sem szabad megijedni az újtól. Arra törekszünk, hogy munkaszervezésünk a termelőszövetkezetekben és a jövedelem- elosztást illetően biztosítsa a szocialista alapelveket, merjünk újat kezdeményezni, merjünk élni a dolgozó parasztság százezreinek a kezdeményezésével. Merjünk úgy dolgozni, hogy felhasználjuk az eddigi tapasztalatokat, a tradíciókat, a parasztok szokásait. Nem kell ettől megijedni. Mi egyik napról a másikra millió és millió parasztból nem tudunk öntudatos szervezett munkást nevelni. A parasztnak megvan az a törekvése, hogy nem akar másokért dolgozni. Ö azt akarja, hogy amit ő dolgozott, azért ő kapjon jövedelmet. A munkás is erre törekszik. A munkásnál olyan is a munkabeosztás, hogy például a szövőnő a megtermelt méterek után kapja a bért. Ha három másik elbeszélgeti az időt és nem termel, az nem csökkenti az ő keresetét. És ha az iparban ez jó szervezésnek bizonyult, akkor alkalmazni kell — meglátásunk szerint — a termelőszövetkezetben is, ott is biztosítani kell, hogy minden dolgozó tudja: ha többet termel, jobban dolgozott, akkor több jövedelmet kap és ha ezt biztosítjuk, akkor bevonják a családtagokat is a munkába, megszűnik a munkaerőprobléma és egyúttal a termelés és a termelékenység is emelkedni fog. Végül a vetés ügyéről. Most vetni kell elvtársak, a vetés után azonban a mélyszántáshoz kell sürgősen hozzáfogni, mert ez biztosítja a jövő évi termést. Arra szeretném kérni az ittlevő elvtársakat, hogy ha majd az értekezlet után innen hazamennek, mindenütt nézzék meg, hogyan áll a vetés. Ez most a legfontosabb! Az új megyei pártbizottság A pártértekezlet ezután titkos szavazással megválasztotta a megyei pártbizottság tagjait és póttagjait, a revíziós bizottság tagjait, valamint az MSZMP VII. kongresszusának megyei küldötteit. A párt- bizottság tagjai: Arató Jenő, Baráth Károly, Beucsik Mihály, Bokor József, Borbás Lajos, Bori Rudolf, Boros Gyuláné, Bozóki István, Bozsó András, Bradáes György, Szabó János, Cse- szár Jánosné, Dajka Balázs, Dobi Ferenc, Dunajszki András,’ Vaszil László, Fekete Sánclorné, Győri János, Hantos Lajos, Hargitai Károly, Házi Árpád, Horváth András, Ilunya István, Jámbor Miklós, Király László, Kó- ezián Antal, Kókai Jánosné, Kovács Antalné, Kovács Béla, Kurucz Béla, Kurdi Mik- lósné, Marosi Jenő, Matusek Tivadar, Mondok Pál, Nagy Elemér. Novak Béla, Palotás Károly, Pálfi Kálmán, Pelle Sándor, Provics Ilona, Somodi Gyula, Schwartz Mihály, Szabó Ferenc, Szabó Lajos, Szabó Károly, Takács Jenő, Szántó Miklós, Tur- jánszky Mihály, Virágh Árpád, Weismuller Jenő, Zalka Károly. Póttagok: Antal László, Ba- gyánszki Istvánná, Becseics Lyubomir, Béri Jánosné, Brilló János. Búzás Istvánná, Babinszki Károly, Hegedűs Istvánná, Karkész Sándor, Keller József, Kiss Antal, Koncz László, Nagy Zsig- mond. Püspöki Károly, Ragó Antal, Sátor János, dr. Varga Péter. A lln iziús llizotíság tagjai Kun Ferencné, Iladanics Gyula, Juhász László, Lóhn József, Csikós Lajos, Szatmári Gyula, Kürti László, Keresztúri Ferenc, Koréin Mihály. A pártbizottsági ülés megválasztotta a párt-végrehajtó- bizoltságot. Horváth András elvtársat megyei első titkárnak, Király László elvtársat másodtilkárnak. Bori Rudolf, Bradáes György, Jámbor Miklós, Kurucz Béla, Marosi Jenő, Matusek Tivadar, Pálfi Kálmán, Somodi Gyula, Szabó Károly elvtársakat a végrehajtó bizottság tagjainak. A revíziós bizottság elnökéül Kun Ferencné elvtárs- nőt választotta meg. A tanácskozás befejezése után a küldöttek együtt maradtak. A Pest megyei Petőfi Színpad művészei azzal kedveskedtek. hogy bemutatták a Kerekeskút című színművet. A részvevők nevében Marosi Jenő elvtárs, a megyei párt- bizottság ágit. prop. osztályának vezetője megköszönte az együttes színvonalas előadását és virágcsokrot nyújtott át a művészeknek. Magasba emelkednek a fehér küldőt tigazo'ványok, szavaznak a pái-értekezlet részvevői (Csckö felvételei) Arató Jenő elvtárs, a megyei munkásőrség parancsnohavonta fizetnem, mert kettes a bizonyítványod. Miféle gyerek vagy te? Szerintem ez az intézkedés helyes, szocialista intézkedés és ezen nem lehet és nem is volna helyes változtatni. Szőnyi elvtárs felajánlást tett. A felhívással mi egyetértünk, elvtársak. Teljes egészében támogatni kell, támogatni fogjuk. Úgy hiszem, hogy a termelőszövetkezeti anyag tárgyalásánál nem kapott elég súlyt — talán én is kicsit elnagyoltam — a helyes és jó munkaszervezés, illetve a jövedelemelosztás kérdése. Miért fontos ez? Én számokkal bizonyítottam: ahhoz, hogy mi ebben a megyében és az egész országban emeljük az életszínvonalat, többet kell termelnünk. Elvtársak, a kapitalizmus nagyon gyorsan felismerte, hogy nagyüzemet nem lehet fenntartani anélkül, hogy a munkás ne legyen közvetlenül érdekelve a több és jobb termelésben. És ezért szerte az egész világon az iparban bevezették a darabbérezést. Mindent elkövettek, mindenféle kizsákmányolási módszert kitaláltak, hogy a munkás önmagát is hajtsa. Nos, elvtársak, mi nem tartunk ! ott a mezőgazdaságban, hogy a | gépek elvégeznék helyettünk a munkát. Tudomásul keil venni, hogy annyi értéket tudunk felhasználni, amennyit előállítottunk. Ebbe pedig munkaerőt kell befektetni. A munkaerőhöz azonban tíz-, és százezer dolgozó paraszt., kell, hogy szolgáltassa, akiket holmiféle beszéddel arra ösztökélni, hogy kora reggeltől késő estig dolgozzanak és megszervezzék, hogy a családjuk, lányuk, fiuk is részt vegyenek a munkában, nem lehet. Erre konkrét példákat tudok mondani. Szó volt ugyan már róla, de bővebben el kell mondanom az elvtársaknak. Mi három termelőszövetkezetet összehasonlítottunk a nagyon nagy munkaigényű növényfajták tekintetében. Mindhárom helyen zöldségtermelés folyik. Az inárcsi 37 000 forintot termelt holdanként és ennek 56 százaléka a tiszta jövedelem. Tehát 44 százalék volt az összes kiadások összege. Nagykőrösön a zöldségfélékből 16 000 forintot termeltek holdanként és 32 százalék volt a tiszta bevétel — az előbbi 56-tal szemben. Csömörön ugyancsak zöldségtermelő területen 52 000 forintot termeltek egy holdon, de a tiszta jövedelem csak 12 százalék volt. Láthatják tehát az elvtársak, hogy az inárosi tsz-ben alkalmazták. a (helyes, jó munkabeosztást, a helyes bérezést. Olt minden 120 forint bevételből 40 forintot,
