Pest Megyei Hirlap, 1959. november (3. évfolyam, 257-281. szám)

1959-11-20 / 273. szám

PEST MEG kzfCirlap 1959. NOVEMBER 20. PÉNTEK KIMENŐ A Petőfi Színház bemutatójáról nek érzelmi összeütközését hangsúlyozza, mintha azok függetlenek lennének az őket ölelő társadalomtól. Az igazság elkendőzésének ez az útja pedig csak egyetlen módon válhat valószerűvé: ha szentimentalizmusba tor­kollik. Különös, ' hogy ez még ma is mennyire hat az emberekre. A másik kérdés, ami kö­rül nagy vita támadt: az író formabontása. Fiscliernél már semmi sem szent és sérthe­tetlen, ami 'évszázadokon át megfellebbezhetetlen alapja volt a színpadtechnikának. Ami az egyik képben még söntéspult, az a következőben már ruhatár: az asztal, ame­lyen az imént még a család tagjai ebédeltek, néhány perccel később már a kocs­ma vendégeit várja és így tovább. Lényegében egyazon díszletek között pereg a cse­lekmény, csakhogy egyszer vendéglőt, máskor családi otthont vagy éppen az Egy­letet jelzi. Csupán a fény­hatás változik: a színpadnak ama részére hull a fényszó­rók sugárnyalábja, ahol ép­pen történik valami. ÍVJ álunk a Tojás volt lé- ■L ' nyegében az első, forma­bontó színpadi mű, amit be­mutattak. Csakhogy a Tojás­ban ez a formabontás ötlet volt csupán a sok közül: alá­húzta a szellemes dialógokat, a főhős cinizmusát. A Kime­nő azonban súlyos dráma lenne — ha nem futna a szentimentalizmus holt vá­gányára — így ez a légies­ség, ez a lebegés nem hasz­nára, de kárára válik a mű­nek: nemegyszer légüres tér keletkezik a színpadon. De indokolatlan Fischer ilyen nagyfokú formabontá­sa azért is, mert közben ön­magát ismétli. A Kimenő ke­retes játék: az anya elbeszé­lése nyomán elevenedik meg a múlt. Ez eddig rendben is lenne, csakhogy a keretes játékba újabb keretjáték ke­rül: az elhagyott család is idézi a múltat, kutatva, hogy miért hagyta el őket az asz­INNEN-ONNAN Két új bemutató \ a Petőfi Színpad műsorában \ ", Egyidőben két új bemuta- tóra készül a Petőfi Színpad \ társulata. Az egyik részleg az ismert és népszerű Párizsi ] vendéggel járja majd a me- ] gyét (a zenés vígjátékot A ba­ji jusz címmel adják elő); a ] másik együttes Egri Viktor: ] Virágzik a hárs című művé­ig vei kel útra. Mindkét da- ] rabot december 16-tól játssza í színházunk a megyében. ", Te-<5 alatt / \ a politechnikai műhely Kiskunlacházán tető alá került az általános iskola po­litechnikai műhelye. Az épít­kezést a jövő héten teljesen befejezik, és az új műhelyben megkezdődhetik a gyakorlati képzés. Az iskola máris ren­delkezik számos asztalosipari szerszámmal, gyalupaddal, valamint egy varrógéppel, továbbá mezőgazdasági esz­közökkel — lesz tehát beren­dezése is az új műhelynek, amelynek felépítése 20 000 forintba került. Ncgy tervek A dömsödi színjátszók Ba­logh László pedagógus-ren­dező irányításával nagy ter­vekkel készülnek az új évad­ra. Karácsonyra Jókai Mór dramatizált Debreceni luná- tikusát mutatják majd be, januárra a Schiller-év alkal­mából az Ármány és sze­relmet szeretnék színre vin­ni, március 15-i bemutatójuk darabjául pedig Illyés Gyu­la Fáklyalángját szemelték ki. Ez a színvonalas, megle­hetősen nehéz bemutatósoro­zat már csak azért is nagy- jelentőségű, mert a község színjátszói eddig főleg ope­rettek előadásával arattak sikereket. Egy napon három kiállítás A fővárosban a közeli na­pokban sorra nyílnak érdek­lődésre számot tartó kiállítá­sok. Szombattól egyszerre három tárlat várja a közön­séget; ekkor nyitja meg Aradi Nóra művészettörté­nész a Román Képzőművésze­ti Kiállítást a Műcsarnokban (Hősök tere), ugyanaz nap a Derkovits-teremben (Lenin körút 63.) Sarkantyú Simon festőművész megnyitja Gera Éva a „KISZ önkéntes épí­tő-táborokban’1 című kiál­lítását, és ugyanezen a napon, ugyancsak a Műcsarnokban Kamotsay István szobrász­művész és Kurucz D. István festőművész tárlatának nyílik meg a kapuja a közönség előtt. Bemutatkoiik a Silan idavszkij Művészeti S'iidió A KISZ Budapest, VII. ke­rületi bizottsága érdekes kul­turális kezdeményezésre vál­lalkozott. Fiatalokból lét­rehozta a Sztanyiszlavszkij Művészeti Stúdiót, amely november 28-án és 29-én, szombaton és vasárnap mu­tatkozik be első ízben a kö­zönségnek Uj kor nyitánya című irodalmi műsorával. A műsorban helyet kaptak mind a klasszikus, mind a mai magyar költők és írók művei. A bemutató színhelye; Bu­dapest, VII., Wesselényi u. 49. Látogatás a filmgyárban A megyei alap- és középfo­kú színjátszó-rendező tanfo­lyam 47 résztvevője szerdán meglátogatta Budapesten a Pannónia Filmstúdiót (Szink­ronfilmgyárat). A látogatás­ra az adott okot, hogy a stúdió hallgatói a gyakorlat­ban is megismerjék azt, ami­ről tanulnak; a filmgyártást, a gyártás technikáját. A lá­togatás alkalmával a szinkro­Ba­Az anya, aki fö’ösleges... ! (Bajka Margit) szony. S hiába minden nagy- \ szerű rendezői fogás, zavar támad: a néző még végig sem követte a történés egyik fonalát, máris újabb kapcso­lódik az események menetébe. Zavaró és öncélú ez így. A rendezés technikája en­nek ellenére is jó. Simon Zsu­zsa minden tőle telhetőt elkö­vetett, hogy megkönnyítse a néző dolgát, ugyanakkor meg­maradjon a szerző elképzelé­seinek modernista keretein belül. A mű hibája nem az ő hibája, de az már igen, hogy a színészek a színjáték szen­timentális vonását hangsú­lyozzák. A legmaradandóbb alakí- tás kétségtelenül Dayka Margit nevéhez fűződik. Egy­szerű eszközökkel éli a csa­ládja számára fölöslegessé vált anya gyötrelmes életét. A dráma nem is szavaiban, de egy-egy alig észrevehető mozdulatában, arcának vál­tozásában él. Apró momen­tumokból építi fel magában a lázadás várát, csak a csú­cson tör ki, akkor is villanás­nyi időre, hogy aztán újra visszasüllyedjen figurájának jelentéktelenségébe. Méltó partnere Kovács Károly. A többiek — Böröndy Kati, Temessy Hédi, Horváth Teri, Szabó Gyula, Bánhidy Lász­ló, Horváth Gyula, Inke László, Moor Marianne, Rá­kosi Mária és György László — mindent megtesznek a si­ker érdekében. Prukner Pál nizálás műveletét láthatták a megye színjátszó-rendezői. A továbbképzés biztosítva November 23-án Gödöllőn, 24-én Cegléden, 25-én Daba- son ismét megkezdődnek, a járási színjátszó-rendező to­vábbképző stúdiók foglalko­zásai. A járási és megyei továbbképző stúdiókon eddig 31 hallgatót képeztek ki (kö­zülük tizennégynek adta meg a Népművelési Intézet a rendezői működési engedélyt), most pedig összesen mintegy száz színjátszó-rendező hall­gatja rendszeresen az elő­adásokat, és vesz részt a gya­korlati foglalkozásokon. Készülődés a scregszesansérc A KISZ kulturális sereg­szemléjére — a határozatnak megfelelően — nemcsak az ifjúsági szervezetek készül­nek, hanem a kulturális szer­vek mindegyike. A közös munka megbeszélése céljából 26-án a ráckevei járás kul- túrotthonainak igazgatói gyűl­nek össze, hogy a KISZ járási vezetőivel együtt fel­adataikét megbeszéljék. Irodalmi est Taksonyban A ráckevei járási könyv­tár irodalmi estet készít elő Taksony községben. Az iro­dalmi est Petőfi költői munkásságát, verseit ismerte­ti és azon részt vesz Jan- csó Adrianne előadóművésznő, Tóth János énektanár, va­lamint a járási művelődési ház zenekara is. Az Új Termés szerzőinek sikere Az Eötvös Loránd Tudo­mányegyetem kollégiuma és a Zrínyi Ilona Leánykollé­gium szerdán szerzői estet rendezett. Az esten — töb­bek között — nagy sikert aratott az Uj Termés három munkatársa — Baranyi Fe­renc, Bokros János és Győri D. Balázs — költeményeivel. Löwey Emil; A védelemé a szó című elbeszélését olvasta fel. VIETNAMI ÉS SZOVJET : ÉNEKESEK JÁSZXARAJENŐN { \ A jászkarajenői békebizott- ! ság vasárnap a művelődési ! ház dísztermében nagysza- í bású békenapot rendezett. ; Bencsik Mihály, a járási í tanács vb-elnökének szavai j után a vietnami követség \ kultúrattaséja és a szovjet \ meghívott vendégek képvise- \ lője emelkedett szólásra. A j beszédek után vietnami és ; szovjet énekesek szórakoztat- '] ták a megjelenteket. ' \ * ! Uj Dickens-sorozatot \ adnak ki f A Szovjetuniótól Francia- í országig mindenütt a vilá- j kon a könyvkiadók statiszti- ] Icájában szinte első helyen í szerepel az angol regény leg- ] kiválóbb és napjainkban is példaképként követett mű- ] velője: Charles Dickens. Fia- ] talok és öregek egyaránt í szeretik Twist Oliver és ! Copperfield Dávid figuráját. ; Korkülönbségre való tekintet ] nélkül könnyeztek a meg- hatódottságtól, amikor a Ka- ] rácsonyi éneket és a többi ] karácsonyi történetet ol- '] vasták. Magyarországon \ ugyanúgy, mint a világ bármelyik részében. Éppen '] ezért örömmel adunk hírt \ arról a kulturális esemény- ] ről, hogy még ez év decem- ] herében új Dickens-sorozatot ", kezd az Európa Könyvkiadó. ] A sorozat összeválogatói a legjobb és közel egy évszáza- \ da legtöbbet olvasott Di- \ ckens-műveket jelentetik meg sorra, köztük a Twist Oli- ] vert, a Copperfield Dávidot, í a Pickwick Klubot, a Kara­y ] csonyi könyvek és története- '• két, valamint A kis Dorritot, a közönség jó része kosz­ol szú perceken át könnye­zik és a szünetekben, sőt elő­adás közben is vörösre tap­solja a tenyerét. Mások értet­lenül állnak fel előadás után a helyükről és csalódott arc­cal távoznak. A kritikusok véleménye sem egyező. Sokszor végletes ez a véle­ménykülönbség. Az egyik néző kiválónak kiáltja ki, a másik zavarosnak, émelyítő­nek tartja. Az egyik kritikus melodrámát lát benne, a másik a modern népszínmű­vet. Az egyik Arthur Miller és Thornton Wilder alkotásai mellé sorolja, a másik hazug­nak tartja, mert a könyörte­len hétköznapiasság realitása helyeit könnyeket előcsaló szentimentalizmussal érvel. Kinek van igaza a kritikusok közül? Kinek van igaza: a közönségnek vagy a kritikus­nak? Fischer színjátékának hőse egy korán megöregedett, ogyondolgozott asszony. Egy anya, aki egyszercsak rádöb­ben arra, hogy már fölösle­ges .. A téma tehát nem új, sokan megénekelték már. In­kább a hogyanja érdekes: az író látásmódja, vallomása emberekről, társadalomról. A környezet, ahol a szín­játék történik, a polgári tár­sadalom világa. Benne a csa­lád. Az apa munkásember, ma művezető. Az anya szol­gáló volt egy vidéki csap­székben, házasságuk óta azon­ban minden idejét leköti a család. A család, amelynek tagjai ma már külön utakon járnak: az apa az Egylet ru­határosnőjével flörtöl; Vera egy nős ember szeretője lesz; a nagyobbik fiú, Benny meg­nősült, s csak elvétve láto­gatja meg régi otthonát; Lars, a kisebbik, Minna után sza­lad. Mindenkinek megadatott a ,,kimenő”, csak egyedül az anyának nem. Nem történnek nagy ese­mények Fischer sz ínjátéká­ban. A mindennapi élet jelen­téktelenségei adódnak össze s vezetnek el odáig, hogy az anya fellázad: hátatfordít csa­ládjának, visszamegy szülő­falujába, s már-már a vilá­gítótoronyból az örvénylő tengerbe veti magát. Mély ésfy őszintén emberi dráma mag ja £ lehetne ez az alapkonfliktus. £ Hogy mégsem vált azzá, ab-% ban nem a Petőfi Színház £ művészei, még csak nem is% elsősorban Simon Zsuzsa, a % rendező a hibás. A szerző £ hangvétele volt az, amely % megbuktatta a becsületes szándékot: bátor szóval bí- ^ mini a szétzüllött polgári £ életforma kiúttalanságát. Fischer figurái nem álmo-i dozó széplelkek, a való élet í talajában gyökereznek. Erre % vall egyszerű érzelmi vilá- j guk, az életről vádlott reális J elképzelésük. Indító cseleke-% deteik hideg realitása is ezt $ tükrözi. Csakhogy Fischer $ szinte képről képre egyre in- ] kább szakít a realizmussal, $ érzelgőssé, szirupossá ala- $ kit ja hősei gondolatvilágát, s$ ezzel akarva-akaratlanul el- $ leniéibe kerülnek a figurák$ cselekedeteikkel. Ez a mély-% séges ellentét az anya ten-% g er parii víziójában tetőgik; ] saját temetésének elképzelé-$ sében. Lars és az apa fekete $ ruhában, kezükben egy szál$ fehér virággoi simák, akár ] az éretlen tacskók. Nem igaz] ez a kép. Éppen az anyának % kellene tudnia — aki évtize-% dekig együtt élt velük —, ^ hogy nem ilyenek. Pedig itt ] csúcsosodhatna a dráma és ] éppen itt siklik át teljes egé-tj izében a szentimentalizmus ] lágányára. | a z író nem látta volna a ^ zí hangváltozás okozta búk- ", tatát? Feltehető, de hisz szűk, nem ez volt az igazi £ ok, inkább a nyílt színvallás ",f megkerülése. A f igurák jel- % 'éméből fakadó realitás meg- ] követelte volna az igazság kimondását: a társadalomban ] van az elsődleges hiba, az ] tette ilyenné az apát, Verát,] 3enny-t, Lars-ot és a töb- ] kieket. Fischer azonban nem ] ízt teszi. A valóságos dráma j ibontása helyett az egyé- i j < Nem új dolog, hogy egy-egy ; sikeres magyar film bemuta- ! tója után az alkotóművészek í találkoznak a közönséggel. Ez ! történt kedden este az aszó- í di moziban is. Az Akiket a ; pacsirta elkísér című játék- ! film írójával, Darvas Jó- S zseffel, rendezőjével, Ranódy í Miklóssal és női főszereplőjé- ! vei, Papp Évával ismerked- / tek az aszódiak. Nemcsak ] azok, akiknek sikerült jegyet í szerezniük a bemutatóra; ' ", sokan a mozi előtt vár­ták meg az előadás vé­gét, hogy utána részt vehessenek a művészek- kel folytatott baráti be- í szélgetésen. \ A beszélgetés, mint az már í ilyenkor szokás, a látott ] film kapcsán indult, de már ] az első hozzászóló — egy ] gimnazista diáklány — a J dolgok lényegébe vágott: ; „Nem tudom elképzelni, hogy '{ mindaz, amit láttam, igaz!” S Nincs udvarias szabadkozás, í mellébeszélés. Őszinte érzé- ; sek csatája kezdődik nézők í és alkotók között. Kevesebb ", a dicsérő szó és több a bírá- ] lat, de ez is, az is a szívek ] mélyéről fakad. „Tolnay Klá- ] ri játéka túl kulturált volt a ] szerepadta lehetőségekhez ké- ] pest.” „Agárdy Gábor figu- ] rája nem egységesen meg- ] komponált.1’ „A tűztánc jele- ] net felvétele nem eléggé hi- ] teles.” „Miért bukik el a ] film végén Sülé bácsi — Bi- ] hari József alakította —, aki ] a mű pozitív figurája lehe- á tett volna?” í ", Záporoznak a kérdések. ^ Alig győznek jegyzetelni a á film alkotói. Gondolhatná az / ember, elkeseredett arccal y j teszik ezt. Szó sincs róla. ] Az őszinte szó, ha ke­$ mény is, könnyebben utat talál a szivekhez, mint a ] közömbös beszéd vagy a .XXX\vXNX\XNXX\XVXXNX\X\XNXX\\XX\VNXVXXNXX\XNXXNVSN\V,XNX\.NXXXN\\VVVVS.VVVS.XXXVV\\.\ Farkas László: A tanár úr A tanár úr Horatiusra gondol. Ballag, kezében elmaradhatatlan esernyőjével Pesten, Szegeden vagy Moszkvában vagy a Szajna, Themse partján hazafelé, az antik nap ragyog szívében, s bár már elmúlt a tanóra, őbenne most is ódák dübörögnek, s szórakozottan bólint, ha köszöntik az iskolából rajzó kisdiákok. ... Mért akarják, hogy a szíve megálljon, a teste üszkösödjön, kihulljon kínos gonddal összefésült, gyér haja, és elinduljon a tanár úr, s Horatiust egészen elfeledje?! Repülőgép A gyermek felnézett az égre, cs azt mondta: madár... Acél-szárnyak rohantak, lobogtak a nap-áradatban. Május volt, és az orgonák a gyermekért, érted, értem, , a madarakért és a tavaszért csöpp kelyheiket tágabbra nyitották. : s roppant kórusban zengni-zúgni kezdtek. mondvacsinált udvarias­kodás. Ezt tükrözik a válaszok. Darvas József: „A fiatalok szemében messzi útnak tűnik két évtizeddel ezelőtti törté­nelmünk. Nehezen tudják ma már elképzelni, hogy eny- nyire kegyetlen Volt ez a múlt. Én úgy gondolom, ép­pen ez igazolja egy, sőt több ilyen témájú film szüksé­gességét. Még sokat kell be­szélnünk a múltról, hogy teljes értékében lássuk a je­lent... Ami Agárdy Gábor Őszinte érzések csatája kulák figuráját illeti; időn­ként szándékosan hoztam emberközelbe. Mert nem igaz az az elmélet, hogy a kulák csak rossz, csak embertelen; életének vannak emberi mo­mentumai. Ez nem a figura egyenetlen megkomponál ását bizonyítja.. A beszélgetés további ré­szében saját életének példá­jával bizonyítja szavai iga­zát. Őszinte beszéd, hiszen, mint elmondotta: Varga Sándorban saját bátyját formálta meg. ", Az ankéton résztvevő! idősebb nemzedék nyom-; bon el is fogadja az ilyen; — életből vett — érvelést. ^ Ungvári Gyula bácsi, a helyi; mezőgazdasági szakcsoport; hetvenhat esztendős elnöke; még újabb példákkal is meg-; toldja az író szavait. Ranódy Miklós: „Igaza van ; azoknak, akik a tűztánc jele- \ netet bírálják. Valóban nem j úgy sikerült, ahogy eltervez- j tűk. A felvétel napján hatal- \ más szélvihar volt, így nem ; állt módunkban megismételni. ; Veszélyeztette volna a szerep- ; lök testi épségét...” így pereg tovább ez a kő- * tetlen, baráti beszélgetésnek j tűnő filmankét, amely azon- j ban több az egyszerű beszél- j gétésnél; gyakran elvi síkon; mozgó, tartalmas vita min- : dennapi életünk problémáiról, j Ahogy az egyik termelőszö-; vetkezeti dolgozó mondta:: „Segít abban is ez a film, í hogy mielőbb belássák az! emberek: milyen hatalmas! különbség van a régi paraszti! élet és az új, közös út kö- i zötl.” Ez volt az ankét egyik ta-: nulsága. S a másik: közelebb került egymás- j hoz közönség és művész. \ Nemcsak formálisan — í személyesen is megismer- \ kedtek egymással — de, \ s ez a több, tanultak is \ egymástól. A közönség: milyen nagy i munkával és erőfeszítéssel \ születik a film. S az al- I kotok: az egyszerű emberek : véleménye, életüknek egy-! egy felelevenített epizódja j formálója lesz további mun- j kájuknak. Erről vallott Dar- í vas József csakúgy, mint! Ranódy Miklós és Papp Éva.; Sikeres ankét volt. Remél- | jük, nem az utolsó. — P — í

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom