Pest Megyei Hirlap, 1959. november (3. évfolyam, 257-281. szám)

1959-11-18 / 271. szám

W*f MEGYEI k^Clrlap 1959. NOVEMBER 18. SZERDA Egy ember magara talál (A Katona József Színház előadásáról) N égy felvonás, nyolc kép: majdhogynem öt esz­tendő. Ez a színház varázs­lata, és ez a varázslat túl­tesz még a népmesék „há­rom nap — egy esztendő” bűvöletén is. Nemcsak az időértékek további rövidülé­se miatt — a Tánya esetében három és fél óra: öt év — hanem elsősorban és döntően azért, mert kurta órák alatt egy emberi jellem kiteljese­désének hosszú útját mutatja meg. Konszkij, a moszkvai Mű­vész Színház főrendezője úgy kormányozza a színészeket és a nézőt, mintha vele együtt valamennyien H. G. Wells nagyszerűen irányítható idő­gépének nyergében ülnénk. Percekbe sűríti a napokat, félórákba az éveket; olyany- nyira, hogy a gyorsított tér­és időmozgás egészen ter­mészetesnek, magától értető­dőnek tűnik, nem érezzük az esztendők határköveinek döccenőit. Még akkor sem, ha az évek nem előttünk, a színpa­don, hanem tőlünk elrekesz- tetten, a függöny mögött pe­regnek, mint a második és harmadik felvonás között. A két felvonást elválasztó tíz­perces szünet nekem csak egy cigaretta elszívására volt elegendő, odafenn, a szín­padon azonban ez idő alatt három év telt el, elegendő idő ahhoz, hogy Tányából, a meg­rekedt medikusból orvos, a szeleverdi szerelmes leány­ból megpróbált, keserv-nevel- te ember váljon. A leglényegesebbet, az ember megváltozását tehát nem láthattam. De azt igen, hogy Tánya miből mivé fejlődött, hogy milyen szelek és viharok, milyen érzések és tragédiák sodorják. Alek- szej Arbuzov, a szerző, ha nem mutatja is meg hőse minden életszakaszát, állo­mását, de megmutatja, el­mondja azt, hogy a szerelem nem lehet önmagában élet­cél, vagy ha az, akkor meg­emészti önmagát. Tánya sorsa ennek az igaz­ságnak a példázása. A fiatal medikuslány fél­beszakítja tanulmányait, hogy csak férje iránt érzett szerelmének éljen. Herman, a férj azonban, egyre inkább kevesli ezt, és nemcsak eszé­vel, de érzéseivel is egyik; kolléganőjéhez vonzódik. Tó- \ nya, felfedezve ezt a vonzal- j mat, elhagyja otthonát, anél- \ kül, hogy elárulná: gyerme- \ két vár. Az első keserves csa- j lódást követi a másik tragé- j dia: a kicsi meghal. Ennyi az első és második \ felvonás summája. A színmű szerkezete kü- ! lönös szabályosságot mutat:: a tudatosodás szakaszosságát.: Az első felvonás vége (Tá-: nya elköltözik hazulról) már j sejteti: az asszonyka felfe-: dezte a nagy igazságot, hogy \ a férjek nemcsak a szerel- ■ mest, de az élettársat is kere- j sik feleségükben. A máso-1 dik felvonás végén — ismét: anélkül, hogy kimondaná — ] gyermeke halála ébreszti fel i benne a hivatástudatot. Két keserves, nagy ébre- : dés! Két csodálatos rendezői i elképzelés valóra váltása! Herman és munkatársnő-: je, Samanova beszélgetnek, i Szeretik egymást, nemcsak: érzéseik, de munkájuk isi szorosan egybefűzi őket. De nem találják a szavakat. A nő búcsúzik, a férfi marasz­talja. Fél szavak, gesztusok, arcuk rándulásai árulják csak el érzéseiket. És mö­göttük észrevétlen nyílik az ajtó. Tánya surran be, ar­cán farsangi álarc. Az álarc dermedt vigyora mögött a másik arc, az élő szája le­görbül. Tánya tudja, mi tör­ténik, tudja, hogy elvesztet­te férjét, mindenét, amiért élt, amiért mindent, még életcélját is feláldozta. Va­lami iszonyú, kifejezhetetle- nül rettenetes az ellentét a lárva jó kedve és az élő ember kínlódása között. A néző megdermed, mintha egy láthatatlan, de annál keményebb kéz szorítaná marokba a szívét... És a második felvonás finá­léja ... Tánya őrjöng. O, a félbesikerült orvosnövendék keresi a menekülést gyermeke számára, a menekülést, amit az orvosok már nem találnak meg. És akkor bekövetkezik a tragédia. Szinte természetelle­nes merevséggel, mintha ismét álarcot viselne, az ablakhoz megy, nézi a várost, az életet, ami a másik szobában fekvő, legdrágább, legféltettebb kis testben nem lüktet többé. A Pillangókisasszony boldog vá­rakozási jelenetére emlékeztet — csak ellenkező előjellel — ez az ablak előtti szemlélődés. Vajon meddig tart? Egy perc? Egy óra? Egy nap? A rendező megmutatja. A nappal fehér fénye váltakozik Tánya arcán az alkonyat vörös derengésé­vel, az éjszaka kékjével, a hajnal rózsaszínével, az újra­felkelő nap erősödő sugarainak világosával. íme, a napok múlása, kézzelfoghatóan, de némán, a percekbe zárva! A legfontosabb: az élet újra­kezdése, a tanulás, az orvosi diploma megszerzése; azaz mindennek elhatározása is benne foglaltatik ebben a né­hány hosszú percben. Azért nem hiányzik a harmadik fel­vonásba lépve mindaz, ami a két felvonás között történt. I gaz, a következő két fel­vonás írói megoldása már nem fogható az első két felvo­náshoz. A szerző egy teljes fel­vonásra kiejti látókörünkből Hermant (bár egyszer indoko­latlanul és funkció nélkül megjelenik a színen); elvész Duszka, a házvezetőnőből egyetemi hallgatóvá lett leány; nem tudjuk, miért szerepelt a második felvonásban a fiatal mérnök és felesége, mert élet- útjukról nem kapunk több fel­világosítást; megjelenik és el­vész nyom nélkül egy remek epizódfigura. Vászin; kissé mesterkéltnek, erőltetett vélet­lennek tűnik Ignatov és Tánya teaházbeli összeösmerkedése; csinált a párhuzam: a félbe­maradt medika saját gyerme­két nem tudta megmenteni, de mint orvos visszaadja az élet­nek volt férje és Samanova kisfiát. A rendezőé az érdem, hogy UJ LEGENDA SZÜLETIK Krizsán Györgyné tanító és Fényes Tiborné biológia szakos tanár. Minden tisz­telet megilleti őket helytál­lásukért. Nem rajtuk múlik, hogy munkájuk mégsem az igazi. Talán, ha elvégzik majd magánúton a magyar szakot... Egy gond a sok közül. Ami azért is gond, mert a két nevelő hiánya több terhet ró a többi tanító, tanár vál­lára. így kevesebb idő jut az iskolán kívüli munkára: az úttörők, a sportkörök segí­tésére, a szövetkezetek pat- ronálására. Háromszázhar­minchárom gyermek taní­tása, nevelése nem kis fel­adat, és mindössze tizenket- ten vannak hozzá. Ugyan­akkor a szomszédos Káva községben öt nevelő jut ki- lencvenkét gyermekre! Fél­reértés ne essék, nem azt tartjuk soknak, csupán a gombai pedagógusok számát kevésnek. Az új legenda tehát nem könnyen születik, az összefogás azonban hatalmas erő. Akik közösen dolgoznak, közö­sen gondolkoznak, nagy­szerű eredményeket te­remtenek. Ez tükröződik a gombai em­berek tetteiben is. A leg­utóbb például új bekötőutat építettek — közös erővel. Talán senki sem hiányzott erről a munkáról, aki szá­mottevő a faluban. A het- venhárom éves paraszt bá­csi és a falu párttitkára, ta­nítók és a tanácsvezetők, de még a református pap is mint fuvaros segédkezett. Az iskola V/a. osztálya verseny­re hívta ki a többi diákot. Van azonban egy gond, amelynek megoldásához — egyelőre — nem elégséges a gombaiak közös ereje. Az óvodai napközi eddig is idő-j szakosan működött. Amióta j; azonban a közös utat válasz- J tották a gombaiak, ez a | megoldás nem megfelelő. Ah- ^ hoz, hogy az asszonyok is ^ részt vállaljanak a közös ^ munkából, elengedhetetlenül ^ szükséges az óvodai napközi ^ állandósítása, csakúgy, mint ^ az iskolai napközi létrehozd- ^ sa. Az utóbbiba már eddig is í y több mint két tanulócsoport- ^ nyi gyermek jelentkezett. A gombaiak józan emberek. ^ AWWWWWWWWWWWWVWWWWWWWWW Tudják, hogy az ilyen kérés teljesítése nem következhet be egyik hétről a másikra, tudják azt is: nem vár­hatnak csupán külső se­gítségre, egyedül az ál­lam támogatására. Ami a saját erejükből telik, megteszik. Társadalmi mun­kát szívesen vállalnának, épület is lenne erre a célra. Jelenleg ugyan még a Ter­ményforgalmi Vállalat szé­kel benne, de ez az intéz­mény jövőre már elveszti létjogosultságát a faluban. A község vezetői úgy tervezik, hogy az egész épületet meg­kapja az iskola és itt rendez­nék be az állandó napközit. Az udvaron faiskolát, gya­korlókertet létesítenének, hogy a gombai iskolában is megindulhasson a gyakorlati oktatás. A bökkenő: az épület — hogy új célját szolgálhassa — némi átalakításra szorul. A községfejlesztési alap azon­ban már két esztendőre előre foglalt. Villamosítják az újtelepet, népnyelven a Ró­zsadombot. Ez több mint félmillió forint. Jelentős pénz, de nem hiábavaló befekte­tés. Száz ház áll ezen a terü­leten és a további építkezés is csak itt lehetséges. Mindezek a gondok a születő új velejárói. A gombaiak az élet iskolá­jának magasabb osztá­lyába léptek, olykor bi­zonytalanok még a lé­péseik, de előbbre visz­nek. Ök már nem tízekkel mérik a holdak számát, de szá­zakkal, félezrekkel. Uj legenda születik ma Gombán. Szép és felemelő legenda a falu összefogásáról, a közös út győzelméről. r. — I. A FOLYÓ ÉS A LÁNY... mű gyerekek és hajlott hátú nagyapák egyaránt így tisz­telik. Még nincs egy esztendeje, hogy először érkezett ebbe a csöppnyi faluba. Az ünnepi alkalomhoz illően: elegáns ruhában, tűsarkú cipőben. Az autóbusz megállójánál az­tán beragadt a tudomány, il­letve csak a cipő; gazdája pedig indult tovább. Hiába: a kávai út marasztja az em­bert ... Szorongó szívvel lépte át az öreg, kopott falú iskola küszöbét, telve kétségekkel. Ez volt az első eset, hogy előre elképzelt vágyai nem telje­sedtek. A Testnevelési Főis­koláról álmodott. Jelentke­zés ... Felvételi vizsga ... Képzeletében arcok és ala­kok formálódtak, amelyek el­mosódtak, mielőtt megfog­hatta volna őket. Most vá­gyai élő valóságba ütköz­tek, egy áthatolhatatlanul ke­mény felületbe. A valóság: csöppnyi tante­rem, benne két osztály. A dobogón üresen áll a szék. Öt várja. Másnap már a neve is ott van a terem ajtaján: Kormos Erzsébet osztályfő­nök. Akkor úgy hitte: elveszti lába alól a talajt. Szinte gye­reklány még, éretlen ahhoz, hogy mások gyermekeit ta­nítsa. Napokig kétségek gyötör­ték. Olykor már azt is bán­ta, hogy visszalépett a főis­kolától. A kétszobás házért, amit apja épített. Jobb lett volna mégis a főiskolán,.. Aztán, szinte egyik napról a másikra azon kapta magát, hogy már nem gyötrődik. Mással van elfoglalva. A ká­vai emberek, életüknek ta­lán legnagyobb válaszútja előtt állnak. A közös út gon­dolata érlelődik bennük. Se­gíteni kell, járni a házakat... S mire dűlőre jut a falu, már nem érzi céltalannak az éle­tét. Repülnek a hónapok. Jú­nius ... Vizsga ... Nyári va­káció ... Aztán újra Káván, már az új iskolában .., Ismét összevont osztályt kap: a má­sodikat és a negyediket. Ne­héz feladat két órát vezetni egyszerre. Az egyik padsor fogalmazni tanul, a másik a rajzolás tudományával ismer­kedik. — Erzsi néni kérem, a be­kezdés után a tárgyalás követ­kezik? — Jó lesz ez a kék? — Elég, ha két mondat a be­fejezés? — A ház tetejét pirosra, vagy bordóra fessem ... És Kormos Erzsi biztos kéz­zel irányítja a gondjaira bí­zott életek sorsát. Szép lány. Szőke haja hul­lámosán omlik a vállára. Ten­gerkék szemében a végtelen víztükör nyugodt derűje csil­log. Azt mondják, aki szép, min­denütt otthon van. Erzsi is. Odahaza sem lehet barátsá­gosabb, szabadabb, közvetle­nebb. Valóban a szépség teszi ezt? Én inkább a szívére, ember­ségére szavaznék; törekvésé­re: hogy igaz ember szeretne lenni, ott, ahová az élet éppen állította. Elégedett? Nem mondhat­nám. Szereti a falut, a kávai embereket, de élete nagy vá­gyáról, hogy tornatanár le­gyen, még nem mondott le. Dolgozik becsülettel, nagy szorgalommal tanul — a jövő hónapban vizsgázik a képesí­tő anyagából — s közben ar­ról álmodik, hogy talán jö­vőre, vagy azután felveszik a főiskolára. Esetleg, mint le­velező-hallgatót. Nevetve példálódzik: — A folyó elfut a fürdözök Nem emlékszik már ponto­san, melyik könyvben olvas­ta ezeket a sorokat. Megra­gadta a figyelmét, megjegyez­te. Egy kicsit úgy érzi, róla írták. Sokat olvas. Nagyon sze­reti a jó könyveket. A napok­ban is háromszázhatvan fo­rintért vásárolt könyvet. Naponta kétszer utazik. Mo- norról Kávára és vissza. A könyv elkíséri útjain. Azután: — A tanító könyvek nélkül, olvasás nélkül keveset ér. Kell, hogy mindenhez értsen egy kicsit, másként nem ad­hat tanácsot az embereknek. Hivatásnak tartja a tanítói pályát, nem mesterségnek. Ta­lán éppen ezért találta fel ma­gát olyan hamar. Nagy dolog ez, hiszen utitársa csak a és a fák mellett, akiknek eny­hét és vizet ád. A folyó célja és vágya a tenger. Az emberi vágy is ilyen: célja van. Az ád értelmet 62 életünknek. gimnáziumi érettségi volt. Ahogy hivatalos nyelven mondják: képesítés nélküli ta­nító. Prukner Pál / í vasgat, a rádiót hallgatja, Í vagy éppen az idő múlásán $ tűnődik. A tanító azonban % ha esik, ha fű, rendületlenül % dagasztja az utcák latyakját: % a buszmegállótól az iskoláig £ és vissza; máskor háztól- % házig, családlátogatás vagy $ egyéb fontos útja alkalmával, 'f, Akár a kávai kislakások sze- | retett Erzsi nénije. % No, persze a néni megszó- ^ lítást nem kell a szó szoros £ értelmében elhinni. Erzsi né- ^ ni még innen van a máso- $ dik X-en... A cím azonban '/ így is dukál. Bimbózó értei­y ^ A kávái ut marasztja az £ embert: nem is út, hanem va- £ lóságos sártenger, ha bekö- £ szöntenek az őszi esők. Aki- f nek nincs dolga, behúzódik f valamelyik meleg sarokba, ol­í.................................................... A két főszereplő és a rendező (Kállai Ferenc, Törőcsik Mari és Konszkij) ezt a programszerű, már nem drámai két felvonást is fe­szültté, érdekessé tette; a ren­dezőé és a szereplőké. Törőcsik Mari olyan átélten, annyira sokszínűén mutatja meg Tá­nya átváltozásának, magára- találásának minden egyes ál­lomását, hogy a néző megfe­ledkezik a szövegkönyv gyen­géiről. Amikor útnakindul, hogy a fenyegető hóviharral dacolva megmentse az isme­retlennek vélt gyermeket; ami­kor találkozik a másik asz- szonnyal és mellét verve mondja: „Én vagyok az orvos! Én vagyok az orvos!”; amikor évek után szembe kerül volt férjével és ő felszabadulva sóhajtja: „Vége! Vége!” — olyan élményt ad (és meggyő­ződésem: olyan élményen esik át), amit nem lehet elfelejteni. A megváltozó embert vál­tozásának minden szaka­szában, ennyi nehéz periódus­ban hitelesen életrekelteni — vérbeli művésznek való fel­adat. Törőcsik Mari maradék­talanul olaja meg, amit a szer­ző és a rendező reá bíz, part­nerei segítségével a harmadik és ffegyedik felvonás mester­kéltnek ható szituációiban is. Erre nemcsak tehetsége a ma­gyarázat, hanem az is, hogy a darab, az említett gyengeségek ellenére igazat mond; ha egyes részleteiben nem is, de kiin­dulásában, befejezésében és a két pont közti út nagy részében a valót mutatja, a hivatástu­datra ébredő ember magára- találását tükrözi. Garami László i Az iskola igazgatója este- : lente a Kossuth és Ezüstka- í lász termelőszövetkezet iro- ; dáit járja érdeklődve: mi- : ben, hol segíthetne. Amióta • termelőszövetkezeti község ; lett Gomba, megduplázódott : munkája. Végzi mégis tisz- ■ ta szívvel, becsülettel, mert ; amint mondja: „az emberek az elmúlt másfél évtized alatt meg­szokták az „enyém’‘ fo­galmát, de a „miénk”-et olykor még ma is döc- cenve mondják ki. ; Uj legenda születik... er- : r°l indul köztünk a szó, s ; percek alatt nyílt vágányra ; fut: í — Elsősorban a szövetkeze- i tiek kívánságára nyitottuk I meg a dolgozók iskoláját az : elmúlt napokban. Tizenhe- i ten jelentkeztek a VII. osz- : tály esti tagozatára. Tízen : levelező formában végzik a I VIII. osztályt. íme, a szövetkezés első — s nem jelentéktelen eredmé­nye: nagyobb tudásra, átfo­góbb műveltségre vágynak az az emberek. S a vágy — a közös úton — ténnyé formá­lódik. Huszonhét ember ... Még nem sok, de már nem kevés. Magja lehet az elkövetkező nagy, most már nem gazda­sági és politikai, hanem lel­ki átalakulásnak. Ha mind­egyikük csak egy barátot, ismerőst, szomszédot nyer meg a tanulás ügyének eb­ben a tanévben, jövőre már több mint félszázra emel- kedhetik a művelődő em­berek száma. Aztán még to­vább, egyre feljebb. Közö­sen ... Természetesen a fel- emelkedés útja azért nem valamiféle elsőrendű müút. Még soká lesz azzá. Egyelőre döccenők, kátyúk lassítják az utas lépteit. Az egyik ilyen akadály nem is kicsiny. Két nevelő hiány­zik a, gombai iskolából. S ami tetézi a bajt: egyetlen magyar szakos tanár sincs a tantestületben, pedig csupán az általános iskolai tanme­netben — a gyerekek számá­ra — negyven magyar óra van hetenként! Akik szük­ségképpen helyettesítenek: filmh'irek A „Film” című lengyel lap képet közölt Ruttkai Éváról s azt írja, hogy egyike a leg­népszerűbb színpadi és film- színésznőknek, eddig húsz filmben szerepelt. A londoni La Coninentaie filmszínházban a Szállnak a dar vak című szovjet film után bemutatták Alekszander Ptusko A fejedelem bajnoka című színes szovjet filmjét.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom