Pest Megyei Hirlap, 1959. november (3. évfolyam, 257-281. szám)

1959-11-03 / 258. szám

PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! YEI • I ^ KÍ/Cirlan Legfrissebb sport­eredmények (8. oldalon) MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA MEGYEI TANÁCS LAPJA III. ÉVFOLYAM, 258. SZÁM ARA «O FILLER 1959. NOVEMBER 3. KEDD Kezdeményezzünk bátran, építsünk a dolgozók százezreinek nlkotó erejére! Befejezte tanácskozását a megyei pártértekezlet Vasárnap reggel fél 9 múlt néhány perc­cel. Az ÉDOSZ-székház kapuján egyre sű­rűbb csoportokban lépnek be a pártszerveze­tek küldöttei, a megyei tanácskozás színhe­lyére. A több száz ember — mint egyetlen család tagjai — beszélget, érdeklődik a többi gyár, a falu élete iránt. Ismerik egy­mást, hiszen legtöbbjük évtizede pártmun­kás. Együtt harcoltak és most együtt örül­nek az eltelt három esztendő munkája ered­ményeinek. De vitatkoznak is arról, hogy a megyei pártértekezleten a múlt számvetése és a jövő teendőinek felvázolásában megta­lálják a továbbhaladás legjobb eszközeit. Az eltelt esztendők alatt a párt megszerezte a dolgozó nép bizalmát. A bizalmat és csele­kedni akarást az üzemek, a termelőszövet­kezetek, a hivatalok és a falvak dolgozói azzal is kifejezték, hogy számtalan távirat­ban üdvözölték a kommunisták megyei ta­nácskozását. A Csepel Autógyár ifjúmunká­sai így üzentek: „Üjabb 500 000 forint meg­takarítást vállalunk”. Pontosan 9 óra. A küldöttek elfoglalták helyüket. Az elnök feláll. Az első felszólaló az előadói emelvényre lép. A megyei pártértekezlet küldöttei folytat­ják a tanácskozást. A Pest megyei Revíziós Bizottság beszámolója Kun Ferencné elvtársnő, az MSZMP Pest megyei Revíziós Bizottságának elnöke beszá­molt a megyei pártérte­kezletnek a revíziós bizottság hároméves tevékenységéről. Elmondotta, a Pest megyei Revíziós Bizottság 1957 júliu­sában alakult meg hét tag­gal. Ezt követően létrejöttek a járási és városi revíziós bizottságok is. Amilyen ütemben erő­södött szervezetileg a párt, úgy állt helyre a gazdálkodási, pénzügyi és adminisztratív legye­lem is, s egyre javultak az anyagi feltételek. A mai pártérte­kezlet előtt már rendezett gazdasági helyzetről, s ja­vuló ügymenetről számolha­tunk be. A fejlődés gyors ütemű volt a pártéletnek ezen a terüle­tén is. A bevételek 1957-hez viszonyítva több mint négy­szeresére emelkedtek. Ezután Kun Ferencné elv­társnő részletesen elemezte, hogy párttagságunk fe­gyelmét, öntudatának növe­kedését a tagdíjfizetések ál­landó emelkedése is méri, majd áttért a pártházak rendbehozásának, szépítésé­nek ismertetésére. Uj pártházat építünk Vá­cott, Püspökszilágyon, Pi- lisszentkereszten. Gödöl­lőn emeletráépítéssel bő­vül a pártház. Az újonnan épülő vagy fel­újítás és tatarozás alatt ál­ló pártházak munkálatainál sok társadalmi munkát vé­geztek a párttagok, a pár- tonkívüli dolgozókkal közö­sen. A váci új pártház építésé­nél például több százezer fo­rint értéket tesz ki az üze­mek dolgozóinak, a város lakosságának társadalmi munkája. Ennek jelentős há­nyadát a Pest megyei Épí­tőipari Vállalat dolgozói ad­ták, akik szabad szombatjai­kat áldozták fel erre a célra, önkéntes elhatározásból, hogy november 7-re felavathassák a pártházat. Tatárszentgyörgyön az új pártház építkezéséhez pár- tonkívüli parasztok 53 000 darab téglát és 50 köbméter sódert fuvaroztak be Ör­kényből, az Örkényi lakosok pedig segítették az anyagot a vagonokból kirakni. A propagandamunkáról szólva, a következőket mon­dotta az előadó: — 1958-ban jóval többet tudtunk fordítani kisebb fa­lusi pártkönyvtárak beszer­zésére, folyóiratok, pártkiad­ványok megrendelésére; mint a korábbi években. Sok párt­szervezetünkben fontos párt­munkának tekintik ma már a propagandaanyag terjeszté­sét. A Váci Kötöttárugyárban, a csobánkai és kisoroszi községi alapszervezetben a vezetőség gondot fordít arra is, hogy a pártkiadványok a pártonkívüli dolgozókhoz is eljussanak. Az elszámolások pontossá­gáért elismerés illeti a szo­bi járást, a jó terjesztői hálózat kiépítéséért pedig a ceglédi járást. A megyei revíziós bizottság Zalka Károly: a beszámolás időszakában fog­lalkozott a megyei pártbizott­ság és a járási pártbizottságok ügykezelésével, ügyintézésével és számos vizsgálatot folytatott arra vonatkozóan, hogy a dol­gozók leveleivel, beadványai­val a pártbizottságok hogyan foglalkoznak. Több járásnál megvizsgáltuk a munkáslevelek intézését és az ügykezelést. Azt tapasztal­tuk, hogy a járási pártbizottságok többségében gondosan fog­lalkoznak a dolgozók pana­szaival. Néhány helyen azonban még | vannak kívánnivalók é téren, mint például Monoron, ahol számos, hosszú idő óta elinté­zetlen munkás levelet talál­tunk. Helyes és célravezető intéz­kedés volt, hogy a megyei pártbizottság és a járási párt- bizottságok több alkalommal végrehajtó bizottsági ülésen tárgyalták meg a munkásleve­lek intézését és az ügykezelést. A megyei pártbizottság első titkára negyedévenként szemé­lyesen ellenőrzi a munkásleve­lek intézését. A revíziós bizottság beszá­molója után megkezdődött a rererátum és a revíziós bizott­ság beszámolója feletti vita. Az első felszólaló Zalka Ká­roly, a megyei bíróság vezető­je volt. társadalmi bíróságok. Nem ér­zem és nem látom, hogy a szakszervezet e területen el­látná a gazda teendőit. így aztán a differenciálás kérdését nehéz megoldani, mert a differenciálás nem azt je­lenti, hogy a bűnöst ne vonják felelősségre, hanem azt, hogy megfelelő helyen és megfelelő módon von­ják felelősségre, j Ez a megfelelő hely a nagytö- I megű kisebb ügyekben a nem létező, vagy nem működő tár­sadalmi bíróság lenne. Ennek a kérdésnek elhanyagolásában ón nemcsak egyszerű feledé- kenységet látok, hanem a tö­megek lekicsinylését is. Úgy érzem, nem bízunk eléggé a dolgozók társadalmának neve­lő erejében. Van ennek a kérdésnek egy másik oldala is, amelynek el­hanyagolása sokszor súlyos kö­vetkezményekre vezet. Ez az a merev tartózkodás, amellyel nem egyszer értetlenül ál­lunk szemben az úgynevezett családi ügyeknél. Gyakorlati­lag abban nyilvánul meg, hogy a „családi ügybe nem avatko­zunk bele” jelszó ala.lt, nem alakítottunk ki a társadalom­ban megvetést az olyan sze­mélyekkel szemben, akik po­kollá teszik családjuk életét. A korábbi évekhez viszonyítva, feltűnőek azok a bűnügyek, \w. új erkölc** követkeM*les érv én resiles«* nemesak Jogászi (eladni — Amikor a fegyverek el­csendesültek és el kellett kez­deni az igazságszolgáltatás munkáját, éppen a proletár- diktatúra érdekében minde­nekelőtt a fejekben kellett ren­det teremteni — mondotta Zal­ka elvtárs. — Szembe kellett szállni a bírói függetlenség helytelen értelmezése folytán felszínre került azzal a nézet­tel, amely minden elvi irányí­tást, érkezzen akármilyen szervtől, a bírói függetlenség sereimének tekintett. De ugyanígy szembe kellett nézni ennek ellenkezőjével is, amely elvi iránymutatás alatt azt várta, hogy konkrét ügyekben konkrét legyen az irányítás, vagyis mondja meg az irányító szerv azt, hogy kit mennyire ítéljenek el. Itt is volt tehát ilyen érte­lemben kétfrontos harc. A megyei végrehajtó bi­zottság az érintett gazdasá­gi és állami szervek bevo­násával megtárgyalta a társadalmi tulajdon védel­mének helyzetét. Megállapította, hogy a társa­dalmi tulajdon védelme még nem vált közüggyé. Aláhúzot- tan emelte ki a társadalmi szervek és a szakszervezetek felelősségét. E határozat folytán az ilyen irányú munka gyors és lénye­ges javulásnak indult. Az igaz­ságügyi szervek egymás után derítették fel és ítélték el a társadalmi tulajdon nagyvo­nalú fosztogatóit és ma már az ügyek jelentős többségében a bűnüldöző szervek gondos­kodnak az okozott károk meg- téríttetéséről, illetve biztosítá­sáról. Egy igen súlyos terüle­ten ez a következetesség azon­ban nem eléggé érvényesül. Ez a terület pedig a bűnözésnek társadalmi problémaként való kezelése. Talán lesiobban a társadal­mi bírócá«ok helvzete példáz­za ezt. Nincsenek, vagy ha vannak is, nem működnek a ahol a férj, a családapa meg­ölésének, vagy a megölés meg­kísérlésének megvan az a mo­tívuma, hogy az asszony, vagy a gyermekek már nem bírták tovább a férj brutalitását. Idő­beni társadalmi közbelépéssel ezeket el lehetett volna kerül­ni. A legnagyobb erőfeszítések sem vezetnek eredményre társada'mi összefogás nél­kül. Ezt a házassági bontó­perek tap. sztalaiai is mu­tatják. A bontóperek száma aggasz­tóan szaporodik. 1938-hoz vi­szonyítottan 1957-ben több mint háromszor annyi házassá­got bontottak fel. E tény mö­gött szerintem igen komoly problémák húzódnak meg. A társadalom nyugalma, a ter­melékeny ^nyugodt munka szempontjából is figyelmet ér­demel az, hogy például Pest megyében a felbontott házas­ságok száma 1150 veit. A me­gyében csak ez a percsoport több mint 5000 ember sorsát és nyugalmát zavarja, a gyerme­keknél pedig gyakran egész- életre szóló és jogi eszközökkel nem orvosolható töréseket okoz. A bíróságok nevelő, békítő tevékenysége önmagában kevés, hisz túlnyomóan a valób. m teljesen elromlott házasságok kerülnek elénk. A bontási okok közül a leg­gyakoribb a házastársi hűsé­get "sértő magatartás. Ez az ügyeknek mintegy 50 száza­lékánál tapasztalható. Ezt erősíti az az adat is, hogy a megyében az utóbbi két évben a bontások körülbelül 44 százalékában az egyik há­zasfél a per folyamán már mással élt együtt. Ez az új er­kölcs megszilárdításáért fo­lyó küzdelem erősítését és szélesítését veti fel. Gazdaságilag örvendetes társadalmi jelenség, hogy a fiataloknak hamarabb nyílik anyagi lehetőségük a házas­ság megkötésére, mint a fel- szabadulás előtt. A felszaba­dulás előtti 25 százalékról napjainkban 40 százalékra eme kedett a 24 éven aluli házasságralépők aránya. A fiatal elváltak száma is ha­sonló arányban nő. Az alapos megismerés, a kulturáltság egyeztetésének igénye még nem tudatos a fiataloknál. Elég gyakran tapasztalható, hogy néhányan szóban elis­merik ugyan á nemek egyen­jogúságát, de a házasság gyakorlata azt mutatja, hogy sok férfi még most is „ura” kíván lenni feleségének. | Romboló hatású a lakúsprob­j (Folytatás a 3. oldalon.) * /;/.<//íim wflPP *Qs öl s;- ? a$, sín r z A Átw f?' ■ ” v'a * \ ár > w • ■ ' Sok távirat érkezett a küldöttértekezletre. Üzemi, termelőszövetkezeti, területi párt- szervezetek köszöntötték a tanácskozást s tettek újabb felajánlásokat a VII. párt­kongresszus tiszteletére

Next

/
Oldalképek
Tartalom