Pest Megyei Hirlap, 1959. október (3. évfolyam, 230-256. szám)

1959-10-15 / 242. szám

A konzervgyár kádár műhelyében III. ÉVFOLYAM, 52. SZÁM 1959. OKTÓBER 15. CSÜTÖRTÖK Vetni kell bármilyen formában! A Dózsa Termelőszövetkezet tőszomszédságában, a tsz és a város közé ékelődik be egy 490 holdas nagy tábla, ame­lyet „szőrös” mezsgyékkel ha­tárolt parcellákban 53 egyéni gazda birtokol. A jó barátszilosi föld ez évben is leadta gyümöl­csét, a legtöbb helyen kukori­cát. A kúpokba rakott kukori- caszár-sokaság itt unatkozik a táblákon. Csörgő leveleivel a szél beszélget. Vajon miről? A jó öreg Nap-anyó langyosan ontja sugarait, csábít a határ­ba. Ragyogó idQ a vetésre. De hol vannak a vető gaz­dák? Mindenki szüretel talán, hogy a határnak ezen a részén egy lelket sem látni? Mégsem! Amott a távolban egykedvű lé­pésekkel valaki a lovak után ballag. Kaszala Imre bácsi ve­ti a búzát. — Ilyen árván, Kaszala bá­csi? Hol vannak a többiek? — ötvenhármán vagyunk itt, ebben a sarokban, oszt’ a szomszédok legtöbben úgy vannak vele, hogy: várunk még... — Ugyan mire? Kire vár­nak? — Tetszik tudni, úgy gondol­kozik a legtöbbje, hogy: én most fölszántok, elvetek, utá­na meg kinyírják alulam a föl­det. Mert hát tudjuk, hogy csak szövetkezet lesz elébb- utóbb itt is ... — Ez igaz, ez a fejlődés rendje. De aratni — akár egyé­ni, akár szövetkezeti módon is — csak úgy lehet, ha van mit, ha elébb elvetnek. — Hiszen ez az. Ezt mondom én is a többieknek: vetni kell. bármilyen formában! Mert hát Még derengett a köd ás szemerkélt az eső az ébredő város fölött, amikor a Kos­suth iskola nevelőtestületével kifordult a különjáratú autó­busz az úttestre, hogy a ki­váncsi pedagógusokat Sztálin- városba röpítse. Az őszi reggel bágyadt nap­sugara csakhamar áttörte ma­gát a gomolygó felhőkön, s mi már ragyogó napfényben pillantottuk meg a Dunai Vasmű füstölgő kéményeit. Ez hát Sztálinváros! Kívül­ről is sokat mond. az érkező vendégnek, de lássuk csak a hatalmas, 570 holdon épült gyártelep belső életét. Kísérőnk először a martin­kemencéhez vezetett bennün­ket, ahol a három kemence közül kettőben lekvárszerűen Totyogott az izzó acélanyag. Meleg van itt. A kemencék­ben 1700 fokon hévül az acél. A martinászok védőruhában, azbesztkesztyűvel szedik az egyik kemencéből kiömlő izzó vasat. Az adagoló is műkö­dik. Egyetlen fiatal ül a te­herautó nagyságú adagolóban, amely emel, adagol, terhet szállít, megkönnyítve sok-sok ember munkáját. Ezután a kokszolóba men­tünk, ahol szemtanúi voltunk egy koksakitoláanaik. Veze­tőnk elmondta, hogy a kőszén fűtőértékét kokszosítással ja­vítják. Az 1600—1700 fokra hevített szenet blokkokból egy szállítókocsira engedték, majd vízzel lehűtötték, szárították. Egy-egy blokk egyszerre 16 tonna szenet kokszosít. Meg­számoltam 46 blokkot. Nyolc órán át izzítják, a kitolás pedig mindössze 5 percig tart. A gépek között csak négy embert láttunk. A nagyolvasztót is megnéz­tük. Itt is éppen csapolás volt. A sűrű, pépszerű izzó vas széles sugárban ömlött a hatalmas üstbe. Ez az anyag a martinászok alap­anyaga. Gyönyörű látvány volt! Megtekintettük az erő­művet is. Kívülről csak a ha­talmas gőzt vezető csövet lát­tuk, valamint három tűzálló generátort. A fő vezérlőte- remben a mérőműszerek az áramfogyasztást is jelzik. Minden üzemnek külön kap­csolója van. Miután teleszívtuk magun­kat, sok és új ismeretté:, hogy éhségünket is csillapít­suk, bementünk a városba. Itt is volt mit nézni. A szé­les, parkosított úttesten sehol egy eldobott szemét, nyoma sincs a papírhulladéknak. Ön­tudatos, vidám, megelégedett arcok mindenütt. Megtekintettük a filmszín­házat, a művelődési otthont és egy általános iskolát. Mind­egyik az új, fejlődő, maga­sabb életszínvonalat elért ma­gyarság igényeinek kifejezője. Már esti szürkület volt, amikor gépkocsink visszain­dult. Mj vidám énekszóval integettünk a kivilágított gyártelep felé, magunk mö­gött hagyva gomolygó kémé­nyeit. Eddig is oktattunk a Dunai Vasműről, de igazán tanítani arról, lelkesen, meggyőzően beszélni, ezután a személyes találkozás után tudunk. Az ilyen kirándulásokat más ne­velőtestületnek is ajánljuk. A sok személyes élmény kö­zelebb hozza egymáshoz az embereket, elősegíti a jó kol­lektíva kialakulását. K-né Indokolt panasz, megszívlelendő kérés A Rákóczi utcai lakók állandó Szólója lehetne: „Bezárult sze­mekkel csak egy ablak bámul...’* De ezt minden lakos minden ab­lakára elmondhatjuk. Miért hú­zódnak vissza magas kerítést! há­zaikba? Aki nyári időben végigmegy az utcán, mindent megírt. Évszáza­dos elhanyagoltság porfellege ter­jed ebben az utcában és hamu- szürkévé varázsol mindent. Az úttest apró kővel kövezett. Gidres-gödrös, de használható az autóforgalom számára. Mellette 1— 1,5 méter szélességben jobbról- balról 5—10 centiméter mély ho­mok, portenger húzódik, amit a kocsik egyre jobban felvágnak. Hihetetlen nagy az utca forgal­ma. Hiszen ott van a földműves­szövetkezet zöldség-gyümölcsfel- vásárló telepe. Vele szemben a malom. Hétköznap vagy 40 kocsi áll élelemmel megrakodva az út­test szélén, vasárnap 100 kocsi is várakozik a Szellő-háztól a Re­viczky utcáig. Itt bonyolódik le a traktorforgalom is és a földmű­vesszövetkezet autóforgalmának legjelentősebb része. Minden jár­mű kavarja a „szaharai” homo­kot. Érthető, hogy minden ablakot bezárnak a környéken, szellőzte­tésre csak az éjszakai órákban van mód, de akkor is csak az ud­vari ablakokon, ajtókon keresz­tül. Mi volna a lakosság kérése hely­zetük javítása terén? Szerényen megelégednének az­zal. ha a locsolóautó legalább dél­előttönként meglocsolná a földet, de ne csak úgy „szentelt víz” módjára. Az autót azonban a nyá­ron csak egyszer látták. A plety­ka szerint az építkezésekhez hord vizet, azzal van elfoglalva. Jó len­ne, ha az úttest szélét legalább átmeneti jelleggel tégláznák, priz­makővel burkolnák és ha van még bazalt- vagy termésköfelesleg, itt felhasználnák. Olyasmiről is be­szélnek. hogy az egész utca asz­faltozását már a tanács régebben tervbe is vette. Miért volna fontos az utca lakói­nak kérését megszívlelni? Az utca elején, a Patay-iskolától felfelé van két általános iskola, tovább a gyermekotthon. A MÉK felvásárló­telepe és a malom, amelv élelmi­szerrel foglalkoziX, szintén meg­kívánná a higiénia elemi feltéte­leinek. a homoknak, pornak meg­szüntetését. Természetesen elmúlt idők hibáit egyszerre eltüntetni nem lehet. De jó volna, ha a tanács érdemire" foglalkozni cs lehetőséghez mér ten orvosolná ;i Rákóczi ufcal la­kosok panaszát és indokolt kére sók mit eszünk jövőre, lia most nem gondoskodunk a kenyér­ről? A munkát hanyagoló em­ber meg még a büntetést is megérdemli. De a mi környé­künkön nem lesz iiyen baj. Most már hozzáfognak a töb­biek is. Tessék csak nézni amott azt a fekete csíkot! Do­bi Kovács szomszédom is fel­szántott már. Holnap, holnap­után ő Is földbe teszi a ma­got ... Csak hát... tetszik tud­ni ... a döntés!.. Az a nem könnyű! Tudjuk, Kaszala bácsi. Ne­héz a döntés. Ezért vagyunk türelmesek. Hiszen előbb- utóbb csak meg fogják érteni és elhiszik majd az őszinte, okos, baráti szót. Rájönnek, hogy a kormány, a párt nem akarhat rosszat. A javukat akarja. Ugye, Kaszala bácsi, már gondolkozik rajta, hogy az az 53 hozzá hasonló szomszéd, derék gazda összefogva nagyon sokra menne azon a 490 bo'- don. Dugják csak össze fejü­ket, számoljanak, tervezgesse­nek. Sok okos fej sok jót ki- fundál. De előbb vessenek, ves­sék el jövő évi kenyerüket, MEGDICSÉRJÜK... Bedécs Sándort, a konzerv- í; gyár dobozüzemének műveze- ^ tőjét. 35 éve dolgozik ezen a $ munkahelyen. Feladatát pél- íj dásan látja el. Munkatársai ^ szakmai tudása alapján tisz- ^ telik, emberi magatartása ^ alapján becsülik. Országosan ^ elismert szaktekintély. Ennek ^ elismeréséül az „Élelmiszer- ^ ipar Kiváló Dolgozója” kitün- ^ tetést kapta.------------------á TETSZIK... ... hogy a ládagyár dolgozói közül ebben az oktatási évben tizeuketten jelentkeztek a dolgo­zók iskolájába és iparkodnak megszerezni azokat az ismerete­ket, amelyek megszerzésére a múltban nem volt módjuk. ... hogy a Kárpát utca 33. szá­mú ház gazdája eltávolította a jázminbokor utcára kihajló, köz­lekedést akadályozó ágait. NEM TETSZIK... . . . hogy a Filő Lajos utca ele­jén a lakók a bokrokba hordják a levágott baromfi tollát. Adják át inkább a MÉH-nek, még pénzt is kaphatnak érte! ... hogy hetipiacok alkalmával a Füó Lajos és Kovács Lajos utcákba beállt lovak után senki nem takarítja el a szemetet. Ki­nek a feladata lenne ez? A hordóknak — amelyek­ből a gyár területén több ez­ret találni — nagy szerepük van a konzervgyár életében. Bennük tárolják a félkész­árut, amelyet aztán télen dol­goznak fel. Derekasan szol­gálják az exportcélokat is. A gyár dolgozói nagyon sok hordós savanyúságot készíte­nek külföld számára. Ahol a hordók ilyen fonto­sak, nagy szerepük van a hordók orvosainak: a kádár­mestereknek is. Munkájuk mindig bőven akad. Nézzünk csak be hozzájuk. Balogh Sándor dongát gyalul egy nagy hordó „műtéthez”. P. I. m % Fontos dolog, hogy a hordó í sehol ne eresszen. Borsos Jó- z gyékénnyel tömi ki a hézagokat Ezen a hordón azt a dongát kellett kicserélni, amelyen a lyuk volt. Szakács István most az új „bejáratról” gon­doskodik. .XXNXNXXXXXNXXX'.NXXXXXXXXXXXXXXXXXXXVXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX ^CLCfUÍ(Svihi TISZTASÁGI ŐRJÁRATUNK Felújítás nélkül elég régen üzemel a tej bolt. Az ajtó fes­tése pattog és a nyári kelle­metlen légy vendégek névje­gyeitől pettyes a fali polc. Sötét a helyiség, pedig a nagy kirakattól napfényes lehetne. Hanem a rolót: félig húzzák csak fel. Pedig a légypettyes ablaküveget, na meg az ajtót úgy is észreveszi a vásárló. Mérik a tejet. Az ivópoh r kimosása után a kiszolgáló vi­zes kézzel folytatja a tej ki­szolgálását, kezéről visszacse­peg a víz a tejbe. Nem éppen kívánatos dolog. A mennye­zetről két hosszú, görbe drót­szálra függesztve, árva légy­fogó nyúlik alá. Emlékül egy legyecskét hullatott le az arcom előtt, mint odakint az őszi fa a levelét. A fa is ré­gi, a légyfogó is. Érthető a hasonlat. Egy lányka és egy i gépkocsi- vezető reggelizik az egyetlen asztalnál. A terítő tisztaságá­ból kevés látszik, mert felet­te van egy műanyagterítő, amely rongyos és színe szerint sem mondható étvágygerjesz­tőnek. A mozaikpadlót leolajozták, hogy sepregetéskor ne porol­jon. Az elgondolás nem rossz, bár a naponta felmosott kö­vezet talán jobban illenék egy élelmiszerbolthoz. Azon még szembetűnőbb lenne a felbo­rult szemétkosár is. Kívülről az üzlet elé a kó­sza szél odahordta a napra­forgó héját. Hogy ki söpörje el, ezen lehetne vitatkozni! Amit az egyszeri szemlélő így észrevesz, részleteiben I nem nagy dolog, összességé­ben azonban nem illik egy élelmiszer- és tej bolthoz. M. — A DÖZSA TERMELŐ­SZÖVETKEZETTEL egyesü.t Vörös Október Tsz területén szorgalmasan folyik a takar­mányrépadugványok ásása. A dugványokból jövőre mintegy tí? holdon termel majd ma­got a Dózsa Tsz. Ugyanerről a területrőlkiválogatás után, közel t négy vagon takarmány- répát vermelnek el a közös állatállomány részére. — NAPONTA 150—200 pár cipőt javít meg a Cipőipari Ktsz most az őszi idényben, ezért az új cipők gyártását egyelőre szüneteltetik. Vöröskereszt-szervezet alakult a ládagyárban Vöröskereszt üzemi alap­szervezet alakult a ládagyár­ban 29 taggal. Az öttagú ve­zetőség megválasztott tag­jai: Bíró Mária, Harsányi Ferenc, Korpknai Ivánná, Rosta Istvánná és Utasi Ro­zália. Az elnöki tisztet dr. Szentgály Gyula sebészorvos vállalta, aki az alakuló ülé­sen ismertette a szervezet cél­kitűzéseit. Hangsúlyozta, hogy a vörös­Gondolatok egy fekete mellett Bent vagyok a cukrászdá­ban és kortyolgatom a feke­tét. Pedig nem is mondhatom,, hogy szenvedélyesem szere­tem. Inkább csak jólesik az időt itt eltölteni és egy ki­csit megnézni az embereket, amikor nem számítanak rá. Ismerős arcok foglalják el az ismerős asztalokat (ame­lyeket még gyermekkorom óta ismerek). Sok minden őrzi itt a régi idők hangula­tod. Kellemes meleg, a vilá­gítás diszkrét, a kiszolgálás közvetlen, barátságos. Molnár Sándornénak van szíve kávét főzni, nem saj­nálja az anyagot hozzá. Kecs­keméti LAszlóné, Lidika, csendben, de készségesen tel­jesíti a kérést, rendelést. De Marika, Olga vagy Erzsiké is az asztaloknál, pult mögött vagy a pénztárnál, mind olyan ismerős, aki hiányozna, ha megszokott időben nincs a szolgálati helyén. A hűtővitrin üvegtáblája mögött egy eltévedt légy után komoly hajtóvadászat indul, mert nekik egy légy problé­mát jelent. Igaz. hogy ven­déglátóipari vállalaté ez az „alsó” vagy „régi” cukrászda, mégis sokszor emlegetjük csak a „Weis-féle cuki”-nak, amely a Deák-cukrászda neve mellé felzárkózott an­nak idején. Hiszen a jó üz­letvezető is hozzájárul a jó kollektíva kialakulásához, az ünnepies és mégis otthonias hangulathoz. Ezért jönnek be rendszere­sen a törzsvendégek, hogy az asszonytársaság elmondja egy­másnak apró, de nekik fontos problémáit. A férfiak a sport vagy politika megvitatásába merülnek, mert jól érzik ma­gúidat. Egy édesapa fiával sakkozik a fal mellett, egy ifjú pár csendesen mond egymásnak valamit. Mindenki diszkrét, halk, figyelmes. Szó nélkül parancsolja így a he­lyiség és mindenki szívesen, önként megtartja. A cukrászda ebben az épü­letben utolsó esztendejét éli. Majd a csillogóbb, modernebb környezetben is tartsa meg otthonias hangu’atát, ahova mindenki szívesen betér, még olyan vendég is, aki szemvedélyes faketefogyasztó Mezősiné kereszt a múltban is ember­baráti tevékenységet folyta­tott. A mi társadalmunkban még növekszik ennek jelen­tősége, mert a társadalom szélesebb rétegeit mozgósítja és vonja be e nemes cél szol­gálatába. Nézete szerint a megalakult ládagyári szer­vezet figyelemre méltó, annál is inkább, mert az üzem munkája balesetveszélyes. Az elsősegélynyújtás és baleset- védelem terén a szervezet — megfelelő kiképzés után — komoly segítséget adhat. A tagság részére biztosítják mind az elméleti, mind a gya­korlati oktatáson való részvé­telt, valamint a rövidesen in­duló egészségügyi akadémia előadásainak hallgatását. A ládagyári dolgozók eddig végzett gazdasági és társa­dalmi munkája biztosíték rá, hogy ezt az újabb vállalásu­kat is becsülettel — ember­társaik és a köz javára — fogják teljesíteni. Hajdú Ferenc üzemi tudósító ' NAPI POSTÁNKBÓL Egyik olvasónk bosszú levelé­ben a kővetkezőket panaszolja: A Béke Étterem söntésében az ár­lapon a Kinizsi sör árait tüntet­ték fel. A fogyasztók ezt fizették, s egyszer csak azt látták, hogy a csapos a táblát levette. Vagyis más árak léptek életbe anélkül, hogy újabb csapolás lett volna! Ugyancsak helyteleníti, hogy a bor árának változásait sem adják árlapon a fogyasztó tudomására. Ki kellene azt függeszteni jól lát­ható számokkal, hogy az ellen­őrzés is, meg a fogyasztó is lát- hassa. Még egy dologról ir: a kevés sörről és a sok babról. Nehezmé- nem ] nyeri, hogy csak felszólításra ön- t'-n-'k még hozzá, hogy a meg­felelő mennyiség meglegyen, ö pedig a tele poharat szereti! — ÖT HOLD spárga tele­pítésére kötött szerződést a földművesszövetkezettel az Arany János Termelőszövet­kezet. — ÚJABB OLAJKUTAT helyeznek üzembe október lő­re városunk határában az olajbányászok. — DÍSZOKLEVÉLLEL tün­tette ki a művelődésügyi mi­niszter a takarékossági moz­galomban legjobb eredményt elérő Petőfi általános, a Han­gács dűlői és a kocséri Gá­bor Áron általános iskolát. — TELEVÍZIÓT, varrógé­pet és egy rádiót nyertek a szerencsés nagykőrösi lottózók i lottó 39. heti jutalomsorso­lásán. A televíziót a fod­rászipari szövetkezet hat ta­gú kollektívája nyerte. — 350 EZER FORINTOS beruházással bővítik a szo­ciális otthont. Egy új kony­hát, mosókonyhát, raktárhe­lyiséget és vasalószobát épí­tenek, s ezenkívül bővítik a férfiak lakosztályát. Ide ugyanis több jelentkező van. A munkálatokat decemberre befejezik. — 15 900 DARAB csirkét neveltek fel termelőszövetke­zeteink ez évben. — SZAMÁRKÖHÖGÉS, te­tanusz és torokgyík ellen október 20-án és 21-én dél­előtt 10 órától a Magyar utca 2. szám alatti rendelőintézet­ben oltják azokat a gyerme­keket, akik 1957. október 1. és 1953. március 31. között szü­lettek. Ez a második kombi­nált oltás, ami kötelező. A szülők az oltási lapot vigyék magukkal — kéri a tanács egészségügyi osztálya. — SZÁZTIZENÖT SZÁZA­LÉKRA teljesítette eddig éves mélyszántási tervét a gépállo­más. A középmélyszántási ter­vüket átcsoportosították, en­nek teljesítését még fokozni kell. Szerkesztői üzenetek Varsa Károlyné és 12 társa: Levelüket, amelyben a boltok nő- dolgozóinak az üzletek nyitvatar- tásóval kapcsolatos kérését tol­mácsolják. eljuttattuk a tanács illetékes osztályára. Az ügyet gondosan kivizsgálják és bizonyá­ra igazságosan, a többség kíván­sága szerint döntenek. Kedves Cs . . . né! Megkaptuk meginti hangú levelét, amelyben Tecuka ás a mentős bácsi hentes- boltban lejátszódott esetét mondja el. _ A kis történet is igazolja, mágts csak igaz az a mondás, hoHv: jótét helyébe 'ót vári! _ Sajnáljuk, hoev nem közölte ne­vet és lakcímét. Szívesen meg­kerestük volna részletesebb levél­ben. Kérjük, írjon máskor is. így tudunk csak igazán tanítani

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom