Pest Megyei Hirlap, 1959. október (3. évfolyam, 230-256. szám)

1959-10-04 / 233. szám

TOKAJI GYÖRGY:

LESZÁMOLÁS

A NAGYLÉGY

Mindjárt, ahogy belép az ablakon, a legmagasabb hangon kezdi.

Csak ő beszél, nem tűr meg semmi szót, nem ad időt sem védekezni.

O most a rendcsináló: körbemegy, mindent bejár a kis szobába’, benéz még a kinyílt szekrénybe is, s ítéletet mond durva szája.

S ha egyszer véget ért a szemleút, csinálja újra újra mindig, újból mond mindent és egyszerre csak szélhámos gondok elröpítik.

„fénykorában”, 1931-ben, egy akkori egyetemi tanár kezdeményezésére elhatározták az autók Szent Kristóf napi be- szentelését. A Horthy-korszak egyetemi tanára azzal indokolta javaslatát, hogy Kristófot, a középkori zarándokok védőszentjét, avassák a modern közlekedés védöszentjévé is. Ezzel az akkori idők vallásos irányzatának akart segítséget nyújtani egy középkori hiedelem feltámasztásával, amely szerint, akit Kristóf napján megszentelnek, azt nem érheti az úton baleset, így nyilvánvalóan a modern autósokat sem, ha kocsijukat fényes papi segédlettel megszentelik e napon. A vallásos hiedelmeket támogató Horthy- rendszer felkarolta az ötletet és 1932-ben elkezdték az autók beszentelését.

Trenesényi professzort felháborította, hogy egv tudós 1931-ben az Akadémiát használja fel középkori babonák feltámasztására: elhatározta,

utánajár a dolognak. És 1934- ben a Budapesti Filológiai Társaságnak bemutatta a Kristóf-Isgendát feldolgozó tanulmányát. Megállapította, hogy ez a szent soha nem élt, hanem ókori mítoszokból alakították ki a középkorban az ókori állatfejű istenrévészek legendájából, a régi Kristóf- ábrázolásokon ez meg is található.

Nos, az Akadémia Könyvkiadónál megjelenő tanulmánykötet első írása éppen ez a Kristóf-legenda. mert Tren- csényi-Waldapfel Imre ma is abban látja a vallástörténet jelentőségét, hogy a vallásos képzetek keletkezésének történeti feltételeit határozza meg és ezáltal megfosztja őket attól a vélt hitelességtől, amellyel a hivő ruházza fel őket.

A holt-tengeri barlang titka

Ugyanez a szempont vezette kutatásait a bibliára vonatkozóan is. A bibliát,

vagy legalábbis számos részét

a világirodalom remekei közé sorolja, ezeket a részeket nyugodtan lehet a görög irodalom alkotásai mellé állítani akkor, ha már ugyanolyan történeti szemmel tudjuk nézni a benne szereplő istent, vagy isteni személyeket, mint például Homérosz isteneit, és ha már nem kinyilatkoztatott igazságokat. hanem emberi alkotásokat látunk benne. így lehet visszavezetni a bibliai mítoszokat társadalmi alapjukhoz. Nagy, sőt mondhatnánk óriási segítséget ad e munkához a Holt-tenger partján végzett ásatás néhány, éve felszínre tárt számos dokumentuma. Itt ugyanis olyan írásos bizonyítékok kerültek elő egy barlangból, amelyekből megállapítható, hogy a kereszténység egész kultusza már Krisztus születése előtt száz esztendővel élt és hatott egy zsidó szekta tagjainak hitvilágába n.

Mi lesz háf a fankönyv lényege ?

A lényege az, hogy elősegítse a természettudományos világnézet kialakítását. Kétségtelen, hogy ebben a természet- tudósoké a főszerep, de feltétlenül szükséges ehhez a vallás történetének, társadalmi szerepének történeti megvilágítása is. amint ezt Lenin is hangsúlyozta A harcos materializmus jelentőségéről című 1922-ben megjelent cikkében. A vallás eredete, gyökereinek feltárása, ezen belül a kereszténység eredetének, történetének feltárása fontos feladat. A holt-tengeri kutatások, hosy csak a legutóbb említett példánál maradjunk, olyan új dokumentumokat hoztak napvilágra. amelyek a vallások és köztük a kereszténység keletkezésének valódi történeti alapjaira világítanak rá. Ezért szükséges ennek a tankönyvnek megjelentetése.

Máté Iván

FALU TAMÁS; KAPUPÉNZ

ba, a konyhában elkészítette a reggelit, és úgy húzta ki a kulcsot az előszoba ajtajából, mint egy betörő.

Fél nyolcra kint kellett lennie a gyárban, amelynek kéménye a külvárosban füstöl- gött.

Kovács Lénárd huszonötödik éve járt már a gyárba. Mint egészen kis hivatalnok kezdte, de mert nem volt meg a legmagasabb képzettsége, nem vihette sokra. Amit becsületes munkával és soha nem roggyanó szorgalommal el lehet érni, azt elérte. Az igazgatóság nem fukarkodott az elismeréssel. Ö volt a mintakép és, ha valamelyik fiatalabb hivatalnok kezdett kirúgni a hámból, őt idézték lelki szemei elé. Még beteg sem volt soha, a munkaidő alatt. A bacilusokkal is meg tudott úgy egyezni, hogy csak a szabadsága alatt támadják meg szervezetét. Ebből azután azt a következtetést szűrte le, hogy a betegség forrása a szabadidő.

Nem is érezte magát jól, mikor nem kellett hat órakor kiugrania az ágyból. Egy kicsit sivárnak találta az otthoni életet, a körülötte illatosodé piperéskedést, a tőle idegen beszédtárgyakat. Alig ismert valakit azok közül, akikről a felesége és a lánya beszélni szokott. A vendégek olyankor jártak hozzájuk, amikor ő kint dolgozott a gyárban és ha este jöttek hozzájuk fiatalok, részben önként, részben hívásra, eltávozott hazulról.

Inkább ült a közeli kávé_--------------házban éjfélig,

m

int hogy otthon nézze a táncot, amelyet gramofonra jártak, vagy hogy hallgassa a társalgást, amely neki egy soha meg nem értett világ nyelve volt.

Azt is érezte, hogy a felesége és a lánya jobban szeretik, ha ilyen alkalmakkor nincs odahaza. Nem volt lenyűgöző egyéniség, nem szerette a fölösleges szókat, nem volt tékozlója mozdulatainak, alacsony termete, az íróasztal mellett meggörbült háta, rövidlátástól pislogó szeme, nem tették alkalmassá arra, hogy nyert ügyet jelentsen lánya számára a habozó előtt.

Kovács Lénárd így vált törzsvendéggé a közeli kávéházban. Nem volt hét, hogy legalább egyszer ne tartozott volna a legkésőbben távozó vendégek közé. Ez többnyire szombat estéken történt, másnap kialhatta magát, mert, ha esetleg ki is kellett mennie a gyárba, ráért később kiérni.

A második emeleten laktak, ablakaik az utcára néztek és, ha a sarokszoba ablaka elsötétedett, ez azt jelentette, hogy szabad az út, a vendégek eltávoztak, lehet hazamenni aludni, bebújni a takaró alá.

A házban nem sokan éltek,---------------a házmester ismerte minden lakás belső életét. és mindig ezzel fogadta, amikor kaput nyitott neki:

— Jó estét kívánok, Kovács úr. A vendégek elmentek. lehet lefeküdni.

Egy téli éjszaka nagyon el- álmosodott a kávéházban. Ülni is alig tudott már, könyv nélkül megtanulta a képeslapok élceit, megfejtett két keresztrejtvényt, tele volt füsttel, a saját cigarettája As mások szivarjainak füstjével, fizetett és elment. Gondolta, hogy inkább sétál az utcán a ház előtt, a tiszta téli éjszakában, kicseréli tüdejének romlott levegőjét a téli éj friss és egészséges oxigénjével.

... Egy téli éjszaka nagyon elálmosodott a kávéházban ..

A sarokszoba ablaka még világos volt, tehát a vendégek még nem mentek el, vagyis kacarásztak, gramofonra táncoltak és számára idegen nyelven társalogtak.

Megkezdte az éjféli sétát.

Negyed óra múlva megnézte óráját, még mindig nem jött ki a házból senki. Még egy negyed óráig sétált, kopogott, topogott a járdán, fázott a lába.

Már nem bírta tovább. Elhatározta, hogy becsenget a kapun, nem akart megfagyni a tizenöt fokos hidegben.

A házmester előcsoszogott, de más szöveggel fogadta, mint egyébkor.

— Még itt vannak a fiatalemberek. Kovács úr. Még itt vannak. Még nem lehet lefeküdni. Ha elmennek, én is mehetek ágyba, mert már mindenki itthon van.

— Nem is megyek én fel közéjük — mondta Kovács fáradt álmossággal. — Beülök én magához arra a kis időre.

Be is ült a házmester szűk. gyéren világított. de meleg konyhájába és várta az idő múlását.

A házmester álmos volt, elaludt a széken ülve. még a kapukulcs is aludt előtte az asztalon. Azt sem hallotta, hogy nemsokára csengettek a fiúk a kapu alól.

Kovács Lénárd megsajnálta a házmestert, nyakába húzta kalapját, felgyűrte gallérját, s vette a kulcsot, hogy kaput nyisson. Fölösleges volt ugyan elrejtenie arcát, mert a fiúk még sohasem látták. mint ahogy ő sem látta még őket.

Három csinos fiú állt a kapun belül, dúdolva, jókedvűen, kimulatottan.

— Tessék! — mondta az egyik, mikor kilépett. A másik kettő könnyedén ugrott utána.

Húsz fillét maradt Kovács

— ------ Lénárd kezében.

A papa szégyenletesen kevésnek találta ezt az összeget három fiatalembertől, tizenöt fokos hidegben, éjfél után. Benyúlt a zsebébe és hozzátett még egy pengőt.

— Lefekhet öreg — mondta a házmesternek. — Kieresztettem őket maga helyett. Tessék a kapupénz.

Aztán köhécselve megindult felfelé a lépcsőházban.

Papánakhivta a lánya is, a-----------felesége is. Ez a

m

egjelölés a felesége részéről nemcsak a lánya apját határozta meg, hanem a jó embert is, aki az egész háznak apja. így apja, papája az ösz- | szes házi gondoknak, a ház- \ bértől kezdve körömlakkig.

Vali, a lány, egészen modern lány volt. Ez a modernség a gondolkodáson felül a ; külső megjelenésben, fellépésben, ruházkodásban, rúzs- ; ban és meggyszínű körmök- i ben jutott kifejezésre.

A mamát félmodernnek lehet nevezni, mert félmodern I az a mama, aki helyesli a lányának egészmodernségét. Kovácsné tovább ment ennél; cigarettázott, ha ő maga nem is táncolt, de szerette a dzsesszt, és festékkel hozta rendbe az arcát, mikor kilépett az utcára.

A papa ellenben maga volt a maradiság'. Már ifjú korában maradi volt, s minél jobban haladt a kor, annál inkább elmaradt tőle. A papa békésen volt maradi. Más férj és más apa hangos kifakadá- sokkal adja családja tudomására. ha valami, ami körülötte történik, nem felel meg felfogásának. Ö tudomásul vett mindent. Ha nem helyeselt, akkor hallgatott.

Nehéz évtizedek múltak el fölötte, fáradt volt az örömre is, az elkeseredésre is. Zúgolódás nélkül húzta az igát, melyet kenyeret adó hivatása rótt rá. Télen-nyáron reggeli hat órakor kelt, már az ébresztőt sem kellett este felhúznia. Valami, amit beidegzésnek neveznek, pedig nem más, mint vérré vált kötelességtudás és erekben folydogá- ló lelkiismeret, megrázta a takaró alatt. Szépen, csöndesen, hogy fel ne keltse a házat, kibújt az ágyból, lábujjhegyen kiosont a fürdöszobáI Egv kocsi, előtte vány'--------------------- nyadt, csupa

c

sont-bőr gebével, birkózott az ádáz latyakkal, ami az úttestet borította. Csúf kis mellékutcája volt ez az apró mezővároskának, úgy is hívták, hogy Keskeny utca. Hiányos kövezetén dombokká fagyott a hó s mellé árkokat vájtak a kocsikerekek. Arrébb, méterekre csak sima, tisztított főutca húzódott. Az járt hát erre, akinek éppen a nyomorult utcácskában volt dolga, meg Bene Gáspár. Ö is azért, mert itt lakott, az utca legdí- ßzesebb házában Dajka Ábris, az ügyvéd.

Kettejük nevét — a kicsiny földjével bajlódó, dolgozó kis- parasztét, meg a tekintélyes s persze pénzsóvár ügyvédjének nevét — együtt emlegették hónapok óta a városkában. Az eset ott kezdődött, hogy az ügyvéd. Baka István, bátran kuláknak nevezhető paraszt- gazda megbízásából valami homályos, tisztázhatatlan ügyből kifolyóan pert indított Bene Gáspár ellen. A bíróság el is marasztalta Benét, ami nyilván rendben volt így, hisz a bíróság sem téved okvetlenül. Bene helyt is állt az ítéletért, de sokallta azt a teméntelen összeget, az ötszáz forintot, amit az ügyvédnek kellett volna fizetnie, perköltség és egyebek címén. így hát nem fizetett. Dajka ügyvéd bizony annak rendje s módja szerint, foglaltatott a pervesztesnél, és : ettől a naptól járt Bene Gás- í pár mindennap a Keskeny ut-í cában. ” j

Rángatja a gyeplőt, csépeli! az ostorral a szerencsétlen ge- \ bét, leugrik a kocsiról s cihái-! ja, tépi a hámot, hogy mozdít- i son az irgalmatlan sárban el-; akadt kocsin. Aztán odaérnek! a Dajka Ábris háza elé, ahol: eddig már összegyűlt néhány \ járókelő, akik messziről látták,; hogy Bene közeledik a kocsi- j javai. A közönség — mert hi- í szén közönség volt ez: mulat- \ ni, szórakozni vágyó publikum ! — várta a most következő je-! lenetet. Bene kicsit pihentette '' a lovát, hadd fújja ki magát a. szegény pára az elkövetkezen-: dók elé. Őmaga is, a lőcsbe ! kapaszkodva, szusszant egyet-> kettőt, aztán ügyet sem vetve! a „közönség”-re, ismét helyet! foglalt az ülésen, megrázta ke-! zében az ostort, mélyet léleg- j zett s elordította magát, ahogy : a torkán kifért:

— Gyű, te, Dajka ... :

Ekkor hangzott fel, az első:

néhány, még egyelőre szelíd: kuncogás a járdáról. Mint a: színházban, ahol már tudják,! hogy a komikus színrelépte! után hamarosan elhangzik va-: lami jó tréfa, amin egy kisséi már előre is lehet nevetni egy : sort. Mert csak ezután követ- 1 kezett az igazi színjáték. A ló,: elpihenten az előzmények \ után, meg sem moccant. Bene j srófolt egyet a hangján is.; már-már harsogta:

— Dajka, te, gyű, az apád \ istenit...!

És így tovább, vagy jó tíz: percig, emlegetve a „Dajká”-t; mindennek, ami rusnya, undo-; rító, pocsék, förtelmes és meg-! vetnivaló a nagyvilágban. S a: hangja egyre magasabbra csa- i pott, hiszen túl kellett kiabál-: nia a kacagó orkánt, ami a je-; lenetet üdvözölte a járdáról. :

t

Körülbelül ez volt a pilla-! nat, amikor Dajka ügyvéd há-j zának ablakain lerángatták a í rollókat, hogy az ügyvéd és j családja tanúk, nagyközönség) nélkül dühönghessen, belül a: lakásban. !

4

I Pár hét múlva beszólt- j

!-------------------------- tották:

B

ene Gáspárt a házba. Az ügy- ! véd a lehúzott redőnyök mö- j gött fogadta, s az olyan cső- j dálkozó arccal állott meg az í előszoba küszöbén, mint aki- \ nek sejtelme sincs a „megtisz-; teltetés” hátteréről. ;

— Idehallgasson Bene... —! sziszegte az ügyvéd — ... én í nem tilthatom meg magának, j hogy úgy nevezze a lovát,: ahogy éppen akarja. Azt sem,; hogy ebben az utcában rán- \ gassa végig mindennap azt aí nyeszlett jószágot. De mondok! és magának valamit. Leírunk \ a nekem megítélt tartozásából;

kétszáz forintot, ha ezentúl... szóval, ha más néven biztatja azt a gebét!

Bene eltűnődött egy pillanatra, aztán megszólalt:

— Háromszázat!

— Legyen háromszáz... — egyezett bele az ügyvéd, és bosszúsan legyintett hozzá, mint akinek már úgyis minden mindegy. S Bene ment az útjára.

Pár nappal ezután megint csak ott állott a rozzant szekér a ház előtt, bakján a csöndes Benével, aki egyelőre csak legyezgette a lusta jószágot, az ostorával, mintha arra várna, hogy a hallgatóság kellő számban jelen legyen. Félszemmel oda-odapislogott az ablak felé ahol Dajka ügyvéd árnyéka rajzolódott a függönyökre. Aztán felállt erélyeset suhintott a levegőbe, és olyat üvöltött, hogy az emberek futva közeledtek hallatára a sarokból.

— Gyű, te Ábris, a szentségedet! ...

A Keskeny utcán to■-----------------:------------ longt

ak az emberek. Bene vigyorgott a bajusza alatt, ahogy bíztatták a járdáról:

— Hangosabban, Gáspár, nem hallja meg ...

Nemsokára hivatták a házból. Az ügyvéd már a tornácon fogadta:

— Megveszem a lovát, elengedem érte az egész tartozását ... — hadarta.

Bene indult a kapu felé. Büszkén bökte oda a szót:

— Ezt a lovat? Rongyos kétszázért? Hiszen ha csak a bőrért eladom ... — S már a kilincset fogta, amikor Dajka Ábris utána kiáltott:

— Kap még 500 forintot!

Gáspár az utcára lépett, kifogta a lovat, s már nyomta is a kötelet az ügyvéd markába.

— Vigye kend hátra, a ház végibe, aztán kösse meg ... —, adta az vissza neki és nézett, nézett a ballagó paraszt után. Bene jól lekötözte a nyomorult paripát a nyári konyha mellé az eperfához. Visszalépkedett csöndesen és az 500 forintot olyan arccal gyűrte zsebre, amilyet az a gyerek mutat, akitől a legkedvesebb játékát veszik el. Dajka nagyot fújt, mint aki végre valahára, nagy- nehezen elintézett egy komplikált ügyet:

— Csak tudnám mostmár, hogyan szólítsuk ezt a dögöt, ezek után? — töprengett félhangosan.

Gáspárnak villant egyet a szeme. Megigazított valamit a zekéjén:

— Szólíthatja azt akárminek. úgyse hallja. Olyan süket, mint az ágyú ...

j Még ennek az évnek a vé- ^ gén jelenteti meg az Akadé- ^ mia Könyvkiadó Trencsényi- £ Waldapfel Imre több mint J harminc ív terjedelmű vallásig történeti müvét. A mű mind- £ azokat a vallástörténeti tanul- £ mänyokat tartalmazza, ame- f lyeket Trenesényi professzor í az elmúlt negyedszázadban í alkotott. A Tankönyvkiadó í Vállalat ugyanekkor tervbe- i vette, hogy több történész,

\ filológus, néprajzzal fog- \ lalkozó tudós közreműkö- £ désével vallástörténeti egye- 5 temi tankönyvet állít ösz- ; sze. A következő évek során ; iskolába kerülő tanáraink eb- ! bői a könyvből meríthetnek { majd anyagot maguknak, amit í alkalmazhatnak az irodalom- } történeti, történelmi és műve- ; lődéstörténeti tanítás során a \ középiskolákban. Ennek az | egyetemi tankönyvet elkészítő ; munkaközösségnek ugyancsak i tagja Trencsényi-Waldapfel í Imre és a kollektív mű fog- 5 lalkozik a világ minden vallá- • sának eredetével, történeti \ fejlődésével, valamint mind- ! azzal a társadalmi adottság- I gal. amelynek keretében egy- \ egy vallás létrejött és fejlö- : dött.

! Két héttel ezelőtt ősnépek ! meséiben próbáltuk bizonyos ! vallási 'motívumok közös ere- \ dőlt kimutatni. Azt hisszük í nem érdektelen elbeszélgetni : most már a kérdésről egyik ; leghivatottabb szakemberével,

; Trenesényi professzorral.

Miért adják ki

ezeket a könyveket, mi tette szükségessé megjelentetésüket? — ez a kérdés foglalkoztatott, amikor felkerestem Trenesényi professzort könyvekkel telerakott dolgozó- szobájában, ahol éppen hé- metországi előadásának anyagán dolgozott.

A klasszika-filológia tanára — nem csekély meglepetésemre — egy régi történettel kezdte válaszát. Elmondta, hogy még a Horthy-rendszer

X>XXNNXXXXXXXV\XX\>XXXNXXVXXXXXXXXXXXVVVVXNXV

Miért és hogyan kell foglalkozni vallastorlénetlcl?

Beszélgetés Trencsényi-Waldapfel Imre professzorrá!