Pest Megyei Hirlap, 1959. október (3. évfolyam, 230-256. szám)

1959-10-31 / 256. szám

rsSSSSSSSSrSSJ/-SSSJrSfSSSSSSSSSS/SSS//SSSSSS/fSSSSSSSSSS/S**fSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSA* rSSSSSfifSSSSSfSSSSSSJ'SSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSfSSSSS/VSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSfSS/SSSSSSSSSSSS/SSSSSSSJ'SS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSS Á keleti szovjet köztársaságok asszonyai egy fotókiállítás tükrében ■V] emrégen nyílt a Kultúr- i-i kapcsolatok Intézetében Sándor Zsuzsa fényképkiállí­tása. „Úti jegyzetek a Szovjet­unióról” címmel. A kiállítás egyik legszebb darabja a ber­lini . ,,A szocializmus győz” kiállításom áranyérmet nyesi. Üzbég tanítónőt ábrázol, aki hosszú, fekete hajfonatával, nemzetiségi viseletben oktatja a kis; orosz gyereket. A korai szeptember fénybe vonja a gyengéd alakot, akinek finom keze megpihen a figyelmesen olvasó fiúcska könyvén. A tyübiíyejkás, ívelt szemöl­dökű fej szeretettel hajlik a tanuló felé — sugárzik az ér­telem és a szeretet az egész tartásából. Nagyon érdekeltek a keleti szovjet köztársaságok — mondja Sándor Zsuzsa — 10 ezer kilométert utaztam egy hónap alatt. Ez a Szovjet­unióban nem tűnik olyan végtelennek, mint nálunk, mert ott megszokottabb a re­pülés. Különben alig tud­nák áthidalni hazájuk szinte beláthatatlah távolságait. Moszkvától Alma-Atáig pél­dául egy csinos, fiatal mér­nöknővel utaztam, aki a kisbabáját vitte haza megmu­tatni szüleinek. A baba reme­kül viselkedett az. úton. Ál­talában minden távolsági re­pülőgépen az első ülés előtt van egy kis függőágy, abban utaznak a csecsemők. Nem is emlékszem, hogy apró útitárs nélkül szálltam volna gépre. Ott természetesnek tűnik, hogy a kisebb vagy nagyobb gyerekek együtt repülnek a szülőkkel. Általában, a tech­nika nyújtotta kényelmet ma­gától értetődően veszi birto­kába a szovjet ember. Van­nak távoli üzbég falvak, ahonnan jó utat kell szamár­háton megtenni, míg a leg­közelebbi városba beér az ember. A kedves az, hogy a szamarat bekötik az ismerő­sök, rokonok istállójába, s taxin folytatják a szamárhá­ton érkezettek az utat a vá­rosban, ha sietős az útjuk. B ’ zek az emberek még J harminc esztendeje va­lóban nomád pásztorok vol­tak — mondja a fiatal, fény­képésznő — ma már letele­pedtek, szép kőházakban lak­nak, rendezett falvakban. Csak nyárra jönnek fel a he­gyekbe, mert a könnyen fel­szedhető bőrsátort egyszerűen felteszik a tevékre, s azon követik a nyájat, ha lelegelte a füvet. Ha viszont jó opera- előadás van a közeli város­ban, akár 2500 méter magas­ról is lemennek érte. Na­gyon szeretik és értik a mu­zsikát. . A jurtában, amely formájára még a régi, két új van: a sok könyv és a vakító tisztaság., — Ma már jólét és bőség van a kazah szűzföldeken — mutat egy jellemző fotóra a kiállító művész. Tengernyi gabonát ábrázol a kép, s a szem még . ömlik, porzik, ahogy a kombájn önti. — Ma már Kazahsztán több gabo­nát termel, mint a háború előtt az egész Szovjetunió. Ezért az eredményért meg kellett keményen küzdeni. Volt, hogy a kegyetlen hóvi­harban elpusztultak az em­berek. Emléküket híven őrzik a hősök áldozata nyomán épült szovhozok boldog lakói. Minden házban távvezetékes központi fűtés van, hűtőgép, perzsaszőnyeg nélkül alig van lakás. Mindenütt okos szemű kisgyerekek, elégedett asszonyok. Kitűnő boltháló­zat, óvodák, iskolák, minden van a szűzföldeken — ame­lyek ma már az ország élés­tárának nevezhetők. Aratás­kor messziről is eljönnek se­gítő kezek — egy moszkvai diáklányt le is fényképeztem, aki büszkén vett részt a szá­mára szokatlan munkában. Orvosnak készül, s talán ép­pen ezen a vidéken fog dol­gozni. \ kazahsztáni földekről nem is búza, nem is az újjáalakult vidék a legjel­lemzőbb kép, hanem az a fia­tal édesanya, aki karján pu­fók, komoly kisbabáját tart­ja, s a baba magyaráz vala­mit, apró kezét is igénybe vé­ve a fontos közléshez. Mert ezeken a földeken a gyere­keknek készül minden szép és új, akik már olyan gaz­dagságban nőnek fel, ami­lyenre nagyszüleik soha sem mertek volna gondolni. A technika, a művészet, a tu­domány mind az ő boldog­ságukat szolgálja — ha béke lesz. Mert ahhoz a természe­tet, társadalmat átalakító munkához, amit most végez­nek a szovjet emberek, sem­mi más nem kell, csak az ő megfeszített erejük — és bé­ke. — így foglalja össze ta­pasztalatait Sándor Zsuzsa. E. Zs. Konyán tarthatunk d sokáig vágott virágot? így ősz táján egyre ritkább, egyre drágább — tehát egyre kedvesebb a virág a lakásban. A nyárnak ezek az utolsó ked­ves kis üzenetei megérdemlik, hogy különös gonddol óvjuk őket, hogy minél tovább szol­gáljanak örömünkre. Mindenekelőtt szögezzük le: soha se legyen zsúfolt a virág­vázánk. Nemcsak azért, mert a növény nem kap levegőt, ha­nem mert a szépérzékünk is azt követeli, hogy érvényesül­jön minden szál a maga szép­ségében, ne nyomják el egy­mást a virágok. Soha se tegyük összekötözve a csokrot a vá­zába. Bontsuk ki, ha hazaér­tünk, még a cikláment, az ibo­lyát is. Mossuk le a szárát, ha van rajta olyan levél, amely beleérne a vízbe, attól fosszuk meg. Ha nem friss vágású a növény, éles késsel — sohasem ollóval — vágjunk le egy csep­pet a szárából, lehetőleg ré- zsútosan. Ezt a rézsútos met­szést naponta megismételjük. Ha nagyon fonnyadt a virág, helyezzük néhány órára úgy á vízbe a csokrot, hogy az egész szár az edényben feküdjön. Ehhez mosdótál nagyon alkal­mas! A vizet naponta cseréljük, s a vázát kiöblítjük. Se erős hu­zatban, se tűző napsütésben ne tartsuk a vágott virágot. Szo­kás néhány csipet cukrot vagy konyhasót tenni a vízbe, ez valóban meghosszabbítja a nö­vény életét. Ennek magyaráza­ta az, hogy a növényben víz­nél sűrűbb, nagyobb fajsúlyú anyag van, s ez kiegyenlítődés­re törekszik. Ha a víz a benne oldott anyagoktól sűrűbb, ak­kor a növény nem adja le a saját levét. Nagyon mutatós télen a vá­gott őszi lomb is a szobában, de ha nem vasaljuk ki, akkor hamar elfonnyad, lepereg. Ahogy hazaértünk vele, vasal­juk át langyos vassal levelen­ként. így egész télen is meg­marad. Egy-egy tarkabogyós ág, színes levél vagy festetten szalmavirágcsokor szebb, mint bármilyen mű- vagy papírvi­rág. Ne tegyünk soha porfogó, hazug művirágot a szobánkba! A természet bármilyen egysze­rű kis ága is szebb, mint vá­sári utánzata! Egy szép szeg­fű, két-három mutatós ősziró­zsa, szépen ívelő tarka bogyós ág művészien bájos — a mű­virág pedig lekonyul, elvénül a valódinál is hamarabb. Kötött lánykasapka Két horgolt korongiból és egy kötött ebükből áll. A kötött csík a következő: 20 szemmel kezdjük és a következőképpen kötjük: 1. sor: 1 fordított, 1 átemelt, 1 for­dított, i átemelt, i fordított, 1 át­emelt, 4 sima, 1 átvett, 1 fordított, 1 átemelt, 1 fordított, 1 átemelt, 1 fordított szem. 2. sor: az át­emelt szem fölé átemelte!, a for­dított szem fölé fordítottat kö-^ tüpk, 3. sor: i fordított, 1 át- fordított, i átemelt, egy szem szaporítás, 4 sima, .t át­emelt, egy szaporítás, 1 fordított, 1 átemelt, l fordított, l átemelt, 1 fordított. 4. sor: a 2. sor ismét­lése. 5. sor: az átemelt szem fölé átemelt, a fordított szem fölé for­dított, a sima fölé sima szemet kötünk. A 4 sima szem előtti és utáni szemet minden páratlan sor­ban két szemmé szaporítjuk. Min­den páros sorban a minta szerint kötünk, s a hozzáadott szemet úgy kötjük le, hogy egy átemelt, egy sima szem következzék. A sapka közepén négy sima szemből «álló csík fut. A fejtető és halánték határától €—9 centit a szemek szaporítása nélkül kötünk, a fej nagysága szerint. Aztán fogyasz­tunk úgy, hogy minden páratlan sorban a 4 sima szem előtti és utáni két szemet egybe kötjük. Ezt addig folytatjuk, nág a kötő­tűn az eredeti üö szem nem ma­rad. Ekkor befejezzük. 1 Két korongot horgolunk, hosszú pálcikákból, s a kötött esik vé­gére varrjuk. A korongokat és a középen futó csíkot kibéleljük, s műanyag vagy drót szálat fűzünk bele, hogy tartósan álljon a fejen. A korongot kis bojttal díszíthet­jük. A SERDÜL# K#RIÍ GYERMEK A CSALÁDBAN Serdülő korú gyermekeik­re gyakran panaszkodnak a szülők. „Olyanok — mondják —, mintha kicserélték volna őket. Kicsi korukban nem volt velük semmi baj, de egy idő óta tűrhetetlenek, nem lehet velük bírni.” A serdülés biológiai folya­mat. A szervezeten belüli és a szervezeten mutatkozó kül­ső változások szellemi átala­kuláshoz vezetnek. A változás alkalmanként nagyobb ener­giát követel, ezért a serdü­lők fáradékonyak, több al­vásra, pihenésre van szük­ségük. A bennük végbemenő átlakulás türelmetlenné te­szi őket. Nem találja önma­gát, még kevésbé találja he­lyét a családban, közösségben. Nem játékos gyermek többé, de nem kiforrott felnőtt még, sem külsejében, sem jellemé­ben. Hol kicsattanóan jó­kedvű, s ilyenkor elég egy tekintet vagy egy mozdulat áhhoz, hogy kirobbanjon be­lőle a nevetés. A legtöbb fel­nőtt ilyenkor megsértődik, mert azt hiszi, hogy rajta ne­vetnek, pedig ez a nevetési inger tőle függetlenül is fel­lépett volna, ő legfeljebb csak kiváltotta. Máskor fá­radt és szomorú a serdülő­korú gyermek, életét célta­lannak látja, s ilyenkor egy kis sikertelenség is elég ah­hoz, hogy magát szerencsét­lennek érezze, s néhány percre életúnt legyen. A serdülő önmagát keresi akkor is, mikor környezete előtt más-más formában mu­tatkozik. Szokásokat „vesz fel”, olyanókat, melyek ed­dig nem voltak fellelhetők ná­la. Más hanglejtéssel beszél mint eddig, kipróbálja arc­izmainak mozgásait, fintoro­kat vág. Járását megváltoz­tatja. Szögletes mozgását túl­zott gesztikulálással igyek­szik palástolni. Különösen a fiúk nem tudják, mit kezd­jenek ebben a korban kezük­kel. Ha eddig nem törődött külsejével, most hiú lesz. A lányok felfedezik magukban a nőt, tetszeni vágynak, a fiúk férfiaknak érzik magukat, Á\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\N\\\\\\\\\\V^^^ 'ejfaény-fr/híá A BUTASÁGRÓL A tudatlanság mércéjét művészi hasonlaton keresztül tálaljuk mai rejtvényünkben. A művészi tolmácsoló Heine, a legnagyobb német lírikus. ÉÜ ü ’ z 3 \ß ■ * 4» 7 8 10 « a VÍZSZINTES: 1. Heine meg­állapításának első sora. 5. Kép­keret. 9. Névelő. 10. Jófajta inni­való. 11. Kutyaharapások. 14. Né­met sziget. 15. Nagy _ angolul ( BIG). 16. Vas megyei község. 18. Szerszámtartó. 19. Építőipari mun­kát végez. 2:1. Fiúnév. 22. Fér.i- hezad, régebbi értelemben. 24. Kereskedelmi rövidítés. 26. Ki­megy a fejéből. 27. Egy bizonyos mennyiségű ételízesítő. SO. Ez év­ben kezdtp meg tanulmányait. Sl. Délidő. 92. A magánalkalmazot­tak biztosítója volt. 34. Kiváló minőségű bársony. 37. Az eleje illatos? 38. N. Ü. ö. 40. Helyeslés. 41. össze-vissza tol. 43. Ipari nö­vény. 44. Golyva. 46. Három hansszerre írt zenemű. 47. Sport­eszköz. 48. A hideg évszak vége. 49. Női fűző. 50. Életével tette a szegény ember. 53. Szőlőtő. 54. Kerek. szám. 55. Lendület, lelke­sedés. 56. Német kikötőváros. 57. Egészségügyi intézmény. FÜGGŐLEGES: 1. Község Győr- S aprón megyében. 2. Katonai szol­gálat. 3. Francia fizikus (NIEL). 4. Ybl Ervin. 5. Nyelvtani műve­letet végez. 6. Ellenének. 7. Fes­ték. 8. A, S. 9. Fa. 10. Heine meg­állapításának második sora. 12. A japán császár címe. 13. Elővigyá­zatos. 17. Meg nem engedett. 19. Földkerekség. 20. Házacska. 21. Idegen női név, kétszer egymás­után. 22. Mélységes bánat. 25. Ez a szerepe is lehet a bornak. 26. Vidéken. 28. Még inkább. 29. Itt , van a nyakunkon, bár még elég meleg van. 33. Nevetős innivaló. 34. Vilmosba. 35. Kivezet a labi­rintusból. 36. USA állam. 39. Meg­valósításra váró elgondolás. 42. .... -tsin. kínai tartomány és vá­ros. 45. Gyakorlat, ügyesség. .46. Nagy szellemű és tehetségű em­ber görög jelzője. 48. Visszament? 49. Ez a mári tejesasszony. 51. Mezőgazdasági gép. 52. Éktelen napszak. 55. Egyforma mással­hangzók. Beküldendő Heine mondásénak megfejtése 1959. november ll-ig. A helyes megfejtők között érté­kes könyveket sorsolunk ki. Az 1959. október 17-i számunk­ban közölt keresztrejtvény helyes megfejtése: „A pokolból még van visszatérés, az emberi megvetés­ből sohasem.” Könyvet nyertek: Újvári József- né, Ráckeve, Fecske u. 3. _ Pol­lim Rezsőné. Budapest, XI., Kosz­tolányi tér 5. II. 5. _Dobos Ist­v án. Tápiósüly, Vasút u. 26. — Benke Klára. Vác, Vöröskereszt u. 7. — Halman Béláné, Pilis. Vá­sár u. 3CJ. — Márki Imre, Ceg­léd, Árpád u. 9. _ örsi János, Gödöllő, Ganz Árammérőgyár. — Balázs Jőzsefné, Nagykőrös, X., Tlosvay u. 6. — Károly Jánosné, Szlgefúífalu. Béke u. 2. _ Mol­nár Jenő, Vác, Rózsa u. 25. A könyveket Dostán küldjük el. hódítani akarnak. Feltűnőbb ruhadarabokat választanak maguknak, hogy ezzel is fel­hívják magukra a figyelmet. Szórakozni vágynak olyan mó­don, hogy ezáltal felnőttnek tűnjenek. Viselkedésükkel mindenütt a központban kí­vánnak lenni, mindenki fi­gyelmét magukra akarják vonni, s éppen ebben rejlik gyerekességük. Néha előfor­dul ennek ellenkezője is, mi­kor átmenetileg kisebbségi érzések támadnak fel benne. Ebben a korban minden gyermek igyekszik 'külső em­ber szemével nézni magát. Igyekszik valakihez hasonlí­tani. Vagy egy filmszínészért vagy egy sportemberért ra­jong, utánozni akarja annak külső jellemvonásait. Regé­nyekben él, szeretné, ha vele is hasonló események történ­nének. Nagy tettek végrehaj­tására érez magában erőt, az apró cselekedeteidet pedig le­becsüli. Solcat foglalkozik ön­magával. Kisebb testvérei fe­lett uralkodni akar, nagyobb testvérei egyéni életébe kí­ván beleszólni. Ügy viselke­dik, mintha sok tapasztalata lenne, mindenről véleményt nyilvánít, mindent bírál. Lel­kesedik, tervez, de semmit sem végez. Nagy elhatározásai vannak — holnaptól, amikor új életet kezd. Szeret mindent elölről kezdeni. Kapkod. A tett helyett rendszerint új el­határozásra jut. A család maga is ápolja * gyerekben a serdülőkorban kialakult kettősséget: „...nem vagy már gyerek” —*■ mond­ják, ha felnőttnek való fel­adattal akarják megbízni, ........te még ahhoz kicsi vagy” — mondják, ha a serdülő fel­nőttnek való elfoglaltságot ta­lált magának. A serdülő belső vívódásainak következményé az ís, hogy nem találja meg a megfelelő hangot a család tagjaival szemben. .Az intel­mekre vállrándítással felel vagy felcsattanó hanggal vá­laszol. Minden t^takozásban személyes szabadságának, egyéni életéinek korlátáit érzi. Ha mindent, tiltanak neki, a;k- kor titkolódzr.i kezd. í Ebben a korban van legin- \ kább szüksége a gyermeknek a ff megfelelő barátra, a megértő ff szülőkre. Igyekezzenek a szü- ff lök beilleszkedni gyermekük ff lelkivilágába, próbáljanak részt $ venni apró gondjaikban. Ha ff szülőknek vannak emlékeik a ^ maguk serdülőkori problémá- jükről, meséljék el azokat. Ha ff a serdülő látja, hogy a felnőt- j tek megértik, bizalommal van ff hozzájuk. Észrevétlenül kell ff megfelelő irányba terelni az ff érdeklődésüket, bármilyen ko- ff molytalannak látszanak is, ko- ^ molyán kell venni őket. így si- ff kerül lassan átsegíteni őket a ff felnőtt korba. Keressünk szá- ff mukra megfelelő elfoglaltsá- f, got, adjunk számukra megbi- ^ zatást, amiből úgy érzi, hogy f, csak ő képes végrehajtani. | Igyekezzünk lekötni minden ^ idejét, de úgy, hogy előzőleg ff a terveket vele beszéljük meg, ^ s látszólag az ő kívánságai ér- ff vényesüljenek. Ha elképzelései ff túlzottak, türelemmel magya- ff rázzuk meg annak esetleges j helytefen kihatásait. Adjunk í neki szabadságot, de sáros ha- ff táridővel, s ha a szülők meg- ff értőek, beszámol az eltöltött ff időről. Ha úgy látja, nem kor- f, látozzák túlzott mértékben, nem ff igyekszik a hámból minden- ^ áron kiszabadulni, s akkor ff nem kell félnünk, hogy meg- ff gondolatlanul cselekszik. Ezek ff a módszerek azonban csak ak- ^ kor válnak be, ha nem akkor ff kezdjük bevezetni, amikor a f, gyermek már elérte a serdülés ff időszakát. Azokban a csaiá- ^ dókban, ahol már kezdettől ff fogva ésszerűen nevelték a ff gyermekeket, megfelelő felvi- ff lágosítást nyújtottak minden ^ területen, a gyermeket is köny- ff nyebben segítik át a serdülés f, válságos időszakán. 4 M L. i

Next

/
Oldalképek
Tartalom