Pest Megyei Hirlap, 1959. október (3. évfolyam, 230-256. szám)
1959-10-29 / 254. szám
195». OKTÓBER ». CSÜTÖRTÖK wem tiptop Tizennégyezer tó krizantém Három éve létesítették, a virágkertészetet a csömöri Haladás Termelőszövetkezetben. Az első évben 4000. a másodikban 10 000, az idén 14 000 tő krizantém nyílt ki a. virágágyakban. A virágok gondozásával foglalkozó három kertész gondos munkája ez idén mintegy 100 000 forintos hasznot hoz a tsz-nek. Eddig 10 000 forint értékű virágot szállítottak a piacra, s halottak napjáig mind a 14 000 tő az üzletekbe kerül. Teljesítik-e éves termelési tervüket a Gödöllői Gépgyár dolgozói? Ez a nagyon fontos kérdés foglalkoztat ma mindenkit a gyárban. Nem csoda, hisz már jócskán benne járunk a negyedik negyedévben és még több tízmillió érRugalmas, síma útburkolat készíthető az újfajta módszerrel előállított bitumennel A jó gazda felelősségével A Gödöllői Gépgyár törzsgánlája vállajta a nagymértékű tervíemaradás pótlását A bitumenutak építésénél eddig alkalmazott módszer nem minden tekintetben váltotta be a hozzáfűzött reményeket. Az útburkolat a nagy nyári melegben fellazul, tapadássá válik, a téli fagyok pedig idő előtt megrepesztik, szakaszokra bontják. Dr. Nyúl András, a Magyar Ásványolaj és Földgázkisérleti Intézet osztályvezetője és munkatársai laboratóriumi kísérletekkel bebizonyították, hogy a bitumen azért veszti el kedvező fizikai tulajdonságait, mert gyakran túlhevítik, s így az úttesten megsziikkadás után törékennyé válik, veszít rugalmasságéiból. Ezért az olvasztás helyett oldószeres' megoldást javasoltak. Az olcsó nyersolajpárlatokkal oldott bitument hordókban szállítják az útépítés helyére. A folyékony anyagot már nem kell felmelegíteni, percek alatt összekeverhetik az útburkolatot szilárdító kővel. Az oldószer elpárolgása után hamarosan megszilárdul az útfelület. A gyakorlati próba szerint az úgynevezett hígított bitumen rugalmas, sima útburkolatot ad, jobban megköti a követ s a legnagyobb kánikulában sem olvad. Csak nagy rábeszélésre Képeinken: szállításra készítik a tsz-tagok a kinyílt krizantémokat volt hajlandó sertéshizlalási szerződést kötni az egyébként nagyszerűen gazdálkodó szentm irtonkátai Dózsa Tsz. Ök ugyanis a hízónak való malacokat akarták értékesíteni, s mivel így kevesebb takarmányra lett volna szükségük, megtermett szemestakarmányukat piacon szándékoztak pénzzé tenni. Az indokolás: kell a forint a szövetkezetnek, s ha híz'a- lási szerződést kötnek, a sertések ellenértékét csak 1989 első felében kaphatnák kézbe*. Az érvelés tetszetős, de hamis és ezt belátta a tsz vezetősége is. Régi igazság ugyanis, hogy a takarmány, de különösen a szemcstakar- mány termelése akkor fize- tőóik ki leginkább, ha a termelő azokat saját állataival eteii fel. Ebből következik, hogy a szövetkezet tagjainak érdekei ellen vétenek abban a tsz-ben, ahol hizlalás, állattenyésztés helyett piacra viszik a takarmányt. Ezért .nem helyeselhető, hoey a Dózsa Tsz budapesti standján akár zsákszámra lehet takarmánygabonát vásárolni ma is — persze a hivatalos árnál jóval drágábban. Nincs szüksége a szent- mártonkátai Dózsa Tsz tagjainak az ilyesfajta üzletelésre. Becsületes, szorgalmas munkájuk révén enélkül is megtalálják számításukat a közösben. Ha a malacokat és a takarmányt adják el, most nyernek néhány száz forintot, de ha a takarmánnyal ‘ megkizlalt áTataikat értékesítik, ezer forintokkal kapnak többet tavasszal. S a tsz-től tűzött sertéseket, húst várnak a főváros lakosai, nem pedig malacokat, s néhány zsák takarmányt. (csá) tükű termékkel adósa ez a vállalat az országinak. Nem a rossz munka szülte a lemaradást/ A hűtőkompresszorokhoz, amelyek a Gödöllői Gépgyárban készülnek, a Gamz-MÁ VÁG öntödéje szállítja as öntvényeket. Bizony, hónapokon át nem sok I köszönet volt ebben a kooperációban. Vagy nem érkeztek meg időben az öntvények vagy sok volt közöttük a selejt. Ezért aztán nagy kínlódással negyedévről negyedévre alig jutottak túl az ötvenhatvan százalékos teljesítésen. A gépgyáriak köfcbéreztek, vitatkoztak, követelőztek. — vajmi kevés eredménnyel. Eljártak a mánisztériumban, még a megyei pártbizottság segítségét is kénytelenek voltak igénybe venni. Belenyugodhattak volna a „megvál- toztathatatlanba”, de ők nem akarják kifogásokkal helyettesíteni év végén az el nem készült kompresszorokat. Végre sikerűit tető alá hozni az öntvényellátás ügyét. Ma már nemcsak a folyamatos termelés biztosított, hanem tartalékokkal is rendelkeznek. Megállapodtak a szállítókkal, hogy december 1-ig — megfelelő ütemezéssel — ez utolsó öntvényt is beszállítják a gyárba. A tervteljesítés egyik nagyon fontos feltétele tehát biztosított. De van-e mód arra, hogy meg is munkálják és össze is szereljék a gépeket? Szőmtoavették az erőket és megállapították, hogy megvan a lehetőség az elmaradás pótlására. De még egy nagyon fontos kérdést kellett tisztázni, talán a legfontosabbat; hogyan vélekednek az emberek ennek a nagy feladatnak a végrehajtásáról? Helyesen cselekedtek, amikor Szebenyi Istvánnak, a pártvezetőség agit-prop, titkárának javaslatára úgy döntöttek, hogy a gyár terzsgár- dájával beszélgetnek ez ügyben. Pár nappal ezelőtt ösz- sze is ült az „üzemi parlament" Másfélezer ember ülte körül a fehér asztalokat. Kocsis István elvtárs, a párttitkár baráti szavakkal mondta el, hogy a gyár párt- szervezete arra kári őjjet, mondják el: véleményük szerint behozható-e az év végéig a nagymértékű lemaradás és ha igen, vállalják-e a munka nehezét? A gyár igazgatója, Horváth elvtárs is keresetlen szavakkal mondta el: hány millió forint értékű hű tokom prés z- szort kell még elkészíteni ahhoz, hogy teljesíthessék a tervet. De nem elégedett meg ezzel. Körültekintő családfő módjára darabszámra ismertette: miből mennyit kell megcsinálni. Azt is hozzátette, ha mindez meglesz, körülbelül egymillió forintot • tudnak adni a népgazdaságnak a kötelező nyereségbefizetésen felül, ami pedig azt is maga után vonja, hogy a kifizethető nyereségrészesedés mértéke meghaladja majd a 20 napi keresetet. Nem kellett biztatni az embereket, hogy( szóljanak hozzá a témához. Igaz, ők sem cirkalmazták mondanivalójukat, egyenesen a dolog közepébe vágtak. Szót kért Dorogi elvtárs, az egyik esztergályos. Elmondta, hogy véleménye szerint nehéz ez a feladat, de nem megoldhatatlan. „Bármilyen bonyolult forgácsolási feladat adódna, bízzák rám, ha kell, még éjszaka is megcsinálom” — mondotta. Dóka László a mechanikai műhelyből és mások is kijelentették: fontos megbízatásnak tekintik az elmaradás megszüntetését. Balogh Sándor elmondotta. hogy az 5 műhelyükben december 20-ig elkészítik a még megmunkálásra váró 240 hajtórudat. Többen, köztük Rajkó Pál, a szereidéből, többesszámban, társaik hevében is beszéltek, amikor vállalták, hogy behozzák a nagymértékű lemaradást. Természetesen előbb munkatársaikkal is meghányták-ve- tették a dolgot, s így végeredményben az egész gyár dolgozóinak véleménye hangzott el a tömör felszólalásokban. Okos javaslatok is elhangzottak. így például Hrűfrovics János hegesztő arra hívta fel a figyelmet, hogy a kondenzátorcsöveket jelenleg két szakmunkás darabolja. Ezt a munkát segédmunkások is el tudnák végezni. Talán mondanunk sem kell. hogy nemcsak ennek, de a többi okos javaslatnak is örömmel helyt adnak a gyár vezetői. A mechanikai műhely kiszis- tái is megbeszélték, mivel segíthetnék elő az éves terv teljesítését. Orbán Vince tolmácsolta üzenetüket, amely szerint 500 munkaórát végeznek el társadalmi munkában. Bakai József, a gyár főmérnöke nyomban reagált erre az üzenetre. Megköszönte a segítőszándékot és közölte, hogy számításba is veszik a fiatalok elhatározását, de ingyen nem fogadják el a munkát. A ledolgozott órákért kifizetik a munkabért. A megbeszélést végül azzal fejezték be, hogy majd a gépek mellett folytatják. így is történik. A műszakiak szinte minden gépre előírták. hogy naponta hány darabot kell megcsinálni és a dolgozók figyelemmel kísérik, hogy e> készülnek-e a programmal. Ha valami hiba van, azonnal jelzik, mert most minden perc drága. A beszélgetés részvevőinek kezdeményezésére novemberben kongresszusi hónapot tartanak a gyárban, amelynek feladatai között a tervek túlteljesítése mellett már a jövő évi termelés előkészítése is szerepel. Ha az elkövetkezendő két hónapban is valamennyien olyan felelősséggel állnak helyt, mint amilyent ezen a megbeszélésen tanúsítottak, biztosak lehetnek, hogy sikeJ rül teljesíteniük az éves tér1 izet. F. I. jegyezni, hogy súlyos hiba a legenyhébb tévedésre is a jobboldaliság, vagy baloldali- ság elítélő jelzőit bélyegezni. Elhajlásról csak akkor beszélhetünk, ha a tévedése!!, a hibák vonallá jegecesednek, nézetek rendszerévé állnak ősz- i sze, állandó magatartássá Válnak.) Égjük falunkban vetődött! fel a tsz-szervezés alkalmával i az az álláspont és éppen a í legtúlzóbb elvtársak részéről i —i hogj' megtagadták a tér-: melcszövetkezeti agitációban i való részvételt. Mégpedig a i következő meglepő indokolás- i sál: ők igazán ismerik a falu- ; belieket, mind ellensége a; rendszernek, hozzá juk nem j érdemes agitálni menni. Nem egy faluban a helyi j kommunisták maguk helyett a : felsőbb szervektől kértek ági- i tátorokat, azzal érvelve, hogy j a népnevelők úgyis elmennek i a szervezés befejezésével, de i ők bezzeg ott maradna!! és! nem akarják, hogy haragúd- j '^janak rájuk. Egymás között \ ezek az elvtársak lángolnak a j forradalmi hévtől, életüket j adnák foármeljrik pillanatban j a proletárhatalomért és ha ] valaki eltüsszenti magát, el-; lenségről kiabálnak. De vi- \ tatkozni, megcvőzni nenn \ akarnak. Álradikális szála- \ ni ok fedezik a mély ovportu- \ nizmust. Ebben a magatartás- ! ban szinte az illusztráció \ nyíltságával mutatkozik meg í a kétféle elhajlás keveredése. í A párt hároméves harci ta- ! pasztalatai bizonyítják, hogy j a kongresszusi irányelvek he- ; lyesen mérték fel az eddigi í tanulságokat és eredményeink ; biztosítása, a továbbfejlődés ; érdekében helyesen állapítják | meg: pártunk további sikerei- f nek záloga a megalkuvás nil- \ küli kétfrontos harc. SZÁNTÓ MIKLÓS zik leggyakrabban ma a jobboldali elhajlás? A falusi osztályharc ma a mezőgazdaság szocialista átszervezése körül zajlik, a jobboldali nézetek leginkább a tss-kéráésben való meghátrálás formájában jelentkeznek. Nem egy falusi elvtárs jelentette ki például az agitáció megindulásakor, ltpgy mindenütt szívesen végez népnevelő munkát, csak saját falujában nem. Ezt az opportunista álláspontot ideológiailag is indokolták „senki sem próféta a saját hazájában” és hasonló népszerű formákban. A jobboldali nézetek gyakori megnyilvánulási módja a nacionalista álláspontok hangoztatása. A nacionalizmus és a hazaíiság kérdéseit taglaló tézisek nyilvánosságra kerülése, megvitatása óta sok minden tisztázódott. A nyílt revizionizmus tehát ma ritkábban jelentkezik. A jobboldali opportunizmus azonban bizony elég gyakori. A kettő nem ellentétes egymással, de nem is azonos. Egy tőről fakadtak, azonban fokozat! különbség van közöttük. A revizioniz- mus a jobboldali opportunizmus kiteljesedése „magasabb” lépcsőfoka. A jobboldali opportunista ezt mondja: „Jó a tsz, csak én nem veszek részt a szervezésében, legalábbis nem az ismerősök között.” A revizionista azt mondja: „Nem kell a tsz-mozgalom — nem felel meg a magjrar sajátosságoknak.” Véqül a megyei tapaszfa•-------------latok igazolják azt i s, hogy a baloldali túlzás és a jobboldali elhajlás ikertestvérei egymásnak. Sziámi ikrek — összenőttek —, mert egymást táplálják, sőt gyakran együtt is jelentkeznek egy-egy elvtárs nézeteiben, magatartásában. (Itt szeretném megA szektariánizmus — és helyes erre felfigyelni — nagyon gyakran elméleti indokolás nélkül, mint napi gyakorlat érvényesül. Az ellenforradalom után szükség volt a diktatúra keménj’ebb eszközeire. Ez is csábíthatja azokat, akik nem értik meg, hogy a párt számára létkérdés a tömegek bizalma és nem úgy dolgoznak, hogy a dolgozók szeressék meg a kommunistákat, hanem úgy, hogy féljenek tőlük. Ezek az emberek vallják a párt célkitűzéseit. Ennyiben igaz, hogy a szektariánizmus nagyobb mértékben a saját táborunlzon belüli harc. Módszereik azonban életveszélyesek a pártra nézve, mert taszítják, megsértik a dolgozókat. Es végső soron támogatják az ugrásra kész revi- zionizmust, pártellenes rágalmaikhoz szállítják az érveket. Osztályalapját tekintve a-----------------------—— szektanan izmus is kispolgári irányzat, éppúgy, mint a revizionizmus és semmi köze a proletár állásponthoz. A megvadult kispolgár éppolyan veszélyes a szocializmus ügyére, mint a beijedt kispolgár. Elméleti forrásait tekintve mind a kettő szubjektivista irányzat. Az a szervezet, amelyik évszám nem vesz fel új tagot, mert mindenkiben hibát talál, abból Indul ki, hogy nincs szükség a dolgozó nép támogatására. Azt véli valóságnak, amit szeretne. Túlbecsüli saját erejét, nem látja, hogy a párt igazi erejét a tömegek támogatása adja. A revizionista, aki túlbecsüli az ellenség erejét és pánikba esik, azt véli valóságnak, amitől fél. Elszakítja a tömegeket a párttól, mint ahogy a balolda- liaskodók taszítják, az ellenség elleni helyes rendszabályokat használva a dolgozókkal szemben is. Milyen formában jelentkenincs szocialista építés. Nem azokról beszélek, akik karrieristái! voltak és túllicitáltak előbb balra, aztán jobbra. Azokról van szó, és ez a túlnyomó többség, akik azt hitték, hogy jó, amit csinálnak. Nem látták a bajokat, mert szemüket elvakítot.ta a személyi kultusz: szinte megszokták a helytelen módszereket. De amikor kirobbant az ellenforradalom, sokan közülük fegyverrel állottak helyt és az elsők között szervezték újjá a pártot. Nagy részük tanult a múlt hibáiból, felismerte, hogy mit jelent a kétfrontos harc, és ma szívvel-lél ekkel viszi is ezt a harcot. c_ » ténv alkalmas arra, cz a y hogy egyesekben olyan felfogás verjen gyökeret, hogy a baloldaliság nem is olyan ártalmas. Nem szabad azonban megfeledkezni arról, hogy vannak olyanok is, akik nem okultak, akik azon az alapon. hogy a revizionizmus kártevését annak idején meglátták, igazolva látják saját szektás álláspontjukat és szinte érintetlenül mentették át régebbi nézeteiket, módszereiket. A párt mögött sikerdús három esztendő van, ilyenkor az elbizakodottság könnyen száll az emberek fejébe; az ilyen elvtársak elvakulva a sikerektől, hamar elfeledkeznek a dolgozók meggyőzésének kommunista kötelezettségéről. Parancsolgatni könnyebb, mint érvelni. A régi rossz egyeseknél megszokássá, rutinná, második természetté vált. Ez mind ösztönöz a baloldallá sko- dás, a kommunista gőg ártalmas módszereire. A párt hatalmon van, a bírálat és önbírálat nélkülözhetetlen emelője a fejlődésnek. A szektás azonban elnyomja a kritikát, azzal az ürüggyel, hogy „árt a munkás- hatalpmnak". belül nálunk is a revizionista, jobboldali nézetek jelentik általában a fő veszélyt. Találkozunk megyénkben l aiaiKozunK olyan íelfo_ gással, amely a szektarianizr- must valamiféle bocsánatos bűnként kezeli, elnéző kacsintással mint túlzó, hibás, de lényegében „proletár” álláspontot fogja fel. Vannak a megyében olyan községek, ahol hosszú ideig aszerint osztályozták a párttagokat, ki a novemberi, ki a decemberi párttag. Uralkodott az olyan nézet, hogy „megtévedt ember nincs, — vagy velünk vagy ellenünk”. Természetes, hogy e szervezetekben, amelyek teljesen elszigetelődtek, a szektás nézetek leküzdése nélkül egy lépést sem lehetett előrehaladni. Mégis, amikor a járási pártbizottság keményen fellépett az említett községekben a meglevő lehetetlen Helyzet felszámolására, egyesek azzal igyekeztek hangulatot kelteni a túlzó baloldaliak mellett, hogy nem kell őket bántani: jó kommunisták, igaz proletárok, „csak olyan merevek, hogy majd el törnek”. Mi lehet az oka ennek? Mi a magyarázata annak, hogy a szektás nézetek kevésbé látszanak veszélyesnek? Az ellenforradalom drasztikus példát adott arra, hová vezet a revizionizmus. „Kifuthatta magát”, lelepleződött teljesen. Ugyanakkor azoknak a „szektás” elvtársiknak zöme előtt, akik hibás módsze- * reket alkalmazva, taszították a tömegeket és így szövetségeseitől fosztották meg a pártot emellett és ezzel együtt egy percig sem vplt kétséges a cél: tudták, hogy' a párt, a proletárdiktatúra, a Szovjetunióhoz fűződő feltétlen internacionalista kötelék nélkül Háromszáz vagon őszibarackot szüreteltek a budai dombokon • A dél budai dombok híres őszibarackosai az idei évre nagyjából kiheverték a háborús és a háború utáni évek súlyos visszaesését. A néhány éve már gondosan kezelt fák ebben az évben a tavaszi fagyok és a nyári esők ellenére is jó közepes termést, összesen mintegy 300 vagon gyümölcsöt adtak. Csaknem 10 százaléka került ennek külföldre, 1 m
