Pest Megyei Hirlap, 1959. október (3. évfolyam, 230-256. szám)

1959-10-28 / 253. szám

1959. OKTÓBER 28. SZERDA

^gtCirlap

3

„Nyughatatlan" emberek

Fél év alatt 43 újítás a váci Dunai Hajógyárban

— Nálunk, maga a termelés követeli meg, hogy dolgozóink törjék a tejüket: mivel lehetne könnyebbé, egyszerűbbé tenni a munkát — mondja Iíácz Sándor párttitkár s egy öreg szaki helyeslőleg rábó- lint. — Mi ugyanis annyiféle új cikket kezdtünk gyártani az utóbbi években — folytatja —, hogy nem is boldogulnánk csak azzal, amit eddig tudtunk vagy megszoktunk. Az országban például egyedül csak mi gyártunk alumíniumból vízibuszokat, mentőcsónakokat; egyre újabb és újabb motoroldalkocsi típusok hagyják el a műhelyeket, nemrégiben tejtartályokat kezdtünk ©"ártani. Csupa olyan új gyártmány, ami új technológiát, új munkamódszereket, új szerszámokat igényel. De nem is panaszkodhatunk: az utóbbi években jelentősen fellendült nálunk az újítómoegalom.

Vaskos dossziét

vesz elő, abból mutatja, hogy 1959 első felében a váci Dunai Hajógyárban 43 újítást fogadtak el. Alkalmazásra azonban eddig 35 került. Megvallom, engem először annak a nyolcnak a sorsa érdekelt, amit nem-vezettek még be. Mi lett azokkal?

Az is kiderül hamarosan. Két probléma gátolja az elfogadott újítások bevezetését. Az egyik: az anyaghiány. Több esetben előfordul, hogy az újítók fémek helyett bizonyos fajta műanyagot alkalmaznak, ami olcsóbb, könnyebben előállítható — éppen csak nem kapható. A másik akadályt szaknyelven úgy nevezik, hogy inkurrencia, s a szakemberek félnek tőle, mint a tűztök Arról van szó, hogy a gyár a következő évi termeléshez szükséges anyagot, alkatrészt az előző év végén köteles megrendelni. Ha aztán időközben benyújtanak — és elfogadnak — egy újítást, ami feleslegessé tenne bizonyos anyagot, vagy alkatrészt, addig nem lehet bevezetni, míg a raktári készlet ki nem fogy, mert másképp inkurrens anyag lesz belőle. Az pedig nagy baj! Akkora, hogy emiatt nem került alkalmazásra a nyolc újításnak nagy része is.

Miután ezeket tisztáztuk, a bevezetett újításokra terelődött a szó. Kiderült, hogy ez az arány Lag kis létszámú üzem eddig minden negyedévben III. helyet ért el a Ha- jóipari Igazgatósághoz tartozó ©'árak újítóversenyében. Több ízben megelőzte a hajóipar veteránját, az Óbudai Hajógyárat is! Szép számmal akadnak a gyárban elvan dolgozók, akiknek nevéhez nem is egy értékes újítás fűződik.

Ilyen ember például Pali-' mann Imre esztergályos. Sajnos, hiába keresem, szabadságon van. így csak a dosz- szféból és munkatársai szavából ismerkedem vele. Találomra veszek elő három újítási űrlapot, mindhárom az övé, s

mindhárom egy hónapon belül

kelteződött!

1958. december 23-án a menetes csőfejek marási munkálatainak módosítására nyújtott be javaslatot Ez az újítása — az előzetes kalkulációk szerint — 20 000 forintot jelent a gyárnak. Egy hét múlva, december 31-én újabb újítással jelentkezett: az oldalkocsinál használt fej és rugófej né©’szöglyukasz- tását módosította. Előzetes kalkulációk szerint ez 19 000 forintos megtakarítással e©Tenlő. Ez év január 27-én fjedig Kettler Sándorral, Sima Istvánnal és Németh Oszkárral közösen egy 87 000 forintos megtakarítást jelentő újítást nyújtottak be.

A fényező műhelynek is megvan a maga „újító-kollektívája”. Tagjai: Sztruhár Ernő. Homyák József és Kiss Béla. Velük több szerencsém volt, az előbbi ketővel sikerült beszélnem. Hármasban kidolgozott újításukon kívül — amely háromnegyed év alatt 113 000 forintot takarított meg a ©•árnak — Sztruhár elvtárs eg}", Hornyait elvlárs két egyéni újítást is benyújtott. Két évvel ezelőtt egy oldalkocsi fényezéséhez szükséges festék költsége 160 forint volt. Hor- nyák József újítása ezt az összeget 33 forinttal csökkentette. Legutóbbi, közös újításuk pedig újabb 47 forintot faragott le a festék költségéből. Jelenleg tehát az összeg körülbelül 80 forintra rúg!

Van ebben a ©árban e© szólásmondás, amit az olyan kutató, mindig újabb és jobb megoldást kereső emberekre szoktak alkalmazni: „bütykölő« ember”. Ezt mondják Guti Lajos rajzpadlás-vezetőre — az ő nevéhez fűződik a legújabb típusú rejtett sármentős oldalkocsi megszerkesztése — s ezt mondják Lőcsey Dezső szerszámkészítőre is. Lőcsey mosolygós fiatalember, csak akkor komolyodik el, amikor megtudja, mi jáKét hónappal ezelőtt a MEDOSZ elnöksége mellett megalakult a fiatal szakemberek bizottsága. Az öttagú bizottság feladata, hogy tervszerűen felmérje a fiatal mezőgazdasági szakemberek helyzetét és különböző intézkedéseket kezdeményezzen, amelyek a falun és gyakran tanyán élő ifjú agronómusok életkörülményeinek javítását, továbbképzését, művelődését, szórakozását elősegítik. Az eddigi munkáról Munkácsi Lajos, a bizottság elnöke tájékoztatta az MTI munkatársát.

— A fiatal szakemberek bizottsága . megalakulása után azonnal felvette a kapcsolatot a KISZ-szel és az ifjúsági szövetségtől máris hasznos támogatást kaptunk tervünk valóra- váltásához.

Elhatároztuk, hogy a fiatalok helyzetének, kívánságainak megismerésére több megyében anketot szervezünk.

Felvetődött az a kívánság, hogy a megyeszékhelyeken klubjuk legyen a fiatal szakembereknek, ahol időnként találkozhassanak a mezőgazdaság területén dolgozó tudósokkal. kiváló kutatókkal és vezető gyakorlati szakemberekkel. Ugyancsak ezekben a klubokban mód nyílna arra is, hegy a falvakban és a tanyákon egymástól meglehetősen távol élő fiatal szakemberatban vagyok. Meg kell Ígérnem, hogy röviden írok majd róla az újságban, csak azután hajlandó nyilatkozni. Többszörös újító. Csupán ebben az évben hat újítását vezették be. A két legutóbbiért most kapta meg a megérdemelt pénzjutalmat.

— Ebből televízió lesz

— mondja örömmel. — Elhatároztam, hogy arra gyűjtök. Még sok híja van, de én tudok takarékoskodni.

— Könnyű annak, aki tíz hónap alatt hatszor újít — ugratom.

— Nem is olyan könnyű! Sok fejtörésbe kerül az! Esténként papir-ceruzával próbálgattam: így lenne jó. úgy lenne jó. De megérte: a munka is könnyebb lett, meg jutalmat is hozott.

— Most már ne hagyja abba, amíg együtt nem lesz a készülék ára — biztatom.

— No, addig még sokat kell újítani — mondja nevetve s ez féligmeddig úgy is hangzik, mint egy ígéret...

Nyíri Éva

rak megismerkedjenek, megbarátkozzanak egymással.

— A fiatal mezőgazdasági szakemberek általános kívánsága volt, hogy minél több külföldi tanulmányutat tegyenek számunkra lehetővé. Ezt nem kívánják ingyen, így a KISZ Express Utazási Irodájának segítségével valószínűleg eleget tehetünk kérésüknek.

Már a jövő évben társas- utazásra mennek a fiatal agronómusok a Szovjetunióba, a Német Demokratikus Köztársaságba és Csehszlovákiába. Természetesen a közös kiránduláson megnézik a „hagyományos” látnivalókat is, de bárom-négy napot a mezőgazdasági nagyüzemek és kutató- intézetek munkájának tanulmányozásával töltenek.

— A fiatal szakemberek bizottsága az elmondottakon kívül több más kérdéssel Is foglalkozik.

Szeretnénk például elérni, hogy intézményesen megkönnyítsék az ifjú mező- gazdasági szakemberek letelepedését, családalapítását.

Munkánkat megnehezíti, hogy az állami gazdaságokban, termelőszövetkezetekben és más munkahelyeken dolgozó mintegy 8000 fiatal szakember közül legfeljebb hárman-négyen laknak ugyanabban a faluban, vagy tanyán.

Megyei klubok, olcsó társasutazások a fiatal mezőgazdasági szakemberek szamára

Csaknem minden családnak van rádiója

Felszabadulásunk utáni kul- ^ turális fejlődésünknek, az^ életszínvonal növekedésének ^ egyik jellemzője a rádióelő- £ fizetők számának állandó ^ emelkedése. Hazánkban 1938- í ban 419 000 rádióelőfizető volt. íj A második világháború ide- £ jén a készülékek számottevő^ része elpusztult, s 1945-ben ^ mindössze 178 000 készülé- ^ két tartottak üzemben. Az- ^ óta a rádióelőfízetők száma íj rohamosan, évenként megkö- íj zelítőleg százezerrel szapo- íj rodott. A fejlődést jól mu- íj tátják az alábbi számadatok: f 1946-ban 282 000, 1948-ban \

475 000, 1950-ben 618 000, 1953- \ ban 1 079 000, 1956-ban ?

1 570 000, 1959. szeptember S0- £ án pedig már 2 049 000 volt ^ a rádióelőfizetők száma.

Figyelemre méltó, ho©’ íj 1938-ban minden ezer lakosra íj csupán 46 rádió jutott, ma| már 1000 lakos közül több ^ mint 200 rendelkezik rádió- J val; tehát alig vart család ha- á zánkban, ahol nincs rádió.

£

KÉSZÜLNEK AZ ÉLETRE

Wild Antal, a gödöllői Ganz Árammérőgyár főművezetője végigkalauzol.a a II. Rákóczi Ferenc Közgazdasági Technikum érettségiző tanulóit a gyáron. Az árammérők szerelőszalagjánál találkoztunk velük

(Gábor Viktor felv.)

A harcos múlt szellemében

A magyar kommunista ifjúsági mozgalom kibontakozása egybeesett az 1917-es Nagy Októberi Szocialista Forradalmat követő időszakkal. Már néhány nappal a Kommunisták Magyarországi Pártjának megalakulása után, 1918. november 30-án létrejött az első legálisan működő magyar proletár ifjúsági szervezet: az Ifjúmunkások Országos Szövetsége (IOSZ). Az IOSZ tevékenysége vidékre is kiterjedt és Pest megyében — például Aszódon — az elsők között jöttek létre forradalmi vezetésű ifjúsági szervezetek. Az IOSZ kezdettől fogva a szociáldemokrata párt forradalmi ellenzékének szerepét töltötte be, mert a szervezet élén a KMP egyik alanító tagja, Lékai János állott.

A Tanácsköztársaság. kikiáltása után, április 6-án az IOSZ forradalmár meggyőződésű, kommunista érzelmű fiataljai ossz vezetőségi ülésen a szervezet nevét Kommunista If j űmunkások Magyarországi Szövetsége (KIMSZ)’ névre változtatta. A KIMSZ-nek, kimagasló szerep jutott a külső és belső ellenség elleni harcban. Száz és száz KIMSZ- tag halt hősi halált, közöttük a Központi Vezetőség két tagja is.

A Tanácsköztársaság vér- befojtásával a Horíhy-fasiz- mus mérhetetlen nyomorúságot zúdított a magyar népre és ismét jogfosztottá tette az ifjúságot is. Különösen a világgazdasági válság idején szenvedett sokat „ a dolgozó fiatalság és még 1940-ben is

a magyarországi munkanélküliek 42 százaléka 25 éven aluliakból került ki. De később is csak nyomor és nélkülözés jutott osztályrészül a proletárifjúságnak. Jellemző, hogy 1935-ben például a 15—20 éves korban elhalták 34 százalékát tbc ragadta el.

Ilyen súlyos szociális helyzetben és az ellenforradalom erőszakszerveinek kíméletlen terrorja közepette végezte munkáját az illegalitás körülményei között a KIMSZ. A budapesti nagyüzemek ifjúmunkássága volt a mozgalom legfőbb bázisa. A főváros hatása elsősorban Pest megyében érvényesült. Számos rendőrségi jelentésben olvashatjuk, hogy a ceglédi, gödöllői és monori vonalon Budapestre utazó munkásság között kommunista röplapo- Mt. tfttíeszfcttSlí* . Különös figyelmet szentel a csendőrség a pilisi bányavidéknek. A esendőn jelentések feltüntetik azoknak a kommunista ifjúmunkásoknak a nevét, akiket — mert agitációs munkát végeztek a pilisi bányászok között — letartóztattak.

Az 1929-es év jelentős fordulatot hozott az ifjúmun- kás-mozigalom történetében: a szociáldemokrata baloldal ekkor kényszerítette ki a szociáldemokrata párt országos ifjúsági bizottságának (OIB) létrehozását. A KIMSZ, a kommunisták befolyása az OIB-ban egyre nőtt és 1937— 42 között megvalósult a legalitás keretei között a kommunista és szociáldemokrata ifjúság teljes akcióegysége.

Emlékezetesek az 1941. október 6-i és az 1942. március 15-i budapesti antifasiszta béketüntetések, amelyeken a kommunisták által szervezett fiatalok százai vettek részt.

Az 1944 október 15-i

események, a fasiszta söpredék hatalomrajutása után a kommunista ifjúmunkásság képviselői az előttük álló roppant feladatokat, az antifasiszta harc lehetőségeit mérlegelve, elhatározták, hogy újjáalakítják a Kommunista Ifjúmunkás Szövetséget. Az újjáalakulás október 28-án megtörtént. A Kommunista Ifjúmunkás Szövetség programja megállapította: „A KISZ közvetlen feladata, célja a német megszállok és bérenceik kiűzése, kipusztítása hazánk földjéről és az ország teljes felszabadítása ... A Kommunista Párt vezetésével együtt harcolunk- az egész munkássággal, együtt az egész nemzettel.’’

A KISZ, együttműködve a különböző hazafias, antifasiszta diákszervezetekkel, fegyveres ellenállási gárdákat és csoportokat szervezett. Budapesten a Szír és a Dorong nevű csoportokban, vidéken főleg a salgótarjáni szénmedencében és Miskolc körül a kommunista ifjúmunkások parasztifjak- kal és értelmiségi fiatalokkal együtt hősies küzdelmet folytattak a fasiszta megszállók ellen. Kilián György, Kulich Gyula, Ságvári Endre, Braun Éva, Pesti Barnabás, Pataki István, Kreutz Róbert és a többi vértanú hősi élete és halála a párt és a nép iránti örök hűség nemzedékeket nevelő jelképe marad.

Népünk szabadságát és függetlenségét — amelyért egy ; negyed századon át a magyar í ifjúság legjobbjai a kommu- i nisták pártja vezetésével küz- í döttek — a szovjet hadsereg ! győzelmes felszabadító harca ! vívta ki. A magyar ifjúság ! szerepe és jelentősége az or- \ szág politikai, gazdasági és í kulturális életében a népi de- í mokrácia és a proletárdiktatú- \ ra győzelme nyomán egyre nö- ; vekedett. A kommunista ifjú- ; ság mai egységes szervezetére, < a hősi hagyományokkal ren- \ delkező KISZ-re az a felemelő ! szerep vár, hogy , a korábbi ! évek tapasztalatain okulva se- \ gítse a magyar ifjúság eszmei- 5 politikai színvonalának emelé- í sét, mind fokozottabban elégít- \ se ki a fiatalok művelődési, ' sportolási igényét.

\ Míg az ellenforradalmi ne- í gyed század idején a kommu- í nista ifjúsági szervezeteknek a í magyar dolgozó ifjúság puszta j létéért kellett harcolniuk és í sűrűn tizedelte soraikat a nyo- \ mór, a népbetegség és a fa- \ siszta erőszakszervezetek, ad- ! dig ma az ifjúság előtt ragyogó 1 távlatok, soha nem tapasztalt \ lehetőségek állnak. A' KISZ \ hősies és harcos múltjából ta- | nulja meg gyűlölni a mai fia- ■ talság az elnyomást, a szolga- j sorsot és megbecsülni nap- : jaink szabad, boldog életét.

Vigh Károly

•— No, ki vele!

— Jó lennél udvarosnak. A j Csillag, meg a Kedves ma- \ radhatna a kezed alatt. Egy j ekkora tsz portáján, mint aj mienk, mindig akad fuva-'i rozgatni való.

— Oszt’ mikor jelentkez-i

zek? — kérdezte Vida —,í mert hogy én már végeztem: a betakarítással. í

4

— Akár holnap is jöhetsz.: Meghíztak a szerződéses tinók. : Bekocsizunk a városba, szóí-í ni az állatforgalmi vállalat-: nak, hogy átvehetik őket. j

Ennyiben maradtak. Vidaj hoz a érkezvén, vacsora után: igy szólt asszonyához: ':

4

— Vajon mennyibe kerül- j hét egy új ostor?

— Miért érdekel az téged? i

— nézett rá meglepődve fe- \ lesége. j

— Csak azért, mert udvaros j

lettem. Holnap már me-1

gyünk is az elnökkel a vá- \

rosba. Még megszólnak, hogy \

ilyen ócska ostora van egy \

szövetkezeti kocsisnak. í

/

Az asszony szó nélküli nyúlt a bukszáért, Vida pe- j dig kiballagott a szekérhez. ; Kihúzta az ostort a tartóból,} s bevitte a kamrába. ;

Ari Kálmán '

dik oly állhatatosan e szamárfogathoz illő szerszámhoz, Vida lejjebb húzta a kalapját és igy felelt:

— Oka van annak, mint mindennek. Úgy nézd meg ezt az ostort, hogy trénkocsis koromban együtt szolgált velem a fronton. Mikor 44- ben „leléptem”, egyebet nem is hoztam magammal. Csak ezt az ostort. Aki látott, nem szólt hozzám, azt hitte, csak innét jövök, a szomszédból.

A hónap elején azonban fordulat következett be Vida Balázs ostora történetében. Vida éppen az utolsó fuvar cukorrépát szállította ki az állomásra, amikor Hornyuk, a tsz elnöke jött vele szemben, biciklin. Mindketten megálltak, mivel- hogy félig-meddig már együvé tartoztak, Vida ugyanis • a tavasszal, őszi kezdésre, belépett a termelő- szövetkezetbe.

— Gondolkoztál-e már azon. hogy mit csinálsz majd a tíz-ben? — kérdezte Hor- nyák, majd választ sem várva hozzátette: — mert én már igen.

sabb alakzatú ágat bizonyára nem produkált a természet. Ettől eltekintve, az egész fadarab — hasonlatosan a rendes ostornyelekhez — az alsó végétől felfelé a hegyéig, fokozatosan vékonyodott, a közbeeső részei viszont olyan görcsösek voltak, hogy tenyértörés veszedelme nélkül kézben tartani nem lehetett. A nyél egész stílusához méltóképpen igazodott a szíjnak nevezett, kenderből font madzag, amely az ág vékonyabbik végén levő két görcs közé volt hurkolva, s amelyen egyetlen disziil az a jókora csomó szolgált, amit Vida Balázs saját kezűleg kötött a végére abból a célból, hogy a madzag ki ne bomoljon.

Persze, ne gondoljuk, hogy Vida e díszesnek nem nevezhető eszközt kedvenc lovai nógatására valaha is alkalmazta volna. Ott állt az emberemlékezet óta éjjelnappal a szekéren, jobb kéz felöl a tartóba dugva, ekpusz- títhatatlanul. Ha Valaki megkérdezte, miért ragaszkoVIDA MEG AZ OSTORA

Varinak tárgyak, amelyekhez az ember — a mások véleményével nem törődve — olyan makacsul ragaszkodik, hogy az már szinte nevetsé- ; ges. Nos, valahogy így volt a lóhajtó ostorával Vida Ba- \ lázs is, aki egyébként minden I más tekintetben kritikán fe- : lül álló, rendes, dolgozó pa- ; raszt, takaros házzal, csinos \ udvarral, amelybe . méltókép- \ ven illeszkedett bele a Csil- : lagnak és a Kedvesnek neve- \ zett két lova, amihez hasonló t másik két paripa aligha fi- \ cánkolt a falubeli szekerek előtt. S ime, mit tesz isten, t Vida mégsem a gangos lép- \ tü nyalka lovai, hanem az os- : tora által vált nevezetes em- \ bérré faluszerte.

\ De hát milyen ostora volt \ tulajdonképpen Vida Balázs- ! nak? Erről bizony írásban ',f bajos dolog hű képet adni, j mivelhogy azt látni kellene, \ de tekintve, hogy nevezett ló- £ noszogató eszközt nem hor- \ dozhatjuk körül a megyében, megpróbálom leírni ábrázat- ját.

$ Kezdem mindjárt a nyelé- 'f- vei, amelynél kacskaringó-