Pest Megyei Hirlap, 1959. október (3. évfolyam, 230-256. szám)
1959-10-25 / 251. szám
ptsr megyei 'icMirlap 1959. OKTOBER 25. VASÄRNAP A ^ctegéáyi amfiteátrum Már az ősz is búcsúzóban van Zebegénytől. Az utcákat vastagon borítják a lehullott levelek és a megritkult lombok között egyre könnyebben surrannak át az óaranyszínű napsugarak. A ny-.raliók, a kirándulók kavargó, vidám tömege eltűnt, magára maradt a község és most már adódik ideje, hogy a maga belső dolgaival foglalkozzék. Az utcák szélén felhalmozott betonlapok lassanként eltűnnek, járdává sorakoznak a kis házak előtt... —■, Január elsejére befejezzük a járdaépítést, ami a tavasszal elmaradt a kezdődő idény miatt — mondja Krepsz István, Zebegény községi tanácsának fiatal elnöke, amint együtt ülünk dr. Csurgay Mihály járási főorvos barátságos szobájában, hogy »ieg- beszéljük a zebegényl dolgokat. Itt van Szalay Károiyné is, a helyi nőtanács elnöknője, Csurgay doktornő, a háziasszony, a nőtanács egyik legagilisabb tagja, aztán Németh Ferenc iskolaigazgató, a népfront helyi elnöke és Kántor Ferenc, az MSZMP zebe- gényi szervezetének titkára. A fiatal muzsikusokra terelődik a szó, a budapesti I. István gimnázium zenekarának tagjaira, akiket takaros üdülőhöz juttatott a művelődési miniszter és akik ifjúsági zenemúvészlelepet akarnak létesíteni Zebegény- ben. Ráadásul még szabadöreg kőbánya a zebegcnyi Kerekhegy oldalában. Itt épül fel amfiteátrumszeríi szabadtéri színpad téri színpadot is, ahol a nyári szezonban minden vasárnap hangversenyeznének. Mielőtt összeültünk erre az eszmecserére, helyszíni szemlét tartottunk. Először a diákmuzsikusők üdülőjét néztük meg. Szemrevaló, emeletes épület. A fiatal muzsikusok nagy lelkesedéssel láttak neki a munkának, amikor átvették az elhanyagolt házat és gyönyörűen kitatarozták, rendbehozták. Mindenfajta szakiparos kikerült közülük: kőműves, asztalos, szobafestő, lakatos,, sőt aszfaltozó is, hiszen a ház lapos tetejét új bitumen borítással kellett ellátniok. Af. üdülő, amely központja lesz a tervezett művészteNyolcvanezer látogató Mátyás király visegrádi palotájában A visegrádi ásatások során napfényre kerülő emlékek óriási érdeklődést keltettek az ország lakossága körében. Az idén valóságos zarándokjárás színhelye volt Mátyás király hajdani Vára, az érdeklődők tízezrei tekintették meg a föltárt romokat, valamint a romok közül előkerült művészet- történeti jelentőségű régiségeket. A visegrádi múzeum (helyiségeit már zsúfolásig megtöltik a leletek, pedig a kutatók csákánya egyre újabb és újabb anyaggal gyarapítja a gyűjteményt. Az új, értékes anyag elhelyezése már gcndot okoz a kis múzeum vezetőségének és komoly formában foglalkoznak a múzeum kibővítésének gondolatával. Az ásatások az Orszáigos Műemléki Felügyelőség irányításával folynak tovább. A 'Szakemberek között megindult a vita, hogy a föltárt anyag elhelyezésének melyik a megfelelőbb módja, az-e, ha a leleteket a múzeumban helyezik el, vagy pedig az, ha eredeti helyükön hagyják őket, de gondoskodnak állaguk megóvásáról, sőt arról is, hogy minél alkalmasabbá váljanak a korhű hangulat megteremtésére. Idegenforgalmi szempontból nyilvánvalóan ez az utóbbi megoldás a kívánatosabb, mert a régiségek a maguk helyén hagyva, nagyobb és érdekesebb látványosságot jelentenek a látogató számára, mint ha múzeumba kerülnek. Példa erre Mátyás király nemrég föltárt és helyreállított oroszlános kútja, amely ma már Visegrád egyik legvonzóbb látnivalója. A visegrádi múzeum vezetősége most közölte Pest megye Idegenforgalmi Hivatalával a múzeum idegenforgalmára vonatkozó adatokat. Jelentése szerint az év első kilenc hónapjában 79 491 látogató tekintette meg a múzeumot és az ásatások során föltárt romokat, Mátyás király egykori palotájának még romjaiban is impozáns maradványait. Jellemző a forgalom ugrásszerű emelkedésére, hogy míg az év első három hónapjában a látogatók száma alig érte el a havi ötszáz átlagot, májusban már több mint tizenkilencezer érdeklődő nézte meg a föltárt régiségeket és a látogatók száma szeptemberben is meghaladta a tizennégyezret. Az érdeklődés tovább fokozódik és az Idegenforgalmi Hivatal számára most igen komoly feladatot jelent annak a kérdésnek a megoldása, hogy miképpen gondoskodhatna Vi- segrádon a látogatók megfelelő elszállásolásáról. A megoldást természetesen az jelentené, ha alkalmas szálloda épülhetne Mátyás király hajdani városában; lepnek, már most is teljesít kultúrhivatást. Egyik nyitott ablakán át bizonytalan zongorahangok hallatszanak. Megkezdődött a tanítás Zebegény első zeneiskolájában. Az egyik emeleti szobában, nagy zongora előtt hat-hétéves fiúcska ül, mellette zenetanára, egy fiatal szaktanárképzős nő, a nevezetes zenekar tagja. Most vezetgeti kis tanítványát a muzsika világának küszöbe felé. A zongorán kotta, azon titokzatos jelek. A ismerkedés ezekkel a jelekkel folyik. A zongora mellett, anyukája ölében már várakozik a soron következő tanítvány. Még csak ötéves, csak jövőre kerül iskolába, de — ha már itt az alkalom — a zenét már most megkezdi. Megnéztük a tervezett szabadtéri színpad számára kiválasztott helyet is. Elég meredek és elhanyagolt út vezet föl hozzá. — Persze, ezt is rendbe kell majd hozni — mondja Németh Ferenc, amint az aranylombú fák között kapaszkodunk fölfelé. A kiválasztott hely a zebegényi Kerekhegy oldalában van, ami némi kételyeket ébreszt az idegenben a tekintetben, hogy okos volt-e ez a választás? A hely csodálatos szépsége és alkalmassága azután minden kételyt eloszlat. Valamikor kőbánya volt itt, a hegyoldalban. A zebegényi templom építéséhez szükséges köveket termelték ki belőle. így keletkezett az a félkör alakú, meredek, legalább nyolc-tíz emelet magasságú sziklafal, amellyel szemben, pontosan a középen, kisebb szikladomb áll. Az ív szélessége lehet vagy 40 méter, mélysége pedig 30. — Kész amfiteátrum — ámuldozik valaki. — És milyen nagyszerű az akusztikája — lelkendezik Németh Ferenc és felbiztatja a társaságot, hogy kapaszkodjék csak fel a sziklafal tövében felhalmozódott omladékkövek tetejére. Ö lent marad és amikor szuszogva fölérünk, szép, csengő baritonján énekelni kezdi Csokonay egyik Lilla-dalát. Önkéntelenül megtapsoljuk. Nemcsak a nótát, hanem a valóban tökéletes akusztikát is. A kis társaságban most „kiértékeljük” a helyszíni szemle tapasztalatait. — Kész amfiteátrum — ismétli Németh Ferenc —, a sziklafal tövében heverő omladékkövekből könnyűszerrel meg lehet csinálni a körbefutó ülőhelyeket, a kis domb aljában a hangversenydobogót. És kész. Több mint ezc - kényelmes ülőhely lesz benne. Igen ám, de ki csinálja meg? Mert nem lesz egészen gyerekjáték, hiszen talán sok száz köbméter kőanyag megmozdításáról, elrendezéséről van szó. — A diákok vállalkoztak arra, hogy a vakációk alatt társadalmi munkában megcsinálják — jelenti be Németh Ferenc. — Aztán majd belesegítünk mi is, zebegényiek — lelkesedik Csurgayné. — Megszervezzük hozzá a nőtanácsot — mondja Szalay Károiyné. A tanácselnök a község támogatását Ígéri. Kész az elhatározás. Mihelyt lehet, hozzálátnak a végrehajtáshoz. Jól tudják, hogy ezzel a tündéri köriiye- zetben építendő szabadtéri színpaddal még tovább fokozódik Zebegény vonzóereje. Magyar László Bemutafjuk az IL-18-at 75—100 utas, 650 kilométeres sebesség — A repülés nappal és éjszaka egyaránt teljesen biztonságos A magyar sajtó hírül adta, hogy a MALÉV 1960-ban előreláthatólag három IL—18. szovjet óriásgéppel bővíti parkját. Ez a repülőgép — a világhírű Iljusin kollektívájának alkotása — a szovjet repülőgépgyártás egyik új büszkesége. A repülőgépet négy, egyenként 4000 lóerős turbólég- csavaros motor emeli a magasba. 75—100 utas számára van benne hely, de a turista- változat száznál is több utast szállíthat. Az IL—18. óránként 650 kilométeres sebességgel leszállás nélkül több mint 5000 kilométer utat tehet meg úgy, hogy üzemanyagtartályaiban még ezután is egy órára elegendő üzemanyag marad. A hasznos terhelés az üt távolságától függően 14 tonnáig terjedhet. A gép maximális repülősúlya 61 tonna. Az IL—18. repülőgépet a legkorszerűbb műszerekkel szerelték fel. A repülés nappal és éjszaka egyaránt teljesen biztonságos. A gép plusz 60 és mínusz 60 fok lcvegőliőmcrséklet között kitünően működik. A szovjet repülőgép kisebb repülőtereken is leszállhat. A leszálláshoz mindösz- sze 560 méter hosszúságú pálya szükséges, s a gép már 750 méteres pályán is felemel- kedhetik a levegőbe. A repülőgép be’ső berendezése rendkívül korszerű, kényelmes, ülései dönthetők, megfelelő berendezés biztosítja a szükséges mesterséges légáramlást, szellőztetést. Az utasok kényelmét szolgálja a jól felszerelt büfékonyha is. Az IL—18. repülőgépek az idén álltak forgalomba a Szovjetunió belső légijáratain. Több alkalommal használták fel a gépet külföldi utakra is. N. Sz. Hruscsov amerikai útja során a szovjet miniszterelnököt kísérő újságírók ilyen géppel tették meg az utat Moszkvából Washingtonba. A gép útközben csupán Izland egyik repülőterén szállt le*. Cape Canaveral-ban — És mondja, ezredes úr, valóban vissza tudják a 1 földre irányítani? HOVA TUNT 2000 LUXUSAUTÓ? „Nagy keletje van” a luxusautónak világszerte, Angliában pedig különösképpen. Ennek az esztendőnek első felében a londoni rendőrség adatai szerint egyedül az angol fővárosban kétezer luxusautó tűnt el rádiójával, televíziójával egyetemben. És az angol rendőrség, úgy látszik, már nem a régi, mert ezeket a kocsikat azóta sem találta meg. Mmden idők legdrágább könyve Egy párizsi kiadó korunk leghíresebb íróinak és művészeinek közreműködésével a világ eddig legdrágábban előállított könyvét készül kiadni. A könyv korunk kulturális képének dokumentuma lesz. Milyen szép lenne — jegyzi meg egyik bécsi lap —, ha vállalkozna végre egy kiadó arra is, hogy kiadja a világ legolcsóbb könyvét, ugyancsak kiváló alkotók közreműködésével. A KAPUKULCS s akkor jár nekik a kiruccanás. Szórakozott mozdulattal ismét S. Zsuzsi levelét húzza maga elé. Hogy az időt húzza, amíg a választ magában megfogalmazza. A „nem”-et. Mert a szabályok tiltják az ilyesmit. — Az intézet szabályai szerint — kezdi még mindig lehajtott fejjel —, amelyhez alkalmazkodnom illik, a diákotthon ... — Bocsánatot kérek, tanár úr — lendül az asztal fölé Z. Jóska vörös hajú feje —, mi nem lumpolni akarunk, hanem egy családhoz kaptunk meghívást. Az ugye más?! B. Lászlónak vissza kell fojtania a feltörő nevetési. — Más?!... Szórakozás céljából akartok kimaradni? — Igen — válaszol erős hangon R. Ferkó. — Nagyon szeretnénk. Várnak bennünket. t z igazgató örül, hogy az CX utcai zaj ismét felerősödik. Időt nyer. Gondolataiban keresi a nyomós érvet a „nem” igazolására. De nem találja. Csak azt érzi, hogy a fiúk bizalma erős benne. Három esztendeje élesztgeti, táplálja. s most melegszik a lángjánál, a tüzénél. Mert — úgy érzi. tudja — nincs titkuk előtte. Van nevelési elv. szabály és van az élet. A gyakorlati pedagógia. Mindegy, hogyan nevezik Ha nemet mond. s ez a szó merev, holnap már nem jönnek hozzá A fiúk tekintete több mint fürkésző. Hegyes, mint a tőr. Mit gondol az igazgató? Jó lenne behatolni a gondolatokat szülő agysejtek dzsungelé- be. B. László már sejti, miről van szó. Nem térhet ki a válasz elől, amelyet adnia kell, mert a kérdés és a kérés jön. Valóban jön, mégpedig R. Ferkó mélyülő hangján: — Hét órára hívtak bennünket. Itt a levél is .., Előveszi, kibontja, az igazgató elé teszi. — Kedves fiúk! Apu és anyu beleegyezésével meghívlak benneteket a születésnapom alkalmából rendezendő murira. Hét óraikor kezdünk. Zene és tánc lesz. Éjfélig engedélyezve. Ajándék mellőzését kérem. Táncpartnerek a harmadik és a negyedik osztályból. S. Zsuzsanna. — S. bácsi külön is meghívott bennünket — élénkül M. Árpád. — Szeretnénk elmenni — téríti egyenes irányba a tárgyalást R. Ferkó — Tessék elengedni bennünket. A fiú hangja most kérő, só- várgó, gyerekes. A hat szempárt érzi magán B. László. Lehajtja a fejét, mert fél, hogy tekintetéből kiolvassák a bizonytalanságot. Azt, hogy szíve szerint egyből igent mondana. Mert fiatalok, embernyi-embe- rek. Ha nem járnak most iskolába, már önállóan 'keresnek. labdában gyors. És a számtanban is. A töriénelm,et nem szereti — erősödik fel. B. László mosolya a gondolatra. Ö tanítja a történelmet a gimnáziumban. — Tessék, fiiik — szólal meg végre biztatóan, komolyan. — Mondjátok. — Kérésünk van, tanár úr — R. Feri kezdi most is. Hangja nyugodt, az izgalom nem remegteti. Férfinak érzi magát, késznek és egésznek. A lányok szeméből már sokszor olvasta ki, hogy ők is így tartják számon. Talán innen is a biztonsága. Szekér zörög újra a köveken. A becsattogó zaj egy pillanatra megállítja a szatxi- kat. — Szombaton lesz S. Zsuzsi születésnapja. Meghívott bennünket. — Mind a hatunkat — kottyan közbe Z. Jóska. A többiek ránéznek. Elpirul és dacosan viszonozza a pillantást. — Hát nem?! — s még a kezét is széttárja. R. Feri elfordítja a fejét — Igen, tanár úr, mind a hatunkat. B. László komolyan bólint. — Rendben van, menjetek. — Köszönjük, de ... de ... — vesz lélegzetet R. Ferkó. — Este lesz ám! — vág közbe G. Attila és gombnyi orrát magasra emeli. — Hétkor kezdődik. a tárt ablakokon beözön- /j lik az október elejei napfény és a bazaltköves úton zörgő szekerek vasalt kerekeinek zaja. Két óra elmúlt. Vége az ebédnek a diákotthonban. B. László történelemtanár, a negyvenöt gyerek otthonának igazgatója nem hallja a kopogtatást. Arra eszmél, hogy a fehér ajtó kitárul. R. Feri nyitotta ki. Öt látja, a többieknek pedig csak a körvonalait. A szekér zörgése lassan elhal. Int. A fiúk belépnek. Hatan vannak. Mind negyedikesek. Arcuk mosolytalan. Vonásaik merevek a várakozás feszültségétől. B. László a tágas szoba jobboldalára mutat, a hosszúkás asztalra, körötte a nyolc székre. — Foglaljatok helyet! R., Feri köszönetét biccent. A többiekre néz. A pillantását elértik. Ű a vezér, a szószóló. Jól tanul, ügyesen mozog, jóképű, szőke, magas. B. László az asztalfőre ül. A hat látogató két oldalt, hárman-hárman. Szabályos tárgyalás. * z igazgató rámosolyog Z. ri Jóskára. Cingár gyerek, vörös hajú, élénk és szertelen. Inkább hanggal, csúfol- kodó szavakkal, mint testi erejével győz. Aztán G. Attilára villan a tekintete. Kerek fejű, sörtehajú kamasz, olyan cseppnyi orral, amely csak jelzése a szaglószervnek. M. Árpád lustán támasztja hátát a széknek. Kék szemének álmos pillantása csal, Mert röpv\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\w\\\\\\\\\\v kérdezni, kérni. Mennek a maguk feje után, szertelenül, a nem-tői félve, a tilalomfát átugorva. Tekintélye üres lesz, merev forma, amely a háta- mögött gúnynevet sz-ül. Nem akarja, hogy becsapják, hogy lopva, szökve, csalva cselekedjenek. Nem akarja, hogy R. Ferkó csaljon, Z. Jóska gúnyolódjék. M. Árpád lustán legyintsen. Ma itt, holnap kint az életben. Nem, ezt nem. Felemeli a fejét és mosolyog. í— Mindnyájan tudtok táncolni? — Hát... egy kicsit —-. dör- mögi M. Árpád. ' — Azt is gyakorolni kell — fűzi hozzá Z. Jóska és visszaadja az iqazgató mosolyát. Csak R. Ferkó marad komoly. Egyenes, tiszta igent, vagy nemet vár. B. László az íróasztalhoz meny. Kiveszi a kapukulcsot. R. Ferkónak adja át. — A feltétel, hogy pontosan éjfélkor, együtt jöttök haza. Bízom bennetek, fiúk. A kezét nyújtja ... • B. László az ablaknál áll. A szobában sötétség pan. Az utca csendes most. Éjfélkor csendesen kinyílik a kapu. Hat árnyék óvatosan lopakodik be Lérniük zaja sem visszhangzik a folyosókon. Reggel Pali bácsi, a portás jelenti: — R. Ferkótól kaptam ezt a kulcsot, hogy adjam át igazgató elvtársnak. Déry Károly
