Pest Megyei Hirlap, 1959. október (3. évfolyam, 230-256. szám)

1959-10-02 / 231. szám

t'»*!». OKTÓBER 2. PÉNTEK '"'ktfirlap 3 MER ESZ ALMOK? Szabad-e merész álmokat szövögetni a tizenkilenc Örké­nyi kommunista tanácstagnak? Emberek, akiknek a vasmeg­munkálás, a gyerekek tanítása, a tüzelő kiszolgálása, a répa­szedés és az őszi szántás, vagy a ktsz vezetése a napi kenye­ret adó munkájuk, egyre azt forgatják a fejükben, hogy mi az, ami nem jó és mit kell cse­lekedniük, hogy jobb legyen. Nem sopánkodnak azon, hogy mi kellene, hanem harcolnak érte. • Merész álom volt Örkény népe számára a fürdő. Kovács János, a tanács kom­munista csoportjának vezetője erről így beszél: — Régi fájdalom Örkényben, hogy se télen, se nyáron nem volt hol tisztálkodnunk. Mond­ták az emberek, hogy jó len­ne, <ha volna. Pénz nincs, az állam se tud most erre adni. De kell. Forgattuk a fejünk­ben, hogy mit tehetnénk. A fejtörés következménye: a taggyűlés úgy mondot rá igent, hogy először a kommu­nisták nyúltak a zsebükbe. Ki száz forintot, ki kettőt, min­denki annyit tett az asztalra, amennyit ereje megszabott. Aztán felajánlották a munká­jukat, az erejüket is. A tanácsülés egyhangú, cse­lekedetre kész „igen"-jéből 1960 tavaszára fürdője lesz Ör­kénynek. Ez a régi fájdalom tehát már múlófélben van. A vasút felé vezető utat pov- talanítani kell, mert nagy a forgalma. Igen, de miből? Tanácstagok: számoljatok! Belekerül tizenötezer forintba. A községi tanács erejéből eny- nyi nem telik. Sallai Gergely, a Vegyesipari Ktsz elnöke, tanácstag foglalja szavakba: — A ktsz kovácsműhelyénél az is megáll egy szóra, akinek nincs se lova, se szekere. Való­ságos kis „országgyűlés” az, különösen estefelé.:. Szobá­kéiul ilyenkor minden. Tapo­gattam mit szólnának az em­berek" há portálanítanánk azt az útszakaszt. Schulcz Péter — tanácstag ő is —, tekintélyes, tízholdas gazda és igen jóeszű ember. Belekötött, hogy csinál­ják azok, akik abban az utcá­ban laknak. Addig csatáztunk, hogy a végén - beleszóltak a többiek is. Schulcz Péter a ta­nácsülésen már velünk emelte szavazásra a kezét, hogy igen­is, legyen útportalanítás há­romezer tanácsi forintból, a többi meg társadalmi munká­ból, hozzájárulásból kerüljön elő. Az ablakok már tárva nyit­va, szívesen fogadják be a por­mentes, friss levegőt, az őszi napfény hűlő lángjait. — Nem az a szabályos, ha a sültgalambot várjuk, hogy történjék már valami. így kezdi a szót Ambrus Mihály lakatos, a községi pártvezetőség és a tanács tag­ja: — Mindig cselekedni — mondhatnám: verekedni — kell, hogy ami szükséges, az meglegyen. A vas sem lesz kulcsformájú, ha csak ráte­szem a reszelőt. Nyomni kell, huzigálni, erővel, érzéssel. így voltunk a tsz-szervezéssel is. Egy kommunista tanácstag,. egy pártonkívüli, párban el­mentünk a tanácstag gazdák­hoz. Kiss István, Petrányi Jó­zsef, Kollár György azt mond­ták: Örkényben nem volt jó a szövetkezetben. Nem mentek semmire... Igazuk volt. — De már csak volt iga­zuk! — vág közbe Kovács Jó­zsef, a tanácselnökhelyettes. — Még a tavasszal belépett a 16 holdas Gódor Péter, aki tud ía ért is a gazdálkodás­hoz, meg az ifjú Nagy János 8 holddal. Ö képzett agronó- mus. A kommunista tanács­tagok természetesen bemen­tek a közösbe. — Hát így nemcsak rend lett, hanem jövedelem is — biccent Ambrus Mihály. — Tavasszal tizennégy tagja volt a Haladásnak. Most negyven­ötén vannak, illetve negy- venhatan, mert Kiss István már belépett. Kollár Gyuri ma szólt nekem, hogy jön. Az őszön még többen is lesz­nek... A keletivel ^s bizonyta­lansággal küszködő embe­reknek, akik belerögződtek egy. bizonyosfajta Jetbe, ne­héz minden új mozdulat. Ne­héz, mert a mi változó és fej­lődő korunk nem tűri a sta­tisztákat. Mindenkinek sze­repe van: munkája, képes­sége szerint. Mondani, ma­gyarázni, szavakat és érve­ket találni, hogy megértse minden Örkényi lakos: az élet több, mint egyszerű létezés. Az életet pedig az ember formálja. Kovács János így beszél erről: Hatezer lélek él Örkényben. Ennek a fele az iparban dol­gozik. Hajnalban olyan a község, mintha népvándorlás volna. Pestre és a környéki falvakba mennek. — Milyen élet ez?! — faliad ki Sallai Gergely. — Az én két lányom szövőnő. Kőbá­nyán dolgoznak. Hajnali há­romkor kelnek, hat órára ér­nek haza. Tanulni, szórakoz­ni nincs se kedvük, se idejük, így él a falu fiatalságának nagy része..: — Pedig volt üzem, három is — élénkül fel Ambrus Mi­hály. — Szeszgyár, téglagyár, gőzmalom ... Meg egy szö­vőüzem is dolgozott még a háború alatt. Most meg sem­mi!... Pedig a négyezer hol­das határ mellett ipari üzem is kellene Örkénynek! — Különösen olyan, ami lányoknak, asszonyoknak ad­na munkát... veti közbe Ko­vács János. — Napi tizennégy órát nincsenek otthon. Az­tán főzni, mosni, takarítani és még ahol gyerek is van!... Ezen csak az ipartelepítési politika segít. A kongresszusi téziseket elolvasták. Most mondaton­ként tanulják. Messze, előre látni akarják az évtizedeket, az éveket, a nagy egészben. az ország életében. — Azt szeretnénk javasol­ni — formálja a gondolatot szavakba Ambrus Mihály —, hogy az ipartelepítésnél a párt is, a kormány is gon­doljon ránk az ötéves terv­ben. Jó lenne, ha fiatal­jaink itthon találnának mun­kát. Fonó-, szövőüzemet, akár tészta- vagy más gyárat te­gyenek ide, amelyik nincs nyersanyag-helyhez kötve. Helyünk, szorgalmas népünk van hozzá!. . ; Merész álmokat szövöget­nek-e az Örkényi kommunis­ták? A kérdésre tizenöt mun­kás, esztendő tapasztalata és a kongresszusi tézisek felelnek. Déri Károly UJ BELYEG A Magyar Posta a napokban egész sor új bélyeget hozott for­galomba. Nem régen jelentek meg a magyarországi Haydn-ünnepsé- gek, a második szovjet űrrakéta felbocsátása és az .országos bé­lyegnap alkalmából kiadott bé­lyegek. Október 4-én, vasárnap ismét új bélyeget bocsát ki a posta az idei levelezőhét alkal­mából. Az új, 60 filléres, több szín­nyomásos bélyegen két kéz leve­let nyújt át egymásnak. A keze­ket a különböző országok színe­sen nyomott zászlói borítják, jel­képezve az országok békés együtt­élését. Az új bélyeget 2 800 000 példányban adják ki. A kibocsá­tás napján a Budapest 4-es, a 65-ös és a 72-es postahivatal, valamint a miskolci, a debreceni, a szegedi, a pécsi és a soproni 1-es számú postahivatalok alkal­mi bélyegzőt használnak. A levelezőheti bélyeg 1961. ja­nuár 31-ig használható fel postai küldemények bérmentesítésére. rájekoztatő a bortermés bejelentéséről A dabasi csárdánál — Elvinne-e fiam Sáriba? — Azért vagyok itt. — Mennyibe kerül? — Amennyit az óra mutat. — Akkor mehetünk. A bor adóztatása tekintetében változás nincsen. A borforgalmi adót szabályozó rendelkezések változatlanul érvényben vannak. A fennálló rendelkezések — bor­termelőket érintő _ legfontosabb r észeit tájékoztatásul az alábbiak­ban ismertetjük. Minden bortermelő köteles a szüret (szőlőszedés) befejezését követő hat napon belül a ter­mett és szűrt must mennyisé­gét a területileg: illetékes pénz­ügyőri szakaszon erre a célra rendszeresített bejelentőlap adatainak pontos kitöltésével bejelenteni. A saját termésű szőlőn kívül vá­sárolt, vagy bármely címen meg­szerzett szőlőből szűrt mustot szintén be kell jelenteni. Bejelen­tési kötelezettség terheli a szőlő­tulajdonnal nem rendelkező ter­mészetes vagy jogi személyt, ha vásárolt vágy egyéb címen meg­szerzett szőlőből mustot állít elő. A készített törkölybor, továbbá sajáttermésű vagy vásárolt gyü­mölcsből előállított erjesztett gyü­mölcslé is bejelentési kötelezett­ség alá esik. A törkölyön erjesztett borok előállítása hosszabb ideig tart, így a bejelentési határidőt a gaz­dák túllépnék, ha bevárnák en­nek lefejtését, ezért az ilyen esetben nem az előállított bort, hanem a kádakban elhelyezett szőlőcefre mennyiségét kell be­jelentem. Végül bejelentési köte­lezettség alá esik az előző évről megmaradt óborkészlet is. A bejelentés elküldése előtt eladott, elfogyasztott, elaján­dékozott, állami pincegazdaság felé eladott, értékesített mus­tot (bort) szintén be kell je­lenteni. A termésbej elöntés tekinteté­ben bortermelőnek kell tekni- teni a szőlőterülettel rendelkező, érvényes feles vagy haszonbérleti szerződés alapján szőlőterületet munkáló természetes személyt, az állami gazdaságot, a termelőszö­vetkezetet, a termelőszövetkezeti csoporttagot, az állami gazdaság részes munkavállalóját. De terme­lőnek tekintendő az is, aki luga­son termett szőlőből mustot ké­szít. Egy termelő legfeljebb 400 liter törkölybort készíthet, azonban ezen belül sem haladhatja meg a csiger (törkölybor) mennyisége a termett must negyedrészét. Tör­kölybort csak az készíthet, aki­nek két katasztrális holdon aluli szőlőterülete van. A községi tanácsoknál és a pénzügyőri szakaszokon a beje­lentőlap nyomtatvány minden termelő, illetve bejelentésre kötelezett rendelkezésére áll. A megfelelően kitöltött bejelentő- lapot a termelés helyére illetékes pénzügyőri szakaszon kell be­nyújtani. Ez két módon történhet. Vagy személyesen, vagy posta út­ján. Ha valamilyen oknál fogva a hivatalos bejelentőlap nyomtat­vány a községi tanácsnál nem volna, kapható, ebben az esetben postai levelezőlapon, vagy levél­ben is megtehető a bejelentés, ha az a szükséges adatokat (be­jelentő neve, pontos lakhelye, termett must stb. mennyisége, tárolási helye, szüret kezdete és befejezése) tartalmazza. A hiányosan kitöltött termés­bejelentőlapokat a pénzügyőri szakasz nem fogadja el és a továbbiakban úgy kezeli, mint­ha termés bejelentést nem is tettek volna. Készletekben történő szüretelés esetén az egyes részázüreti ered­ményeket az azok megtörténte ti tárt “"következő hét napon ' belül kell jelenteni ktUön-külön be- •j eléritőlapölkőn. Részletekben tör­ténő szüretelés esetén az előzőleg bejelentett mennyiséget a későbbi bejelentésbe felvenni nem kell. Az adókedvezményre vonat­kozó szabályok változatlanok. Az egyénileg dolgozó termelőt egy gazdasági évben 180 liter bor után, 16 éven felüli, Önálló kere­settel nem rendelkező családtag­jait egyenként 50 liter bor után illeti meg az adókedvezmény. Á kedvezményesen elfogyasztható bor mennyisége azonban a 300 litert nem haladhatja meg. A kedvezményes adótétel literenként 80 fillér. A termésbejelentés elmulasztása — ideértve az elő- vagy rész- szüretelési bejelentést is — pénz­ügyi szabálysértés. Hasonló pénz­ügyi szabálysértést követ el az is. aki a szüret befejezését követő hét napon túl teszi meg bejelen­tését. Aki pedig termését részben vagy egészben elrejti, vagy az adózás alól más módon el­vonja, a pénzügyi büntető el­járás megindítása mellett a borforgalmi adó kedvezményét is elveszti. óbornak új borral (musttal) való keverése — akár a készletfelvétel előtt vagy után —, csak az illeté­kes pénzügyőri szakaszhoz tett előzetes bejelentés és a bejelen­tés alapján foganatosított hivata­los ellenőrzés mellett történhet. Részletes felvilágosítást a pénz­ügyőri szakaszok adnak. Pest megyei Pénzügyőri Parancsnokság „A béke a legfőbb szükség és a legnagyobb dicsőség" — döbbent az igazságra Szent Ilona szigetén ama Napoleon, aki százezrek vérét fecsérelte el merőben másfajta dicsősé­gért. Kivész az ifjúság, zokognak Az árvák, özvegyek. Gyönyöre a hatalmasoknak, Háború a neved. A szelíd lelkű Reviczky Gyula zokogott föl, amikor a múlt század végén csírázni kezdtek a dübörögve közeledő világkatasztrófa hírei. De jaj a bűnnek, s jaj azoknak, Akik vérontást létrehoznak! Ady Endre pedig, az „em­ber az embertelenségben“, a világháborús vérözön íergete- góben, szinte eszelősen sikol- totta: E nagy tivornyán Terítve a Föld: lakni tessék, Tombolj Világ, most szabadult el Pokloknak minden pokla rajtad, Ha akartad vagy nem akartad, Hollókkal és kóbor kutyákkal Kész a lakbma... Móra Ferenc esti imádsága így zokogott föl a háborús gyermekszobából: ... azóta meghalt a derű, A kenyerünknek ize keserű, Még a kakas-szós hajnal is setét, Hallgatni félek este a mesét, Álmomban mindig ég a babavár. Századunk első felében két világháború tiporta meg a vi­lágot. Még be sem gyógyul­tak a szörnyű sebek, még föl sem épültek mindenütt a föl­égetett, . szétrombolt városok, faluk, házak és tűzhelyek, még minden idegszálunkban vonaglik a rettegés. De érik bennünk a felismerés is. A háború nem sorstragédia, amelyet gyűlölködő istenek küldenek a védtelen és ki­szolgáltatott emberiségre. A háború gonosztett, amelyet emberek követnek el embe­rek ellen, pénzért, hatalomért. Meg léhet akadályozni... Meg kell akadályozni. Mert élni akarunk! Építeni akarunk! Hruscsov kimondotta a szót... Agyúk, tankok, bom­bavetők helyett traktorokra van szükségünk, hogy fel­szántsuk a megcsúfolt földet és búzát vessünk a baráz­dákba. Utat nyitott az Ember a csillagok felé. Ezt az utat akarjuk megjárni, nem pedig a harcterek vériszapos útjait. Békés jövendőt akarunk örö­kül hagyni mosolygó szemű gyermekeinknek. Békét! A világpolitika firmámén- tumán most ismét föllángolt ez a szó. Bátrabban, határo­zottabban, öntudatosabbám, • mint évezredek óta bármikor. A szovjet terv a mi sza­vunk is volt. a millióké. Mi akarjuk. A leszerelést! .4 békét! ... A nap lassan süllyed a budai hegyek mögé. Sugarai arannyal vonják be a tornyo­kat és a kupolákat, rózsaszir­mokat szórnak a Duna vi­zére és lángra lobbant ják a mozdulatlan fellegeket. A par­ton egy fiatal pár áll mozdu­latlanul. Egymás kezét fogják és szófián áhítattal nézik a felséges színjátékot. Most érkezik el a pillanat, amikor valami csudálatos csönd és nyugalom borul a városra. Mintha egy percre elülne minden lárma, meg­szűnne a nagyváros lihegése, megállnánaík a levegőben a felemelt kalapácsok, mozdu­latlanná merevednének a rit­kuló lombok és tükörré si- mulpa a folyó már gyakran megborzongó háta. . Ez az a pillanat, amelyben szinte megfogható, kitapint­ható testet ölt az emberi gon­dolkodás legfinomabb, legel- vontabb fogalma, az emberi lélek legősibb álma és vá­gya, a Béke. Ilyenkor meg­szelídül a világ arca, tekinte­téből mosolyog a derű, fel­oldódik szorongása, szerte­foszlik aggodalma és mintha levegőjében a biztonságos jö­vendő ígérete muzsikálna. A jövőé, amelyben végre igazán emberré válhat az em­ber, félelmek és rettegések nélkül építheti a maga meg­talált igazi világát, oltárt emelhet benne a szépnek, a jónak, a becsületnek, az igazságnak, az örömnek, mert tudja, hogy egyre magasabbra ívelő útját, terveit, álmait nem kuszálhatja többé össze semmi. — ml. — . A monori járási kiegészítő parancsnokság köszöneté a munkásőrökhöz A magyar néphadsereg mo­nori járási kiegészítő parancs­noksága köszönetét fejezi ki azért a segítségért, amelyet a munkásőr elvtársak nyújtot­tak a sorozási munkához. A sorköteles elvtársak, akik néphadseregünk jövéndőbeli tagjai, nagyon jóleső érzés­sel hallgatták az idősebb munkásőrök harcos múltjá­ról szóló elbeszélést. Ezzel az önként vállalt ne­velőmunkával elősegítették az elvtársak járásunk ifjúságá­nak hazafias nevelését. Az pedig, hogy életük pél­dáján- bemutatták, hogy a múlt társadalmi rendszer mit nyújtott a fiatalságnak, és ma pártunk, kormányunk mi­lyen lehetőségeket biztosít, a sorköteles elvtársak felelős­ségérzetét növelte. Ezzel hozzájárultak az elv­társak, hogy a hadsereg és a munkásőrség kapcsolata még jobban elmélyüljön járásunk­ban. Kozák Sándor szds, kiég. pk. Még mindig előfordul Köztudomású dolog, hogy építkezni csak építési enge­déllyel lehet. Már az újság­ban is többször hírül adtuk, aki nem kér engedélyt — megbüntetik. Mégis akadnak még olyanok, akik nem tart­ják be ezt a rendeletet. Engedély nélkül kezdett építkezni Kongrácz Mihály dánszentmiklósi lakos is. A Ceglédi Járási Tanács mű­szaki csoportja ezért 1000 fo­rintra büntette. Kongrácz Mi­hály fellebbezett, mire a II. fokú hatóság úgy döntött; nem engedélyezi a külterüle­ten megkezdett építkezés to­vább folytatását és elrendelte, hogy a megkezdett alapot, lá­bazatot és felmenő falakat október 31-ig le kell bontani. ; 5 i z uraságot mi, cselédgye- \ zl rekek ritkán láthattuk, í Ha kijött a tanyára, fényes í autóján villámsebesen porzott \ el mellettünk, s mi csafc a $ hátsó ablakban ficánkoló tol- í, las babát pillanthattuk meg. $ Egyszer azonban szemtől £ szembe találkoztam vele. f A választási bárányókat le- f geltettem a görbetói éren, ami- kor autójával megállóit a dü- % löúton és integetett, hogy % hajtsam a falkát arrafelé. % Vendégei is voltak: zöldszem- % üveges kisasszonyok, fehér- $ nadrágos úrfiak kacarásztak £ az autóban gondtalanul. Az £ egyik úrfinak parányi fényké- ^ pezögép lógott a nyakában. | Bodri yidám csaholása mel- ? lett tereltem az autóhoz a fal- | kát, s a szívem a torkomban $ dobogott. Eddig ,ugyanis csak $ az intézővel volt dolgom, de az $ mindig majd elnyelt, úgy $ kiabált velem. Az uraság még az intézőnél is mérgesebb em- 4, bér lehet — gondoltam —, hisz övé a gazdaság és az intézőnek is ő parancsol. — Hogy hívnak, te gyerek? — kérdezte. Bemutatkoztam. •— Fényképezd le, Tónikám — csicseregte az egyik kisasz- szony az úr fi fülébe. — Ugyan kérlek — méltat­lankodott a Tónikának neve­zett, csak nem képzeled, hogy ezekben a rongyokban... még ha rendesebb ruha volna raj­ta... Az úrfi szavai a szívembe hasítottak. Elszontyolodva pil­lantottam végig magamon. Külsőm valóban nem volt va­lami díszes. Lábamon ócska csizmaszárból készült fűzős bocskort viseltem, ingemet, nadrágomat tarka foltok borí­tották, fejemet egy széles kari­májú zsíros kalap fedte, ami­ből kánikula idején a Bodrit szoktam megitatni. — Az őszi vásárban majd veszek neked egy szép cifra­szűrt, meg egy pár fényes csiz­mát, s abban majd lefényképe­zünk — vigaszta.lt meg az ura­ság, $ egy madzaggal mindjárt meg is mérte a lábam hosszát. Sokáig néztem még utánuk, amint elrobogtak és alig vár­tam az estét, hogy elmondhas­sam apáméknalk az uraság ígé­retét. Azon az őszön az én bérem­ből a kisebb testvéreimnek vásároltunk télikabátot, nad­rágot meg sapkát. — Neked ott lesz majd a szűr, meg a csizma — tervez­ték apámék. En ettől kezdve minden éj­jel arról álmodtam, hogy fé­nyes csizmában és cifra szűr­ben lépegetek a falka után, a «wxvwvw\vvvvvvvvwvvvv\\vvwvv\vv\vw\xv> y tanyabeli gyerekek meg csa-$ patostól kísérnek, amerre csak $ megyék. Elmúlt az őszi vásár. A le- $ vegöben hosszú ezüstös csíkok- $ ban ökörnyálak úsztak. Egy $ reggelre meg komor, szürkéi fellegek jelentek meg az égen% és megeredt az eső. A bárányo- % kát mindig az útfélen legel- $ tettem, hogy elsőnek lássam £ meg, amikor az autó kirobog f az ajándékholmikkal. De bt-? zony az ősz is elmúlt, a hó, is $ leesett és az autó nem jött. Az ^ idő egyre hidegebbre fordult $ és a hajnali etetéseknél anyám régi hosszúszárú cipőjében di-tj deregtem a 'kazlak mellett, % meg a hodályban. Már rég el- % felejtettem az uraság ígéretét,% mert egyre csak az járt az J eszemben, hogy bár tavaszi lenne már, mert akkor bizto-? san nem fáznék. Abban az évben kabát és $ csizma nélkül teleltem. í 4 Ari Kálmán 4 Az autó nem jött Békét! Leszerelést!

Next

/
Oldalképek
Tartalom