Pest Megyei Hirlap, 1959. szeptember (3. évfolyam, 204-229. szám)

1959-09-11 / 213. szám

1959. SZEPTEMBER 11. PÉNTEK

MeG&Clrlap

szépítés

Mindenki Gelybó Andrást keresi:

— Andris, nézd már meg, • mennyi vetőmagot kell bevinnem .;.

— Segíts András kiszámítani nekem, mennyi esik

rám:.:

— Szeretném, ha megnéznéd, mennyi marad nekem .;.

— András fiam, mi lesz az én sorsom, hiszen én már nagyon öreg vagyak, semmit nem értek majd velem? .;

És András. Gelybó András, a val'kói tanácselnök higgadtan, nyugodtan felel. Az egyik asszony már harmadszor tért vissza, hogy jól értette-e, amit mondtak neki. Félősen harapta be szája szélét, mert szé- gyellte értetlenségét. De a tanácselnök nem jött ki a sodrából. Még azt sem lehet mondani, hogy türelmet erőltetett gnagára. Nem „hivatalból” udvarias, halk szavú, hanem megfordítva. Minden bizonnyal azért tanácselnök már 1954 óta. azért tiszteli majd’ mindenki a faluban, mert ilyen a természete. Szívesen adja józan paraszti tanácsait és mindent úgy intéz, hogy senki ne károsodjék.

Talán négyszer indult el a tanácsiházáról. mert dolga lett volna az egyik tsz-taggal, de mindig új érkezőbe ütközött. Mégsem mondta egyszer sem:

— Várjanak naeg, mert mennem kell. Vagy jöjjenek később.

Nem mondta. Visszafordult az ajtóból és újból és újból meghallgatott mindenkit.; i

S ha valaha igen. most még inkább szükség van a jó szóra. Kell a világos, baráti beszéd mindenkinek; Hogyan is lehetne türelmetlenkedni a sok-sok kérdés, kételkedés hallatán? Aki érti a falut, kivált maga is parasztember, étérzi. milyen nehezek ezek a napok; Hiába tudják az emberek, hogy a közösben jobb lesz, hiába bíznak a holnapban — a változástól, az újtól félnek: hátha csalódnak, hátha valami közbejön, hátha .:. hátha;. s

Igaz, a tavasszal lett Valkó termelőszövetkezeti község, az elhatározáson már régen túl van a falu. Mégis, most is folyik a szervezés. Szerveznek a közös őszi munkára, a szántás-vetésre, a vetőmag-be- hordásra, a lovak összehozására . ; :

A tavasszal aláírt papír még csak az első lépés volt. Igazában most szakadnak el a dolgozó parasztok az „egyénitől” és kicsit még bizonytalanul, olykor még bizalmatlanul is. váltanak át az új vágányra. Talán lehetett volna Valkón is könnyebb, hiszen ha egész nyáron törődtek volna, beszélgettek volna a parasztsággal, együtt tervezgettek volna a falu lakóival. most már sok minden egyszerűbb lenne. De a tavaszi jó hangulatot egy időre lelohasztotta a hallgatás, az, hogy a nyári nagy munkák miatt még a felsőbb szervek is úgy hitték: ráérünk még a terveztetéssel, a közös összehozásával.

Természetesen ez a hiba részben már a múlté. Hiszen ha> az akarat megvan hozzá — és itt megvan — minden hibát ki lehet javítani. A tanácselnök, a párttitkár, a tsz-vezetőség szavainak érveinek hatására még a vona- kodók közül is sokan bevitték a közösbe a vetőmagszükségletet. Aki pedig még hátra van. az is tervezi, hogy egy-két nap múlva letudja a gondját. Megkezdték a lovak állatorvosi vizsgálatát, a jár- latlevelek lepecsételését. Október elsejére összehozzák a lovakat;

E hét első napján megkezdték az első közös szántást. Hétfőn Pintér Gy. Mihály, H. Szabó Mihály, Gelybó András (a tanácselnök nagybátyja). ifj. Juhász József, Tóth Cseri János. Tóth István. Pintér András. Pintér István szántottak. A hét közepén már harminc fogattal mennek a határba. Amikor a 320 mázsa műtrágya megérkezett a városból, még

nem a tsz-tagok hordták be. Nem vállalkoztak rá. De azóta a 300 mázsa árpát. 90 mázsa rozsot és a most érkezett búzát már a tsz-tagok szállították a közösbe.

így lesz a száz férőhelyes istálló építésénél is. Igaz, még csak a kút fúrásánál tartanak

— eddig elég sikertelenül, mert vizet még nyolcvan méterre sem találtak —, de elhatározták, inkább hordják az építkezéshez szükséges vizet, semhogy tovább halasztódjon az építkezés megkezdése.

Tegnap még a kisparcellán arattak, csépeltek, ma már azon gondolkodnak, hogyan teremtsék meg a jövedelmező holnapot. Nemcsak a tanácselnök, Zséli János párttitkár, id. Juhász József tsz-elnök gondja ez. Otthon, a vendéglőben és mindenütt ezen töri a fejét valamennyi termelőszövetkezeti gazda. Valahogy úgy, ahogy Pintér István mondja, aki négy, apja nyolc, testvére tizennégy holdjával ment a közösbe.

— Aranybánya ez a falu. Tudták ezt báró Sósbergerék is, hát hogyne tudnánk mi, akik évtizedek óta műveljük a földet. Jó lesz az Uj Élet tagjainak, csak az a fontos, hogy szakszerűen gazdálkodjunk. Á mi földünkön többnek kell teremni, mint akármelyik más nyugati országiban. Csak érteni kell, nehogy feleslegesen kifosszuk a földet. Trágyázni, trágyázni — ez a minden .:.

Vagyis, ha Pintér István szavai mögött keressük a mélyebb gondolatokat, megérthetjük, megláthatjuk, hogyan

bontakozik már képzeletükben az új iránti szeretet, tisztelet, féltés...

A község vezetői azonban

óvatosságra intenek:

— Biztató a kezdet, de vigyázzunk, nehogy úgy szépítsük, nehogy úgy lássuk,

ahogy mi már szeretnénk látni. Sok gond, nehézség keresztezi naponta az új fejlődését. Nem szabad hallgatni róluk. Mert ha hallgatunk, akkor nem is küzdünk ellenük — mondják.

A szövetkezet tagjainak

például kétharmad része asz- szony, s a vezetésben mindösz- sze egy nő van, az is az ellenőrzési bizottságban. A vezetőséget amúgy is ki kell egészíteni, mert még hiányos. Nincsen még megfelelő helye sem a vetőmagnak, sem a műtrágyának. Nincs meg minden egyes emberre a munkabeosztás és ez is szüli a bizonytalanságot. A Gödöllői Gépállomás is elég gyenge munkát végzett. Az egyik traktorosról

— Vér Ferencről — az egész falu úgy beszél: le a kalappal előtte. De dolgozott ott másik traktoros is, aki a puhára ugarolt földet gumikerekű traktorjával úgy lehengerelte.

hogy alig lehet szántani. És bizony az ilyesmit a paraszt- ember nehezen bocsátja meg. Nemcsak a terméshozam, hanem a föld pusztítása, tönkre- tevése miatt. Nincs annál nagyobb bűn, mint ártani a termőföldnek!

Lehetne még hibát keresni és aki keres — véli a közmondás —, az talál is. De hadd válaszoljuk mi még a helyi vezetőknek is a következőt: Azt mondották, azon dolgoznak most, hogy a falu negyven öregjének sorsáról döntsenek. Mindannyian úgy akarják: nem hagyják magukra őket. Olyan tervezetet készítenek a közgyűlés elé, hogy minden öregnek megadják a háztáji földet (a tehetetlenekét a tsz- tagok művelik meg), a közösbe adott földjük után megadják a tisztességes földjáradékot és a szociális segélyből is juttatnak nekik. TÍgyszóval: egy ember sem lesz a községben, aki magára maradna.

És szerintünk, ahol az öre_ gekről ilyen tisztelettel, szeretettel gondoskodnak, nincs oka a munkabíró, tehetséges embereknek kételkedni a holnapban. Ahol nem kell félni Szekeres Andrásnénak, Gugó Mihálynak, id. Mészáros Jánosnak és a többi, idős munkában, tisztességben megöregedett embernek — biztató a vaikói Uj Élet Termelőszövetkezet holnapja valamennyi szövetkezeti tag számára. Kivált, ha valamennyien teljes szívükkel, erejükkel részt vesznek a kezdeti akadályok legyűrésében, s nemcsak a vezetőktől várják a jó szót, biztatást.

Sági Ágnes

Ma Oroszlányban sorsolják a lottót

Ezen a héten isimét vidéken rendezi meg a lottósorsolást a Sportfogadási és Lottó Igazgatóság. A lottó 37. játékheti nyerőszámait szeptember 11-én, pénteken délelőtt tíz órai kezdettel Oroszlányban, a bányász tanuló-otthonban, sorsolják.

Jelentkezett az egyik lottólakás nyertese

A legutóbbi lottó jutalom- sorsoláson két — kétszotoa- hallos, összkomfortos — öröklakást sorsoltak ki az Üllői úton épülő lottó-házban. A legújabb lottólakás-tulajdono- soik közül az egyik már jelentkezett: Bagi János, a Nógrádi Szénbányászati Tröszt villamosmozdony vezetője. Rendszeresen két szelvénnyel játszik: egyiket a felesége tölti ki, a másikat ő. Az öröklakást eladja, s annak árából házat vásárolnak.

Számba veszik a gödöllői és az aszódi járás műemlékeit

A közelmúltban megalakult

az Országos Műemlékvédelmi Felügyelőség gödöllői és aszódi járási egyesített albizottsága. Az albizottság lg tagja — szakágak szerint csoportosulva — számba veszi a két járásban fellelhető műemlékeket és műemlékjellegű épületeket. Az albizottság tagjai ennek érdekében a közeljö- ! vőben végiglátogatják a két i járás községeit, első lépéseként a pótolhatatlan értékű 1 műemlékek megóvásának.

Mégis van pénz a pomázi mozi építésére

Megírtuk, hogy Párnáz szélesvásznú mozi építését tervezi és erre a célra 500 ezer forint hitéi folyósítását kérte az OTP-től. A takarékpénztár azonban, mert véleménye szerint ekkora kölcsön visszafizetése öt évig lehetetlenné tenne minden más községfejlesztési beruházást, sokallta ezt az összeget és felhívta a községi tanács végrehajtó bizottságát. szállítsa le hitel-» igényét. A tanács utóbb már csak 350 ezer forint kölcsönt

kért, mert időközben sikerült megállapodnia a MOKÉP-pel, amely az építkezési költségnek egy részét, 150 ezer forintot, magára vállalta. Az OTP ezek után teljesítette Po- máz hiteligénylését és a 350 ezer forintot már a községi tanács rendelkezésére is bocsátotta;

így azután a moziépítkezés elől elhárult minden akadály és az építkezési munkálatokat a legrövidebb időn belül meg is kezdik.

Vízügyi építésvezetőséget elltek fel Dabason

A Középdunavölgyi Vízügyi Igazgatóság a ráckevei szakaszmérnökséghez tartozó építésvezetőség részére két épület emelésével otthont biztosít Dabason. Ennek az építésvezetőségnek feladata lesz a Dabas környéki csatornarendszerek karbantartása és a környék egyéb vízügyi építési problémáinak megoldása. A most épülő házak egyikében az építésvezető két szoba, összkomfortos lakásán kívül a megfelelő iroda- helyiségeket helyezik el, míg a másikba korszerű munkás- szállás és megfelelő mellék- helyiségek mellett a belvíz- védelmi anyagraktár, valamint más raktárhelyiségek kerülnek.

Ahonnan Pest negye patikái a gyógyszert kapják

A Pest megyei Tanács Gyógyszertári Központja meOf alakulása óta rendkívül nehéz körülmények között dolgozott. Hivatalai, laboratóriumai, műhelyei, raktárai csak egymástól távol levő helyiségekben voltak elhelyezhetők, ami megnehezítette a munkát. Éppen ezért már 1953-ban elhatározták, hogy Budapesten megfelelő épületet emelnek és a szükségmegoldásnak így végetvetnek. Az épület a XíV* Uzsoki u. 36 a szám alatt megépült. A gyógyszertári központ hivatala és raktára még a tavasszal beköltözött. Belső berendezése azonban részben még mindig nem kész. Ha az is elkészül. Pest megyéé lesz nemcsak az ország, de egész Európa legmodernebb gyógyszertári központja.

A hatalmas raktárépületben óriási értékű és mennyiségű gyógyszert tárolnak. Második emeletére kerülnek a laboratóriumok, amelyek gépi felszerelése az év végére készül el.

Előkészítik a napi szállítást a készáru-raktárban. Csaknem valamennyi gyógyszertár naponta rendel és kan mindenféle gyógyszert

(Gábor Viktor íelv.I

GÖDÖLLŐI „FURCSASÁGOK“

A napokban részletes beszámolót írtam arról a törekvésről, amelyet Gödöllő kezdett — nem is most, hanem már hosszú évekkel ezelőtt a városi rang elnyeréséért. Azt akartam érzékeltetni, hogy ez a gondolat mennyire egybefogja Gödöllő egész népét, és milyen figyelemre méltó, méltánylást érdemlő elhatározásra sarkallja: a gödöllői cél az, hogy a község lakosságának saját erejéből kell megteremtenie a városi „rang” előfeltételeit, gondoskodnia kell a falusias momentumok felszámolásáról, a poros, hepehupás utcák burkolatának rendezéséről. a csatornázásról. a vízvezetékről. Gödöllő ugyanis szemmel tartja azt a magasabb célt is. hogy az államra, amikor majd városi rangra emeli ezt a gyorsan fejlődő

„egyetemi kozség"-et,

minél kisebb teher háruljon.

Beszámolómhoz a helyszínen gyűjtöttem adatokat, és iártomban-keltemben összeakadtam néhány „furcsasággal” is, amely szintén a

szélesebb körű nyilvánosságra kívánkozik.

A természetvédelmi területté nyilvánított, gyönyörű Erzsébet park rendbehozásának nyomai már észlelhetők. A liget egy része már olyan szép, hogy méltán megirigyelhetné az ország bármelyik városa. Ennek a rendezett résznek a végében azonban egy szobor-alapzat fehér terméskövei éktelenkednek. A szobrot rég ledöntötték róla és az eléggé megrongált állapotban a községi tanácshúz raktárába került. Igaz: Erzsébet királynét ábrázolja, Ferenc József császár és király szomorú sorsú feleségét, aki a köztudat szerint magyarfaló férjével szemben őszinte barátja volt a magyar népnek, a maga módján szerette is ezt az országot. A bronzszobor azonban mégsem ezért érdemelt volna nagyobb kíméletet, hanem azért, mert igen nagy a művészi értéke. lévén Róna József legszebb alkotása. Amikor néhány évvel ezelőtt Pátzay Pál, a modern magyar szobrászat egyik legkiválóbb képviselője megpillantotta a gödöllői tanácsháza raktárában

— így mesélik Gödöllőn —, mély megrendülésében megcsókolta a szobrot; így akart elégtételt adni — alkotójának, ügy hírlik, hogy a község tanácsa újabban foglalkozik a szobor rendbehozásának gondolatával. A nagy művészi értéket meg szeretné menteni Gödöllő számára.

Az Erzsébet park szélén

más „furcsaságot” is talál a vándor: a Grassalkovich kastéllyal egykorú és ugyancsak műemlékké nyilvánított gyönyörű Kálvária omladozó romjait. Tetejében csonkán állnak a feltűnően szép szobrok. Alapzatának egyik oldala beomlott, márványlépcsői meglazultak, falának mély repedéseiből egész vastag törzsű fák nőttek ki és gyökereikkel egyre tágítják ezeket a repedéseket. A Kálvária alapzatában hatalmas ciszterna van, amely ma is fontos szerepet tölt be Gödöllő vízellátásában.

— Ha nem történik valami

— mondják a szakértők —, a most következő télen föltétlenül összedűl a Kálvária, pedig az értékesebb magyar

műemlékek kimutatásában is szerepel.

Ezért is kár lenne. Nagy kár. De azért nincs semmi jele annak, hogy közeljövőben történne valami megmentéséért ;

Gödöllő a közeljövőben állítólag új,

korszerű vasútállomást

kap, mert jelenlegi állomása — szerényen szólva — szégyenletes. Sehogyan sem illik a vonzó környezetbe. A jogosan halálra ítélt régi állomás szomszédságában egy ta- karosabb különálló épület van, ez is elég megviselt állapotban. Ferenc Józsefnek építtette annak idején igen nagy költséggel a hajbókoló lojalitás, hogy — ha olykorolykor néhány napot a gödöllői kastélyban tölt, saját külön várótermében várhassa meg különvonatát. Évek óta az árammérőgyár raktár céljaira használja a királyi várótermet. Mist az a terv vetődik föl, hogy modem étteremmé alakítják át és az idegenforgalom szolgálatába állítják. A gondolat szerencsés, mert akár hiszi a nyájas olvasó, akár nem, Gödöllőn, fővárosunk lakosságának ezen a kedvelt kiránduló- és üdülőhelyén egyetlen méltó étterein sincs. A község a

Váci Vendéglátóipari Vállalat „hitbizományához” tartozik* de ez csak papírforma; A „hűbérúr” nagyon mostohán bánik ezzel a tartománnyal.

Ez különben kiderül a község egyetlen eszpresszójában is. Szegényes berendezés, kopott falak, piszkos padló, szegényes világítás, vedlett bútorok riogatják el innen a betévedő vendéget. A szimplát körül

csorba pohárban

szervírozzák; Amikor a vendég megvérzett szájával érdeklődni bátorkodik, a következő kedvetlen, de fölöttébb meglepő választ kapja:

— Összevissza tíz szimplához való poharunk van és tí2 duplához való. Hiába kérünk többet, Vác nem ad. Máir sok vendég írt panaszos levelet a váci vendéglátónak, de hiába ;„ Pedig a kávé elég jó volt a kicsorbult pohárban. Ezt vérző szájjal is kénytelenek voltunk elismerni.

Az igazság kedvéért el kell ismernem azt is, hogy ami« lyen visszataszító ez a vendégűző intézmény, olyan szép az egyetemi városrész üzletházában működő eszpresszó^ amelynek széles ablakain át a hatalmas park virágpom- páia mosolyog a megengesztelt vándorra.

Magyar László