Pest Megyei Hirlap, 1959. szeptember (3. évfolyam, 204-229. szám)

1959-09-10 / 212. szám

U L O N K I UT. ÉVFOLYAM, 37. SZÁM 1959. SZEPTEMBER 10. CSÜTÖRTÖK Húsz százalékos túlteljesítés a nagykőrösi Tejüzemben a kongresszusi verseny során Keveset hallunk arról a tej­üzemről, amely az 1930-as évek óta hozzátartozik váro­sunk életéhez. Az 1949 óta ál­lamosított üzem 1952-ben az „Élüzem” kitüntetést is meg­kapta. — Hol áll most az üzem ver­seny szempontjából? — kérde­zem Klíngl József igazgatót. — Az ország megyei tejüze­mi vállalatai között már har­madszor elértük a második he­lyezést. Ez nem megvetendő eredmény, de természetesen folyik a harc az elsőség meg­szerzéséért. — Mekkora forgalmat bo­nyolít le az üzem? — Kőrösön kívül 15 község tartozik hozzánk. A napi tej­begyűjtés 220—230 hektoliter. Ebből Pestre naponta 100—150 hektoliter tejet szállítunk, he­lyi fogyasztásra pedig 10—13 hektoliter kerül. — Milyen termékek kerül­nek még ki az üzemből? — Havonta 450—500 mázsa vajat készítünk, amelynek egy része 10 dekás csomagolásban belföldi fogyasztásra megy, de 50 kilós hordókban exportá­lunk is. Csökkentett zsírtartal­mú tejből készítjük a félzsí­ros túrót, amellyel ellátjuk Pest, Cegléd és Kecskemét szükségletét. — Kik szállítják a tej leg­nagyobb részét? — Nagykőrösről egyelőre még az egyéni gazdák szállíta­nak be többet, de minőségileg a Szabadság és a Dózsa tsz szállítmánya a legértékesebb. — Hogyan állnak a párt­kongresszusi versenyben? — A megengedett norma­veszteségen belül anyagmeg­takarítást határoztunk el, amelynek értéke az év végéig 120 000 forint. Ennek negyed­évi teljesítését 20 százalékban túlhaladtuk. Az export tervet havonta 5—10 százalékban túl­teljesítjük. — Hányán dolgoznak a te­lepen? — 46 benti dolgozó mellett 31 alkalmazott működik a fel­vásárlásnál. Ezek között ki­emelkedik Szrapkó József tú­róüzemi dolgozó, aki szakkép­zettség nélkül, egyéni tudatos munka révén igen nagy szak­értelemmel dolgozik, Barta Er­zsiké pedig a vaj adagoló ki­váló, megbízható, ügyes mun­kása már öt év óta. , — Fejlődési kilátásaik? — A következő hetekben szerelünk be egy nagy telje­sítő képességű pasztőröző gépet, amely 99 százalékosan elvégzi a csírátlanítást. Városunknak csak ilyen tejet adunk fo­gyasztásra. A tejföl kétdecis poharakban rövidesen nálunk is forgalomba kerül. 100 000 éorintos költséggel pedig szol­gálati lakás épül az üzem terü­letén. S végezetül a termelők­től is hadd kérjünk valamit: a tej tiszta kezelésére fordít­sanak még nagyobb gondot, hogy minden szállítási kötele­zettségünkét teljesíthessük. Mezősiné SZABADTÉRI SZÍNPAD ÉS KERTMOZI Mind a kettő van Kőrösön, s áldásaikból mégis olyan keveset részesülhettünk az idén. S már vége a nyárnak! Mindkettő elég szép pénzbe, sok munkába került, mégsem használták ki, csak dísznek vannak. Nézzük meg először a sza­badtéri színpadolt. Ügyszólván társadalmi munkával jött létre. A nyár folyamán ösz- szesen négy alkalommal tar­tottak ott előadást. Az elő­adásokra sem készítették elő megfelelően. Augusztus 20-ra a DÁV felszerelte a fényszó­rókat, de a villanykörtékről megfeledkezett. Meg is kel­lett rövidíteni az előadást. A divatbemutatóra nem tö­rölték le a padokat. „Egy szabadtéri előadás 35 forin­tomba került — írja Bűz Er­zsébet levelezőnk. — öt fo­rint a jegy, 30 a ruha tisztí­tás/’ A kultúrotthon' illetéke­sei is ezt mondják: hogyan rendezzünk előadást, amikor függöny nincs (legalább egy fél függöny, amit már ígért a tanács), s a szereplőik lába majd kitörik, olyan korhadt a színpad deszkája? Ez bizony mind igaz, de talán a kultúrotthonnak job­ban kellett volna szorgal­maznia, hogy a szabadtéri színpad üzemképes legyen. Mindenesetre reméljük, hogy a jövő nyáron, vasárnapon­ként láthatunk majd valami jó rendezvényt — tiszta pa­dokon! A másik: a kertmozi. Több mint 40 000 forintot költött rá a Moziüzemi Vállalat. Három napig működött. — Objektív akadály? — érdeklődtünk csipkelődve Su­lyok Sándortól, a mozi veze­tőjétől. — Nem. objektívünk van — megy bele a tréfába. — A hang a rossz. — Tapasztaltuk. Mi az oka? — Egyrészt a Filmtechnikai Vállalat. A nyári gépház fel­szerelését nem oldotta meg jól. A ktsz két hónappal ez­előtt végezte el a munkálato­kat. Azután derült ki, hogy műszaki beavatkozásra van szükség ahhoz, hogy használ­hassuk is. Most már üzem­képes, a vállalat elvégezte a szükséges munkálatokat. Mindenesetre vigasztaló, hogy előreláthatólag semmi akadálya annak, hogy jövőre a szabadlevegőn élvezzünk végig egy-egy jó filmet. A gazda szeme hizlalja a jószágot. Lehet, hogy ettől göm- bölyödnek szépen a kocséri Űj Élet Tsz szerződéses hízói? A gondos ápolásnak feltétlenül része van benne, de nem hiányzik a „ropogtatnivaló” sem! A közeli napokban 30 hízót adnak le a vállalatnak, s ezzel együtt ebben az évben több mint 100 darabot hizlaltak már Hétvégi pihenés Nagykőrösön — vízparton! Kedves meghívót kapta1 dolgozóink a Községgazdálko dási Vállalat strandfürdő iize métái, augusztus 29-én rende zett baráti táncos összejövetel­re, a következő zárórésszel: „Kérjük önöket, hogy a fen­ti rendezvényre dolgozóik fi­gyelmét hívják fel, hogy a hét végét kellemesen, vízparton tölthessék.. Figyelmüket ezúttal köszön­jük, de a meghívást mégsem tudjuk megjegyzés nélkül hagyni, mert önkéntelenül is eszünkbe jut az iskolában ta­nult tétel az arányokra vo­natkozóan, aminek változata szerint: „A strandfürdő medencéje úgy aránylik a vízparthoz, va­lamint egy teknő víz aránylik a strandhoz!” Z. L. Óvjuk, gondozzuk, szeressük a kis gömbakácokat! Az akácfa nagyon igénytelen növény. (Tudjuk, hogy az Alföld homokját részben szőlővel, rész­ben akácfával kötötték meg.) De azért annyira mégsem igénytelen, mint a szaharai tevék, amelyek a bendőjükben felhalmozott víz­mennyiséggel — tudvalevőleg — több hétig is kibírják ivás nél­kül. Ne hagyjuk hát szomjan veszni újonnan telepített gömb­akácainkat! A kis fácskák több­szörösen meghálálják majd ne­künk. Kétszer annyi valuta a MÉK munkája nyomán Állami gazdaságaink és ter­melőszövetkezeteink ebben az évben már nemcsak a meny- nyiség növelésére törekedtek, hanem nagy gondot fordítot­tak a kiváló minőségű áruter­melésire is. A MÉK nagykőrösi kiren­deltsége figyelemmel kísérte ezt a törekvést, és igyekezett odahatni, hogy az állami és szövetkezeti gazdaságok, s az egyénileg termelők is, megfe­lelően osztályozva és a lehe­tőségek szerint exportszállí­tásra alkalmasan hozzák a gyümölcs- és zöldségátvevő helyekre terményeiket. Az eredmény a számok tük­rében a legbeszédesebb. E célból vessük össze a tavalyi és ez évi legforgalmasabb hó­nap adatait: 1958. 1959. augusz- augusz­tus tus Kékszilva 5150 q 12 431 q Görögdinnye 513C „ 11154 Paradicsom 6185 11544 Zöldpaprika 1325 „ 2 200 Uborka 210 .. 326 Összesen 18 000 q 37 655 q A számok végösszege jelen­tős eltérést mutat, s ez a gondos termelés mellett ter­mészetesen a jobb termésnek is köszönhető. Egy azónban bizonyos: figyelemreméltó do­log, hogy a MÉK nagykőrösi kirendeltsége több mint két­szer annyi valutát tudott biz­tosítani államunknak, mint az elmúlt évben. A MOSOGEP * mikor a Szabadság Tsz nő­ál tanácsa kifundálta, hogy a házi munka megkönnyítésére mosógépet kellene venni, akadt jónéhány asszony, aki nem túlságosan lelkesedett ezért a masináért. Persze, er­ről nem szóltak, mert hát: „Ne szólj szám, nem fáj fe­jem” — de megvolt a kü­lön véleményük. A kezdeményezők azonban nem teketóriáztak sokáig. Anyagiakkal ebben a szövet­kezet vezetősége szívesen a segítségükre volt. Megvették a 2400 forintos mosógépet, két asszony — ideiglenes megol­dásként — kölcsönadta a teknőjét és készen lett a mo­sókonyha. Nyomban fel is „szentelték”. Az asszonyok egymást váltva nekiláttak a mosásnak. Akiknek korábban külön véleményük volt, eljöt­tek kíváncsiskodni, s bizal­matlanságuk szemlátomást eloszlott. Sober Józsi bácsi éppen ko­csival ment el Illésék tanyá­ja mellett — ahol a mosoda létesült —, amikor lllésné odakiáltotta: — Sóber bácsi, van már mo­sógép, lőhet mosni! Mondja meg a feleségének, gyűjjön eV. — A’ bizony nem gyün! — kiáltott vissza. másnap mégis Körülnézett, kí­váncsiskodott. Utána neki­bátorodott Sóber néni is, ki­próbálta a masinát. S ha hi­szik, ha nem, azóta nem tud kézzel mosni! Bényei néni először próbára tette a gépet: a mosogató ru­L eányuk eljött. havai jól körültörülgette a tűzhely szélét (jutott rá a kor­mosából is!), majd elküldte Jóska nevű unokájával. — Ha ezt kimossa az a gép, akkor elhiszem, hogy tud mos­ni! Ennek a mosogatórongynak bizony alapos munka kellett, lllésné, aki a mosókonyha „gondnoka”, háromszor is a gépbe tette. A mosásban so­ron következő asszonyka még negyedszer is kimosta, de amikor Bényei néni vissza­kapta, nem ismert rá. Elis­merően bólintott, s csak eny- nyit mondott: — Tán még tejesruha korá­ban sem volt ilyen! Mondani sem kell, azóta ő is a gépkedvelők lelkes tábo­rába tartozik. Soroljam-e még a bizalmat­lan kezdet példáit? Egyet el­mondok még. Maksa Ilonka — aki a tsz egyik könyvelője — az elsők között igyekezett kitapasz­talni a gépesített mosást, összeszedte az egész csalid szennyesét. Édesanyja azon­ban észrevette és ráparan­csolt: — Csak a magadét vigyed, a többit hagyd itt! Ilonka szó nélkül engedel­meskedett. Amikor a kimo­sott ruhát hazavitte, a te- regetésben segített Maksáné is, de nem szólt semmit. A gép munkájával azonban elége­dett volt, az bizonyos. Más­nap ugyanis megkérdezte leányától, hogy miért nem vitte el kimosni az összes szennyest? P—n. OLVASÓINKHOZ! Napilap lesz a Nagykőrösi Híradó Régi hagyományokra, tekint vissza a Nagykőrösi Híradó. Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy az alig két évvel ezelőtt újra megindított újság példányszáma azóta megkét­szereződött. A rövid idő alatt a város lakossága megszerette és saját újságjának tekinti a lapot. A nagy érdeklődés az igény, a rendszeres ' tájékoztatás iránt indokolttá teszi, hogy 1959. október 1-től naponta jelen­jék meg a Nagykőrösi Híradó, változatlanul a Pest megyei Hírlap különkiadásaként. Ezzel elérjük, hogy a városi esemé­nyekről, hírekről és sporteseményekről gyorsan és rendszere­sen tudjuk tájékoztatni olvasóinkat. Lehetővé tesszük, hogy olvasóink a nagykőrösi napilapot — a Pest megyei Hírlappal együtt — folyamatosan kézhez kaphassák, mint előfizetők, lakásukra kézbesítve. Ezért kér­jük olvasóinkat, hogy az alábbi megrendelőlapot vágják ki és kitöltve adják át a helyi postaihivatal hírlaposztályának vagy a kézbesítőnek, legkésőbb szeptember 20-ig. Az előfize­tési díjat (egy hónapra 11 forint) a lapot szállító kézbesítőnek kell kifizetni. MEGRENDELŐLAP Megrendelem 1959. év október 1-től a Nagykőrösi Híradó című lapot. Név: Város: Utca, házszám: Tanya, major: _ Kelt: 1959. hó nap. Havi 11 forintos előfizetési díjat a postai kézbesí­tőnek befizetem. megrendelő aláírása ponta ellenőrzi a kis lakók egészségét. Véleménye sze­rint a téli időben nehezen oldható meg a beteg gyermek bölcsődei gondozása. Ezért égetően fontos volna felsza-; badítani azt a három helyi- ; séget, amelyek az épület hát-: só részében vannak és raktár; céljára használják. Ott tud-; nának betegszobát és szárító: helyiséget biztosítani még az \ átmeneti időben is. A gyér- \ méhek érdekében ésszerűnek \ látszanék még, hogy ezt a te-\ rületi bölcsődét a konzervgyár \ dolgozói is használhassák, fő- \ képpen a szomszédságban la-; kő kisgyermekek részére. ; Mii lehet leszűrni őrjára-; tunk nyomán? A városi bölcsőde jelenle- > gi elhelyezése csak szükség- \ megoldás. A beosztott dolgo- \ zók mindent megtesznek a \ gyermekek érdekében. (Ez ab- > ban is tükröződik. hogy a \ hely 120 százalékban van! kihasználva.) A megyének S meg kell tartania ígéretét és j egy év múlva vissza kell! költöztetni a gyermekeket iga- ! zi otthonukba, a Rákóczi ut- < cat bölcsődébe. Azonban —! ilyen körülmények között —! a városnak sem lehet tétle-! nül néznie a helyzetet. A rak- ! tárt adták át a bölcsőde ré- $ “zérp mert ezzel is seeV^rii • tudnak a szükségállapot ia- vitásán. •' Őrjáratunk a városi bölcsőde körül volt a szükségállapot felszá­molása. Írásos ígéretet adott a megye arról, hogy a Szilá­gyi utcában saját céljaira jö­vőre tovább építkezik és 1960 őszén kiüríti és hely­reállítva visszaadja a városi bölcsőde eredeti épületét. .Az akkor két évre nőtt türelmi időnek az lesz a gyümölcse, hogy megnyílik a városban az egészségügyi szakiskola, ahol a gyermekotthon és a bölcső­de felhasználásával gyer­mekgondozónőket képeznek. Beszéltünk a gyermekekkel legközvetlenebbül foglalkozók­kal is. Font Kálmánná, a bölcsőde vezetője bizony nincs megelégedve a körülmények­kel. Kevés a rendelkezésre álló helyiség, egy nagy ter­mük télen alig fűthető. Már pedig a bölcsődében még az adott körülmények között is olyan lehetőséget kell biztosí­tani, hogy minden szülő a leg­nagyobb megnyugvással hagy­hassa ott gyermekét. Ezért a tanácson keresztül a TÜZÉP- hez fordul, hogy a bölcsőde számára csak jó minőségű szenet biztosítsanak. Látogatásaink során éppen ott találtuk dr. Thege An­tal gyermekorvost is, aki na­hagy a városi bölcsődét ideiglenes jelleggel a mai helyére tette át és a Rákóczi utcai tulajdonképpeni bölcső­dét bocsátotta a megyei ta­nács rendelkezésére. A me­gye egészségügyi osztálya vi­szont megígérte, hogy gondos­kodik Nagykőrös számára meg­felelő bölcsődei épületről. Ezért a városi költségvetés nem is foglalkozik ezzel a be­ruházással vagy az épület fel­újításával. Megyei probléma lett belőle. A tanács csak a bölcsőde üzemeltetésének költségeivel rendelkezik. Pénzügyi vonatkozásban ez helytálló, de nem oldja meg a csúnya és az egészségügyi követelményeknek nem min­denben megfelelő, szükség­elhelyezés kérdését. A városi tisztifőorvostól, dr. Mogán Bélától, a következő felvilágosítást kaptuk: — Amikor a megye igénybe vette a városi bölcsődét és két esztendőre szükségmegol­dást kellett a városnak elfo­gadnia, akkor így vetődött fel a kérdés: vagy megszün­tetik a 35 férőhelyes bölcsö­dét, vagy szükségmegoldásba megy bele a város. Inkább az utóbbit választottuk. Az el­telt egy év alatt napirenden A városi nőtanács szívén Viseli a gyermekek, a jövő ígéretének problémáját. Ezzel kapcsolatos gondolatokkal keresett fel bennünket Kiss terencné, a nőtanács titkára. Vele együtt indultunk el a több mint egy éve húzódó bölcsőde-kérdés megvizsgá­lására. Nézzük a panaszt. Városunk jelenlegi böl­csődéje a Tömöri utcában van, a kultúrotthon mögött. Kívülről nagyon elhanyagolt épület, kicsi, szűk udvara ad ideiglenes otthont — há­rom hónapostól hároméves ko­rig — gyermekeinknek. A leg­utóbbi tanácsülésen a nőta­nács megbízottja felvetette ennek a bölcsődének az elég­telenségéi, a jövő évi költ­ségvetésben mégsem biztosí­tottak keretet egy új épület céljára vagy egy másik épü­letnek bölcsődévé átalakítá­sára. A helyszíni látogatás meg­győzött bennünket arról, hogy ia probléma megoldása min­den édesanya szempontjából halasztást nem túróén fontos. Mit mond a bölcsödéről a pénzügyi osztály vezetője? — Az elmúlt évben a me­gye megszüntette a Péceli gyermekotthonát. Városunk­ban kért a gyermekek részére elhelyezést. A tanács csak úgy tudta a dolgot megoldani,

Next

/
Oldalképek
Tartalom