Pest Megyei Hirlap, 1959. szeptember (3. évfolyam, 204-229. szám)

1959-09-08 / 210. szám

1959. SZEPTEMBER 8. KEDD "“'cfCirlap NEM MARAD LE A FEJLŐDÉSBEN KAKUCS SEM A tsz-fejlesztési bizottság terveit vitatja a falu Ismeretes az a mondás, hogy senki sem próféta saját hazájában. A tavasszal vala­hogy így állt a szövetkezet fejlesztése Kakucson. A hely­beli Lenin Tsz példája ugyan­is nagyobb hatást gyakorolt más közeli falvak parasztjai­ra, mint a kakucsiakra, akik most bizony kicsit irigykedve figyelik az inárcsiak előreug- rását. Mert a szomszédos Inárcs a tavasszal termelő­szövetkezeti községgé alakult, s a fiatal Március 21 Tsz tag­jai azóta eredményesen mun­kálkodnak a szocialista nagy­üzemi gazdálkodás jó hírének öregbítésén. S abban, hogy az imárcsi parasztok a szövet­kezeti gazdálkodás útjára tér­tek, közrejátszott a kakucsi Lenin Tsz-nek a dabasi járás határait túlszárnyaló híre- neve is. Valaha, nem is oly régen, még egy község volt Inárcs-Kakues. Azóta, hogy 1946-ban külön­váltak, az élet minden terüle­tén versenyeznek egymással a két község lakói. Ez év ele­jén is kíváncsian figyelték egymást. A hírre, hogy Inárcs márciusban szövetkezeti köz­séggé alakult, valósággal láz­ba jöttek a kakucsiak. Alig­hogy kitették Inárcs határába az új községtáblát, sokan alá­írták a kakucsiak közül is a belépési nyilatkozatokat. Csupán a tavaszi mezőgazda- sági munkák megkezdése aka­dályozta meg, hogy Kakucs márciusban nem lehetett szö­vetkezeti község. Az élet azonban nem állt meg, nem csökkent az inár- esiak utolérésének vágya a Ikakucsiakban. A falu paraszt­jainak hangulatát látva, tsz- fejlesztési bizottságot szer­veztek. A bizottság nagy ala­possággal. a község adottsá­gait és sajátosságait figyelem­be véve, részletes szövetkezet­fejlesztési tervet dolgozott ki. Az elképzeléseket ezekben a napokban ismerik és vitat­ják meg a kakucsiak. A ter­veket ugyanis legépelve is közreadták és azokat a ta­nácstagok körzetükben meg­beszélik a falu parasztjaival. Márciusban még olyan el­gondolást melengettek a ka­kucsiak közül sokan, hogy külön szövetkezetei alakíta­nak. Azóta megváltozott a véleményük. Belátták, helyesebb, ha a már meglevő Lenin Tsz-t erősitik, oda lépnek majd be mindannyian, mert így könnyebb lesz az indulás, biztcsítottabb és gyorsabb az előrehaladás. Ha a falu minden parasztja belép a szövetkezetbe, 3356 holdas területet művelnek majd közösen, amelyből 1800 hold szántó, 200 hold szőlőskert. a többi terület pe­dig rét, nádas, legelő és er­dő. Sokan egyetértenek a bi­zottság javaslatával, hogy három tanyaközpontot alakít­son ki az új, az egész közsé­get magában foglaló szövet­kezet, mégpedig Nagyligete- sen, Csikós pusztán és a Kertekaljai dűlőben. Átmene­tileg a Lenin Tsz Csikós pusz­tai tanyáján találna pompás elhelyezést a szövetkezet iro­dája, raktára. A legnagyobb érdeklődést az az elgondolás keltette, hogy az új tsz elsősorban állat­Vidéki anyagbeszerzők figyelem! Beszerzett áruját szállítja, csomagolja, postára vagy vasútra feladja a Gyorsszolgálat Ksz Bp.. VII.. Kertész u. 42—44 Telefon: 225—281. tenyésztéssel, szarvasmarha és fehérhússertés tenyésztésével foglalkozzék. A területhez, s a meglevő, 420 hold réthez, a 360 hold legelőhöz mintegy fél­ezer szarvasmarha és 900 ser­tés szükséges, amelynek nagy részét a falubeliek viszik a közösbe. Az állatok elhelye­zéséhez a férőhelyek egy ré­sze rendelkezésre áll a Lenin Tsz-ben. a többit átmenetileg a nagyobb istállók átalakítá­sával, bérbevételével tudják megoldani. A növénytermelés kialakí­tásánál a takarmánytermelé­sen kívül (árpa. kukorica stb.j főleg az öntözéses ker­tészeti gazdálkodás fokozot­tabb meghonosítására tö­rekszenek. A kertészeti kul- i túráknak ugyanis nagy hagyo­mányai vannak a községben. A meglevő kutakból mintegy 300 holdas területen lehet azonnal öntözéses kertésze­tet létesíteni. És később, kö­zös erővel, jelentősen növelni lehet mind a kutak számát, mind az öntözött terület nagy­ságát. A homokos talaj kitűnően alkalmas a szőlő, gyümölcs, valamint a spárga termelésé­re. Ontaná kincsét a kakucsi határ, ha egymást segítve munkálkodnának ezen dolgos paiasztjai. Mert ezeknek a kultúráknak a telepítése sok­ba kerül, egyéni módon szá­mottevő területen szinte lehe­tetlen. A szomszédos inárcsiak példája a bizonyság rá, a fejlődésnek milyen határtalan lehetőségei nyílnak meg egy községben, ha annak dolgozó parasztjai összefognak, közö­sen, új módon gazdálkod­nak. A gazdag jövő zálogát rejtő tervek ma még csak papíron vannak meg Kakucson. Most ismerkednek vele a községbeliek, ezekben a napokban vitatják meg, bő­vítik ki észrevételeikkel. Kö­zös érdeke és ügye a falu minden parasztjának, min­den lakosának, hogy tevéke­nyen közreműködjék az el­képzelések mielőbbi valóra- váltásában. S hogy ez így is lesz. arra biztosíték a ter­melőszövetkezetfejlesztési bi­zottságban tevékenykedő ka- kucsiak serege. Cs. Ä. a mezőgazdasági kiállításon és vásáron A Mezőgazdasági Kiállítá­son és Vásáron nemcsak me­gyénk mezőgazdasága, hanem kereskedelme is jelentős sze­rephez jutott. A kiállítás ta­lán legnagyobb önálló pavi­lonja a Pest megyei Ruhá­zati Kiskereskedelmi Válla­laté. A PRB a Belkereskedel­mi Minisztérium ötszörös ki­váló vállalata. Kalmár István elvtárstól, a vállalat igazgatójától kint a vásáron kérdezzük, hogyan ünnepelték meg a jubileumot, az ötödik ki­tüntetést? — Látja, nekünk kereske­dőknek ez az igazi ünnep, ez a vásár. Hát nem jól esik vé­gignézni ezen a hatalmas pa­vilon-soron, amelyet a vállalat Két úi rendelkezés A terményértékesítésről 2. A hízottmarha-átadásról A napokban két új, a ter­melőszövetkezeteket érintő rendelkezés jelent meg a hi­vatalos lapokban. A Mező- gazdasági Értesítő 33. számá­ban megjelent rendelet sze­rint a nemesített kenyérga­bona-, valamint a tavaszi árpa-vetőmagvak után felár fizethető. Ha a nemesített búza- és rozs-vetőmagot szál­lítási megállapodás alapján adják át, a felár a „terményértéke­sítési szerződés’’ alapján áladott szokványminoségti búza és rozs után fizet­hető felár összegével azo­nos. KÉSZÜL A S! LÓGÖDÖR A 10 éves fennállását ünneplő táplószefei Keleti Fény Tsz-btn több százezer formt értékű beruházást végeznek el az idén. Néhány napon belül készen lesz ez a több száz köbméteres siló, amelyet még szeptemberben megtöltenek takarmánnyal (Csekő felv.) Nem lehet felárat fizetni ak­kor, ha a nemesített vetőma­got földadó, terménykölcsőn visszafizetése, cséplőrész vagy egyéb címen adják le. Ha a mezőgazdasági ter­melőszövetkezet szállítási megállapodás alapján tavaszi árpa-vetőmagot ad át, tekin­tet nélkül arra, hogy az át­adás készpénzfizetés vagy csere ellenében történt, az át­adott vetőmag minden má­zsája után húsz forint felárra tarthat igényt; Az élelmezésügyi miniszter a Magyar Közlöny 88. számá­ban közzétett 9/1959. Elm. M.—A. H. számú rendeleté­vel a hízoU marhák átadását szabályozta." A rendelet értel­mében a mezőgazdasági tsz-ek és tszcs-k az álíatforgalmi vállalatoknak átadott hízott marhák után abban az eset­ben kaphatják meg az előírt súlylevonással csökkentett tel­jes átadási súly után számí­tóit nagyüzemi felárat, ha a tsz az átadott mariiét saját állományából, illetőleg annak szaporulatából vagy tagjai­nak háztáji állományából állí­totta hízóba; Ha a felvásárolt marha súlya a 150 kilogrammot meghaladta, a nagyüzemi felár csak a ráhízlait súlytöbblet után tixe- • tendő ki a termelőszövetkezetnek. Az új szabályozás szeptem­ber 1-én lépett hatályba, ren­delkezéseit azonban az augusztus 27-e után szerző­déssel lekötött, illetőleg ezt követően szabad értékesítés útján átvett hízómarhák te­kintetében is alkalmazni kell. A Pest megyei Ruházati Kiskereskedelmi Vállalat pavilonjának egy része dolgozóival együtt terveztünk és valósítottunk meg?! Aztán hozzáteszi: — Na, azért amolyan más­féle ünnepségből is kijutott... Aztán arról érdeklődünk, milyen árukészletekkel jött a vásárra a vállalat. — Az idei mezőgazdasági kiállítást — mondja Nagy József elvtárs, áruforgalmi osztályvezető — a tavalyinál is nagyobb érdeklődés előzte meg, így ezt a várható for­galomnál is figyelembe kel­lett vegyük. Mintegy 100 mé­ter hosszú pavilonunk nyolc osztályra tagolódik: cipő, készruha, kötöttáru, fehér­nemű, méteráru, lakástextil és ajándékáru. A mennyisé­geket illetően csak annyit, hogy 4000 pár cipő, 3000 fér­fi-, női és gyermekruha vár­ja mindennap a kiállítás lá­togatóit. — Hogy kell érteni azt, hogy mindennap? — kérdez­zük. — A szó szoros értelmében, vagyis a napköziben eladott árukat másnapra utána pótol­juk. Nemcsak mennyiségileg nagy a választékunk, ha­nem méret, minőség és szín szerint is. A vásárlátogatók az őszi idény legdivatosabb nylon* bánion és gyapjú kötöttáruig új fazonú férfi, női és gyer­mek fehérneműk között vár lógathatnak. Méteráruink kö­zött pedig a legkeresettebb pamut-, selyem- és gyapjú- szövetek állnak a vásárlók rendelkezés éré. — Van még egy érdekes ré­sze pavilonunknak: az árusítással egybekötött lakástextil bemutató. Itt a futószőnyegektől a leg­szebb perzsákig mindent megtalálhatnak vevőink* Ugyanakkor azokról is gon­doskodtunk, akik szeretnek ajándékozni. A pavilonban van egy elkülönített rész, ahol különböző műanyagokból ké­szült ajándéktárgyak között válogathatnak vásárlóink* Ezek között a legkeresettebb az áttetsző műanyag fóliából készült kéziszatyor, amelyre a mezőgazdasági kiállítás emb­lémája van rányomatva. — gy. m. — A tervezettnél 6 forinttal több munkaegységenként Az elmúlt gazdasági évben nagyon rosszul gazdálkodott a tatárszentgyörgyi Uj Alkot­mány Tsz. Mérleghiánnyal zárták az évet és egy-egy munkaegységre csupán 17 fo­rintot tudtak osztani. A tag­ság kedvét a rosszul sikerült év nem vette el, hanem ket­tőzött erővel láttak munkához. Ez év januárjától Tóth Róbert személyében új elnök került a szövetkezet élére. Azóta lénye­gesen megjavult a munkafe­gyelem és eredményesebb leli a gazdálkodás. Nemcsak a növénytermelés­ben, hanem az állattenyésztés­ben is kiemelkedő eredmé­nyeket értek el. Saját erejük­ből például 2000 férőhelyes ba­romfitelepet létesítettek és a felnevelt baromfiakat jelentős haszonnal értékesítették. A je­lenlegi helyzet szerint a mun­kaegység értéke hat forinttal nagyobb lesz a tervezettnél és valamivel meghaladja a har­minc forintot. A „HÁZIÁLDÁ“ nek rosszul, csak az ura bete­ges. Zsombori Jánost, Szabó Pi­ros férjét., a vöt, állandó izületi gyulladás kínozza. — Helyre legény volt, de a régi világban összeszedte ezt a nyavalyát. A munkája nem egész emberé már. Most — mióta gyógyítják — jobban bírja. Az aratásban már segí­tett ... majd a kis Jani, az unokám.... Kinéz a lefüggönyzött abla­kon és szája körül mosoly kél. — Tizenöt éves ez a gye­rek, s el akar menni.,. Sze­relő lesz ... Nem jó, ha a vá­rosba vágyik. Tudom, mert az én öregem is odajárt harminc évig, ha itthon nem volt nap­szám ... Azt mondja Janika: majd hazajön, ha kitanult... Pedig tudom, hogy csak azért igyekszik oda, mert annyira szeret futballozni... mindene a labdarúgdosás... úgy mond­ják, hogy nagyon ügyes benne. A korholó, elítélő hangban már kicsinyke elégedettség is bujkál. Minden képhez életrajz, sze­mélyleírás is tartozik. A gyere­kek és a saját életük története, apró. jelentéktelennek látszó epizódokon keresztül. Az egyik fotográfia nagy csoport asszonyt és férfit ábrá­zol, gyerekekkel. — Ezt négy esztendeje csi­nálták, amikor a tsz ötéves volt. Az ünnepélyről készült... Itt van az egész család — mu­tat az elmosódó arcokra, ö felismer mindenkit. Nemcsak a szűkebb családját, hanem azt a másik nagyobbat, a Punyia- kat, a Zomboriakat, a Ková­csokat, mindenkit. — Azóta könnyebb. Beleta­nultunk a mesterségbe. Csontosarcú, szőke fiatal fiú képe kerül sorra. — Ez Jánoska, a legkisebb fiam. Most tölti a tizenkilen­cet. Már legénynek tartja ma­gát — mondja s felnevet. — Búcsúkor is két nap alatt 300 forintot vert el. Én csak száz­húszat adtam, de az apja is, a bátyja is dugott neki. De nem volt ittas! Ez is büszkeség, A család egyik férfitagja sem szent. Megissza mindegyik a ma­gáét. így mondja: — De csak módjával, mert akinek az itallal együtt az esze is elfogy, az nem férfiember. Annak előttem nincs becsülete. Jánoska, a legfiatalabb a lá­nyok után se hajkurászik. Majd ha leszolgálta a katona­idejét. — Megvan neki itthon min­dene. A ház körül sem dolgo­zik. Azt elvégzem én az apjá­val. A tsz-ben az első munká­sok között van. Ember-egysé­get kap már két esztendeje. Van is neki mindene. Kinyitja a szekrényajtót. — öt rend ruha, a nyári vi­szont nem is számolom, két télikabát, bekecs, hat pár cipő* egy bőr- és két pár gumicsiz­ma, kalapok, sapkák és tucat­nyi fehérnemű. Megveszem! amit kér. Megkeresi. Elgondolkodik, aztán be­hajtja a szekrényajtókat. — A megcsaládosodott gye­rekeknek ruházatból kevesebb jutott, mert mindegyik a sa­játjában lakik. Mostanában fe­jezték be az építkezést.., Ne­kik nehezebb. — Felsóhajt, s visszaakaszU ja a képeket a falra, amelyek nem egyszerű vasszögön, ha­nem gyárilag készített réz­akasztón függnek. Amikor kikísér, a konyhá­ban az asztal fölött, a petró­leumlámpa régi helyére akasztott keskenyrámás képet nézem. Szabó néni elneveti magát. — Ezt a háziáldást az uram anyjától öröleöltük. Az öregemmel téli estéken már kitaláltuk, hogy mit kéne erre nyomatni. Szabó néni elmondta, én le­jegyeztem. íme: Hol munka, ott pénz, Hol pénz, ott jólét, Hol jólét, ott béke, Hol béke, ott marakodás nincsen... Déry Károly tográfiáját akasztom a falra — s megigazítja a legidősebb fiú­nak, Palinak a katonaképét. Egyenruhás, alhadnagyi rang- jelzéses, szélesvállú, fiatal férfi néz szembe velünk, ki­csit marconára sikerült pillan­tással. — Tiszt lett belőle ... A halk megjegyzés és a hozzá nem fűzött kommentár jelentőssé teszi a kimondott szavakat. Aztán családi kép követke­zik. Ugyanaz a fiatal férfi, most már civilben, mellette kerekképű szőke asszony, fo­gát kivillantó mosollyal, kö­zöttük ötéves forma kislány. — Mér a hetedikbe jár ez az unokám. A testes, ősz hajú asszony arca ellágyul, ahogy a képeket nézi. Kezével úgy tesz, mint­ha a port törölné róluk. Pedig simogat. Mindegyik képhez emlék fű­zi, szeretet és reménykedés. — A fiúk közül kettő már nős, családos. Kilenc éve a tsz- ben dolgoznak ők is, mi is. Nincs semmi bajunk. Nem dicsekszik, megállapít. Utána hozzáteszi. — Piros lányomék sem él­Kevés volt az olyan pa­rasztcsalád, amely ne őrizte volna szobájában a rímbe sze­dett háziáldást. Vásárokon és búcsúkon is árulták, de na­gyon sok eladólány színes fo­nálból vagy gyöngyökből ma­ga formálta a szavakat. Amíg a menyasszony az áldáson öl- lögetett, szívében várakozás és vágyakozás volt, hogy az ő pá­rosán megkezdett életében több lesz a hit, a szeretet és kevesebb a gond, a veszeke­dés, állandó lesz a békesség és a jólet, s elkerüli őket a hol­nap kenyeréért való aggoda­lom. A háziáldás felkerült a szo­ba falára intelemül és hagyo­mánytiszteletből, olyan erköl­csi igazságot hirdetve, amely meg akarta békíteni a lázadó szegényt, hogy „nyugodj bele, ilyennek rendelte isten a vilá­got, ahol szegénynek is, gaz­dagnak is kell lenni”. Csak éppen a háziáldás vigaszával mindig a filléres gonddal küszködök éltek. Nem ilyen szabatosan, de ez volt a lényege annak, amit Szabó néni, illetve id. Szabó Pál lörinckátai lakos felesége elmondott a szobát díszítő ké­pekről. Most már a gyerekek fo­A Pest megyei Ruházati Kiskereskedelmi Vállalat

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom