Pest Megyei Hirlap, 1959. szeptember (3. évfolyam, 204-229. szám)

1959-09-05 / 208. szám

1959. SZEPTEMBER 5. SZOMBAT "t'JCirlap ELFOGYOTT A TÜRELEM Tehát: Ledényi szerint mentsük fel a kommunistákat a rendbontás, s minden egyéb hibájuk felelőssége alól, még akkor is, ha súlyos, amit elkö­vettek. Azon a címen: van elég osztályidegen, akik nyu­godtan élnek. Egy-két elvtárs nyomban vi­tába szállt Ledényivel. — Talán meg kellett volna védeni azt, aki személyi bosz- szú miatt, csak azért, mert boros veszekedésük közben megsértették egymást, be­csületes pártonkívülit rágal­maz, habár az semmit nem követett el? Csupán azért, mert az egyik veszekedő, bo­ros ember párttag?! Hajas Ignác a kommu­nisták összefogásáról, egysé­géről szólott. Anélkül — mondotta — nem lehet dol­gozni. Eleinte önkéntelenül bólogattak szavaira az em­berek. Később azonban min­denki rájött: Hajas Ignác csak megszokott formulákat ismétel. Az ifjúságról pél­dául úgy beszélt, mintha az nem is a párt tartaléka len­ne, mintha tőlünk idegen emberekről lenne szó. Azt mondotta: — A fiatalok karrieristák. A becsvágy, az érdek vezeti őket a párthoz. Csak, amikor néhányan méltatlankodtak, javította ki: — Hát rendben van. Nem az egész ifjúság, csak 75 szá­zaléka karrierista! Néhány elvtárs megkér­dezte: — Mit tett Hajas elvtárs a helyi fiatalság neveléséért? Mit tett két vejéért, akik pél­dául nem vállaltak el egy fontos pártmegbizatást — kényelemből? Semmit. De azért két fiatal magatartásá­ból nem általánosíthat Hajas elvtárs másokra. Az egyik fiatal határőrtiszt az öregeknek kijáró tisztelet­tel, megbecsüléssel szállt vi­tába Hajas Ignáccal: — Helytelennek tartom Ha­jas elvtárs el vakult sá,gát. Hi­szen sok fiatal harcolt az elleníorradalmárok ellen, véd­ve a nép hatalmát. Hányán dolgoznak ma is éjt nappallá téve, hogy erősítsük a szo­cializmust! Forgács Vilmos például fiatal kora ellenére egyszerre tölti be a tanács- elnöki, tanács- és párttitkári teendőket. Semmi esetre nem „karrierizmusból” vett ilyen terhet magára.;. — Bízni keli az emberek­ben — fiatalokban, öregek­ben egyaránt — hangoztat­ták a józanabbak. Akik azon­ban szítják a bizalmatlansá­got akár szavakban, akár tettekben — azok rombolják a párt tekintélyét, válaszfa­lat emelnek a pártonkívü- liek és párttagok közé. Sem­mi sem idegenebb a párt politikájától, mint a rossz- jiiszemű általánosítás, az em­berek lebecsülése, a szektás gőg. Nem minden az, ha va­laki régi párttag és valaha sokat tett a pártért. Azt kell mérlegelni: ma hogyan él, hogyan lehet ma számítani rá? Hogyan érez felelősséget a falu dolgaiért? S hiába szerzett elimerést magának egy évtizede, ha ma szektás- sága miatt fékezi a fejlő­dést, meggátolja a párt poli­tikájának érvényesülését. El­idegeníti a dolgozókat a párt­tól, nem bízik a becsületes emberekben. — Nem lehet tovább tűr­ni, hogy sokan csak saját ér­demeikről és a mások hi­báiról beszéljenek. És az egész pártszervezet arra fe­csérelje ideje legnagyobb ré­szét, hogy a személyeskedé­seket, a torzsalkodásokat csitítsa. — A szektásság nem bocsá­natos bűn — mondották mindazok, akik hadat akar­nak üzenni a szektásságnak, szűklátókörűségnek. De nem bocsánatos bűn a szektás szó­lamok mögé bújtatott op­portunizmus sem. A dolgozó parasztságot lebecsülő dema­góg kijelentések, az elzárkó­zás mögött gyávaság és meg­hátrálás bújik meg. A szo­cialista nagyüzemi gazda­ságért vívott osztályharc cserbenhagy ása. Vélemények, ellenvélemé­nyek csaptaik össze ezen a taggyűlésen. Nagy volt a vi­har. De világosan kibonta­kozott: így tovább nem ma­radhat. Igaza van Forgács Vilmosnak, Zsóka László­nak, Pálinkás Sándornak: véget kell vetni a tespedt- ségnek. Nem szabad, hogy egyesek szektássága miatt a párt károsodjék. Érvényt kell szerezni Bernecebarátin is a párt 1956 decemberi hatá­rozatának és akik ennyi idő után sem értették meg a párt szavát, s nem hajlandók sza­kítani szemellenzős, bizal­matlan politikájukkal., nem érdemlik meg a párttagsági könyvet. Akik nem tanultak a múlt hibáiból, süketek a község, az egyének problé­mái iránt, begubóznak és ön­célúan senki hasznára élnek — nem valók a pártba. Jól teszi a járási pártbi­zottság, ha az egészséges magra támaszkodva újjá­szervezi Bernecebarátin a pártszervezetet. Hogy az végre betölthesse hivatását, közel kerüljön a pártonkívü- liekhez és megtalálja a mód­ját a párt erősítésének, fej­lesztésének. És egy olyan pártszervezet se legyen az Or­szágban, amely ne a párt iránymutatása szellemében, a dolgozók javára működjön. Sági Ágnes Kazalozzák a szénát A tava‘Saal alakult az inárcsi Március 21 Tsz, amelynek a. község valamennyi dolgozó parasztja tagja. Ezekben a napokban az újig szükséges takarmányt kazlazzák a szö­vetkezet központjábn a tsz szorgalmas tagjai (Csekö felv.) )/SSM/f/f/SSSSS/SS/SSS/SSfSSf/SSSSSSfSS/SS/SS/SSSS//S///r///S/SSSSSSfS/SSSSSfSf*SSSSSSS. Készülnek az újbor fogadására Hernádon Az újbor, akár a magzat az anyja ölében, most még a sző­lőszemekben szunnyad, de afciik nemcsak isszák, hanem bábáskodnak körülötte, azok­nak hetek óta nehéz a feje, hová tegyék a szüret után ígérkező rengeteg mustot. Folyik is nagyban a készülő­dés, nemcsak a nagygazdasá­gok, meg a szőlősgazdák prés­házaiban. Leginkább ott ké­szülődnek a fogadtatására, ahová végül az eladó must, meg később a bor is kerül: az állami pincegazdaságok pincé­szeteiben. Mert a szüretelő, ha hordóiból kicsordul a ne­mes folyadék, abbahagyja a préselést és sietve elviszi a mustját^ kiüríti a saját és megtölti a pincegazdaság hor­dóit. Azoknak pedig be kell fogadni, akármennyit is hor­danak be a pincészetbe. A múlt esztendőben is jó volt a termés, sok tavalyi bor pihen még a pincékben. A kevéssel kevesebb, a sok­kal mindig több a gond. Va­jon a sok újtoor gondját meg­oldják-e szüretig, akikre tar­tozik? Sári és Dabas között, az or­szágút mentén, szép vaskerí­tés mögött az udvaron hatal­mas hordókat gurítgatnak ép­pen. Egy-egy akkora, hogy hat Diogenes lámpástól bele­férne akármelyikbe. Bősé­ges vízzel öblögetik a nagy hordókat. Itt már az újbor fogadására készülődnek és bi­zony alaposan. Lépjünk csak be a kapun, még nagyobb ké­szülődést látunk odabent, a Pest—Szolnok megyei Állami Pincegazdaság hernádi pin­cészetében, s két nagy pincé­jében még hatalmasabb hor­dókat, mint az udvarán. Akad odabent 9000 literesnél is nagyobb. Persze, nem mindegyik hordó üres, néme­lyikben még ott a tavalyi bor. Egyik-másik teli hordót épp most fejtik le. Kétezer hektó bort kell tíz nap alatt elszál­lítani innen, de még akkor is marad hatezer hektó a pin­cékben. — Tavaly kilencezer hektó üres tárolótér várta az újbort, most hatezer hektó még tele van — mondja Szendrői Ti­bor, a pincészet vezetője. — Szerencsére sikerült növelnem a tárolóteret, szüret kezdetéig több mint hatezer hektoliter­nyi üres tárolóterünk lesz. Ez ugyan háromezerrel keve­sebb, mint tavaly, de további intézkedéseket is tettünk, hogy ne legyen fennakadás az átvé­telnél. Először is rendbehozattak gyorsan, de azért jól, egy om­ladozó, nagy pincét Gyónón. A tatarozás éppen most feje­ződött be. Ott 2300 hektoliter bor számára teremtettek he­lyet. Aztán a Kőbányai Sör­gyártól kaptak egy sereg, ha­talmas, összesen 1000 hekto­liter űrtartalmú ászekhordót. Ezeket mossák most az udva­ron. Csakhogy a hordók nem maradhatnak odakint. Rövi­desen szükségpincébe, egy félig földbe süllyesztett, vala­ha raktárnak 'használt, régi épületbe kerülnek, ahol a szükséges egyenletes, állan­dó hőmérséklet biztosítható. Ezt az új pincét most lázas sietséggel tatarozzák, a hé­ten eljönnek a gazdaság ceg­lédi ácsai és megcsinálják az ászokfákat, kijavítják az eset­leges hibás hordókat, aztán elhelyezik valamennyit a köz­ben rendbe hozott épületben. Végül a Kiskunfélegyházi Gépgyár a napokban még két, egyenként 300 hektolite­res alumíniumtartályt szállít a hernádi pincészetbe. Mert az alumínium végérvényesen bevonult a borospincékbe is és ez magyar kezdeménye­zés. Csak pár hónapja gyárt­ják az alumínium boroshordókat. Egyenként öthektós, har­minc ilyen hordó is hever az udvaron. Ezekben szállítják a felvásárolt mustot, bort, de az alumíniumhordókon kívül még 350 darab 300—700 lite­res fahordóban is folyik majd a szállítás. Né"--ezer hektoliter must­nak máris van gazdája, a Nagykőrösi Konzervgyár ve­szi ét besűrítésre. Az első négyszázezer liter must te­hát csak rövid ideig vendéges­kedik a pincészetben, átadja a helyét a tengernyi sok utána ömlőnek. — Dabas, Gyón, Tatárszent- györgy, Hernád, Örkény, Táborfalva, Dánszentmiklcs tartozik a mi pincészetünk­höz — folytatja Szendrői a felvilágosítást. — Ezen a te­rületen harmincezer hektoli­ter termés várható. Még több lenne, de Gyón szőlőit nagy­részt elverte a jég. — Harmincezer hektó, há­rommillió liter;.: Ilyen ha­talmas mennyiséget hogyan tudnaik átvenni? — kérdezzük. — Hozzánk csak körülbelül kétmillió liter Forgács Vilmos a szokottná élesebben mondja: — Ha nem változatún! szervezetünk belső életén, sohí nem kerülünk közelebb a pár tonkívüliekhez. Körülöttüní forr az új. Termelőszövetke­zetek alakulnak. Tért hódít í szocialista nagyüzemi életfor­ma. Sok-sok dolgozó parasz: választja ezt az utat. Csal Bernecebarátin torpant meg as élet. Van ugyan egy kicsiny termelőszövetkezet, amely egy­helyben topog, munkaerő- hiánnyal küzd. De senki nem mondja a község lakosságá­nak: jöjjenek ők is közéjük, hagyjanak fel a kisparcellás gazdálkodással. Pálinkás István termelőszö­vetkezeti tag is bizonygatja: változtatniok kellene a kom­munistáknak eddigi magatar­tásukon. Miért nem beszélget­nek, keresik fel az egyénileg dolgozó parasztokat? Nem le­het tűmi néhány párttag okoskodását: — Jöjjön a járás, ha szövet­kezetét akar. Szervezzen az. Mi nem megyünk! Ezekkel úgysem lehet sokra menni! És nem is érdemes! így a hetek telnek és a ber- necebaráti kommunisták nem mozdulnak. Ezen a taggyűlé­sen is egyesek csűrték-csavar- ták a dolgot, de eszükbe sem volt megállapodni: holnaptól eljárnak majd az emberek kö­zé, hogy közelebb kerüljenek egymáshoz. Pedig sok egyénileg dolgozó gazda várja őket. Volt olyan, aki meg is jegyezte: — Nálunk nem szerveznek szövetkezetét? Azelőtt nem fordulhatott volna elő, hogy vasárnap valaki is elmulassza a misét. Ma? Vasárnaponként a fél falut a határban találni! Csak a pártéletben nincs elő­rehaladás! Zsóka László elvtárs is meg­egyezik Forgács Vilmossal. És mindenki, aki igazán szereti a falut, szívén viseli jövőjét. Va­lamennyien azt akarják: szűn­jön meg ez az egészségtelen állapot, ami már két év óta jellemzi a bernecebaráti párt- szervezetet. A járási pártbizottság is ugyanazt mondja. Elfogyott a türelem. Az elvileg szilárd, munkájukban példát mutató komunistákra számítva, való­ban újjá kell szervezni az alapszervezetet. Mert így min­denkitől és a mindennapok gondjaitól elszakadva, a párt politikáját semmibe véve élik szűklátókörű életűiket. A tett- rekész, okosan politizáló párt­tagok tevékenységét is megbé­nítja a fecsegők, az önmaguk- tól eltelt, másokat lebecsülök csoportja. Mert mi is a baj? Forgács Vilmos, Zsóka László és még néhány párttag szerint hiába írja elő a Szerve­zeti Szabályzat minden tag számára az önként vállalt fe­gyelem betartását — itt aj párttagság zöme semmibe ve-j szí. Erre a taggyűlésre is kés-j ve érkeztek. Voltak, akik aj hirdetett nyolc óra helyett ki-j lene óra után jöttek. És ez így ! van legtöbbször. A taggyűlések: után pedig másnap az egész; falu arról beszél, ami a tag- j gyűlésen elhangzott. Honnan j tudják meg? Hát a párttagok! egy része a kocsmában tár- J gyalja: ki kivel és mivel nemj értett egyet. Sokszor a párton-j kívüliek fülehallatára kapnak; össze pártügyeken, politikai; nézeteken. A fegyelemről némely elv-j társnak valóban furcsa elkép-5 zelései vannak. Ledényi Meny- j hért például ezen a taggyűlé-j sen is apellált: miért bírálja $ Forgács Vilmos a kommunis-; tákat. Mégha mindjárt olykor $ a pohár fenekére is néznek. $ — Azért isznak, mert pén-j zük van. A Horthy-rendszer- j ben úgy sem ihattak, mert j nem volt miből! — mondotta.^ És az is furcsa szerinte, hogy; ha egy párttag pártonkívülivel $ vitatkozik, vagy nézeteltérése $ támad — a pártszervezet, sőt j még a járási pártbizottság tag-§ jai is a pártonkívülinek adnak ^ igazat. Neki az a véleménye, | hogy nem a párttagság ilyen ^ vagy olyan magatartásával § kellene foglalkozni, nem a $ kommunistákat kellene „bán- j: tani”. Van elég osztályidegen, ji olyan, aki a faluban is szidja j! a kommunistákat — inkább' azokkal kellene törődni. % 'SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS. Ha megkérdeznék a Cse­pel Autógyár főmérnökét vajon hányféle alkatrészből szerelik össze az itt készülő tehergépkocsikat, hirtelen ta­lán ő sem tudna pontos vá­laszt adni. Igaz, a kérdéi nem is olyan egyszerű, hisz a legkisebb csavarokat is be­leszámítva, az egyszerűbb gépkocsitípushoz is több ezei allcatrészre van szükség. Fi ha ehhez hozzászámítjuk hogy minden egyes aVcatrész sorozatgyártásához külör szerszámokat kell készíteni könnyen elképzelhetjük, mek­kora feladatot jelent a gyái szerszámellátása. Külön nagy üzemben ké­szülnek a szigethalomi gyár­város ‘ szerszámai. Találóan jellemezte a gyár fennállásá­nak ötödik évfordulójára ki­adott emlékkönyv ezt az üzemet: „a szerszámgyár a nagyüzem összhangzó zene­karában bizonnyal a vezér­szólam, központi gyáregy­ség, itt van a gyökere min­den műveletnek. Az első autó és a húszezredik, ha jelké­pesen is, de innen gördült ki". Most azonban nem a szer­számgyárról, hanem annak egyik fiatal és lelkes kis A ROVNI-BRIGÁD együtteséről, a Rovni-brigád- ról akarunk szólni. Amikor a Csepel Autó­gyárban is erősebb lendüle­tet vett a kongresszusi ver­seny, Gerencsér Ferenc mű­vezető összedugta fejét az üzemben dolgozó egykori ta­nítványaival, s megegyeztek, hogy brigádot alakítanak. Rovni István, Somogyvári Jakab, Bondor Félix, Su- becz Mihály, Vincze Amb­rus, meg Apfel Lőrincz írásban is ígéretet tettek: ezentúl még jobban dolgoz­nak. . ’ Gerencsér művezető ma is őrzi a „szerződést”, amely­ben többek között vállalták, hogy a brigád 20 százalékkal emeli átlagteljesítményét, valamennyien részt vesznek „A szakma ifjú mestere” címért folyó versenyben, a selejtet csökkentik. Ezenkí­vül részt vesznek a politikai és szakmai oktatásban, 100 kg nemesacélt takarítanak meg. Rovni István lett a brigád- vezető, talár, n rendelkezik a legnagyobb szakmai ta­pasztalattal. A most beve­zetés alatt álló úgynevezett hidegfolyatás előkísérleti szerszámait is ő készítette el — kifogástalanul. Persze, mint Gerencsér mű­vezető is hangsúlyozta, egy­formán szorgalmasok a töb­biek is. Somogyvári Jakab például augusztus 20-án kap­ta meg a „Kiváló dolgozó” oklevelet. Bondor Félix a kü­lönböző készülékekre specia­lizálta magát; eszterga-, fúró- és mérőkészülékeket készít. Ma már Subecz Mihály is kifogástalan munkát végez. Vincze Ambrus szerszámla­katos a „nehézségi bajnok” — ahogy társai nevezik. — Ö ugyanis állandóan a nagy és nehéz szerszámokat csiszolja. A brigád hatodik tagja, Ap­fel Lőrinc — egyúttal a szer­számgyár KISZ-titkára is —, elhasználódott szerszámokat élez. A júniusban alakult bri­gád eddig betartotta Ígére­tét. A tagok átlagteljesítmé­nye 20 százalékkal emelke­dett, az Ígért 100 kilogramm nemesacél helyett 170 kilo­grammot takarítottak meg. Valamennyien bekapcsolód­tak A szakma ifjú mestere címért folyó mozgalomba. Somogyvári Jakab techni­r**************************************r** **** kumba készül, Bondor Félix csak azért nem jelentkezett továbbtanulásra, mert ősszel les2 az esküvője. Ha társa­dalmi munkáról van szó, a Rovni-brigád tagjai abból is kiveszik a részüket. Leg­utóbb például a szigetcsépi termelőszövetkezetnek segí­tettek. Sajnos, a brigád mindegyik tagjával nem sikerült megis­merkednem. Rovni István éppen szabadságon volt, So­mogyvári Jakab meg Subecz Mihály délutános műszak­ban dolgoztak. A többiekről el kell mondanom, hogy a 24 évesekhez hasonló jókedvű és mindig vidám fiatalembe­rek, akik soha nem ismer- ] nek lehetetlent vagy nehéz- j séget. Mind a hátuknak nagy j része van abban, hogy a \ gyár sikeresen elkészítette a \ Koreának szánt exportszer- j számokat. Ahhoz is hozzá-! járult a Rovni-brigád, hogy ) az öntő-, műanyag- és a 5 porkohászati szerszámokat j határidőre át tudta adni az \ üzem. 5 Legutóbb 700 forint pénz- ^ jutalmat kapott a brigád és j most arra törekednek a ta- ^ gok, hogy újabb pénz jutái- S mat érdemeljenek ki jó mun- kdjükért — egy újabb közös, $ vidám vacsorához. Súlyán Pál ^ ■jj kerül, az sem egyszerre. Ed- ^digi tapasztalataink alapján ^ úgy számítjuk, hogy október § közepe és november közepe ^ között mintegy 10—12 ezer ^ hektó mustot kell átvennünk. ^ Aztán az év utolsó napjáig ^ már kiforrott újbort hoznak, $ januárban pedig az egyszer, ^ majd a kétszer lefejtett boro- § kát szállítják be pincéinkbe. ^ Az udvaron nagy a sürgés- forgás, a föld alatti meg a ^ föld feletti épületekből ko- ^ pácsolás hangzik mindenfelől. ^ Most vizsgálják, javítják az ^ erőgépeket, tömlőket, borfej- I tő gépeket. Erősen készülőd- 5 nek az újbor méltó fogadta- $ tására a hernádi pincészet- $ ben. Persze, nemcsak ezen az $ egy helyen, szerte az ország- j ban minden állami pmcegaz- ; daságban. Szokoly Endre I * ­t ORSZÁGJÁRÓ ANYÓKA A lengyelországi Kolbuszo- wa faluban egy vállalkozó kedvű anyóka, a 70 éves Kli- mezewska asszony autóstop­könyvecskét váltott magának és kijelentette, hogy ezzel a mulatságos, de fárasztó utazá­si módszerrel kíván Varsóba eljutni. Az anyóka kijelentet­te, hogy sohasem szórakozott még olyan jól, mint az autó­stop-utazással. Megérkezett Moszkvába a lengyel kormányküldöttség Pénteken a lengyel ipari ki­állítás megnyitására megérke­zett Moszkvába a Lengyel Népköztársaság kormánykül­döttsége, élén Jozef Cyran- kiewicz miniszterelnökkel. A vnukovoi repülőtéren a kül­döttséget Anasztasz Mikojan, Alekszej Koszigin, Alekszandr Zaszjagyko, a minisztertanács elnökhelyettese és Vaszilij Kuznyecov külügyminiszter­helyettes fogadta. VÉRZÉSCSÖKKENTÖ GYÓGYSZER Az edinburghi kutatóintézet laboratóriuma egy ausztráliai növény nedvéből olyan gyógyszert állított elő, amely a műtét előtt álló beteg ereibe fecskendezve nagymértékben csökkenti a műtét alatti vér­zést.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom