Pest Megyei Hirlap, 1959. szeptember (3. évfolyam, 204-229. szám)

1959-09-04 / 207. szám

MST

MECVEI

yürlap

1959. SZEPTEMBER 4. PÉNTEK

előadássorozatok, kik tartsák, hogyan kezdjék...

Klubélet? Hát az nincsen — mondják. — Talán majd kialakul valami. Szervezés kellene, nagyobb összefogás. Igaz, kéthetenként ülésezünk, fontos kérdésekről tárgyalunk, de a koncepció, a távol- rálátás hiányzik .. s

Nem kell folytatnom. A helyzet tiszta: a keret, a díszes, szép, új ráma a falon, de a kép hiányzik belőle. Amíg a művelődési ház csak bálokat rendez és idegenből jött vendégtársulatokat fogad, nem több, mint egy üres képkeret, amely — legyen bármilyen díszesen faragott — nem sokkal több a semminél, nem szolgálja a célt. j

Nem lenne igazságos 5

ezért a helyzetért csak a jász- ; karajenőieket hibáztatni. Egy $ ilyen művelődési ház nem J működhetik hozzáértő, átfogó ä műveltségű, függetlenített ve-; zető nélkül! Tudom, hogy; felhőkarcolót építeni köny-; nyebb nálunk, mint a felhő- i karcoléhoz megszerezni a lif- ! tssember státuszát, de ide, j ebbe a művelődési háziba sok- j kai inkább kell a függetlení-j tett vezető, mint a negyven-! emeletes felhőkarcolóba a lift-! kezelő. Talán tehetne valamit! ennek érdekében a megyei ta- !

nács v. b. művelődési osztó'ya.!

*

Azután: a Magyar Távirati! Iroda adta hírül azt a tudó-; sítást, amely szerint minden j újonnan épített, társadalmi! munkában létesített művelő- j dási ház ellátmányáról, fenn-! tartási költségeiről az állam! gondoskodik. Ennek érdekében! emelték fel jócskán a művelő-; désügy költségvetési keretét.! Kaphat-e Jászkarajenő ilyen! támogatást vagy sem? Erre a| kérdésre sem a falutól várba-! tó a válasz.

Végül: a program részletes: összeállításához — és kezdet- i ben teljesítéséhez is — a jó-i railan kultúrotthon-igazgató-j ságiiak segítséget kellene nvúj- i tani. Hogyan szervezzék, ho-: gyan ütemezzék, hogyan időzítsék azokat az ismeretternek van a község határában területe.

De — itt a baj —

a pedagógusok nem az

e’öírt időben, 1958. szeptember 30-ig igényelték a

földet, hanem február 12-én.

A dolognak így is két oldala van. Az egyik, hogy a községi tanács már 1954-ben kialakíthatta volna azt a végleges területet, amely az iskola kezelésébe adva, a pedagógusok állandó illetményföldje lehetett volna. E helyett az történt, hogy a nevelők évente más és más földet kaptak. Hogy a parcellát nem alakították ki: hiba, a községi, illetőleg a járási tanács v. b. mezőgazdasági osztályának hibája, hiszen a rendelet végrehajtási utasításának 11. pontja nagyon határozottan rögzíti a községi tanács v. b., azaz a járási mezőgazdasági osztály feladatait. Másrészt az is igaz, hogy — ha a pedagógusoknak fontos a föld és nyilvánvalóan fontos, hiszen különben nem jöttek volna panaszra hozzánk—, az igényt időben kellett volna beadniok és nem öt hónappal a határidő után.

Nem estek volna a pedagógusok á három szék — a községi tartalékföld, a tsz földje és az állami gazdasági terület — között a pad alá, ha a pilisi iskola és más nevelőintézet igazgatója időben, szeptember 30-a előtt megállapítja, hogy melyik székre férnek fel a földre igényjogosult pedagógusok, azaz, összeülnek a helyi tanács illetékeseivel, megbeszélni közös ügyüket.

Ez a dolog hivatalos része.

Azonban a nemhivatalos, vagy félhivatalos rész is fontos.

Ez pedig az az elv, hogy minden községben állandó nevelőtestületet kell kialakítani, a pedagógusokat helyhez kell kötni — a tanulók érdekében. És — úgy látszik — ez a merőben nevelési jellegű , követelmény nagyonis szoro- 5 san összefügg az olyan anyagi ^ természetű dologgal, mint az v illetményföld.

$ Balázs József tanár mon- 5 dotta:

S

$ „Itt születtem, itt élek im- j már harminchét esztendeje.

$ Nem ezt érdemeltem volna, t hogy illetményföldet se kap- ^ jak!”

$ Ezzel, pontosabban fogal- ^ mazva, azt szeretnők mon- dani: s

$ a helyi tanács végrehajtó $ bizottsága, úgryszintén a ^ járás a késlekedő igazgató ^ elébe mehetett volna egy- ^ két lépéssel, figyehneztet- ^ ve őt, hogy a többi 44 pe- ^ dagógus érdekében intéz- ^ kedjék az illetményföldek ^ dolgában, adja be igény- | lését.

^ A múltról, úgy véljük, kár ^ több szót vesztegetni.

^ A nevelők elmulasztották ^ betartani a határidőt, a többi ^ szerv joggal hivatkozik erre. | A lényeges: a jövő.

^ Ha az elmúlt évben nem ^ jutott a pilisi nevelőknek | konyhakert. kukoricaföld, jus- ^ son legalább az idén, mert § megilleti őket, meg is érdemeik.

| Törvény — az törvény;

^ Remélhető, hogy az igaz- ^ gató és a nevelőtestület ez- ^ idén, tanulva saját kárából, ^ még szeptember harmincadika ^ előtt közli igényét a tanáccsal. ^ Szeretnénk bízni abban, hogy ^ a községi és járási tanács, de $ a helyi termelőszövetkezet és ^ állami gazdaság is — mérle- $ gelve nemcsak a törvényt és | nemcsak a pedagógusok igé- ^ nyét, de a pilisi gyermekek ^ érdekét is, kialakítják azt a ^ parcellát, amely a nevelők ál- | landó jellegű illetményföldjét ^ foglalja magába;

5 G. L.

HÁROM SM KÖZÖTT - A PAD ALÁ

vedelem, jó kiegészítésként a pedagógusi fizetéshez.

Balázs József tavaly 45 mázsa csövestengerit 'irt le másfél holdjáról. A többiek töb- bet-kevesebbet, de ahogyan mondják:

megérte a termés a befektetett munkát. És éppen azért, mert megérte, fájlalják nagyon, hogy az 1958—59-es gazdasági évben hoppon maradtak, már ami az illetményföldet illeti.

Pedig három szervtől is kaphattak volna.

A rendelet szerint az illetményföldet elsősorban az állami tartalékterületből kell kiszabni és az iskola kezelésébe adni, ha ilyen tartalék- terület, vagy használaton kí- ; vül álló föld akad.

A termelőszövetkezet is ad- J hat földet abból az állami in- $ gatlanból. amelyet használ. De 5 csak adhat — ha a közgyűlés $ megszavazza — és nem köte- 5 les adni.

J Végül, ha állami tartalék- 5 terület nincs és a tsz nem ad 5 át földet, a pedagógusok $ konyhakertjét az állami gaz- $ daság területéből keli biztosí- ^ tani.

$ Lehetne vitázni azon, hogy | melyik megoldás lett volna ^ helyesebb. A községi tanács ^— megállapítható a szerződésekből — adott kishaszon- ^ bérbe földet, (az elvtársak $ szerint gyenge minőségű, félig- i; meddig terméketlen parcellá- ^ kát), megelőzve a pedagógusok igényét. A helyi termelőiszövetkezet megtagadta a juttatást, (csak zárójelben jegyez- | zük meg, hogy talán érdemes | lett volna a szövetkezetieknek S méltányolniok a nevelők igé- | nyeit, hiszen bizonyára szö- | vetkezeti tagok gyermekei is tanulnak abban a pilisi isko- § Iában, arról nem is beszélve, l'hcgy a pedagógusok sokszor ^ segítségére lehetnek a közös ít gazdaságnak!). Ha azonban ke- !; rülni akarjuk a vitát, marad t az állami gazdaság, nevén ne- | vezve a Duna—Tisza-közi Ser- < téstenyésztő Vállalat, amely^ Hogy ki, vagy mi voltakép- $ pen a hibás, már kár firtatni, í; A rövid és keserű tény: a $ pilisi pedagógusok az idén il- § letményföld nélkül maradtak. $ 45 pedagógus 50 holdat mű- ^ veit volna meg, ha kapott vol- $ na az 1954-ben megjelent mi- ^ nisztertanácsi határozat sze- § rint művelésre alkalmas te- ^ rületet, de nem kapott.

| ötven holdról van szó. öt- ^ ven holdról, amelybe a taná- ^ rok, tanítók, óvónők kukori- | cát vagy más növényfélét ül- ^ tethettek volna.

: A veszteség tetemes. Három $ éven át kitapasztalták, mit ^ hoz az az egy-másfél holdnyi ^ illetményföld és a tapasztalás ^ szerint szép, kerek summács- kát jelent az így származó jöSárgul már a levél a fákon...

jesztő előadásokat? Miből honorálják az előadókat? Bizonyára sok ilyen és ehhez hasonló kérdésre vár választ a község, és ki felelne a ki nem mondott kérdésekre, ha nem a járási művelődési ház vagy a megye? B

Az a tábla, ameiy a fa]u

határánál jelzi, hogy Jászkarajenő termelőszövetkezeti község, nemcsak a közös munkára utal, hanem a kollektív művelődésre is. A kettő, a közös munka és a közös munkához szükséges műveltség megszerzése csak kart kanba öltve elképzelhető.

És az Idő sürget.

Garami László

c4Z IDŐ SÜRGET...

............................................................."in...mu.....

E

oy élet könyvek között

i

Idős parasztasszony, de a leg- \ jobb, „legnehezebb” könyve- $ két is elolvassa, és igen ha- $ távozott, pontos véleményt \ mond róluk. Emlékszem, mi- $ lyen ízes-zamatos nyelven és \ milyen eredetien beszélt egy- i szer a Karenina Annáról.. .\ — Persze, gondjaink sem 5 kevesek. Mi a könyvtáros' legnagyobb veszélye? Hogy\ munkája sablonossá lesz, hogy l az olvasásra nem jut kellő l ideje. Bevallom, sok az admi- \ nisztráció még mindig —$ most is például 12 ezer rak- \ túri lapot kell megcsinálnunk \ a jelentésekről nem is beszél-; ve —, így jobbára már csak j éjszaka olvasunk, és sokszor j bizony kizárólag „szakszem- j pontból”, tudniillik, hogy ezt\ vagy azt a művet hová so-; Toljuk, kinek ajánlhatják. Az ! olvasóval is kevesebbet tu-j dunk így törődni. Pedig az a \ cél, és ezt előbb-utóbb el is \ fogjuk, érni, hogy mindenki; olvasson falusserte. Ehhez \ azonban sokféle kapcsolat] szükséges. Egy időben gyűj-' töttük a „helyi zsengéket”, és neves költőkkel, mint pl. Simon Istvánnal, meg is bírál- tattuk. Tavaly teaest keretében meghívtuk könyvtárunk barátait, legjobb olvasóinkat a legkülönbözőbb foglalkozási ágakból, hogy röviden elmondjuk nekik a munkánkat, s főleg, hogy mindnyájunk közös barátjáról: a könyvről beszéljünk. Ezt idén is. még szélesebb körűen meg akarjuk rendezni. Bégebben szenvedélyes bábozó voltam. Ha egy kis idő és valami csekély anyagi mód adódik, meg szeretném valósítani régi álmomat: élvisszük a napközibe, az „oviba” a kicsinyek kedves meséskönyv-figuráit... Egyszóval, új életünket még szebbé, építését még gyorsabbá tenni a jó könyvvel — ez életem célja — fejezi be szavait a ráckeveiek szeretett. Mária nénije.

Kiss Iván

táram, ez itt — mutatja a raktár polcait. — Először mint községi könyvtárral kezdtem, a népkönyvtártól átvett könyvanyaggal, hat- száz kötettel, egyedül, egyetlen helyiségben. Hősi évek, de azért nem mindig jó rájuk visszagondolni — neveti el magát —, különösen ami azt a bizonyos első, kis penészes szobát illeti. Most már helyiségünk és bútorunk is van kellő számban itt, a kultúrháznak ebben a félig- meddig■ műemlékszámba menő szép épületében. Kézzé csak ezt a kis boltíves szobát, kár, hogy nem a mienk, milyen kitűnő olvasóterem lenne! És ötezer kötet a helyi könyvanyagunk. 1954 óla pedig járási könyvtár lettünk, egy községi és 18 népkönyvtárral, huszonkétezres könyv- állománnyal. Hat év alatt ez szép gyarapodás, ugye?

— De ennél is fontosabb az a másik, a könyvtárosok és olvasók belső gazdagodása. Nemcsak arról van szó, hogy két munkatársammal és könyvtárosainkkal együtt

mindnyájan állandóan olvasunk, hogy mind többen végeztünk és végzünk különböző könyvtárosképző tanfolyamokat. Például Erzsiké, hivatalosan Kalmárné, aki pedig nemrég ment férjhez, párhuzamosan két tanfolyamot is végez, illetve most fejez be az ősszel: a kétéves továbbképzői és az egyéves gyermek- könyvtárosit. De a legszebb eredmény talán az, hogy központ. valódi kulturális központ kezdünk lenni. A helybeliek mind több időt töltenek nálunk. folyóiratot forgatva, könyveket megbeszélve velünk, sőt ügyes-bajos dolgaikat is. És olyan olvasóink vannak, mint özv. Borbély L ászióné. Ha őt hallaná!

riiltem, a híres Est-propagandához. Megismertem az írókat, a fiatalokat és a befutot- takat: Molnár Ferencet, Her- czeget, Móriczot, Szép Ernőt, hogy csak néhányukat említsem, azokat, akik a legsűrűbben jártak be.

— Szép és nehéz évek következtek ezekre a kezdeti lépésekre — emlékszik vissza. — Akkor már férjnél voltam. Az 1919-es’ forradalom idején 'közvetlen főnököm, Vágó Béla, a kultuszminisztérium frissen létrehozott „Szellemi termékek” osztályára került vezetőnek. Engem is magával vitt, mivel a könyvterjesztés és propaganda jó munkásának ismert, első férjemmel együtt, aki viszont mint katona, ugyanennek a szervnek zalaegerszegi 'kirendeltségénél dolgozott. Érdekes, hogy ez a „szellemi termékek” osztálya valahogy az idők során feledésbe merült, sehol nem olvastam róla, csak újabban említi valaki egy dokumentációban. Pedig érdekes lenne megírni ennek a forradalmi szervnek a történetét, hiszen propagandamunkáik egy eddig még eléggé ismeretlen fejezete tárulna föl...

— A legnehezebb időkben, 1920-tól visszahúzódtunk Rákosligetre és ott kölcsön- könyvtárat nyitottunk saját könyveinkből. Két éven keresztül ebből éltünk, vagy inkább tengődtünk. Férjem 1919-ben menekülve érkezett haza. állandó aggódás volt az életünk akkoriban. Az ő elvesztésén kívül — 1931-ben halt meg — két csapás érintett legérzékenyebben: kétszer kellett megválnunk könyvtárunktól. Aki szereti a könyvet. tudd. mi ez.

— No, de 1953 óta van a legszebb, leggazdagabb könyv: Őszülő hajú, de most is lel- i kés, eleven szemű asszonnyal ! ülök szemben a könyvtár mé- \ lyén. Terítesz Gézáné, a rác- ! hevei járási könyvtár vezetője, litt azonban mindenki csak l Ternesz néninek vagy Mária ! néninek nevezi. Minden arra

> vall: szeretik, A kilencezres l falu lakói és a járásbeli is> merősök csakúgy, mint 'kollé- ! gái: felettesei és beosztottjai.

! Érthetőnek tartom, sőt, ter- ! mészetesnek. „Levegő” van ! körülötte, az emberség és mű- j veltség levegője egyéniségéből ; árad. Közvetlen munkatársai,

! két fiatal ember. Kalmár l Lászlóné és Brünner Antal J is ezt mondják róla először.

5 Öröm dolgozni vele, pedig szi- $ gorú. Pontosságot, ötleteket,

\ tehát a könyvtárral és az i emberekkel való állandó törő- \ dóst követel meg, de mindé- ^ nekelőtt azt, ami egy könyv- § tárosnak első számú feladata: i olvasni, olvasni és olvasni...

t *

^ — Fiatal lány voltam 1917^ ben, mikor először állásba ke- ^ rültem az Est-lapok kiadójá- ^ hoz, s milyen nehéz volt oda ^ bekerülni — mondja. — Sze- ^ rettem olvasni már fiatal ^ lánykoromban, a betű szerel- ^ me vitt, hogy közel kerüljek ^ az irodalomhoz. N,% persze, ^ először bizony igen szerény ^ 'kis állást, vagy inkább „funk- ^ dót’ kaptam: „hadi és mene- ^ kültügyi levelező” — talán ^ így lehetne nevezni. De szép | feladat volt, nagyon is em- ^ béri: az összekuszálódott lak- ^ hely- és tábori posta-címek ^ között kellett ismét valamifé- ^ le rendet teremteni, családok ^ és frontkatonák közt a szi- ^ veknek azt a bizonyos „vörös ^ zsinórját” újra kibogozni. Mert § akkoriban — az orosz offen- i zíva, az erdélyi betörés ide- ^ jén — k. u. k.-éknál na- | gyón összekuszálódott min| — Hogyan is volt? Igen,

. ^ aztán hamarosan én is előre ; s léptem. A propagandához keA megye egyik legszebb művelődési háza.

Akik építették — egész Jászkarajenő népe — szinte homokszemről homokszemre, tégláról téglára hordták ösz- sze, rakták fel a falakat. Beleépítették a fán, kövön, habarcson túl minden művelődés iránti vágyukat, szép iránti szeretetüket.

Az épület elkészült. Beszámoltunk róla. A falu kultúr- otthon-igazgatóságof választott. Irtunk róla. Az igazgatóság összeült, programtervezetet készített. Tájékoztattuk róla olvasóinkat.

De vajon mi történt azóta? Eltelt egy munkában, eredményekben gazdag nyár. Megjött, vaigy legalábbis kopogtat az ősz, a művelődés időszaka.

A jászkarajenői művelődési ház is élte, éli a maga életét.

Amikor megkérdezem Fehér Balázs vb-titikárt, a kultúrotthon tiszteletbeli apját (ő- benne született meg az építés gondolata, ő tervezte az épületet), mi történt a falakon belül és mi történik a közeli jövőben, nem tud cs^k úgy, kapásiből válaszolni.

— Előveszem a műsornaptárt — mondja, és a dossziéból, amely a Művelődési Ház címet viseli, dúsan teleírt árkust húz elő. — Lássuk csak: 28-án a Déryné Színház járt nálunk a Sevillai bor- bály-jal; 30-án vizsgatoál volt; hatodikén a Lenin Termelőszövetkezet nőbizottsága rendez műsoros estet; 19-én a szolnoki Szigligeti Színház szerepel a Bál a Savoyban című darabbal; 20-án a gazdakör szüreti bálja lesz; október elsején ismét a Déryné Színház jön. a színházak államosításának évfordulójára itt rendezi meg ünnepi műsorát..;

“Már"ennyiből kiderül, hogy a jászkarajenői művelődési' ház egyik feladatát jól betölti. Alkalmat ad a hívatásos színházi együtteseknek a szereplésre, és ami még fontosabb, lehetőséget teremt a község dolgozóinak arra, hogy otthonukban, saját községükben ismerjék meg, mi a szín- 5 ház. 5

De, mi lesz a program-1 tervezet többi pontjával?

Mikor lesz a művelődési $ ház a falu belső, magaterem- $ tette művelődésének központ- $ ja? ^

Nézem, amit annak idején,.; ha jól emlékszem, május kő- 5 zepe táján jegyzetfüzetembe; írtam: 5

Bélyeggyűjtő kör, zeneis- 5 kola, fotoszakkör, énekkar,; tánccsoport. Azután: isme- $ retterjesztő előadások a tér-; melőszövetkezeti tagoknak.; Közelebbről: a munkaszerve-; zét, az alapszabályzat, a; munkaegységszámítás, az ál- > lát- és növényfajták, a köz-; ság múltja érdekelné az em-; bereket. Azután: kultúrát; vinni a tanyavilágba; össze- j fogni, művelni az ifjúságot;; klubéletet teremteni; megsze-; rettetnl a könyvet — dió- ; héjban ezeket mondták el,; mint megvalósítható terveket: 8 kultúrottihon-igazgatóság | tagjai akkor, de hogy ezekből mi vaiósult meg, vagy hogy ebben a hónapban, negyedévben mit szándékoznak valóra- válta*i, arról a műsornaptár nem árulkodik.

Azt hiszem, nem is árul- kodhatik;

Beszélgettem a kultúrotthon-igazgatóság néhány tagjával.

— Zeneiskola lesz — mondják —. csak még azt nem tudják, hogy a ceglédi vagy az abonyi zeneiskolával egyezkedjenek-e. Az bizonyos, hogy van vagy harminc gyermek és felnőtt jelentkező, aki meg akar ismerkedni közelebbről is a muzsikával.

Előadásokat tartunk a tsz- tagoknak — mondják. — Pillanatnyilag az egyik termelőszövetkezetben van is valami mozgás, akadnak jelentkezők. szélesebb ismeretekre vágyó emberek. De terv nincs, még elképzelésük sincs, hogy milyenek legyenek az