Pest Megyei Hirlap, 1959. szeptember (3. évfolyam, 204-229. szám)

1959-09-25 / 225. szám

1959. SZEPTEMBER 25. PÉNTEK wee-Ki via p Hat és félmilliós forgalmával a második helyet érte el a Nagykőrösi földművessrövetkeret a mezőgazdasági kiállításon A mezőgazdasági kiállításon árusító Pest megyei földimű- vesszövettoezetek közül a nagykőrösi érte el a legna­gyobb anyagi és egyben a legnagyobb erkölcsi ered­ményt. Ez a szövetkezet, amely már hatodszor állít ki és árusít a vásáron, ez idén öt egységgel vonult fel, Vendéglátóipar J részlege most először állított fel lacikonyhát és büfét a ki­állítás területén. ‘A nagykőrösi lacikonyhát sokan keresték fel, 400 ezer forint értékű élelmet fo­gyasztottak vendégei. A má­sik négy egység forgalma pe­dig meghaladja a 6 100 C00 forintot, tehát az öt nagykőrö­si árusítóhely összes bevétele hat és félmillió forintnál is többet tesz ki. Ennél nagyobb forgalma csak a Divatcsar­noknak volt a Mezőgazdasági Kiállításon, s így a második hely a Nagykőrösi Földműves­szövetkezeté az árusítók kö­zött. Ezt a szép eredményt a kiállítás igazgatósága is mél­tányolta és a nagykőrösi szer­vezetet oklevéllel tüntette ki. Négy egysége vezetőjének pe­dig 700—800 forintos pénz­jutalmat adott. Rendkívül nagy forgalmat bonyolított le a szövetkezet­nek az az egysége, amelyik vas, műszaki és szőlészeti cikkeket árusított. Az érdeklő­dők különösen sok háztartási hűtőgépet, porszívót vásárol­tak. A játék- és ajándéksátor­ban viszont rengeteg hangle­mez kelt el. Állandóan sok vásárlója volt konfekció részlegének is, ahol nagy mennyiség­ben keltek el női, férfi­kabátok, öltönyök. Az irhabundák csak a kiál­lítás befejezése előtt három nappal érkeztek meg, mégis nagyon sokat eladtak belőlük. Érdekes megemlíteni, hogy tavaly a földmű vessző vetke­zet négy egysége az ideihez egyenlő értékű és mennyisé­gű áruval jelent meg a ki­állításon, de csak 4 700 000 fo­rint forgalmat ért el. Több volt az érdeklődő, kevesebb a vevő, mint az idén. — ly — Mint a szívdobogás Szép szál emfoer Thernesz Géza bácsi, a ráckevei malom vezetője. Amikor a malom udvarán átvágok, hogy meg­keressem, majdnem elkerül­jük egymást. Vígan kerekezik kifelé. A munka véget ért, de Géza bácsi nem hazafelé venné útját. És ha közben mégis hazau</i ik, nem öreg JOGI TANÁCSOK vörös Sándor, ápor­ka, Petőfi Sándor úti lakos három évig folyamatosan dol­gozott a Csepeli Csőgyárban és egészségi állapotára hivat­kozva önkényesen otthagyta 1959. január 15-én munkahe­lyét. A Csepeli Csőgyár üzemi tanácsának határozata értel­mében nyereségrészesedés an­nak a dolgozónak, aki mun­kahelyét önkényesen elhagyja, nem jár. Ezen rendelkezés alapján Vörös Sándornak a nyereségrészesedés kifizetését a vállalat megtagadta. Azzal a kéréssel fordul hozzánk, hogy jár-e nyereség- részesedés neki vagy nem? A nyereségrészesedés ki­fizetésének feltételeit az üzemi tanács állapítja meg. Az üzemi tanács fent említett határozatá­val is biztosítani igyek­szik, hogy a vállalatnál a munkaerővándorlás a minimálisra csökkenjen. Ezt mi is helyesnek tartjuk. Jelen esetben azonban az üzemi tanács fenti határoza­tára hivatkozva a nyereségre- szesedés kifizetését megta­gadni nem lehet. Levélírónk az 1958-as évet teljesen végigdolgozta. így eleget tett a nyereségrészese­dés; szabályzatban megállapí­tott feltételeknek. A fenti ha­tározatra hivatkozva nyere­ségrészesedésének kifizetését csak akkor lehetett volna megtagadni, ha az önkényes kilépés az 1958-as évre esik. 1959-es évben történő önké­nyes kilépés miatt csak az 1959-es évi nyereségrészese­dés kifizetése taigadható meg. Ezért levélírónk indítson pert a vállalat ellen, mert a Legfelső Bíróság pol­gári kollégiumának 667. számú állásfoglalása alap­ján a bíróság elrendelheti a nyereségrészesedés kiű­zetését, ha azt nem fizették kj vagy nem a szabályzatnak megfe­lelően fizették ki. A bíróság hatáskörébe tartozik annak vizsgálata is, hogy a dolgozó esetében fennállanak-e azok a tények, amelyek alapján a nyereségrészesedés kifizetését a szabályzat értelmében meg­tagadták. SZ. F.-NEK ARONYBA, a Tószegi útra üzenjük: A .községi tanácsok végre­hajtó bizottságainak az 1/1955. V; K. G. M. számú rendele­tén alapuló házhelyjuttatási jogát a 35/1957. (VI. 21.) Korm. számú rendelet meg­Negyvennyolc vagon baromfit vásárolnak fel a földművesszövetkezetek a negyedik negyedévben A fsz-ek zöme foglalkozik baromfineveléssel A főváros és a megye pia­cain az állami és a szövet­kezeti kereskedelem az elmúlt hetekben szinte zökkenő nél­kül ki tudta elégíteni a vá­sárlók baromfi-igényét. Rán- tanivaló csirke, tyúk, kacsa és liba a hét minden napján bőségesen volt a standokon és az üzletekben. Nagymér­tékben hozzájárult ehhez, hogy ez évben a baromfine­velési és hizlalási szerződés- kötéseket eredményesen bo­nyolították le a szövetkeze­tek és az iparvállalatok. Pest megyében, az elmúlt évekhez hasonlóan a naposcsi­be-ellátást és értékesítést az idén is a földművesszövet­kezetek végezték. A tsz-ek, valamint a kel­tetőállomások mintaköz- ségeinek igényeit a kel­tetőállomások közvetle­nül elégítették ki. Az iparvállalatok több mint 700 ezer naposcsibét szállí­tottak az fmsz-ekhez. Ebből elsősorban azoknak a közsé­geknek csibeigényeit fedez­ték, ahol baromfinevelési szerződést is kötöttek. Általában zavartalan volt a megye községeinek napos­csibe-ellátása, csupán már­cius és április folyamán vol­tak kisebb fennakadások, fő­leg azokban a községekben, ahol kevés baromfi nevelé­sére akartak szerződést köt­ni a termelők. Az idén csak­nem hárommillió darab na­poscsibét vásároltak a ter­melőszövetkezetek és az egyéni termelők, továbbá mintegy 50 ezer kacsát, puly­kát, gyöngytyúkot és libát neveltek fel. A megye termelőszövetke­zetei az idén 350 ezer darab naposbaromfit vettek át rész­ben hústenyésztésre, rész­ben törzstenyészetük biztosí­tására. Az állami gazdasá­goktól közvetlenül is kap­tak naposcsibéket a tsz-ek. Ennek ellenére megállapítha­tó, hogy e téren zavarok voltaik. Helyes lenne, ha jövőre az állami gazdaságok keltetőállomásain keltetett fajtiszta állomány teljes egé­szében a tsz-ekhez és a mintaközségekbe kerülne, az ottani állomány feljavításá­ra és kicserélésére. Ez év­ben ugyanis az állami gaz­daságok a budapesti piaco­kon értékesítették naposcsi­béik zömét. Örvendetes, hogy a termelőszövetkezetek egyre nagyobb mennyi­ségben foglalkoznak ba- romfineveléssel. A földművesszövetkezetek szer­ződéskötéseinek fejlődése az 1958-as évhez viszonyítva ugrásszerűnek mondható. Tavaly például a szövetke­zetek csak 1000 kiló csir­kére és 650 darab kacsára és pulykára kötöttek nevelé­si és hizlalási szerződést. Az idén 115 ezer kiló csirke, 3100 liba és 29 ezer kacsa és puly­ka átadására szerződtek le a földművesszövetkezetekkel. Az elmúlt évben a baromfi­felvásárlásból mindössze két százalékban részesedtek a tsz-ek, míg az idén a megye felvásárlási tervének csak­nem egyharmadát szerződték le. A leszerződött baromfiakat elsőként a termelőszövetke­zetek adják át a felvásárló szerveknek. Ennek oka az, hogy a tsz-ek elsősorban húscsirkéket neveltek, ame­lyek a nagyüzemi nevelés és takarmányozás folytán előbb értek piacra. Meg­nyugtató és biztató, hogy augusztus végéig 85 ezer kiló csirkét és 15 ezer libát és kacsát adtak át a föld- művésszövetkezeteknek a me­gye tsz-ei, valamint egyéni termelői. A jelek szerint a tervezett felvásárlási meny- nyiséget a földművesszövet­kezetek biztosítani tudják. A földművesszövetkezetek lényegesen több baromfit tudnának felvásárolni, azon­ban ennek akadályai vannak. A megye két járásában, ahol a baromfifelhozatal komoly mennyiséget jelent, alig tud vásárolni a földmíívesszövet- kezet. mert a magánkiske­reskedők kötetlen áraikkal az állami áraknál kilogram­monként általában négy-öt forinttal magasabb áron vá­sárolnak. Ezért szükséges lenne, hogy a ceglédi - és a nagykátai járásokat — ez a jelenség gyakori — tegyék zárt körzetté. Az őszi baromfifelvásárlás­ra, a megye földművesszö­vetkezetei felkészültek. Felülvizsgálták a felvá­sárlók eddigi munkáját és ahol szükséges, új, rá­termettebb felvásárlót alkalmaznak. A piacos községekben a vár­ható nagy forgalomnak meg­felelően kisegítő felvásárlók beállításáról is gondoskod­tak. A felvásárlóhelyeket is felülvizsgálták és azokat el­látták a felvásárlandó ba- romfik tárolására és elhelye­zésére szükséges eszközökkel. A napokban az árubő járá­sokban a felvásárlók részére külön értekezleteket és szak­mai tanfolyamokat tartanak. Cs. A. szüntette. 1957. június 21-től kezdődően állami tulajdonban álló házhelyeket adásvétel útján, helyi forgalmi áron kell értékesiteni. Az eladást az Országos Takarékpénztár végzi. Az így vásárolt ház­hely a vevő személyi tulajdo­nába kerül. A vételár teljes kiegyenlítéséig a vevő tulaj­donjogának bekebelezésével egyidejűleg elidegenítési és terhelési tilalmat kell felje­gyezni a telekkönyvben. Elidegeníteni és megter­helni az így vásárolt in­gatlanokat csak a vétel­ár teljes kiegyenlítése ese­tén lehet, ennek meg nem történtéig az OTP előzetes hozzájárulása szükséges. A hozzájárulás nélkül a te­lekkönyvi hatóság az átírást megtagadja. A földreform során vagy azt követően juttatott ház­helyeket az igénylők azzal a feltétellel kapták, hogy azon a juttatástól számított öt éven belül kötelesek lakóhá­zat építeni. Ennek a. kötele­zettségnek sokan nem tettek eleget, ezért a Miniszterta­nács 1954. (VI. 23.) sz. hatá­rozatával újból szabályozta ezt a kérdést. Határozatában kimondta, a földreform só­sán. vagy ezt követően jut­tatott és még be nem épített, házhely tulajdonosa köteles a juttatott házhelyen egy éven belül az építkezést megkezde­ni és két éven belül befejez­ni, mert ellenkező esetben a helyi tanács végrehajtó bi­zottsága a juttatott házhe­lyet megvonhatja. Ezeknél a házhelyeknél az elidegenítési és terhelési tilalom mindaddig fenn­áll, amíg rajta a lakóház fel nem épül. Azokra a házhelyekre, ame- lekre a tylajdonjog nem a fenti módon keletkezett, el- , idegenítési és terhelési tila- I teendőként állította a pá rtfel- lom nem áll fenn és így azok I adatok becsületének helyre- telekkönyvileg is átírhatók. I állítását. Megfelelő pártmeg­csontjait akarja pihentetni, hanem ünneplőt vesz. A rác­kevei párt-alapszervezet tag­gyűlésére készül és Thernesz elvtárs a titkár. A bicikli fürgén visszafordul, a kecses ív a malomiroda előtt ér vé­get. Az ellenőrző körút ké­sőbbre marad. Az öreg titkár mosolyogva és kedvesen vá­laszol minden kérdésre, pe­dig belül biztosan idegeske­dik: rendben van-e minden, van-e vörös terítő az asztalon és más, ezernyi apróság, amelyre csak akkor figyelünk fel, ha bosszantó zökkenők figyelmeztetnek hiányukra. A jó szervezés olyan, mint a szívműködés. Amíg biztosítja az egészséges vérkeringést, oda sem figyelünk. Csak ak­kor szisszenünk fel, ha szúr, ha kihagy a szívdobogás. A pártszervezet nem túl nagy. Évek óta ismerik egy­mást, tudják minden elvtárs­ról, mi az érdeme, erőssége, hibája, melyek emberi gyen­geségei. A felhalmozott em­berismeret azonban csak lexi­kális tudás, holt adatok sora, amely nem válik a párttag­ság céltudatos alakításának hajtóerejévé. Az ellenforrada­lom alatti és utáni viharok izgalmas napjaiban pezsgett az élet. Csupa aktivitás volt mindenki. Akik vállalták a tagságot, tenni akartak és jóvátenni, harcolni, építeni, nevelni. Együtt voltak nap mint nap ... Aztán lassan­ként visszatért normális med­rébe az élet. Üzem, hivatal, iskola, család követelte a maga jussát. A pártszervezet pedig nem tudott valamennyi tagjának testre szabott fel­adatot adni. A vállalt mun­kák elvégzését sem ellenőriz­ték, És lassan kialakult az agyonterhelt aktívák és ' a feladatot nem vállaló embe­rek csoportja. A pártokta­tásban eleinte sokan vettek részt. Aztán „lemorzsolódott” a szám. A tanács pártcso­portja megalakult, de nem működik. A vezetőség egyese­ket felelősségre akart vonni, pártfegyelmit helyezett kilá­tásba. Hiába. Most valami öreges, dohos belenyugvás ter­jeng: ilyenek az emberek és kész. Am a taggyűlés harco. san, keményen foglalt állást, gyökeres változást követelt. Az új vezetőség elé legelső bízatást és szigorú számonké­rést. És akkor életre kelnek a tömegszervezetek is, a párt- szervezet valójában motorja lehet Ráckeve életének. Meg­valósulhat a jelszó: „Arccal a tömegek felé!" Ráckeve közel van Buda- pesthez. Alig van család, amelynek legalább egy tagja ne lenne bejáró. Csepelen, Erzsébeten vagy éppen Pes­ten dolgoznak. Csak ebben az évben, itt helyben 49-en vet­tek motort, 75-en televíziót. És az a sok ember, aki a fő­városban veszi meg mindazt, amire a családnak szüksége van... A fiatalság nagy ré­sze Pestre jár szórakozni. Emelkedik az életszínvonal, nő a kulturáltság, egyre nö­vekszik a politikai igény, az érdeklődés. Olvasnak az em­berek. Üjságot, könyvet. Rá­diót hallgatnak. Gyűlnek a kérdések, választ várnak. Ki feleljen ezernyi ember érdek­lődésére, ha nem a kommu­nisták? Mozog a föld a ha­tárban. A termékeny, gazdag földek nagyüzemi kertgazda­ságokról álmodnak, a Duna- part várja a baromfitelepeket. A ráckevei elvtársak érzik a felelősséget, nyugtalanok. Körülnéznek, bővíteni akar­ják soraikat. A bejáró mun­kások közül sok az üzemi párttag. Elhatározták — igém, helyesen —, hogy felkérik az érintett fővárosi szervezete­ket, bízzák meg Ráckevén lakó párttagjaikat, hogy vál­laljanak pártfeladatot, dol­gozzanak lakóhelyükön is a pártszervezetben. Hetilapot szeretnének. — Miért ne való­síthatnánk meg mi is — a Pest megyei Hírlap mellékle­teként — a Ráckevei Hír­adót? — kérdezte az egyik felszólaló. — Talán mi rósz- szabbak, ügyetlenebbek va­gyunk, mint a monoriak? Van elég írástudó ember ná- lamk is. Ji a határozati javaslaU Thernesz Géza bácsi összefog­lalja a vitát és derűs kék szemével körbe pillant. — Az én szivem ugyan már öreg jószág, de bírja a strapát. Ha mind nekiállunk szívvel-lélekkel és nem tű­rünk dologtalanságot közöt­tünk, nem lesz baj. Helyesen döntött a taggyű­lés. A párt-munka tekintélyé­nek helyreállítása az első. A legfontosabb a párifegyelem. Olyan az, mint a szívdobo­gás. Szántó Miklós Befejezőiben a dohány törése: országszerte jó a termés A termelőszövetkezetek a dohánytermesztésben is túlszárnyalták az egyéniekét Noha az idei nyár nem kedvezett különösképpen a dohánynak, mégis jó termést érleltek a dohánytáblák és parcellák az egész országban. Az Élelmezésügyi Miniszté­rium dohányipari igazgatósá­gán elmondották, hogy befe­jeződőben van mindenütt a dohány törése. A korábbi Felkészülnek az állami gazdaságok Az állami gazdaságokban a kongresszusi verseny a leg­időszerűbb, s leggyorsabb be­fejezést kívánó munka, a siló­zás körül összpontosul ezek­ben a napokban. A silózás rendkívül jó lendülettel ha­lad, s mint az Állami Gazda­ságok Főigazgatóságán közöl­ték, a gazdaságokban eddig több mint hatmillió mázsa silótakarmányt készítettek. Ennek a mennyiségnek na­gyobb része — mintegy négy­millió mázsa — fővetésű siló- kukoricából készült. A lendületes verseny sok, a következő években is hasznosítható munkaszer­vezési tapasztalattal gaz­dagította a gazdaságok vezetőit. Sikerült megoldani, hogy a silókukoricát mindenütt az érési állapotnak megfelelően, tehát a legjobb tápértékben takarítsák be. Bevált a komp­lex-brigádok rendszere, He­lyesnek bizonyult az Agárdi Állami Gazdaság kezdeménye­zése, ahol a komplex-brigád munkáját szerelő szerviz se­gítette, s a gépek kisebb hi­báját azonnal a helyszínen ja­vította ki. Hasznosnak bizonyult az Alsóbogát! Állami Gazda­ságban követett módszer is. Itt a szállítás idejének és távolságának csökken­tése érdekében a táblá­hoz közel földfeletti siló­kat készítettek. A komplex-brigádok verse­nyében szép eredmények szü­lettek. A Pusztaszabolcsi Ál­lami Gazdaságban, ahol az or­szágban elsőként fejezték be a silózást. Almási István ifjú­sági brigádja 13 902 mázsa si­lót készített. A Sinatelepi Ál­lami Gazdaságban naponta át­lagosan 41 mázsa silót raktak el. Mezőhegyesen a 109 000 mázsás tervet máris jelentősen túlhaladva, 170 000 mázsa siló­takarmányt tartósítottak. becslések, valamint a törési eredmények egyaránt azt mu­tatják, hogy a termés általá­ban jó, a tervezettnél 10—15 százalékkal takarítanak be többet, A termelők az idén különös gonddal ápolták a dohányültetvényeket, a szárí­tásnál fokozottan ügyelnek a jó minőségre, a levelek szép világos színére. Különösen jók az idei ered­mények a termelőszövetkeze­tekben. A tapasztalatok sze­rint a közös gazdaságok a dohánytermesztés tekintetében is túlszárnyalták az egyéni gazdákat. A hazai dohányfajták leg­értékesebbjét, a Virginiát 29 mesterséges szárítóberende­zéssel felszerelt telepen szá­rítják, készítik elő feldolgo­zásra. Az idei termésű Virgi­nia minőségére jellemző, hogy a szárítókból kikerült levelek között legalább 10—15 száza­lékkal több a világossárga színű, mint a múlt esztendő hasonló időszakában volt. A legjobb eredménnyel dolgoz­tak a nyírbogát: telepen, ahol 89 százalék a világos levelek aránya, az encsencs; telepen 87, az erdőteleki telepen pe­dig 85 százalékot értek el. Az idei Virginda-termés — szakemberek véleménye • sze­rint — teljes mértékben fe­dezi a hazai szükségleteket, azonkívül jelentős mennyiség kerülhet exportra is. Őszi napsütésben

Next

/
Oldalképek
Tartalom