Pest Megyei Hirlap, 1959. szeptember (3. évfolyam, 204-229. szám)

1959-09-23 / 223. szám

1959. SZEPTEMBER 23. SZERDA sav WCirtap NÉPMŰVELŐK KÖZÖTT HOVÁ LETTEK A MUMÁSGYEREKEK? zül olyan kevesen jutot­tak technikumba. Az ok kettős. Az egyik: a technikumba je­lentkező tanulók száma — országos viszonylatban is — az elmúlt esztendők során je­lentősen megnövekedett, ugyanakkor a technikumok száma nem nőtt ilyen mérték­ben. A másik ok az előzőből következik: csak a legkivá­lóbb tanulókat vették fel a technikumokba, éppen a nagyszámú jelentkezés miatt. Eddig érthető lenne a dolog, ha a péceli iskolában nem végzett volna jó néhány igen kiváló képességű tanuló. A hi­ba ott kezdődött, hogy a pé- osli általános iskola legjobb tanulói közül többen — mun­kás- és parasztszülők gyerme­kei is! — egyházi gimnáziu­mokban folytatják tanulmá­nyaikat, Pannonhalmán, Deb­recenben és másutt. (Erre a kérdésre egy másik cikkben még visszatérünk.) A tény azonban így is tény marad: nagyon ke­vés munkásgyerek került technikumba a péceli is­kolából. Megtörtént, ezen változtatni már nem lehet. De az eset fi­gyelmeztet, hogy az iskola ta­nári testületé, igazgatója alapo­sabban, körültekintőbben ké­szítse elő a diákokat a to­vábbtanulásra. Elsősorban a kitűnő tanulmányi eredményt elérő munkásgyerekeket küld­jék, illetve javasolják techni­kumokba, és erre készítsék is elő őket megfelelő módon. Ez még az iskola feladatkörébe tartozik! Amíg a függöny felgördül... rágták a citromhéjat, mivel az előadáson nagy szükség lesz a torkukra, zenés vígjá­tékról lévén szó ... Hat órakor érkeztünk a tápiósápi kultúrotthon elé. Emberi számítás szerint még jókor, időben ahhoz, hogy másfél óra múlva elkezdőd­hessék az előadás. De a kultúrotthonban senki sem várta a színészeket. Se a kultúrotthonigazgató, se más... Végre a gondnoknő mégis elő­került. De nincs függöny a színpa­don. A gondnoknő véleménye szerint jogtalanul eltulajdoní­totta valaki. De a színházterem ablak­kereteiből hiányzik az üveg. (Legalább odakinn is hallják a muzsikát, akik már nem férnek be a terembe — humo­rizál a orimadonna. s közben borzongva gondol arra, milyen ..nagyszerű” lesz könnyű kis nyári ruhában, vagy a dekol- tált tüll-estélyiben megjelenni a színpadon.! Az öltöző. Az ablaküveg nem a keretekben van, ha­nem a fal mellé támasztva áll. Az öltöznasztaU hatalmas gyalupad helyettesíti. Alatta jónéhány kilónyi faforgács. A székeket porréteg borítja. Mindez beszédesen bizonyít­ja, hogy milyen nagy „szere­tettel” várták ide a színésze­ket. A színészek egy része köz­ben lerakta már a gépkocsi­ról a díszleteket, s hozzákez­dett a színpad berendezésé­hez. A színésznők ezalatt füg­göny után néznek, s találnak is. LakaSáról előkerítik a cukrászda vezetőjét és meg­kérik, hogy kölcsönözzön né­hány asztalterítőt. Amikor megkapják, az öltözőben meg­kezdődik a nagy munka: se­rényen varrják a függönyt. (Ha némi segítséget kap­hatnánk — jegyzi meg az egyik művésznő. miközben szorgalmasan öltögeti egymás­hoz az asztalterítőket — gyor­sabban boldogulnánk. _ A kultúrotthon Igazgatója, dr. Szala! sándorné azonban még fél nyolckor sem található!! Nyolc óra is elmúlt néhány perccel, amikor megszólal vég­re az előadás kezdetét jelző gong. A nézőtéren mindössze hatvanan ülnek. A bevétel: nem egészen nyolcszáz forint. Legalább ennyi a gépkocsi zenészek 4 ged. Sokan azonban azt hiszik, hogy ezért az ösz- szegért jogot szereznek arra, hogy a kölcsönzött könyvön ebédeljenek, azt hajsütővas-hűtőnek hasz­nálják, vagy kitépjenek néhány lapot is belőle. N. Károiyné például ki­kölcsönzött egy teljesen új könyvet. Más nem is ol­vasta előtte. Amikor a könyv — megkésve — visszakerüli, nem ismer­tünk rá. Piszkos, megvi­selt, lapjait megcsonkí­tották. Egy másik (nem korá­nál fogva) éretlen olvasó a gyönyörű kiállítású, drá­ga Magyar fotóművészet című könyvből kitépte az aktképeket. Nem szánnék az ujjaira verni, azonkí­vül, hogy a könyv árát meg kell fizetnie. Gyermekeknél sem tűr­jük, hogy a könyvet szag­gassák, piszkítsák, noha, sajnos még elég sokszor előfordul. Felnőtt ember­nél azonban az lenne a természetes, ha a könyv­vel — különösen a má­séval — hímestojásként bánna. Óhatatlan, hogy a sok ember kezében meg­forduló kötet idővel tönkremenjen. De nincs mentsége annak az em­bernek, akinek a kezéből a könyv úgy kerül ki, mintha disznócsorda ta­posta volna meg! (Karsayné) nak — a jó szervezés, a kü­lönböző társadalmi szerveze­tek és üzemek összműködé- sének eredményeként. Ilyen magvas, tartalmas tanácskozáson derül ki iga­zán — a hevenyészve felve­tett három kérdésből lát­ható —. hogy valóban: mi­lyen mérhetetlenül nagy al­kotó energiák élnek, fejlőd­nek a legkisebb községben is. Ahol pedig nem élnek még ezek az energiák, csak; lappanganak. de csírájuk j megvan, ott gondos kezek,; hozzáértő pedagógusok, fá- i radhatatlan népművelők elő- i bányászhatják, megnövelhe-i tik, kiaknázhatják — né-! pünk javára. Garami László sóit: legyen a tanyai iskola művelődési központtá. Ez az alapja annak, hogy legyen az ismeretterjesztő előadá­soknak hivatott, jó előadójuk; Ezért sikeresek — mint Vár- allyai Béla elmondotta — a tápióízentmártoni színes téli esték. De jóleső érzés volt hall­gatni: — Harminc-negyven peda­gógusunk, nyolc-tíz mező­gazdászunk van — nem kell hát a szomszédba mennünk előadóért! Szabó Sándor elvtárs, a megyei tanács v. b. elnökhe­lyettese ezt az elvet így fogal­mazta meg: — Azok segítsék a népmű­velési tevékenységet, akik eh­hez leginkább értenek. Ré­gen a pedagógusok 99 száza­léka nemcsak tanító, de a nép tanítója is volt. Ma rosz- szabb ez az arány. A peda­gógusképző intézetek e te­kintetben nem a legjobban nevelik fiatal tanárainkat, tanítóinkat. Indokolt, hogy ilyen so­kan, ilyen súllyal foglalkoztak ezzel a kérdéssel. Csak egyet­len példát, amelyet Gyenes József, a monori népműve­lési felügyelő említett: — Péteri községben 12 pe­dagógus dolgozik, de lasszó­val sem lehet közülük nép­művelési ügyvezetőt fogni! És nyomatékül, amit Maro­si elvtárs mondott: — Be kell vonultatni az iskolát a falusi felnőtt em­berek közé. Legyen hát a pedagógus igazán néptanító, aki nem elégszik meg a tan­órák szűk kereteivel, hanem a nép művelésével is törő­dik! Nem a pénzen múlik És végül még egy kérdés- csoportot emelnék ki az ér­tekezlet anyagából: az anyagi ellátottság sokat vitatott ügyét. A felszólalásokból is­mét kiderült, hogy az anyagi ellátás, a pénz fontos ugyan, de nem minden és koránt­sem a dotációtól függ egy művelődési ház, egy község vagy egy járás jó vagy rossz népművelési munkája. Jászai Béla, a szentendrei járás népművelés; felügyelője em­lítette, hogy a társadalmi munkával épített szigetmo­nostori művelődési ház fél év alatt meghozta egész évre tervezett bevételét: 19 000 forintot. Szabó Sándor elv­társ a lakosság áldozatválla­lásából épített művelődési házakat sorolta: Jászkara- jenő, Táborfalva, Kemence. Kóspallag, Lórév... Gyenes József a maglódiakkal pél­dálódzóit. Maglódon anyagi áldozat nélkül is megy az is­meretterjesztés; a harmadik évnegyedben a tervezett 6 helyett 13 előadást, a negye­dik negyedévben pedig 23 ismeretterjesztő estet tarta­Azzal kezdem, amivel az- előadó befejezte zárszavát:. — Merészebbeknek kell len­nünk! Élni kell azzal a hal­latlanul nagy erővel, amely a felszabadult, szocializmust építő népben buzog. . i Ez az erő itt, a megye hi­vatásos népművelőinek ta­nácskozásán is érződött. Mi­után Vörös Gyula elvtárs, a megyei tanács v. b. művelő­dési osztályának .vezetője vá­zolta a művelődésügy elvi és gyakorlati feladatait, a hozzászólók — kevés kivétel­lel — nem napi gondjaikkal,, apró-cseprő ügyecsiké ükkel hozakodtak, elő, hanem azt fontolgatták fennhangon, ho­gyan lehet gyorsabban, ered­ményesebben megközelíteni a célt. A dolgozó parasztság műveléséért A cél: az emberek műve­lése, tudatának formálása; el­sősorban a munkásoknak és termelőszövetkezeti parasz­toknak — természetesen a többi rétegnek is — minél többet adni a kulturálódás kincseiből. ' Hogyan? ’ Baranyi Tibor, a ceglédi járás népművelési felügye­lője erről beszélt: hogyan viszik szét a kultúrát a ceg­lédi járás tanyavilágába. Csak néhányat a sok jó módszer közül, mert remélem, hogy a többit ő maga írja meg lapunk hasábjain. Először is: két község kivételével (ezek­re is hamarosan sor kerül) megjárták a járás községeit, tanácskoztak a pártszerveze­tek, a tanácsok vezetőivel, a pedagógusokkal, és megbe­szélték, hogy mit tegyenek. Több kéz — többet tehet, kü­lönösen ha ezek a kezek — pedagógusok kezei. A ceglé­diek a tanyasi iskolákat avat­ják a kulturálódás hivatalos központjaivá. Ott. a tanyasi iskolákban, a tanyasi peda­gógusok közreműködésével folyjanak az ismeretterjesztő tanfolyamok; ott létesüljenek fiók-népkönyvtárak; az elő­adásokat művészeti csopor­tok műsora színesítse ;.. • Részletes ismertetést kí­ván az is, amit Várallyai Bá­la, a tápiószentmártoni mű­velődési iház igazgatója mon­dott el a dolgozó parasztok műveléséről: hogyan szerve­zik az úgynevezett színes téli estéket, hogyan érik el, hogy a kultúrotthon 6000 látogató­jából kétezret az ismeretter­jesztés vonzott; hogyan szer­vezték meg kirándulásukat az egri borpincékbe; hogyan rendezték mezőgazdasági ki­állítást augusztus 20-án 3000 —4000 látogatóval:.; Minden bizonnyal az a tit­ka ezeknek — és a többi, a tanácskozáson ismertetett — eredményeknek, amit Maro­si Jenő elvtárs, a megyei párt-végrehajtóbizottság osz­tályvezetője így fogalmazott meg: — A művelődési munka akkor célravezető, ha azt összekötik a napi feladatok- ^ kai, összehangolják a puli- ^ tikai és gazdasági élettel. t ? Minden pedagógus ügye í f A másik, amit a jó gazda ^ féltésével tárgyaltak az ér- ^ tekezleten: a népművelésig munkások helyzete volt._ ^ Nem önző cél, nem kénye- ^ lemszeretet okozta, . hogy töb- < ben (dr. Dani és dr. Fekete z Sándor Érdről, Kuti Mi- hály Ráckevéról) megemlí-1 tették: több szabad időt kell^ biztosítani a pedagógus- nép- ^ művelők számára, különösen ^ a népművelési felügyelőknek, ^ a nem függetlenített művelő- ^ dési ház igazgatóknak, mert Z jelenleg még elviselhetetlen /. teherként, nehezedik válluk- ^ ra az egyébként szívesen vál- ^ Iáit. lelkesen végzett nép-^ művelési munka. És itt tét- z tek említést a felszólalók ar-z ról a kezdeményezésről, ^ amelyről már írtunk: ha min-^ den egyes pedagógus Ülő 0 részt vállal a népművelésből, ^ akár heti két órát. meg- ^ könnyebbedik a munka és eredményesebbé lesz. ^ A pedagógustársadalom ^ részvétele a népművelésben feltétele egyébként annak is, £ amit Baranyai Tibor java- < A ;plakát: „A Petőfi Szín­pad együttese ma este fél 8 órai kezdettel a tápiósápi kul- túrotthonban bemutatja Csiz- marek—Semsey—Nádasi—Csó­nak: Érdekházasság című ze­nés vígjátékát.. * A plakátot még délután ol- | vastam a megyei tanács épü- ; lete előtt, ahol indulásra ké- ; szén állt az együttes szállító- í busza. A pontos idő: fél öt. \ Hidvéghy Lajos, az együttes ; megbízott vezetője kiadja az i utasítást: indulás! A teher- I autó, amely bizony nem sze- i mélyszállítás céljaira készült, i zsúfolásig megtelik a színé- ; székkel és zenészekkel. Jó- i magamnak, mivel előzetes ér- ; tesítés nélkül érkeztem, már I csak egy fél hely jut az egyik j kemény pad szélén. Igaz, ha ; előre bejelentem magam, ak- ! kor sem jutott volna több. (Legalább melegebb lesz o-da- ; benn. ha iól összeszorulunfc _ ! jegyezte meg tréfásan az egyik ; Idősebb színész.) ; Elindultunk. Magáról az • autóutazásról sok érdekességet \ nem mondhatok. A kemény \ faülés csak nekem volt szo- S katlap — a színészek már \ hozzáedződtek. Legfeljebb a ! teherautó résein beáramló ! portól krákogtak, köhögtek és ! nyelték szaporán a citromot, § ZÖMÖK. LOBOGÓ ÜSTÖ­ij KÜ legényke nyargal a Sza- it badság téren, a tanácsháza í felé. A Délibáb cukrászda ^ előtt megtorpan, tölcsért for- ^ mái a tenyeréből és úgy kia­bálja a túloldalra: § — Imili! Itt vannak a fil­mesek. ^ — Dehogyis ..; § — Itt ám..: a Kossuth belőtt vannak, busszal meg ^ taxival jöttek. ^ Azzal feleletet sem vár, lo- hol tovább. G az önkéntes ^ hírnök, az ’ ingyen-fullajtár, ^ akit senki se kért, mégis kür- ^ töli a hírt és fél óra múltán ^ tudja a város: filmeznek Ceg- § léden. jt A Kossuth szálló előtt való- ^ ban a Hunnia Filmstúdió ^ autóbusza áll, meg vagy há- ^rom személykocsi és nagy ^csoportban emberek. Nem ^celgédiek, fürgén, izgatottan ^beszélnek, magyaráznak, csak bgy alacsony, szemüveges. $ férfi nyugodt. Ö a szálloda- ^étterem vezetője. Helybeli. A ^többiek pestiek, filmesek: rep­edező, operatőr, asszisztens, e Az „illetékest” keresem az eétteremben, aki majd felvilá- $ gosit. ^ Bizonyos Szűcs kolléga ta- ^gadólag rázza a fejét; ^ — Nem én vagyok hivatott ^válaszolni. ^ — Hát ki? $ — Talán a másodasszisz- ^tens. $ S bemutat egy simára fé­sült, magas, pergő beszédű ^ fiatalembernek. ^ — Igen, filmezünk Ceglé­den — kezdi —, a Dúvad dímű filmhez veszünk fel ^részleteket. Sarkadi Imre no- § vellájából filmre írta Fábri $ Zoltán. Ott ül a falnál, a ^ hosszú asztal mellett. Ha ki- ^ ván vele beszélni::: ^ — Nem ... nem, csak foly­^tassa. $ — A filmet ie Fábri elv­|társ rendezi. Az Alföldön ját­szódik, a felvételeket Kiskun- Jlacházán, Cegléden és a Szol­rsss.SS/r/^f/*SSSSSSS^S/?SS/*SSSSSSS//SSSSSSSSSSSA \ nők megyei Póhamarán ké- ^ szítjuk. Ugyanis itt találtuk § meg a filmhez legjobban meg- ^ felelő motívumokat. § Cegléden két-három hétre | ütöttek tanyát. A Kossuth ^ Termelőszövetkezetben és ^ egyedülálló tanyákon veszik ^ filmre a Dúvad egyes epizód- jait. | ISMERT SZÍNÉSZEKET Iá-$ tok a hosszú asztalnál: Besse- $ nyei Ferencet, a film fősze- § replőjét, Meggyessi Máriát, ^ akit a Hintón járó szerelem- 5 ben láthattak, Bitskey Tibort, | (a Tegnapban alakított neki-1 való szerepet) és Barsi Bélát. ^ — És sok új, fiatal főisko- ^ lás szerepel a filmben — ^ fűzi hozzá a másodasszisztens. ^ S ahogy körülnézek az ét- ^ teremben, mintha igazolva ^ látnám szavát. Fiatalok, aki-1 két az elkövetkező hónapok ^ tesznek próbára: lesz-e belő- ^ lük színpadi bonviván, komi- ^ kus vagy jellemszínész? Vagy ^ marad ismeretlen statiszta a ^ sok között: — Fábri elvtárs szeret az ^ új arcok között válogatni. ^ Azaz: minden film egy-egy ^ tehetségkutatás. Itt, Cegléden ^ is, a Kossuth Tsz-ben, forga- ^ tás közben tűnnek fel új ar- ^ cok, új tehetségek; S míg a fiatal arcokat, a ^ forgatókönyvet lapozgató sze- ^ replőket figyelem, a másod- ^ asszisztens folytatja:-- Ha végeztünk a külső ^ felvételekkel, következnék a.^ műtermi részek. De ezzel sem $ készül még el a film, mert | két-három nap őszi felvételre § lesz szükségünk. ^ — S mikor kerül a mű a ^ közönség elé? | — Talán a jövő év első fe- fc lében ..; Akkor bizonyosam ... § MAR ÖREG ÉJSZAKA I van, amikor elbúcsúzunk. $ Kint üres az utca, a Szabad- ^ ság tér. Alszik a lobogó ^ üstökű ingyen-hírnök is és ta- ^ Ián arról álmodik, hogy sta- ^ tisztának hívták az egyik je- ^ lenethez.: G. B. ^ vvvwxvwxxvwXWWWWWVWWWWVWWVWWWWWWWVWWWWWVWWWWWWWWVWWX^ i CEGLÉDEN FILMEZNEK ( ^ A kérdés önmagában is fö- ^ löttébb érdekes, mert ifjúsá- ^ gunk életútjába enged bepil- ^ lantást. Sőt, több mint érde- ^ kés: döntő jelentőségű kérdés $ jövőnket illetően, hiszen nem | mindegy, hogy ebben az or- szagban milyen lehetőségeket ^ biztosítunk a munkásszülők § gyermekeinek. ^ A péceli iskolában jártunk, s ^ A mintegy ezemégyszáz | tanuló közül százkét gye­rek fejezte be az idén jú­niusban az általános isko- ^ lat tanulmányait. A száz­két diákból közel hatvan ma már gimnáziumban, technikumban folytatja k tanulmányait. s Odahaza mindössze néhány gyerek maradt, elsősorban lá­nyok, akik jelen pillanatban szüleiknek segédkeznek a háztartásban. A pácéi; iskolá­ban végzett munkásgyerekek más része, akik nem járnak magasabb iskolába, mint ipari tanulók készülnek az életre. Prisztai Mária a cipőfelsőrész­készítést tanulja, Kuti János Kandó-műszerész lesz, Takács István a MÁV Északi Főmű­helyében dolgozik, Szendré- nyi Erzsébet pedig porcelán- festőnek készül, méghozzá Herenden. A hatvan továbbtanuló diák közül negyven mun­kásszülők gyermeke. Ez igen jó dolog. Csépi Magdolna az aszódi, Klincsek István a gödöllői, 5 Ács Magda a rákoskeresztúri, ! Kovács Sándor a budapesti, ; I. László, Sári Edit a budapes- | ti Veres Pálné gimnázium ta- | nulója, és így tovább... Ezek- ! nek a gyerekeknek nagy ré- ! sze azzal a céllal választotta a ! gimnáziumot — mint a to- ! vúbbképzés lehetőségét —, j hogy az iskola befejezése ! után egyetemen folytatják I majd tanulmányaikat, i Technikumba mindössze : három munkásgyerek került. ! Kemenesi Henriette a közgaz- I dasági, Cinege Miklós és Mi- I cserics Ferenc pedig a Kandó ; Kálmán Híradás- és Műszer- ; ipari Technikum diákja. Raj- ; tűk kívül az egész iskolából : még két gyerek tanul techni- : kumban, az egyik víz- és híd- : építési, a másik erdészeti i szakember lesz. Érdemes megvizsgálni, vajon mi az oka annak, hogy a péceli diákok kö­könyvpusztítók A nagykőrösi városi könyvtár tagjai egy évre három forintot fizetnek, s ezért az összegért annyi könyvet olvashatnak el, amennyit csak idejük en­y költsége. S hol van még a $ díszletek egy előadásra eső % ára, a színészek és zenészek$ fizetése!? $ Erdekházaság című zenés ^ vígjáték jó, hónapok óta játsz- j szák nagy sikerrel a buda- £ pesti József Attila Színház- í ban. Talán rossz az előadás? Ta- í Ián gyengék a színészek? Nem. f Tabányi János, a helyi gép-1 állomás traktorosa szerint ? ilyen jó előadást még nem is f látott ebben a faluban, pedig $ ott volt valamennyin. És ha- sonlóképpen nyilatkozott a % többi néző is. S túl a szava- ^ kon, ezt példázta a mindun- ^ tálán fel-felcsattanó taps és % nevetés. $ Akkor hát miért ez a rész- $ vétlenség? A színház közön-% ségszervezője legalább annyi- % ra ludas a dologban, mint a $ kultúrotthon igazgatója. Nem % tettek meg mindent annak ér- % dekében, hogy az előadásra % telt házat biztosítsanak. A Petőfi Színpad művé- % szelnek becsületére válik, hogy £ ilyen barátságtalan foaadtatás £ és ilyen gyér érdeklődés eile- £ nére is szívveJ-léLekkel fát- < szottak és tudásuk legjavát $ nyújtották a közönségnek. (prukner) /j

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom