Pest Megyei Hirlap, 1959. szeptember (3. évfolyam, 204-229. szám)

1959-09-19 / 220. szám

Szentendre

IH. ÉVFOLYAM, 38. SZÁM 1958. SZEPTEMBER 19. SZOMBAT

PEST MEGYEI HÍRLAP K 0 l Ö N K I £ Á S A

A műit gazdasági év befejezésekor is meggyőződhettünk aarróJ, hogy a szentendrei Április 4 Termelőszövetkezet azok közé a szövetkezetek közé tartozik, amelyekre méltán nézhetnek fel a még egyénileg dolgozó parasztok.

Ez a meggyőződésünk még inkább megerősödött az idén, amikor az árpa eleséplése után munkaegységenként 37 kg- ot adtak ki a tagoknak, hogy ez nem kicsi dolog, akkor tudjuk csak elképzelni, ha arra gondolunk, hogy az árpa szabadpiaci ára 300 forint. Ez munkaegységenként 111 forint. És így igazán nem csodálkozhatunk azon, hogy Csúcs József és családja, akik négyen dolgoznak a termelő- szövetkezetben, az árpa el- cséplése után 6000 forint értékű árpát vihették haaa, azaz húsz mázsát. Vagy említsünk egy másik példát is; Tóth Lajos egyedül 615 kg árpát kapott.

Az elmondottak azonban csak a gabonafélékből nyert részesedésből adnak ízelítőt;

Van azonban egy másik dolog is, amit mindenképpen meg kell említenünk. Ez pedig a magtermesztés.

Ahogy Kiss Pál elvtárs, a termelőszövetkezet elnöke elmondja, ebben az évben 120 holdon termelnek répát. 20 holdon szegletes lednekma- got, 15 holdon kölest és három holdon mákot.

Nem árt, ha egy kicsit itt is számítgatumk; A heremag mázsája 2500 forint, a szarvas- kerepmagé 1800 forint, a som- kóró magjáé 1800, a répamagé 1000, a szegletes lednek- mag 400, a kölesé 271, a máké pedig 2600 forint.

— És milyen termésre számítanak?

— Heremagból 120 mázsára, szarvaskerepmagból 50 mázsára, somkóró magjából 10 mázsára, répamagból 35 mázsára, szegletes lednekmag- ból 50 mázsára, kölesből 60 mázsára és mákból 6 mázsára. Ez a mennyiség, a fent felsorolt szabadpiaci árakat véve figyelembe, 494 800 forint értéknek felel meg. Az 51 szövetkezeti tagot számítva, egyenként 9700 forint jövedelmet jelent, vagyis az év minden napjára egyénenként 26,66 forintot.

— Mióta foglalkozik a magtermesztéssel a szövetkezet?

— Az ellenforradalom után kezdtünk hozzá nagyobb területen magot termeszteni. Abban a gazdasági évben a mostani területnek — mór ahol

magot termesztünk — csak egyharmadát használtuk fel ilyen célra. Jövőre még többet akarunk termelni. így például répamagból még- egyszer ekkora területen. A talajt minden alkalommal alaposan előkészítjük és az eredmény nem marad el. Tagságunk egyre inkább elégedettebb lesz és mindnyájan örülünk, ha minél többet tudunk fizetni munkaegységenként.

Hisszük, hogy egvre több és több hasonló jó eredményről számolhatunk be az Április 4 Termelőszövetkezettel kapcsolatban. Sz. L.

Szentendrei látkép (Kiss István felvetele)

Miért veszteséges

a Községgazdálkodási Vállalat

rózsaiermelése ?

Új státus, jelentős megtakarítás

Hivatalos helyről nyert értesülésünk szerint rövidesen függetlenített községfejlesztési előadó kezdi meg munkáját a városi tanács végrehajtó bizottsága mellett. E munkakörrel járó feladatokat eddig a műszaki osztály beosztottjai végezték, nem kis eredménnyel. Ez azonban túlterhelést jelenített és gyakran fontos szakigazgatási teendőktől vonta el a műszaki osztály tagjait. Az 1959-es fejlesztési terv kidolgozásában és kivitelezésében jelentős megtakarítást eredményezett a műszaki osztály tagjainak áldozatvállalása és lelkiismeretessége. Az autóbusz-várótermek, a ravatalozó és a vízvezeték-építési munkák terveinek elkészítésével 36 500 forintot takarítottak meg a város számára. Az új státus' beállításával ilyen és ehhez hasonló megtakarítás lehetőRENDKÍVÜLI TANÁCSÜLÉS

Szeptember hő 21-én este 7 órai kezdettel rendkívüli tanácsülést hívott egybe a városi tanács végrehajtó bizottsága. Napirendjén szerepel a város pénzügyi gazdálkodásának megtárgyalása, ezen belül az 1958. évi zárszámadás, az 1959. évi átárazott költségvetés, valamint az ez évi első félévi beszámoló jelentés.

A tanácsülés nyilvános.

sége fokozódik, sőt a rendszeres munkaeilenőraéssel, saját vállalkozásban történő építkezésekkel a gazdaságosság is fokozható.

Örömmel üdvözöljük a város műszaki apparátusának számszerű növekedését és egyben elismeréssel nyugtázzuk a műszakiak immár harmadik éve folyó túlfeszített és mégis jelentős eredményt produkáló munkáját,

A Községgazdálkodási Vállalat Ady Endre úti rózsahajtató üzeme felkészül az őszi és téli haj látási idény re, hogy ki tudja elégíteni a nagy számban jelentkező megrendeléseket.

Megkérdeztük a vállalat vezetőségét, hogy az első félévi hajiatásnól mutatkozó veszteséget mi okozta és milyen intézkedéseket tettek a most kezdődő hajtatás eredményessé tételére?

— A veszteség oka a termelői árrendezés következménye. A koksz ára az előző évi 72 forintról ~ 131 forintra emelkedett, de csak a közüle- tek részére, mert magánosoknak a kisfogyasztói ár változatlan maradt. Rózsahajta- tóink koksztüzelésű kazánokkal vannak megépítve és az évi koksizsz ük ségietük 13 vagon.

Igazoltatás a Duna partján. Szükség Is van erre, mert sok járművezető, figyelmen kivUl hagyva a sebesség- korlátozó táblát, életveszéíyes helyzetet teremt a szentendrei korzón

(Kiss István felvétele)

— A koksz aráinak emelkedéséből adódó veszteség megszüntetése érdekeben a most induló hajtatás megkezdése előtt a kazánokon átalakítást hajtunk végre és a fűtéshez eddig használt nagy mennyiségű koksz helyett pakurával dúsított szenet vásárolunk, így számításaink szerint mintegy 40 000 forint megtakarítást fogunk még ebben az évben elérni.

— Sürgős szüksége mutatkozik annak, hogy a kiveszett rózsatövekét újakkal pótoljuk. Ebben az évben 3000 darab új rözs=atövét fogunk elültetni, s addig is, amíg az összes hiányt pótolni tudjuk, gladiolus- és tulipánhagymákat ültetünk hajtatás céljából,

— A vállalat megalakulásakor elavult, leromlott üveg- házakat vettünk át, melyeknek felújítása évről évre folyik ugyan, ennek ellenére nem tudjuk a hőszigetelést tökéletesíteni és a kívánt hőmérsékletet biztosítani. Ezért most a legújabban kitűnően bevált új műanyaggal/ az úgynevezett fóliával fogjuk üvegházaim&a't szigetelni, amivel egyrészt jelentős tüzelőanyag-megtakarítást érünk el, másrészt az üvegházainkat egyenletes hőmérséklet alatt tudjuk tartani, ami lehetővé teszi a hajtatási idő jobb és gazdaságosabb szabályozósát.

— A veszteséges termelés megszüntetése a vállalattól nagy erőfeszítéseket kíván, azonban rózsahajtató részlegünk dolgozóinak lelkes és pontos munkája, valamint a most bevezetett technikai újítások minden bizonnyal meghozzák a kívánt eredményt;

volt halkam

öreg budapesti természetjáró, turista barátaimtól a napokban olyan dicséretet hallottam Szentendrére vonatkozólag, hogy azt nagyon sürgősen és kiabálva nyilvánosságra kell hoznom. Nem azért, hogy elbízzuk magunkat s tisztasági babérjainkon elringatózzunk. Éppen ellenkezőleg! Hogy még nagyobb erőfeszítéssel és következetességgel tartsuk nívónkat, melyet idegenek, alkalmi városjárók és városunkat szeretők elismerése övez, amely elismerésnek még itt-ott felbukkanó árnyoldalait sürgősen eltüntetve, elmondhassuk, hogy az utóbbi néhány esztendőben tényleg sokat fejlődtünk.

Turista barátaim, az óbudai tanács nagyon aktív természetjáró csoportjának tagjai azt mondták:

— Szentendre, amelyről ■ mindig úgy beszéltünk, mint természeti szépségekben és városi belszépségek- ben csodálatos gazdagsággal bővelkedő „koszos, piszkos fészek” — gyönyörű tiszta várossá lett! Mivel az egész országot járjuk, régen nem jutottunk el Szentendrére s hogy vasárnap keresztülmentünk rajta, élámultunk. Szentendre ma tisztább, mint Budapest! Ragyognak fellocsolt, gondosan sepert járdái, utcái, egymásután újonnan tatarozott, szinte mosolygó házakba ütköztünk, s a sok szépséget, melyet Szentendrén mindig megcsodáltunk, ma tisztaság keretezi.

Nagyon jól esett a tárgyilagos elismerő szavakat hallanom s nagyon büszke voltam arra, hogy szentendrei vagyok.

Fejlődünk és az óbudai vélemény elhangzása után hazasietve, elégettem öreg barátom versikéjét, melyet 1910-ben írt városunkról s amelynek kezdő két sora igy hangzott:

— Tele van Szentendre

piszok utcikákkal S minden utca sarkán egy szemétrakással...

Az aktualitását vesztett régi versike helyébe „Elet és Irodalom” című lapunk most vasárnapi számát tettem, amelynek egy nagyszerű rajza Rab Ráby terünket (előbb Béke tér, érthetőbb szentendreiség- gel: a szamárhegyi Erzsébet teret!) ábrázolja, Ráby Mátyás műemléktáblával megjelölt egykori lakóházával.

Tekintetemmel végigsimogattam a papírra vetett két évszázados öreg házat, a kapu fölött csüngő kő- szőlőfürttel s az ódon pinceajtóval s azt mondtam:

— Ebben a városban érdemes élni, mert sokan vannak, akik igazán szeretik. Csak egy kicsit állandóan buzdítani kell őket, hogy önző módon ne csak maguknak szeressék. Hanem mindenkinek!

Horváth Levente

ŐSZI HATARSZEMLE

Szokatlanul verőfényes, ragyogó idén az ősz. Vénasszonyok nyara túltesz az igazi, viruló nyáron, mintha tudná, hogy a termékeny, esős tavasz és nyár után több gyümölcsöt, terményt kell megérlelnie, felülmúlva önmagát. Járjuk a szentendrei határt, szemünkkel, szívünkkel isszuk a sok látnivalót: bő termésünk van idén! Mindenütt dolgozó emberek, megelégedett arcok, íme az egész évi munka gyümölcse már érik, aztán jöhet a pihenés, egy kis kikapcsolódás és felkészülés a jövő esztendőre.

Először tsz-einkhez látogatunk el. Az Uj Életben most szedik a burgonyát, törik a napraforgót, s miközben a serény munkát figyeljük, rátéved szemünk a gyönyörű kukorica- és cukarrépatáblákra is. Elégedettek lehetnek munkájukkal. Az Április 4 Tsz-ben Tóth Géza mezőgazdásszal beszélgetünk. Elmondja, hogy idén 30 holdon hibridkukoricát ültettek, a termés előreláthatólag 30 százalékkal több lesz, mint a szokvány kukoricáé. 40 holdon végeztek vetőszántást, folyik a maghere- cséplés is. Termésük minden vonalon felülmúlja az előző évekét, persze sok a munka, de nem hiányzik a szorgalom és összetartás a tagságból, így kívánja saját érdekük és az egész termelőszövetkezeté. Szakmai ismereteik és látókörük bővítése érdekében megnézték a mezőgazdasági kiállítást. Az ott látottakról nagy lelkesedéssel beszélnek, sok jó terv fog ebből a kirándulásból megszületni. Ennek reményében búcsúzunk és indulunk tovább az egyéni gazdák szántóföldjei, kertjei felé. Itt is, ott is megtaláljuk a tulajdonosokat, betakarítás folyik mindenfelé. Szép a termés, halljuk mindenütt, s valóban öröm látni a roskadozó fákat, szőlőtőkéket, 2 méter magas kukoricákat. A burgonya sóik helyen már zsákban van, nem lesz hiány semmiben sem az idén.

Felkeressük a hegyközség tagjait is. Nagy a készülődés a vasárnapi közgyűlésre. Szép terveik vannak, de egy nagy bajuk is, a gépállomás nem végezte el időre a talajfórgatástj így veszélyben van a 10 hold < telepítésük. Veszélyben vanj ! de reméljük, nem veszve! A ! forgatást még el lehetne vé- ! gezni, s városunk 10 hold be- ! telepített gyümölcsössel gazda- : godhatna.

; Az idő gyorsan repül. Mégis ! csak ősz van már, hűvösödik.

! Szentendre határa egy dolgos ! év nyomait viseli...

; M. B.-né

»

—

I

I olvasóink Írjak

!

•

■ Naponta legalább 16 szülő kíséri ; el az Alkotmány utcai iskolába ; kisgyermekét. Naponta kell lát- I nunk, hogy milyen gondozatlan ! az ún. Várdomb. Papír, szőlő- 1 csutka, almacsutka marad a gyer- 1 mekek után garmadával, ez azon- 1 ban a kisebbik fele. Elképzelje- j tetlen porfellegben játszanak I gyermekeink. Hetek óta nem ! esett az eső. s Így a sok apró ! evermekláb hatalmas porfelhőt ; kavar, nem Is szólva a szélről.

! Nem lehetne ezen változtatni?

I Egy kerti csapot kellene csak ; létesíteni és azzal a nagy port í meg lehetne szüntetni.

; Kérjük elszállítani az iskola év I kezdetétől az utcára szórt három ; kocsi szemetet Is. Ezt az utcában ; lakók Is kérik.

Szülők

Szentendre és a modern magyar festőművészet elválaszthatatlan fogalom. A szentendrei művészek között különleges hely illeti meg a nagytehetségű és tragikus sorsú Vajda Lajost, a magyar festészet „pszichorealista” alakját, akinek működését kis tisztelői körön kívül kevesen ismerték, s kinek halála utáni (1943) kiállítása is részvétlenségbe fulladt.

ötven évvel ezelőtt született, s még nem volt 33 éves, mikor meghalt. Fiatal kora egy részét Szerbiában töltötte. Egész könyvtárnyi művészeti könyvet vásárolt össze. Volt idő, mikor a filmművészetet fölébe helyezte a festészetnek. Még a 30-as évek elején is úgy érezte, hogy nem fog festeni. Többször neki-nekilen- dült, de abbahagyta. 1934-ben hazajött Párizsból, nem a nyomor miatt, liánom egy távoli leányarc elmosódott vonásai nehezítették életét.

Párizsból hazatérve csendVAJDA LAJOS

(1909—1941)

életeket kezdett festeni pasz- tellel csomagolópapírra. Ikonszerű portréiban régi korok művészetének hangulata jelent meg. Alakjainak merev rajzában fellelhető a szerb templomi képek hatása, bizonyára még fiatalkori szerbiai benyomásokként. A csillogó képek mögül tompa meleg színek ütnek át.

Második találkozása a régi emlékekkel egészen új élményekkel gazdagította. Ennek a találkozásnak színhelye Szentendre volt. A szentendrei templomok, barokk-copf épületek, kapuk, lakásának tárgyai jelennek meg képein, a tudatos művész ösztönös festői átírásával. Realisztikus szentendrei városkép-rajzait népi íz jellemzi.

A szentendrei Törökhegyen

egy magános házban bérelt szobát. Nem véletlen, hogy a hegyre ment, a természet közelsége és a végtelen csend után vágyott.

Munkásságának utolsó szakaszában megrázó erejű szür- realisztikus rajzokat készített. A földhöz ekkor más, egészen más köze volt, mint nekünk. A szürrealizmus követői harcoltak minden régi művészeti hagyomány ellen. Ennek az első világháború után kialakult képzőművészeti irányzatnak az volt a törekvése, hogy azokat a gondolatokat érzékeltesse, amelyek teljesen mentesek mindennemű korlátozástól. Tehát a „valóság feletti” dolgok, látomások kifejezésére törekedett a képzőművészet eszközeivel. Természetesen gyakran eredményezett a művészetben a fantasztikumba hajló, avagy abba fulladó megoldásokat. A szürrealizmus — André Breton meghatározása szerint — gépies lelki tevékenység, amely- lyel természetes közvetlenséggel fejezi ki az ember lelki tartalmát. Vajdáról egyik barátja írja: „Jeleket ír fel a felületre, melyek hieroglifái egy vége felé közeledő élet vetületének.”

Vajda jól ismerte a külföld szürrealista művészeit. Ennek a művészeti iránynak legönállóbb tehetségű magyar képviselője.

A törökhegyi csend, magány kellett ahhoz, hogy felfogja annak a világnak a jeleit, melyet művészete rendszerezett. Ekkor születtek hatalmas méretű tus- és szénrajzai. Az 1939-es és 1940-es nyáron megadatott neki, hogy

mondanivalóját maradéktála- í nul kifejezze. Művészetének v segítőtársa felesége volt. Szó- % bájának asztalát csupa olyan í dolgok foglalták el, (gombák, $ bogáncsszerű növények, fa- $ gyökerek, fadarabok stb.), % amelyek más ember számára $ semmit sem érnek. A művész % mintha a magasból nyúlt vol- % na le c zért, amit érdemes % megtartani a földi „liliomok” $ közül. %

Vajda Lajosnak életében % megnemértés, ismeretlenség jutott osztályrészül. A test ^ gyenge volt ahhoz, hogy so- $ káig elviselje a megértetlen $ lélek fájdalmas égési sebeit és $ a szellem nagy küzdelmeit, $ melyet „egy másik világ meg- $ ismeréséért és megismerteié- % séért vívottÄ

y

Munkássága beletartozik £ abba a hosszú sorba, amely ^ Jankó Jánostól Ferenczy Ká- ^ rolyon. Fényes Adolfon. Tor- ^ nyai Jánoson kérész*-’’1, »»n- ^ iáinkig vezet. í

B. L. f

az Április 4 Tsz-ben