Pest Megyei Hirlap, 1959. szeptember (3. évfolyam, 204-229. szám)
1959-09-16 / 217. szám
1958. SZEPTEMBER W>. SZERDA z^:JCir!at> ABONYI SZÁMVETÉS A bony bein js befejeződött a kenyérgabona betakarítása. Elhallgattak a cséplőgépek, magtárba, padlásra került a szem. Elérkezett az ideje annak, hogy elkészíthessék a termelőszövetkezeti tagok, az egyéni parasztok számvetésüket; milyen eredménye lett munkájuknak, mennyire futja a gabonából a család szükségletére, hová teszik a fennmaradó mennyiséget? Nos, ami a termést illeti, az abonyiak nem panaszkodhatnak. Néni értékelték még, hogy a megye melyik vidékén, melyik községben volt a legjobb gabonatermés, de Abony minden bizonnyal az elsők között van. Nem volt ritkaság a 18—20 mázsás 'holdankénti gabonatermés, sőt. mi több, az Uj Világ Tsz 125 holdja átlagosan 18,10 mázsa termést adott. Bár jó termést adott a 22 ezer holdas határ mindegyik része — a tavalyinál lényegesen többet —, azt azért nyíltan meg kell “mondani, hogy a termelőszövetkezeti táblák mégiscsak jobban fizettek. A József Attila Tsz sem sokkal maradt el búzatermelésben az Uj Világ mögött és szép a többi négy tsz eredménye i?. Annak kell lennie, mert különben hogyan is lehetne a termelőszövetkezeteknél 15 mázsa az átlagtermés. Az egyéni parasztoké a községi tanács véleménye szerint 12 mázsa. A termelőszövetkezetek három mázsás terméstöbblete tehát a nagyüzemi gazdálkodás fölényéről tanúskodik. El kell ismerniük ezt az igazságot azoknak az egyéni parasztoknak is, akiknek 15—18 vagy esetleg 20 mázsás búzatermésük volt holdanként, mert bár az ő eredményük vetekszik a termelőszövetkezetekével, de az egyéni parasztok nagy többsége lényegesen alacsonyabb termést ért el. így adódik aztán a 12 mázsás átlag. Ami tehát a termelést illeti, bizony a termelőszövetkezetek javára billen a mérleg. Ennek okát a nagyüzemi táblákon, alkalmazható gépeknek, a fejlettebb agrotechnikai eljárásoknak lehet tulajdonítani, amit az egyéni parasztok nagy többsége szorgalmával sem tud kiegyenlíteni. Az elmondottak korántsem jelentik azt, hogy az egyéni parasztok asztalára nem jut bőségesen kenyér az idén. De azt igen, hogy összefogással termelőszövetkezetekbe tömörülve lényegesen többet ad.na az abonyi határ is. Sokan felismerték már ezt és ezért kezdenek bizakodással az ősziek talajelőkészítéséhez azok a dolgozó parasztok, akik már a tavasszal aláírták a belépési nyilatkozatot. Az új termelő- szövetkezetek is minden bizonnyal maguk mögött hagyják majd gabonatermelésben az egyénieket. A termelőszövetkezetek nemcsak többet termeltek Abonyban, mint az egyéniek, hanem sokkal többet is adnak! az ország ellátására. A Ter-j ményforgalmi Vállalat . felvá-j sárlójának adatai is ezt bizo-; nyitják. A termelőszövetkeze-j tek — amellett, hogy teljesí-• tették adógabonakötelezettsé- > güket — 2270 mázsa gabonát! adtak el az államnak. Az! egyéni parasztok ugyanakkor; mindössze 195 mázsát. Még! nagyobb az aránytalanság, haj figyelembe vesszük azt is, j hogy a határnak 59 százalékai egyéni parasztgazdaság. A• termelőszövetkezetek a meg-1 termelt gabonának csaknem 20! százalékát ajánlották fel meg-! vételre az államnak, az egyéni! parasztok pedig még az egy! százalékát sem. Amint a szám-! adatok bizonyítják, a szövetke- : zeti parasztok nagyra értéke-1 ük az állam támogatását és; ezt viszonozzák is, amikor az! ország kenyérellátásáról van! szó. Ök megértették, hogy j nemcsak joguk, hanem köte-j lezettségük is van az ország! ipari munkásságával szemben.! Természetes tehát, hogy a i kormányzat a tsz-parasztságra j számíthat elsősorban az or-j szág ellátásában és őket is tá-i mosatja elsősorban. Az abonyi egyéni parasztok; az idén kevés kenyérgabonát; adtak el az államnak. Ez azonban nem okoz kenyérszűkét, enélkül is teli lesznek az élelmiszerüzletek polcai kenyérrel. Sokkal inkább érdekesebb az, hogy miért nem értékesítették gabonájukat az egyéni parasztok, hiszen bőven van feleslegük. Beszéltünk néhány egyéni paraszttal és egyikük ilyen választ adott: „Nem sürgős, nem vagyunk rászorulva arra a párezer forintra, amit a gabonáért kapnánk”. Egy másik dolgozó paraszt azt mondta: „Nem adom el a gabonámat, mert ki tudja, mit hoz a jövő.” A két egyéni paraszt válaszában fel lehet fedezni egy közös vonást. Az egyik megmondja, nincs rászorulva, hogy mielőbb értékesítse gabonáját, de a másiknak is megvan a mindennapija ahhoz, hogy „jövőre” tartalékoljon. Ahogy mondani szokás, tehát jól állnak az abonyi egyéni parasztok. Kevés olyan ember akad az országban, aki irigyelné ezt tőlük. Kormányunk is olyan gazdaságpolitikát folytat, amely biztosítja az egyéni parasztok megélhetését. Módot ad arra is, hogy akkor értékesítsék terményeiket, amikor nekik tetszik. A spekulációt, a gabonával való üzérkedést azonban nem tűri. Azt akarja, hogy minden szem értékesítésre kerülő gabona a központi készletet növelje, hogy gazdálkodni tudjon vele népünk javára. Távol áll tőlünk, hogy általánosítsunk, de máris előfordult: az abonyi piacon egyesek a korpa közé kenyérlisztet kevertek, hogy ily módon nagyobb jövedelemhez jussanak. A kenyérgabona emberi táplálék és senkinek sincs joga állatokkal megetetni. Aki pedig ezt megteszi, az számoljon a következményekkel is. Indokolatlan annak a dolgozó parasztnak az aggodalma is, aki a jövőtől való bizonytalankodás miatt tartalékolja gabonáját. Miért bizonytalankodik? Talán attól tart, hogy a tsz-ek eredményeinek láttán maga is meggyőződik a nagyüzemi gazdálkodás előnyéről és termelőszövetkezetbe lép? Ez nem indokolja a bizonytalanságot, hiszen a tsz-be lépése esetén biztosítja magának a gondtalan. megélhetést. Az abonyi termelőszövetkezetek gazdálkodása, eredményei, tagjainak élete világosan példázza, hogy hazug az ellenségnek az a híresztelése, ami szerint tsz-ben nincs olyan jövedelme a tagnak, amiből a kenyérrevalót biztosítja. Kézzelfoghatóan bizonyítja az ellenséges híresztelés tarthatatlanságát, hogy a termelőszövetkezetek az idén is többet termeltek, mint az egyéniek. Ha pedig többet termeltek, van is miből élniök, eladniok. Készítsék el saját számvetésüket az abonyi dolgozó parasztok, s az igazságnak, a valóságnak megfelelően mérlegeljék helyzetüket. Ne higy- gyenek az ellenséges híreszteléseknek, hanem maguk okos, becsületes gondolkodása szerint cselekedjenek. Támogassák azt a kormányt, amely a jólétet biztosítja számukra. Mihók Sándor A SZÖVETKEZÉS VETERÁNJAI Beszélgetés a túrái Galgarnenti Tsz két alapító tagjával A szövetkezet tíz évvel ezelőtt, 1949-ben alakult. Első tagjai a falun átfolyó Galga patakról a Galgarnenti Tsz nevet adtáik szövetkezetüknek. Mindenki látja, tudja, mire jutottak azóta összefogásuk eredményeképpen. de vajon mi történt az alapító tagokkal, a szövetkezeti gondolat megvalósításának úttörőivel? — Többségük még ma is köztünk él — tájékoztat Nagy elvtárs, a tsz elnöke. — Keresse fel Kelemen Józsefet és Csombor Jánost, őket lehat most leghamarabb megtalálni. Ök voltak annakidején a két első a tsz-ben. — Miben voltak elsők? — kérdeztem kíváncsian. — Majd ők elmondják, csak találja meg mindkettőjüket. Nem is kellett sokat keresgélnem. A szövetkezet udvarán jól öltözött embert pillantottam meg. Gondoltam, Csombor János és Kelemen József, a túrái Galgarnenti Tsz két alapító tagja Pest megyei gazdaságok a legjobbak között Értékelték a IV. országos tejiermclési verseny háromnegyedévi eredményeit A Földművelésügyi Minisztérium most tette közzé a negyedik országos tej termelési verseny háromnegyed évi eredményeit, 1958. november 1-től 1959. augusztus 1-ig bezárólag. Az egységnyi területen legtöbb tejet termelt gazdaságok versenyében — az 5000 kát. holdon aluli területű állami gazdaságok kategóriájában —, 5. lett az Agrár- egyetemi Tangazdaság (Gödöllő), az 1000 kát. holdon aluESTI FEJES ELŐTT A tápiószeJei Keleti Fény Tsz tehenei itatás után jóllakva vonulnak megszokott istállóikba, ahol már várják a fejők az állatokat, a tejipar pedig a friss tejet (Csekő felv.) hátha ismeri szövetkezetük valamelyik alapító tagját. — A kertészeti brigád mezőgazdásza vagyok. Kelemen József — feleli érdeklődésemre. — Igen, én is az alapítók közé tartozom. — Csombor Jánost nem látta ^valahol? — Éppen arra van dolgom, odavezetem. Pár perc múltán már azt is megtudtam, miért nevezik őket a „két elsők”-nek. — Tudja, én voltam a Gal- gamenti Tsz első elnöke — meséli Kelemen József. — János bácsi pedig az első kö- zápparaszt, aki alapításkor csatlakozott hozzánk. — Akkortájt, 1949 nyarán, az egész falu nevetett rajtunk, tizenhármunkon, hogy szövetkeztünk — emlékszik a kezdetre Csombor János. — Összesen 184 holdas területünk volt és csak két lovunk. Én 16 hold földet és a két lovat vittem magammal. — Az első év jól sikerült — tette hozzá Kelemen József. — Igaz, nem volt könnyű dolgunk, -mert a gépállomás is csak akkoriban kezdett munkához. Ma már csak nevetünk rajta, de akkor 110 hold gabonánkat éppen 21 napig arattuk. Most, az idén 280 hold búzánkat hat nap alatt vágta és csépelte el a kombájn. — Más is eszembe jut az aratásról — szólt újra Csombor János. — Képzelje. az élső csépléskor nem tudtuk hová tenni a magot. Úgy kellett 200 zsákot valósággal ösz- szekéregetni a tagoktól, meg a falubeliektől. Vagy ott a silózás. Talán soha annyit nem izzadtunk, mint az első években. A Galgarnenti Tsz 1134 holdas birtokán most 154 család munkálkodik szorgalmasan, s szövetkezetük híre túlnőtt már a falu határaim Kíváncsi voltam, vajon mi vitte őket annak idején, 1949- ben a szövetkezetbe. — Már a 30-as években is hívei voltunk a nagyüzemi gazdálkodásnak — magyarázta Kelemen József. — A falu földesurát. báró Sósberger Viktort kértük annak idején —> én is tagja voltam a küldöttségnek —, hogy túrái birtokából 2400 holdat adjon bérbe nekünk, túrái gazdáknak. — Persze, nem adta — szóltam közbe. — De nem ám! Némileg hajlott rá, de amikor. megtudta, hogy szövetkezeti alapon akarjuk a bérbevett földet megművelni, kidobta a küldöttséget. — Meddig volt a tsz elnöke Kelemen elvtárs? — Három évig. Akkor elvittek az egyik állami gazdaságba, vezetőnek. Nemrég tértem vissza saját kérésemre a szövetkezetbe, mezőgazdásznak. Az igazgatóságnak most is tagja vagyok; — Elégedettek-e a maguk alapította szövetkezettel? — Részben. Lehetne nagyobb is. jobb is. Akkor leszünk igazán elégedettek, ha a falu minden dolgozó parasztja közöttünk lesz, ha bőségesen termi majd gyümölcsét az a fa, amelynek elültetésénél tíz évvel ezelőtt mi is fáradoztunk. Csekő Ágoston A tárgyalóteremből Bocsánat, asszonyom... ben dolgozott huzamosabb ideig: egy esztendőt. Akkor újra kezdte, — Miért? — Mondtam kérem: izgalmas. — És a börtön? — Nagyon jól bánnak az emberrel.:: Érthetetlen a mi eszünk számára ez a logika. A lopás „izgalmassága” ........nem rossz” a börtön ;:. — Családja? — Nincsen. Ugye:;. elhúzza a szá ját.;; nem is nagyon lehetne, hol benn, hol kinn ..« s fölényesen elmosolyodik. Nem jutok vele előbbre. Meg viszik is vissza a terembe. Tanúkihallgatások következnek. Egyik a másik után. Mindnél ugyanaz a módszer. A tanúk dühösek. Az orgazda, akinél a legtöbbször értékesítette a lopott dolgokat, ijedt, s ég- re-földre esküdözik, hogy ő nem tudta a tisztességtelen eredetet. Még az sem hozza zavarba, hogy egy embernek nem lehet csali úgy tizenöthúsz bőröndje, meg annyiféle női. férfiruha. Ö nem, ő nem tudta. Azt hitte, hogy valami úr, aki abból él, hogy eladogatja a család régi vagyonát... Hámori elhúzza a száját, látszik rajta, hogy megveti a bőrét mentő orgazdát. Pedig milyen jól dolgoztak együtt) Ki hitte volna, hogy ilyen be- gyulladós? A meglopottak 50rfala . Szemben velük Hámori meg az orgazda. Két ember, aki abból élt. hogy meglopta másoknak nemcsak anyagi javait, hanem a bizalomba vetett hitét is. Visszaélt azzal, hogy az emberek nagy része magából indul ki, s becsületességet lát a másikban is* * Csúnya dolog ezzel visszaélni* De Hámori nem csinált magának nagy gondot ebből. Érzések? De hiszen érez-e ő szégyent, mutat-e megbánást? Egy szifcrányit sem* Nem is mutathat. Mert aki ilyen útra lépett, s nem akar letérni erről az útról* pedig módja, lehetősége lett volna rá. attól nem lehet számonkémi ilyesmit. Hámori mögött másfél évre becsukódik a börtönajtó. De ismét több azoknak a száma,- akiket megcsaltak, s akiknek kevesebb lesz a bizalma embertársaikhoz. Hámoriért nem kár. Az utóbbi azonban fájdalmas veszteség. S nem is a lopott anyagiakért, hanem elsősorban ezért ítéli el az ember. Mészáros Ottó A fenti u(jvarias félmondat ; ki tudja hányadszor hagyta ; el a száját? Negyven körüli, ; megnyerő külsejű férfi, pe- : dig régi ismerőse a rendőrség- : nek. Az egyik legismertebb : pályaudvari tolvaj. Módszere ; egyszerű, de felettébb ered- | ményes — volt. ; Beállított érdi lakásáról va- : lamelyik fővárosi pályaudvar- : ra, kezében egy mutatós bő• röndde!, amelyben ugyan új- i ságpapíron kívül semmi nem | volt, de súlyosnak látszott. • Kiszemelt az utasok közül •sok csomagú. egyedül levő nő- ; két. s megkérte az áldozatot: ; legyen olyan kedves, vigyáz• zon a bőröndömre, jövök • rögtön. Eltűnt tíz percre, • majd visszajött. A gyanútlan > áldozat persze ekkora bizalom • láttán maga is hasonlót kért • az esetek többségében, de el• lentétben az előbbiekkel, miire visszatért, addigra nyomát > sem találta a „csomagőrző> nek”, s legtöbb csomagjának > sem. ! Hámori Sándor lakásán a : házkutatáskor tizenhárom bőröndöt találtak^ de ez csak kis része a szerzeményeknek,, nagy részükön már túladott az Ecseri úti ócskapiacon. Különben (horogra is ott akadt, ott fülelte le a rendőrség. Ott ül a vádlottak padján, s afféle joviális úriembert igyekszik alakítani, arcáról most sem hervad le a mosoly, a manzsetta gombját igazgatja, mintha ez lenne a legfontosabb, s látszik rajta, hogy akár a sakk játékos, előre lát mindent, ami a tárgyalás alatt történik, s az egész ügyben egyetlen ismeretlen van csak. az ítélet. Pedig ez a legfontosabb; menynyit kap? — Volt büntetve? — Igen. S bár nem kérdezték. hozzáteszi: tízszer! — Miért? — Lopás. Valamennyi lopás. — Utolsó munkahelye? — 43-as számú Építőipari Vállalat. — Meddig dolgozott ott? — Két hetet. — Mikor? — Szabadulás után, — Két hét után otthagyta a becsületes megélhetést biztosító munkahelyet. Pedig jó szakmája van. állványozó, sokat kereshetne. Az apja ács volt. Becsületes ember. Húsz esztendeje szenderült többlétre. szerencsére nem tanúja már fia szégyenének. Egyszerű emberek gyermeke. Mi vitte erre az útra? Izgató kérdés. Engedélyt kérek az ügyésztől, s a szünetben faggatni kezdem: — Eladta, amit lopott? — El hát. — Mennyit hozott? — Keveset. — Ha dolgozik, többet keres? — Persze: — Hát akkor? — Ez érdekesebb! — Mikor kezdte? — Régen. Tyúkokkal. Rajta van a lapon, megnézheti.;: Úgy mondja, mintha a legtermészetesebb dolgot mondaná. Ott van a prius — az élete. Egyszer, egyetlen esetli tsz-ek közül pedig a péceli Zöld Mező Tsz, amely 32 tehenétől 112 289 kilogramm tejet fejt és ellési százaléka 100 százalékos, a legjobb a versenyben részvevő valamennyi állami gazdaság és szövetkezet között. A legnagyobb tejtermelésű tehenészetek versenyében az állami gazdaságok nagy tehenészetei között az előkelő 6. helyet a Szentmártonkátai Állami Gazdaság érdemelte ki. A mezőgazdásági termelőszövetkezetek nagy tehenészetei között a ceglédi Vörös Csillag Tsz. a kis tehenészetű tsz- ek között pedig a péceli Zöld Mező Tsz vívta kj az elsőséget. A ceglédi Vörös Csillag Tsz-ben egy-egy tehén a háromnegyed év alatt 4290 kilogramm, a péceli Zöld Mező Tsz-ben 4510 kilogramm tejet adott. A kis tehenészettel rendelkező termelőszövetkezetek között az 5. helyet a pemázi Petőfi, a 7. helyet a nagykátai Március 15 Tsz szerezte meg. Az ország legjobb tejtermelő teheneinek versenyében a gödöllői Agrártudományi Tangazdaság 514-es számú Foltos nevű tehene a 8. helyre került. A verseny időszakában kilenc hónap alatt 8233 kilogramm tejet termelt, míg ugyancsak a gödöllői tangazdaság tehene, a 233-as számú Bolygó 8151 kilogramm tejet termelt és ezzel a 9. helyet érdemelte ki.
