Pest Megyei Hirlap, 1959. augusztus (3. évfolyam, 179-203. szám)

1959-08-20 / 195. szám

Á Szabadság Tsz mákja Érmek a máknak története Van, méghozzá tanulságos tör­ténete. Már az oszt tervezés- kor kezdődött. Amikor tíz holdon tervbe vették a vetését, a tagság te­kintélyes hányada megsza­vazta ugyan, de egymás között pusmogtak: V;... még a tész­tán sem szeretem a mákot, nemhogy a földön!’1 De mi­velhogy a tervet elfogadták, mégiscsak elszórták a földön a parányi magvakat. Aztán áprilisban nagy szél kerekedett, s a tízből négy holdnyi vetést teljesen kipusz­tított. — Ugye, megmondtam ... *— vetekedtek nehány an. Az idő azonban haladt, a mák meg gyönyörűen fejlő­dött* Különösen azokon a parcellákon, ahol nagy gond­dal bántak vele. (Mert a Sza­Békéscsabai Építők— Nagykőrösi Kinizsi 2:1 (2:0) (3000 néző) Erkölcsi, akarati csőd jellemezte » körösi csapat játékát. A csatá­rok lélektelen játéka miatt már az első félidőben 2:0-ás vezetésre tett szert az ellenfél csapata. Nem játszott különösebben jól a ven­déglátók csapata sem, mégis két gólt ért el, a mcg-megújuló táma­dásaiból. A második félidőben feljavult a körösi csapat. Ez bizonyos mér­tékben a csatársorra is vonatko- *ik. A 17. percben Kornyik egyéni kitörés után a bal alsó sarokba ’rúgta a labdát és ezzel 2:l-re szépített. A védelem továbbra is lelkesen állia a sarat, az ered­mény azonban már nem változott. A csapatok játékára a küzde­lem nyomta rá a bélyegét. Saj­nos, ebben a békéscsabai csapat volt a jobb. Játékosaink most lem tudták kijátszani tényleges formájukat. Hiányzott az akarat, a harcos szellem, amellyel a döm tétlent könnyen elérhették volna A csatársorból Bakonyi és Kor n.vik nyújtott jó teljesítményt Míg a védelem oszlopainak Csi­kós I. és Soós bizonyult. A két gyenge formában levő csapat közül a jobbik győzött. H. L. badségban felosztják a terü­letet. Aztán ki mennyit ter­mel, aszerint írják be neki a munkaegységet.) A beérett mákgubók kitet­tük magukért: a hat holdról — a tízen tervezett 20 má­zsás termés helyett — 37 mázsa 74 kiló mákot takarí­tottak be. Angyal Judit és Ilona parcelláján, 530 négy­szögölön 224 kiló termett, fe­jenként 22 munkaegységet szereztek vele. A Zatykó- testvérek és Zcboki Margit 264—2ö4 négyszögölnyi terü­letéről is több mint száz kiló mák került le és minden kiló 0,2 munkaegység-jóváírást je­lent' Itt aztán kiderült, mire jó a teljesítménybér! Akadt ugyanis olyan tag, akinek csak 45 kilója termett azonos területen, ezért pedig csak 9 munkaegység jár. A Szabadság Tsz mákja te­hát kitett magáért. Ma már olyanok is vannak, akik így vélekednek: „... a földön be­vált a mák, tálán még a tész­tán is megszeretem .. Szarmata sírokra bukkantak a határban AZ ORSZÁGOS SAJTÓ naponta hoz ilyen híreket. Hol itt, hol ott kerülnek elő évezredes csontok és tárgyak. Korunk többet és nagyobbat épít, mint az előző korok. A földet is mélyebben megfor­gatják, mint azt régen tették és legtöbbször hosszú ideje nem bolygatott részeket ás­nak fel, A múzeum emberének sok­felé kell sietnie, hogy a be­cses tárgyi emlékek bekerül­jenek a múzeumba. Április elején például a Rákóczi Tsz értesített, hogy faültetés al­kalmával sirt találtak és edény volt benne. A csontmaradványokról csak annyit lehetett megállapítani, hogy 40—50 év körüli és 165 centiméter magas ember csontjai. A lábánál' egy pala­szürke, tálszerű, szépen ko­rong,ozott római edény volt. Az egyik kéznél elhelyezkedő orsógomb döntötte el, hogy a 'talált sir női. A római edény arról tanúskodik, hogy a ró­mai tartományokból, keres­kedelem útján került ide. EBBEN A KORBAN a Duna—Tisza közben szarmata Hol „lakhatnak“ a malacok? Ha az ember elhagyja a Tor­más utca 30. számú házat, vá­laszthat: átmegy a másik ol­dalra, vagy erősen orrához szorítja a zsebkendőjét. Miért? A Sarkantyú utca 26. számú ház Tormás utcai kerítése mö­gül kellemetlen illat terjeng és szinte messziről figyelmez­tet: itt az utcai fronton ma­lacok „laknak”. Ha bekukucskáiok. három pár kíváncsi malacszem néz felém. Megkérdezem, szerin­tük jó helyen van-e a disznó­ól? Malac-nyelvről lefordítva körülbelül így hangzik a vá­lasz: — Röf. í'öf, mi szívesen el­mennénk innen más szállásra, mert a korai és késői járóke­lők zavarják nyugalmunkat, ami növekedésünk szempont­jából és sertésegészségügy lieg nem éppen közömbös. A kellemetlen szag és a gya­korta járdára folydogáló trá­gyáié „emberegészségügyileg” közömbös? Engedélyezett az utcai ol­dalra épített disznóól? G. A. nép lakott, tehát a sir 1700— 7800 évvel ezelőtt elhalt nő sírja volt. Július 26-án a téglagyárból jeleztek újabb sírleletet. Az ' agyagbányászok' bukkantak rá. Szembetűnő volt e sír gazdagsága. 118 különbőzé színű, alakú és nagyságú gyöngyszemet találtak benne. A két karon 3 bronz karkötő volt. A fülbevaló és hajössze­fogó szintén bronzból készült, s ezenkívül két római ere­detű csat (fibula) is előkerült. Ez a sokminden egy 1700 évvel ezelőtt elhalt 10—11 éves kislány tulajdona volt. Az ö Izórában csak a gazda­goknak volt ilyen ékessége. A csontváz hossza 125 centi, a sir mélysége 60 centimé­ter. A fej délkelet felé he­lyezkedett el. A fibulik és a gyöngyszemek egy része ró­mai- készítmény. Mindezekből arra lehetett következtetni, hogy ez a sír is szarmata. A KÉT StRLELET messze van egymástól, mégis egy nép emberére vall mind a kettő. A korábbi leletek és lakott helyek azt bizonyítot­ták. hogy a terület sűrűn la­kott volt már ebben a kor­ban is. A szarmatáknak na­gyobb településeik voltak a város teriileién, Gógány kö­zépső részén, Arboz-tó kör­nyékén és Feketén. Egyes történészek szerint ezen a környéken helyezkedett el Partiskum is, a szarmaták fővárosa. Dr. Ba lányi Béla ..NÉPI" ZENEKAR Elfogták a tanyák tolvajait A napokban két fiatalember került a rendőrségre. Külső­leg nincsen különösebb is­mertetőjelük, lelkiismeretük viszont — ha egyáltalán van — nagyon sötét. Nagy György Lajos csemői (Felsőjárás dűlő 54.) lakos szü­leinek nyolc holdján gazdálko­dik. Korábban fegyverrejtege­tésért már büntetve volt. Unokatestvére és egyben tár­sa, F. Kovács Sándor, ugyan­csak csemői (Ereklyés dűtö 5.) lakos otthon dolgozik szülei­nek 12 holdján. A két tolvaj először 1957- ben szövetkezett lopásra. Ek­kor az albertirsai Dimitrov Tsz-ből loptak el egy gumis­kocsit. Tavaly a nyári vá­sárban egy vadonatúj, 125 köbcentiméteres Danuvia mo­tort gurítottak kd a városi tanács „megőrző helyéről, me­lyet később ügyes fondorlat­tal. mint sajátjukat levizs­gáztattak, majd értékesítet­tek. Idén július elején újabb zsákmányra éheztek. E cél­ból jó előre kiszemelték az egyik Pesti út melletti tanya udvarán álló gumikerekű ko­csit. A vakmerő tolvajok egyik éjjelen kihúzták a ko­csit a műútra, ott befogták az otthonról magukkal hozott lovakat és hazahajtattak. Ezekről a bűncselekmé­nyekről vallanak most a rendőrségen és felelnek majd a bíróság előtt. Bizonyára megörülnek majd a kocsik tulajdonosai, és különösen a motortulajdonos, akinek mo­torkerékpárja éppen egy év­vel később került meg. A Lajosmizsén — ugyan­csak a vásárban —- ellopott oldalkocsis motorkerékpárért pedig Kecskeméten felelnek a bíróság előtt. zsikáján nőttünk fel, tegyük félre öt percre a köz­ismert, émelyítő pesti slágereket, s hadd hangozzék fel végre egy igazi magyar nép­dal, a ,.Tavaszi szél vizet áraszt..." Sok szó férhet ahhoz, hogy mennyire helyes, vagy helytelen egy - borgőzös kocsmában az ilyen igazán pa­tyolattiszta mu­zsika. de úgy gondoltuk, hogy egy találkozóra összeverődött tarkaság 'megfe­lelően tolmácsolt kívánságát mél­tányolni fogják. A zenekar, illet­ve a „népi" zene­kar nem is zár­kózott el a kí­vánság elöl, csu­pán arra kért bennünket, hogy valamivel támo­gassuk. Ez a „tá­mogatás” megfe­lelő anyagi for­mában meg is történt. Az óhaj­tott népdal azon­ban késett. Egy óra múlva türe­lemre intettek, majd zárórakor közölték, hogy saj­nos, kérésünket nem áll módjuk­ban teljesíteni. Kissé keserű szájízzel, de vita nélkül távoztunk. Most. sem a be­fektetett „támo­gatást” fájlaljuk, hknem a „népi” zenekar magatar­tását, amely „né­pi” mellékneve ellenére, nem tudta (vagy nem akarta?) teljesí­teni kérésünket. A városunkban végzett emberek sem a legjobb benyomást vi­szik magukkal a hivatalosan népi zenekarnak ne­vezett együttes működéséről, s ezen túlmenően a nagykőrösi ven­dégbarátságról. Karsay Istvánné MŰEMLÉKEINK Kőcser régen kun település volt. A törökdúlás idején a megerősített templomába menekült lakosságot egy szálig kiirtották. A jelenlegi teinetödombon még áll a templom egyik fala. A falu a törökök kiűzése után újratctepült Tizenkettedszer élüzem a konzervgyár Ez év első felében végzett munkájával tizenkettedszer nyerte el az élüzem címet és kitüntetést a Nagykőrösi Kon­zervgyár. Egyidejűleg a mi­niszter és ÉDOSZ vándor­zászlaját is megkapja. Az élüzemünnepélyt ma tartja a konzervgyár. Az ün­nepség első része délután négy órakor kezdődik a cifrakerti szabadtéri színpadon. A mi­nisztérium és a szakszervezet képviselői itt adják át a gyár­nak a vándorzászlót, s ez al­kalommal kerülnek kiosztásra a vállalat dolgozói között a jó munkával kiérdemelt jutal­mak. Az ünnepély második része az egyes és a kettes telepen, a gépüzemben, valamint a sportotthonban rendezett va­csorával folytatódik. — TÁRGYJUTALOMMAL és dicsérő oklevéllel tüntette ki a Nagykőrösi Földműves- szövetkezetet a SZÖVOSZ igazgatósága ps a KPVDSZ, az 1958—59. évben végzett sok­oldalú kulturális tevékenysé­géért. — MÁSODSZOR RAJZIK a burgonyabegár. Feltétlenül vé­dekezzünk ellene, mert a megmaradt bogarak a kö­vetkező évi burgonyatermé­sünket a kikelés után nyom­ban tönkreteszik. Másodszor rajzik az amerikai fehér szö­vőlepke is. Hernyóját egy­százalékos Holló 10 oldattal eredményesen lehet irtani. — SZOMBATON DÉLUTÁN 3 órakor ülést tart Nyársapát község tanácsa. Az ülés na­pirendjén megtárgyalják az egy éve alakult Kossuth Tszcs eddigi munkáját. Az iskola igazgatója beszámol az új tan­év előkészületeiről és határoz­nak majd a község átszervezé­sével kapcsolatos ügyekben. — A SAJÁT háztartásuk-» ban levágott hízott sertés hú­sát és szalonnáját a lakásu­kon mérték ki Csákó Pál és . vadházastársa, Todorics Jánosné, nagykőrösi (Szőlő u. 15.) lakosok, ezért nevezete­ket 500. illetve 200 forinua bírságolta a szabálysértési na- tóság. A böllérmunkát végző Szaniszló Ferenc (Kecskés u. 14.) 100 forint bírságolást ka­pott. — JELENTŐS TÖBBLET eredményre számítanak azok a gazdák, akik hibridkukoricát vetettek. Ez máris lemérhető a törpeszáron látható kifejlett, egészséges, nagy csöveken. Különösen a termelőszövetke­zet kukoricatábláin ígérkezik szép eredmény. — A NAGYKÖRÖSI KISZ­szervezetek a takarékossági mozgalomban idáig 52 055 forintot takarítottak meg tár­sadalmi munkával és anyag- takarékossággal. — A MÚLT HÉTEN pénte­ken a Kinizsi Sportotthonoan ünnepélyesen átadták a lab­darúgó járási bajnokság má­sodik helyezettjének járó baj­noki érmeket. Az ifjúsági csa­pat tagjait pedig első helye­zésükért oklevéllel jutalmaz­ták. — A NAGYKÖRÖSI Kini­zsi ma délután a Csepeli Pa­pírgyár jó képességű labda­rúgó-csapatát látja vendégül. Vasárnap pedig az NB II- ből kiesett Ceglédi VSE baj­noki elölt csapatával vívja rangadó mérkőzését. — HALÁLOS KIMENETE­LŐ szerencsétlenség történt az elmúlt héten Koeséron. Pa- tonai Sándor 9 éves kisfiával a tanya közelében levő földről néhány láda paprikát szállí­tott lovaskocsijával. Az apa gyalog ment be a tanyára, s a lovak hajtását fiára bízta, aki nagyon szerette az á'latokat. A tanya bejáratánál lejtős az út, s amikor a kocsi odaért, az egyik láda lecsúszott. A zajra a ló megijedt, megrántottál a i kocsit, és a kisfiú leesett. A ko- | esi kereke a fején ment ke­resztül s a gyermek a helyszí­nen meghalt. — SZÁZ HOLDON tervezi a permetező-öntözőrendszer ki­építését a következő gazdasá­gi évben a Dózsa Termelő- szövetkezet. Ezzel megalapoz­zák jövedelmük jelentős meg­növekedését. ARANY JANOS MOZI MŰSORA: Augusztus 20—á!í: Szerelem csütörtök. (Magyar filmvigjáték. Főszerepben: Zenthe Ferenc.) 21—26: Rosemarie. (Nyugatnémet film. Főszerepben: Nadja Tiller. Csak 18 éven felülieknek!! Anyakönyvi hírek SZÜLETTEK: Kovács György segédmunkás és Koszics Erzsébet leánya: Éva, Zubánv Miklós autó­szerelő és Zsiga Anna fia: Sán­dor Gyula, Csutár István szoba­festő és Horváth Terézia fia: Ist­ván János. HÁZASSÁGOT KÖTÖTTEK: Sáfár Balázs földműves és Szelter Margit, Kasza la Dénes segédmun­kás és Kovács Sarolta Veronika. MEGHALTAK: Zabodal Ambrus földműves 68 éves. Szárai Kovács Balázsné Patonai Julianna ^0 éves, Bűz Lászlóné Kovács Rozália 68 éves. Józan Antalné, Fruttus Esz­ter 75 éves. F alahol Nyilas táján 85 hold földje, a Bokroson pedig 6 hold szőlője volt Ka­rikás Balázsnak. Akadt aprí­tani valója a tejbe, de ezt csak módjával tette, mert a tejféleségekért jól fizettek a piacon. Amit pedig a pia­con megfizettek, az ritkán került Karikás asztalára. „Köll a pénz” — mondta, s bizonyára holdjai szaporítá­sára gondolt. Történt egyszer, hogy a környéket bérlő vadásztársa­ság körvadászatot rendezett. Ennek a társaságnak ő is tag­ja volt. Így illett a 85 hold­hoz. Régi, kétcsövű „Dianá­jával” néha el is tréfálta a'fel- ugrott nyalat. A lőtt vad mindig a piacra került, a fa­zékba soha. A vadásztársaság­nak a hasonszőrű komáin, só­gorain kívül a polgármester, a főjegyző és egy pár kisebb- nagyobb városi úr is tagja volt. XJgy beszélte meg a társa­ság, hogy Nyilas alól, Nyárs­apáton keresztül meghajtják a területet és egészen a Bok­rosig húznak. Ott aztán betér­nek Karikás szőlőjébe pihe­nőre, uzsonnára, no meg egy kis karcos hajtogatásra. Gondot is okozott ez Kari­kás Balázsnak, mert mint vendéglátó házigazdának il­lett, hogy a jó borocskája mellé, úrnak való uzsonnafé­leség is jusson az asztalra. Az anyjukkal meghányták-vetet. ték a dolgot és úgy határoz­tak, hogy Balázs bemegy Jelv­hez, ott minden úrnak való finomság kapható, Jely meg segít is összeválogatni a kosz­tat, ért hozzá. fjgy is történt. Került a kJ csomagba két rúd sza­lámi, egy kerek trapista sajt, körözött, meg egy pár bádog­dobozban valami kimondha­tatlan étel — „azt mondták, hogy hal, de hát egye fene, ha az urak ilyenen élnek!” — mondta Balázs a feleségének. Legjobban a szalámi fájt ne­ki. Olyanféle volt az, mint a kolbász, csak jóval vastagabb. Kolbász meg dögivei volt a kamrában, még tavalyelőtti is, ezért meg töméntelen pénzt kellett kifizetni. Lehajlóban volt a nap, amikor megérkeztek Balázs szőlőjébe. Fáradt is. éhes is volt a társaság. Nem csoda, egész nap az ugart rótták bi- csakló lábakkal, étien, szom­jan. A nagy diófa alá kihor­dott asztalokra terített Kari­kásáé. Hordta ki a Jely-féle finomságokat, megtoldva ott­honi tejföllel, túróval, zöld­paprikával és miegymással. Balázs ezalatt a borházban gugsoló hordókat vállalta. Egy óvatlan pillanatban oda­súgta a feleségének, hegy egy­két szál szárazkolbászt, meg avasszalonnát is rakjon az asztalra. A drága ételt ő az uraknak szánta. így került a két rúd szalámi mellé a ko­pogósra száradt kolbász, meg a vajszínű sósszalonna. A sza­lámi is csak úgy rúdban. Hon­nan tudta volna Karikásné, hogy azt fel is kell szeletelni? Jó étvággyal fogott neki a népség a sok jó falchnak. Di­csérve fogyott a kadarka is. Balázs száraz kolbászon rá­gódott. Dehogyis nyúlt volna máshoz! Drága volt az ő gyomrának a szalámi, sajt és miegyéb. A komákat is a kol­bászra, szalonnára biztatta. Ambrus komája, a kemény kolbászt egyik pofasarkából a másikba küldte, de a gyen­gén álló fogaival nem tudott megbirkózni vele. Az urak meg csak úgy hajigálták azt a vastagabb kolbászfélét a ba­juszuk alá, hát nekidurálta magát ö is. rplőször óvatosan, csak ■£> olyan ötcentis darabot kanyarított le a szalámiból. Az első falatnál rájött: tud­ják az urak, mi a jó. Beleme­legedett. Nagyétkű voltkülön­ben is. Tíz centit, majd ti­zenötöt leszelt és csak úgy nyelte. De ezt már nem néz­hette Balázs. Még a kolbász­ból is sok volna, nem ebből a drágaságból! — A fene a pa­rasztját — gondolta és nem is állta szó nélkül: — Hallod-e Ambrus, vöttél te már életödben szalámit?! ♦ Múltak MZ évek. A 85 hol­dat. a szőlőt elsodorta az idő szele, csak a ház maradt meg a homokoldalon. Itt éldegél magányosan, özvegy Karikás Balázs. De csak nappal, mert éjszaka az egyik üzemet őr­zi, mint éjjeliőr. Pontos, rendes ember volt mindig. Rendszerint koráb­^ Margit. L iszt óta ré­ge s-régi kér­dése a magyar zenei életnek a cigányzene és a népi zene prob­lémája. Most nem is ehhez akarok hozzászólni. hi­szen szakembe­reknek is bele­tört már a bics­kája. Mindössze egy esetet szeret­nék elmesélni, ahogyan én, s velem együtt még jónéhányan láttuk. A közelmúltban — érettségi ta­lálkozóról lévén szó — társasá­gunkkal felke­restük többek között a földmü- vesszövetkezet. központi vendég­lőjét. A zenekar látszott, s akkor — mint utólag kiderült — sze­rencsétlen ötle­tünk támadt. Miután mind- innyian Bartók és Kodály mu­ban jött és a magával hozott száraz vacsorát itt fogyasz­totta el, az őri bódé kisaszta­lán. M ost is éppen vacsorázott, s a nagy melegben nyitva hagyta az ajtót. A munkások az egész napi munka után fá­radtan baktattak el előtte. Egyszer csak valaki jóétvá­gyat kívánva, megáll az ajtó­ban. Bal^s meglepetve te­kint a belépőre, és ráismer régi komájára, Ehesi Amb­rusra. — Hát te Ambrus?! Te is itt dolgozol? Eddig nem lát­talak. — Pár napja vöttek fii (E raktárba. Nem nehéz munka, oszt jól is fizetik. — Itt. megböcsülik az em- i bort. ha dolgozik — mondja \ Balázs. — Jól mohét neköd is Ba­lázs — így Ambrus —, látom, i szalámit vöttél vacsorára. Em- i lékszöl-e. egyszer de kifiau- i ráztál a vadászaton a szalámi i miatt? i I — Régön volt az! — és na- \ gyot sóhajt. — Vöttem. vöt- ■ tem hát szalámit, oszt most ! mán mög is őszöm. De marha ] is voltam én régön! j Király Béla Változó idők

Next

/
Oldalképek
Tartalom