Pest Megyei Hirlap, 1959. augusztus (3. évfolyam, 179-203. szám)

1959-08-13 / 189. szám

1959. AUGUSZTUS 13. CSÜTÖRTÖK ^“JCirtapi 3 Pándi változások A cséplőgéptől azonnal az aívevőficlvrc viszik a vetőmagot Pándon Hordják a trágyát, szántják a földet a tsz új tagjai. Csép­lőgépek fel-f elbúgó zajától hangosak a pándi utcák. Az idén utoljára csépelnek egyé­nenként, külön-külön a pán- diak, mert a tavasszal mind­annyian beléptek a Szabadság Tsz-be. Gyenes Lászlóval, a községi pártszervezet titkárával az ál­talános iskola igazgatójával járjuk a falu poros utcáit. Azt kutatjuk, változott-e valami a faluban azóta, hogy dolgos pa­rasztjai felhagytak az egyéni gazdálkodással. — Az aratás befejezésével egyidejűleg a szövetkezetbe lépettek megkezdték a közös munkát — tájékoztat a tit­kár. — A téli takarmány biz­tosítása érdekében 70 holdon közösen vetettek másodnövényt. Feltűnik, alighogy az egyik portán befejezte munkáját a cséplőgép, a gazda némi rend­csinálás után 8—10 teli zsákot a kocsira dobott, befogta a lo­vat és kihajtott a kapun. — Úgy látszik, Bárány Já­nos bácsi végzett a csépléssel — szól a párttitkár. — Öt hold földdel lépett a tsz-be. Beszél vele? Igenlő bólintásomra máris megállítja a szekeret. — Hová ilyen szaporán, Já­nos bátyám? — Viszem az átvevőhelyre a vetőmagot, meg az adógabo­nát. — Úgy hallottam — fordu­lok hozzá —, a községbeliek sérelmezték, hogy a szövetke­zetbe a földdel együtt a vető­magot is vinni kell. — Érthetetlen ember gon­dolja ezt csak — hangzik a válasz. — A földet idejében be kell vetni. A termést az idén még mi arattuk le, termé­szetes, hogy a vetőmagot ne­künk kell adni. Jövőre már lesz a közösnek is, de miből vessünk az idén? — Mások is viszik a vetőma­got? — Aki elcsépelt, első dolga, hogy átadja a közösbe vitt földje bevetéséhez szükséges magot. De megbocsássanak, mennem kell, két szekér már­is megelőzött, a telepen is vár­nom kell, pedig sok a dolgom. A régi nagyvendéglőhöz irá­nyítják a gabonát vivő szeke­reket, mert az egyik raktár már dugig megtelt. — Nyolcadik napja csépel­nek a faluban — feleli érdek­lődésünkre Boros János, az átvevőhely vezetője. — Nyil­vántartásunk szerint nem akadt gazda, aki a cséplés napján ne hozta volna be az adógabonát és a vetőmagot. — Behozzuk a vetőmagot mindannyian, tudjuk, mi a kötelességünk — szólt a mázsa mellől Karsai Pálné. Most mé­rik az én búzámat, 235 kilót adok vetőmagra. — Fizetnek érte valamit? — A rendes felvásárlási árat, mázsánként 211 forintot. Semmi kár nem ér bennünket, sőt! Kérdőn nézek a párttitkár­ra, aki nem marad adós a vá­lasszal. — Mivel az újonnan szö­vetkezetbe lépett parasztok megkezdték a közös tevé­kenységet, beadják a vető­• magot, évi adójukat 20 száza­lékkal csökkentették. Ennek révén falunk szövetkezetbe lépet lakosainak több mint 160 000 forinttal kevesebb adót kell befizetni, Érthető, hogy örültük mindannyian. Nézzen ki — mutat az ud­varra —, máris öt szekér vár arra, hogy átvegyék tőlük a vetőmagot. Ideje tovább men­nünk, mert még összeszidnak — teszi hozzá nevetve. — Aratástól kukoricatöré­sig elég hosszú az idő. Mit csinálnak cséplés után a tsz- ek tagjai? — kérdezem a te­lep előtt várakozó Bartal Sán- dortólj — Épp tegnap, a szövetke­zet kibővített vezetőségi ülé­sén beszélgettünk róla — fe­leli. — Vasárnap választjuk ki azokat a lovakat, amelye­ket megtartunk: Azokat is­tállóba visszük, a többit el­adjuk, — Már van istállója az új tsz-nek? — A vezetőség az állami gazdaságtól 30 férőhelyes te­hén- és 40 férőhelyes lóistál­lót bérelt, egyelőre két évre. Addig vagy újat építünk, vagy megvesszük ezeket. Majd meglátjuk. — És a lovakkal mi lesz? — faggatom tovább, — Sokat eszik a ló, csak kó­runk származna belőle, ha jóllakottan pihennének az is­tállóban. Tagtársaim, Mészá­ros István és Tyepkó Sándor javaslatára elhatároztuk, hogy munkába fogjuk a lo­vakat. — Hogyan? — Ha a gépállomás szántja a földjeinket, az pénzbe ke­rül, mi pedig otthon pihen­hetünk. összefogjuk a lova­kat és a terv szerint a tagok egy része már munkaegységre megkezdi a szántást jó 200 holdas táblán; — Mi lesz a többiekkel? — Bőven jut mindenkinek tennivaló, csak győzzük elvégezni. A há­zak udvarán sok száz szekér trágya gyűlt össze. A ve­zetőség kijelölte helyekre szarvasokba hordjuk a trá­gyát. Kettős a haszon: tisz­ták lesznek az udvarok s nö­veljük földjeink termőerejét. — Maga is részt vesz a munkában? — Meg is haragudnék, ha kihagynának. De már én következem. Minden jót! — köszön, s odahajt a raktár elé, mázsára rakni a teli zsákokat. Ahogy kiérünk a telep ud­varáról, lassan, ráérős lép­tekkel tapossuk a hosszú pán­di főutca porát, hallgatjuk az erőlködve búgó cséplőgépek biztató muzsikáját. Külsőleg semmi sem változott a belé­pési nyilatkozatok aláírása óta a községben. Látszatra minden a régi. De ahová a lá­tó szem nem tekinthet be; az emberek gondolkodásában izmosodik az együvé tartozás érzése, az új paraszti életbe vetett nagy-nagy hit. Csekő Ágoston Húsz kiváló kombájnost és aratógépkezelőt vendégül lát a MEDOSZ és a Magyar Rádió A Mező- és Erdőgazdasági Dolgozók Szakszervezete és a Magyar Rádió az idei aratás­ban legjobb eredményt elért 20 kombájnost és aratógépke­zelőt kétnapos budapesti láto­gatásra hívta meg. A gépi ara­tásban kitűnt dolgozókat szombaton délelőtt ünnepélye­sen fogadja Varga János, a MEDOSZ titkára, majd elláto­gatnak az EMAG Gépgyárba, ahol megtekintik a legújabb típusú aratócséplőgépek készí­tését és a munkásokkal közös ^ ebéden vesznek részt. A kiválói traktorosok programjában i még a rádióépület megtekin- $ tése és dunai hajókirándulás $ szerepel. Tűzőrség a toronyban n HOGYAN JUTHATNA STRANDHOZ GYAl? — Fejlődik Gyál is, már hétezren lakunk benne, meg máskülönben is, csak egyben állunk rosszabbul, mint vala­ha — mondja Nagy Pál, a község párttitkára. Megiga­zítja a pápaszemét, aztán így folytatja. — Azelőtt két stran­dunk volt, most meg egy sincs. Nos, ha csak a strand hiány­zik Gyálon. boldog ez a köz­ség, gondolhatná a felületes ember. Hiszen ma a strand­fürdőt még jó egynéhány falu elnélkülözi. Hát megvannak bizony sok faluban, viszont egyre több község létesít új strandot. Hiába, igénylik a fürdőt az em­berek, és igényeiket kielégíte­ni — ez a fejlődés helyes út­ja. Ezért értjük meg Nagy Pál elvtársat, ha a strandfürdő hiányát panaszolja: — Két strandunk is volt. Az első már 1934-ben épült. Ez volt a kisebb, de egy évvel utóbb megnyílt az országút mentén a második, a Kaszás­féle. Ez aztán már komoly strandfürdő volt nagy beton­Szepfemberben már ebben a szép, új épületben kezdik meg az Iskolaévet Káván (Gábor Viktor felv.) medencével, kabinokkal. Még Pestről is nagyon sokan láto­gatták. A negyvenes években a nagy esőzések következtében a betont felnyomta a talaj­víz. A tulajdonos már nem ja­víttatta meg teljesen, a leg­jobban megrongált részt elfa- laztatta, csak a másik felét hozatta rendbe, s egy ideig még fürdőzhettek az emberek. Most pedig ott áll a medence romosán és üresen már évek óta. Azaz mégsem egészen üres, fák nőttek ki a beton re­pedésein; De azért helyre lehetne állí­tani, csak az a baj, hogy nincs és soha sem volt hová levezet­ni a strand használt vizét. Kéthetenként egyszerűen ki­engedték belőle a vizet az or­szágúira, mint ahogy a másik, a kisebb strandét is csak a mezőre vezették ki. Annak sem volt lefolyója. Ma már ilyesmit higiéniai okokból nem enged meg a hatóság, te­hát a két strand közül egyiket sem érdemes helyreállítani. A vizét csak nagy költséggel megásott hosszú csatornán le­hetne elvezetni. — A községi tanácsot mégis állandóan foglalkoztatja a strand kérdése — mondja to­vább Nagy elvtárs, — Minden­képpen szeretnénk megoldani ezt a problémát. Községfej­lesztési alapunk mindössze 30 —35 ezer forint évente, ebből nem telik új strand építésére. Mit tegyünk? Nagyon elkelne a segítség, de még annál is jobban a jó tanács; Gyál, ahol két strand volt és most egy sincs, tanácsát kér, hogyan építhetné meg strand­ját. S az egész községet fog­lalkoztató kérdéssel a legtöb­bet a párttitkár törődik. Szív­ügye a strand, mert a falu né­pe kívánja. Budapesfre költözött | a 266-os Kicsi % Az Országos Mezőgazdaságig Kiállítás szeptember 4-én | nyitja kapuit és a bemutatott § állatokat csak a jövő hónap ^ elején hozzák Budapestre. Egy|* nagy értékű tehén azonban, a 266-os Kicsi máris megérke-^ zett a Mosonmagyaróvári Tan- ^ gazdaságból. A Kicsi ugyanis^ vemhes és éppen a kiállítás $ megnyitása előtt fog borjazni, S ezért kellett korábban elutaz- ^ tatni. A magyar pirostarka és ^ kosztromai keresztezésű ^ szarvasmarha hat esztendős és ^ eddig rendkívül magas tejter-^ melést ért el. Hatéves koráig*^ 30 000 liter tejet adott 3,8 szá­zalékos zsírtartalommal. A legutóbbi esztendőben 8964 li­ter tejet fejtek tőle. Várható, hogy a mostani ellés után tejtermelése tovább fokozódik és a kiállítás látogatói rend­kívüli tejhozamú jószágként tekinthetik meg. 1 Az egyesített Ganz— MÁVAG tervosztályain több új gyártmány tervein dolgoz­nak. Érdekes feladatnak ígér­kezik a „nappali vonat” meg­szerkesztése. Külföldön a vas­úti közlekedésnek ez a for­mája az országok közötti for­galomban bevált és kedvelt. Főként azért népszerű, mert az utasok és az orvosok egy­behangzó véleménye alap­ján a nappali utazás kevésbé fárasztó, mint az éjszakai, A népi demokráciák kö­zötti forgalomban hasonló vo­natok indítását tervezik; A szerelvények a reggeli órák­ban indulnak és estére ér­keznek rendeltetési helyükre; Ezeknél a szerelvényeknél — mondották a Ganz—MÄVAG- ban — lényeges követelmény a fokozott kényelem feltéte­leinek megteremtése. Ezért a vasúti kocsikat az étkezőko­csik mintájára rendezik be. A mindenkori legmegfele­lőbb hőmérsékletről klíma­berendezés gondoskodik majd. Az új vonat tervezésével elő­reláthatólag jövő év végére készülnek el és 1961-ben pró­bálják ki a mintapéldányokat, Füzest telepít az inárcsi Március 21 Tsz Érdekes elgondolást szándé­kozik valóra váltani a ta­vasszal az inárcsi Március' 21 Tsz. Az ősszel ötholdaa terü­leten füzest telepítenek; A magyarázat egyszerű, de figyelemre méltó. A szövet­kezetben dolgozik a falu min­den lakosa. A hajlékony fűz­vesszőket 2—3 év múlva há- ziiparszerűen fel tudják dol­gozni, ami hasznot jelent mind a szövetkezetnek, mind tagjainak. A telepítéshez szük­séges vesszőket már megren­delték, s a télen kosárfonó- tanfolyamot szerveznek; 205 apróság meleg otthona mindnyájan. Az állam, a nép- köztársaság. Itt Zsámbékon pontosan 205 gyerekünk van. Felelősek vagyunk értük, egy­másért. F.z belső parancs, megfellebbezhetetlen törvény, hogy emberhez méltó életet teremtsünk számukra. A kis vörös Jóska —■ mert vörös a haja, szeplős a képe, huncut, humort fakasztó a tekintete — két és fél éves. Talált gyerek. A „mamája”, a gondozónő húszéves, kar­csú, barna lány — úgy dé­delgeti, csókolgatja, mintha... Pedig még nyolc ilyen apró­ság az „övé”. Mindennap, nyolc órán keresztül. A kis, maszatos Misi — vezetéknév itt nem fontos, mert nincs apa, aki a megbecsülés pati­náját megszerezte volna ne­vének — naponta legalább ötször vált játszót. Annyira elmerül a játékba, hogy el­feledkezik magáról. A karcsú barna lány zsörtölődik vele. Mintha igazi anyja lenne. — A munkánk? Kötelesség. Nem, több annál. — Szeidl Margit vezető védőnő mondja ezt, aki öt éve él a házban, aki fogadja a jövendő szülőket. Jövendő szülők. Erről mit lehet mondani? A feleség nem szülhet. Elmennek Budapest­re a Kmetty utcába, a köz­pontba. Aztán felkeresik Zsámbékot. Vátasztanak? Tudatos a vá­lasztás? Láttam ilyet, s ezért azt mondom: nem. Valaki fe­kete hajú, barna szemű kis­lányt képzel a magáénak. Aztán szőke, vaskos kisfiút ölel magához, hogy többet el se engedje. Miért? A gyerek mozdulata, véletlen mosolya, szemének vágása, hajának kunkorodása, pici szájának akaratlan vonaglása vajon milyen érzést mozdított a jö­vendő szülőben? Ki tudna er­re válaszolni?! Kik ezek a jövendő szülök? — Neveket nem tudok —• mondja Szeidl Margit. — Én csak a személyigazolvány szá­mát vezetem be a könyvbe. Ez is a tisztemhez tartozik. Ha tudom is az örökbe fogadó ne­vét, a titkot megőrzőm. A gye­rek és szülei már egy család. Erkölcsi kötelesség velük szemben.., Munkások, ka­tonatisztek, parasztok, orvo­sok, mérnökök, rendőrök, nincs szabály arra, hogy ki jön ide... Emberek, családok, akik sze­retik a gyerekeket... Ha elvisznek egyet-egyet... — Mintha a sajátomat vin­nék, akit én szültem — így i tondja Hajdúné, aki otthon is anya. Aztán a gyerek ú) otthont kap. így emlegetik őket, amit példának felhozok: az ikrek. Amikor ötévesek lettek, any­juk mégis szült egy testvérkét. Most már édestestvérek. A szülök így érzik, a gondozói ellenőr így látja. Aki nem bánik emberhez méltóan a gyerekkel, visszaveszik tőle. Az állam a leggondosabb apa. A gondnok gondoskodik arról, hogy legyen mindig friss tej, tojás, hús, gyümölcs, tiszta pelenka, ruha, ágynemű, az autó idejében hozza-vigye a szükséges holmit, az épület ki- vül-belül ragyogjon, az appa­rátus úgy működjék, hogy az orvosok, a védőnők, a gon­dozónők, minden és mindenki akkor és azt tegye, végezze, amit kell. Hogy a gyerekek­nek meg legyen mindene. Mint otthon. Ezért állami cse­csemőotthon. A gondnok, Emődi László, 'magas, szőke férfi. Tíz éve él az intézetben. Ügy is mond­hatnák, ő az apja a 200 gye­reknek, pedig neki is van egy kilencéves Lackója. A gond­nok ismer minden csecsemőt, a szeme előtt cseperednek to­tyogóvá, kis óvodássá. Azt mondják, a gazdasági szakem­berek nem érzelmesek. Emődi László sem látszik annak. Szá­mokat mond, ügyrendet em­leget, órabeosztást, kalória­mennyiséget, higiéniát. — Napi 175 liter tej, heti 120 kilogramm hús és évi 20 sajátvágású sertés a fogyasz­tás. Jövőre az intézet mel­letti telepre konyhát, moso­dát és szolgálati lakást épí­tenek. A minisztérium már jóváhagyta a tervet. Aztán a munkamorál és a fegyelem került szóba. Mert Emődi elvtárs a szakszerve­zet területi bizottságának is tagja. — Nálunk talán szorosabb a fegyelem, mint akár a kato­naságnál. Mert ahol ennyi gyerek van, kiszámíthatatla­nul sok a fertőzés lehetősége. Itt a fegyelem belső lelkiis­mereti kérdés. Ezt nagyon ne­héz szabályokba foglalni. Aki idejön dolgozni, az biztosan szereti a gyerekeket. Ügy­rend? — tér vissza erre a na­gyon hivatalos hangzású szó­ra. — Igen, van ilyen, de én inkább úgy nevezném, szo­cialista humanizmus. Tizenegy óra után a pá­zsiton szaladgáló aprósá­gok nagy fehér zsákba hord­ják játékaikat. Homokozókat, labdákat. Mennek mosakod­ni, ebédelmi. Aztán alvás, utána ismét játék, amelyet elmerülten, komolyan végez­nek. Ez még a fő foglalkozá­suk. Lehet, hogy holnap már jönnek^ a szülők. Kit visznek el? Előre nem tudja senki. Az sem, aki jön, az sem, aki ma­rad, „a mama”, a gondozónő. Akinek hiányzik majd hol­nap egy gyerek s emlékezik rá sokáig. Mert szeretik őket, és •— láttam — meg is siratják. Déry Károly ! A drótkerítés mögött pá­\ zsit. A napfényt gyümölcsfák i szűrik. Alattuk két-háromesz- \ tendős apróságok, rózsaszín és i kék játszókban. A pázsit vé- ; gén kétemeletes épület, szé- i les erkélyekkel, nagyméretű j redőnyös ablakokkal, mint ! valami Balaton-parti nyaráló- \ ház vagy előkelő szálloda. • A ritkára eresztett redő­• nyök mögül csecsemő oázása I csordul, egy-egy halkan zson- j gító asszonyt hang kíséreté- ; ben. ! A kertben a mozgé.s, a gye- \ rekhangok zsivaja fogadja a i kapun belépőt. Ez az első j kép amely a zsámbéki állami | csecsemőotthonba érkezéskor : fogad mindenkit, aki gyalog, : taxin, saját autón felkaptatott | az emelkedőre, amely végül \ a Nyakasnak nevezett hegy \ gerincéig emelkedik. ! Most érkeznek sokan Buda- ; pestről, s a két megyéből, \ Nógrádból és Pestből. Jővén- \ dőbeli szülők, akik egy apró- \ ságot keresnek maguknak, \ magukénak, örökre, hogy a ! nevük, emlékük generációk- j ban éljen tovább. Mert az | ember így is törekszik a hai- \ hatatlanságra, folytatni akarja, ! amibe belekezdett: az életet. \ Kétszáz apróság várja így \ a jövőt Zsámbékon. Állami \ gondozottak. Kéthetestől há- 5 roméves korig. Orvosok, vé- \ dőnők, gondozónők, szakács- \ nők, mosónők, takarítónők, \ mesteremberek, tisztviselők és \ fűtők, asszonyok és férfiak $ vier,táznak az életrendjükre. \ Mert a szüleik mi vagyunk, Új tervek a Ganz—MÁVÁ G-ban A ráckevei tanácsháza magas tornyáról két kis úttörő kém­leli a határt. Többfelé csépel­nek, vigyázni kell, ha a szé­rűn valahol felröppenne a vö- röskakas, azonnal fellármázzák a tűzoltókat (Gábor Viktor féív.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom