Pest Megyei Hirlap, 1959. augusztus (3. évfolyam, 179-203. szám)
1959-08-12 / 188. szám
Pt ST MLU WCirlaft 1959. AUGUSZTUS 12. SZERDA EGY ESZTENDŐ EREDMÉNYEI Egy éve, 1958. augusztusában kerültek nyilvánosság elé az MSZMP művelődési politikájának irányelvei. Az irányelvek summázták művelődésügyünk eredményeit, rámutattak az elkövetett . hibákra és okaikra, valamint kitűzték a legfontosabb elvi és gyakorlati célokat is. Az irányelvek megjelenését követően — ha nem is azonnal, de az alapos tanulmányozáshoz és a helyi adottságok felbecsüléséhez, a lehetőségek alapos mérlegeléséhez szükséges idő után — a Pest megyei Párt- bizottság is elkészítette a maga tervezetét, hároméves kulturális programját, az irányelvek szellemében. A program elkészültét, mint említettük, gondos munka előzte meg. Pártmunkásokból, szakemberekből szervezett brigádok járták a megyét, meghallgattak sokezer embert, tárgyaltak helyi művelődési munkásokkal. Megkezdődött egy általános pezsgés, egy olyan folyamat, amely együtt járt a kulturális munka nagyarányú fejlődésével és ezzel együtt szélesedésével. A járási irányító szervek, a pártbizottságok és tanácsok ugyancsak hozzáláttak művelődési programjaik elkészítéséhez. Nagykátán például már tárgyalták ezt a programot, Szobon éppen most, ez- időben munkálkodnak rajta, és így többi járásunkban is. Ami ezekben a programokban újszerű: a művelődési tézisek szilárd alapján, a helyi adottságok kockaköveiből építik pártbizottságaink, tanácsaink a maguk kulturális tervezetét. Külön folyamat alakult ki a tervezetek elkészítése közben. A tézisek szelleme „felülről lefelé” hatott, és a megtermékenyítő hatás bizonyítéka: alulról fölfelé is hatni kezdett a gyors ütemben kibontakozó kulturális élet. Csak néhány jellemző példát: A színjátszó-mozgalom — végre szilárd bázison —, hatalmasat lépett előre. Megszűnt a giccsáradat, az operett- dömping, sok új csoport szerveződött, a régiek hallatlanul megerősödtek, mai témájú darabok jó előadásával soha nem látott közönségsikert arattak. A „felülről” hintett mag tehát jó, termékeny földre talált. Ugyanakkor azonban különböző igényekkel jelentkeztek színjátszóink: mai darabokat kértek; képezni óhajtották magukat; az egyes jó együttesek össze akarták mérni erejüket; nagyobb közönséget kívántak, mint amilyent falujuk vagy községük adhatott. És éppen ezért az „alulról” felhangzó kívánságok eredményeként járási könyvtáraink külön színdarabköl- csönző-részleget alakítottak; a színjátszó-rendező tanfolyam kéthetes nyári bennlakásos iskolát nyitott Cegléden; megrendezték és hagyományossá teszik a megyei színjátszók fesztiválját; a jó együttesek jó darabjaikkal a környező községeket is látogatják ... És ez csak egy művészeti ág. Ha nem is ilyen nagy mértékben, de a többinél is tapasztalhattuk a művelődéspolitikai tézisek termékenyítő hatását. A ceglédi zenei napok, a dalosfesztivál, a gödöllői táncbe- bemutató bizonyítéka annak, hogy egyetlen esztendő alatt mennyit fejlődött megyénkben is a kulturális-művészeti élet minden ága. És fejlődtek, gyarapodtak kulturális intézményeink. Művelődési hazak épüllek megyénkben (az országban szintúgy, összesen 362 helyen), társadalmi munkával. Olyan is, mint például a jászkarajenői, amely párját ritkítja. A további hasonló kezdeményezéseket megkönnyíti egy sereg intézkedés, amelyet a kormány az utóbbi időben hozott. Például: a Művelődési Minisztérium — a társadalmi munkások segítségére sietve — típusterv-gyűjteményt bocsát a művelődési házakat építő községek rendelkezésére. Ezekben a kisebb és középnagyságú toultúrházak terveit adják közkézre. A közeli jövőben kiadják a* nagyobb művelődési házak típusterveit. ^ Az építök ígv megtakaríthat-^ jók az építési költségek há- ^ ront százalékát, több tízezer ^ forintot, amennyibe ez ideig ^ a tervek kerültek. Azután: ^ az újonnan épített és beieje- § zeit művelődési házak fenn- h tartási költségeit ezután az S állam vállalja magára a ka- S pimyítástól kezdődően. Az is $ említésre méltó, hogy a meg- $ növekedett feladatokhoz mér- § ten országos szinten majd ^ hétmillió forinttal emelték fel ^ a művelődési házak állami ^ támogatásának összegét, Kisebb falvaink kulturális ^ ellátottságát segíti máris az ^ a művelődési autó, amely | könyvtárral, vetítőberende-1 zéssel felszerelve a napokban ^ kezdte járni megyénk ország- ^ útjait; . I Az ismeretterjesztés az idén ^ sem volt már a művelődés- ^ ügy „mo.vtohagyeimeke”. | Rendszeres, szervezett prog- ^ ram alapján dolgozott együtt i a művelődési osztály, a T IT | és a kultúrházak sora. Az| idei tervek az ősztől kezdve^ még többet adnak a megye ^ dolgozóinak. Népfőiskolákat — ^ különösen a termelőszövetke- ^ zeti községek igényeit kielé- ^ gítendő —; előadássorozato- ^ kát az alkalomszerű előadá- $ sok helyett; közismereti tan- $ folyamokat rendezünk, több ^ társadalomtudományi ismere- ^ tét és intenzívebb mezőgaz- ^ dasági szakképzést ad az is-^ meretterjesztés az idén. &- í A népművelők tekintélye ^ is megnőtt. l egtöbb he- ^ lyen pedagógus a műve- ^ lodési ház igazgatója, $ csakúgy, mint a népművelési felügyelő. És az, hogy a művelődési munkások fize.tése rendeződött (a pedagógusok jövedelmével megegyezik a művelődési házak igazgatóinak és munkatársaiknak ellátmánya), fájó aránytalanságot enyhített. Az esztendő mérlege biztató, a művelődéspolitikai tézisek hatosa szemmel látható, különösen a községekben és városokban. Az üzemi kulturális élet azonban visszamaradt.. Az üzemi szakszervezeti bizottságok — amelyek gazdái a gyárak művelődésügyének — többségükben nem tárgyalták meg saját üzemükben a művelődési téziseket, nem dolgozták ki terveiket, nem tartják a munkaver- sennyel, a munikás védelemmel és más sajátos feladaMiért „hiánycikk" a művelődési munkás? Victor Hugo regénye nyomán készült kétrészes német- francia—olasz koprodukcióban A nyomorultak uj filmváltozata, amely az őszi fümszezon egyik kiemelkedő bemutatója lesz Csak egy órai utazás a HÉV-en, s az ember úgy érzi, mintha 100 évvel ezelőtti időbe vitte volna a vicinális. Mélységes nyugalom, lágy csend honol Szentendre ódon házakkal szegélyezett utcáiban. Az érdekes arcú városkát kedves táj, lágyhajlású dombsor övezi. Azután a szélesen hömpölygő Duna, a furcsa formájú parti fák: mind-mind festő ecsetjére kínálkozik. Nem csoda, hogy már több évtizede számos festőművész él a városkában. A szentendrei művésztelep fogalommá vált hazánkban, s az itt élő művészek közül nem egynek neve lett világszerte ismert. A ma Szentendrén élő festőművészek közül Czóbel Béla is a hírnév pódiumára lépett. Az idős, 76 éves Kossuth-díjas mesternek állandó kiállítása van Párizsban. Képei szerte a világban díszítik egy-egy műgyűjtő lakását. Különösen a franciák rajonganak a művész vásznaiért. Dunoyer de Segonzac — a modern francia festészet egyik büszkesége — így jellemezte a mestert: „Czóbel művészete időálló, mert művei egy ízig-vérig festő és mélységesen humánus művész belső világát vetítik elénk.” Huszonnégy évvel ezelőtt születtek ezek a sorok, de erejük és igazuk ma is változatlan. Czóbel Béla műveit legutóbb tavaly, a művész 75. születésnapja alkalmából a Nemzeti Szalonban láthatta a közönség. És az az ember, akinek a festés jelenti léte értelmét és a mámort, e tárlaton sem tagadta meg önmagát. Eszébe sem jutott régebbi képei közül válogatni, nem akart áttekintő képet adni életművéről. A kiállítást új műveiből állította össze, ehhez kétévi alkotás anyaga is elegendőnek mutatkozott. Azóta egy év telt el, s az idős művész még most is fiatalos lendülettel dolgozik. Amikor lakásán felkerestem, felesége, aki szintén szerelmese a festőpalettának, azzal fogadott, hogy férje valahol a város feletti dombokon fest. — Kimegyek érte, hazahívom — ajánlotta. — Gyorsan itt leszünk, mert Béla is kerékpárral van. ;; És látva, hogy csodálkozom, válaszolt a még ki sem buggyant kérdésre: — Igen, kerékpárral járja a környéket, hiszen még nem öreg ő, mindennap dolgozik ... A műterem a hivatását mámorosán szerető művészt tükrözi. A képek sokasága a legfeltűnőbb, közülük számos végleges kidolgozásra vár. — A nyarat párizsi kiállításom anyagának elkészítésére használom fel — mondja Czóbel Béla, s közben sorra bemutatja most készülő alkotásait. — Életem megoszlik Párizs és Szentendre között. Az idén október táján utazom a francia fővárosba, ahol 20—25 képemet mutatom be a közönségnek. Legtöbbjük tájkép és csendélet, de szerepel munkáim között néhány akt és arckép is. Jelenleg tíz képen dolgozom. Művei már idestova 40 éve kifejlődött sajátos stílusát tükrözik. És miközben együtt nézegetjük a képeket, azokra a vitákra gondolok, amelyeken felvetették, hogy e nagy művész tulajdonképpen hová, melyik iskolához tartozik? Vajon a nagybányai iskolában, vagy a fiatal franciák között talált rá jellegzetes, egyéni stílusára? Itt az alkalom, hogy a legilletékesebb, maga a művész mondja ki a döntő szót: — A francia iskolához tartozom. Nagybányán kezdtem tanulmányaimat, de ma már nem követem azt az irányzatot. Célom, hogy minél jobban megközelítsem, minél tökéletesebben ábrázoljam a természetet. Higgye el, minden képemnél töprengek, keresem a megoldást, az ábrázolás új módját. Csendéleteket, tájképeket, alakokat, interieurokat festek leginkább. Nem kezdek új témába, már csak azért sem, mert az eddigiek kidolgozása is nagy feladatot jelent. A feladat nagy. és Czóbel Béla, az ízig-vérig festőművész egész éven át dolgozik, alig mozdul ki a városkából, Szentendréről. Hű maradt szerelméhez; a gyönyörű környékhez, a Dunához, az ódon házakhoz — örök témáCW leány jához, és csak a másik szerelem — Párizs — csábíthatja el kis időre innen. — görner — tokkal egyenlő értékűnek a ^ munkások mű vetődésének $ ügyét. Pedig a. párt nem is§ kismértékben éppen a mun- $ kásosztály kulturális ellátott-} súgónak javítása érdekében $ adta közre művelődésügyi $ irányelveit. Az ősztől kezdődő új mű- $ Vi-lődési évadban ismét to- 5 vátob lépünk előre — a kőnk- ! rét megyei művelődési prog-! ram hatására — az üzemek- ! ben és a falvakban is. Az i « előrelépés azonban csak úgy j lesz hasonló az 1958—1959-es- j hez, ha a hivatásos és önte- i vékeny népművelők mellett j mindenütt ott áli majd a he- ; lyi partszervezet, ha a kéz-: dali — minden irányú — lendületet abba ?z irányba terelik a párt- és tanácsszervek, amely éppen abban az időszakban, éppen abban a községiben vagy üzemben a gazdasági és társadalmi átalakulást és fejlődést leginkább támogatja. lett vállalhat 'különböző — töbté-kevésbé jövedelmező — megbízatásokat. Szabadság- ideje télen két hét, tavasszal egy hét, a nyári vakáció idején két teljes hónap. A művelődési ház igazgatója vagy bármilyen más beosztású művelődési munkás viszont nappal és este is lekötött, vasárnapja szinte sohsincs, szabadságideje legfeljebb három hét, jövedelmet hozó más mellékfoglalkozásra sem ideje sem lehetősége. Érthető tehát, hogy a jó képességű pedagógusok még akkor sem vállalnak szívesen népművelési megbízatást ha kedvet és tehetséget éreznek ilyen munkához. És ehhez hozzájárul még sok egyéb is. Például: a művelődési ház igazgatója — szomorú tapasztalat, de így igaz — szinte állandó vitában áll a legkülönbözrőbb szervezetekkel, vállalatokkal, akik ilyen vagy olyan indokolással (többnyire hasznothajtó táncrendezvény vagy előadás rendezése érdekében) igénybe óhajtják venni a kultúrházat. Azután: a pénzforgalomért, a berendezésért teljes mértékben az igazgató a felelős (különösképpen ott, ahol gazdasági felelősre mér nem tellett státusz). Végül: a népművelés aktívái, akikkel a hivatásos művelődési otthonok dolgoznak, nem szoros fegyelem alatt álló iskolásgyerekek, hanem társadalmi munkások, akikkel bizony nem olyan egyszerű bánni, mint a tanulókkal. Utasítás, parancs — ez a két szó szinte hiányzik a szótárból és ezt csak az tudja igazán, aki már megpróbálta, hogy eqyütt-tartson egy színjátszó együttest; vagy megkísérelte, hogy eloszlasson egy olyan nézeteltérést, amelyik a tánccsoport öntevékeny tagjai között ütötte fel a fejét. Meg kell tehát mielőbb adni mindazt az erkölcsi és anyagi megbecsülést a művelődésügyi munkásoknak is, amelyeket a tanító pedagógusok — helyesen — élveznek. És ha az előbbiek elfoglaltsága több. munkája nehezebb, felelőssége nagyobb — akkor az erkölcsi és anyagi megbecsülés mértéke kövesse a megterhelés a felelősség mértékét. 1 megyei pártbizottság házi roméves művelődési programjában olvastuk azt a tételt, hogy a járási művelődési házakat olyan bázisokká kell fejlesztenünk, amelyek kisugározzák hatásukat, jó módszereiket i'alamennyi környező községbe. És ez a községi művelődési házak szerepe, ha kisebb sugarú körben is, legyen függetlenített vagy társadalmi igazgatójuk. A cél nagy ugyan, de elérhető. „Csak” meg kell hozzá teremteni a feltételeket, hogy vs legyen ,,hiánycikk” a hivatásos népművelési munkás. Carami László 1 * onoro-n a járási, művelőit l dési ház ismét gazda nélkül áll. Mondhatni éves keresés-kutatás eredményeként nagynehezen leltek egy igazgatót, de az, megelégelve a néhány heti v esJődséget, búcsút mondott ® kapufélfának. Cegléden a városi művelődési ház igazgatója — ugyancsak rövidke munkálkodás után — bejelentette: visz- szamegy tanítani. A 'kultúr- házak dolgozói, a művelődési munkások az esetek egy részében (és nem kicsiny részében) nem szívesen váltatják a rájuk bízott feladatot vagy ha vállalják is, csak átmeneti foglalatosságnak tekintik — amíg jobb nem akad. \ Kivételek természetesen \ akadnak, e téren nem is egy- | két kivétellel, de jó néhány- \ nyal találkozhatunk. A hely- i zet mégis az, hogy a nép mű- ; vetése ügyének igazi megszál- ! lottjain kívül a kulturális ' munkát az arra legrátermet- i tebb emberek — a pedagógu- ! sok — nem érzik igazi élet- \ céljuknak. í A „megszállottak”, akik ! már régebben belekóstoltak ; ebbe a munkába, akik tudják j és érzik, mit kell tenniük, \ mit várnáik tőlük: éjt nap- \ pállá téve munkálkodnak és í tevékenységük nyomán szinte | csodálatos eredmények szü- ; leinek. A túrái népi együttes, 5 a kiváló nagykőrösi színjátszó ^ csoport, Szigetmonostor köz- 5 ség néhány hónap alatt fel- \ lendült kulturális élete, a J dunakeszi vagy váci müvelő- ^ dési ház eredményei — a le- ^hetosígeket ésszel és hittel i kiaknázó hivatásos művelö- ^ dési munkásokat dicséri. $ Amikor már megszülettek ' és gombaszapora Sággal soka- 5 sódnak az eredmények, az $ alkotó kedv is gyarapodik, \ magasan lángol. De szűz te- \ riileten kezdeni a munkát; \ képletesen szólva, feltörni az \ ugart; megküzdeni az értet- \ hűséggel, a nehézségek so- \ kaságával; megnyerni a kö- J zömbös embereket; rendbe- \ hozni egy elhanyagolt kultvr- \ otthont — olyan feladatok, ^ amelyek a kezdő népmüve- § iési munkást elkedvetlenítik, ^ elbátortalanítják, $ És ami a legfontosabb: aki i nem ízlelte még a népműve- 5 lés zamatét, nem is szeretheti 5 azt. s ^ De hogyan ismerje meg, ^ hogyan szeresse meg bárki a ^ népművelést, ha már a kez- •t de ti feltételek — az anyagi § ellátottság például— olyanok, ^ hogy nem túlontúl nagy ked- ^ vet teremtenek e felelósség- ^ teljes munkakör ellátásához. \ A népművelési munkások $ fizetése csak a közeli múlt- \ ban emelkedett fel az isko- ^ Iákban tanító pedagógusok § keresetéhez. De még ma is az \ a helyzet, ha a pedagógus § választhat, egy tanári státusz ^ és egy kultúr otthon-igazgatói ^megbízatás között, inkább az § előbbi után nyúl. A gyakorló ^pedagógus ugyanis meghatá- í rozott óraszámot tanít, emelAlkotóműhelyben Szentendre és Párizs szerelmesénél A csehszlovákok érdekes vadnyugati filmszatírája a Halál a nyeregben című játékfilm
