Pest Megyei Hirlap, 1959. augusztus (3. évfolyam, 179-203. szám)

1959-08-11 / 187. szám

1959. AUGUSZTUS 11. KEDD irr*» me evei kJCirlap 3 Terveznek és nekigyűrkőznek Azt mondja Kállai Béla bá- 1 nyász, Pilisszentiván párttit- | kára: — Olyan lesz ez a község, mint valami nyaralóhely. Kovács József tanácstitkár ezt a véleményt így helyes­bíti: — Pilisszentivánfoól bánya­város lesz, rövid idő alatt, ha.;. A feltételes ,.ha”-ból ho­gyan lehet kijelentőmód, il­letve: mi szükséges ahhoz, hogy a Pilisi hegyek koszo­rújában megbúvó, 3000 lelket számláló faluból város lé­gién? Túlságosan egyszerű lenne összehasonlítani ennek a túl­nyomórészt bányász lakta köz­ségnek az életét a 20 évvel ezelőttivel. A születés és a halálozás statisztikája — a számok ri­degségében — mutatja a mi korunknak fejlett egészség­ügyét, kultúráját, s ha sza­bad így kimondani, az élet gondtalanságát; fl939 első félévében Pilis- szentivánon 20 gyerek szüle­tett— a faluban — szülésznői segédlettel. 1959 első hat hó­napjában 26 honpolgárral sza­porodott a község lakossága. Ebből 21 anya kórháziban szült, s csak öten otthon, mert már annyi idő sem volt, hogy a szülő asszonyt kór­házba szállítsák; 1939 első fe­lében 16-an haltak meg. Eb­ből kettő egy éven aluli, kettő a 15 évet, négy pedig a '35 évet sem érte meg. A többiek 50 éven felül hagy­ták itt a világot. Ez év első felében á statisztika szerint Pilisszentivánon tizenhármán haltak meg. Közülük a 60 évet csiak ketten nem érték meg. i A községi tanács jelenleg a 70 éven felüli Weidinger Bálnát tartja nyilván, mint szociális segélyre szorultat. A többi öregnek nyugdíja van vagy az utódok tartják el. A falu határa 1400 kát. hold. Ebből csak 300 hold a szántó és 50 a szőlő és a gyümölcsös, 200—400 négy­szögöles darabokban. Ezért a községfejlesztési alap alig 18 ezer forint. A költségvetésből megtakarítanak — ebben az évben — 70 ezer forintot; Ez annyi a falunak, mint egész hétre egy káló hús, a bányásznak — vélekedik Kál­lai József, a párttitkár; Mert a húson is, a ruhán is, a bú­torokon is mérik — hasonlat­képpen —, hogy mire telik a kommunális beruházásokból. De vegyük sorjába! A felszabadulástól 1952-ig *7 ház épült. Azóta pedig 166. Ezek mind két-három- szobás, parkettás, komfortos épületek. A régi egyszobás házak többségét megfejelték, modernizálták. Az utcai frontra hármasablnkú nagy szobát építettek és fürdőszo­bának is kerítettek helyet. A lakásokban mindenütt van rádió és 36 televízió-an­tennát számoltunk össze; A bútorok modernek, újak.- A községi három asztalos kisipa­ros nem győzi a munkát. Más­fél év alatt 22 háló és 18 kom­binált szobabútor talált gazdá­ra. A darabonkénti vásárláso­kat nem lehet számontartani. A parkettát szőnyeg borítja. Spárgafutót csak előszobában használnak; A népboltban a torontáliból és a perzsából nagy a választék. Könnyebb összeszámolni, hogy hány bányászcsaládnál nem használnak mosó-, por­szívó- és parkettkefélőgépet, villanytűzhelyet és boylert, mint ahány helyen van. A széntüzelésről áttértek az olaj­tüzelésre. mert az tisztább. Butángázt főzésnél már csak itt-ott használnak. A faluban jelenleg 150 mo­torkerékpár és 10 autótulajdo­nos van. A napi kenyérfogyasztás 12 mázsa, a húst nem tartják 6zámon, mert a lakosság 70 százaléka disznót hizlal vagy Pestről hordja; Baromfit is tartanak. A családoknál általában ikét kereső van. Az egyik *a bá­nyánál, a másik Pesten dolgo­zik; A kialakuló kép tehát feljo­f gosítja a falu vezetőit, hogy kijelentsék: — Városkává kell fejlődni! Mi az akadálya? Plhsszentiván Jíözepén a fő­útvonalat kettévágja az Aranyhegyi árok; Ha zivatar van, a környező hegyekről le­zúdul a víz és kiönt. Ezen a nyáron ez többször is megtör­tént. Betonágyat kellene ké­szíteni, hogy egyenes vonal­ban, gyorsan lefuthasson a csapadék. Ehhez a falu lakói már felajánlottak 4000 órát társadalmi munkában. Ez az első tennivaló, A tárgyalások már folynak. Határidő még nincs. Víztárolót is kell építeni, olyan 500—600 köbmétereset. Innen látnák el a tesbvérfalut, Pilisvörösvárt is. A dolomitba akarnak fúrni, a hegy alá. A mérnökök — a pilisi bánya- vállalatnál — megtervezik tár­sadalmi munkában. A bányá­szok — a vörösváriak is — el­végzik a munkát fillér nél­kül, csak vasat adjon hozzá az állam. Cementről gondoskodik a tanács és a bányaigazgató­ság. Ezt esztendő múlva ké­szen szeretnék látni; Ha mindez megvan, rendbe kell hozni az útburkolatot. Ez az Útfenntartó Vállalat dol­ga. Tíz esztendeje hengerelték utoljára. Most por, sár, tócsa a falu főutcája, aszerint, hogy milyen az időjárás. Ha egy autó átmegy a községen, be kell zárni az ablakokat, vagy menekülni kell a járdáról, a fröccsenő sár elől; Ha mindez készen lesz, par­kosítanak; Ezt a társadalmi munkát az asszonyok vállal­ták; A pártszervezet már megbe­szélte a falu népével; Az iskola is kicsi. Négyszáz­ötven gyerek van, tizenhét ta­nító és nyolc tanterem. Tizen­hét kell. Most két műszakban megy a tanítás. Változtatni, fejleszteni kell. Most próbál­koznak vele. Az italboltot, a népbolttal két okból is szükséges meg­cserélni. Az egyik: az italbolt éppen szemben van az iskolá­val. A másik ok pedig: a nép­bolt helyén vendéglőnek, cuk­rászdának és kerthelyiségnek is lenne hely. (A Nyugat-Pest megyei Népbolt Vállalatnál Horváth elvtársnő és a Buda- vidéki Vendéglátóipari Vál­lalatnál . Tóth elvtárs intézke­déseit várja a pilisszemtiváni tanács.) A Vadászrét 30 holdján ba­romfifarmot és kertészetet ter­veznek az asszonyok és a nyug­díjas bányászok foglalkoztatá­sára. Terveznek és terveznek, az­tán nekigyűrkőznek és csinál­ják. Bíznak a saját erejükben, az országéban; A jövő évi bányásznap előtt hírt adunk arról, hogy mit vé­geztek, hol tart Pilisszentiván bányászlakossága. Déry Károly Öntözés hajlékony polietilén csövekkel Korszerű vendéglők, gyorskiszolgáló büfék létesülnek a Dunakanyarban A festői szépségű Dunaka­nyar forgalma évről évre nö­vekszik. A múlt évben például 4,5 millió kiránduló és üdülő kereste fel a gyönyörű vidéket. Az idei hétköznapok forgalma Visegrádon meghaladja a tava­lyi vasárnapokét. Amikor eze­ket az adatokat halljuk, a ven­déglátóipar jut eszünkbe, va­jon hogyan bonyolítják le a megmövekedett forgalmat. Elsőnek Tóth B. Andrásnak, a Buda környéki Vendéglátó­ipari Vállalat igazgatójának tettük fel a kérdést, milyen in­tézkedéseket tettek az idén, s mi várható az elkövetkező hó­napokban: — Legfontosabb feladatunk a visegrádi vendéglátóipari üzemek befogadóképességének növelése. Ezért a hajóállomás­sal szemben levő éttermünket kibővítjük; Tervezzük, hogy két nagy kertoelyiségct és két függőkertet létesí­tünk. A függőkertben rendezvénye­ket is tarthatnak majd a ki­rándulócsoportok. Másik el­gondolásunk ugyancsak a ha­jóállomásnál valósul meg. Eszerint a siófoki mólónál le­vő gyorskiszolgáló üzemhez hasonlót létesítünk, ahol fagy­laltot, italokat — többek kö­zött turmixitalokat is —, feke­tekávét és frissen sülteket szol­gálunk ki. A gyorskiszolgáló üzem mellett természetesen mintegy 300 férőhelyes kert­helyiség is lesz. Ezenkívül Visegrádon szeretnénk egy motelt is felállítani. A helyét a múzeummal szem­ben levő két telken jelöltük meg. A másik nagyobb építkezé­sünk a pomázi vasútállomás mellett lesz. Itt már megkezd­tük a visegrádihoz hasonló képen: hajlékony polietilén-csövekkel öntöznek a leninabádi terület Lenin-kolhozában Csaknem tíz százalékkal emelkedett a halászati termelőszövetkezetek halfogása Most értékelték a halá­szati termelőszövetkezetek idei első félévi eredményeit. Béres Sándor, a Földművelés- ügyi Minisztérium halászati és vadászati osztályának vezető­je elmondotta, hogy jelenleg 27 halászati termelőszövetke­zet működik, s az ország ter­mészetes vizeinek nagy részén már ők gazdálkodnak; Az évről évre nagyobb mérvű ivadékolás, továbbá a halászati technika, a szakmai tudás fej­lődése révén állandóan sza­porodik a szövetkezeti halá­szok évi zsákmánya; Az idén különösen kedvezett a halak szaporodásának és fejlődésének az enyhe tél, a jó tavasz és a bő vizeket árasztó nyár. így az idei év első felében a ha­lászati termelőszövetkezetek csaknem 10 százalékkal nö­velték a szabadvizek halhoz» mát, a múlt év hasonló idő­szakához képest. A tovább­fejlődés biztosítékául a tavasz- szal már csaknem annyi hal­ivadékot helyeztek ki, mint amennyit a múlt év tavaszi és őszi idényében összesen a szabadvizekbe bocsátottak. Ha még egyszer... olyan lógőbajszúnak ismerték őket emberemlékezet óta. Csak a szemük, a tekintetük maradt fiatalos, amint bozon­tos szemöldökük alól betyáro- san kémlelgetik a világot. Szomszédok voltak min­dig, pajtások, cimborák min­den örömben, minden bajban. Kis földjük is egymás mellett feküdt — sőt ma is ott fek­szik — és ha jég verte a ha­tárt, együtt verte mind a ket­tőét, vagy együtt menekedtek meg az istenveréstől. A sorsuk is szomszédos volt, egyforma parasztsors. Mondják, hogy régen, a fön­tebb való esztendőkben, egy szikrát se hasonlítottak egy­máshoz úgy külsőleg. Az egyik karcsú, magas, barna­hajú, a másik alacsonyabb, tes­tesebb, a haja is világosabb, csaknem szőke. De ez már ré­gen volt. Azóta olyan egyfor­mára gyúrta, dagasztotta őket az élet, hogy ma már úgyszól­ván ikreknek látszanak. Még a kurtaszárú öreg cseréppipa is egyforma szögben mered elő a szájuk szőre közül, amint ülnek a kispadon, a kékes ár­nyékban és négezetik a nép- telen utcát ezen a csöndes nyá­ri délutánon. Az árok szélén hófehér libák csipkedik a papsajtot. Szem­közt, a léckerítések tövében lustán oldalog egy kócos, feke­te kutya. Geráék kéményére most ereszkedik le a magasból a gólya és komoly szertartással kínálja a semlyékben fogott kí­gyót pirascsőrű kicsinyeinek Nagygyörgy Jánosné terebé­lyes barackfájának sötét lomb­ja közt már aranyiam kezd c barack. Éppen most torkos rigc röppen el fölötte. Egy lélek sem jár az utcán mintha kihalt volna az égési falu, és a két öreg legény csal hírmondónak ragadt volna c lócára. De a távolból néha mo­torberregés tompa hangját hoz­za a lassan mozduló levegő olykor pedig messzi mozdony­fütty kurjant a napsugarai csöndességbe. Azért a lócán is esik olykoi egy-egy szó, nyilván azért hogy utána még mélyebb le­gyen a csönd és elevenebben csírázzék benne az elhangzott szóból sarjadó gondolat — Hát az se kellett — mond­ja János és kiveszi szájából a pipát. István némán rábólint, ö it talál igazítani valót a pipáján, csavargatni kezdi a meggyfa­szárat benne és csak nagyso­kára mondja: — Nelcem se .•• Tudnivaló, hogy Térkőről van szó. arról a hajdani taka­ros leányzóról, aki csaknem horogra kapta a két legényt. Persze, nem egyszerre, hanem egymás után. Előbb Janival próbálkozott, csak aztán ügyes­kedett Pista körül. Végül el­unta a hiábavaló igyekezetei és Peták Miskával köttette be Zoládnak a napbarnított ar­cok is. Külön csoportban jönnek a pesti diáklányok. Három he­te, amikor először bukkantak föl a faluban, hogy belekós­toljanak a mezei munkába, még szánalmas penészvirág­nak látszott valamennyi. De a szabad levegő, az áldott nap­fény, meg a barázdák lehele­té életet festettt sápadt ar­cukra, kifényesítette szemü­ket, kiegyenesítette vékony derekukat, acéllá gyúrta lá­buk ikráját. Úgy közeled­nek, mint valami pajkos, fia­tal csikócsapat. Betyárosan táncol rajtuk a kurta szok­nya. Némelyiken kurta nad­rág s ez szabadon enged jó darabot kerek combjukból is. Mint a szélvész, úgy porza- nak el a két öreg legény előtt. Egyikük, éjfekete hajú, igazi boszorkány, még évődve oda is kiált; _— Legény kellene este á tánchoz, nem jönnek? A két pipa egyszerre röpül ki ismét a szájakból és négy égő szem tapad a távolodó lánycsapatra. János fiatalosan fölpattan a lócáról, jobb kezével csavar egyet a bajuszán, amely ettől megpeckesedik kicsit. Né­hány pillanatig úgy áll a lóca előtt, mint a cövék, csak most látszik igazán, hogy milyen daliás legény még most is avval a potom kilencven esz­tendővel a vállán. Aztán só­várogva csak annyit mond vén cimborájának: ■— Hej, ha én még egyszer hetven esztendős lehetnék... Magyar László a fejét. Pedig hát hajszálon múlt, valahol elvétette a dol­got mind a két legénynél. János legyint a pipával. — Csúf szája volt az anyjá­nak — morogja halkan, de mintha mégis némi sajnálko­zás, bánkódás rezegne a hang­jában. Ezen megint érdemes el­gondolkozni. Meg azon is, va­jon hogyan alakul az élet, ha mégis csak Jánosné vagy Ist­vánná lesz Térkőből, nem pe­dig Petdkné. István pipája is lendül' egyet. Mintha szárával ki­felé mutatna a falun túlra. — Rég ott vannak már ők is... Már minthogy a temetőben. De azért, íme, végérvényesen senki sem hal meg, aki egy­szer élt. Ahogy nézik az öreg szemek a gyöngén mozduló eperlombok játékos árnyé­kát az utca porában, mintha élesen, színesen látnák most is Terkát, hosszú, sötét haj­fonatában most is olyan piro­sán lángol a pántlika, mint Ceráék ablakában a muskátli virág. Most megelevenedik a hosz- szú utca vége. Jönnek a népek hazafelé. Nótázva jönnek. Legények, lányok, asszonyok, férfiak. Vállukon néha meg­villan a kapa vagy a kasza vasa. Lábuk alatt ezüstös porfelhőcskék támadnak és lassan emelkednek fölfelé. El-eltakarják a hazafelé tar­tó csoportot. Később gyönge szél támad és amint az ár­nyékok nyúlni kezdenek az alkonyatváró órában, kivil­lan a sok színes szoknya, a fehér ingváll és már kiraj­Prágától Becsig '■ ''''I' . ; Hétfőn délután öt órakor! nyílt meg a váci városi kultúr- j házban a Prágától-Bécsig ki-] állítás, amelyen művészi ké-j pék tanúskodnak a világifjú- j sági találkozók nagyszerű él-; ményeiről. Az első ifjúsági ta-i lálkozótól egész a bécsi talál-] kozóig örökíti meg a legszebb] emlékeket a kiállítás, amely] megjárta már Debrecen, Mis- i kolc, Szeged és Pécs városát, I Vácon két hétig tekinthetik: meg az érdeklődők, utána azi ország más nagy városaiba] vándorolnak. i ___ » A Tadzsik SZSZK-ban kísérletképpen hajlékony poli­etilén-csövekkel öntözik a gyapotot. A vízcsatornával össze­kapcsolt csövön apró nyílások vannak, ezeken a víz a nyo­más hatására kiáramUk és a földre ömlik. Az új módszer feleslegessé teszi az ideiglenes öntözőcsatornák ásását, ame­lyek eddig a vetésterület hat százalékát foglalták el. Bár­melyik kolhozparaszt öntözheti a földet az ilyen hajlékony csövekkel, míg azelőtt több éves tapasztalattal rendelkező emberek kellettek ehhez. gyorskiszolgáló üzem létesí-j tését. Ezt a helyet azért tart-] juk fontosnak, mert Pomázról! igen sok kiránduló indul Cső-! bánka és Dobogókő felé, akik-j nek ellátását eddig nem biz-J tosítottuk. Terveinkben szerepel ha-! sonló üzem létesítése Leány- S falun. Ebben a községben cam-; Ping-tábor is lesz a jövő év-; ben. Augusztusban próbakép-$ pen már fel is állítunk néhány $ sátrat. ü Forgács István, a Váci Ven-j déglátóipari Vállalat vezetője aj következőket mondotta ter- $ veikről: — A váci embereknek a Po-1 kolsziget olyan, mint a pesti-1 nek a Margitsziget. Ezért tér-! veinkben szerepel, hogy a szigeten korszerű ven- ; déglátóipari kombinátot $ létesítünk. Az idén rendbehozzuk a csér-; da konyháját Erre 100 000 fo-; rintot költünk. A jövő évben; pedig tovább fejlesztjük e gyö- * nyörű helyen levő létesítményt, s 400 személy kiszolgálására tesszük alkalmassá. Ugyancsak vendéglátó kombinátot ter­vezünk az épüiő cementgyár közelében, hogy az ott dolgozó­kat minden igényt kielégítő kiszolgálásban részesíthessük. További terveink: egy vá­ci halászcsárda építése, vala­mint a deákvári kedvenc ki­rándulóhelyen egy étterem lé­tesítése. Zebegényfcen ugyancsak halászcsárdát kívánunk létesíteni, valamint a jö­vő évben felállítunk egy sátortábort. Ennek helye a fenyvesek kör­nyékén, vagy a Márianosztra felé eső völgyben lesz. Két legény Üldögél a ló­cán, a ház eíőtt, az öreg eper­fa árnyékában. Szó kevés esik köztük, az is inkább csak hümmögés, hiszen volt idejük bőven, hogy elmondjanak mindent egymásnak az alatt a rövid kilencven esztendő alatt, ami elsuhant fölöttük. Egyívásúak, ugyanabban az esztendőben látták meg a nap­világot ebben a kis falucská­ban, mint öröktől való szom­szédok. Ugyanegy regiment­ben szolgálták le azt a bizo­nyos három kurta esztendőt vagy hetven évvel ennekelötte. Egyszerre kapták meg az ob- sitot is. Tizennégyben mégis együtt rukkoltak be újból, már mint deresfejű népfölke- lők. És egyszerre felejtettek el asszonyt hozni a házhoz, minekutána kitapasztalták, hogy nagyjából egyik olyan, mint a másik. Ezért maradt legény mind a kettő még így, kilencven esztendős fejjel is. Hogy megbánták-e ezt a. nagy magányosságot, arról nem nyilatkoztak soha, hiába faggatták őket azóta már rég elköltözött cimborák, huncut- kodó menyecskék, meg ra- vaszkodó vénasszonyok. Ha szóba került a kényes kérdés, csak a vállukat vonogatták, bajuszukat pödörgették, amely­nek két vége hajdanában hetykén meredezett az ég felé, de azóta bizony lefittyedt az is. A mai népek már csak

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom