Pest Megyei Hirlap, 1959. augusztus (3. évfolyam, 179-203. szám)

1959-08-09 / 186. szám

6 PEST IHECY^I K^Ciriap 1959. AUGUSZTUS 9. VASÄRNAP AZ „ÖREG PIPÁS“ M . Közben a agyarazott. szekrény_ ben valamilyen ira­tot keresett. Nehezen találta, pedig a papírok rendben so­rakoztak. Zavarában a pipát a polcra nyugtatta. S hogy meglelte, amit keresett, a szekrény ajtaját ismét lezár­ta. Amikor visszaült, nyugta­lanul feszengett. A papírok alatt tapogatott, Valami hiányzott neki. A pipa. Magas, szikár alakjának, nyugodt, kimért gondolko­dásának tartozéka az a rö­vidszárú, minden különö­sebb értéket nélkülöző pipa. A nevét is ritkán mondják a faluban. Csak úgy hívják: „az öreg pipás”. És mindenki tudja: Gál párttitkárról van szó. Ki meleg hangsúlyt ad e névnek, ki idegenül ejti. A községben nem egyformán szeretik. Van olyan, aki va­lamilyen régi sérelmet hor­doz magában, amit neki tu­lajdonít. Tudja ezt Gál bá­csi. Érzi. Abból az időből származik ez, amikor még szemellenzősen nézte a dol­gokat, türelmetlenül. Min­denkitől olyan érettséget várt, mint magától.;. És van, aki a rosszat nehezen felejti. Tán egy évvel ezelőtt tör­tént, hogy Gál bácsival jár­tam a falut, be-betérve vala­melyik házba. A pártszerve­zet munkájával ismerkedtem. Beszélgettünk erről-arrol. Arról, hogy nehéz község ez a Budakeszi. Sokféle nép lak­ja. Nemcsak azért, mert az egyik munkás, a másik pa­raszt, a községben dolgozó vagy bejáró. Azért is: az egyik német, a másik szlo­vák, a harmadik magyar aj­kú. És milyen sokan nem abból ítélnek: ki hogyan dol­gozik, hanem milyen nyelven beszél. Egyes párttagok me­revségén is hányszor múlott az eltelt években, hogy nem jutottak egymáshoz közelebb! G . most felemle­al bácsi gette ezt az és hangjának csen- a beszédszüne- közti csendből ki- eztem: Gál elvtárs szeret- ! egybekovácsolni az em- reket, jóvátenni a hibákat, niket akkor is csak azért ivetett el, mert azt hitte, indenkinek olyan érettnek ill lenni, mint neki, egy pasztáit partizánnak. Azt tte, úgy kell igazán szeret- a pártot: egyszerre, türel- ítlenül, máról holnapra fel- rgatni az egész világot. De kát változott azóta Buda- iszin is az élet! Mi ment gbe Gál bácsiban is! Tudom, neki is nagy része It abban, hogy az utóbbi 5ben német gyűléseket is rtottak Budakeszin, megren- zték a hagyományos váb”-bált. Hogy a kultúr- iportokban minden nemze- égű képviselve van. őszintén akarta, hogy köze- bb kerüljenek egymáshoz az tiberek. És sikerült. Maga magáról mondja el: — Sajnálom, amikor olyan ereven, elzárkózva és hány- or bizalmatlanul éltem. Csak ;y osztályoztam: kommunis- , nem kommunista. És csak a kommunistákat tekintettem igazán megbízhatóknak. Azóta hány jóbarátra leltem a pár- tonkívüliek között! Nem zár már el a világtól a magam­építette üvegfal, ahonnan min­dent láttam, de a fal miatt nem értettük egymást. — Ott vannak például a pe­dagógusok. Olyan messze áll­tak tőlünk — folytatta Gál elvtárs. — Mennyit beszélget­tünk velük, értekeztünk, amíg a felszínes szó mögött meg- éreztük a lelket. És meg is ér­tettük egymást. Ma már olyan természetes, hogy a tanítók mindenben segítenek és a párt vezetői is eljárnak hozzájuk. Gál bácsi talán nem is ne­kem, hanem saját magának vall, amikor felidézi az elmúlt időket. Ahogy beszél, nekem is felködlik némely kép, hiszen évek óta ismerem a községet, bajaival, örömeivel együtt. Amikor a kisiparosokat emlí­ti, eszembe jut egy értekezlet, ahol valamelyik iparos megje­gyezte: — Hiába hívjuk a párt ve­zetőit: egyszer, csak egyetlen egyszer jöjjenek el hozzánk, amikor gyűlést tartunk! Nem jönnek. Mintha szüntelenül haragudnának ránk. Szavait akkor csend követte, amelyben kimondatlanul is ott rezgett: „van nekünk elég fon­tos dolgunk, dehogy érünk rá ilyesmire”. És ma? Talán nincs olyan kisiparos összejövetel, ahol ne lenne ott egy-két kommunista... S .» az uj elet, az emlekek, fZe-zamata, az új látókör színes ké­pe kissé beszédesebbé te­szi most Gál bácsit. Jól­esik neki könnyíteni a szívén, és maga előtt is bizonygatni: így, ilyen közel az emberek­hez mennyivel jobb, szívesebb dolgozni. — Azelőtt — mondja Gál bácsi — ha valaki hibázott, dehogy közeledtünk hozzá. Azt hittük, azzal mindent elintéz­tünk, hogy kirekesztettük ma­gunk közül. Mi lett volna, ha így csináljuk azokkal is, akik az ellenforradalom alatt meg­tévedtek, de tudva tudjuk, hogy becsületes emberek. Hi­szen ők maguk is százszor meggyőződtek már arról, hogy milyen hibát követtek el. Jó munkájukkal, szorgalmukkal igyekeztek bebizonyítani, hogy bennünket támogatnak. Köze­ledni, maguktól, közénk jön­ni azonban kevesen mertek. Volt olyan is, aki ha észrevett bennünket, zavarában befor­dult a mellékutcába. Köszönni sem mert. Attól félt, hogy nem fogadjuk üdvözlésüket. Pedig mi hittünk a becsületükben. Nekünk kellett hát valamit tenni. Áttörni a válaszfalat. Először csak az utcán nyújtot­tunk nekik kezet, azután meg­hívtuk gyűlésre és nem is egyet bíztunk meg társadalmi munkával. Már kérdezni sem kell: Gál elvtárs magától pergeti az ese­ményeket — képekben. Min­denre egy-egy történetet idéz. Például Csőik Gyuláét, aki 1957-ben jelentkezett a párt­ba. Akkor nagyon szigorúan mérték. Szigorúbban, mint ahogy megérdemelte. Igaz, követett el hibát, a magán' életében nem volt mindig példamutató. De nem terhelte lelkét semmi olyan, amiért el kellett volna taszítani. És ak­kor a pártszervezet mégis el­utasította felvételét. Csók Gyula megbántódott és meg­makacsolta magát. Megfogad­ta: azért is bebizonyítja, hogy hová tartozik. Amikor a tsz újjászerveződött, belépett a közösbe. Azóta? Azt mondják: ő az egyik legjobb szövetke­zeti tag. És soron kívül fel­vették párttagnak. Az „öreg pipás” magában mosolyog. Csendes, elégedet­ten. Néhány szál maradék ha­ját igazítja, mintha fésülné. Azután a pipájához nyúl, magsimítja, mintha annak be­szélne, úgy folytatja: — Persze, csak a kezdet kezdetén tartunk. Mert még néha ma is félreértjük egy­mást. Olykor még én is han­gosabban vitázom a kelleténél. Megmakacsolom magam. Hiá­ba! Nem megy egyik napról a másikra. TV « az öreget, a pipa iiezem gyenge füstjét. Nem is ég igazán a tüze, csak pislákol. Ki'núnyni készül. Gál bácsi hagyja. Nem veszkődik most vele. Gondolkodik. Vajon miről? Talán azokra az évek­re gondol, amikor annyit, de annyit dolgoztak s partizán­életük minden tapasztalatát pártmunkájukba sűrítették. És mégis, közben, olykor-olykor hibáztak. Talán az emberi természetről gondolkodik. Amit néha olyan nehéz le­győzni. De ha valaki nagyon erősen akarja — sikerül. És ha sikerült, milyen nagy dolgo­kat lehet véghez vinni. Sági Agnes Óriási üvegváza Csehszlovák üvegipari ki­állítás nyílt Moszkvában. A kiállításon bemutatják a csehszlovák üveggyártás tör­ténetét és a csehszlovák üvegipar legszebb alkotásait. • < : V m : ■: > :• A látogatók a Csehszlovákiá­ban eddig gyártott legnagyobb üvegvázában gyönyörködnek Mínusz 79,J fok A Vosztok nevű szovjet antarktiszi állomásról jelen­tették, hogy a napokban 79,5 fokos hőmérsékletet mértek. Idán ez a legalacsonyabb hő­mérséklet, de augusztusban to­vábbi csökkenést várnak. Meg­jegyzendő, hogy tavaly augusz­tusban itt mérték Földünk hőmérsékletének abszolút mi­nimumát: 87,4 fokot. Elkészült az ország egyetlen hullámlemez-dobozgyára Néhány hetes próbaüzem után szombaton déiben Tiháli Sándor, a Csepeli Papírgyár Kosruth-díjas igazgatója át­adta a dolgozóknak a gyár újabb létesítményét, az ország egyetlen hullámlemez-doboz- gvárát. A nagy csarnokban elhe’yezett, a Német Demok­ratikus Köztársaságból vásá­rolt gépeken a rádió, televí­zió, hűtőszekrények, izzólám­páik, kcnzervek és sok más exportálandó áru dobozait készítik majd. Az üzem mun­kája ily módon kihat a nép­gazdaság valamennyi ágára, főleg azokéra, amelyeknek gyártmányait exportáljuk. A csepeli gyár régi kis do­bozműhelye helyett épült kor­szerű üzem évente 10 000 tonna hullámpaipírból készíti majd a különböző formájú dobozokat és fokozatosan he­lyettesíti az eddig, évenként 4000—5000 tonnás nyugati importot. Már ebben az év­ben több mint félmillió dol­lár értékű behozatalt takarít­hatunk meg működésével ZSAMBÉKI ÚJDONSÁGOK NEM VÉLETLEN, hogy a nők nagy többsége OPERA kozmetikát választ. OPERA KRÉM: a legkiválóbb bőrtápláló krém. — Éjszakára, lefekvés előtt kenje vékonyan letisztított arcára, hagyja beszivódni, a szem körüli részeket eny­hén masszírozza. Hamarosan látni fogja az eredményt: arcbőre kisimult, bársonyos-sima lesz, eltűnnek a kis hajszálráncok. Ha száraz a bőre, nappalra is használja. OPERA RÚZS: 10 féle divatos színből válogathat. Vékonyan kenje ajkára, hagyja kissé felszívódni, majd selyempapírral szedje le a felesleget és kenje át nagyon vékonyan újra. így sokkal tartósabb. •• * OPERA KÖLNIVÍZ: a jólápolt nő kedvelt illat­szere. Tartós, kellemes, jellegzetes egyéni illat, aján­dékozásra is igen alkalmas. Biztos siker OPERA körmétika Zsámbékon a lakosság ké­résére a földművesszövetke­zet korszerűsítette legtöbb boltját. A főtéri italboltot a közelmúltban III. osztályú kisvendéglővé alakították át, ahol a nap minden szakában lehet hideg és meleg ételt kapni. Nem feledkeztek meg a fia­talokról sem: a kisvendéglő­ben és a cukrászdában 25—25 négyzetméteres beton tánc­helyet építettek. A kugli ked­velői örömmel vették, hogy a szövetkezet irodája mellett megnyílt a falu második ital­boltja, a szép betonpályás kuglizóval. Amennyiben a patika vég­leges helyére költözik és a megyei tanács kiutalja ré­szükre a helyiséget, még az idén megnyitják a község első önkiszolgáló élelmiszer- boltját. A textilboltot már korszerűsítették s szeptem­ber első napjaiban újra meg­nyitják mint önkiválasztó boltot. A szükséges berende­zést már megrendelték. A szegedi példa A DÓM TÉRI játékok vá­rosában nehezen ismer­né fel Szegedet az, aki né­hány hónappal korábban is megfordult falai között. Ak­kor — persze, csak a felüle­ten — a csönd és a mozdu­latlanság városának Játszott. Szépen rendezett és gondo­san tisztán ta tott utcáin egy- egy elsuhanó autó kiváncsi tekinteteket vonzott maga után, kávéiiázai, vendéglői örök készenlétben várták a vendéget — gyakran hiába. Egyszóval olyannak látszott, mint a legtöbb alföldi város, csak erősen fölnagyított vetü- letben. Régi házai kopottak, öregek, elhanyagoltak, közvi­lágítása sejtelmes. Ma pedig? Sűrű tömeg hullámzik ut­cáin, az autók, autóbuszok, a különvonatok egymást érik és ontják a vendégeket. A kávé- házak, éttermek zsúfoltak. Az épületek homlokzatáról el­tűnt a patina, a rongyosság, a por éa a piszok, amely imitt-amott még a két világ­háború emlékeit őrizte. Va­rázslatosan megfiatalodott ez a város, mintha csak most került volna ki valami koz­metikai intézetből, amely visszaadta üde szépségét és anélkül adta vissza, hogy bármit is elvett volna jelleg­zetességéből. £őt: valóban művészi módon hangsúlyt kaptak ezek a jellegzetessé­gek. Mintha tündérmesébe illő csoda történt volna vele. Pedig nem történt csoda. Csupán az történt, hogy megnyilatkozott az, amit ta­lán a legta’álóbban egy kö­zösség kollektív akaraterejé­nek lehetne nevezni. S ZEGED szívós város. A legborzalmasabb kataszt­rófákkal is megbirkózott év­ezredes története során. Ta­tárral, törökkel, tűzvésszel árvízzel. Százszor elpusztult, de százszor újjáépült és sír­jából megerősödve, megfiata­lodva támadt új életre. Sze­gednek mindig éietre-halálra kellett harcolnia megmaradá­sáért. Megedződött ezekben a harcokban, ezek acélozták meg hitét és akaraterejét. Az első világháború után még el sem oszlott Európa és Ázsia levegőjéből a lőpor- füst, meghívta falai közé a megszűnt kolozsvári egyete­met. így teljesedett az az álma, amelynek megvalósítá­sáért egy teljes évszázadon át hiába harcolt. Aztán a legkedvezőtlenebb konjunktú­rák idején megépítette Euró­pa egyik legszebb és legmű­vészibb terét, a Dóm teret, amelyről Móra Ferenc így írt: „... csakugyan a mi föl­dünkből nőtt iki ez a csoda? A mi homokunk álmodta ki ezt magából? S nem viszi el egyszer a szél, mint odakint a Fehértó fölül a délibábot?” Amikor pedig elkészült ez az árkádkoszorús építészeti remekmű, megszületett a gon­dolat is, hogy méltó tartalom­mal töltse meg a szép kere­tet: a szabadtéri játékok gon­dolata. Lelkes szegedi fiatalok kezdeményezték, a haladás ifjú harcosai és bátran szem- beszállva a hagyományos kö­zönnyel, kiverekedték meg­valósítását. Nyárról nyárra fölragyogtak a fények estén­ként a Dóm tér monumentá­lis színpadán. Néhány év alatt hagyománnyá izmosodtak az ünnepi játékok, mint a kul­turális élet nemzetközi vi szonylatban is már számon tartott eseményei. A második világháború ter­mészetesen ezt is elsöpörte. A felszabadulás után, a romé takarítás és az újjáépítés rop pant gondjai között soká még gondolni sem lehetett játékok felújítására. Szege mégis gondolt rá. Évről év: felbukkant valamilyen forrr' ban a gondolat. Gyűjtötte tartalékolták hozzá az erőks hogy amikor elérkezik az al­kalmas pillanat, késedelem nélkül megragadhassák. * Z IDEI NYÄR hozta meg ** a szívós küzdelem gyü­mölcsét. Pontosabban: a pél­damutató összefogásét. A szabadtéri játékok művé­szi jelentőségével egyenrangú ez a szegedi példamutatás. Megmutatja, hogy milyen ha­talmas erő rejlik az egyet­értésben, az összetartásban, a városszeretetben. Forintérték­ben talán ki sem lehet fejez­ni azt, amit produkált Sze­ged: a kolosszális acéltribünt, a hatalmas színpadi konstruk­ciót, a kitatarozott városrésze­ket, az új és megújított asz­faltburkolatokat, a belvárosi utcákat fényárba borító neon­világítást Ez pedig mind ma­radandó érték. Szegedé marad akkor is, ha a szabadtéri já­tékok befejeztével kihúnynak a reflektorok a Dóm téren. Sokat járom a mi megyén­ket, Pest megyét. Figyelem városaink és községeink fejlő­dését és harcát a fejlődésért. Ismerem nagyjából az elért eredményeket is. Az késztet most arra, hogy halkan föl­vessem a gondolatot: bizonyo­san igen hasznos tapasztala­tokat szerezhetnének a megye vezető szakemberei, ha a já­tékok után is ellátogatnának Szegedre és a helyszínen ta­pogatnák ki. hogyan is csi­nálta ez a város azt, amit csinált. Hogyan érte el, hogy ezekben a hetekben olyan buzgó segítségre talált min­den területen: a pártnál és a Hazafias Népfrontnál, az üze­mekben és a hivatalokban, a sajtóban, rádióban és tele­vízióban, az IBUSZ-nál, MÁV-nál, MALÉV-nél. MA- HART-nál és MÁVAUT-nál egyaránt. A TAPASZTALATCSERE eredményét talán jól hasznosíthatnánk például Pest megye egyik, a szegedivel né­mileg rokon kérdésének meg­oldásánál: a Dunakanyar fej­lesztésénél is. Magyar László Divatrevű a Ba'aton-parti SZOT iidü'őkbsn A SZOT Üdülési Főigazga­tósága és a Budapesti Textil- ruházati KISZÖV augusz­tus 15- és 25-e között divat- revűt rendez a Balaton mellet­ti nagyobb üdülőtelepeken. Augusztus 15-én Siófokon, 16- án Balatónföldváron, 17-én Balatonfüreden, 18-án Héví­zen, 20-án Fonyódon, 21-én Ba- latonbogláron, augusztus 22-én Balatonlellén mutatnak be 40 —45 féle, a dolgozók minden­napi viseletűkben használható ezenkívül luxus nagyestélyi ruhákat. A bemutatót zenés műsorral kötik össze. C"'""""""'""""'""""f"r"""S'S""'''"'"S'""S""SSSSSSS/"S'SSfSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSfSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSfSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS. Az Ukrajna AN—10 1 . A Fekete-tenger partvidékén, a Kijev—Adler közötti ú.i légiúton Ukrajna AN—10 típusú turbó-légcsavaros repülő­gépek közlekednek. Az út két óra öt percig tart. A képen: az Ukrajna AN—10 utasszállító gép a repülőtéren

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom