Pest Megyei Hirlap, 1959. augusztus (3. évfolyam, 179-203. szám)
1959-08-07 / 184. szám
1959. AUGUSZTUS 7. PÉNTEK H^irlap 3 Lehetőségek és tervek az öntözéses gazdálkodás fejlesztésére a dabasi járásban „NAPRAKÉSZ" ÁLLAPOTBAN A Dabasi Járási Tanács nemrégiben öntözési ankétot rendezett, amelynek célja az volt, hogy a jövőben jobban kihasználjuk járásunkban az öntözési lehetőségeket, tovább növeljük az öntözött területek i nagyságát. Az öntözéses gazdálkodás kiterjesztésére járásunkban elsősorban azért van szükség, mert csapadékban az ország egyik legszegényebb vidéke. A csapadékmérések többéves átlagban azt mutatják, hogy évente csupán 550—630 milliméter a lehullott esővíz mennyisége. Ez rendkívül megnehezíti a mezőgazdasági termelést és alapvetően befolyásolja a terméseredményeket. Azt is meg ■kell jegyezni, hogy a csapadékmennyiség igen egyenlőtlen elosztásban hull alá. Elsősorban a tavaszi hónapokban — főleg áprilisban és májusban — kevés a csapadék, pedig ebbeh az időszakban lenne a legnagyobb szükségük vízre a fejlődő növényeknek. Jellemző például, hogy az áprilisban leesett csapadék mennyisége háromévi átlagban mindössze 40 milliméter. Az öntözéses gazdálkodás kialakításával, a belvízlevezetés és a csatornahálózat kiépítésének gondolatával már a múlt században is foglalkoztak, de az ez irányban tett intézkedések ellenére sem tudták az égető problémát alapvetően megoldani. A XX. század 30-as éveiben ugyancsak felvetődött az öntözéses gazdálkodás fejlesztésének gondolata, s tervet is dolgoztak ki. E terv szerint épült meg az „Átok-csatorna”, amellyel azonban az aműgyis kedvezőtlen vízgazdálkodást tovább rontották. Az öntözéses gazdálkodás nagyarányú (fejlesztése, a renA Műtrágya- és Növényvé- dőszerértékesítő Szövetkezeti Vállalat vezetői tájékoztatták az MTI munkatársát a mező- gazdaság műtrágya- és nö- vényvédőszerellátásának helyzetéről. Bevezetőben rámutattak, hogy 1959-ben még az elmúlt évi rekordfelhasználással szemben is tovább növekedtek az igények. A kormány ezért delkezésünkre álló csatornahálózat ésszerű kihasználása csak most, a nagyüzemi gazdaságok létrejötte után válik lehetővé. Éppen a termelőszövetkezeti gazdálkodás nagyarányú fejlődése tette szükségessé, hogy kidolgozzuk az egész járás területére az öntözéses gazdálkodás irányelveit. Járásunkban a termelőszövetkezetek és az egyéni gazdák jelenleg mintegy 2000 holdon folytatnak öntözéses gazdálkodást, részben a kiépített csatornahálózat, részben pedig a kutak vizének felhasználásával. Az öntözéses gazdálkodás fejlesztését, az öntözéses területek növelését elősegíti, hogy járásunk egy részén folyik<ke- resztül a Duna—Tisza-csator- na. másrészt a Duna-völgyi főcsatorna, amelyek vízkapacitásukkal alapját képezhetik a további fejlesztésnek. A járás vezetőinek és szakembereinek véleménye szerint a meglevő csatornahálózat bővítésével, a rendelkezésre álló víz távolabbi helyekre történő eljuttatásával, esetleg új csatornahálózat kiépítésével az eddigi terület többszörösét lehet bevonni az öntözéses gazdálkodásba. Főleg olyan területeket lehetne öntözni, ahol jelenleg intenzív mezőgazdasági termelés nem íoiyik. Számításaink szerint mintegy 13 000 hold szántóterülettel tudnánk bővíteni az öntözéses gazdálkodás alá vont területeket, elsősorban Alsónémedi, Bugyi, Dabas, Gyón, Sári és Tatár- szentg'yörgy községek határában. Kiszámítottuk, hogy az Nitrogén műtrágyából lényegesen kevesebb, az őszi idényben szükséges foszfor- és káliműtrágyákból viszont nagyobb mennyiség áll a termelők rendelkezésére : foszfor-műtrágyából 126 314 tonnával, kálisóból pedig 10 228 tonnával nagyobb a készlet az első félévinél, említett terv végrehajtásával közel 40 millió forinttal lehetne növelni az e területeken gazdálkodó termelőszövetkezetek évi jövedelmét.. A befektetés, amely a csatornahálózat bővítésére, új öntözőtelepek létesítésére történne, néhány év alatt megtérülne. Erre vonatkozóan jó néhány tapasztalatunk van már. A Dabas határában levő, mintegy 200 holdas terület 1958- ban még csupán 20 000 forint értékű termést adott. Az 1958—1959 telén megépített öntözőrendszer hatására ez évben a 200 hold termésének értéke eléri az 1000 000 forintot. A dabasi Szikra Termelőszövetkezet tagsága — az ő tulajdonukba került ugyanis a 200 hold öntözött terület — 1960-ban újabb 300 holdas terület kibővítésével kívánja bővíteni az öntözéses gazdálkodást. A 300 holdból 150 hold kutas, illetve permetező öntözéssel lesz öntözhető és kertészeti, illetve öntözéses takarmánytermelést folytatnak rajta. A sári Kossuth Termelőszövetkezet ez év őszén már 700 holdon folytat majd öntözéses gazdálkodást. E termelőszövetkezetben igen figyelemre méltó tapasztalatokat szereztek az elmúlt években: az öntözésből kikapcsolt rizstelepeken eredményesen lehet búzát, vörö.she- réf, cukorrépát és mentát termelni. Az öntözéses gazdálkodás fejlesztésének tervét magú- | kévá teszik a vízügyi szak- ! emberek is. Hasznos taná- j csókát adnak arra vonatkozóan, hogy a csatornákban ! levő vízmennyiséget hogyan í hasznosítsák a termelőszövetkezetek eredményesebben, ígéretet kaptunk arra is, hogy különböző műszaki munkákat végeznek annak érdekében, hogy a csatorna vízkapacitásit növeljék. Megígérték, hogy augusztus 10-ig elkészítik azokat a javaslatokat, amelyek kezdetét jelentik majd a nagyszabású terv végrehajtásának. Bene István, a Dabasi Járási Tanács mezőgazdasági osztályvezetője ‘ A larasi pártbizottság már le is ellenőrizte és megállapította: — Minden rendben van. Az érdi pártbizottságnál kifogástalan a nyilvántartás, a pártszervezetekben senki sem maradt el a tagdíjfizetéssel és egyetlen elvtárs sincs, akinek lejárt volna a tagjelöltségi határideje és ne vették volna fel párttagnak. A pártvezetőség újjáválasztását tehát „naprakész” állapotban várják az érdi pártszervezetekben. Az érdiek példáját azonban nemcsak azért említettük, mert ott nincs hiba sem a nyilvántartásban, sem a tag- díjfizetésben. Ez egymagában még nem lenne elegendő. Az a fontos, hogy a „naprakész” állapot azt is jelenti: a párt- szervezet nemcsak belső problémáival foglalkozik, hanem összeköti a választásra való felkészülést a napi feladatokkal. Mit sem érne a nyilvántartás pontossága, a tagjelöltek időbeni felvétele, ha a pártszervezej; eközben elhanyagolná politikai életünk legfontosabb feladatait, elszakadna az élettől. A községi pártbizottság tagjai éppen ezekben a napokban — amikor a legtöbb szervezési feladat vár reájuk — fordítanak nagy gondot a termelőszövetkezetek megerősítésére és már azt is tervezik, hogyan fejleszthetik ősszel a közöst. Agitációs bizottságokat hoznak létre, felmérik azokat az erőket, amelyek képesek lesznek meggyőzni az egyénileg dolgozó parasztokat a közös gazdálkodás előnyéről. Emellett nem feledkeznek meg augusztus 20, az alkotmány ünnepének méltó megünnepléséről sem. Készülnek a pártoktatási évre is. A propagandistákat már kiválogatták. Jelenleg a szemináriumok jövendő hallgatóival beszélgetnek: ki milyen oktatási formát választ továbbképzésére. Igaz, egyelőre még a szervezési munka foglalja el idejük túlnyomó részét, de ahogy Gyüre László párttitkár is elmondotta, ilyen szervezési munkával készítik elő a politikai feladatok megoldását. Azért említjük az érdiek péW dáját, mert a legutóbbi taggyűlések megyei tapasztalata figyelmeztetett: bizony, néhány alapszervezetben külön választják a pártvezetőségválasz- tás előkészítését a fontos, napi* sok politikai munkát igénylő feladatoktól. Van, ahol teljesen lefoglalja a pártszervezet erejét a nyilvántartás rendbehozása, a régi, „szakállas” tagjelöltek ügyeinek rendezései az elmaradott, gondatlanul kezelt tagdíjak utólagos beszedése. Igaz, rendkívül fontos, hogy minden pártszervezet tisztán lássa: hány tagja van, kikre számíthat a választásnál, illetve az azt megelőző munkában. Tudja: kik maradtak el a tagdíjfizetésnél, s igyekezzék rendbetenni az alapszervezet ügyeit. Mindennek azonban csak akkor van gyakorlati értelme — a választást is akkor készítik elő megfelelően —, hal ezeket a tennivalókat összekapcsolják a mindennapok tennivalóival. Mit ér, ha egy alapszervezetben rendben van a nyilvántartás, mindenki rendezte a tagdíját, s közben megfeledkeznek a termelőszövetkezet erősítéséről, nem gondolnak az őszi fejlesztésre} „befelé fordulnak”. Mit érne a belső munka rendbetétele, ha a pártszervezet eközben elszakadna a dolgozóktól, megfeledkezne a munkaversenyrőlj az oktatás előkészítéséről. Hiszen úgy, ahogy az érdi és más jól dolgozó pártszervezet is látja, a pártvezetőség választásának legfontosabb célja az, hogy ahol gyengébben megy, megjavuljon a munka* napról-napra erősödjön, mélyüljön a pártonkívüliek és a párttagok kapcsolata. Ezt pedig csak a különböző tennivalók összekapcsolásával érhetik el. ____________ S. A. Rövidlátás ellen tengervíz-injekció Az ogyesszai Filatov-szem- klinikán újabban bőr alá adott tengervíz-injekciókkal kezelik a rövidlátást. A betegek látása állítólag már az első injekció után is mérhetően élesedik. KENDER ERDŐ A Délalföldi Mezőgazdasági Kutató Intézet szakemberei szép eredményeket értek el az úgynevezett „szegedi” mag- kendertörzs és a különböző hibridkukorica-fajták nemesítésével. A kukoricáknál a tájjellegű növények agrotechnikáját vizsgálják, a kendernél vedig kiváló rosttartalmú és magas terméshozamú növényre törekszenek. Nemesített mag- kenderjük az idén a négy-négy és fél méter magasságot is eléri és valóságos erdőt alkot. Tóth Etelka tudományos munkatárs a kender magasságát méri Kétszer annyi műtrágyát kapnak a termelőszövetkezetek a második félévre* mint az elmúlt évben összesen különféle műtrágyák aránya. minden eddigit meghaladó mennyiséget, együttesen csaknem 800 000 tonna műtrágyát bocsát az idén a termelők rendelkezésére. Ez a mennyiség lehetővé teszi, hogy az elmúlt évi, katasztrá- lis holdankénti 48,4 kilós műtrágyafelhasználás 53,26 százalékkal emelkedjék, tehát meghaladja a 77 kilót. Az elmúlt évben állami gazdaságok, termelőszövetkezetek és egyéni termelők együttesen 234 792 tonna nitrogén, 159 946 tonna foszfor és 57 406 tonna kálisó műtrágyát használtak fel. Ezt a mennyiséget az idén nitrogénműtrágyából már az első félévben túlhaladták, a többi műtrágyákból pedig csaknem annyit használtak fel fél év alatt, mint a megelőző évben összesen. Különösen örvendetesen nőtt a termelőszövetkezetekben a műtrágyafelhasználás aránya. 1958-ban összesen 109 144 tonna különböző féle műtrágyát vásároltak, az idén pedig csak az első félévben csaknem 150 000 tonnát. A második félévre ugyancsak nagy készletekkel rendelkezik a vállalat. A termelőszövetkezetek részére mintegy negyedmillió tonna különböző fajta műtrágyát tudnak szállítani. Ez a mennyiség több mint 'kétszerese a termelőszövetkezetekben az előző évben felhasznált összes műtrágyáknak. A második félévi, több mint 360 000 tonnás készleten belül, az első félévhez mérten, módosult a FALUN Az öreg Varga valami hivatalos ügyben fent járt Pesten s magával hozta a tanácselnököt is, úgymond: — Tanítót választani, mert az a szőke kislány nagyon megfelel hozzánk. Igen kedvesen bánik a gyerekekkel és megfogadják a szavát. Honnan tudta az öreg, hogy hol lakik, ma sem tudná megmondani. Egyszer csak csengettek és amikor ajtót nyitott, a szemébe mosolygott. — Itt vagyunk, kedvesem, jöttünk, hogy beváltsa az ígéretét. Aztán leültek nála és mesélni kezdtek, hogy milyen is az ő kis falujuk. Van abban minden, Megterem a körte, téli is, nyári is, alma minden kertben van és dinnye is. Éppen most érik, csak siessen, az utoljából még ehet. Hogy szórakozás nincs? Hát azt meg ki mondta? Hazugság annak minden szava. Hiszen van mozi. Igaz, háromszor játszik egy héten, de most is olyan filmet, hogy meg kellett ismételni, annyira tetszett a falubelieknek. — Aztán ha a televíziót akarja nézni, csak hozzám jöjjön — biztatta Varga bácsi —, mert nekem az is van. Munkácsy, így hívják, ez a márkája. S a gyerekek. Angyalkák azok valamennyien. Éppen ilyen kedves, szelíd tanító súlyát. Most súlytalanul létezett minden a számára. A kocsi, a levegő, a kardigánjai amit összehúzott magán, mert hűvös szél kerekedett. A faluban szép kis szobát adott neki a tanács. A legszebb szoba volt Hanics Maris néni házában. Az özvegy szívesen fogadta. — Ide lelkem, ide pakoljon. Ebben a szobában mindent kiürítettem. Itt csak a magáé marad. Rendezkedjen ügyt mintha otthon lenne. Míg az öregasszony kiment vacsorát készíteni, leült. Körülnézett. A szobában fehér ágy. Ez a lányáé lehetett. A falnál tükör, asztal és székek és egy háromajtós szekrény. Majdnem ilyen szobabútora van odahaza. Csak nem fehér. Barnára pácolták. Itt lakik hát. Ez lesz az otthona, ha naponta hazajön az iskolából. Odament a tükörhöz. Az arca törődött volt és sápadt. Elővette . , a fésűjét es megigazította a haját. S ekkor megszólalt a gyerekek kóru- sa az__ ablak alatt: Énekelte7c* úttörő dalt és utána korúéban kiáltották: — Érezze magát jól a mi kis falunkban, kedves tanító néni! Csak állt és összeszorult a torka, úgy érezte, mindjárt elsírja magát. S ahogy jobban figyelt, kintről Varga bácsi hangját hallotta: — Na, jól van, jól van.*, most már siessetek haza... Gáldonyi Béla nénit várnak. Már tanulgatják a versikét... — De... — s itt a szájára ütött Varga bácsi —, majdnem elfecsegtem a meglepetést ... Tartotta az ígéretét és most jön. Sötétedett már, amikor a kalauz beszólt a kupéba: — Most tessék kiszállni! Kinézett 0, ß{,Zakon. sokat látott, kisebb facsoportok takarták a falut. Csak itt-ott villant ki a fák mögül egy piros tető. Az hát a falu. Kis állomáson állt meg a vonat. Földszintes indó ház, egy szál vasutas és egy pár sín az egész. Vajon várják-e? Megírta, hogy mikor érkezik. Varga bácsinak írta, azt ■mondta, neki kocsija, lova van, majd kijön elébe. Lassan szállt le a nagy bőrönddel, aktatáskával s valaki elvette tőle. .— Ah, Varga bácsi! — Én vagyok kislányom, csak jöjjön, itt a kocsi a ház mögött — és az állomás kijárata felé intett. Erősen alkonyadott. A kis állomás mgölt jegenyék sorakoztak, mint a glédáöa állított katonák. S mintha csak az ő tiszteletére ültették volna ide. Felnézett, oda, ahol a fák koronája szelíd hajlmgással cirógatta a bárányfelhőket. Nagyol sóhajtott: Megérkeztem hát! Varga bácsi felsegítette a kocsira. Hátul készített neki puha ülést. Mögé rakta a bőröndöt, a táskát. Maga pedig felült a bakra és megcsapkodta a lovakat. ’ — Na, isten nevében, gyi! S felp'orzott mögöttük a kátyus kövesút. A falu jó másfél kilométerre van az állomástól. Az út szélén eperfák, jobbról mély árck, balról kukoricaföldek, nagy táblák. Varga bácsi elmutatott a falu felé és kört rajzolt a1 szürkületbe ostorával. — Az mind a mienk, egészen odáig. Aztán újra hallgattak. Csak később szálalt meg újra az öreg, amikor a lovakat biztatta sűrűbb kocogásra. — Az enyimek, mind a kettő... de van még nyolc pár. Erre már ő is megszólalt. Rekedten és fáradtan a sok hallgatástól, a hosszú úttól. — A magáé? Mind? — Az... Na, ne gondolja, hogy Háry Jánossal beszél. Mi már megszoktuk, hogy ami a közösé, az a mienk is. Ha majd itt tanít vagy tíz esztendeig. maga is megszokja. — Meg... — mondta gépiesen, de nem érezte a szó ! Mér másfél órája szágui- j dott vele a vonat. | Másfél órája, hogy elhagyta l a fővárost, ahol született, ját- ! szott, szeretett és tanult, aho- ! vá ezer szállal kötötte meg- : annyi emlék. \ Először a barátnőjéhez ment j el. Jutka azzal fogadta: j — Elment az eszed? Elteme- j ted magad egy sáros, poros \ faluban? Se színház, se szóra- I kozás. Semmi más, csak a gye- j rekek és a szobád. Hát kibírod \ ezt? j Akkor úgy érezte, hogy való- i ban nem neki való. S hogy ! mégis rászánta magát, azt an- \ nak a két falusi embernek kö- ! szönheti, aki eljött hozzá jú- \ Húsban. Abban az időben még ! csak tájékozódott, hol van üres : hely, hol tudna tanítani? így i hallott a kis Pest megyei köz- | ségről is. A falu nem volt i idegen előtte. Egyszer már tá- i borozott ott az úttörőkkel. S a : táborozás, a mindennapos ta- i lálkozás összehozta a falube- ; liekkel. Jól emlékezik még rá, hogy : a búcsúzásnál az örökké mo- I solygó Varga János nagyon ; megrázta a kezét: j — Aztán ha végez az iskolá- \ val, szívesen látjuk a falunk- \ ban... Az én unokám is ab- | ban az évben megy az iskoládba ... \ Csak nevetett akkor: : — Lehet, hogy igaza lesz, I Varga bácsi! ! S igaza lett.
