Pest Megyei Hirlap, 1959. augusztus (3. évfolyam, 179-203. szám)
1959-08-01 / 179. szám
Múzeumlátogatásról - szülőknek Ha a múzeumi teremőröket megszavaztatnák arról, hogy hány esztendős koruktól helyes a gyermekeket múzeumba vinni, alighanem olyan korhatárt javasolnának, amely tulajdonképpen már az ifjúkor kezdete. Az idus őrök figyelmét és türelmét elég sokszor próbára teszik a legfiatalabb múzeumlátogatók. Minek a kisgyermeket múzeumba vinni? Mit tanul itt? Mire emlékszik belőle? — Sok felnőtt teszi fel ezeket a kérdéseket. Van is bennük valami elgondolkoztató, de azért mégsem fejezik ki az igazságot. A gyermek fejlődésében nincsen felesleges élmény. Ahhoz, hogy a gyermek később nézni tudjon, előbb látnia kell. Az általános iskola alsó osztályába járó gyermek már találhat értelmes szórakozást a múzeumban, ha kérdéseire kielégítő válaszokat kap a felnőttektől. A látványosabb tárgyak és tárgycsoportok már lekötik figyelmét: fegyverek. páncélok, régi ruhák, ékszerek, történelmi nevezetességek, stb. Figyelme igen fogékony és igen gyorsan fárad; a mozgalmasságot, változatosságot keresi. Harmadikos, negyedikes gyerekek is aszerint tesznek különbséget múzeumok között, hogy egyik helyen „sok minden volt”, másik helyen pedig például „csak” képek. Előfordult azonban az ellenkezője is. Erős fantáziájú gyermekek elmerülnek a képek szemléletében. Az eseményeket keresik a képen — különösen kedvelik a magyar történelemből ábrázolt harci jeleneteket. A fantázia természetesen fejleszthető. Az első nagy szolgálatot a gyermek érzelmi világának fejlesztésében teheti a múzeum. Minden igazi művészet felemeli az embert, de ehhez fogékonyság, gazdag érzelmi kultúra szükséges. A fogékonyság a gyermekkorban alakul ki. Korán ébred a gyermek természettudományos érdeklődése is. Amit a felnőtt egyszerűen elfogad, több-kevesebb ismerethez, tapasztalathoz csatolva, az a gyermek számára néha csupa izgalmas kérdőjel. A múzeum a dolgok történetét, fejlődését, kialakulását meséli el. A tájmúzeum a környezet, a szűkebb haza megismeréséI hez igen jó segítséget ad. Az emlékmúzeumok, szakmúzeumok már több előzetes ismeretet kívánnak. Általában a múzeumok kiállításait nem iskoláskorúak számára rendezik, hanem bizonyos műveltséggel már rendelkező felnőttek számára. A múzeumok teljesebb értékű értelmi hatása csak a középiskolák felső osztályos diákjainál és a náluk idősebbeknél bontakozik ki. Mindeddig tehát ott kel] állnia a gyermek mellett — legalább időnként — a felnőttnek. ha ez a felnőtt a szülő. Az iskolai múzeumlátogatások más jellegűek. Ilyenkor sok gyermek van együtt, s maga az alkalom félig iskolai, félig kötetlen. A közösség viselkedése, érdeklődési foka határozza meg legtöbbször az egész csoport érdeklődését. A mai szü]g gyermekében a jövő mérnökét, orvosát — jól kereső, korszerű foglalkozást folytató, boldog emberét látja. A hangsúly túlságosan is a gyermek jövő anyagi életszínvonalára esik, a többit — gondolják — természetesen meglzapja közben. Pedig ennél jóval elóbb- revaló annak a nevelési célnak megvalósítása, amely a gyermekből becsületesen dolgozó, művelt, a szocialista építést önzetlenül és őszintén előbbre vivő felnőttet akar nevelni. Még akkor is, ha a gyermek szigorúan egy 6zakma vonzását követi kiskorától fogva, szükség van arra, hogy minél kevesebb idő alatt minél nagyobb tájékozottságra tegyen szert a természettudományos és humanista műveltség különféle ágaiban. S vajon hány könyvet kellene végigolvasnia, amíg valaki olyan értékes, élményszerű tájékozódáshoz juthatna, mint néhány óra alatt a Szépművészeti Múzeumban? A történelem, néprajz, a távoli földrészek élete. a mindennapi környezetet rendező ízlés; az iparművészet és sok más szükséges tanulmány gyors, maradandó oktatója a múzeum. Ha a szülő mindezt felismeri, bizonyára nem sajnálja az időt és fáradságot, hogy gyermeke • nevelésének ezt a lehetőségét is kihasználja. Dr. Solymár István SÄ 4^ w DIVAT Mintás szaténkartonból készült kivágott ruha és kabátka. A pánt és a masnidísz sima anyagból, amely a mintás karton színével harmonizál V4 Furfangos válasz Egy nagy úr a j kővetkező paran- I csót adta birtoka I őreinek: I — Aki földemre I lép, kérdezzétek ' meg, miért jött. Ha hazudik, fojtsátok vízbe, ha igazat mond, akasszátok föl. így a vándorra mindenképpen halál várt. El is terjedt ennek a hire, bizony nem is mert senki a kegyetlen úr földjeire lépni. Egyszer aztán mégis arra vetődött egy paraszt. — Mi szél hozott erre? Miért jöttél ide, mi? n- kérdezi az őr. — Azért jöttem, hogy vizbefojtsa- nak — felelte a paraszt. Az őr nehéz helyzetbe került. Vizbefojtás a hazugságért járt, ha azonban tényleg vízbefojtja, akkor igazat mondott és ez esetben fel kellene akasztania. Ha viszont felakasztja, a paraszt hazugságban marad, tehát vízbe kellene fojtania, Végül is meg- dühödött az őr és elengedte a parasztot. \ Száz év? Az öregség még messze van! f MAI keresztrejtvényünk anyagtorlódás miatt kimaradt, y////////////////////r////r//////////////// Győri D. Balázs ZÁPOR Futó felhők gyülekeznek, Kövér cseppek cseperegnek, fürösztik a hátizsákot, ingem ujja, lám, elázott. Az út mellett pici tócsa, a buborék felborzolja, összenéznek a vén hársak, ilyen záport &k se láttak. Fölveszem a kiskabátom, de az utat tovább járom, és mire az eső megáll, fönn leszek a kilátónál. Onnan nézem meg az erdőt, foszladozó szürke felhőt, mögötte a kandi r.apot, hadd lássa, hogy bátor vagyok! VSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSfSSSSSSSSSSSSSf/SSSSSS/fSSSSSSSSSSSSSSSfSSSSf/SfS/SSSSSSSSS/SSJ ::::: ::::: ^ Sok munkát, erőt és pénzt i fordított már az emberiség a | hosszú élet titkának kifür- ^készésáre. A középkorban ar- §ra vágytak, hogy megtalálják ^ a bölcsek kövét, s annak se- | gftsógével küzdjék le az öreg- | .séget. Az orvosok felkutatták |a 100 éves aggastyánokat, | elemezték életüket, megpró- « hálták felfedezni meglepően shosszú életük okát is. Az or- | vcstudományi folyóiratokban «időnként hol a szóda, hol a « novocain, vagy a 'közönséges « aludttej „csodatévő” tulaj- «donságairól jelennek meg § közlemények. | Pedig még az orvostudo- ^mányban járatlan ember szármára is világos, hogy egyet- r len mindenható eszközzel r nem lehet megoldani r a hosszú élet s 8 kérdését. Ami az egyik em- ^ bér számára hasznos, azt ^ nem tarthatjuk a másik em- | bér számára ugyanolyan érté- $ késnék. ^ A. A. Bogomolec akadémikus, aki nagy figyelmet szen- ^ telt az élet meghosszabbítása ^ problémáinak, azon a véle- ^ ményen volt, hogy az ember ^ körülbelül 200 évig élhet, ^ 150—100 évig megtarthatja ^ normális fogékonyságát és ^ munkaképességét. ^ Nem nehéz megérteni, hogy ^ az élet meghosszabbításának ^ problémája óriási egyéni és ^ társadalmi jelentőségű dolog. | Három betegség erősen meg- ^ rövidíti az ember életét, s gólyán, látszólag ártatlan, meg- | szokott dolgokról van szó, ^ amelyeket nem is veszünk & észre: § | a hízás, a beteg fogak és a nátha. ^ Vajon egészségtelennek tart- | hatjuk azt a 34—40 év körüli & embert, akinek 10—12 kilo- 5 gramm súlyfeleslege van? Hi- ■) szén az ilyen embert telt, erőtői duzzadó, egészséges embernek gondolják. Nem veszik figyelembe azt a megterhelést, amely a szívre, a májra, a vesékre és a többi belső szervre hárul. Ez a 10 —12 kilogramm súlyfelesleg öt esztendő álatt hét esztendőre szóló kopást okoz a szervezetben, tehát a 45 éves ember fiziológiailag már 47— 58 évesnek, a 60 éves pedig már 70 évesnek számít! Csaknem mindenkinek van rossz foga. Százezer ember közül csupán néhányat találunk, akinek 40 éves korában még minden foga ép. S mit jelent a szervezetre nézve a fogak funkcióinak megsértése? Nemcsak az emésztés egész folyamatának romlását, hanem idegártalmakat is: a fogfájás nagyon kínzó, az idegrendszerben ingerültséget kelt, idegességre vezet. Végül a nátha. Ez olyan közönséges és elterjedt dolog — mondaná valaki. Pedig a nátha a légzőutak gyulladásos megbetegedéseinek elsődleges oka. A szovjet kormány sokat tett azért, hogy a szovjet ember egészségét megóvja: mindenkinek lehetősége van a pihenésre, kedvenc szórakozására, a szünnapot megelőző munkanapokat megrövidítették, sok vállalatnál és szervezetnél hét, sőt hat órát dolgoznak. minden dolgozó fizetett szabadságot kap. Csak az a baj, hogy olykor nem tudjuk helyesen kihasz- •pálni szabadidőnket, szabadságunk napjait. Megszokottá vált például, hogy a Krímben, a Kaukázusban vagy a Fekete-tenger partján töltjük szabadságunkat. Ez nagyon jó. A mi, nagy országunkban azonban százszámra találunk ugyanilyen érdekes, de az egészségre nézve sokkal hasznosabb helyeket. Természetesen a hízásnak indult ember sokkal jobban teszi, ha hátizsákkal bebarangolja az Uralt, a fizikailag kimerült, ideges ^ embernek viszont előnyösebb, ^ ha elhorgászgat számtalan § festői folyónk egyikének part- § ján. ^ Helyes lenne bevezetni, ^ hogy szabadsága előtt minden- ^ ki vesse alá magát alapos or- ^ vos>i vizsgálatnak, s ennek ^ alapján kapjon tanácsot arra ^ vonatkozólag, hol és mikor töltse 8 s szabadságát. $ Az emberek általában a nyári ^ hónapokban veszik ki szabad- ^ ságukat. Pedig lehet, hogy ^ egyeseknek sokkal hasznosabb $ lenne két-három hetet sílécen § vagy vadászfegyverrel a vál- § Ián eltölteni valahol a tajgán, ^ mint a fekete-tengeri stran- ^ dón végigheverni ugyanezt az ^ időt. § Az emberi élet a leg- ^ nagyobb, a legdrágább kincs. ^ S ennek a kincsnek a megbe- ^ csülése óriási, állami fontos- ^ ságú feladat. V. Pállj, a biológiai tudományok ^ doktora § Békaeső Törökországban ^ § Ankara közelében egy he- $ vés felhőszakadás alkalmából § az esővízzel együtt kisebb-na- ^ gyobb békák is potyogtak az $ égből. A ritka látvány a leg- § fantasztikusabb magyaráza- § tokra és jóslatokra szolgálta- $ tott okot a lakosság körében. $ A meteorológusok azonban ^ hamarosan eloszlatták a he- $ lyenként fellépő pánikhangu- § latot. A földhöz közel szálló $ viharfelhőket ugyanis gyakran ^ hatalmas légörvények kisé-1 LegpraktiUusabb viselct a nk, amelyek nemcsak a leve-« S2ok & a blűz vászon. íeket es a papírdarabokat, ha-«biúz 6 forinttó]> rakott nem kisebb elolenyeket, í§V | kartonszoknya 150,- forinttól bekakat is a levegőbe ragad- \ kapbat<j a pcst megyei Ruhá- hatnak és nem ritkán 4 5 za-ti Kiskereskedelmi Vállalat ezer méter magasságból ejtik megyei ruházati szaküzletei- v issza őket a földre; § ben (x) szokás, hogy a megmaradt vagy szerzett penicillin, vagy ultraszeptil-tablettát beveszik náthára vagy egy kis bőrvörösségkor, torokkarcolásra. De!... ezzel könnyelműen és felelőtlenül nevelnek a mindenütt csellengő, pillanatnyilag éppen bajt nem okozó, de bizonyos körülmények között betegségcsináló baktériumokból olyat, amelyikre az egyébként hatástalan gyógyszer bizonytalanul, gyöngén vagy sehogysem hat. Így kicsavarják az erős fegyvert az orvos kezéből. Magára vessen az az anya, aki láz- talan meghűléskor gyermekének orvosi rendelet nélkül penicillint, ultraszep- tilt ád és ha a kicsi ezután máskor esetleg tüdőgyulladást vagy skarlátot avagy vérmérgezést kap, ezek a készítmények nem úgy hatnak, mint várja. a minden apróságra adózz. gatott penicillin túlérzékenységet is okozhat. Divatos penicillin-kenőcsöt, penicillintartalmú hintőport, nem is orvosi utasításra, nyakló nélkül nevetséges karcolásokra bőven önteni és napokig rajta tartani. Ennek a túlkezelésnek két következménye is lehet. Az egyik: csalánkiütés, bőrgyulladás, ekcéma, de támadhat fojtogató gégevizenyő is! Az is megeshet, hogy öngyógyításunkból egyelőre szunnyadó, nyomban még meg nem nyilvánuló túlérzékenységi készség fejlődik ki és ha netán később, súlyos bajt kapva penicillint kapunk, akkor sokszor veszedelmes túlérzékenységi roham mutatkozik. Penicillinnel, ultraszeptil- lel, de más orvosszerrel is 31 kizárólag a. kezelőorvostól ^megszabott mértékben és máidon szabad gyógyítani! Dr. Török László I ---------“ C ITROMSZELET § Három egész tojást elkeve- $ rünk 15 deka porcukorral, és $ 15 deka liszttel. Belecsavarjuk $ egy egész citrom levét, mely- ^ nők héját előzőleg szintén le- § reszeltük s egy fél sütőport ^ keverünk bele. Kivajazott és ^ lisztezett hosszú pléhben vagy püspökkenyérfonmában süt- s jük végig alsó lángon. A sü- 5 tőt előzőleg felső lángon kell $ bemelegíteni. Vigyázzunk, $ hogy a sütőpléh ne legyen tele ^ masszával, mert az úgy a sütő- ^ portól, mint a citromtól erősen ^ felíut. Kitűnő és igen gyorsan ^ kész. | EZ A DIVAT a z utóbbi húsz esztendőben kevés olyan nagy áldás érte a beteg embereket, mint a penicillin. Egész sor bajt egyedül vagy más orvosszerekkel együtt meggyógyít, olyan betegségeket is, amelyek gyógyítása előtte egyáltalán nem, vagy alig volt eredményes. Mégis, az emberi tudatlanság, pontosabban szólva: tudálékosság miatt némelykor nem zavartalan az öröm ez új felfedezéseken. Nem új dolog az, hogy az emberi művelődés sok áldásos találmánya lett légyen az villamosság, atomerő vagy éppen penicillin, nem arravaló kezekben veszedelmet támaszthat. Akármilyen furcsán is hangzik első hallásra, de mégis úgy van, hogy a gyógyszer nemcsak akkor okozhat bajt, ha többet szednek belőle a kelleténél, hanem esetleg akkor is, ha kevesebbet! Egyértelműen igazolják állatkísérletek és emberen tett megfigyelések azt, ha a szervezetbe nem jut annyi kórokozóellenes anyag, hogry a fertőző csírák fejlődését gátolja, akkor e szerek ellenében a parányi élőlények elvesztik eredeti érzékenységüket: gyógyszerállökká válnak. Azaz: a velük kuruzsló ezzel olyan baktériumtörzseket alakít, valósággal kitenyészt, amelyek elhatalmasodását végül is nagy mennyiségű, az emberre mérgező mennyiségű penicillin vagy ulbraszeptil sem tudja meggátolni. Az imigyen felvértezett kórokozók zavartalanul végezhetik tovább romboló tevékenységüket. Eléggé elterjedt helytelen Visszaélés a penicillinnel ügye, szép a ruhám? (Nánási Pál felv.)
