Pest Megyei Hirlap, 1959. augusztus (3. évfolyam, 179-203. szám)

1959-08-04 / 181. szám

1959. AUGUSZTUS 4. KEDD Kir MECVfl ’HrßCirlap A VIT TISZTELETÉRE FESZTIVÁL PILISEN Mintha a természet is együtt akart volna ünnepelni a fia­talokkal, olyan harsogó, friss és szép volt az idő vasárnap reggel Pilisen. Az állomáson vörös nyákkendös úttörők né­pes csoportja várakozott, kö­szönteni a monori járás VIT kulturális seregszemléjére ér­kezőket. Az egész község tevé­keny részt vállalt a fesztivál sikeres előkészítésében. A he­lyi pártszervezet, a tanács, a KISZ, az úttörők — fiatalok és öregek összefogásával, a járá­si és megyei KISZ. és párt­szervek lelkes támogatásával igyekeztek színvonalas műsort, látványos bemutatókat nyújta­ni az egybegyűlt érdeklődők­nek, Pilis község lakóinak és a vendégeknek. ★ . Az előkészületi munkákról Terepeczky Károllyal, a helyi KISZ-titkárral beszélgettünk: — Miben látja a kulturális seregszemle jelentőségét és fontosságát? — A város és a falu fiatal­jainak találkozója ez — a VIT, a béke és barátság jegyé­ben. Kulturális megmozdulá­sunkkal azt kívántuk megmu­tatni, mire képes ifjúságunk, mire képesek a községi kul- túrcsoportok. — Hogyan készítették elő a fesztivált? — A KISZ hatalmas munkát vállalt magára. A tagok jelen­tős része szívvel és lélekkel dolgozott. Fiataljaink — lá­nyok és fiúk — közös erővel építették meg a díszkaput, ké­szítették el a jelmondatok be­tűit és patronálták az úttörő­ket, akiknek a segítségét, szor­galmát ez úton köszönjük meg. A rendezésben főképpen az Ifjú Gárda tagjai jeleskedtek. Név szerint Takács Mihály, Su- lán Sándor, Prifoerszky Zsu­zsanna munkáját kell megem­lítenem. ★ A nap programja változatos­nak és érdekesnek ígérkezett. Nem sokkal tíz óra után kez­dődött meg a csoportok felvo­nulása. Színpompás ruhákban, indulók hangjára tettek kis körsétát a faluban. Ekkor mór mintegy 200—250 érdeklődőt lehetett az utcákon számlálni. A felvonulás után a szabad­téri színpadon Muka János elvtárs, a járási pártbizottság PTO vezetője mondott meg­nyitó beszédet a VIT jelentő­ségéről. Beszélt az ifjúság egy­re növekvő, erősödő harcos tá­boráról, az ifjúság egységéről. Ezt segíti elő a pilisi kulturá­lis találkozó is, közelebbi ba­rátságot teremtve falu és vá­ros, munkás- és parasztifjúsá­gunk között. A megnyitó beszéd utál»- » csoportok előkészületi helyük­re és ebédelni mentek. Vidám zsibongással, népviseleti ru­hákban sétáló fiatalokkal volt tele minden utca. Nagy örö­münkre a lakosság is egyre nagyobb számban mutatkozott ünneplőbe öltözötten. ALKOTÓMŰHELYBEN — mondja. — Költemény — prózáiban. Belelapoz a kötetbe. — Iván Galep tavaszai..: Ez a címe ... A történet hőse: egy hegedűs, aki elveszti fél­karját és ezzel szinte min­dent . . ; Azután a fordítói munkáról néhány szót: — Nehéz a kifejezések kö­zött meglelni az éppen oda- illőt. Néha tíz-tizenöt percet is meditálok egy-e.gy monda­ton: így vagy úgy lenne a leghűségesebb? Hiába, nem könnyű dolog visszaadni az eredeti mű tartalmán kívül annak muzsikáját, hangulatát is! így került hát az érdligeti kis házba Vladan Dernica dal- mát tengerének sós illata. És ahogyan a könyvespol­cot nézzük, a kötetek között a Csuka Zoltán fordította műveket, egyre több táj köd­ük fel előttünk, idegéin tájak és elmúlt századok. rV ^ MARIN DRZSICS: Dundo ^ Maroje.;. A XVI. század | egyik dalmát irodalmi remek­je művének fordítása. Mostaná- ban jelent meg, az Európa ^ Könyvkiadó adta ki a Vílág- 5; irodalmi Kiskönyvtár soro- ;> zatban. | Miroszláv Krlezsa: Éjsza- k kának virrasztója..; A hor- § vát szerző (színdarabját, a ^ Glembay-család-ot tavaly adta a Nemzeti Színház) balladéi- ^ nak gyűjteménye. A Magyar ^ Helikon kiadása. Azután előkerül egy vé- ^ konyka kis füzet: Ivan Gorán Kovacsics világhírűvé lett !i Jama-ja, a Tömegsír, a fasáz- ^ mus rémtetteinek versbe sze- j^dett jegyzőkönyve, a jugoszláv jS partizánok hőstetteinek balla- , dója ..: Többet jelent min- !j den melldöngető állásfoglalás- ^ nól, hogy ezt a tragikus hős- $ költeményt az érdi ház gaz- J dója 1946-ban tette át ma- S gyár nyelvre ... ' Beleolvasok, csak néhány í szót, szinte csak annyit, mint- ha egy szimfóniának első há- ■ rom-négy ütemét hallgatnám. A járási KISZ-titkárral, Spenger István elvtárssal alig lehetett néhány szót váltani. Szaladgált, rendezkedett, segí­tett, utasított, hol itt hol ott tűnt fel mosolygós arca. i— Mit vár Spenger elvtárs a találkozótól? — Szép sikert, a KlSZ-szer- vezetek további erősödését, és újabb kulturális találkozó­kat. Ez a találkozó egyben mérce is lesz, méri majd fia­taljaink szorgalmát, munká­ját. Példát ad a jövőben ren­dezendő fesztiválokhoz is. Bí­zom abban, hogy ha a menet­közben! apróbb hibákat ki­javítjuk és a közeljövőben is rendezhetünk ilyen nagysi­kerű találkozót. Mert én na­gyon bízom a sikerben . .. És már el is tűnt a szemünk elől. Néhány perc múlva a vecsésiek csoportjánál láttuk felbukkanni, hogy azután is- , mét eltűnjön és néhány perc § múlva már Németh Lászlóval, $ a Pest megyei KISZ munka- $ társával találjuk elmélyedt § beszélgetésben. ★ Kora délután gyülekeztek ^ a nézők a szabadtéri színpad $ nézőterére. Csivitelő aprósá- $ gok, napégette arcú férfiak és ^ nők, feketekendős nénikék ^ foglaltak helyet mindenütt, ^ és mintha csak kötelező lett $ volna, az ünneplő ruha nem ^ hiányzott senkiről. Fél háromkor kezdődött ^ meg a műsor, a tulajdonkép- ^ peni seregszemle. Szép szá- § mok peregtek egymásután. A ^ hallgatóság, , a nézők érdek- | lődése (és megvallva, száma | is) egyre növekedett. Egy-egy | jólsikerült táncot percekig S tartó tapssal jutalmaztak. ^ Minden fellépő csoport ^ dicséretet érdemel, mégis ki ^ kell emelnünk az abonyi tán- ^ cosokat, a vecsésiek színjét- í szó csoportját, amely ugyan ^ kisigényű bohózattal szere- ^ pelt, viszont lelkesedése és ^ igyekezete pótolta ezt a szép- ^ ségihibát. A vecségi táncosok ^ Sárközi korsós száma aratta ^ talán a megérdemelt legna- ^ gyobb tapsot. ^ Jellemző a sikerre, hogy a ^ közönség soraiból gyakran ^ hallottunk ilyesmit: „Ezek a ^ mi gyerekeink!” „Milyen ^ ügyesek!” Amikor a nagykő-^ rösiek csoportja a székely ^ verbunkost táncolta, a köz- ^ *>eílenül a hátam mögött ülő Monoron, az Ady Endre utcában hatalmas, tízlantermes új gimnázium épül több milliós beruházással. Az új iskola berendezése mindenben megfelel majd a kor kö­vetelményeinek. A tervek szerint külön zeneterein, klub­szoba, biológiai előadóterem, fizikai előadóterem és ha­talmas méretű tornaterem is lesz benne. A folyosókon a tanulók beépített szekrényekben helyezhetik el majd felöltőjüket. Az épületet központi fűtésre rendezik be, s még fürdőhelyiségeket is létesítenek. Az új gimnázium 1960 tavaszára készül el j; „A vér világosságom és sö­tétem. Az áldott éjt már belőlem kiásták A látásommal, mely szemem gödrében lakott. Agyamban véresen és bőszen, Mint seb, kitépett szembogá- rom gyulladt. S a tenyeremben szemeim kihúnytak.” Szörnyű, iszonyatos — és mégis szép; a szépnek az a faj­tája, amely felkavar, pusztító gyűlöletre ingerel a fasizmus ellen. Szinte egyszerre nyílik a szánk egyazon névre: — Radnóti! Igen, ő írta meg így, ilyen el­söprő erővel — igaz, hogy nem terjedelmes balladában, mint Kovacsics, hanem csak néhány sorban —, saját halálának ret­tenetét. És innen — mint a vízbe ha­jított kő körül — egyre széle­sedő hullámgyűrűket ver be­szélgetésünk. Népeik és egyé­nek közös sorsáról, az írói lá­tásmódról, a modernizmusról és a szocialista realizmusról, Csuka Zoltán közelgő jugoszlá­viai útjáról, amikor is talál­kozik (ha sikerül) a hetven- egynéhány esztendős Krlezsá- val és talán Dernicával is..: És arról, hogy addig is mi­lyen sok munka várja a költőt. Felsorolni is sok: az Éjsza­kának virrasztója a napokban jelent meg a könyvpiacon. Nehéz (feladat volt a régies nyelvezettel írt művet korunk magyar nyelvére áttenni úgy, hogy megőrizze archaizált ízét, patináját. A Dundo Maroje szintén az újabban fordított művek közé tartozik. A héten egy újabb fordítása jelenik meg az Olcsó Könyvtár-soro­zatban: az Elátkozott udvar, Ivó Andrics műve. És most: Ivan Galep tavaszai-n dolgo­zik, de megjegyzi, hogy saját költeményeiből is, amelyekben Érd környékének hangulatát énekli meg, összegyűlt már egy kisebb kötetre való. — Sok munka ... Rengeteg... Ö csak ennyit mond: — Élni kell..; De ez nála nemcsak ke­nyérkereset. Ahogyan magáról megfeledkezve beszél a lelkén- eszén át szűrt szerb, Ihorvát, dalmát, bolgár művekről, egy­hamar kiderül: a megismerés és megismertetés vágya hajtja szakadatlanul. Ö maga írja Krlezsa balla­dáinak utószavában önmagá­ról: „Kerek harminc esztende­je, hogy e balladák fordítója egy maradi és meg nem értő világ kellős közepén „szikrá- nyi fény nélkül”, nagyon rö­gös úton elindult, hogy déli szomszédaink műveit magyar nyelvre ültesse...” A HARMINC ÉV alatt bi­zony nem sokat változott az az utca, amelyben a kis érdi ház áll. Földes és kátyús, ha eső hull, csak gumicsizmában le­het közlekedni. De az az út, amelyről Csuka Zoltán az Éj­szakának virrasztója előszavá­ban ír, már nem rögös, már nem fény nélkül való. A ki­adók — mint a költő nagy- nagy elfoglaltsága bizonyítja — szívesen fordulnak hozzá megbízatásokkal, az olvasók várják a szomszédnépek hozzá­juk is szóló alkotásait. Talán éppen ez az oka, hogy az életévei szerint már nem fiatal Csuka Zoltán olyan ifjúi lendülettel dolgozik ott, az érd­ligeti Népbolttól balra, a má­sodik vagy harmadik sarkon levő kis házban. Garami László — JÁRÁSI NÉPMŰVÉ­SZETI KIÁLLÍTÁS nyűik Aszódon augusztus 20-án. A kiállításon különösen nagy érdeklődésre tart számot a gazdag anyagból összeállított népviseleti és háziipari rész. Takács István: A másik város rsss.'sssssssssssssssssssssssssssss/sssssssssssssrssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssss/^ MAMA LESZ A FILMSZTÁRBÓL Látásból ismertem nagynevű írókat, többrendbeli Kos- suth-díjas színésze­iket és egyéb nagy­ságokat, de mivel nem tehettem róla, hogy az illetők nagy­nevűek. ilyen vagy olyan díjasok, nem járta át telkemet 'különösebb melegség, ha találkoztam ve­lük. De ahogyan az em­ber öregszik, válto­zik a természete is. Igen! Határozottan büszkeség tölt. el most, hogy velem egy házban lakik egyik népszerű film­sztárunk! Hölgy az illető és nagyon te­hetséges. Sok szépet és jót tudnék elmon­dani róla, bár a ke­resztnevét sem tu­dom, csak családi nevét: Subának hív­ják. Kutyaneve van — ami egy cseppet sem csodálatos, mi­vel az illető filmsztár foglalkozását és faj­táját tekintve egya­ránt — kutya! Hogy közelebbről meghatározzam „mű­faját”: Suba pedig­rés papától és ugyan­csak pedigrés mamá­tól származó magyar­puli. Már a dédnagy- szüleiben is nemesi vér csergedezett, hi­szen hazai és nemzet­közi kiállításokon nagydíjat nyertek. A nagyszülők már egyáltalán nem haj­tották a nyájat: afféle kiállításra szánt te- nyészkutyák voltak. A papa és a marna — mi sem természete­sebb ennél —. szintén kevéssé ismerte a dolgos kutya-életet... így nem is csodála­tos. hogy ilyen csa­ládfával Suba-kis­asszony filmsztár lett! , Az viszont a mi emberi szemünkkel nézve erősen való­színűtlen, hogy Suba (művésznevén Bo­gáncs) a Bogáncs cí­mű filmben szerepe közben ismerte meg a nyájat, a hajtást, a terelést és a puliiku­tyák — a Canis pas- toriensis-ek —, ősi, közjogi funkcióit. De megismerte és meg­szerette. Ahogyan a filmben, az életben is kitör belőle a kutya­vér. Azóta szíveseb­ben lenne a nyáj kö­rül, kinn a természet ölén, mint velem egy házban... És itt kezdődött Suba kutya emberi tragédiája. Gazdája kivitte falura, már csak azért is, hogy vőlegényt nézzen neki... Ugyanis Su­ba (azaz Bogáncs mű­vésznő) abba a. kor­ba került, amikor már nem lehet to­vább várni, mert ha vár, hát pártában marad... Igen ám... De kinn falun az a sok mara­di Canis pastoriensis nem bízott Suba tisz­tességében és... és szóval a mi Subánk leányként tért vissza. Szomorú, de tény. A sők falusi kutya városinak ’ nézte. Vagy tán már azt is Természetesen teljes kép ^ megrajzolására senki sem kö- ^ telezheti az írót. Ha csupán ez ^ lenne a regény egyetlen hibá- ^ ja, nem marasztalhatnánk el ^ érte. A súlyosabb hiba: — ami ^ végül visszahat az elsőre és ^ mélyíti azt — Csomós Ferkó, ^ a főalak indokolatlan megtéré- ^ se. (Anyja belép az öltöző aj- ^ táján, s ez egyszeriben eldönti ^ a nagy kérdést.) Nem olyan ^ egyszerű dolog volt ez, mint ^ ahogyan az író elképzeld. A ^ szégyen, az önvád, a kilátás- ^ ba helyezett fényes karrier — ^ versengenek érte a különböző ^ sportegyesületek! — társai gú- ^ nyolódása és marasztaló szava, ^ mind-mind önmagában is nagy ^ visszahúzó erő, az író azon- ^ ban mindezt többé-kevésbé fi- ^ gyeimen kívül hagyja. Az anya váratlan megjelenése nagy | lendítőerő ugyan, így azonban | mégsem hat meggyőzően, mert í hiányzik a nagy elhatározás, | alapos és gondos előkészítése. | Nem lenne reális a kritika, ^ ha figyelmen kívül hagynánk ^ azt a tényezőt, hogy az ifjú- ^ sági kiadás bizonyos megkö- ^ töttséget jelentett az író szá- ^ mára. Enyhítenie kellett az el- ^ távozottak nagy tragédiáját, ^ hiszen könyvét elsősorban ^ gyermekek számára írta. Ha ^ csak ezt vesszük tekintetbe, re- ^ génye szórakoztató olvasmány. ^ Ha azonban úgy olvassuk ^ könyvét, mint a „nagy áradás” | első művészi megfogalmazását, ^ az említett hibák súlyosabban ^ esnek latba. | A számos szép, kidolgozott ^ fejezet, remek részmegoldás § ellenére ezért széteső a mű, és $ ez — akarva-akaratlan — | rontja mondanivalója hitelét, x Épül az új monori gimnázium földjén”, Nyugaton próbálja­nak szerencsét. Nem Könnyű a „nagy ára­dás” történelmileg hiteles ké­pét megrajzolni. Érezte ezt a regény szerzője is, mert nem az átlagfiatalok, hanem csupán néhány kiváló sportoló — első­sorban labdarúgó — életén ke- , resztül próbálja bebizonyítani, ; mennyire hamis ábrándokat ; kergettek ezek a kitántorgók. ; A történet főalakja Csomós : Ferkó és a Pannónia Budapest ; labdarúgócsapata. A tehetsé- ; ges fiút a szenzációs karrier, a ! „korlátlan lehetőségek hazájá- ; ról” szőtt délibábok viszik a j meggondolatlan lépésre, disszi- ; dél társaival együtt. Bár ; aránylag hamar meggyőződhet > róla, hogy odaKint sem fenékig ; tejtől az élet, annak ellenére, ; hogy maga és sportolótársai ! fényes karriert futnak be — ! hazatalálása mégsem megala­> pozott. Anyja megjelenése je- «lenti életének azt a nagy for­> dulópontját, amely hazavezeti. ! Ennyi a történet magva. : Takács István regényétől > joggal várja az olvasó, hogy ! feleletet adjon számos olyan ! kérdésre, amely eredője volt a ; „nagy áradásnak”. Az író ! azonban ezzel adós maradt. S : ez bizonyos mértékig az elhi- : bázott alapkonfliktusból ered, : abból, hogy olyan hősöket vá- : lógatott össze regénye fő alak- : jaiul, akik odakint „befutot- | tak”, s ennek ellenére mégis I „megtérnek”. A való helyzet : egészen más. A megtévedt tíz- : ezrekből legfeljebb százak : vagy ezrek értek bjztos révbe i odakint. Ezért Csomós Feri | nem lehet tipikus (figurája a i „nagy áradásnak”. így Takács István regénye már eleve nem : hiteles irodalmi tükre a viha- i ros hónapok történetének. tudták róla — hisz > ezt a kutya is tudja > —, hogy „szinészné” j lett, és felettébb tar-\ tózkodóak voltak \ iránta... Hogy mégis hogyan j történt meg, mint \ történt, nem tudni, \ de annyi biztos, '• hogy Suba (Bogáncs) '; elvesztette karcsúsé- j gát, és a napok-'; ban legalább féltu- j cat egészséges ku- j tyakölyöknek ad • majd életet... A papa állítólag j ugyancsak jobb csa- \ Iádból származó; pásztor-eb. Megvan j tehát minden re- • mény arra, hogy aj magyar filmművészet; új sztárokkal sza- j porodik. De ha a j filmgyártás csak ki- j zárólag egy ebre ál- \ litotta volna be költ-\ ségvetését, az se baj. \ Játszhat még Suba, < akár cirkusz-filmben > is, hiszen Lollobrigi- ! da szintén anya volt' már, amikor torná­szott a trapézon. Kolozsvári Gyula > T akács István nagy (fel­adatra vállalkozott A má­sik város című ifjúsági regé­nye megírásakor. Története 1956-ba viszi vissza az olvasót. Hősei kalandvágyó fiatalok, akik könnyelműen elhagyják hazájukat, hogy az „ígéret — ERDLIGET, a Népbolt- i tói balra, a második vagy i harmadik sarok... — így irá­: nyitottak a tanácskiranüelt- : ségről Csuka Zoltán kicsiny háza felé. A ház — mint a többi: Vil­laszerű, kertes épület. A fel­hős ég borul föléje, udvarán foltosra nyírt kuvasz ugatja az utcán ugrándozó gyereke­ket. A jellegzetes magyar vi­dék egy darabkája, senki nem hinné — én sern —, hogy odabenn, az egyik szobában az örökké kék színű datmát mennybalt, a tengerpart örök­zöldje, a délvidék mesélőked­vének rózsaszíne talált ideig­lenes otthonra. Az írógép — látogatásom idejére — megpihen. A tele­írt papírlapokkal, Vladan Der­nica horvát nyelvű regényé­nek leveleivel játszik a szél. Most éppen ezzel a regény­nyel dolgozik Csuka Zoltán. — Mint valami költemény LÁTOGATÁS CSUKA ZOLTÁNNÁL özv. Biros néni így sóhajto­zott: — Hát bizony, lelkem, beh gyönyörűek vagytok! Jaj is­tenem, beh gyönyörűek... ★ Mindent összevetve na­gyon szép találkozót láthat­tak azok, akik eljöttek meg­nézni a pilisi fesztivált. Lel­kesedésben, akarásban nem volt hiány, és ha egyes cso­portok technikájukon még javítanak, akkor a következő fesztiválokon még nagyobb sikereknek, még elsöprőbb tapsoknak lehetünk tanúi. A közönség máskor is bizonyá­ra összegyűl ilyen szép számban, hogy részese le­gyen gyermekei szereplésé­nek. A dicséret mellett azon­ban egy kis szépséghibát is i meg kell említenünk: szíve-i sen láttuk volna a pilisi ta- i nács vezető dolgozóit a né- \ zők sorai között. Furcsa kis- j sé, ha vendég jön a házhoz — • és éppen a házigazda nincs j odahaza ... Győri D. Balázs !

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom