Pest Megyei Hirlap, 1959. augusztus (3. évfolyam, 179-203. szám)

1959-08-04 / 181. szám

1959. AUGUSZTUS 4. KEDD fMt MECI'EI k^Cirlap 3 FERFIMUNKÄ VOLT! 350 Pest megyei KIST-fiatal vasárnapi rohammunkán a Hanságban Szombaton este fél 8 órakor Pilis község fő terén gyülekez­tek a Hanságba induló Pest megyei fiatalok. Fél 9 árakor 14 teherautó sorakozott fel vo­nalban, rajtuk éneklő, jó­kedvű fiúkkal. Rövid eligazí­tás után elindult a menetosz­lop a Bécsi úton Győr felé. Az élen a Csepel Autógyár fiatal­jait szállító kocsi, rajta a fel­irat: „Előre a Hanság lecsapo- lásáért!” A karaván pontosan éjfél­re futott be Győrbe. Elcsen­desedett a nóta, tokba került a tangóharmonika és a hegedű is. Másfélórás pihenőt tartot­tak, aztán tovább indultak Horvátkimle felé. Amint a fő­útvonalat elhagyták, a dűlő- úton már lassult a menet. Éj­jel fél háromra érkeztek a cél­hoz. Innen már nem vezetett tovább járható út. A pihenő­helytől 10 méterre húzódott az első csatorna. Itt már a ro­hammunkáé és az ingoványé a szó. Az eligazítás szerint négy óráig tart a pihenő. De nem sok foganatja volt a pihenés­re intő szónak. A fiúk csapa­tokba verődve rőzsetűz mellett várták a virradatot. Évődtek, viccelődtek, a nyoma sem lát­szott rajtuk a fárasztó éjjeli utazásnak. A tábor őrsége felfigyelt a tűzre s odasiettek. — Nehéz munka lesz ám, fiúk — mondták a tábor la­kóinak őrei. — Nehéz a csudát — vála­szolta az egyik fiú, aki a töb­biek álmélkodására éppen egy kilós szalonnadarabot tűzött a nyársra. Hajnali fél ötre már brigá­dokba állva sorakoztak fel. A KiSZ-bizottság tagjai vala­mennyien a brigádokban talál­hatók. Hidas Pál a szentend­reiek, Lukács Lázár, az agit­prop. osztály vezetője a nagy­kőrösiek, Somodi Gyula, a KISZ-bizottság titkára a gö­döllőiek brigádjában látható. Egyetlen ember, Kovács Ist­ván, a szervezőtitkár irányí­totta a munkát. Háromnegyed négykor, a szerszámvételezés után 350 fiatal indult el az 5—6 kilo­méterre levő csatorna tölté­sei felé. A tábor vezetői nem akar­tak hinni a szemüknek, hi­szen az éjszakai utazás elle­nére hat óra helyett már há­romnegyed ötkor munkába indult ez a csapat, ami eddig még nem fordult elő. Az egy órai gyaloglás után felsorakoztak az egyik csa­torna 1500 méteres szakaszán. Brigádonként, egy brigád 30 főből állt — 50 méter hosszú terület jutott. A feladat: az ember magasságú kitermelt földet elteríteni, a csatorna mentén utat építeni. A feladat láttán egyik-má­sik fiatal elkedvetlenedett, különösen, amikor a dombra felkapaszkodva, térdig süly- lyedt az iszapos talajban. Ez bizony nehezebb, mint az árokásás! Nekivetkőztek, munkához láttak. Az első lapátmeríté­sek után múlott a kesergés. Másfél órán át szinte egy hangot sem lehetett hallani. Megörökítésre méltó lát­vány tárult elénk: a másfél kilométeres hosszúságban az egymás mellett dolgozó fia­talok kezében egyszerre lendült a lapát, amint terítették az iszapos, nehéz földet. Hét óra felé a szakmunká­sok is megérkeztek. Álrnél- kodva álltak az oszlopsor előtt. — Mi történt itt, kik ezek a fiúk?... Ilyen iramot még nem láttam..: A múlt héten a komáromiak ebben az idő­ben még neki sem kezdtek, s ezek már csaknem a fele mun­kát elvégezték. Közben a táborból megérke­zett a jégbehűtött sörrel és vízzel megrakott lánctalpas traktor. Minden brigád mellett megállt, s gyorsan ürültek a teli üvegek. Ezalatt Kovács elvtárs vitte a hírt brigádról brigádra: a ceglédi és a gödöllői csoport már teljesítette tervét. A hír fokozta az ütemet. Fél tízre már minden brigád elvégezte a munkát. A tábor vezetői csak ámultak. Innen is — onnan is hallatszott: ■— Az idén még nem dolgo­zott ilyen brigád a horvátkim- lei táborban. Az egyik idős kubikos cso­dálkozva tolta a kalapot a fe- jebúbjára s csak annyit mon­dott: — Ez aztán igen! Boldogok voltak a fiúk is. A kitartó, fárasztó munka után jól esett a dicséret. Rövid pi­henő után sárosán, maszato- san indultak vissza a tábor íelé. Mire a táborhoz értek, már hangszórón keresztül hallották a tábor vezetőinek üdvözletét: — Az idei legjobb ered­ményt ti értétek el. Eddig még nem volt példa arra, hogy három és fél óra alatt végez­ték volna el ezt a munkát, amelyet nyolc óra alatt kell teljesíteni..-: A tábor korszerűen berende­zett mosdójába vonult a csa­pat. Felfrissülve már nem érezték annyira a délelőtti munka fáradalmait. Az eredményt értékelve ki­derült: a Pest megyei fiatalok ezen a napon fejenként 3,7 köbméter földet mozgattak meg. S beszorozva 350-nel, ez valóban nem mindennapi ered­mény. Déltájban a jól végzett mun­ka után Győr felé indult a ka­raván. Győrben a búcsúzás előtt a megyei KISZ-bizottság tagjai kocsiról kocsira járva köszönték meg a fiatalok lel­kes és szép munkáját, amely- lyél hírt és dicsőséget szerez­tek a megyének. — dudás — Tapasztalatcsere Az elmúlt hét végén, mint arról lapunkban már beszá­moltunk, a Hercegthalomi Kí­sérleti Gazdaságban tapaszta­latcserével egybekötött négy­zetes-fészkes silókukorica ter­melési bemutatót rendeztek. A meghívott szakemberek előtt bebizonyosodott, hogy a négyzetes-fészkes vetésű siló- kukoricával egyetlen takar­mány sem tudja felvenni a versenyt, mert keményítő-ér­tékben ez. adja a legtöbb ta­karmányt. A Herceghalomi Kísérleti Gazdaság csaknem teljes egé­szében gépesítette a silókuko­rica termelését — szántástól a betakarításig.' Holdamként mindössze 48 forintot fordí­tottak a kézi munkaerő fel- használására. A megjelentek nagy érdeklődéssel tékintst- ték mag a kedvezőtlen dom­borzati viszonyok mellett gép­pel vetett és mcigművelt, az embermagasságot jóval meg­haladó, rendkívül gazdag ter­mést adó silókukoricát. Nagy tetszést arattak az ügyes, rrto- dern gépek, amelyeket a leg­kedvezőtlenebb talajviszonyok mellett is sikerrel és gazda­ságosan lehet használni. A legnagyobb érdeklődést az áthaijtásos silógödör kel­tette. A traktor a pótkocsival együtt beáll a falak közé és a süllyesztett ároksilóba gépi erővel — ügyes, ötletes meg­oldás — kiürítik a sáliót.. és egyidejűleg a lánctalpas trak­tor azt tömöríti is. Képeink a tapaszfalateseré- ről számolnak be. Csaknem egymillió forint a tavasszal alakult áporkai Aranykalász Tsz vagyona Érdekes határozatot hozott a márciusi megalakulás után az áporkai Aranykalász Tsz közgyűlésén a szövetkezet 116 tagja. Ügy döntöttek, hogy saját erejükre támaszkodva kezdik majd az új életet. Vörös elvtárs, a tsz elnöke, az elismerten ]61 gazdálkodó volt középparaszt, büszkén beszél egyhangúlag hozott, az­óta meg is valósított dönté­sükről. — Megéltünk egyéni ko­runkban is a földünkből, méginkább jobb lesz a sor­sunk, ha összefogunk. A szövetkezet tagjai több mint 200 holdas kalászos, ta­karmány- és kukoricáiéi üle- tet müveitek meg közösen. Az így betakarított ^termés a szö­vetkezet tartalékalapját gaz­dagítja. Ezenkívül, ugyancsak a közgyűlés határozata értel­mében, a még egyéni módon vetett és betakarított kalászo­sok minden negyedik kereszt­jét összeadták, térítés nélkül. Az ily módon összegyűlt ga­bonamennyiségből 15 vagon sörárpát, búzát és rozsot el­adtak az államnak, nagy­üzemi felárral. Az őszi árpát, takarmányt és az 54 holdon közösen ter­melt kukoricát bevitt állataik takarmanyozására használják fel. A tagok egyéni módon vetett minden hold kuko­ricájuk után egy mázsa májusi morzsolt at adnak a közösbe. A szövetkezet tagjai min­den hold, a közösbe vitt föld­jük után holdanként 600 fo­rinttal, az öntözéses kertésze­tük után 2400 forinttal járul­tak hozzá közös gazdaságuk megalapozásához. Nemrégiben például egy Zetort vásároltak a szükséges munkagépekkel együtt kész­pénzért, saját pénzükből. A bevitt 74-ből csak 24 lovat tartanak meg, a többit közösen értékesí­tik, s az eladási ár 20 százalékát a szövetkezeti alaphoz teszik. Az így, közösen összeadott termény és pénz értéke, bele­számítva az elvégzett munkát is, megközelíti az egymillió forintot. A ' S A merengés azonban csak $ az ajtó csapódásáig tartott, ^ mert utána olyan vihar tört $ ki, amilyet a vén, százeszten- ? dős belvárosi palota még nem % ért meg. Szinte alapjaiban re- \ csegett. Kiderült, hogy a fő- \ nökséa valamennyi tagja éve- \ ken át rendszeresen képezte 5 magát az istenkáromlás hu- \ lönböző vállfajaiban. Amikor \ az indulatok valamennyire is 5 csillapodtak, egymás becsmér- \ lése helyett a tettest kezdték $ nyomozni. S mivel Hatty kis- \ asszony tehetséges nő volt, $ tudta, hogy a legjobb védeke- $ zés a támadás, meglátott en- i gem, Iki az ajtó mellett szent \ borzalommal élveztem az ese- 3 menyeket. — Ó te, te utolsó, te gyalá- 5 zatos, te cafat — és így tovább. $ — Te tettél tönkre bennünket, j te nyúltál a kalaphoz, szúr- s tad a rózsák közé a gombostű- 5 két! S folyt az ajkukról a vád \ megállíthatatlanul. Klárika \ kisasszony közben nyomtala- $ nul eltűnt, a kisasszonyok ka- 5 ra, ákik tanúk voltak, megpró- $ háltak gyengén ellenkezni és \ büntetlenségem igazolni, de \ az újra kitörő főnöki vihar \ láttán jobbnak vélték vissza- 5 vonulni a műhelybe. Engem 5 pedig főnök és főnökné két- \ oldalt karonfogva, szabálysze- \ rűen kipenderített az utcára. \ A többi, ami azután követke- 5 v zett, már nem érdekes. Szá- § momra csak az volt a fontos, $ hogy fél évi kalaposinaskodá- \ som után nem fel —, nanem J megszabadultam. í Komáromi Magda S Luca Ferenc, a gazdaság Igazgatója büszkén mutatja a megjelenteknek a csaknem 3 méter magasra nőtt silókukoricát Ügyes kis masina a csehszlovák gyártmányú trágyafel­rakó gép. Egy ember kezeli a gépet és 15 perc alatt megrakja szervestrágyával a pótkocsit Kombájnok vágják és darabolják a silózásra alkalmas kukoricát. A kombájn mellett pótkocsis vontató haitid, ebbe töltik a megfelelően felvágott kukoricát lihegett, zakatolt, fújtatott, mint egy rossz kazán. Olda­lán láncra fűzve hatalmas ol­lót hordott. Mérgében visí­tott (s mindig mérges volt). Nyakán fekete bársonymasni s ha nagyon ideges volt (s mindig az volt), annak a vé­gét tépte fogaival. Hangja néha hörgésbe f últ, ahogy ki­fogásait közölte a kisasszo­nyok munkájával kapcsolat­ban. Vénlány, aki szenvedé­lyesen üldözött mindenkit, akiről még nem törölte le a munka az üdeséget s a jőke- délyt. Ha egy hangosabb, vi­dámabb szót hallott, megje­lent üvegkalitkája ajtajában, megvetőn végignézett a tár­saságon s komoly méltóság­gal mondta ki a szentenciát: „inkább rínának a kisasszo­nyok, minden okuk megvolna rá"... Ezzel kivételesen iga­zat mondott. Életét teljesen betöltötte a szalon szolgálata. S ezen belül is külön istenség; Klárika kis­asszony, a főnöknő 20 éves unokája, a jövendőbeli tulaj­donos. Klárika naponta egy­két órára mint száműzött ki­rálynő megvető arccal leült az asztalhoz s az előző napi mu­latságát ki nem aludva, duz­zogva hallgatta Hatty kisasz- szonyt, ki a kalapkészítés rej­telmeibe próbálta lázas igye­kezettel bevezetni. Most már ismerik « szerep­lőket s elmondhatom, miért szakadt meg fél év után egy­helyben topogó karrierem. V-né szalonja nagyon drága hely volt, a leggazda­gabb polgári rétegeknek dolgo­Mint a képen is látható, a lánctalpas traktor vontatta pótkocsiról egy horog segítségével a silógödörbe borít­hatják a kukoricát és azt a következő fordulónál tömö­ríteni tudja a traktor (Csekő felv.) grófkisasszony személyesen jött be fenséges autóján. Csak­is ennek az eseménynek tud­ható be, hogy nekem kellett vinni a kalapot, mint a pap­nak a kelyhet. Az ajtóban át­vette tőlem, én ott meghúzód­tam (senki nem ért rá rámri- pakodni) s valóságos tánclépé­sekkel vitte a hölgykoszorú felé. Azok elmerülten lapoz­gattak o francia divatlapban és angolul beszélgettek. A grófkisasszony bájos mo­sollyal a tükör elé libbent, a főnöknő pedig asztmásán li­hegve sajátkezűleg nyomta a fejébe, olyan méltósággal, mintha máris a koronát adná. S ebben a pillanatban irtó­zatos sikoly, a Harmatos Ró­zsa, a Magyar Lányok Vezérlő Csillaga, fejéről letépve föld­höz vágta a költeményt, s közben olyan válogatott sza­vakkal emlegette az' Istent, hogy ebből mindjárt hallani lehetett, nem szakadt ő el egy percre sem a néptől: hétköz­napjait bizton a söröskocsisok között tölti. Homlokán egy hajszálvékony vércsík jelent meg. Leírhatatlan pánik keletke­zett. A hölgyek orvosért kiál­toztak, a főnökség ájuldozott, a jövendőbeli királyné tovább káromkodott, a kisasszonyok a galéria korlátja mögött tátog- tak ijedtükben. Végül Rózsaszál mégegy szer rátiport a kalapra, s kí­séretével együtt a világ min­den nyelvét beszedve kivonult, maga mögött hagyva Karthágó romjain merengő Máriuóként a főnökséget. zott. De igazi arisztokrata még nem tette be a lábát. Éppen ezért jelentőségében felmér­hetetlen volt, amikor egy va­lódi mágnáskisasszony, törté­nelmi név viselője, jövendőbe­li királyné rendelt próbakép­pen kalapot. Ez a fekete brüsszeli csipké­ből készült gardenparty kalap fenekestül felforgatta a sza­lont. A főnökség a szülés min­den kínját érezve bábáskodott, Mária kisasszony csodás ujjait bámulva, míg három nap alatt elkészült. Külön üveges vit­rinbe zárták a szállításig, amelynek kulcsa Hatty kisasz- szony láncára volt akasztva. Természetesen még aznap kis tábla hirdette a kirakatban a szalon hihetetlen társadalmi emelkedését. Másnap délelőtt Klárika kis­asszony úgy vélte, feltétlenül fel kell próbálnia a kalapot. Némi könyörgéssel és jövendő­beli főnöki tekintélyével el­kérte a kulcsot s a kalapkölte­ményt szentségtörő kézzel a fejére illesztette. De mivel úgy találta, hogy a rózsaszín, Pá­rizsból hozatott virágfüzér rosszul keretezi lapos holdvi­lág képét, két nagyfejű gom­bostűvel másképp rögzítette. Ebben a percben vágtató lábak dobogása, visítás, fújta- tás, az izgalomtól kéken meg­jelent Hatty kisasszony, le­kapta Klárika fejéről a kalap­csodát és egy valódi selyem­sállal leborítva, a kezembe nyomta. Maga után húzva ki­áltotta a szenzációt, hogy a

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom