Pest Megyei Hirlap, 1959. augusztus (3. évfolyam, 179-203. szám)

1959-08-28 / 201. szám

1959. AUGUSZTUS 28. PÉNTEK fwr éfCirlap Hagyma-és burgonyaakció... A múlt évben a felvásárló szervek hibájából zökkenők voltak a megye, sőt a főváros burgonyaellátásában. Pest megye bérből és fizetésből élő dolgozói most örömmel olvasták a sajtóban, hogy a fővárosi dolgozók egy tétel­ben már az ősszel megvásá­rolhatják a télire szükséges hagyma- és burgonyamennyi­séget. Többen érdeklődtek, lehetőségük lesz-e erre a Pest megyében lakóknak is. JJgy véljük, helyes lenne, ha a megye területén levő üze­mek, gyárak, intézmények dolgozói részére lehetővé tennék a fővárosi lakosság­hoz hasonlóan, hogy téli bur­gonya- és hagymaszükségle­tüket intézményesen besze­rezhessék. Ez nagy segítséget jelentene a lakosoknak és könnyítené a felvásárlási szervek tárolási problémáit is. Az igény tehát megvan a hagyma- és burgonyaakcióra. A MÉK-en és a megyei taná­cson múlik, hogy mielőbb ki­dolgozzák az akció feltéte­leit és biztosítsák a szüksé­ges árumennyiséget. Rádió, hangulatlámpa ki- és bekapcsolása órával A Pesterzsébeti Óragyárban különleges ébresztőóra minta- példányát készítették el. Az óraszerkezet egyszerű idő­mutatónak és automatikus kapcsolónak is használható. Alkalmas például rádió, han­gulatlámpa, villanyvasaló és minden olyan készülék önmű­ködő ki- és bekapcsolására, amely konnektorból kapja az áramot. A szerkezet működte­tésekor ugyanis az óra veze­téke kerül a konnektorba, a rádió zsinórja viszont az órá­ba. Az óra számlapján felül és alul külön állítható be a ki- és a bekapcsolás ideje. A kapcsoló óra gyártását az üzem az igényektől függően a jövő évben kezdi meg. Kedvezően halad a termény-, zöldség- és gyümölcsfelvásárlás Nehézségek lehetnek a szőlő és must átvételénél | Készül a borjúnevelő és a juhhodály Tegnap reggel ülést tartott a Pest megyei Felvásárlási Operatív Bizottság. Lányi Pál, a Terményíorgalmi Vállalat igazgatójának jelentése alap­ján megvitatta a terményfel­vásárlás helyzetét. Megállapította a bizottság, hogy a vállalat megfelelően készült a felvásárlásra. A dolgozókat kioktatták, a rak­tárakat takarították és fer­tőtlenítették. Ebben a gazdasági évben több mint ötezer vagon takarmányt kell a vál­lalatnak felvásárolnia, lényegesen többet, mint a megelőző években, pedig a megyében évente át­lagosan mintegy 10 ezer kát. holddal csökken a kenyér- gabona vetésterülete. Ez rész­ben a gazdaságok belterjes­ségével függ össze, mégsem mondható azonban egészsé­gesnek. A gabonafelvásárlást a vál­lalat már megkezdte és ter­vét 46 százalékra teljesítet­te. Többek között felvásárol­tak 353 vagon szabad gabo­nát. Az állami gazdaságok 600 vagonnál valamivel több gabonát adtak, vontatottan halad azonban a malmoknak történő szállítás, mert a ga­bona nedvességtartalma 16 százalék felett van. A várt­nál jobban halad az ősszel kölcsönzött gabona vissza­adása. A tsz-ek egyrésze ugyanis a kitűnő termésre való tekintettel a két évre köl­csönzött gabonát már az idén visszaadja. Feltűnően kevés a leadott vámkeresmény: a tervezett 15 vagon helyett csupán há­rommal számoltak el eddig a darálósok. Mind a vállalat, mind a tanácsok intézkedtek és egyidejűleg fokozottabban ellenőrzik a vámdarálókat. S: zerencses Szerencsés fickó, mondo­gatták többen, amikor a fiatal mérnök megkapta osztályve­zetői kinevezését. A technoló­giai osztály vezetőjének lenni harmincéves fejjel nem kis do­log. De: nem szerencse kell hozzá. Mint ahogy fiatal mér­nökünk sem szerencsével ju­tott a kinevezéshez, hanem öt évi igen komoly, alapos mun­kával, egy sor újítással, ész- szerűsvtéssel, s azzal a gyakor­lati és elméleti tudással, amit sokszor a nála idősebbek is szívesebben igénybevettek. Ennek ellenére — mint ahogy példánk esetében is — sokszor hallja az ember: ez egy szerencsés fickó, ez lett belőle, vagy az lett belőle, ez sikerült neki, az is sikerült ne­ki. A múltban valóban szeren­cse kellett ahhoz, hogy vala­ki előre ugorjon a szamárlét­rán. Vagy az uralkodó osztály­hoz tartozott, s akkor nem szá­mított tudás vagy nemtudás, automatikusan egyengették lába előtt a talajt, vagy pe­dig kínnial-keserwel küzdött, s vagy szerencséje volt, vagy nem, vagy lett belőle valaki, vagy nem. A tudás megbecsülése csak a felszabadulás után lépett elő legmérvadóbbb tényezőként, s az ma is. A múltat azonban nem könnyű elpusztítani, s az ember sokszor hallja az irigy sóhajtást: ja, ez egy szerencsés fickó, ennek minden sikerül. Nekem semmi, neki minden. Akadt k nálunk elvétve olyan esetek, amikor érdem­telenek jutottak az elöbbrelé- pés lehetőségéhez. De: a túl­nyomó többségnek azért „sike­rül minden'’, mert van akarat­ereje, tettvágya, igyekezete ahhoz, hogy több legyen, mint volt, s munkája, egész tényke­dése ennek szolgálatában áll. Az egészséges törekvés nem karrierizrrfüs, s a becsületes munkával elért eredmény nem a szerencse gyümölcse. Sze­rencse beli ahhoz, hogy az em­bernek ötös — vagy akár hár­mas —, lottótalálata legyen. Az is szerencse kérdése, hogy az ember elkapja-e éppen azt a pillanatot, amikor a hiány­cikk az üzletbe érkezik, vagy csak egy órával utána ér oda. De semmiesetre sem szerencse kérdése, hogy valaki csoport- vezető, művezető, osztályveze­tő lesz-e, vagy őt válasszák meg brigádvezetőnek. A vak véletlennek kiszol­gál látott ember eltűnt a mi életünkből. Eltűnt as olyan ember, aki hiába tanult, hiá­ba tudott, nem juthatott elő­re, mert nem tetszett a „képe” a vezérnek, vagy akárcsak a művezetőnek. A szerencsés egy volt a százezrek közül. Sze­rencséje volt, s igyekezett is hamar elfeledni, hogy honnét jött, kikhez tartozott azelőtt. Szerencséjét igyekezett jól felhasználni, ami csak úgy ment, ha rátaposott azokra, akiket otthagyott. Ha hajcsá- rabb lett a hajcsáraknái, ak­kor tovább jutott. Ha nem, ak­kor megrekedt a „szerencse” első fokozatán. Ma mindenki „szerencsés fickó” lehet, csak tanuljon, tör­je a fejét, hogyan lehetne na­gyobb hasznára a társadalom­nak, múlja felül- tudásban, igyekezetben a többieket. Rö­videsen eléri a „szerencse” a kiváló munka megbecsülése, a nagyobb fizetés, az előbbrelé- pés, kitüntetés vagy más for­mája annak az ezernyi mód­nak. ahogy a mi társadalmunk az alkotó embert megbecsüli. Az irigykedő sóhaj nem so­kat segít. Többet használ az, ha valaki a „szerencsés fickó” láttán maga is „rákapcsol”, ta­nul, jobban dolgozik, s akkor egy idő után maga is rászol­gál, hogy azt mondják rá: de szerencsés ez a fickó... Mészáros Ottó A cséplőgéprész felvásárlása arányos. Lemaradás mutat­kozik a nagykátai és a ceg­lédi járás területén és külö­nösen sok a hátralékos az abonyi körzetben. Tapasz­talható, hogy az egyéni terme­lők általában tartalékolják terményfeleslegüket és még csak a piacokra sem nagyon visznek árut. Noha kedvezően halad a terményfelvásárlás, észreve­hető, hogy kissé elbizakodot­tan kezdtek a munkához a felvásárlási dolgozók. Arra számítottak, hogy a kitűnő termés hatására a cséplőgép­től azonnal az átvevőhelyre viszik a tsz-ek és az egyéni termelők a gabonát. Romlott a kapcsolat a Terményforgal­mi Vállalat telepei és az adó­ügyi és pénzügyi szervek kö­zött, ez az oka annak, hogy az adminisztrációban sok helyen 15—20 napos el­maradásokat is tapasztal­nak az ellenőrzések so­rán. Az operatív bizottság felhív­ta a vállalat figyelmét a kap­csolat szorosabbá tételére és kötelezte az illetékes szerve­ket, hogy az idevonatkozó rendelet előírásait hajtsák végre mindazokban a tsz- ekben, ahol már befejezték a cséplést. Nagy vita alakult ki az ülésen a Szövetkezetek Pest megyei Értékesítő Központjá­nak igazgatója, Gábor József elvtárs jelentése felett. A MÉK-nek ugyanis a második félévben mintegy 5500 vagon zöldség- és gyümölcsfélét kell felvásárolnia. A jelek szerint a MÉK csaknem félezer va­gonnal teljesíti túl féléves ter­vét, de csak abban az eset­ben, ha a SZÖVÉRT. elté­rően a tavalyi, helytelen gya­korlattól, olyan reális felvá­sárlási limitárakat fog meg­szabni, amelyeken megyénk­ben a téli ellátásra szolgáló cikkféleségek felvásárolhatok. Pest megyében ugyanis a főváros szívó hatása kö­vetkeztében lényegesen erősebb a magánkereske­delem tevékenysége, amit csak megfelelő felvásárlá­si árakkal lehet ellensú­lyozni. Különösen fontos a felvá­sárlás jó megszervezése a most következő időszakban, hogy biztosítani lehessen olyan mennyiségű áru tárolá­sát, amely a téli hónapokban fedezi a lakosság szükségle- ^ tét. Az idei tárolási szezon § már megkezdődött. Az opera- ^ tív bizottság a vita után java- | solta, hogy | a MÉK a megye ellátására § a tervezettnél 10 vagonnal ^ több burgonyát, 80 va- ^ gonnal több vegyes zöld- § séget, vöröshagymát cs al- ^ mát tároljon. Egyöntetű volt az ülés részt- § vevőinek álláspontja: a MÉK | a vállalati érdeket rendelje x alá a népgazdasági érdeknek. $ Ne fordulhasson elő ugyanis ^ az, ami tavaly, hogy túlzott i derűlátás és helytelen limit- ^ árak következtében burgonya- § és vöröshagyma-ellátási prob- I lémák voltak megyeszerte. : A Pest—Szolnok megyei | Állami Pincegazdaság igazga- $ tója. Farkas Gábor elvtárs $ jelentésében közölte, hogy $ engedélyezték a megyében a % 11,5 foknál erősebb színes és | fehér borok felvásárlását. ^ Amennyiben az időjárás ked- S vezőtlen lesz és a termelők 5 egyidőben kezdenek a szüret- $ hez, a szőlő és must átvételé- 5 nél zavarok mutatkozhatnak. $ Az operatív bizottság a vái- ^ lalat javaslatára felhívással ? fordul a tanácsi szervekhez, ^ hogy csak a teljesen beérett $ szőlő sziiretelésére adja- nak engedélyt. A termelőket predig felhívják, j; hogy a szüret megkezdése | előtt kérdezzék meg az ilieté- > kés pincészet vezetőitől, mi- s* kor tudják átadni szőlőjüket, i- vagy mustjukat. $--------------------------^ A z inárcsi Március 21 Termelőszövetkezet 50 férőhelyes borjúnevelőt épít. Sarka István és Kubik József tsz* tagok faragják a saját erdejükből kitermelt oszlopokat Már áll a bejárata az egyik 300 férőhelyes juhhodály- nak. A földön deszkával kirajzolták a hodáty alaprajzát. A tervek szerint szeptember végére „beköltözhetnek” a juhok (Csekö felv.) ////y//////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////A( A DIOSDI HOMOKBÁNYÁBAN Faluhelyen nevelkedvén, nagyanyám gyakran elugrasz- tott az öreghegy alatti bá­nyába egy-egy kosár sárga­homokért. Ma sem tudom, kitől kaphatta a megtisztelő elnevezést ez a szénaboglya nagyságú homokgödör, tény az, hogy a homokbánya szó hallatára sokáig csak ef­féle gödröcskére gondoltam. Végtére is, igazi homokbá­nyával, na meg hivatásos ho­mokbányászokkal a napokban sikerült megismerkednem a diósdi lankák között, a Pest megyei Vegyes Ásványbánya egyik telephelyén. Néhány évvel ezelőtt itt is csak egy nagyobbacska gödör jelezte, hogy értékes építési anyagot Az Országos Mezőgazdasági Kiállítás idején nagyszámú külföldi üzletember látogat Budapestre Az Országos Mezőgazdasági Kiállítás idejére a szokásosnál nagyobb számú üzletfeleket várnak külkereskedelmi vál­lalataink. A mezőgazdasági termékek exportjával és im­portjával foglalkozó vállala­tok — az AGRIMPEX, a HUNGAROFRUCT, a MON- IMPEX és a TERIMPEX — a kiállítás megtekintésére több száz ügyfelüknek küld­tek meghívást. Meghívták a baráti országok társvállalatai-1 nek vezetőit és a magyar vál­lalatokkal együttműködő tő­kés cégek képviselőit is. Az AGRIMPEX például vár üz­letfeleket többek között Ang­liából, Belgiumból, Hollandiá­ból, Nyugat-Németországból, Svájcból, Ausztriából és né­hány közel-keleti országból. A HUNGAROFRUCT-nak finn, francia, lengyel, nyugatnémet, osztrák és más országbeli .ke­reskedők jelezték érkezésüket. takar a giz-gazos domboldal. Azóta már több mint hat ka­taszteri hold területre tere­bélyesedett a bánya. Vajon milyen emberek a homokbányászok? Hogyan fo­lyik itt a termelés, kézi vagy gépi erővel dolgoznak-e a munkások? Ezt latolgattam, amíg a keskeny vágáson, magas homokíalak között leértem az óriási bombatölcsérre emlékeztető fővágatba. Kísértetiesen me­redtek rám a magas falak, szürke, sárga, bronzvörös és csontfehér rétegek váltogat­ták egymást. Legvégül vé­kony humuszsáv jelezte vagy 25 méter magasban a felszínt. Elérve a bánya belsejét, nap­barnított, izmos bányászokkal találkoztam, éppen egy te­herautót tetéztek homokkal. — Széthordanánk mi a Himaláját is — tréfált mo­solyogva Bóta Lajos, az egyik izmos bányász. — Tudja, mióta mélyítjük ezt a vágatot? — Februárban kezdtünk hozzá — vette át a szót Tóth József —, azóta 30 000 tonna homokot hordtak el innét a teherautók. A pontosság kedvéért eh­hez azt is hozzá kell tenni, hogy ezt a hatalmas homok­mennyiséget mindössze 14 bá­nyász termelte ki. — Nem fárasztó ez a mim­ka? — szólítottam meg as egyik szállítószalagnál dolgo­zót. — Megszoktam már — vá­laszolta Koncz Imre —, öt éve csinálom ezt a munkát. Ha nehezebb is, mint előző munkahelyemen volt — ko­rábban gumigyárban dolgoz­tam —, azért ez a munka sok­kal egészségesebb. Szabad le­vegőn vagyunk, s ez megfi­zethetetlen. Hübler János is hasonlóan vélekedett, s mint mondta, 1953 előtt ö is üzemi munkás volt. — Na, és mennyire rúg a kereset? — 1850—2000 forint körül, aszerint, mennyire sikerül a teljesítmény — világosított fel Úti István, a brigád legfiata­labb tagja. A diósdi homokbányászok is brigádban dolgoznak, s őket is olyan elbírálás alá veszik, mint a szénbányászokat. Ölt is kapnak hűségjutalmat. Koncz Imre tavaly például 1400 forintot vitt haza. Igaz, a homokbányászás sem tartozik a legkönnyebb munkák közé, erről én is meggyőződtem, de a számok is bizonyítják. Naponta pél­dául egy-egy bányásznak 400 mázsa homokot kell feldo­bálnia a szállítószalagra, nemegyszer közvetlenül a te­herautóra. Előfordult, hogy a diósdiak 500 mázsa vagy en- § nél több homokot is klter- ^mettek naponta. Amint el- ^ mondották, az utóbbi évek- § ben sokat könnyített az ál- \ lam a homokbányászok mun- ^ Icáján is. Uj gépekkel köny- ^ nyítették meg a homokrakást. § Jelenleg két műszakban $ fejtik itt a homokot; havonta 4800—5000 tonna A nagykőrösi Petőfi Termelőszövetkezet szerdán befejezte a cséplcst. Képünk a kora délutáni órákban készült, amikor az asztalosok az utolsó kévéket adogatják a gépre. A termelőszövetkezetben kerek két és fél vagon gabonával termett több a tervezettnél. A Nagykőrösi Gépállomás Katona Lajos esépiöbrigádja az itt végzett munka eredmé­nyeképpen elnyerte a vándorzászlót, amit büszkén ki is tűztek a gépre (Gábor Viktor felv.) ! § homok kerül ki a bányából. A ^ minőséget illetően háromféle $ homokot termelnek. A legfi- ^ nomabb a csiszoló homok, eb- ^ bői leap az Állami Pénzverde ^ is. Tetemes mennyiséget $ szállít a bánya az öntödékbe, ^ a legtöbb homokot termesze- i t.sen az építkezésekhez szál- $ lítják. s (súlyán)

Next

/
Oldalképek
Tartalom