Pest Megyei Hirlap, 1959. augusztus (3. évfolyam, 179-203. szám)

1959-08-16 / 192. szám

Ptsi NtCtII hírlap 1950. AUGUSZTUS 16. VASÁRNAP Kinevezések A magyar forradalmi mun­kás-paraszt kormány Sebes István külügyminiszterhelyet­test tiszte alól felmentette és Pu.ja Frigyest külügyminisz­ter helyettesé nevezte ki. A Magyar Népköztársaság E-nöki Tanácsa Púja Frigyes rendkívüli követet és megha­talmazott minisztert felmen­tette a Magyar Népköztársa- ág bécsi követségének ve­zetésére kapott megbízása alól, egyidejűleg Sebes Istvánt rendkívüli követté és megha­talmazott miniszterré nevezte ki, és megbízta a Magyar Népköztársaság bécsi követ­ségének vezetésével. A varrógépek értő gazdái Színhely: a Május 1 Ruha­gyár ceglédi telepe. Idő: dél­előtt 10 óra. Szereplők: az emeleti komíekciós varroda dolgozói, többségükben lá­nyok, asszonjok. A nagy­teremben sötét színek ural­kodnak: jelenleg ugyanis sö­tétkék női kabátokat készí­tenek, exportra. A nőbizottság titkára, Bar- tókné kalauzol végig a mű­helyen. Törékeny, szőke as­szonyka. négv-öt társadalmi funkcióval a vállán. Magam­ban harminc év körülinek „sacCGÍcm”., Nagyot nézek, ! amikor bemutatja érettségi előtt álló nagylányát. Az első díj: két kiló praliné Az üzemben tíz szalag mű­ködik és verseng egymással az elsőségért. Júliusban az ifjúsági szalag dolgozói vitték el a pálmát. Kedden vették át rövid, de annál vidámabb ünnepség keretében a párt- bizóttság vándorzászlaját, s a szakszervezet meglepetését: a győztesnek kijáró két kiló pralinét. Volt is öröm, hiszen — lányokról, asszonyokról lé­vén szó — valamennyien ..édesszájúaik”. Fogadikoznak is erősen, hogy a vándor­zászló tartósan náluk marad. A negyedév végén egyébként nem praliné lesz a „nagydíj'’, hanem sok-sok kedves aján­dék, négyezer forint érték­ben. A második félév végén pedig 6600 forintért vásárol­nak majd jutalomtárgyakat a kongresszusi verseny legjobb­jainak. A Csepel Autógyárban a próbaútról visszatérő teher­kocsik végleges rendbehoza­tala és csomagolása a re- passzáló üzemben történik. Itt két párhuzamos futószalagon két-két munkaütemben fes­tik a gépkocsikat. A szóró- pisztollyal történő festésnél eddig a festék- és oldószer­gőzök annyira telítették a lég­teret, hogy ott sokszor a lá­tást is zavarták. A KGMTI légtecnikai osztálya olyan szellőztető berendezést ter­vezett, amely viszonylag kis légmennyiség mozgatásával kitűpően elszívja a káros gőzöket és a légszennyező­dést, jóval a megengedett ér­ték alatt tartja. A friss leve­gőt adagoló rendszer téli idő­ben is a kívánság szerinti hő­mérsékletet nyújtja. A gép­kocsik festés utáni szárítását pedig szárítókamrákkal old­ják meg, ahol egy-egy gépko­csi 72 perc alatt szárítható. Országos viszonylatban ez az első olyan berendezés, amely hasonló nagyságú munkada­rabok szórófestésénél a szel- lőztetési követelményeknek minden tekintetben megfelel. A bölcsőtől a koporsóig A tmnyei tanácshózán kü­lön kis szobát rendeztek be a házasulandók számára. Füg­göny és szőnyeg van a szobá­ban. Néha még a zene is szól az esketésnél. Szoboszlai ta­nácselnök elvtárs mondja: Volt idő, amikor a polgári es­küvőre lopva jött egy-egy há­zasulni akaró pár. És nem is kísérte őket senki. Féltek az egyháztól? Nem, a falu szá­jától. ......... . ; M a már? Aki a szép, feldíszített, ün­nepélyes szobában esküdik, büszkén megy a tanácshoz. És előfordul, hogy ötven, hat­van vendég is eljön, hogy hallja a kettős „igent”. Eszükbe sem jut a templom. Rendeztek már a tinnyei ta­nácsházán „keresztelőt” is. Mert aki nem akarja, hogy gyermekének az egyházi for­maságok között adjanak ne­vet, az is szereti, ha emlékeze­tessé. teheti gyermeke születé­sét. A Prés- és Kovácsoltáru- gyárban nemrégen temettek egy munkást. Halála előtt kérte, ne pap temesse. Mun­katársa tartotta a búcsúbeszé­det. Egyszerűen, szívbőljö- vően. Vannak, akik azt a te­metést tartják szépnek, ahol mindenki sír. Ezen a temeté­sen is meghatottan hallgat­ták a munkatárs megrendült szavát. Mert a halál az itt- maradóknak érthetetlen és megrendítő. A munkatárs igaz szívből. emlékezett a halott életéről, szerető családtagjai­ról, tevékenységéről, a gyár­ról, ahol társai tovább dol­goznak ... Evekkel ezelőtt még ide­genek voltak tőlünk az ilyen „szertartások”. Csak a for­maságot láttuk bennük. Né- hányan kispolgárnak tartot­ták még azt is, aki munkából lcéredzkedett el, mert felesé­ge szült, vagy a menyasszonyt, ha fehér fátyolban esküdött. Pedig ezek az elvtársak akkor is szerették az embereket, csak abban a tévhitben éltek: ezek a dolgok az egyházi ma- radisággal függnek össze, az efféle ünnepségek nem méltók a materialistákhoz. Rájöttünk már, hogy az a pártszervezet, tanács dolgozik jól, azt érzik az emberek magukénak, amely nemhogy elítéli, de meg is rendezi a szép eskü­vőket, névadó ünnepségeket, az eltávozok kegyeletes bú­csúztatását. Nem állítom, hogy már se­hol nem vitáznak: elmenje- nek-e egy esküvőre. Bizony, még előfordul: észre sem ve­szik, amikor elvtársuknak, is­merősüknek gyermeke háza­sodik, vagy unokája születik. Nem üres; „hivatalból” meg­rendezett, formális udvarias­ságra gondolok. Egyszer tanú­ja voltam egy jelenetnek. Valamelyik hivatalvezető ked­vesen megkérdezte munkatár­sát, van-e gyereke. A beosz­tott nyakig vörösödött és za­varában nem tudta mit felel­jen. Hiszen éppen előző héten beszélt ennek a felettesének arról; milyen / súlyos beteg mind a két kis fia. Akkor a hivatalvezető mély együttérzé­séről biztosította. És most ki­derül: igazából meg sem hal­lotta, fel sem fogta munkatár­sa fájdalmát. 4 mi világunk­ban az ilyesmi nem szokás. Méltatlan hozzánk! Az a tanácselnök sem hi­szem, hogy közel állana az emberekhez, aki a minap azt mondotta: — Sajnos, nincs időm „ap­ró” ügyekkel foglalkozni. Ap­ró ügynek tartja, hogy meg- megálljon az emberekkel be­szélgetni, vagy leültesse őket, ha panasszal fordulnak hozzá. Amikor ott jártam, két dol­gozó paraszt kopogtatott vető­mag ügyében. Úgy vélték: töb­bet számolt a termelőszövet­kezet, mint amennyi a föld­jük után megillette volna őket. A tanácselnök türelmet­lenkedett, szinte kinézte őket az irodából. Persze, hiszen el volt foglalva: járási kiküldöt­tel tárgyalt! Ennek a tanács­elnöknek természetesen nincs ideje mások örömében, bána­tában osztozni. Ajtajára akár ki is írhatná: „hivatalnok.” Tévednek, azt hiszik: az emberekkel törődni külön feladat. Ez elválaszthatatlan a pártvezetőségi választás elő­készítésétől, a termelőszövet­kezetek fejlesztésétől, az okta­tás megszervezésétől... Hi­szen mi másért tesszük, szer­vezzük mindezt?! Hogyan lehetne a jövendő nemzedékért harcolni, ha ész­re sem vesszük, hogy a világ­ra jött. S hogyan becsülhet­jük munkatársunkat, ha fel sem tűnik, hogy nincs közöt­tünk többé. Jelenti-e mindez azt, hogy csupán a párttitkár vagy tanácselnök feladata észrevenni a mindennapok változásait? A kommunisták az emberek között élnek. Munkájuk célja szebbé, emberibbé tenni nap­jaikat. De hogy lehetne ezt a szeretet ezernyi jele, meg­nyilvánulása nélkül? Anélkül, hogy minden egyes emberre gondjuk lenne a bölcsőtől a koporsójáig? Sági Ágnes A kétarcú Janus Zakatoló varrógépek között sétálva ismerkedem az üzem­mel. A szőke-barna frizurák között csak itt-ott bukkan fel egy-egy férfifej. Útközben csatlakozik hozzánk az üzemi technikus is, aki — mint modern színdarabban a nar­rátor — bemutatja a szerep­lőket. Csepeli Istvánnéról el­mondja, hogy ég a keze aiatt a munka. Nem is csoda — teszi hozzá —, hiszen hat éve dolgozik az üzemben, ismeri a munka minden csinját- binját. E pillanatban a női kabátok alsó gallérjára dol­gozza rá a vásznat, „magyar rul”: pikéroz. De fél óra múlva — ha kifogy a gallér — hátatíordít a világnak, s kabátelejéket fércei. Csepe- liné ugyanis két gépen dol­gozik: egyik előtte, másik mögötte. Ezért van az, hogy egyszer arccal keietre, más­szor nyugatra fordul, mint a kétarcú Janus az ókorbain. Az első kereset A másik soron vékonyka szőke kislány fércei! a ka­bátaíjakat. Ez azonban olyan „férc-munka”, amiben még a szalagvezető sem talál kifo­gásolnivalót. Pedig a kislány, Szűcs Mária, mindössze há­rom hete dolgozik itt. S — mint a mesében — egy hónap alatt ki is telik az esztendő. Marika ugyanis gimnazista — jövőre érettségizik —, s egyike azon szerencséseknek, akiket a Könnyűipari Minisz­tériumnak a középiskolások nyári elhelyezésére vonatkozó rendelete alapján egy hó­napra felvettek dolgozni. Há­rom forint 60 filléres órabért kap; a héten vette fel az első keresetét. Faggatom, mire költi majd a pénzét. Felcsil­lanó szemmel válaszol: — .Egv szép ruhát szeret­nék venni magamnak, meg egy cperabérletet..; Az univerzális munkaerő Zalai Györgynét úgy emle­getik, mint az üzem ' alapító tagját. 3 hozzáteszik, hogy talán nincs is olyan munka­kör, amiben még ne dolgozott volna. A szakképzettsége női szabó. De volt már szalag­vezető is, amíg vissza nem kérte magát a varrógép mellé. Az új gépeket ő pró­bálja ki először. Ha új fazont kezdenek készíteni, az elsőt Zalainé csinálja. A tanulólá­nyok tőle tanulják el a szak­ma titkait. Aki ezek után azt hiszi, hogy Zalainé amo­lyan nyugdíjas korhatárhoz közeledő „öreg szaki néni”, nagyon téved: fiatal és csi­nos. De hiszen a szakma sze- retetét, a munkakedvet, nem a korral osztogatják'! Az vagy van vagy nincs. Zaláiméban megvan, Méghozzá annyi, hogy másoknak is jut be­lőle . ; . Nyíri Éva Húszmillióval több újság ■ ;••• . .... - . Hit ....... 1 959 első felében Magyar- országon a napi és hetilapokat, folyóiratokat összesen 304 mil­lió példányban adták ki. A megjelent példányok száma 20 millióval nagyobb, mint 1958 első felében. Kedvezményes áron vásárolhatnak házat a bányászok Az utóbbi években Pest me­gyében sok bányász épített há­zat az Országos Takarékpénz­tár által nyújtott kölcsönnel. Hamarosan más formában is családi házhoz juthatnak a bá­nyászok. Kedvezményes áron megvehetik a jelenleg a Pili­si Szénbánya Vállalat kezelé­sében levő házakat. Ehhez az Országos Takarékpénztár je­lentős összegű hitelt ad. A Pilisi Szénbánya Vállalat és az Országos Takarékpénz­tár a napokban állapítja meg, melyek azok a házak és la­kások, amelyek eladhatók. Elő­reláthatólag mintegy 500 la­kóház, illetve lakás értékesí­tésére számíthatnak a bányá­szok. A házak eladása szeptem­ber 15-e után kezdődik, s eh­hez a takarékpénztár hitelén kívül a bányásznapon kiosz­tásra kerülő hűségjutalom is segít a bányászoknak. mat nap 1959. augusztus 16, vasár­nap, Ábrahám napja. A Nap kél 4.40 órakor, nyugszik 18.56 órakor. A Hold kél 17.21 órakor, nyugszik 2.14 órakor. Várható időjárás vasárnap estig: változó felhőzet, több helyen zápor, zivatar. Mérsé­kelt szél. A hőmérséklet alig változik. — EGY KILOMÉTER hosszú bekötőutat építenek Gombán a helyi Hazafias Népfront-bizottság kezdemé­nyezésére társadalmi munká­ban. Az út négy méter szé­les lesz; körülbelül hatszáz tonna követ szállítanak a helyszínre. — NEGYVEN SZEMÉ­LYES női öltözőt és fürdőt adtak át rendeltetésének a napokban a Szentendrei Ce- mentáruipari Vállalat váci telepén. — HÉTMILLIÓ forintos költséggel szárazáru üzem épül a Ceglédi Húsipari Vál­lalatnál. — CUKORRÉPA-HÁLÓT tervezett a Szegedi Kender­fonógyár hálókészítő üze­mének vezetője, Arkauer Ti­bor. A cukorrépa szállítását ugyanis úgy akarják megol­dani, hogy a nagy átvevőhe­lyeken acélkarikákkal ellá­tott erős hálót helyeznek a vagonba, erre rakják a cu­korrépát. A cukorrépa rako­mányt a háló segítségével egyszerre emelhetik ki a va­gonból. Ha a mintapéldány beválik, rövidesen megkez­dik a háló sorozatgyártását. — A VACSZENTLASZLÖI általános iskola szülői mun­kaközössége az iskolai ren­dezvényekből befolyt Összeg­ből s a községi tanács 3000 forintos hozzájárulásából te­levíziót vásárolt. — AZ AUGUSZTUS 15-i, szombati számunkban meg­jelent, Hogy jobban terem­jen a föld... című cikkünk­ben sajnálatos tévedés tör­tént. A cikkben szereplő Kiss Sándor elvtárs a válla­latnak nem igazgatója, ha­nem iparági vezetője. — NAGY ÉRDEKLŐDÉS­RE tartatnak számot a mono- ri járásban az agitációs tan­folyamok. Úriban például nyolcvanan, Tápiósülyben ötvenen, Monoron százöt­venen. Maglódon és Mendén ha tv an an vettek részt a tan­folyamon. — AZ IDÉN 223 építési, hatvan lakhatási és 32 bontá­si engedélyt adott ki a Ceglé­di Városi Tanács műszaki osztálya. A FŐVÁROSI FÜRDŐK NYITVATARTÁSA AZ AL­KOTMÁNY ÜNNEPÉN A Fővárosi Fürdőig.azgató- ság közli, hogy augusztus 20- án a gyógy- és tisztasági für­dőket zárva tartják, a strand­fürdőket és az uszodákat pe­dig a rendes vasárnapi üzem­időben látogathatja a közön­ség. A TELEVÍZIÓ MŰSORA augusztus 16-án, vasárnap. 15.35: közvetítés a Bp. Honvéd—Uj- pesti Dózsa labdarúgó-mérkőzés II. félidejéről és a Ferencváros— Bp. Vasas mérkőzésről a Nép­stadionból. 19.00: Élő újság. 19.50: a Magyar Hirdető műso­ra. 20.10: Csodagyerekek. Ma­gyarul beszélő nyugatnémet film. ■JELENTIK* Megjelent a Belpolitikai Szemle augusztusi száma Az alkotmány ünnepét Or- tutay Gyula írása méltatja: „Az alkotmány évfordulójára” címmel. Dr. Zala Júlia a nép­gazdaság féléves fejlődésének adatait elemzi. Tallós György „A márciusi párthatározat és a külkeres­kedelem” címmel írt cikket, dr. Szgkasits D. György ipa­runk műszaki fejlesztésének ösztönzéséről fejti ki véle­ményét. Baktat Ferenc „Szür­ke statisztika” c. cikke élet- színvonalunk alakulásával foglalkozik. „Tízéves az alkotmány” c. írás 1949 óta elért fejlődésünk főbb mutatóit tartalmazza. A Nagyvásártelepre szomba­ton reggel 118 vagon és 27 te­hergépkocsi áru érkezett,- ebből 12 vagon vegyes darabáru, 29 va­gon burgonya, hat vagon ká­poszta, kilenc vagon paradi­csom, nyolc vagon vegyes zöld­áru, 40 vagon dinnye, kilenc va­gon vegyes gyümölcs és öt va­gon tojás. Szombaton 40 vagon görög­dinnyét hoztak fel vidékről, zö­mét az Alföldről, a környékbeli termelők pedig 113 szekérfuvar sárga, és görögdinnyét szállítot­tak a piacokra'. A dinnyebőség eredményeként az állami élelmi­szerboltok a görögdinnye árát kilónként 2.50 forintra mérsékel­ték, az ananászdinnyét 2.60, a turkesztáni, a zentai és a togó- dinnyét 2.40 forintért hozták for­galomba. Az állami boltok a gyümölcsök közül a nemesalmát kilónként 3—3.80, a rétesalmát 3.20, az egyéb minőségű almát 2, a nemeskörtét 3.80—4.60, az egyéb körtét 3.80, a magvaváló szilvát 2.60, a vörösszilvát 1.80, a csemegeszőlőt 8, az őszibarac­kot pedig 2.20—9.80 forintért áru­sították. A burgonya, a hagyma, a káposztaféle, a paradicsom, a levesbevaló zöldség és a sárga­répa ára nem változott. gyök? És miért éppen az Uj Hungáriát adta? Meg is kérdem tőle. Rövid a magyarázat: — Ja, ich weiss — és ma­gyarul folytatja: — azt mon­dani, hogy egy Volkstimme, hát én rögtön tudni, hogy ma­ga magyar... Tehát elszóltam magam, aztán... aki Volkstimmét kér, az osztrák kommunista párt lapját, helyette — úgy látszik —, kívánatos Uj Hungáriát adni, hogy okuljon belőle. Okultam is. Azt írja az első oldalon, hogy a világifjúsági találkozó több­millió schillingbe került, amit az osztrák főváros különféle szerveinek különböző címen fizettek ki a delegációk és a ta­lálkozó szervező bizottsága. Honnan vették a pénzt? — feszi fel gyanútkeltő megfo­galmazásban a kérdést a cikk írója. Szívesen megválaszolnám neki, ha itt lenne a t. szerkesz­tő úr, hogy a magyar fiatalok például előadásokból, külön­féle munkák szervezésével gyűjtötték össze a pénzt a világifjúsági találkozóra. Hogy ez mennyire nyíltan történt, Azt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az újságok szinte naponta cikkeztek róla. Ugyan­így történt más országokban is. Ellenben a t. szerkesztő úr miért nem írt arról lapja ha­sábjain, hogy a világifjúsági találkozó napjaiban a hét nyelven kiadott uszító lapok egy-egy példányának előállí­tási költsége hat és fél schil- lingbe került, azaz két kiló kenyér árába. S az ilyen la­pok ezreit, ingyen osztogatták az osztrák fővárosban. Vagy ott vannak az Information irodák, ahol ionnaszám tárol­ták a reakciós röpcédulákat, Festés után 72 perc alatt szárítanak egy gépkocsit Az ,,Új Hungária" Újságárus bódé előtt állok meg. Az újságárus alszik a tik­kasztó melegben. Nem kínálja a lapokat, amelyek nagy kö- tegben állnak előtte. Annyira elfáradhatott, hogy behúzódott a bódé mélyére és alig találom meg a félhomályban. — Haben Sie egy Volkstim­me — leérdem tőle, amikor végre felébredt. — Was? — válaszol kérdés­sel és barátságtalanul. — Volkstimme! Csak a fejét rázza, szára sem érdemesít. Amikor látja, hogy távozni készülök, azért feléled benne az üzleti érzés és int. Aztán a kezembe nyom egy magyar újságot: Uj Hungária. Valami összezavarodik ben­nem, honnan tudta meg ez az újságárus, hogy én magyar va­a különféle tájékoztató füze­teket. Arról sem tesz egy szó említést t. lapjuk, hogy a külföldről Becsbe „delegált” német, román és magyar disszidensek költsége milyen szép összegre rúg. Tudomá­somra jutott, hogy mindegyi­kük 300 schilling napidíjat kapott (egy osztrák munkás legalább egy hétig dolgozik érte) és ezenkívül naponta 1200 schillinget számolhatott el „dologi kiadásnak”. Tehát egy nap alatt annyit költhe­tett, amennyi az átlag osztrák munkás havi keresete. De vajon mire költötte? Hiába kerestem a választ a kezembe nyomott lapban, saj­nos, a t. szerkesztő úr agyon­hallgatta. Egyetlen lap — a Wochen­presse — jóval a VIT bezá­rása után merte megírni a fenti tényeket, egy eldugott rövid cikkben és hozzáfűzte, hegy szerény számítások sze­rint is többe került az ellen- propaganda. mint amennyi a Vll. Világifjúsági Találkozó teljes költsége volt. Azt azonban már a Wochen­presse sem írta meg, honnan vették ezt a szerény számítá­sok szerint is ötvenmillió schillinget?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom