Pest Megyei Hirlap, 1959. július (3. évfolyam, 152-178. szám)

1959-07-22 / 170. szám

rm MfcCl Wtirlap 1959. JÜLIUS 22. SZERDA Hintától a vízibuszig Tegnap még kánikula volt, ma pedig hűvös szél fodrozza a Duna tükrét. A közeli ha­jógyárban ebédidőt jelez a gőzsíp. Hangjától ijedten reb­bennek fel a madarak. Ke­ringésükkel mintha tisztelet­kört írnának le a vén folyam felett, mielőtt csivitelve el­húznak a Váci Hajógyár ma­gas kéménye mellett. Benn, a hajógyárban elhall­gatnak a kalapácsok: min­denki az étkezde felé szapo- rázza lépteit. A rajzpadlás is kiürült, csak vezetője, Guti Lajos hajladozik tovább a ha­talmas rajztábla előtt. Őt keresem éppen, akiről azt mondták a műszakiak, hogy róla beszélni annyi, mint a gyár műszaki fejlesztésének kérdését tárgyalni. Ahány csónak, mentőtutaj, motorke­rékpár oídalkocsi vagy vízi­busz elhagyta eddig a Dunai Hajógyárat, az mind az ő kezén ment keresztül. ő kapja meg a szerkesztési osz­tálytól az elvi terveket, s ő készíti el belőlük az új gyártmány 1:1 arányú, élet­nagyságú műszaki rajzát, amiről a sablonokat csinál­ják. Guti Lajos készíti és állítja össze az új gyártmá­nyok első darabját, az úgy­nevezett prototípust is — kézzel. Csak azután készül­nek el a szériagyártáshoz szükséges szerszámok. . Lajos bácsi amolyan „bütykölős" ember — mondják róla munkatársai, aztán megmagyarázzák: min­dig fúr-farag, örökké töri a fejét valamin. Nincsen olyan munka, amit el ne vállalna, még ha olyan messze esik is a szakmájától, mint Makó Jeruzsálemtől. Megtörtént például, hogy öntőmintára lett volna szüksége az egyik műhelynek. Végigtoázaltak ve­le egy sereg vállalatot, se­hol sem voltak hajlandók megcsinálni. Lajos bácsi meg­csinálta. Azóta is azzal az öntőmintával dolgozik a mű­hely. Az 5 tervei alapján készült az a kétszemélyes túramotor­csónak, amely karcsú vonalai­val, szép külsejével olyan nagy sikert aratott a Lipcsei Vásáron, a Budapesti Ipari Vásáron, s jelenleg Damasz- kuszban. Az idén már jelentős mennyiséget exportál a gyár belőle. Guti Lajos dolgozta ki a kézi meghajtású, propel- leres mentőcsónak és az új tí­pusú, evezős tengeri mentő­csónak terveit és prototípusát. Mindkettőből már ebben az $ évben megindul a sorozatgyar- ^ tás. Ő tervezte a felülről nyit- ^ ható, beépített sármentővel ^ készült motorkerékpár oldal- ^ kocsit. S nem utolsósorban, ő § csinálta a gyár büszkeségé- | nek, a világszerte kedvelt ^ magyar vízibusznak a raj- $ zait s ő tervezte a felső részét. | Az idén ezt is tökéletesítették: $ rövidesen vízrebocsátják a $ 180 személyes, nyitott hátsó $ fedélzetű vízibuszt. amely ^ tengerparti forgalom lebo- $ nyolítására is alkalmas. Guti Lajos „mindössze” tíz | éve foglalkozik vízijárművek- ; kel. Azelőtt végigkísérte a $ belföldi közlekedés fejlődé- > sének minden fontosabb álló-! mását. — Bognármester volt az: apám egy kis, ötezer lelkes : községben — kezdi mesélni i élete sorát. — Alig múltam i !- ----- ! A Híradástechnikai Anya- j gok Gyára felvételre keres j önállóan dolgozó fcemencekcmíívest, valamint váci, Vác környé­ki jól képzett bérelszámolót és időnormást. Fizetés: Megegyezés szerint Jelentkezés: naponta 7 órá­tól 15 óráig, szombat kivé­telével. Vác, Zrínyi utca 17. sz. (Munkaügyi osztályon.)- -­tízéves, már engem is befogott segíteni. Nyolc év múlva nyakamba vettem az országot: dolgoztam Miskolcon, Szege­den, Orosházán, Békéscsabán; egyszóval mindenütt, ahol va­lamit tanulni lehetett a kocsi­gyártóipar régi nagyjaitól. 1923-ban Pestre mentem, a Kölber-testvérek kocsigyárába. Nappal dolgoztam — mi csi­náltuk valamennyi pénzember, arisztokrata hintóját —, este pedig az Ipartechnológiai In­tézet rajztanfolyamára jártam, négy évig. — Egyszer aztán óriási ese­mény történt: megjelent az autó. s vele az autóipar. Vilá­gosan láttam, hogy a lovasko­csinak előbb-utóbb bealkonyul, igyekeztem tehát én is ..át­nyergelni” a hintóról az autó­ra. Átkerültem a mai Ikarus- gyár elődjébe, az Uri-testvé- rek Járműgyárába. Csináltunk ott akoriban mindent: sze­mélyautót. tehergépkocsit, vi­torlázórepülőt, autóbuszt, rá­dióskocsikat. Itt lettem — éle­temben először — rajzterem vezető. Én készítettem az első fémkarosszériás pesti autóbusz rajzát. Én terveztem a harmin­cas évek divatos színésznőinek — Gombaszögi Fridának, Nagy­kovácsi Ilonának — az autóját. A mai ember már csak moso­lyog ezeken a muzeális cabrio- leteken, de akkoriban ezek nyerték a bécsi szépségver­senyt! Lajos bácsi 19-16-ig dolgozott az autóiparban. A felszabadu­lás után többedmzgával kisüze­met alakított. Kiégett teher­autókat, autóbuszroncsokat hoz­tak rendbe, s átadták a közle­kedésnek. 1948-ban ők készí­tették el az úttörő vasút elsó szerelvényét. Talán sosem kö­tött volna ki a hajóiparnál, ha a Nehézipari Központ pályáza­tot nem hirdet a magyar arany, az alumínium ipari felhasználására. Guti Lajosék ötlete volt, hogy csónakot kellene alumínium­ból csinálni. Hozzáfogtak: ka­jakokat, rohamcsónakokat ké­szítettek. Egy év múlva már nem győzték a megrendelése­ket. Szűk lett a pesti kis mű­hely, beolvadtak a váci Alu­mínium- és Horganyfeldolgozó Vállalatba. Idővel ezt a ruhát is „kinőtték”, s tizenketten át- hurcolkodtak a Dunai Hajó­gyár mai telepére. Ebből a magból nőtt ki a jelenlegi gyár.-— Több mint félezer ember­nek ad ma kenyeret az üzem — mondja elgondolkozva Guti Lajos. — Ennyi ■ lett a tizen­kettőből. A legszebb benne az, hogy az emberek együtt nőttek a gyárral: aki munkásként kezdte, annak legtöbbje ma már műszaki vezető, csoport- vezető, ilyen vagy olyan szak­ember. Úgyis mondhatnám, az emberek hozzánőttek a felada­tukhoz. S ez jól is van így. Ha van utánpótlás, mi öregek, könnyebb szívvel megyünk nyugdíjba..; Nyíri Éva Megnyílt az értéklevél-forgalom a Mongol Népköztársasággal A Postavezérigazgatóság közli, hogy július 20-án meg­nyílt az értéklevél-forgalom a Mongol Népköztársasággal. Az értékküldemények felső ha­tára mindkét viszonylatban 10 000 aranyfrank. SÜRGŐS SEGÍTSÉGET VÁR SURÁNYUGET A Szentendrei-szigeten, Ko­ránytól északra, Pócsmsgyer határában terül el Surány- ligst. Már évtizedek óta ked­velt nyaralótelepe a vízi életet kedvelőknek. Valaha vad­evezősök húzták ki csónakju­kat partjára és vertek sát­rat éjszakára lombos fái alatt. Aztán néhány csónakos telek után érdeklődött, nyári lakot vagy vikendházat szeretett volna építeni magának. Nyil­ván érdeklődésük adta a part­hoz közel fgkvő földek tulaj­donosának azt az ötletet, hogy birtokát házhelyekké alakítja át. Rövidesen kimérette és áruba is bocsátotta a telke­ket. Néhány telek csakhamar gazdára talált, a közben ki­tört háború alatt azonban a parcellázás menete meglassult, szünetelt. A háború után vi­szont nemcsak újabb telekvá­sárlók ielentkeztek, de roha­mos fejlődésnek indult a nyaralótelep is. Ez idő szerint mintegy 2G0 ksebb-nagyobb villa és vikendház mellett egész se­reg üzemi üdülő áll rajta, Népszerű Ahnyban az ízlésesen berendezett önkiszolgáló-bolt Abonyban a földmüvesszövetkezet nagy gondot fordít a lakosság áruellátásának állandó javítására, a kereskedelem kulturáltságá­nak fokozására. Többek között ezt a célt szolgálják az újrend­szerű önkiszolgáló és önkiválasztó boltok is. A 13-as élelmiszer- bolt is önkiszolgáló rendszerrel működik, s nagy népszerűség­nek örvend. Az üzlet ragyog a tisztaságtól, ízlésesen, szépen, gazdagon rendezték be. s a vásárló egy pillantással megtalálja a szükséges árut, s néhány perc alatt elvégezheti a heti nagy bevásárlást. Képünk a bolt egyik gondoláját ábrázolja. Itt mutat­ják be az italárut és az édességet. nem is beszélve az állandó la­kás céljaira szolgáló házak­ról. vagy hetven, télen-nyáron Suránytelepen lakó ember ott­honáról. Suránytelepen üdülője van többek között a postásoknak, a Közlekedési Nyomda, a Bu­dai Járási Tanács, a Budapes­ti Harisnyagyár és a Viktó­ria Kötszövőgyár dolgozóinak. Mintegy 2800—3000 ember sze­retne itt, a nyár folyamán gondtalanul pihenni. Külö­nösen az asszonyok szeretnék az üdülés heteit lehetőleg konyhai, főképpen beszerzési gondoktól mentesen eltölteni. Már pedig erre Suránytele­pen nincs módjuk, s arra sem, hogy a nyári pihenésnél nélkülözhetetlen, bőséges táp­lálkozást családjuknak bizto­síthassák. Van ugyan föld­mű veí-szö vetkezeti vendéglő is a telepen, de annak személyzete kevés, helyisége kicsiny. nem képes ellátni a telep ven­déglői koszttal is megelégedő üdülőit. Különösen nem hét­végén, amikor megnövekszik a forgalom. Egyébként sem elégíti ki ez a vendéglő a te­lepi közönség igényeit. Leg­főképpen higiéniai szempont­ból nem. Távol eső kútból hozzák a vizet a vendéglőbe és az az oka annak, hogy szombatonként és vasárnap sokszor 500 poharat mosnak el tíz liternyi vízben. Ilyen körülmények között majdnem mindenki saját ma­ga főz. Az élelmiszer beszer­zése azonban rendkívül nagy nehézségekkel jár. Van ugyan Suránytelepen földmű vesszö- vetkezeti élelmiszerbolt, de alig kapni zöldfőzeléket és gyümölcsöt benne. Tavaly a boltvezető egyénileg dolgozó parasztoktól elegendő főzelé­ket és gyümölcsöt vásárolt hivatalos áron, ezt azonban a földművesszövetkezet köz­pontja szigorúan megtiltotta. Ezzel szemben a szövetkezet mostohán látja el e boltját áruval, sokszor a legszüksége­sebb élelmicikkek is hiányoz­nak. Ezért kell azután a nyara­lóknak vagy a körülményesen megközelíthető, 23 kilométer­re fekvő Budapestről vagy a túlsó parton levő Felsősöd­ről csónakon járva beszerezni mindennap az élelmiszereket. Húshoz, felvágottféléhez egyébként egyáltalán nem jutnának, ha nem Budapest­ről szereznék be. A legna­gyobb baj azonban, (hogy te­jet is csak nagyon ritkán kap­nak. a Váci Tejipari Vállalat rendszertelenül szállítja, és ha küld, akkor is csak keve­set. Napok telnek el, amíg végre tej érkezik Surány- telepre, ahol pedig sok a kisgyerek; egyedül a postás­üdülőben 30 gyerek szeretne tejet inni. A fáradságos beszerző uta­kon sem vásárolhatnak be a surányiak több napra húst, vagy más. könnyen romló élelmiszert, mert jéghez egyál­talán nem lehet jutni. Pedig 70 kocsi befogadóképességű jégverem is volt Surányli- geten. Ezt a jégvermet azon­ban szétbontották és a kiter­melt téglát, faanyagot elszál­lították. Mindezeket a panaszokat írásba foglalta és Pest me­gye Tanácsának megküldte a Pócsmegyeri—Surányligeti Kulturális és Jóléti Bizottság; Most a megyei tanács remél­hetőleg nem sokáig késő se­gítségét várják. Sz. E, Virágzik a római kamilla Ritka növény hazánkban a római kamilla, talán az egész országban nincs több tíz hold­nál. A sári Kossuth Tsz-ben az idén egy holdon vetettek ebből a nagyon értékes nö­vényből. A római kamilla hol­danként 5—8 liter olajat és értékes szárat ad takarmányo­zási célokra. Az olajért az illatszer- gyárak és a gyógyszer- ipar literenként mintegy 3600 forintot fizet. A kísérletképpen ültetett római kamilla most virágzik. Virága telt-fehér színű, ha­sonló a százszorszéphez és kellemes illatú. A szakembe­rek szerint augusztus közepe táján hozzákezdenek a római kamilla betakarításához és feldolgozásához. Minden remény megvan arra. hogy az elkövetkező években jelentősen megnövekszik megyénkben is a római kamillával beültetett terü­let. A sári Kossuth Tsz ugyanis megfelelő számú dugványt ál­lít elő egyho'das, római ka­millával beültetett területén. \ Duplán csaló az, aki megbízatásával visszaél A megye igazságszolgáltató szervei előtt több olyan földművesszövetkezeti és termelőszövetkezeti vezető beosz­tásban volt személy ellen folyik vagy éppen fejeződött be a bűnvádi eljárás, akik beosztásukkal visszaélve, tetemes ér­tékű károkat okoztak a társadalmi tulajdonban. Érdemes ezek közül egy néhánnyal megismerkedni. gyón megőrzése és gyarapí­tása. Június 2-án hozott ítéle­tet a Dabasi Járásbíróság Méri László. a Terményforgalmi Vállalat ócsai telepének fel­vásárlója ügyében. Méri László korábban az Őcsai Földművesszövetkezet- nél dolgozott. Itt 1954-ben 20 ezer forinton felüli leltár­hiánya volt. Elbocsátották, majd pert indítottak ellene, de a bíróság bizonyíték hiá­nyában felmentette. Két évig különböző helye­ken dolgozott, majd 1956 tava­szán a Terményforgalmi Válla­lat ócsai telepének alsónémedi felvásárló helyére került, fel­vásárlói minőségben. Méri „produkciója” itt sem váratott sokáig magára. Az 1957. június 19-én történő el­számoltatásakor a megengedett kálón felül 18,71 mázsa rozs és 59,46 mázsa kukorica hiá­nya volt. És most jól tessék figyelni! Méri Lászlót ezért a Pest megyei Terményforgalmi Vál­lalat 600, azaz hatszáz forint kártérítésre kötelezte és slusz- pasz! S tették ezt annak elle­nére, miután megállapították, hogy „a fent nevezett azon vé­dekezése. mely szerint a kuko- ricagóréban elhelyezett tenge­riben 26 mázsa madárkár ke­letkezett volna, elfogadhatat­lan ; . .” Pedig ha ekkor feljelentést tesznek ellene, akkor.., No, de ne vágjunk az események elé. Méri rosszul élt feleségével. S az adminisztrátora, Gergő Istvánná sem találta meg a számítását házastársában. A két csalódott egymásba szere­tett, válás, stb. De Méri szá­mára az új nő sem jelentett megnyugvást. Továbbra is kocsmázó, mulatozó életét foly­tatta. Csakhogy ehhez kevés volt a havi fizetés. Sebaj, kéz­nél volt a terményfelvásárlás­ra előre felvett összeg. így es­hetett meg, hogy Méri egy-egy budapesti íslruccanásakor 6000—8000 forintot is eldorbé- zolt az előkelő mulatókban, a nem éppen igénytelen „könnyű lányok” társaságában. Másnap aztán szériában ké­szültek a fiktív mérlegelési és vételi jegyek, amelyekre min­dig oda hamisíttatott egy-egy nem létező eladó neve. Észrevette a csalást maga Gergőné, a szerető is. Szóljon, ne szóljon? — Dehogy, inkább csináljuk együtt — fejeződött be a rövid töprengés . Méri utolsó nagy „produk­ciójára" 1957 őszén került sor. A Dunántúlra indult kukorica- felvásárlás céljából. A válla­lata vezetőit ekkor sem zavar­ta Méri szabálytalan eljárása, ugyanis ő csak a megye terü­letén vásárolhatott fel. A leleményes üzletember ek­kor 15 ezer forint készpénzt és előre aláírt üres csekklapokat, valamint Apáthi Károly MÁ- VAUT gépkocsivezető barátját vitte magával. De a fővároson túl tovább nem jutottak. Há­rom napon át, amíg tartott a pénz, Budapest legelőkelőbb mulatóiban és szállodáiban dorbézoltak. Aztán a harmadik nap után Méri megjelent a színen, és bánatos ábrázattal, tragikus színleléssel előadta a mesét, hogy miként lopták el tőle a pénzt. Csak ezután került végre rendőrkézre. A vizsgálat kiderítette, hogy Méri sikkasztásai és részben hanyag anyagkezelése 84 723 forint, Gergő Istvánná pedig 20 018 forint kárt oko­zott a vállalatnak. S mindez nem történhetett volna meg, ha a Terményfor­galmi Vállalat vezetői nem kenik el felelőtlenül e min­den hájjal megkent szélhámos első sikkasztási ügyét. Arról nem is beszélve, hogy a pénz­zel dolgozó alkalmazottak felvételekor illenék megtuda­kolni, miért bocsátották el előző munkahelyéről. Kétszeres csalók azok, akik megbízatásukkal visszaélnek, mert tolvajlásaikkal veszé­lyeztetik a társadalom alap­ját, a gazdasági élet zavarta­lanságát, pozíciójuknál lógva pedig morális züllésbe taszít­ják az irányításukra bízott dolgozókat. Ebben rejlik a Száller, Mé­n-féle bűnözők nagy fokú tár­sadalmi veszélyessége. Szo­cialista társadalmi rendünk, mintegy természetes védeke­zésként megköveteli, hogy az igazságszolgáltató szervek a legsúlyosabb büntetéssel sújt­sanak ezekre a személyekre. Dudás János s emellett megállapítást nyert az is. hogy lopás nem történ­hetett, mert állandóan két éjjeliőr vigyázott az építkezés­nél; Csak a vizsgálatikor derült ki, hogy a fel nem használt és hiányzó anyagokat Szaller apránként eladogatta, a saját szakállára és hasznára. Szaller, mint ügyvezető-el­nök, beosztottjaival szemben sem volt „rossz ember”, akik­nek szerényebb összegű sik­kasztásai felett szemethúnyt — ha abból neki is csurrant- cseppent valami. Koncsár László könyvelővel összejátszva, 800 forintért vá­sárolt egy szorzógépet, s je­lentéktelen összegért megja­víttatták. Aztán egy fiktív ki­fizetési elismervényt állítottak ki, amelyen a szorzógép ára már 5000 forintra ugrott. A többleten testvériesen megosz­toztak. Nem részletezzük tovább, hogy az ügyvezető-e'nök pél­dáját ki, hogyan és milyen eredménnyel követte. A lé­nyeg az. hogy a földműves­szövetkezetnek több mint 68 ezer forint kárt okoztak azok az emberek, akiknek köteles­ségük volt a rájuk bízott va­A Dabasi járásbíróság a | napokban kezdi meg Szaller j Sándor és társai bűnperének i tárgyalását. Az ügy nem mai keletű, az j 1956-os évben kezdődött el, • amikor a Gyóni Földműves­• szövetkezet — amelynek ügy- ! vezető-elnöke akkor Szaller (Sándor volt — üzletház építé- !sét kezdte meg. Az építkezés | vezetésével Szallert bízták ! meg, mint erre a feladatra ! legalkalmasabbat. $ Még az építkezés megkez­dése előtt úgy döntöttek, hogy 5 az egyik fölösleges épületet 5 lebontják és annak anyagát az $ üzletházba építik be — így ^ kevesebb lesz a kiadás! $ Szaller „nagyvonalú” volt. ^ Az épület bontásáról semmi- ^ féle jegyzőkönyvet, nyilván- § tartást nem vezetett, mond- sván: — itt mindenki rendes, í becsületes ember, minek ide | bürokrácia? ^ Amikor elszámolásra került ^ sor. ezer forint hiány mutat- § kozott. Szaller az üzletház ^ építkezését is ilyen „nagy- | vonalúan” vezette, ott sem ^ vezettek nyilvántartást. Az ^igazságügyi szakértő az épít- Skezésnél felhasznált anyag el- ^ számolásánál 34 062 forint ér­tékű anyaghiányt mutatott ki,

Next

/
Oldalképek
Tartalom