Pest Megyei Hirlap, 1959. július (3. évfolyam, 152-178. szám)

1959-07-16 / 165. szám

PEST HEG k^Ciríap 1959. JÚLIUS 49. CSÜTÖRTÖK Ami a számok mögött van Látogatás a Csepel Autógyár átadó-üzemében Az 1959. I. félév termelése Autóbusz 722 103 százalék (1958. I. félév %-ában) Teherautó 1799 104 százalék (1958. I. félév %-ában) (A Központi Statisztikai Hivatal jelentéséből) Harminchét hónapja üteme­sen, terv szerint dolgozik a Csepel Autógyár átadó-üze­me. Százhetvenegynéhány sze­relő, fényező, lakatos és egyéb szakmunkások, adminisztratí­vok dolgos kezén fut át a tízéves nagyüzemi teherautó­gyártás minden terméke, a bevezetőben említett motor­ral felszerelt autóbuszalvázak is, amelyekre az IKARUS- gyár készíti a karosszériát» Amikor a pártkongresszus tiszteletére kezdeményezett munkaverseny a gyárban meg­indult, az átadó-üzemben min­den dolgozónak megmagyaráz­ták; 180 darab kocsival kell többet teljesíteni, napi egy ko­csival többet — ez az átadó üzem feladata. A dolgozók kö­zött élő 36 kommunista azóta is kovásza a vállalás teljesí­tésének, a pártonkívüliek lel­kesítésének. g,Vigyük problémáinkat a dolgozók elé!" í— ez a helyi jelszó, még a kongresszusi vállalások előtt született az átadó-üzemben. A gyár önköltségcsökkentési ter­véből akkor még 900 ezer fo­rint teljesítése hárult az itt dolgozókra. Az üzem vezetői a szintetikus festéssel, kü­lönböző nélkülözhető adalék­anyagok elhagyásával, selejt- csökkentéssel, összesen 617 ezer forintot „gyűjtöttek” ösz- sze. Hiányzott még 283 ezer forint. Ezért a dolgozókhoz for­dultak. A kommunisták tag­gyűlésen, a pártonkívüliek ter­melési tanácskozásokon szó­laltak fel, keresték a lehetősé­geket. S alig néhány nap alatt 11 dolgozó 21 javaslatot nyújtott be: 246 ezer forint­nyi megtakarítással. A benyúj­tott javaslatokért csaknem 15 ezer forintot fizettek ki. Ma már persze túlhaladott az ak­kori állapot, de az üzem veze­tői mindig a dolgozókhoz for­dulnak, ha szorítja őket egy- egy teljesítendő feladat. És so­ha sem csalatkoznak! A bevezetőben idézett 2521 egység (autóbuszalvázak és tehergépkocsik) havi átlagban 420 darab keréken mozgó jár­művet kívánt az átadó-üzem dolgozóitól. S az üzem 22 bri­gádja eddig becsülettel állta adott szavát, '» félév minden hónapjában teljesítették a felajánlásokkal megtetézett tervet. A kikészí­tő üzem két festőbrigádja — itt ér a végére az átadó mun­kája — három hónapja indítot­ta meg egymásközött a kong­resszusi vetélkedést. Zepfel Ferenc elvtárs, az A-brigád vezetője, pártbizalmi, volt az első az üzemben. Ottjártunk- kor éppen a B-brigád vezető­jével vitázott. — Nálunk már 77 kocsi le­ment a havi tervből, nálatok csak 65 ... ■— Az lehet, de a múlt havi versenyt mégis mi nyertük, rámegyünk most is... — Rámehettek. A múlt hó­napban csak azért nyertetek, mert nálunk az egyik dolgo­zó lógott. Beszélgettünk vele. Megjavult a munkánk; Ekkor kocsi jött be a sza­lagra. Szétugrott a két vita- és versenypartner. Most már a tettek vitáznak tovább. De azt még elmondta Zep- fel elvtárs, hogy a verseny- szellem soha sem volt olyan jó, mint most. Igaz, hogy a 600—800 forintos brigád-pré­miumok is mind jobb, ered­ményesebb munkára ösztönzik a dolgozókat. A pártcsoportértekezletek igen hasznosak. Ebben a mű­helyben Kurina Emőné kár­pitos a pártcsoportértekezle- ten mondta el, hogy a műbőr­rel baj van, rosszul „tűri” a ragasztást. Azóta már az IKA- RUS-ban folyik a tapasztalat- csere, s remélhetőleg hamaro­san megszüntetik a műbőr hullámzó minőségéből szár­mazó nehézségeket. De lehet ne még többet is tenni az érté­kes szó meghallgatása érde­kében. Kocsis Vilmos elvtárs, szerelő, pártvezetőségi tag, azt említette, hogy milliós megtakarítást lehetne elérni, ha felsőbb szervek elfogadnák egy dolgozójuk javaslatát, amelynek alapján a fáradt olajat a gyáron belül felújít­hatnák. — Mert — mondta Kocsis elvtárs —, ha mi taggyűlésen és termelési értekezleten min­den 100 forint önköltségcsök­latok alatt álló 420-as bille­nőkocsit. — Nézze meg ezt a kiké­szítést ... Erre a kocsira a köszörülés, a gittelés, a csi­szolás, a festés és fényezés olyan húsos ruhát adott, hogy beillene bármely gazdag ame­rikai gyár mártott és égetett kocsijai közé. Pedig ebben ne­künk csak a szivünk van ben­ne ... Csak a szív? Azt hiszem, ez minden, ez a legtöbb! Ha a pártonkívüü Budavá- rik és a pár'bizalmi Zepfelek összefognak, ha az anyagbe­szerzők mindent megtesznek •í'-SSi m Az egyik különleges kocsi: az áruszállító nyergesvontató kentésért harcolunk, akkor az ilyen nagy jelentőségű javas­latra alapos, de gyors választ kell adni. íme, ezek az adatok és té­nyek nem fémek be a statisz­tikai jelentés számai közé. De e számok mögött mégis ott iz­zik az autógyári dolgozók ver­senyszelleme, lelkesedése... S nemcsak a párttagoké! A gyár teljesítette a féléves tervet, de a harmadik negyed­év még többet kíván: 26 millió forinttal nő a terme­lési érték. Az átadó-üzemre ezért júliusban igen nagy mun­ka vár. A 391 darab széria­kocsi mellett augusztus 5-ig el kell készíteni a jövő hónap­ban a moszkvai bemutatóra kerülő 18 különleges gép­kocsit is. Tizennyolc külön­leges kocsit kell készítenünk egy hónap alatt, akkor, ami­kor, eddig a kapacitásunk heti egy darab ilyen gépkocsi volt! Hogyan sikerült mégis az első dekádban, elkészíteni a nyer­gesvontatót, a hűtőkocsit, a bútorszállítót és sorban a többit: az áruszállítót, a lakó­kocsit, a cementszállítót, a billenőt stb? Ebben a hónapban a test­vérüzemek is helyet adtak, mert ennyi kocsi nem fér el az átadó-üzemben. Az átadó pártonkívüü műszaki dolgo­zói pedig lelkes felajánlása ként és segítségként brigádo­kat szerveztek. Budavári Zol­tán munkaügyis, Létmányi Antal, a rezsiiroda dolgozója, Miklós Ferenc üzemmérnök a tervek ismertetése után, azon nyomban munkabrigádo­kat alakítottak. Azóta szinte megállás nélkül dolgoznak. Budavári Zoltán, (akinek eredeti szakmája szerelő), büszkén mutatta a végmunká­azért, hogy a pompázó festé­keket és lakkokat megszerez­zék, ha a pártcsoport- és a ter­melési-értekezleten egymás után születnek új és új javas­latok a munka javítására, fej­lesztésére, ez mind az átadó­üzemnek, az egész gyár dol­gozóinak szivét mutatja fel... Ez a szív dobog ott a Statisz­tikai Hivatal jelentésének egyszerű számai mögött. Ott dobog majd augusztus köze­pén Moszkvában, a csaknem 900 négyzetméternyi „Csepel Autó”-kiállításoin is. Jurmics László Ami már a kókaiakon múlik — Tavasz eleje óta kész a hálózat, miért nem ég a vil­lany? — ezt kérdezik Kókán az emberek egymástól, sőt az arra járó idegentől is. Még akkor is, ha ég a villany. Mert ég. A község nagyobb részében esténként kigyúl és nappal sincs áramszünet. Nem is arról van szó, mintha egész Kóltán nem égne a vil­lany, csupán a községnek ép­pen abban a részében nem ég. ahol pedig érthető türel­metlenséggel várják, mikor gyúl fel végre, hiszen már ré- gesrégen világítania kellene. A lakosság összeadott bizo­nyos összeget, a tanácsülés el­határozta. mennyit fordít a községfejlesztési alapból a há­lózat bővítésére és egy esz­tendőnél is régebben hozzá­kezdtek az előkészületekhez. Megrendelték a tervdokumen­táció elkészítését. Tavaly szep­tember közepe táján elkészül­tek a tervek, azaz csak ta­nulmányi tervek, amelyeket azonban a gyors lebonyolítás kedvéért ennek ellenére elfo­gadott mind az áramszolgál­tató. mind a kivitelező válla­lat. Mindenesetre a tervdoku­mentáció felbontása és átdol­gozása nagy késést okozott a munkában és ezért a községi tanácsra hárítják a felelőssé­get. Ahhoz, hogy a hálózatot ki- bővíthessék, a község megle­vő hálózatának vezetékét kel­lett kicserélni , nem bírta volna el az újabb terhelést. Hogy pedig a vezetéket ki­cserélhessék. új oszlopokra is szükség volt. Minderre — cserére és bővítésre — együt­tesen 300 ezer forint költséget irányzott elő a tervező. A község viszont saját erejéből 150 ezer forintnál többet nem tudott előteremteni. A me­gyéhez fordult, a megye meg az Országos Tervhivatalhoz és szinte napok alatt meglett a hiányzó összeg, az állam fo­lyósította. Kiderült azután, hogy csupán a vezetékcsere kerül 300 ezer forintba, mire Negyedmillió példányban rendeletgyüjteményt adnak ki a termeiószövetkezetek részére Ebben az évben eck ezer parasztember lépett a közös gazdaságokba, — a tapaszta­lat szerint még sam ők, sem a vezetőik nem ismerik eléggé a termelőszövetkezetek mun­káját érintő legfontosabb ren­deleteket. Sok esetben emiatt nem tudják javukra haszno­sítani az állami kedvezmé­nyeket vagy olyan törekvése­ket igyekeznek megvalósítani, amelyek ütköznek a törvé­nyes rendelkezésekkel. A Földművelésügyi Minisztérium a célból, hogy a rendeletek nemismeréséből származó vi­tás helyzeteket megszüntesse, azok megismeréséhez hozzá­segítse a termelőszövetkeze­tek tagjait, negyedmillió pél­dányban rendeletgyűjteményt jelentet meg. A gyűjtemény tartalmazza a közös gazdasá­gok vezetéséhez szükséges legfontosabb rendeleteket és tudnivalókat, — többek kö­zött a termelőszövetkezetek­ről és termelőszövetkezeti cso­portokról szóló 1959. évi 7. számú törvényerejű rendele­tet, annak végrehajtási utasí­tását, továbbá az alapszabály- mintát és más fontos rendel­kezéseket. a megyei tanács tervosztálya sürgősen mégegyszer instan- ciázott a Tervhivatalnál és újabb, most már összesen 3C0 ezer forintnyi állami hozzájárulást szerzett. Ezzel a vezetékcsere elől minden pénzügyi akadály elhárult. A bővítés költsége áronban továbbra is a közsé­get terhelte. Késő ősszel elkezdődött a vezetékcsere munkája, decem­ber 31-ig azonban csak rész­ben készült el és mivel a hoz­zájárulás összege egyik évről a másikra nem vihető át, több mint 200 ezer be nem épített forint „elveszett”. Pedig de­hogy veszett el. inkább meg­maradt az állam pénztárában és onnan ezidén már nem volt előcsalogatható. Nehogy azon­ban a munka abbamaradjon, a megye sietett most már Kóka segítségére és 231 ezer forintot kiutalt a beruházási keretből, de ugyanakkor fel­szólította a községet, akárho­gyan, esetleg OTP-kölcsönből adja majd vissza ezt a pénzt. A község többszöri sürgetés­re végül azzal válaszolt, hogy nem áll módjában visszafizet­ni a pénzt. Ez év áprilisában elkészült a vezetékcsere. Április 15-én át is vették. De a hálózatbő­vítés körül mégis valami baj van. Miért nem ég a villany? — kérdik Kókán azok. akik­nek háza a hálózatbővítés zó­nájába esik. Kérdésüket to­vábbítottuk a megyei tanács illetékes szervéhez, a tervosz­tályhoz, amelynek vezetője, dr; Mátyás Boldizsár tömören így válaszolt: — Mi a magunk részéről megtettünk minden lehetőt a kókai hálózat bővítése érdeké­ben. Szinte egyedülálló, hogy a Tervhivatal egyazon mun­kára kétszer egymásután biz­tosítson állami hozzájárulást és mindkét esetben rövid né­hány nap leforgása alatt. Mi pedig, mivel a munka nem készült el időre biztosítottuk a vezetékcsere megkezdett munkájának befejezését. Amit a megyei tanács magára vál­lalt, azt elvégezte. A községi tanács azonban ígéretét nem váltotta be és ezen múlik az egész ügy. Szóval ezért nem ég a vil­lany Kókán azokban a házak­ban, ahová a hálózatbővítés vinné el a fénytadó áramot, Sz. E. Népszerű a nyáregyházi cukrászda Az ebédszünetet kihasználva. Kozma Sándorné és Tóth Adél, a tanács dolgozói, elfogyasztanak a délelőtt készült vaníliás fagylaltból egy-egy adagot Nyáregyháza a monori já­rás kis községei közé tarto­zik. A tanyavilágot is bele­számítva, körülbelül négyezer Magnetofon-szalagra rögzíti a filmet egy új szovjet berendezés A leningrádi filmfelszerelé­sek gyárában elkészítették a szovjet filmrögzítő berendezés prolottpusát. A különleges készülék a filmfel véle! eket, a televíziós adásokat magneto­fon-szalagra rögzíti. A készü­lék segítségével lehetővé vá­lik a televíziós helyszíni köz­vetítések, az egyszeri televí­ziós adások íögzítése — a költséges filmeljárás nélkül. Az új berendezés arra is al­kalmas, hogy bármilyen fil­met magnetofon-szalagon rög­zítsen és a felvett jelzéseket televíziós készülék segítségé­vel bármikor visszaalakítsa képpé. A jövő szezonban a Szov­jetunióban megkezdik a „Mi- deo-magnetofon” elnevezésű filmrögzítő berendezés soro­zatgyártását. Borkimérést nyit a fővárosban a veresegyházi Törekvés Tsz Százhúsz hektó zamatos fe­hér nyirvesi bor pihen a ve­resegyházi Törekvés Termelő- szövetkezet hűs pincéiben. A SPORTRUHÁZATOT 'UHÉZBTIcnni.T ^ V% ­-5 SZAK iZLETEK BOL Női: VII., Rákóczi út 62. Női—férfi: III., IX., VII. \ r'.i Flórián tér 3. Tolbuhin körút 7. Lenin körút 34. Férfi: VIII., Rákóczi út 7. Vili., Rákóczi út 73. *b 'iV' \íí Gyermek: V., Martinéin tér 4. , Vl,Vi^VWW\AVVWW\MMMMAOMA^VWV\\VWW\MzVWVVWWWWVVWV 11—11,5 Malligánd fokos bo­rokat eddig nem tudta értéke­síteni a tavasszal megnöveke­dett szövetkezet. Pedig a sok borban sok pénze fekszik. Fi­gyelemre méltó az is, hogy 24 holdas, kitűnő állapotban le­vő, gondozott szőlőjük a tava­lyihoz hasonló gazdag termést ígér. A várható jó termés nagy gondot okoz, mert ha nem tudják értékesíteni meglevő boraikat, nem tudják hová tenni a tengersok szőlőből pré­selt mustot. A jelek szerint ez a problé­ma megoldódat. Az illetékes szervek lehetővé tették, hogy a szövetkezet Budapesten, a Ferencvárosban, Tűzoltó utca 15. sz. alatt termelői borki­mérést nyisson. Az engedélyt már megkapták, s szombaton. 18-án hivatalosan is megkez­dik gondosan kezelt zamatos tüzes boraik árusítását, olcsó áron, lakosa lehet. Távol van a vasútállomástól, csupán a fel- szabadulás óta megindult szé­leskörű buszhálózat révén kapcsolódik a környező köz­ségekhez, városokhoz. Néhány héttel ezelőtt megnyitották csinos, szépen és gazdagon berendezett cukrászdáját, ahol a legnagyobb nyári me­legben is friss fagylaltot, jegelt sört vagy málnát és erős feketekávét fo­gyaszthatnak. Valamikor csak úgy ettek az itteni emberek, s akkor is fő­leg a gyerekek fagylaltot, ha Mon orról vasárnap délután kijött a triciklis vándormes­ter. Ma már nemcsak a gye­rekek, hanem a felnőttek is szívesen fagylaltoznak, miköz­ben kényelmesen elüldögél­nek a hűvös, jó illatú cuk­rászdában, amelyet nem ke­vesebb, mint 85 ezer forintos költséggel teremtettek meg. A nyáregyházi cukrászda érdekessége, hogy parányi kis kerthelyiséget is épí­tettek hozzá, ahol tíz asz­talka fér el, a hozzávaló székekkel. A kerihelyiség társadalmi munkában készült, Zimányi Gyula tanácselnök vezetésé­vel. Ma már a kis cukrászda, amely egyaránt közel van a buszmegállóhoz és a kultúr- házhoz, nagy népszerűségnek örvend. Ez meglátszik a for­galmán is. Erdős Rudolf cuk­rászmester számításai szerint egy-egy szombat-vasárnapon elfogy száz kiló fagylalt, s több, mint 1200 forint értékű sütemény. A hét végi forga­lom általában eléri a hatezer forintot. Ez egy ekkora köz­ségben örvendetesen nagy szám!

Next

/
Oldalképek
Tartalom