Pest Megyei Hirlap, 1959. július (3. évfolyam, 152-178. szám)

1959-07-31 / 178. szám

1959. JÜLIUS 31. PÉNTEK SSTih X'KirlctP Uitz Béla tanítványa voltam... Vihar előtt (kőrajz.) pe-^ A száztíz éves Petőfi-titok Riportot szándékoztam ír­ni arról, hogyan tölti egy pe­dagógus jól megérdemelt nyári szabadságát. De alighogy be­léptem Peukert Károly, váci gimnáziumi tanár háromszo­bás lakásába, nyomban meg­változott elhatározásom. ' Olyan ez a három szoba, mint a múzeum. A falakon szinte tenyérnyi szabad hely sincs. Mindenütt képek: olaj- festmények, akvarellek, réz­karcok, kőnyomatok. A jókora könyvszekrényeken szobrok sorakoznak: asszony fej, fér- fiakt, leánykafeji Szabadkozom: — Arról szerettem volna ír-: ni. mivel telnek szabadsága; napjai, de most, a képeket néz-; ve . : s Az ötvenhat esztendős Ká-j roly bácsi felélénkül. — Hogy mit csinálok? A; napokban fejeztem be kislá-j nyom, Ildikó, életnagyságú: mellszobrát. Ez a jutalma a ki-; váló érettségiért. -.; Közben j fővárosi kiállításokra járunk; a feleségemmel. - Tegnap az Ernszt Múzeum gazdag anya­gát, néhány nappal ezelőtt a Műcsarnoknak az Alföld a fes­tészetben című kiállítását és a Nemzeti -Galéria- képgyűj-i töményét láttuk .:. Most pe-; dig . .. vásznakat készítettem i elő. Talán már ma délután én; is újra hozzákezdek. Olyan ez! a város, hogy festőember nem; járhatja utcáit, parkjait be-i csukott szemmel. Telve va-; gyök témákkal: Liget, Pilisi; hegyek, Dunai naplemente... i Ez az egyik témakör. A má-i sík még Izgalmasabb: a szövet-; kezeli emberek élete, a mosónő j (de már nem súlykolóval, ha-; nem gép mellett!), gazdag; aratás, a verőcei sátortábor és; így tovább. Ez az én nyári; programom. Ügy beszél terveiről, mintha! nem is ötvenhat esztendő sú-j lya nyomná a vállát. Aztán az! életéről vall: — Nagyapám szobafestő- és; mázoló volt. De festett képe-; két is, csupán a maga szóra-; kozására. Talán éppen tőle; örököltem a művészet szere-i tétét — meséli, s mutatja; nyomban a hálószoba falát dí- j szító két olajfestményt: a nagy-j apa önarcképét és a nagy-j anya portréját. Mindkettő te-; hetségre valló alkotás. —j Hogy magam mikor kezdtem? j Talán amikor először össze-j firkáltam odahaza a szoba fa-> lát. Hiába büntettek, a festé-| szettől és a rajzolástól senki; sem tilthatott már el. Igazi pályakezdésére így em-l lékezik: — 1919-ben kezdődött. Dom-! bóváron laktunk, ott vettem! hírét, hogy a fővárosban meg-: nyílt a Proletár Képzőművé-j szék Iskolája. Ötödikes gim-; nazista voltam. Szüleim tilta-; kozása ellenére is vonatra ül- 5 tem. Az iskolán Uitz Béla fo-! gadott. Megmutattam, neki a; magammal hozott rajzokat.! Megnézte, aztán így szólt hoz-j zám: ,.Lakásod, ellátásod van,| fiam?” Lakás még csak akad-; na a nagybátyámnál;.-. —! mondtam lehajtott fejjel, de; tovább nem folytathattam. Né-! hány bankót nyomott a ke-; zembe és azzal búcsúzott, hogy! másnap reggel pontos legyek.; így kerültem Uitz Béla tanít-; ványai közé. Három hónapig! reggeltől estig egyéb dolgom! sem volt, csak rajzolni és raj-: zolni... A harmadik hónap! egyik délelőttjén így szólt! Száztíz esztendeje annak, hogy 1849. július 31-én. a se­gesvári csatában beteljesedett a költő jós­lata, a legnagyobbé, aki magyar nyelven valaha is megszólalt: elesett a harc mezején, ott folyt ki ifjúi vére a fehéregyházi síkon. Halálának körülményeiről, sírjának helyéről legendák keltek szárnyra és szálltak nemzedékről nemzedékre. Még a szakértők véleménye is szemben állt egymással, s így bizonyosat egészen a leg­utóbbi időkig nem lehetett tudni. Csak a felszabadulással te­remtődött meg a lehetősége annak, hogy — legalább is részben — fényt derítsünk a több mint százéves Petőfi-ti- tokra. 1956 augusztusában egy magyar és román tudósokból és katonai szakértőkből álló munkaközösség végzett kuta­tásokat a helyszínen: Székely- k ereszt úron, Segesváron és Fehéregyházán. A munkakö­zösség — a kiadott közlemény szerint, amelyet a Magyar Tudományos Akadémia Iro- ’ dalmi Intézetének Tudomá­nyos Tanácsa is megvitatott és az eddigi kutatói álláspon­tok közül a legvalószínűbb­nek fogadott el — lényegében ugyanarra az eredményre ju­tott, mint Dienes András, az ismert Petőfi-kutató 1949-ben megjelent A Petőfi-ti tok című könyvében. Ezek szerint min­den más állásponttal szemben Lengyel József orvos, va­lamint Papp Lajos, Bem táborkarába beosztott hon­védezredes és Gyalókay Lajos, ugyancsak a tábor- karhoz tartozó százados egykori vallomása a helyt­álló és igaz Petőfi Sán­dor halálának körülmé­nyeiről és helyéről, amelyeknek alapján rekonst­ruálható a költő utolsó percei­nek története, 1849. július 31- én délután 5 és 6 óra között... ... Petőfi közvetlenül Fe­héregyháza előtt, az itt folyó Sárpatak hídjának nyugati hídfője környékéről szemlélte a csatát. Lengyel József or­vos mindjárt a híd mögött, egy házban kötözte a sebesül­teket. Délután hát óra tájban észrevette, hogy a ma­gyar sereg és Bem vezér­kara menekül. Figyel­meztette erre a hídnál tartózkodó költőt is. Az orvos lóra kapva mene­kült, Petőfi azonban először nem hitte a veszélyt. Itt. a hídnál találkozott vele a menekülő Gyalókay százados is, aki felajánlotta közelben álló kocsiját. Látva a Se­gesvár felől közelgő ellensé­ges lovasság porfellegét, Gya­lókay futva igyekezett kocsi­jához, el is érte és — megme­nekült. Petőfi azonban nem tartott vele; a töltésről leugorva, gya­log vágott neki Fehér­egyházán keresztül a Héjjasfalva felé vezető országúinak, a visszavonu­ló sereg és Bem vezérka­ra után, lemaradva a lo­vas és szekeres mene­külök zömétől. Egy ízben sikerült is Bem vezérkarának közelébe jut­nia, a bekerítő ulánusok gyű­rűje azonban elvágta Be- méktől. Innen, az ellenséges lovasgyűrűből látta utoljára a költőt Papp ezredes. Mire azonban Bemet kísérete em­berfeletti harccal kivágta a gyűrűből, Petőfi már eltűnt a szem elől. A menekülő Petőfi — Fehéregyháza és Héjjasfalva között félúton — elérte a hu­ni országút beszögellését. az úgynevezett kaptatót. Len­gyel József itt látta mégegy- szer — és utoljára —. amikor a magaslatról visszatekintett. Látta, hogy a költő egy­re lassabb tempóban igyekszik előre, és látta az előrenyomuló ellensé­get is... ... Petőfi a sarkában levő ellenség elől a kaptatón túl levő, ma Ispánkútnak neve­zett forrás közelében letért az útról a kukoricásba, hogy ott megbújva haladjon to­vább. Itt érték utol és szúr­ták le aztán az üldöző ulánu­sok. ★ Ezt a tényt hitelt érdemlően bizonyítják báró Heydte Ágoston őrnagy emlékiratai. Az ötödik cári hadtesthez be­osztott osztrák összekötőtiszt közvetlenül a csata után vé­gigjárta a harcteret. Emlék­irataiban megemlíti, hogy az országút és a „szökő­kút” (a mai Ispánkút — A szerk.) között civilru­hás, átszűrt mellű férfi arcrabűkott holttestét látta. Mellette véres ira­tokat talált, amelyekből arra következtetett, hogy a halott Bem tá,bornok közeli embere lehetett. Az általa adott személyleírás minden kétséget kizáróan Petőfire illik. A csata után fehéregyházi jobbágyok szedték össze a se­besülteket és temették el a halottakat. A huni kaptató közelében elesett honvédek holttestét egy Cionta nevű jobbágy közeli kertjébe szál­lították és ott közös sírba hántolták el. Ezt Cionta jobbágy fennmaradt elbeszé­léséből tudjuk. Ahogy az 1956. évi kutató­munkáról kiadott közlemény megállapítja, a logikus követ­keztetés eredménye is csak ez lehet. Nem valószínű ugyanis, hogy a másik tömeg­sírba — amely innen néhány kilométerre van, és ahol most a Petőfi-emlékmű áll —. vagy a még távolabb fek­vő tömegsírba temették volna el azokat, akik a kaptató kör­nyékén estek el. ★ Három évvel ezelőtt, ponto­san augusztus 20-án az aradi Forradalmi Múzeumban is­merkedtem össze Barthel Er­nővel, aki igen lelkes és hoz­záértő társadalmi munkása a múzeumnak, s alapos is­merője a szabadságharc ese­ményeinek. A család — amely Franciaországból származik; az ősök a Mária Terézia-féle telepítés idején kerültek Er­délybe — nagyon sok, a sza­badságharcból fennmaradt emléktárgyat adományozott a múzeumnak. Barthel Ernő dédnagyapja keresztapja volt az aradi tizenhárom egyiké­nek, Kiss Ernőnek. Nagyap­ja, Barthel Károly pedig az­zal a csapattal került 1849 februárjában Bem seregébe, amelyet Arad városa küldött segítségül. Mivel Barthel Károly a magyaron kívül németül, franciául és romá­nul is jól beszélt, a tábor­karnál mint tolmács kapott beosztást ‘ s az itt eltöltött időről naplót vezetett. Ahogy Barthel Ernő elmon­dotta. a napló a család bir­tokában maradt, s 1937-ig ő őrizte. írója több érdekes és fontos adatot jegyzett fel Petőfivel kapcsolatban is. Többek között azt, hogy a költőt, pár nappal az­után, amikor Bem mellé került, iova ledobta és olyan szerencsétlenül esett, hogy jobb kulcs­csontja eltörött. Amíg a csont össze nem for­rott, felkötött karral járt Petőfi. A naplót Barthel Ernő 1937- ben nővére fiának, Tokodi Lajosnak ajándékozta. aki jelenleg a Szolnoki Cukor­gyár tisztviselője. Tokodi La- josékat a felszabadulás Bu­dapesten érte és itt — mivel házuk bombatalálatot kapott, s holmijukat roko­noknál helyezték el — a nap­ló elkallódott. Nagy kár ér­te. meg kellene próbálkozni felkutatásával. Ha ugyanis igaz. hogy Petőfinek eltörött a kulcscsontja, ez — a ren­dezetlenül nőtt fogazat mellett =? megkönnyíti majd földi maradványai­nak felismerését. ■k 1 De vajon megtalálják-e? Sok minden amellett szól, ’ hogy igen. Biztos feleletet \ azonban a kérdésre csak a | sír feltárása adhat. A tudo- ! mányos álláspont szerint ugyanis eltemethették a köl- ’ tőt a három tömegsír egyiké- ' be, de előfordulhatott az is, ! hogy közvetlenül a csata után ’ nem találták meg a kukori­cásban és így később külön temették el. Az is lehetsé­ges, hogy nem is ástak sírt, ‘ csak földet dobáltak holttes­tére — s akikor csontjait már ; rég szerteszórta a földet meg­' művelő eke — vagy pedig a Küküllőbe dobták, mint aho­gyan sok más elesettet. Ha azonban tömegsírba t temették, akkor ez a sir minden valószínűség sze­rint a Cionta-kerti lehet, hisz — mint arról már fentebb is szó volt — ez j esett a kaptatóhoz leg­közelebb. ► ! A munkaközösség próba­, ásatást is végzett a Cionta- kertben, ez azonban nem ve­zetett eredményre, elsősorban , a tömegsírra vonatkozó ada- ( tok pontatlan és ellentmondó I volta miatt. A sir pontos he- ' lye ismeretlen. a nagy kiterjedésű ikert teljes és alapos felásására van szükség, mert csak ez vezethet célhoz. . Éppen ezért a munkaközösség javasolta a Magyar Tudomá­nyos Akadémiának és a Ro­mán Népköztársaság Tudomá­nyos Akadémiájának: tegyék lehetővé a kert teljes felásá­sát. • Kétségtelen, hogy az ásatás nem kis feladatot jelent. A tudományos szakemberek és a társadalom összefogásának: erkölcsi és anyagi segítségével azonban elháríthatjuk ezt az akadályt. Mert a költő halá­lának legközelebbi évforduló­ján a megszerzett végső bi­zonyság lenne talán a meg­emlékezés és a kegyelet leg­méltóbb lerovása. Kővári József Vasárnap: ifjúsági fesztivál Pilisen ^ A Pest megyei KlSZ-bizott­^ság a VIT tiszteletére július 125-től megrendezte a megye ^különböző helységeiben a bé- ^ ke és barátság hetét. Az ünne- | pi hét Vácott fáklyás felvo­nulással. nagygyűléssel és ut­cabállal kezdődött, majd 26- | án Cegléden ifjúsági talál- ^ kozóval folytatódott. 28-án | Gödöllőn a VIT történetéről ^ hallgattak előadást a fiata­$ lók, 30-án a Pomázi Posztó­s ^ gyár ifjúsága ismerkedett | meg egy előadás révén a szov- ^ jet ifjúság életével, 31-én | Szobon a nyugati országok | fiataljainak életéről tartanak $ előadást. 5 ^ A béke és barátság hete $ vasárnap zárul Pilisen, 5; ahol délelőtt 10 órától népi ^ viseletbe öltözve vonulnak ^ fel a fesztivál részvevői, majd | a község lakói és a környék- ^ bői összesereglett közönség ^meghallgatja az ünnepi beszé­y , ^det. A közös ebéd után, del- $ után két órakor kezdődik majd el a tulajdonképpeni ^ fesztivál. ^ A bemutatón mintegy 200— | 250 fiatal ad műsort. Az abo- ^nyi és a nagykőrösi földmű- § vesszövetkezet népi együtte- ^ sen. a pilisi, vecsési, monori, ^ gyóni tánc-, zene- és énekka- ^ rokon kívül szerepel még a | Maglódi Szlovák Népi Együt- ^ tes, valamint a budapesti, ^ XIII. kerületi Kender- és Ju- | tagyár ifjúsága is. $ A fesztivál után a pilisi színjátszó-csoport — fennál- ^ lásának 25. evét ünnepelve — ^ bemutatja a János vitéz című 6 daljátékot. Megjelent a Magyar Tudomány legújabb száma raszovnak a Szovjetunió kele­ti területeinek fejlesztéséről szóló tanulmányát. A lap be­számol a Szovjetunió Tudo­mányos Akadémiája 1959. évi nagygyűléséről, amely a XXI. kongresszus célkitűzései alap­ján meghatározta a szovjet tudomány fejlesztésének leg­fontosabb problémaköreit. A Magyar Tudomány leg­újabb számában Benkő Lo- ránd és Lőrincze Lajos is­merteti a készülő Magyar Nyelvatlasz munkálatait. A folyóirat közli Bulla Bélá­nak Alexander von Hum­boldtról, Törő Imrének az életfolyamatok szabályozásá- 1 nak kérdéséről, N. N. Nyék­hozzam: „Tudod nam, nogy en kommunista vagyok: Egyelő­re távoznom kell. Ma délután indul az utolsó vonat Becsbe. Gyere velem. Ügy gondosko­dom rólad, mint a saját fiam­ról.” ö elment, én hazautaztam szüléimhez. Nehéz esztendők következ­tek ezután. Befejezte közép­iskolai tanulmányait, majd a képzőművészeti főiskolára je­lentkezett. Közben egy nyarat a kecskeméti művésztelepen töltött Szőnyi István társasá­gában. A főiskolán Rudnay Gyula tanítványa volt. 1928-$ ban végzett, akkor került Vác- $ ra rajztanárnak. Azóta is itt ^ tanít szabadkézi és műszakig rajzot, művészettörténetet és$ ábrázoló geometriát. (Három $ esztendővel ezelőtt szerzett $ diplomát ez utóbbiból!) Szabadidejében fest és szob-i rókát mintáz. Képei elsősorban | a történelmi levegőjű város-^ ka életét, festői szépségű tá-^ jait tükrözik. Ma már légin-^ kább csak akvarellel dolgozik. ^ Képei elsősorban pompás ^ színgazdagságukkal, tökéletes ^ fény-árnyék hatásukkal ra- ^ gadják meg a nézőt, s kelte-^ nek benne mély gondolatokat.^ Témaválasztása is igen vál-^ tozatos: a portréktól a tájké-S pékén át a munka ábrázolásáig^ műveli szinte a festészet majd 5 valamennyi témáját. S ami ^ nagyszerű: legközelebbi ter-^ vei között az új élet ábrázolá- ^ sa foglalja el a legfőbb he-5 lyet. 5 5 Hosszan beszélhetnék $ egy-egy képéről, szobráról, de ^ nem ezzel az igénnyel készült^ ez az írás. Csupán bemutatni $ szerettem volna Peukert Ká- $ roly festőművészt, akit ezideig $ leginkább csak úgy ismertek $ Vácott, mint rajztanárt. Pe- ^ dig e mellett kiforrott, gazdag ^ mondani valójú művész is. í s Prukner Pál 5 _________

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom