Pest Megyei Hirlap, 1959. július (3. évfolyam, 152-178. szám)

1959-07-12 / 162. szám

1959. JÚLIUS 12. VASÁRNAP #>RS T Hlt.UI kJClrlap IGAZSÁG ÉS SZTANIOLPAPÍR Sokat beszéltünk, Írtunlí arról, s együtt örültünk annak, hogy a fogyasztási cikkek cso­magolása mennyire megja­vult, s ismét az égjük legjobb csomagolóeszközben, s szta- niolpapírban kerül egy sor áru a fogyasztóhoz. De lassanként annyira fejlődik ez a csoma­golástechnika. hogy már fo­galmakat is ebbe akarunk bur­kolni, s úgy átnyújtani annak, akit illet. Mindez azért ju­tott eszembe, mert véletle­nül betévedve egy fegyel­mi tárgyalásra, ez ütötte meg a fülemet: nem az a fontos, hogy mit mond az ember, ha­nem az, hogyan csomagolja ... A mondatot természetesen az mondta, aki ellen a fe­gyelmi indult. Igaza volt-e, nem-e a saját ügyében, nem tudom, de idézett mondatá­ban rejlik igazság. A bírálatról, mint az elő­rehaladás elengedhetetlen fel­tételéről, igen sokat beszé­lünk, s ezt valóban nem le­het elégszer hangoztatni. El­engedhetetlen, hogy üzemben, hivatalban, mindenütt, aki észrevett valamit, akinek nem tetszik valami, aki hibát, rossz dolgot lát. szóvátegye, hiszen ezáltal a közösség gya­rapodik, mindannyiunk sor­sa, gondja könnyebbedik. De akadnak szép számmal olya­nok, akik maguk is ismerve és elmondva ezt, mégis ak­ként lépnek fel. hogy jó. jó, mondja el az igazat, dehát ugye nem kell olyan élesen felvetni a dolgot, nem kell olyan nyersen megmondani az igazat. Valóban: megvan minden dolognak a maga helye. Nyil­ván nem kell — és nem is len­ne helyes — olyan dolgokat, amelyek csak egy emberre vo­natkoznak, felfújni, szellőz­tetni, pusztán azért, mert így tetszetősebb. A bírálatnak is megvannak a maga formái, s nemegyszer sok múlik ezen a formán, növelheti vagy csök­kentheti a bírálat érteikét. Mindezzel csak egyet lehet érteni. Nem is itt van a bök-, kenő. Hanem ott. hogy ennek hangoztatásával egyesek már- már odajutnak, hogy nem is a bírálat lényege a fontos, ha­nem a bírálat módja, nem az a fontos, hogy mit mond az ember, hanem az, ahogyan mondja. Ezzel pedig már nem lehet és nem is szabad egyetérteni. Munkásainkat, dolgozó embe­reket nemigen kell nógatni arra, hogy bíráljanak, mond­ják el nyugodtan a vélemé­nyüket. Termelési értekezle­tek, műhely-megbeszélések, szakszervezeti taggyűlések szolgálnak példaként, hogy mennyire így van ez, nem köntörfalaznak az emberek, hanem ami a szivükön, az a szájukon is. A bírálat módjának meg- váalsztása nem jelentheti an­nak az elvnek az érvényejü- lését, hogy,: nem ebben a for­mában kellett volna, tehát nem érdekel az, amit mond­tak. Nemrég egy barátom, aki főmérnök egy műszergyár­ban, arról beszélt nekem, mi­lyen érdekes: az emberek füle ugyanazt a szöveget meny­nyire. másként hallja! Igaz ez? Igaz. De ha ez igaz, akkor igaz az is, hogy a másként hallás nem jelenthet másként értelmezést is, mert a bírálatnak — amennyiben az igaz és jogos — csakis egy értelme lehet, igazgatótól az ipari tanulókig. A nyers igazság persze sok­szor fájdalmasabb, mint a kö­rülírt, kását kerülgető íincm- kodái'. apró célzások, jelentő­ségteljes hümmögetések és fejcsóvá'.ások. De a nyers igazság hatása is sokkal na­gyobb, mint az előbb említett „csomagolt'’ módszereknek. Vajon a vagdalkozást, a körültekintés nélküli bírálatot kívánnánk piedesztálra emel­ni? Szó sincs róla. De meg kell védeni a bírálat jogát, még akkor is, ha nem első- oaztályú a csomagolása, mert attól a bennelevő értéke még nem változik. A bírálat módja nem értékmérője a bírálat­nak, hanem fontos kiegészí­tője. S ez kettő. Az igazság attól még igazság marad, hogy sztaniolba csomagolják. R elleni esebb persze a keserű port ostyá­ban lenyelni, de a por akkor is' használ, ha éppen — ostya nem kerülvén — csak úgy magában / nyeljük le. Attól még nem lesz rosszabb a ha­tása, s nem lesz lassúbb a gyógyulás. Azt követelni tehát, hogy csali úgy bíráljanak, hogy annak kellő cscmagolást ad. janak, egyet jelent a bírálat elvetésével, lebecsülésével. És egyet jelent azzal, hegy az előbbre lépést, a hibák kija­vítását segítő igazság helyett csak a szíaniolpapír marad a kezünkben, márpedig azzal sokra nem megyünk. Mi pe­dig sokra akarjuk vinni... Mészáros Ottó 22,40 mázsa őszi árpa, 18 mázsás búzatermés holdanként Újra a ceglédi Kossuth Tsz az élen a kongresszusi versenyben Félidejéhez érkezett az MSZMP ősszel tartandó párt- kongresszusa tiszteletére kez­deményezett munkaverseny- mozgalom. Lapunk olvasói előtt ismeretes, hogy me­gyénkben — a mezőgazdasági üzemek közül — elsőnek a ceglédi Vörös Csillag Tsz tagjai tettek figyelemre méltó mun­kavállalásokat, majd az ő ja­vaslatukra indítottak versenyt egymás között Cegléd szövet­kezeti város termelőszövetke­zetei. A versenyben a város ki­lenc régi termelőszövetke­zete vesz részt, de érdek­lődéssel figyeli a nemes ve­télkedés alakulását a ta­vasszal alakult négy új szövetkezet tagsága is. Érdekes, újszerű módon, az értékelő bizottság javaslatára a 13 ceglédi tsz elnöke a Kos­suth Tsz-ben tartott tanácsko­zásán döntötte el a helyezések sorrendjét. Alapos, sokoldalú mérlegelés alapján egyhangú­lag újból a Kossuth Tsz-t tar­tották az első helyre legmél­tóbbnak. A Vörös Csillag Tsz a második, a Hunyadi Tsz a harmadik, míg a Dózsa Népe Tsz a negyedik helyet érde­melte ki. A három utolsó hely­re a Vörös Október, a Táncsics és a Bem Tsz szorult. Csak a helyezések sorrend­je keveset árul el azonban a ceglédi tsz-ek kongresszusi versenyben végzett munkájá­ról. A nemes versengés ered­ményét bizonyítja, hogy a zab kivételével a város csaknem minden tsz-ébem befejeződik az aratás jú­lius 18-ig. A Vörös Csillag Tsz 90 hol­das őszi árpáját kombájnok vágták le, s tisztítva holdan­ként 21,30 mázsás, búzáiból 15.36 mázsás termést takarí­tottak be. A Dózsa Népe Tsz őszi árpája 22,40 mázsát, tava­szi árpája 15,23 mázsát adott holdanként. A tsz 420 holdon termelt búzája a cséplési ered­ménylapok szerint holdanként 18 mázsás gazdag terméssel hálálta mag a szövetkezet tag­jainak gondos munkáját. A termelőszövetkezetek mintegy 60 vagon gabona átadására kötöttek szerző­dést a Terményforgalmi Vállalattal s már meg­kezdték a gabona szállítá­sát az állami raktárakba. A kongresszusi verseny ha­tásának tudható be, hogy a 13 szövetkezet vezetői. tagjai, mint egy nagy család, egy­mást segítve végzik munkáju­kat. Kisegítik egymást aratás idején, tervszerűen halad a tarlóhántás és a másodvetés is. Az idén történt meg elő­ször. hogy a tsz-ek mindegyi­ke fennakadás nélkül végez­heti az aratást s nincsenek le­maradva a növényápolással, kapálással, a szőlők gondozá­sával. permetezésével sem. Májusban is. júniusban is a Kossuth Tsz bizonyult a leg­jobbnak a\ ceglédi tsz-ek kö­zött. Négy hónán alatt, amióta Tokaji András vette át az 1100 holdas szövetkezet irányí­tását, hatalmas, szinte elképzel­hetetlennek hitt fejlődést értek el. Négyszáz juhuk. 240 sertésük, 400 baromfijuk és 84 szarvas- marhájuk van, de az idén még kereken 300 000 forintot for­dítanak állattenyésztésük fej­lesztésére, szarvasmarhák vá­sárlására. Kevés 'helyen látni olyan gondozott, bő termést ígérő 30 holdas szőlőt és gyü­mölcsöst, mint a Kossuth Tsz- ben. A szakemberek kiválónak tartják magrépájukat, 70 hol­das táblában ikersorosan ve­tett kukoricájukat, és dúsan fizető sörárpájukat. Érdekessége a ceglédi tsz-ek Munkás-paraszt összefogás Ahogy a fővárostól 18 km- re levő festőién szép fekvésű Solymár község határában jártunk, a faluhelyen most mindenfelé megszokott lát­ványnál még mozgalmasabb kép fogadott bennünket a solymári Dózsa Termelőszö­vetkezet földjén. Először azt gondoltuk, az egész tez-tagság egyszerre szállta mega Nagy- kevély lábánál elterülő (ha­talmas búzatáblát és kukori­cást, olyan lázas munka folyt mindenfelé, amerre a szem ellátott. Amikor azonban meigszólitottunk egy csinos snaroíkszedő kislányt, megtud­tuk, hPigy valamennyien a Solymári Faipari Vállalat dol­gozói, akik egy napra társa­dalmi munkában vállalták: segítenek a tsz-lagságinak az aratásban és a kukoricakapá- lástaan. A vállalat dolgozói teg­nap röpgyűlést tartottak — mondta kérdésünkre a köz­ben odaérkezett Édes István igazgató, aki masa is derékig nekivetkőzve kapált eddig a flórban —, ahol Tóth Sándor párttit'kár ismertette azt a tervet, hogy a mezőgazdaság szocialista átszervezésére irá­nyuló mozigalrm siberrevite- léből az ipari munkásság is vegye ki részét és a legna­gyobb dologidőben segítsen a : tsz-be tömörült parasztoknak munkájuk mielőbbi befejezé- : sebem. Mi ezt vállaltuk és az : üzem dolgozói egyhangú lel- | kesedásael döntöttek: egy hé- jten keresztül mindennap to- í vább maradunk az üzemiben lés felajánljuk, hogy egy íel- I jes műszakot a Dózsa Tsz ; földjén dolgozunk! — fejezte | be az igazgató és sietett visz- I sza kapálni, mert a sor már • nagyon előrehaladt. j A solymári üzem munkás- ; kollektívája állta szavát és : déliig négy hold búzát arattak j le s egy hatalmas kukorica- : táblát kapáltak meg! Ezzel a : cselekedetükkel szép példáját i adták a munkás-paraszt ösz- ! szefoigásnak. Hivatalos nyereményjegyzék a lottó 28. játékhetéről : A lottó 28. játékhetére be- S érkezett 3 575 080 sze'vény. ; Öttalálatos szelvény nem volt. > Négy találatot 25 fogadó ért ; el, nyereményösszeg egyen- ! ként 107 252,50 forint. A há­> rcmtalálatos szelvények szá- ! ma 3024, ezekre a tszelvé- í nyekre egyenként 443,75 fo­• rintot fizetnek. Két találatot > 88 860 fogadó ért el, a nyere- ! ményösszetg egy enként 15,10 > fcrimt. között folyó kongreszusi ver­senynek, hogy az első és az utolsó helyezett szövétkezetet mindössze 24 pont választja el egymástól. S hogy ki lesz a vetélkedés győztese júliusban, azt nem lehet megjósolni. A fej-fej melletti „küzde­lemből” azonban mind a kilenc tsz hasznot húz. Az elért nagyszerű gazdasági és termelési eredmények mel­lett egyik legfőbb jellemzője a kongresszusi versenynek, hogy általa közelebb kerültek egymáshoz a ^tsz-ek, s össze­fogva, erejüket egyesítve, ta­pasztalataikat felhasználva tö­rekednek újabb győzelmek, sikerek elérésére. (csá) Az új szovjet nagykövet bemutatkozó látogatása Kádár Jánosnál Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első titká­ra szombaton bemutatkozó lá­togatáson fogadta Tyerentyij Fomics Stikovot, a Szovjetunió új magyarországi rendkívüli és meghatalmazott nagyköve­tét. ___________ A mentei képviselőcsoportok elnökeinek megbeszélése A megyei képviselőcsopor­tok elnökei szombaton dél­előtt megbeszélést tartottak Rónai Sándornál, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­jánál, az országgyűlés elnöké­nél, az országgyűlés soronkö- vetkező ülésszakának előké­szítéséről. A vitában felszó­laltak a megyei képviselőcso­portok elnökei, majd Rónai Sándor összefoglalta a felszóla­lásokat. Tizenkét ember helyett — három A nagykátai Március 15 Termelőszövetkezetben az ara­tást a Szenimártonkítai Gépállomás újonnan érkezett szov­jet kombájnjával végzik. A nagyszerű gép napi teljesítmé­nye 12 hold. s így nem csoda, ha gyors ütemben folyik a betakarítás. S amellett, hogy gyorsan kerül a magtárba a gabona, sokkal kevesebb emberre van szükséa a gép „ki­szolgálására”. mint eddig. Mindössze három ember szüksé­ges — a kombájnosokon kívül — ahhoz, hcg'y a gabona a halárból a termelőszövetkezet padlására kerüljön. terményt a kombájnból egyenesen a szállítóeszközre ürítik A két szállítószalag mellé is csupán egy emberre van szükség. A gabona először a cséplőgépbe kerül, amely megtisztítja, majd a második szalag a magtarba szállítja Máté József tsz-elnftk, Kovács József, a Szentmárton- kátai Gépállomás igazgatója és Kiss Lajos, a gépállo­más párttitkára megelégedéssel szemlélik a telt gabona­szemeket (Gábor Viktor felvételei) //////////////////////////////////////////,/. $ utói a podgy ászvonatot. Musz-§ kájuk már messziről meglátta^ a kéksapkás, fehértollas fiú-§ kát, boldogan lobogtatta felé-§ jük a megmentett zászlót és^ a zászlóalj meglátva büszkén§ lengő lobogóját, rohanni kez-§ dett a szekér felé. Vállukra^ kapták, ölelték, dédelgették a ^ muszkájukat. k Menetelt aztán és útközben^ folyton tovább csatázott honvédsereg. Esténként, ha| csak lehetett, megpihentek, ki gyűlt a tábortüzek fénye és^ a harmadik zászlóalj tüzelj mellett vidáman énekelt, tán colt a zászlóalj muszkája. Me-| netelés közben pedig ott ült a\ társzekéren, a zászlóra vigyá-i zott. Egészen augusztus 13-ig,$ Világosig. $ j MIKOR a honvédsereg és ^ /I benne a harmadik zászló- § alj utoljára felsorakozott, ak zászlóalj muszkája nem ér-J tette, mi történik körülötte És amikor megértette, ncmj akarta elhinni... De a távol ban köröskörül feltűntek a cá-, ri sereg csapatai. Egy dara big búsan nézelődött, nem volt$ a közelben már senki, akivel$ beszélni tudott volna. Aztán $ a szekér aljáról előkereste a\ nyűtt cári vadászuniformist \ és felöltötte. Abban indult meg \ nagy búsan az orosz vonalak$ felé. \ Ott már várta a táborig csendőrség. Vajon, mi történ-' hetett vele azután? ^ Szakoly Endre ' tört és oldalról megtámadta a szekereket. Riadtan menekül­tek róluk a kocsisok, meg az utasok. Csak a harmadik zász­lóalj muszkája maradt a társzekér tetején. Vagy hat kozák támadt rá, de állta a harcot. Bőszen forgatta a pi- káját és nem engedett. Pedig a kozákok, meglátva a pénz­tárládát és mellette a még annál is nagyobb kincset je­lentő zászlót, egyre vadabbul támadtak. Zsákmányul ejteni az ellenség lobogóját, melyik katonának ne jönne meg et­től a harci kedve? A honvéd­ruhás orosz katona azonban csak forgatta a pikáját, elke­seredetten védelmezte a zász­lót, harcolt érte addig, amíg vagy fél óra múltán előrevág­tató huszárok el nem űzték a kozákokat. így mentette meg a harmadik zászlóalj lobogó­ját. r\Z ALATT a harmadik-Eli zászlóalj folyton harcol­va, lassan szintén visszavonult. Még nem is pitymallott, már hallottak a kozáktámadásról. A rossz bír gyorsan terjed és mindig sötétebbre festi a valóságot. A zászlóaljbeliek­nek is azt mondták, elveszett a lobogójuk, az arany-ezüst hímes, tengerzöld nehézse- lyem,ből készült zászló, amit még mielőtt elindultak a csa­tába, esztendeje, lelkes szege­di honleányoktól kaptak. Csak napok múltán érték harcban már délben kivetették Vác városából az orosz se­reget. A város alatt késő estig folyt még a csata. Másnap reggel Pest és Gödöllő felől nagy orosz ségélycsapatok vonultak fel, töméntelen ágyúval. Front­jukat a honvédsereg képte­len volt áttörni, de a csata­tér a magyarok kezében és Vác szabad maradt. Estig a csendet csupán néha-néha szakította meg az ágyúdör­gés A harmadik zászlóalj honvédéi unalmukban bejár­ták az előttük fekvő földe­ket és egy elesett cári ulá- nus holttesténél valamelyi­küknek eszébe jutott, foly- ton-folyvást ulánus pikáról álmodozik a muszkájuk,. Fel­vették hát az elesett ulánus fegyverét, aztán az egyik honvéd hátra vitte a zászlóalj muszkájának. A túlerő elől este nagy csendben visszavonult a hon­védsereg. Még a tábortüzei­ket sem oltották ki, hadd higyje az ellenség, hogy nem hagyták el állásati-zat. A honvédek a rétsági úton át vonultak Balassagyarmat felé. Ez az út a Naszály észak- nyugati lejtőjén kanyarog fel­felé és összeszűkül egy patak hídja előtt. A szűk úton meg­torpant a podgyászszekerek és a közéjük keveredő menekülő polgári lakosság kocsijainak hosszú sora. Ezalatt Vác fel­végén a Cigánysoron át egy vakmerő kozákcsapat előre

Next

/
Oldalképek
Tartalom